Pesti Műsor, 1968. október (17. évfolyam, 31-34. szám)

1968-10-04 / 31. szám

2 Szombaton, 5-én E-bérlet, 2. előadás Kezdete 7, vége 7*11 után MANON LESCAUT Opera 4 felvonásban Zenéjét szerezte: GIACOMO PUCCINI (1858—1924) Az A. F PREVOST (1697—1763) regénye nyomán írott szöveget fordította Nádasd­y Kálmán. Rendezte: Mikó András. A dísz­leteket Fülöp Zoltán, a jelmezeket Mark Tivadar tervezte. Az énekkart betanította: Pless László. Koreográfia: Barkóczy Sándor Vezényel: KEREKES JÁNOS Házy Erzsébet Kende Zsolt Réti József Katona Lajos Kishegyi Árpád Jánosi Péter Somogy­vár­y Lajos Szabó Anita Máhr Ottó Jagasich Péter Mészáros Sándor Tauz István Kiss László Zsoldos László *­­ Manon Lescaut . . Lescaut hadnagy . René des Grieux Geronte de Ravoir királyi adóbérlő . Edmund, diák . . Fogadós .................... Táncmester . . . Egri zenész . . . Egy tiszt .... Lámpagyújtogató . Hajóskapitány . . Fodrászok . . I. felv.­ Manont szülei ládába küldik. Az amiensi postakocsiállomás fogadójá­ban jókedvű diákokkal találkozik. Köz­tük van Des Grieux lovag, aki beleszeret. Geronte gazdag vámbérlőnek szintén meg­tetszik a lány és el akarja rabolni. Erről a tervről tudomást szerez Des Grieux. Maga szökteti meg Manont II. felv.: Manon nem bírta ki sokáig a nélkülözéseket a szegény Des Grieux ott­honában és a dúsgazdag Geronte-hoz köl­tözött Des Grieux még most is imádja Manont és meg akarja szöktetni. Geronte azonban megneszeli a tervet­­és a rendőr­ség segítségével megakadályozza. Manont, aki a szökéshez ékszereket vett magához, lopás miatt letartóztatják és eltoloncolják. III. felv.? A Le­ Havre-i kikötőben Les­caut összebeszél barátaival, hogy kiszaba­dítsa húgát a börtönből. Egy őr éberségén azonban meghiúsul a terv. Des Grieux addig könyörög a hajó kapitányának, amíg őt is fölveszi a hajóra, hogy szerel­mesét a száműzetés helyére, egy elha­gyott szigetre kísérhesse IV. felv.: Manon és Des Grieux meg­szöknek a rabságból. Terméketlen puszta­ságba tévedtek. Az elgyöngült Manon nem bírja tovább a szenvedést és szerelmese karjai közt hal meg . Előjáték: Háry János, aki a nép me­sélőkedvének megszemélyesítője, a nagy­­ibonyi kocsmában külországi kalandjait regéli. 1. kaland: Ferenc császár lányát, Mária Lujzát a burkus silbak nem akar­ja átengedni a határon. A lovagias Háry az őrházat átrántja Galíciába. Ezért há­lából Mária Lujza magával viszi őt Bécs­­be testőrnek, bár örzse, Háry mátkája ugyancsak féltékenykedik. II. kaland: Mária Lujzának megtetszik a huszár, Ebelasztin lovag, aki szerelmes Mária Lujzába, hogy Háry ne legyen az útjá­ban.­­háborút csinál­ és a Napóleon el­leni csatába küldi Háryt III. kaland: Háry megveri a francia ármádiát és éppen Mária Lujzával ropja a lán­cot, amikor betoppan örzse, aki titok­ban követte, a csatába vőlegényét. Mária Lujza hazaparancsolja Örzsét Háryt pe­dig hercegi rangra emeli IV kaland: A bécsi Burgban a császár vendége Háry, akit a császári család már vejének tekint, de Háry­ Örzséhez ragaszkodik és kikéri az obsttját. Irtójáték: A kocsmában Háry befejezi elbeszélését, melynek igazságá­hoz tanúnak hívná Örzsét, ha az már meg nem halt volna. Első huszár Második huszár Első tüzér . . Második tüzér Udvari lakáj . Diák .... Bíró .... Kocsmáros . Első per . . . Második per . Bódy Tivadar Morandini Egon Rajna András Müller Gyula Klatzer Alajos Erdei Gyula Gogolyák Antal Ferenc László Hegyi János Berkes János Szólót táncol: Zilahi Győző Vasárnap, 6-án de. Goklmark-bérlet, 1. előadás Kezdete 11. vége 2 után HÁRY JÁNOS Daljáték 4 kalandban, elő- és utójátékkal Zenéjét szerezte: KODÁLY ZOLTÁN (1882—1967) Szövegét Paulin­ Béla (1881—1945) és Har­­sányi Zsolt (1887—1943) írta Rendezte: Békés András. A díszleteket Forray Gábor, a jelmezeket Szeisz Gizella ter­vezte. Az énekkart betanította: Pless László. A táncokat Rábai Miklós, az óra­szobrokat Kovács Margit tervezte Vezényel: KÓROD­Y ANDRÁS Háry János . . . örzse, a mátkája . Ferenc császár . , A császárné . . , Napoleon . . . , Mária Lujza . • G öreg Marci . . . Ebelasztin báró . , Meluzina grófnő , Esztrella bárónő , Magyar silbak , « Burkus silbak . . Generális Krucifix Generális Dufla • Turpinszky Béla Mátyás Mária Pálfy Endre Szecsődy Irén Galsay Ervin Szőnyi Olga Varga András Palcsó Sándor Kenderessy Éva Vozár Jolán Lux Tibor Kövesdy Károly Antalffy Albert Cser József PM Október 4— 10-ig Kedden, 8-án Oláh-bérlet, 1. előadás Kezdete 7, vége 10 