Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)

1850-10-01 / 169. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre ■ 15 „ — „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldte: Egy hónapra 1 fz. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 169 Szerkesztési iroda : Dzi­ntcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Kedd, October 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­hivatalában. Budapest, octob. 1-jén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Bázis, sept. 26. A Le peuple, és egy dijoni socia­­lista lap b. Haynau tsznagy ellen intézett támadások miatt perbe fogattak. Az elnapolási bizottmány üléseit szombatra halasztotta. Persigny Párist egy küldetés miatt elhagyja. Lissabon, sept. 19. Nagy forrongás; a katonaság három nap óta mindig össze van írva. Berlin, sept. 27. A tegnapi minisztertanácsban a kurhesszeni kormányhoz egy irat határoztatott küldetni, melly Poroszországnak a szövetségi határozat végre­hajtása alkalmával követendő eljárását tudatja. — A börze csendes, nehány részvény olcsóbb. Kasszel, sept. 26. Az országgyűlési bizottmány egy felírást intézett a választó fejedelemhez, mellyben kéri: fontolná meg, miként az összejövendő rendi gyűlés, s alkotmányos tanácsadók segedelmével az állam rend­szeres menete föltartható. Rendsburg, sept. 25. A téli hadjáratra megléteznek az előkészületek. Egy a harcztéren kívüli hosszabb szü­net fog bekövetkezni. Madrid, sept. 19. Mondják, hogy a királyné Napo­leon Lajost aranygyapjas vitéznek nevezte volna ki. Páris, sept. 27. 5% rente 93 fr. 20 cent. 3% 57 fr. 70 cent. Larochejaquelein a rivoli clubbtól elvált. 31 egyén ellen, kik valami legitimista összeesküvés miatt feladattak, a per ma létetett folyamatba. Wiesbaden, sept. 25. Az országgyűlés ma nyittatott meg, s tüstint elismerését mondá ki egyhangúlag a kur­hesszeni nép iránt. Darmstadt, sept. 27. Az év végéig tartó adómeg­adási indítvány 45 szavazattal 4 ellenében elvettetett, úgy szinte a kölcsön iránti is 35 szavazattal 14 ellené­ben. A kamara eloszlatott. Koppenhága, sept. 26. Ma ment a király Ferdinand herczeg kíséretében Flensburgba. Ő Felsége nyolcz nap­ra váratik vissza. A PESTI NAPLÓ MÍTÁRA HAVANA. Töredék egy magyar menekült leveléből. Havana, jul. 20-kán 1850. Új-Yorkból jőve, átutazóban vagyok Kalifornia felé. Hajónk pár napra Havanába tért, utasokat és kőszenet ven­ni föl. Igen kedvetlenül hatott reánk a hír, hogy a cubai kor­mány az utazókat nem bocsátandja partra. Ez elkedvetlenítő gondolatok közt pillanták meg tegnap reggel korán Cuba szi­getének gyönyörű alakzatú zöld hegyeit, s közeledünk a szi­varok világhírű hazájához. Tegnap délelőtt tíz órakor érünk a havanai kikötő bejáratához, több m­érföldnyi távolságra már látván a havanai nagyszerű erősségeket. E kikötő egy a legszebb s legbiztosabbak közül a világon; egy tág öböl ez, melly a havanai hegyek közé kanyarodik be, kényelmes horgonyzást engedvén a hajóknak mindenütt, s tel­jesen biztosítván a viharok ellen. Az öböl bejárata igen kes­keny, s balról a tengerre függőlegesen kiálló sziklán fekvő Castel del Moro erősség szolgál védelméül, míg jobbján a szi­varok nagyhírű városa Havana terül el számos álgyutelepeivel. A város fekvése igen szép, északi oldalával a tengerre dől, míg keleti része a kikötő mellett nyúlik föl gyönyörű fekvésű smaragd-zöld halmok közé, mellyek által az egész öböl kör­nyezve van. A forró égöv, a mérsékelt égöv szülöttének különös látvány. Már távolról szokatlan színben tűnik fel előtte e föld hegy­völgyeinek