Pesti Hírnök, 1865. december (6. évfolyam, 276-297. szám)

1865-12-01 / 276. szám

azon kis, de szinte új alkotmányosságú kikötésssel, hogy azért, a­mit végeztek ,ha még oly rész is, fele­lősségre általunk nem vonhatók. Bizon pedig azt maga „Bolond Miska“ sem hi­heti, hogy a rész jóvá van téve az által, ha tudtunkra adatik, valamint azt sem, hogy egy némelyik képvise­lőnek ő maga is jót súgni nem tudna, kire hihetőleg reá­férne, mind az utasítási sugdosás, mind pedig az ebből folyó felelősség. Aztán nem is igen szép ráfogni „a felséges nép­re“, hogy csak a súgó szerepét játsza, ha önkormány­zati jogával élvén saját akaratát és meggyőződését mondatja el képviselőjével , és az sem igen alkotmá­nyos dolog meg akarni tiltani, hogy a maga dolgá­ban se súghasson, ha t. i. nem csak s amúgy „bolond­jában“ fogták reá a „felséges“ címet, és önkormány­zati jogot. Mert vagy ar ő a maga házában vagy nem ? Miska barátom! Ha „igen“, ne bántsuk őt akkor, mi­dőn jogával él a körömkoppintóra irt : „Ne bántsd a magyart“ helyes jelszó szerint; — ha pedig nem le­het úr, akkor hagyjunk neki békét azzal az önkor­mányzati komédiával, melynek mostani előadásánál úgy is csak a „kakasülőre“ utasítjuk, s ha ott is a parlamentáris illem ellenére felkiáltani, vagy leso­­hajtani merészel, kitessékeltetik parlamentáris jóaka­rói által. Mert nem igaz az, mit a képviseleti rendszer pártolói felhoznak, hanem az, mit Dessewffy Aurél mond , hogy t. i. széles­ hatásköre egy polgárnak sehol sem létezett, mint nálunk a kötelező utasítá­sok mellett — s ha ezt ma már a demokrati­­kus haladás nevében jó megnyirbálni akkor, de csak­is akkor, természetesen igen rosz és nevetséges ócska jogsarlang a magyarnál is az az utasítás. Pedig előttem úgy látszik, hogy a nép meg kell hogy tartsa önrendelkezési jogát mindig, mert vala­mint a gazda az egyetlen használható ellenőr, kinek szeme szükséges okvetlen és mindenütt ; úgy a nép az egyetlen biztos és használható ellenőr. A törvény­­hozásnál az által, hogy utasíthatási jogánál fogva a célt és utat kijelöli, a biráskodásnál, mint jury kimondván az igazat és nem igazat ; a végre­hajtásnál pedig, mint megyei közgyűlés számol­­tatás és függésben tartván a kormányt és tiszt­viselőit. — Ha ezt tagadjuk, gazda a maga házában nem lehet. Ez az, mi őt valóban úrrá teszi saját há­zában, míg a divatos „fenséges“ cím csak az, mi­vel a hatalomtól „abspessálják“ — mondhatná Ki­­pfelhauser. A valódi felséges urak , a fejedelmek is köve­teket küldenek, nem teljhatalmú képviselőket. Ha te­hát igaz, hogy csak most lett „souverain“ a nép, mi­ért kellett éppen ezért megfosztani ezen souverainitási jogtól­­( és miért nem lehet a modern „népszabadság“ pompás cége alatt annyi joga, mivel a hajdani, „hu­­millimus servus“ birt a „Hírnök“ találó „vicce“ szerint. Mindent összevéve tehát előttem úgy látszik,hogy még­sem oly nagyon voltak táblabirák, azok a régi táb­­labirák,mert megtapogatták előbb józan eszükkel min­den oldalról azt, mit állítottak, mit tettek a nem ül­tek fel minden német tudósnak, ki angolnak adta ki magát. Ma már a status bölcseség experimentál, tapo­gat, s a vége az, hogy ő tapogattatik meg, miben aztán nincs köszönet; következőleg ezen új bölcse­­ségből sem az államnak, sem pedig a népnek haszna nincs, s