Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)

1851-01-02 / 245. szám

1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten, Vidéken: Egy hónapra! fr. 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre , 15 .­­ , » Egyes szám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 245 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 ,­­ , , Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. Csütörtök, január 2-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgfl kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , a PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ■ ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. ■ jelen FIGYELMEZTETÉS. A kereske­delmi miniszter úr legújabb rendelete folytán az előfizetési pénzeket nem lehetvén bérmen­tesen küldeni, felszólítjuk azokat, kik lapunk­ra előfizetni szándékoznak, hogy a beküldési dijt az illető postahivataloknál lefizetni szí­veskedjenek. 1851. — Másodévi folyam. JANUÁR—JUNIUS. előfizetési fölhívás czimű politikai hírlapra, lévén az új év, felhivjuk figyelmét a t. ol­vasó közönségnek — ünnep-é s vasárnapokat kivéve, mindennap megjelenő — lapunkra, melly­­nek politikai részét jövőre is külföldi eredeti levelezések­ ,műtársát pedig szakadatlanul válogatott eredeti és külföldi beszélyek s regé­nyek közlése által érdekesitni iparkodandunk. Alakját tetemesen nagyobbitván, képesek le­szünk a­ kormány minden hivatalos rendeleteit is a ,hivatalos lap­ után nyomban és pontosan hasábjainkon közleni. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Vidéken és Budán előfizethetni az illető cs. kir. postahivatalnál. Egy évre: 18 frt. p. — Fél évre : 101 frt. p.— Évnegyedre­: 5 frt. p. Pesten az előfizetés kiadó-hivatalunknál (uri­­utcza, 449. sz. az emeletben) és Emich Gusztáv úr könyvkereskedésében (az u­ri-és kigyóutcza szögle­tén) fogadtatik el, és pedig : Egy évre: 15 frt. p. — Fél évre: 8 frt. p. — Évnegyedre: 4 frt. p. Az egyhónapos előfizetést, mint szinte az egyes szám­ok eladását is, az új postarendszer miatt, kény­telenek vagyunk vidéken általában és mindenütt megszüntetni. Pesten meghagyjuk mindkettőt, az eddigi he­lyeken , s a havi előfizetés díja marad itt: 1 frt. 30 kr. — egyes szám­ok ára: 4 kr. p. Budapest, január 2-kán- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, dec. 30. — Schwarzenberg hg, Manteuffel és a slezvig-holsteini biztosok közt ma reggel érte­kezlét tartatott. Schwarzenberg hg a mai éjjeli vo­nattal Berlint elhagyandja, vájjon Manteuffel ismét Drezdába menend-e ? bizonytalan. Tegnap Manteuf­­fel Schwarzenberg hgnek ebédet adott, mellyre az állami minisztérium és a diplomatiai test minden tag­ja hivatalos volt. Stuttgart, dec. 29. — Sajtórendelet jelent meg. Páris, dec. 29. — Dupin az adóssági fogház igaz­gatóságának parancsot küldött, miszerint Maugier képviselő szabadon bocsátassék, mi azonnal mégis történt. — Allais, perét fölebbezte. — A válaszmány a Yon letételéről a tárgyalást holnapra halasztja. — Lefranc indítványa fölött zajos ülést várnak. — A portugali cortesek január 2-kán jőnének össze. Kasszel, dec. 30. (2 k ór.) — Gr. Leiningen az országrendi bizottmánynak haditörvényszéki büntetés alatt minden összejövetelt s további tevékenységet megtiltott. A nevezett tábornok által a sept. 24-kei rendelet ma közzététetett. További végrehajtások fo­lyamban vannak. Az át nem adott fegyverek végre­­hajtásilag fognak beszedetni. Turin, dec. 26. — Némelly aranypénzek árfolya­ma kb­. parancs által, farsang alatt pedig minden álarezviselés rendőri parancs által megtiltatott. — A miniszterek s az illető osztályok ügyleti szervezése megtörtént. Roma, dec. 23. — A pápa rendkívüli tanácskoz­­mányt hitt össze, mellyben több diplomátok részt vettek. . Cagliari, dec. 18. — A középtengeri angol hajó­had Barcellonából partjainkra érkezett, élelmi­sze­reket vett, és Málta irányában már elvitorlázott. Paris, dec. 28. — 5% Rente 95. 