eleven zöld é s közelről minden fa, minden fűszál ismeretlen, feltűnő alakjával újabb érdeket kelt a szemlélőben. Egy évvel ezelőtt már jártam itt, s bárha az égöv csaknem minden csodáit láttam, e gyönyörű növényzet millió színezetű virágival olly bájos érdekkel birának előttem! Annyival na­gyobb boszankodással gondolok az i­tmulatásunk alatt hajón töltendő néhány napi unalomra, azonban várnom kellett a tör­­ténendőket csendes megadással. Körülbelül egy negyeddel tiz után, horgonyt vetünk a város előtt más három amerikai nagy gőzös társaságában, mellyek már itt voltak. Közbevetőleg nem hagyhatom említetlenül ez amerikai gő­gösök nagyságát. A világ egy nemzetének, — még az angol­nak — sincsenek akkora terjedelmű hajói. Egy 96 álgyús spanyol sorhajó horgonyoz mellettünk e pillanatban , s milly feltünőleg kicsiny ez a Georgia és Ohio amerikai gőzösök mellett! E hajók háromezer tonnásak, kétezer lóerővel, s kö­zönséges menetben, közép számítás szerint, kerekeik 567- szeri megfordulásával nyolczezer élet haladnak. A­mint horgonyt veténk, mindjárt hivatalnokok jöttek ha­jónkra, s katonai őr állíttatott a lejárathoz. Legalább azok lő­nek vizsgálat alá véve, kik cubaiak voltak, s meglehetősen hosszas teketória után, lebocsátottak. Kevéssel ezután minket is megvigasztalt egy hivatalnok, ki tudtunkra adá, hogy a ki­nek tetszik a seniorok közöl, tőle nyerendő bizonyítványnyal partra szállhat, s azonnal osztogatni kezdé a bizonyítványokat fél dollár fizetés mellett, szorosan meghagyván mindenkinek, hogy el ne veszítse. Természetes, hogy én is vevek magam­nak, s a hajóból kiszállva, jártam-keltem mindenfelé, falura is mentem, s miután mindenütt megfordultam a nélkül, hogy valaki csak említést is tett volna előttem bizonyítványom vé­gett, elnevezem magamat a pénzcsalássá aljasult szoros politiai rendszeren. Havana igen távol áll attól, hogy szép városnak lehessen mondani. Külseje ollyan, mintha minden épülete újításra vár­na, utczái többnyire egyenesek, de nagyon keskenyek , s ha­bár a közelebbi időben sokat elkövettek a város tisztán­ tartá­­sára, van benne mégis annyi gaz és rondaság, hogy Észak­­amerika minden városában együttvéve sincs annyi. A város két részből áll, u. m­. bel- és külvárosból, amaz a tengerre és kikötőre rúg, s fal és sáncz környezetével a régi Ha­vana erősséget képezi, melly terjedelmes és i.e. 40 ezer lakót számit; a külváros, az úgynevezett estra muros, a belsőnél nagyobb, utczái­­s épületeire nézve azonban ezzel tökéletesen egyező, azaz csúf. Az épületek legnagyobb része földszinti; emeletes igen kevés van, s általában igen nagy ajtók, és abla­kokkal látvák el a roppant hévség miatt megkivántató szellőz­tetés kedvéért. Az ablakok földszinti épületeknél is földig le­nyúlok s kemény vasrostélyzat-és táblákkal látvák el, melly körülmény az egésznek szomorú kinézést ad. — Azonban mind a mellett, hogy e házak külseje hanyatló állapotot, szük­séget árul el, mire a keskeny utczákban szétfecskendező s itt sohasem hiányzó sár is nagy befolyással van — mind e kül­sőleg látszó elhagyottság mellett is, belsejük a legnagyobb fényűzéssel van fölkészítve s kis udvaraik napsugaraktól átjáró hatlan dús növényzettel ültetvék be, mellyek alatt a forró égöv lankasztó heve ellen enyhitő árnyat találni. Havana a cubai gazdag ültetvényeseknek s a kormánynak központja lévén, igen érdekes, és Amerikában bizonyosan a legkedvesebb mulatóhely, mire sokat tesz az itt uralkodó örö­kös nyár is. S ez örök virulat bűvé lehet fő oka annak, hogy idegenek is olly nagy mértékben