legfeljebb is ha haszonról lehet szó, az a nem felelős, de életrevaló képviselő részén lehetne, min aztán aligha lenne sem Isten , sem a magyar nép áldása. Na­­ de mivel aligha fogunk a „Bolond Mis­kától“ tanulni status-tudományt, hagyjuk, ha úgy tetszik annyiba az oly táblabirói bölcseséget, mi­dőn egyik csak azt dicttozza el, mit a másik súg; —­­noha feltűnő , hogy a kettő közül az egyik , — már t. i. az, a melyik súg, mégis okos ember kell hogy legyen, ha a maga fejétől jól súghat; nekünk pedig éppen ezen súgó fekszik szivünkön, nem pedig az, ki a parlamentáris színpadon hadoná­zik; — valamint felötlő az is, hogy a parlamentá­ris celebritások egy némelyikén csakugyan segítve lenne a súgás által, midőn leckéjét nem tudja, s azért az otthon jó előre papirosra bízott és „bemagolt“ mondókájának a szép hallgatóság előtti elrecitálásá­­nál, csak bele-bele­nézéssel a „studium“-ba segíthet magán.) Jó tehát! — mondom — nem kell az utasítás; de kell úgy-­­ bár a felelősség, a­mint valóban szük­séges is, hogy a felelet nélküli képviselősség ne vál­­hassék más oldalról jövő utasítási intézménynyé, mint már ez megtörtént a gyarlóbb képviselői testületek­kel a nélkül, hogy mint a feledékeny utasított köve­teket röviden fogni, s mint esküszegőkkel elbánni lehetett volna; mert ne feledjük, hogy a „nem utasítható“ képviselő, egyszersmind az „e­l n elutasítható“ képviselő is. És kell a felelősség főleg azért, mert nem kell az absolutismus, s így hihetőleg a parlamentáris sem; mert ha már az utasított képviselőt sokan attól fél­tik, hogy így csak „báb“ és „dictiozó masina“ lenne, kinek súgni kell, a képviselt népet sem illik csak „fenséges bábbá“ és egy névre szavazó masinává tenni, vagy azt hitetni el a világgal, hogy néhány, néha nagyon is zöld felfogású újságíró mesterember, ki „napóleoni eszmék“-ről beszél akkor is, midőn az ősi józan elvekről kellene megemlékeznie; vagy az oetrovák hasznáról okoskodik a históriai és szerződ­­ményi jog ellenében, „mert ő politikus és nem proca­­tor“ — az 52 megyei közgyűlést, vagy­is az összes magyar intelligentiát, képviselheti. Ha pedig az alkotmányos felelősség minden pon­ton kell, ám találjatok fel hát más expedienst, mi jobb és célszerűbb. Ez a ti dolgotok. Az én törekvé­sem csak oda irányul, hogy a dolog maga, t. i. a kép­viselők részéről is a nép irányábani felelősség megle­gyen,mi nélkül a felelősségen épített egész képviseleti bölcseség, mi a felelősség láncolatát a főben, mitől t. i. a kormány felelőssége is függ, szakítván meg, csak alkotmányos hazug — akarom mondani — fictio. Találjatok fel expedienst — mondom, — hogy a nép abba, mi neve alatt, de nélküle történik, beleszólani kénytelen ne legyen máskép, ha az uta­sítási jogot tőle elvitattátok, s ha megsokalta a fir­mája alatt űzött játékot, az ily felelősség áldozatait, „mások rettentő példájára“ kiaggatni kénytelen ne legyen, fejek felé írván a ti felelősségtek értelmezé­sét, mit Isnard egykor a conventben igy fejezett ki: Mondjátok meg nekik, hogy a fe­lelősség alatt mi a halált értjük.