Pesti Napló, 1850. június (1. évfolyam, 68-91. szám)
1850-06-01 / 68. szám
1850. első évi folyam.ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten Vidéken házba küldve : Egy holnapra 1 fr. 30 Ut. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8. — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő, postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4., 68. Szerkesztési iroda : Úri utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Szombat, junius 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petitsora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában, Budapest, június 1-jén. Kétséget nem szenved, mikép nálunk azon lehangoltságot, melly főleg az értelmiség sok férfiainál tapasztalható, részben az idézte elő, hogy a miniszteri rendszabályok, mellyek hazánkban a forradalom legyőzése után a közigazgatás- és törvénykezésre nézve kiadattak, újak, a nemzet eddigi institutióitól merőben eltérők, s nem a nemzet hozzájárultával — törvényhozói úton — alkottattak. Ezredéves alkotmányos életében, melly csak rövid időszakokban szakasztatott meg, a magyar megszokta az önalkotta törvények általi önkormányzást. A „semmit velünk nélkülünk“ mondatban rejlő nagy alkotmányos elv vérébe ment át, természetévé vált, s midőn annak alkalmazását nélkülöznie kell, nem csoda, ha egy része apathiának adva magát, a különben legjobb eredményt ígérő kormányrendeletek iránt is nemét az idegenségnek mutatja. E körülményt annak, ki ez országot, e nemzetet, történetét s jellemét, ismeri, át nem látnia s nem méltányolnia lehetlen. De másrészt lehetlen szinte minden gondolkodó magyarnak át nem látnia s nem méltányolnia azt is, hogy azon forrongások után, mellyek az utóbbi években e hazán erőt vettek, valamint a nemzetnek mást várnia, úgy a bírod, minisztériumnak mást tennie nem lehetett. A régi kormányzati formákat az 1848—diki országgyűlés megdöntvén, s az újakat a bekövetkezett zavarok előre jutni nem engedvén: mit talált nálunk a birodalmi minisztérium a forradalom elnyomása után ? Mindent — csak rendet nem ! Első volt tehát, mit tennie kellett, a rend helyreállítása. Ezt azonban lehetlen volt a „semmit rólunk nélkülünk“ elv rögtön alkalmazásával létesítnie. A régi kormányzati formák , mint említők, a forradalom alatt megdőltek, a kiváltságos osztályoknak megyei tisztválasztási joga lehetlenséggé vált, s ugyane jogot az összes népre ruházni akkor, midőn minden egyéb alkotmányos jogok gyakorlata fel van függesztve , már magában képtelenség volt volna. Tenni pedig kellett, és pedig tenni sürgetőleg, mert az ország mindenek felett rendezett közigazgatás szükségét óhajtotta. Erre azt lehetne ugyan mondani, miszerint az új rendszabályokat, az i új kormányzati formákat országgyűlési egyezkedés, s így rendes törvényhozás útján, lehetett volna behozni. Igen, ez igen szép gondolatnak, szép szónak, de hát feledjük - e azt , hogy képviselőket gyűjteni össze, kiknek egy része talán harertérrel jött volna a tanácskozási terembe, viharzó szenvedélylyel keblében, s olly időpontban, midőn a közhangulat egyrészről tökéletesen levert, másrészről pedig a sokoldalúlag felköltött remények meghiúsulta miatt ingerült volt, ha nem fenyegetendette is világos veszélylyel a még egészen meg nem tért békés állapotot, ennek fenmaradását mindenesetre igen problematikussá teendette? Nem hiszszük, hogy volna valaki, ki az illy kétes eredményű lépés iránti nagy felelősséget el merte volna vállalni olly időszakban, midőn hihetőleg ismét a birodalom életkérdése, t.i. egységes közéletének alapja — az engedményezett alkotmány — hozatott volna kérdés alá ? Ismételjük: tenni kellett, s nem lehetett ezen intézkedésekkel