látogatják meg. Van igen pompás operaháza az úgynevezett Teatro Tacon, mellyben igen jó társaság működik. Az európai kitűnőbb színházakban magukat kiénekelt jelességek az olasz s más nemzet énekesei közös, idejűnek által, s bár hangjok sokat veszített, egészben véve mégis igen élvezetes előadásokat látni és hallani tőlök. — Nem kevéssé valók meglepetve, a­mint e művészek nevei közt Salvi, Badiali és Morini veteránokéit is találom. Az opera mellett nagy divatban van a bika- és kakasviadal is, s főként ez utolsó Délamerikában a köznépnél is szokott mulatság. A havanai utczákon nappal nem igen láthatni járókelőket a félmeztelen ronda négereken kívül. Naplemente előtt mintegy órával kimozdul aztán az előkelő fehérek serege is, és pedig vagy kocsiban, vagy lóháton, gyalog sétálni nem divatos, s csak a legszegényebb sorsnak teszik. — I­lyenkor Havana minden előkelői kán vannak a kertek között, s érdekes láto­mányul szolgál az idegennek, főként equipage-uk. Áll pedig az két roppant nagy kerékből s az ezek tengelyébe alkalmazott két hosszú rúdból, mellyek közepén a kerekeknél elébb van az igen kicsiny födeles kocsikas. A két rúd között ezüsttel gazdagon czifrázott hámba fogva van egy igen-igen o­rosz ló, mellynek hátán gazdag liberiás, nehéz ezüst sarkantyus fekete kocsis ül s döczög ki a pascora csöndes ügetéssel. E kocsisoknak igen czifra börkamáslijok van, mellyek alsó része szorosan lábszárukhoz áll, térdökön fölül a kamásliból felnyúló czifrán kivarrott börpajzs védi e zombjokat, azonban igen gyakran megesik, hogy a czifra kamásliból meztelen czombok nyúlnak föl, s i­lyenkor rendesen az ezüstsarkantyus is mez­telen bokák mellé van felkötözve. Ekként kocsikáznak ki a hölgyek Havanában, a lehető legkönnyebb öltözetben széle­sen kivágott nyak - és rövid ujjakkal. A fiatalság pedig mind lóháton van, igen czifra készületü, pisztolytokos nyeregszer­számmal diszitett—rosz lovakon, igen hosszú kengyellel — s czip-czap, czip-czap szépeleg fel és alá. A szegényebb sorsú fehérnek az illy estéket sétálással töl- Berlin, sept. 28. A börze még mindig csendes; v. kelet Bécsre 85%. Amsterdam, sept. 27. 5% met. 76%; 2%%40%,; ríjak 81%. AZ OSZTRÁK BIRODALOM, ÉS MAGYARORSZÁG. XI. . ?. Mialatt én a monarchia és hazánk közös viszonyairól — talán önök és olvasóik unalmára — hosszasan elmélke­dem : ime megjelen országunk közigazgatási szervezete, nyo­mán azon minisztertanácsi előterjesztésnek, mellyet felséges fejedelmünk f. hó 8-án jóváhagyni méltóztatott. Mint láttam e lapok, a szervezeten kívül, magát a minisz­tertanácsi előterjesztést is közölték, mint egy nevezetes ok­iratot , melly a szervezet motivatióját tartalmazza. Olvastam ezen előterjesztést a szervezettel együtt. Olvas­tam és gondolkodtam felettük, s ha szabad, ide jegyezem gondolatimat, mellyek azok olvasása közben bennem támad­­tanak. A merev központosítási elvnek megkezdett alkalmazása és kivitele az egész nagy birodalomban, e szervezetben is szi­lárd következetességgel folytattatik. Hazánk volt municipális élete, melly kilenczedfél századon keresztül kormányzati rendszerünk, országos létünk és nemzetiségünk bástyázata volt, általa végkép megszüntetvén: a közigazgatás ezentúl nálunk is egészen uj alakot nyerend, melly — a birodalmi egység eszméjének megtestesítéséhez képest — a többi ko­ronaországokba is behozatott. A Magyar, melly annyi századon át megszokta volt ősi in­­tézvényeit bálványozni, meghajtja fejét ez uj szervezet előtt — és hallgat; de azt neki rész néven senki sem veheti, kivált ez időre, midőn volt kedves