Pesti Izé, 1948 (3. évfolyam, 1-41. szám)

1948-01-04 / 1. szám

? „Ezernyolcszáznegyvennyolc — te csillag!" |s Felénk ragyog e verssor, távol a Múltból, száz év nagy távlatából. (5 Milyen új, friss ez a vers. ^ Petőfi verse! Szívekig hat:­­L „Ezernyolcszáznegyvennyolc — te csillag!" +­­ Ma, a dicső évfordulón. ♦ A ragyogó hajnali párba | Zászlónkra újra ez van írva. 5$ Ott ég minden, ami remény, ♦ Ami hit és jókívánság van . Ez örök csillag sugarában. ^ Felhő ne hulljon rád ezentúl, ♦ Ragyogd be fönn a kék eget,­­ Emlékeztesd a véneket ^ S mutasd az utat eme szent ^ Évfordulón az ifjainknak:­­ „Ezernyolcszáznegyvennyolc —te csillag!” * Farkas Imre át *wy\Tu 4 VW'*'» * *y\f\J + [\> ♦ fUW' Áddm} a csapodár — Ez még a tavalyi Éva* — Nem. Ez már az újévi. 'It////// / ////////A Z/S/S/s /% Vs* Y/S///SS* Szilveszteri jótanács Mámorra jő a szürke reggel, Hölgyek, ne dobjuk el a gyeplőt S éjfélkor ne tévesszük össze A malacot és a kéményseprőt! • • «­///////’• • » • V//////// • ///////// • * o 4 c*\j + fVAAe» ♦ **AAr* • «*AAJt ♦ AAA*** % «**AAfV — Megőrült Jenő? Szilveszterkor nem fekszem le. KÁLMÁN JENŐ : OK ÉS OKOZAT Az eset, amelyről beszámo­lok, a múlt héten játszódott le egy körúti presszóban. — Úgy emlékszem, mintha ma történt volna! — mondta egy idősebb úr a mellettem lévő asztalnál s ez a sokat­mondó bevezetés azonnal föl­hívta a figyelmemet, hogy itt nem mindennapi história fül­­tanúja leszek. —■ Úgy emlék­szem, mintha ma lett volna. — folytatta a szomszédom, — pe­dig van annak már vagy negy­ven éve... Ülök a kecskeméti Beretvásban, szemben velem a Zafír, a Sügér és Szőke akkori $ utazója. Alsóst játszottunk. Jól ^ figyeljenek ide, a Zafír oszt, ^ én bemegyek makkra. Fekszik az adu nyolcas, az én kezemben * van a kvint ász béla a hetessel. ^ Azonkívül a piros ász, piros tí­­'//////tí­zes, a tök ász, tök tízes, a zöld ász, zöld király. A zöld tízes nyitva feküdt... Én egy kvinttel bemondom a kasszát, összes adut, a családot, a trull ultimót, a negyvennégyest, szá­zast, a száztizenegyest, száz­­huszast, a volátot, esetleg a partit ... Az elbeszélő diadalmasan kö­rüljáratta tekintetét a társasá­gon, mint akinek sikerült egy hallatlanul érdekes tényállással a hallgatók idegeit pattanásig megfeszíteni. És az izgalom­nak e mesteri felfokozása után folytatta: — Kijátszom az adu alsót, a Zafír ráteszi a kilencest és dühösen így szól: Dűljön ma­gára a hús!“ És ebben a pilla­natban, akár hiszik az urak, akár nem, jön egy rettenetes dübörgés, egy borzalmas csatta­nás, a plafon megnyílik a fe­jünk fölött, a padló ezer da­rabra szakad szét a lábaink alatt, téglák potyognak, por, füst, sikoltozás s a szemközti házak úgy omlanak össze, mint a kártyavár. Ez volt az a híres kecskeméti földrengés, amely a város háromnegyed részét el­pusztította! Az elbeszélő réveteg szem­mel nézett maga elé és megtö­rölte izzadt homlokát. Ekkor különös dolog történt. A föld kétszer könnyedén megrázkó­dott alattunk. A presszó köny­­nyű asztalkái megmozdultak és a kávéskanalak csörömpölni kezdtek a csésze alján. „Föld­­rengést!