várni addig, míg a hangulat annyira le fogott csöndesülni, hogy a birodalmi közbátorság veszélyeztetése nélkül össze lehessen híni a magyar országgyűlést. Türelemre van tehát szüksége minden jó hazafinak. A kivételes állapot örökké nem tarthat, nem fog tartani, s midőn az alkotmányos jogok gyakorlatába a nagy birodalom többi népeivel együtt tettleg belépünk, annál nagyobb elégültséggel fogunk nyúlni alkalmazásához „semmit rólunk nélkülünk“ megszokott alkotmányos elvünknek. Addig legyen hazafiúi ügyekezetünk oda irányozva, hogy ezen óhajtva várt idő bekövetkezését minél inkább siettessük. Szatmár, május 28. Miniszteri biztos Szerdahelyi Pál úr, mint hiteles kutforrásból értésünkre jutott, a megyénkben alakítandó törvényszéket is felterjesztette más nyerendő megerősítés végett a magas igazságügyi minisztériumhoz, melly örvendetes esemény újabb tanújele miniszteri biztos úr tapasztalt azon tevékenységének, mellyel a királyi trón, monarchiai elvek, és megingatott társadalom nagy érdekeit bölcs előrelátással felkarolva semmit el nem mulaszt, hogy kiküldetése és hivatásának teljesen megfeleljen. Nincs is nálunk most egyéb kérdés megoldandó, mint az: várjon Szathmáron, vagy Nagy Károlyban legyen-e az alakulandó megyei törvényszék ? Mi ismerve Szathmár megye közönségének legrégibb idők óta folyvást táplált óhajtását, tartózkodás nélkül kimondjuk, hogy az, körülményinket s a számos előnyöket tekintve, másutt nem is lehet, mint Szathmáron: 1) Nagy-Károly mellett legfeljebb is, azon ok harczol , mivel a gróf Károlyi nemzetség és annak uradalmi tisztei nagyon szeretnék, ha, mint hajdan, ma is egy magas aristokrata család jövedelmei emelése czéljából, minden közhivatal és keresetmód az egész megyei lakosság kívánsága ellenére ott központosíttatnék. Bizony az eféle magános családi kinézések ideje elmúlt, és haladó kormányunk is a nép közös óhajtását és érdekeit sokkal jobban szívén viseli, hogy sem azokat e vagy ama gazdag oligarcha kedves énjének föláldozná, már csak azért is, mert 2) nem Nagy Károly, hanem inkább Szathmár fekszik a megye közepén, melly szempont ha szem elöl tévesztetnék, megint csak a kormány intézkedései iránt észrevehetőleg növekedő remény és bizodalom sértetnének meg ; 3) mert Szathmár városa a törvényszéknek állandó helyül ép úgy legalkalmatosabb és czélszerűbb épületeket kész megajánlani. — Ezen három körülmény, úgy hiszszük, eléggé igazolja azon óhajtásunk alapját, hogy az alakítandó törvényszék helyeit Szathmár városa határoztassék meg, minek beteljesülendése felöl csakugyan legkisebb kétségünk sincs. Továbbá aziránt is eltagadhatlan rokonszenv és esdeklés mutatkozik megyénk lakosságának főkép azon részében, melly a hegyes bányavidékben lakik és van elszórva, hogy a megyei törvényszéknek egy osztálya Nagy- Bányára tétessék át, hol különben is járási bíróság lesz a bányaügyek végett. Ez osztály állani fogna aztán 5 tagból t. i. a collegialis járási bíróból, a collegialis 2 ülnökből, és 2 bányászi tanácsnokból. — A státusköltség ugyan 2 ülnök fizetésével szaporodandik, de a politikai nyereség által, melly abból a köznép minden osztályára, mellyhez Mármarosmegye egy nagy része is tartozik, mulhatlanul háromoland, bőven ki fog pótoltatni. Ugyanis józanul kívánni sem lehet, hogy a bányavidéki ember gyakran járhatlan helyekről 10—12 mértföldnyi utat tegyen NI.Károlyba minden legkisebb ügye elintézése végett. Ekkor bizonyára semmi jótékonyságát nem érzendené az uj törvényszéki bíráskodásnak, mellyet ő felsége magas kormánya az alattvalók boldogítására annyi jóakarattal czélbavett. Azért ennek létesülésével is merjük magunkat előre kecsegtetni , mert másrészről az iránt is meg vagyunk teljesen győződve, mikép lehetetlen, hogy mélyen tisztelt miniszteri biztosunk is ne leginkább azon megye közlakosságának javára kívánná irányozni minden hely- s időbeli körülményeket bölcsen felszámító hivatalos működését, mellynek egykor olly gondos s igazságszerető főnöke volt! Miniszteri biztos úr akkor tájban, mikor e sorokat irók, N.