Ősi birtokának emlékezete olly közel áll még lelki szemei előtt, hogy azt valami kitűnő elra­gadtatással nem tekinti. Máskép tűn fel az illyetén közigazgatási szervezet a biro­dalom többi népeinél. Nekik épen nem volt, avagy igen régen volt már szabad községi életök. Náluk minden jele a kissé szabadabb mozoghatásnak valóságos nyeremény, mert az ősöknek, kik szabadabban élhettek, náluk már dédunokáik is rég elporhadtak. Az élők nem tudják önélvezetből szeretni a szabadabb múltat, még az új intézményekben a szabadabb jövő előképeit sejtvén azokon talán örömittasan kéjelegnek. A Magyar, természetesen nem így vagyon. Ő a múltat szemlélve, fájlalja a jelent és gonddal néz a jövőbe. Igaz, ma­radt fen számára e szervezetben, mi­nt történeti nevekre em­lékezteti, hanem az illy emlékeztetés, félek, nem bizánd azon varázszsal, hogy elmossa a lényegben tett változtatásokat; sőt úgy hiszem, mikép — egy ideig legalább — inkább csak ál­k­almul szolgáland­ó nemzet sok fiának, hogy annál élesebb legyen fájdalma a múlt vesztesége felett! A helytartói czim és hivatal, például nem egykorú ugyan II. Endre arany bullájával; azonban több százados emlék már: I-ö Ferdinánd idejéből, s jelesen 1536-ból ismeretes törté­netünk­ és törvény­könyvünkben, főleg pedig I-ö Leopold korában nagy nevezetességre jutott. — Czime és hatásköre most részben, a martiusi charta 92—95 §§-iban fordul elő, és volna — vázlatosan — meghatározva; s a kiadott szer­vezet azon pontja, melly a főispánokat némelly tárgyak ke­zelése iránt hatóságuk alól kivéve, egyenesen a minisztérium alá helyezi, a 95. §-ban lelheti alapját ? Ez állás , e viszony a helytartó és főispánok között, s azon körülmény, hogy tőle a fináncz-iskola-, törvénykezési s a t. ügyekbe majd minden hatályos­ befolyás elvonatik, vájjon nem fogja-e a Helytartó tekintélyét csökkenteni, s öt, magas czime mellett, igen­is szűk és szomorú hatáskörre szorítni; mint végre : jól bele­illik-e a merev központosítási rámába az ennyire korlátolt Helytartó ? azt a gyakorlat fogja kifejteni, mint szinte azt is : lesz-e, miben és mennyire felelős az or­­szággyűlés irányában, hol szava, ha képviselő nem volna is, mindig van (93. §.) ? Főispán öt lesz, minden kerületben egy. A hisztoriai név itt is megtartatott, de a hivatalkor szinte lényegesen változott. Állásuk bizonyosan kényelmesebb lesz, mint volt az 1848 előttieké, midőn a kortes-csaták di­vatoztak , s ők a statusoknak is voltak — habár többnyire süker nélkül — sokban felelősek. A kerületi tanács, melly ő­­ket környezendi, mint szinte a megyei közigazgatási hivatal­nokok is — lánczszemek gyanánt illesztve össze — alájok helyezvék ; mint ez a fölvett merev központositási rendszer­nek különben is mellőzhetlen postulátuma. Mivé fog fejlődhetni a főispáni hivatal, a mennyiben közte, s a miniszterek közt közvetlen ügykezelésnek van helye ? és mivé különösen, ha azon hihetlen hír, hogy hazánkban egy országos helyett, öt tartományi gyűlés fogna alakíttatni, va­lósul, a jövő mutatja meg. A megyék történeti nevei szinte meghagyatlak, de régi életök nyomába majd a községi rendszer fog lépni, mellynek széles alapot csak azért sem mernék jósolni, mert a múlt zajos megyei élet képe bizonyosan még fris emlékezetben lesz oda fen, hol az készíttetik, s hol talán attól tartanak, hogy a szabadabb községi mozgás könnyen kiüthetné egyik vagy másik küllőt a nagy gépezet valamelly kerekéből! . . . A megyei főnök — a szervezet szerint nem alispán . Meg­változott neve és hatásköre, mint szinte módja is hivatalnye­résének.

Next