“ — mondta valaki. És az iménti történet elbeszélője és szenvedő hőse bizonytalan mosollyal megszólalt: — Úgy látszik, a Zafírnek megint rossz lapjárása van ... KÖVETENDŐ PÉLDA H. L.: Államtitkár úr, Ön szerkesztője is az Új Magya­rország­nak, vallja be a va­gyonszaporulatát! B. I.: Bevallom, ami rajtam van, az mind szaporulat és mindenkinél legalább ennyit kívánok az egész új Magyarországnak. A Nemzeti Bizottság sürgeti a közéleti fér­fiak vagyonszaporula­­tának kivizsgálását. AZ IGEN! .4 PAPUCS — Ez semmi, ezt már láttam kutyákkal! — Hogy mersz engem te­gezni, te tacskó• — Azt mondta a feleséged, hogy otthon te is kisfiú vagyt —---- ~ - ^ --------‘ 1 Miért nem tudnak­­ Barankovicsék résztvenni a koalícióban? 2 Hogy van az, hogy egynémelyik politikus habozás nélkül át tud lépni egy másik pártba? 1 Kukucska régóta udvarol Kröcsönya Malvinkának és egy meghitt pillanatban így szól hozzá: — Imádom magát Malvinka és majd megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy soha nem lehetünk egymásé». — Aztán miért nem, Lajos? Kukucska felsóhajt: ■— Mert én nem veszem el magát feleségül A fiatal Fehér beállít Feketéhez és megilletőndelt han­gon rebegi: — Kedves Fekete úr, ezennel megkérem Aranka lánya kezét, ámbár tőle még meg se kérdeztem, hogy tudna-e engem szeretni ... •— Ugyan — legyint Fekete —, pont magát ne tudná? pateiVévAOt ád/€&i\ £ uxdiki Drága Pintyőkém! Mit szépítsem és mit kerteljek? Láttam az Isten Veled Lilit a Magyar Színházban, ahol Gáspár Margit tervei alapján vakargatták szegény boldogult Lilikéről a penészt, nem sok sikerrel. Hiába, csak egy’ Isten volt Thébában és az nem a Lili. Gáspár Margit egyike a leg­szimpatikusabb színházigazgatóknak és ép­pen ezért különös, hogy programszerűen ter­jeszti a penészt, vagyis a régi operettek életregalvanizálását. Ez a programja, ami magyarul annyit jelent, hogy nem is érdekli az új magyar, vagy külföldi darab, csak az olyan, amit bevont a fáradt penész. Bajor Gizi, aki már olyan középületünk, mint a Bazilika, nemzeti kincsünk, legna­gyobb drámai színésznőnk, miért vergődik hangtalanul a Lili reménytelen hálójában és mi szüksége van neki arra, hogy tizenhat éves ugribugri kislányokat keltsen életre? Bajor olyan tehetséges, hogy nyugodtan játszhatna oroszlánbőrt, vagy a hamutartót is, szükség esetén, elhiszem, hogy ezekben a ritka szerepekben is meggyőző lenne, de mi értelme van annak, hogy hang nélkül legyen valaki nagyoperettprimadonna? Most akarna áttérni ez a kivételesen nagy színésznő erre a műfajra? Nem valószínű. A többi szereplők is, köztük a szédítően aranyos Fejes Terivel, vergődtek a szöveg reménytelen iszapjában. Maga a Lili — aki nem tudná — arról szól, hogy egy lány nincsen fából akkor sem, ha tizenhat és akkor sem, ha hatvanéves. Szép gondolat, de kit érdekel — és főleg, ki vitatta? Az élet csupa miért a Ma­gyarban? Miért kell külön penészlevakaró szakszerveze­tet létesíteni antik darabok érdekében, amikor új szelek fújdogálnak a világ felett, új darabok VANNAK, új színé­szek, új gondolatok? Arra használjuk fel a frissen nyert szabadságun­kat, hogy elmondhatjuk, ma már ott tar­tunk, hogy a magyar színházban nyugodtan, csendőri beavatkozástól való félelem nélkül elő merjük adni az öreg Hervé öreg Lilijét? Neked pedig nagyon b. u. é. k. A Magyar Szr­­- hiú megint fordítva ült rá a Lilire U. i.Pintyőkém, ne feküdj Iá mással, — csak a Pesti izé naptárával.

Next