50. — 3% : 57. 50. Athéné, dec. 18. — A kamarai választmány teg­nap megalakította magát. Giurdies elnökké, Dana­­polos Logothedos pedig alelnökké lett. A kormány által pártolt választások majd mind érvényesekül is­mertettek. A belügyminiszter a senatusnak két tör­vényjavaslatot nyújtott át, egyiket a számadási tisztviselők kinevezése iránt, a másikat a tartományi tanácsosok szervezése iránti változások miatt. — Monastiriok­i rendőri igazgató letétetett. Konstantinápoly, dec. 20. — Bosporus gőzha­józá­­si társaság alakult. Said basa, Komeno porosz alatt­való ügye miatt, Damaszkusból Hom­akba tétetett át, melly tárgyban a törvényszékek hoztak fölötte ítéletet. —Mehemed basa dec. 1-jén Ateppoba 4,000 katonával megérkezett. Berlin , dec. 30. — 5% : 105. — Állami kötelez­vények 84%. — Bankrészvények 96. Frankfurt, dec. 30. — 5% met: 73%. — 4'/, %: 63%. — Üj t 92%. Budapest, január 2-án. .?. Az új év ránk köszöntött, és mi — bár nem divat — nem akarjuk elmulasztani­­. olva­sóinknak régi jó magyar szokás szerint boldog új évet kivárni, melly kivánatunkat, örömest hisszük, és olly szívesen veendik, mint milly őszinte kebellel mi azt hozzuk. Más alkalommal meg szokta tenni a magyar journalista, hogy illyenkor visszapillantott a lefolyt évre, mellynek szemfödél gyanánt szolgál Szilveszter éjszakája,s ami hasznost, jót és kedvest vitt az magával az örökkévalóság mélységes ölébe: még egyszer visszaidézte olvasói szeme elé, mint földbe hullott magot, melyből nemesi gyümölcs teremjen a jövő nemzedéknek; mint képet, mely reményt fakaszszon még szebb jövendőre. És elmondta illyenkor a nemzet zajos életét, törekvéseit, kilátásait, reményeit, óhajtásait—­­szólván egyúttal a félémről és bajokról is, mel­­lyek fenyegetők, s a tulvidor­ mozgalomra netán elkövetkezhetnének! Mi ezt ezúttal nem tesszük — nem tehetjük ! Helyzetünk, minden intézményünk eleddig ideig­lenes. Az alkotmányos élethez úton vagyunk, lega­lább mi hisszük, hogy úton vagyunk; de míg az ígéret földére el nem jutunk, addig, természetesen, alkotmányosan a múltra vissza nem pillanthatunk. Egyet azonban tiszteletére a letűnt 1850-nek el nem hallgathatunk, azt, hogy hazánk és nem­zetünk, — köszönet a kormány eziránti gondos­kodásinak — folyvást mély csöndben, szelid békességben töltötte el azt, mellyet ifjú, lovagias Fejedelmünk az által ten nevezetessé, hogy ma­gas kegyelme a múlt forradalom zavarai közt tévútra sodort hazánkfiai közöl számosakat adott vissza börtöneikből a szabadságnak és kedves övéiknek, miért méltó hála Néki és dicsőség Ne­vének ! A Magyar nemzet a milly büszke és lovagias jellemű , ép olly haladó nemes lelkű. Úgy hisszük, eltaláltan szólunk, midőn kimondjuk, hogy az illy fejedelmi magas kegyelmet híven megőrzi szivében, s annak idejében tettel is tanusítni fogja háladatosságát. Elleneink, kikkel pedig dúsan megáldotta az ég nemzetünket, megtanulhatták a Magyar múlt évi magaviseletéből, milly magasztos ön­mega­dással tudja viselni a sors csapásait, milly férfi­asan tűrni nagy veszteségeit, mellyeket az általa bizony nem keresett, de fájdalom­­ az idők mé­telyénél fogva ki nem kerülhetett forradalom miatt, szenvedett. — Ajkán nem jött ki egy pa­naszhang, annál kevésbbé egy jajszó, így csak nemes öntudatú nemzet viselhető magát. Ez, legyen szabad hinnünk, meggyőzhető mind­azokat, kik eddigelé a Magyar ellen elfogultság­gal, előítélettel, idegenkedéssel voltak és vannak, arról, hogy nemzeti jelleme nem mindennapi, hogy fajtájában van valami nemesebb, magasabb ösz­tön, mi­nt a pályák sorába sülyedni nem engedi. Csöndes, békés magatartása meggyőzhető min­denkit