­­ Én részemről megvallom, hogy jobbnak, célsze­rűbbnek, főleg pedig szelídebbnek találom a felelős­ségnek utasítás és visszahívás általi értelmezését, mert a dolog természete szerinti, mert azt hiszem, hogy jobb a lámpa alul, mint a lámpáról magáról nézni az igazságot, és mert úgy tudom, hogy a régi értelmű felelősségünk haza­hívott ugyan néha egy - egy jobb képviselőt is, de soha sem tette szükségessé a forradalmat. Legyünk tehát tisztába az iránt, mit akarunk. Ha a képviselőket fölébe akarjuk helyezni a nép­nek, ha a nemzet kezéből kivett törvényhozási jogot egy testületnek,s a néphatalmat néhány embernek mint felelős miniszernek kezében akarjuk központosítani, ezen eljárásunk következetes lehet ugyan a képviseleti rendszer tana szerint, de úgy hiszem következetes azoké is, és­pedig határozott demokratikus irányban, kik a magyar nemzet eddigi jogkörét és joghatalmát, az ősi nemzeti önkormányzat nevében, érintetlenül és csonkítatlanul akarjuk hagyni édes Miska bará­tom éppen azért, mert a „magyar nemzet“ már csak is a 48-ki definitio szerinti lehet. Én részemről a régibe csak azért, mert régi sze­relmes nem vagyok, elavult formákhoz nem ragasz­kodom, én csak a dolgot magát akarom, t. i. az or­szággyűlési képviselők felelőssége, és a megyébeni személyes joggyakorlat által a néphatalmat, mint ön­­kormányzatot fentartani 48-ki viszonyainkban is. A ti feladatotok tehát, ha a cél csakugyan egy, s az „utasítás“ nem kell, kitalálni hogyan lehet hát? Előttem úgy látszik, hogy mivel nem lehet ok, mely a magyar népet azért, mert már a 48-i nép,a ma­gyar ősi szabad jogélet főfeltételeitől fosztaná meg és mivel nem hallottam még érvet, melynél fogva a ma­gyar nemzetnek néhány ember teljhatalmú gyámko­dása alá kellene kerülnie éppen 48-ki „haladása“ ne­vében ; gyanúsítani pedig senkit sem akarok ;— előt­tem úgy látszik, — mondom — hogy az egész baj csak is a sokak fülében roszul hangzó „utasí­tás“ szó. S ez nagyobb baj, mint egyelőre látszanék. Valamint vannak emberek a világon, kiken leg­jobb a cím , úgy vannak ma a politikában dolgok, melyeknél minden azon szón fordul meg, mit jellem­zésére használunk. Az emberek nagy része a szavakat igen s­okra becsüli, és név után indul el. Miden attól függ tehát, úgy megválasztani szót, hogy hangzása kellemes le­gyen. A „Bolond Miska“ utasítása : midőn hang­­csövön át súgják be a táblabirói mondókat; és az utasítás, mint a nép tör­vényhozási joga és képviselőinek felelőssége, csak két külön kép, két vissza­­tükrözése ugyan­azon szónak. Az európai politika nagyszavai, ezen divatos universális szerek, a legutóbbi időben nálunk is köz­­kedvességűek lettek , pedig a pompás cég alatti új portéka aligha­nem roszabb, mint a régi. Tisztelet becsület a civilisationak, de igazság is a magyar jó­zan észnek. Midőn tehát határozott nézetem ez, valóban igen lesújtó kell hogy legyen reám nem annyira a „Bolond Miska“ képe, mi csak a magyaros bolondsá­got gúnyolja, de az oly pythiai szó, mit egyik nagy lapunk komolyan mondott ki: „hogy az utasítások kora rég lejárt Európában, s hogy hihetőleg nem is jön fel többé.