után FAUST Opera 4 felvonásban Zenéjét szerezte: CHARLES FRANÇOIS GOUNOD (1818—1893) Szövegét JOHANN WOLFGANG GOETHE (1749—1832) nyomán Jules Barbier és Michel Carré írta. Lányi Viktor (1889—1962) fordította. Rendezte: Békés András. A díszleteket Fülöp Zoltán, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A koreográfiát tervezte és betanította: Seregi László. Koreográfus asszisztens: Kaszás Ildikó. Az énekkart betanította: Pless László Vezényel: VARGA PÁL Faust Bartha Alfonz Mefisto ..... Fodor János Valentin.....................Sebestyén Sándor Brander.....................Bordás György Margit ...... Orosz Júlia Siebel..........................Gábor Artemisz Márta..........................Palánkay Klára A WALPURGIS ÉJ táncai: I. szám: Ga­­lántay Zsolt. II. szám : Kaszás Ildikó és Sterbinszky László. III. szám : Némethy Sándor. IV. szám: Bérczes Mária és Bo­­ross Erzsébet. V. szám: Gombkötő Erzsé­bet. VI. szám: Maros Éva, Kolozsvári Dó­ra, Dvorszky Erzsébet, Pethő László, Pé­ter László, Fülöp Zoltán és a balettkar Történik Németországban, a XVI. század­ban, Faust dolgozószobájában, egy város­ban és környékén, Mefisto birodalmában és a börtönben. * Faust eladja lelkét Mefisztónak, cseré­be visszakapja fiatalságát. Az ifjú Faust elcsábítja Margitot, s párbajban megöli a lány testvérét, Valentint. Margit elkese­redésében és szégyenében meggyilkolja gyermekét, ezért halálra ítélik. Faust ki akarja szabadítani, de Margit visszauta­sítja. Lelke megtisztul a bűntől: az áldo­­zatvállalás megváltja őt. hadvezér : Dózsa Imre Vasárnap, 6-án este F-bérlet, 2. előadás Csütörtökön, 10-én C-bérlet, 2. előadás Kezdete 7, vége VRH után SPARTACUS Balett 3 felvonásban Zenéjét szerezte: ARAM HACSATURJAN Szövegét írta, koreográfiáját tervezte, be­tanította és rendezte: SEREGI LÁSZLÓ A koreográfus asszisztense: Kaszás Ildikó. A díszleteket Forray Gábor, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte Vezényel: PÁL TAMÁS Spartacus . . . . Flavia, a felesége : Crassus, római Gád, a judeai Az afrikai Crixus, a thrák Júlia­­ Crassus Claudia­­ barátnői Canus, Crassus barátja . Batiatus, gladiátor­iskola tulajdonos Táncosnő . . . . Egy római katona 4 férfi csörgővel Örök * Róna Viktor Orosz Adél I. felv. 1. kép: Spartacus, a rabszolga­lázadás feje a keresztfán, haláltusájában újra végigéli a hatalmas küzdelem ese­ményeit. 2. kép: Crassus előkelő barátai­val elhatározza, hogy felkeresi a híres gladiátor-iskolát. 3. kép: Itt ismerjük meg Spartacust is. A gladiátorok közül Cras­sus választja ki a négy küzdőt. 4. kép: A kiválasztott rabszolgákat elkülönítik. Spartacushoz beszökik felesége, hogy búcsút vegyen tőle. 5. kép: Az arénában az egyik néger gladiátor majdnem megöli Spartacust, amikor dühe Crassus ellen fordul, meg akarja ölni, de egy katona dárdája keresztüldöfi. 6. kép: Spartacus bosszút esküszik. Kiszabadítja rabszolga­társait. II. felv. 1. kép: Évekkel a lázadás le­verése után Crassus barátaival visszatér a rombadőlt arénába. Az emlékek meg­lepetésszerűen törnek rá. 2. kép: Crassus villájában mulatozik. A bacchanália után megjelenik Spartacus is embereivel, bir­tokba veszi a villát. Canus, Crassus ba­rátja meghal. III. felv. 1. kép: A lázadó rabszolgák Rómát fenyegetik, Crassus vállalja a hadvezérséget a lázadók leverésére. 2. kép: Spartacusék helyzete reménytelenné válik. Spartacus búcsút vesz feleségétől. 3. kép: Az életben maradt Flavia férje keresztfájánál elsiratja az eltiport sza­badságot. Hétfőn, 7-én SZÜNNAP­I eladta­ Gessner György KIS? Fülöp Zoltán Sterbinszky László Gombkötő Erzsébet Kékesi Mária Markó Iván Gál Andor Mák Magda Barbay Ferenc i Vámos György I Nagy Zoltán i Ficzere Attila I Péter Zoltán i Balogh Ágoston I Péter László i Molnár Ferenc l Gál Jenő ÉLET ÉS MŰVÉSZET Én azt hiszem, hogy a művészet mégis csak más, mint az élet. Ha a művészet az élet dísztelenségeit, mind­ennapiság­ait nem tudja célszerűen megnemesíteni, s ez­által lelkemben egy szebbnek, dicsőbb­nek sejtését felébreszteni, akkor mi be­cse lehet a művészetnek? Színésznek az indulat, szenvedély leghevesebb pillanatá­ban is tudni kell, mit cselekszik és ural­kodnia bírni magán, különben örök ve­szedelemben forog, hogy a legtragikaibb momentumok eltorzulnak kezei közt, ön­tudattal tenni minden mozdulatot, öntu­dattal és kiszámolással ejteni minden hangot, másként egész művészkedésünk szempillanatok bizonytalan sugalmain épül. Bajza József

Next