-Váradon keresztül utazott el Békés, Csanád és Arad megyékben a debreczeni kerületi cs. kir. állodalmi főügyész Kovács István úrral, hogy e helyeken is, egyetértőleg, a törvényszékeket megalkotván, megerősítés végett hova előbb fölterjeszthessék. S e szavak után jut eszünkbe, midőn az említett megyéknek a főtörvényszéktől roppant távolságát meggondoljuk: nem czélszerűbb lett volna-e a főtörvényszéket is illy körülmények közt inkább N.-Váradra mint Debreczenbe helyezni át? A szegedi és orosházi ember kétségbe fog esni, ha majd sáros és esős időben ezer fáradsággal tett hosszú utazás után még azon bosszúsággal is kellene találkoznia, hogy a híres nagy Debreczen egyik legfőbb utczáján , mellyet talán N.-Várad utczájának hívnak, kigázolhatlanul elakadlan, s csak úgy vállhegyről fogja hidegen nevezni nyomorúságát a mellette elballagó cívis. N.-Váradra legalább minden részről csinált utakon lehet bejutni, a Sebes- Körös , melly a várost ketté hasítja, szinte olly nagy fontosságú egyik előny, hogy azért könnyen lehetne feledni Debreczen városának vizetlen homok tengerét; aztán , mert valljuk meg igazán, itt is az a legfőbb körülmény s alapok , hogy N.-Várad inkább közepén fekszik a kerületnek, mint Debreczen. Solt melléke, május 26-kán. Igen nehéz a népnek (plebem voco etiam togatos) egyszer megszokott regényes álmaiból kiábrándulni. Kisértse meg bár valaki az illy fogalmakat, vagy helyesebben álomképeket kebelében , mint tiltott szerelem gyümölcsét némi ingerült előszeretettel — ápoló polgártárs előtt, igaz nevén nevezni; minden szóváltás nélkül fejet birezent, s ha ajakot nem pityityeszt, legalább szánakozó vagy gyanús félmosolylyal néz végig a kisérlen. A Debreczenben, Kecskeméten, Baján, és még isten tudja hol hagyott, fölszólítással teli ládákról, ezen fölszólitásokban a magyar ügy állása felöli hiteles tudósításokról , orosz határon (Talán égből hullott) magyar seregek általi győzelmekről, olasz határokon rokonszellemű porosz, és hasonló és magyar sereg (ugyan hol veszi magát?) diadaláról, szitytya magyarokról, kik roppant nagy fejűek, és ha szájokat eltátják, roppant fuvallatukkal egy dragonyost is lovastul fölforgatnak, s t. ef. mondák, mellyek értelmesbeket nemhogy nevetésre, de sírásra fakasztanak; nem máskint, mint — némelly föltalálható első nyomatok bizonyítása szerint a holmi szegény rongyos honvéd-öltöny, vagy legalább egy kiszolgált honvéd-bakancs viselésével hitelesített kéregető egyének által koholtatnak, s a hiszékenyek ebbe adatva azért hozatnak forgásba, mert a szegény kéregető a nyomor et comp. borzasztó autonómiával szerkesztett tanintézetében az életbölcsészetből a többek között — jól betanultam e czikket, hogy: a féltő titok színe alatt nagy szepegve, de bizalmasan közlött minél meglepőbb hír, bizonyos communismusi kapcsolatot von a közlőnek és közlést elfogadónak keble körül. A drága éltet kockáztatva bizalmasan nyilatkozó pseudopostolok kövér falatot, s a vért lázas forrongásra csiklandozó hit egészségéért egy — talán a pincze legbelsőbb rejtekében tartogatott—üveg henger többre bátorító nedűjét kapja számítása szerint sikerült jutalmul. E napokban az illyámítások többféle világos megczáfolásai mutatkoztak e tájon. Több levél jött Pármából, és az olasz határokon hadi szolgálatban álló honfiainktól, mind elég