“ Vigasztal azonban e részben is azon meggyőződésem, hogy a valódi szabad­ság kora sem jött fel még tudtom­mal Európában sehol, s különösen azt, hogy minő fán terem a nemzeti önkormányzat, a ministeriális és parlamentáris centrálisáló gyámság alatti nemzetek alig tudják. Azt pedig viszont a mo­dern civilisatió tanárai nem tudhatják, hogy ha majd egy „szép reggelen““ a nép, az előtte folytonosan em­legetett „népszabadság“ neve helyett, annak húsa után éheznék meg, ezen nap nem leend­ e egyszer­smind „gyászos estvére“ a képviseleti nép boldogító bölcseségnek ? L­i­p­­­ó-S­z. M­i­k­l­ó­s, nov. 28. T. szerkesztő ur! Sietve értesítem megyénk­nek tegnap megkezdett s ma éjjel bevégzett követ­választási eseményei felöl. A rózsahegyi kerületben követte közlelkesedés által Madocsányi Pál volt trencsénmegyei főispán jön megválasztva, miután az e kerületbeni csekély pánszláv töredék jelöltje Hyrcsa István Szt. István első magyar király alapította szent- máriai lel­kész kényszerüleg visszalépett, mert párttöredékének a papság s nemesség ellen izgató felhívása ötvennél alig több szavazatot összecsődítenie nem sikerült. A szen­t­m­i­k­l­ó­s­i választó­kerületben, a hetek óta folytatott itatás ideiglenes diadalát ez éjen bevégzett szavazás által végzi be. Ily diadalt ellensé­günknek sem kívánunk ; hiába, e pártbeliek között­­ voltak kolomposok, kik elveiket 24 órán túl éltetni s nem tudván, azokat akként változtatják, mint a hárem­­ tulajdonosai nejeiket. Tudnia kell önnek, miként e­­ kerületben 4 követjelölt lépett fel; — azok, kik már ! 1861 ben azt hirdeték e megyében , miként Deák Ferenc már lejárta magát, újra akkori bálvá­nyukat a radicalis párthoz tartozótt S­z­e­n­t­i­v­á­­n­y­i Adolfot tüzéli ki jelöltjükül; — ennek ellené­ben a másik párt Szentiványi Ödönt szemelé ki, a férfit, ki 1840-, 1844- és 1848-iki országgyűlé­seken képviselő megyénket, annak 1848 ban főispán­ja volt, s mint ilyen a megyéért szenvedett is. A pan­­szlávok M­a­t­u­s­k­a György tervszéki ülnök részére gyűjtö­ttének szavazatokat,­­ míg egy kis töredék Körmöczky pestmegyei hivatalnokot élteté. A válasz­­t­­ást előző összeírás e kerületben a törvény világos ren­­­­delete ellenére(?) faluról falura járó küldöttségek által­­ a legnagyo­­bb siettetéssel 8 nap alatt akként eszközöl­­­­tetett, hogy ezen összesen 40 ezer lelket számító or­­­­szágszerte ismert legszegényebb kerületben négy­ezernél több szavazat íratott össze,­­ mára annak, hogy az ős­szeire küldöttség­ egyes tagokat lelkiis­meretük visszaléptetni kényszerité ; — ekként szüle­tett a 4000 szavazat, — nyolc­százzal több, mint­­ 1861-ben ; — mi ellen a központi választmányhoz beadott panaszok éppen úgy figyelembe nem vétet­vén, mint a k. helytartótanácsnak ez ügyben leérke­zett rendelete, érdekes olvasmányt nyújtanak a jegy­zőkönyvbe beadott magánszavazatok, miért is a Sz. I Ödön rész, mely magában foglalá az összes nemes­séget, csaknem az összes intelligentiát, az összes ügyvédi kart, egyet kivéve, — s 3 tag kivételével szinte az összes megyei tisztikart, — s a lakosság­nak bizonyára törvényesen összeirt többségét, — ön­magának tartozott azzal, hogy a választásra meg sem jelent, hanem küldöttei által a vála­stmányi bizott­mánynak beadta törvényes óvását, s a törvénytelen választás elleni tiltakozását , — melynek kigúnyolá­sára jónak látta az övéi által megválasztottnak hetek óta korteskedő sógora — ez ellenében 15 mással Sz. Ödön részére szavazni. — Ekként Jön Szent­iványi Adolf ismét követte, ki 1861- ben a radicalisokkal szavazván, ebbeli eljárásában utóbb a megyének Deák irányában bizalmat sza­vazó nyilatkozata által tényleges rászólást nyer ; — a Sz. Ödön-rész meg van győződve, hogy ha az országgyűlés csak egyetlen követválasztást is vissza­utasít, — ez éppez­ a tegnapi választás leend, — mint a melynek alapjául a legtörvénytelenebb összeírás vétetett. Pest, dec. 1. — Pest megye váci kerületéből azon fon­­tos távirati tudósítást vettük, hogy M­i­k­­s­i­c­s Imre ur, mint b. Podmaniczky pártjá­nak fő kortese tegnap oda szerencsésen meg­­­­érkezett, úgy látszik, a mohácsi választás tör­­­­ténete M­i­k­s­i­c­s urat a korteskedés mezején a megérdemlett h­írre emelte. E szerint a 48-diki rendszer egy új méttemnek, a kortesvezér­­ség valószínűleg jövedelmes művészetének keletke­zésével boldogította a magyar nemzetet. M i k s i­c­s úr szerencsés ember, mert a váci kerületben a kitű­zött célra már igen jól megdolgozott és elkészített terrénumra hivatalos remekelni. Azt halljuk ugyanis, hogy a conscriptió véletlenül igen szépen találkozik a Podmaniczky-párt érdekeivel. Csak egyre vagyunk kiváncsiak. Miksics úr a mohácsi kerü­letben mint mondá, azért interessálta ma­gát oly nagyon dr. Siklósaiért, mert h­á- 1­á­s kívánt lenni a vízzel való gyógyításáért. Váljon mivel gyógyítja őt b. Podmaniczky, hogy Miksics urat hasonló sikerdus há­lára gerjeszthesse ? — A Biharban történt választásokról már eddig közlötteket a „P. N.“ után a következőkkel egészíthetjük ki: a hosszupályi kerületben C­s­e­ng­e­r­y Imre közfelkiáltás­sal; a szalon­­t­a­i kerületben Beöthy Ákos ellenében Lovas­­s­y Ferenc 61-diki képviselő szavazattöbbséggel; az u­g­r­a­i kerületben, miután az ellenjelölt lemondott, Tisza Lajos; a margitai kerületben Baranyi Gusztáv, a székelyhidiben Miskolczy Lajos választattak meg. A caékei és tenkei kerület­ben véres verekedés miatt a választás elhalasztatott ; a belényesi kerületből még nem érkezett meg a tudó­sítás. — Nyitra nov. 30. Érsekújvárban ma regge­lig folyt a szavazás; megválasztatott b. Wodianer Albert 1530 szavazattal Conlegner műegyetemi ta­nárnak mintegy 1120 szavazata ellenében. Vecsén megválasztatott Ben­csik György gabaji földbirtokos szavazat többséggel, Tóth Lajos ügyvéd ellenében. Vághujhelyen szavazat­­ többséggel meg­választatott Barinyay vághujhelyi prépost. Szakolcán három jelölt van, R­a­d­­­i­m­s­z­­ky plébános, egy tót lap szerkesztője, Tarnóczy Gusztáv és Kuba János h. ügyvéd. A szavazás itt is folyik, de már eddig Kuba felé hajlik a többség. Privigye, Miava, Verbó és Szenicén az ered­mény bizonytalan. 1. 1. — Félegyházán tegnap szavazás által Hra­­b­o­v­s­z­k­y Zsigmond helyi, tanácsos ur választatott meg képviselőnek. — Szathmár­halmi kerületében Lator Gá­bor egyhangúlag választatott meg képviselőnek. — Pozsony városában tegnap volt a vá­lasztás. Gróf Dessewffy Emil közfelkiáltással, G­e­d­u­­­y superintendens pedig szavazás által vá­lasztatott meg 406 szavazattal 275 ellenében. — Somogy megye tabi kerületében Zichy Antal, a szigetvári kerületben pedig Bittó István választattak meg képviselőknek, nagy Szavazattöbb­séggel. m­mmmmmmmmmm — Bács-Bodrog ó-kanizsai kerületében Kiss Jakab egyhangúlag ismét megválasztatott. — Vasmagye rumi kerületében Bezerédy László egyhangúlag nagy lelkesedés között lett meg­választva. — Szab­olcsmegyéből az eddig közlötteken kivül legújabban Bónis Samu és Erős Lajos megválasztásáról érkezett hir. — Hontmegye szobi