bő, több tárgyakra kiterjedő és szabad előadással, de olly hangulatú tartalommal, hogy ottani fölebb említett színezetű mozgalmakról csak elfogult vagy magát önkéntelen ámítni akaró álmodozhatik. Jöttek haza hadi éveiket kiszolgált honfiaink ugyancsak az olasz határszélekről, kik még a messziről jöttek kiváltságát felhasználva sem szólnak olly eseményekről, millyek épen az ő elindulásuk idejéről, már onnan villany-telegráf által, bizonyos hírkovácsoknál tisztára világosult és kerékgyártóműhely-féle casinókban faragott zugpolitikusainknak rég megküldettek. Legközelebb köztudomásra van ő felségének Trieszt vidékéni utazása fegyveres sereg kísérete nélkül. de mind hiába! csak tudják ők a mit tudnak! Egyébiránt az illy regéknek és birkodolásoknak megvan saját idejük, mint a meleg eső után sűrün tenyésző gombafajoknak, s ezek tulajdonkép nem tesznek annyi kárt, s nem ingerük a nép kedélyét annyira, mint némelly közbecsültetést avagy csak jó nevet is soha ki nem víhatott egyéneknek szemtelen föltolakodása és bosszantó fenyegetőzése, hogy ők magashelyről meg lévén bízatva, majd figyelemmel kisérik az elöjárókat és tisztviselőket is, ezen analphabetus hősök majd be fognak jelenteni ennyi és ennyi egyént mint krypto-kossuthianust, ők vasra veretik, több évi tömlöczre büntettetik, agyonlövetik sat, kik az ő magas személyük ellen szólani merészkednek, vagy nevén szólítani a tettet, mit nyilván elkövetnek. Midőn jellemtelen, tudatlan és értetlen emberek ekép berzenkednek és a nép előtt pártfogoltatásukról szólnak, és még fenyegetőznek, ez okvetlenül elkeserültséget okoz, és épen nem szül s nem is növel olly igen kívánatos bizalmat. És az illyeket becsületes ember rendre utasítani sem igen meri; mert ki tudja mégis, várjon az ily ilyeket mint teljesen nem ismerteket, de föltolakodva bizonyított készségüeket, vagy tévedésből ajánltakat, nem pártfogolja-e elly hatósági egyén, kit az igaz érdemnek hódolni kész magyar, csak távolról is kedvetleníteni épen nem akarna. BUDAI LEVELEK. II. Szent tiszteteket pontosan teljesítsétek , mert általa a hívek lelki üdve biztosíttatik, a polgárzat közjava elömozdíttatik, az emberiség boldogságra emeltetik. PAULIN. — L — Nincs szebb, magasztosabb, s emberiséget boldogítóbb hivatás, mint a papé, ha azt pontosan teljesíti. Leirhatlanok azon fájdalmak, mik közt annyiszor elájul az anya, mielőtt gyermekét megszülné. Leirhatlanok a szülő éles kínai, miket szenved, midőn szíve alól a méh sötétéből magát kitépni s világra szakadni készül az ember. — Az anya jajai a kis polgár sírásán akadnak meg; ekkor egyszerre felejti, hogy azelőtt mit szenvedett. Néma, forró csókokban tudatja a szív kimondhatlan szerelmét. — Anya mellén pihen a parányi szülött, mint gyengült vándor, ki más világról szerve jönni öröködvén, elfáradt. — Az anya vele nyugszik. — Az anya melle olly puha ágyút szolgál a kicsi vándornak, mint édes tápul az emlőnek éltető teje, s mint meleg takaróul a szív hő szerelme. — A mellen édesebb álmát alszik, mint fog valaha többé. — Az anyai szív repes örömében szenvedett kínai egyszerre örömbe temetvék, sirásójok s eltemetőjök az, ki okozójok volt. — Az anya szíve, olly kicsiny, olly könnyű, s kedvesnek érzi a terhet maga fölött, mint nagy, nehéz, és fárasztó volt, míg alatta rejtezkedék, s mig alóla kibontakozók. — Keblén szivének magzata, bádgyadt szemeivel rajta mereng, szemeiből néha egy egy könypereg gyermekére — nagyszerű látvány e helyzetben látni az édes anyát ! Lelkének gondolati a legszentebb imához hasonlítnak. — Mysterium szive — szent mysterium lelke — sír, azt hinnék azért, mert gyermekét megszülé, vagy siratja, hogy születik. Pedig nem. Zárt levél-