vár. kerületében köz­­feltuáltással Rajner Pál választatott meg képvi­selőnek. — Árva kubini v. kerületében Szmrecsá­­n­y­i Dárius közfelkiáltással választatott meg. — Az ó­moravicai kerületben V­o­j­n­i­c­s Barnabás nagy szavazattöbbséggel választatott meg B­a­r­l­a­g­i Mór ellenében. — Moravitzán a követválasztási szavazás most foly. Tegnapról azon táviratot vettük, hogy Mo­­csonyi az oláhok állítólagos vezetője van többségben. Lippán nov. 30-dikán, miután az ellenpár­tiak nem jelentek meg, F­ü­­­e­d Lipót, ki 1848-ban volt képviselő, választatott meg. Makón F­aragó Ferenc 377 szavazattal választatott meg a 200 szavazatot nyert Návay elle­nében. — Nagy-Váradon Lu­k­á­c­s György egy­hangúlag választatott meg tegnap képviselőnek. — Bács hódsági kerületében Rónai István visszalépett és Szemző Mátyás választatott meg. — Nagy Kikindán szavazás utján Cser­­n­o­v­i­c­s Péter választatott meg Ratzkovics ellenében. — Sz.-Fehérvárott Detrich Zsigmond lett tegnap megválasztva szavazás által. — Ungmegye központi kerületében f. hó 2- án Kandó Kálmán Sztripszky Mi­hály ellenében , a k­a­p­o­s­i járásban B­e­r­n­á­t­h Zsigmond Petrovay Ákos ellenében kis többséggel ; a szobránci kerületben I­b­r­á­n­y­i Lajos Nehrebeczky Gy. és Hazslinszky ellenében választat­tak képviselőkké. A felvidékről még eddig semmi bizonyos. Holnap bővebben. r. 1. — Bereg kaszoni vár. kerületében felkiáltás utján B­u­d­a­y Lőrinc választatott meg Bay Fe­renc ellenében ; a beregszászi kerületben pedig nov. 28-dikán egyhangúlag L­ó­n­y­a­y Menyhért lett megválasztva. — Nyilatkozat. A. m. kövesdi választóke­rületben nov. 23. tartatott a követválasztás, a nélkül hogy az teljesen befejezettnek mondható volna, mert a Szeghő-pártiak erőhatalom által több ízben szét­­üzettek, s midőn magokat újra összeszedve szavazás­ra jelentenék , visszautasittattak ; igy választói joguk­tól megfosztva, az illető helyre folyamodni fognak, s egyéb visszaéléseken kivül be fogják bizonyítani a­z ellenfél részére adott több sza­vazat törvényellenes becsempé­szését is, szóval a közönség tudomásul veheti, hogy M. K­ö v­e­s­d­e n nem ment végbe a választás, ha hogy a törvényt tisztelni, nem pedig kijátszani akarjuk. Több választó. De hagyjuk a humort, mi úgy is sokba áll az embernek mindig. Ki az élettel komázik, ezen jogát szive vérével vásárolja meg. Muniolpalis mozgalmad. Bazin, nov. 29. Szerkesztő ur! Pozsonymegye Bazini kerületé­ben f. hó 27-én tartatott meg a kövelválasztás, mely hála Istennek példás rendben folyt le. Két párt állott szemközt a választási helyen, az egyik jelöltje ugyan­is gr. P­á­l­f­f­y István volt, a másik sokkal ki­sebb párté pedig Borcsány János pesti ügyvéd. No­ha utóbbinak pártja oly csekély volt, hogy gr. Pálffy István úr könnyen közfelkiáltás által választathatott volna meg, a dolog még­is szavazásra került, mely is esti 6 óráig folytattatván, végre Borcsány János úr belátta, hogy az ellenpárt győzelme biztos, kijelenté, hogy visszalép, mire a szavazás félbe szakittatott és gr. Pálffy István közel 2000 szavazattal , 134 sza­vazat ellen jön megválasztva és mint ilyen szűnni nem akaró éljenzések között valódi diadallal vitetett be az örömtől rajongó nép által a váro­sba. — Este fényes fáklyás­ menettel tiszteltetett meg követünk.

Next