arról, hogy lelkétől távol minden zavar­­gási vágy, hogy nyílt jelleme nem tűri a titkos forrongási szövetkezéseket, s ha most némán, ma­gába zárkózva a zajos élettől lehetőségig el- és félrevonult: ezt inkább bújában, fájdalmában teszi, mint aljas boszúforralásból. A kormány lehetlen, hogy ne lássa, ne méltá­nyolja ezt; s ha feladatul, czélul tűzte magának — a­mint mi hisszük, hogy egyebet czélul nem is tűzhetett — miszerint a nagy birodalom minden népeit fejdelmünk óhajtása szerint elégültekké s így boldogakká tegye, bizonyosan iparkodni fog nemzetünk boldogságát is eszközölni azáltal, hogy mérsékelt vágyait s jogos igényeit minél­­előbb betöltendi, kielégitendi. Engedékenységét, mellyet a lefolyt évben több megtévedt honfiaink irányában tanúsított, csak dicsérettel említhetjük. Azon körülmények közt, mellyekbe hazánkat a forradalmi viszonyok so­dorták, még szigorúbb rendszabályoktól félhetünk, mik, hogy elmaradtak, csak azt mutatják, hogy a hatalmon levő férfiak felvilágosult, humánus lelkületüek. Ezen engedékenység, kétségkívül, egyik út szivéhez a Magyar nemzetnek, mellyel szép szóval sokkal könnyebb a jóra, dicsőre kalauzolni, mint rendkívüli szigorral. Helyén volt, igaz, sok ízben ez is, mint legfényesb királyunk időszakának történetei tanúsítják; de kellett akkor mindig, hogy volt légyen a szigor mellett más nemzeti bálvány is, melly hiúságának, har­­czi hírnevének, sat. hizelgett. S ha a kormány az általa szükségesnek hitt ezen szigor mellett, a nagy birodalom érdekei­nek sérelme nélkül feltalálná s követni volna hajlandó ezen kiengesztelési politikáját azon ösvényig, melly a nemzet mérsékelt vágyai ki­elégítéséig vezetne: mi elsők leendünk, kikn­eki s nemzetünknek a legőszintébb szívből kívánunk magas vállalatához szerencsét. Még egyszer, boldog új évet mindnyájunknak ! LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. I. , Bécs, dec. 30. — Némelly oldalról szemrehá­nyásképen emlittetett, miként az időszaki sajtó a birodalmi tanács — Reichsrath — intézményét kel­­­lő figyelemre, nem méltatá. Mi meg ezen szemre­hányást igen furcsának találjuk; a birodalmi ta­nács elve már az engedményezett alkotmányban jön kimondva s elfogadva, — erről tehát most, midőn csak egy előbb megállapított elv alkalmaztatik, vi­tának helye nincs. Az alkalmazásra nézve pedig íté­letet mondani csak akkor lehetene, mikor az e­ta- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. PETŐFI SÁNDOR KÖLTEMÉNYEI KÜLFÖLDÖN. Páris, dec. végén. .... 1849. év, julius 31-én reggel nyolcz óra táj­ban Maros-Vásárhelyről egy négy vagy öt kocsiból­­ álló karaván vonult ki az Erdő-Szentgyörgy felé ve­­­­zető országúton. A kandi nép a házak ablakaihoz s­­ az utczára tódult, tiszteletteljesen köszönt s útközben h egyegy éljent hangoztatott, mert a kocsik egyike­­ fölött az öreg urnák magas fehér tolla lobogott. A­­ többi szekereket a vezérkar foglalá el, s közte Petőfi I Sándor. Az utóbbi néhány nappal azelőtt érkezett meg­­ Szegedről. Köztudomású dolog, hogy már korábban , a katonai pályáról s tiszti rangjáról is lemondott, és csak a muszka hadsereg beütése s a kormány Sze­gedre költözése után határoza el magát, Bem ismé­ L telt felszólításának engedve, síjra a táborba menni. Katonai egyenruhája nem lévén, egyszerű fekete nyári blouseba volt öltözve , kerekkalappal fejében. Egy futó üdvözlés, egy mosoly i­s eltűnt az érdek­i kés alak, hogy soha többé viszont ne lássam. Néhány óra múlva megdördült az álgyu Segesvár alatt. Három gyenge zászlóaljjal, 250 újoncz huszár­ral , kik soha csatában nem voltak s 12 álgyuval megtámadott Bem­ 18,000 muszkát 24 álgyuval. Bem részéről a földszin minősége annyiból kedvező volt, hogy a muszka lovasság kifejlődését gátló és átszárnyalás elől biztositá. A csata álgyutűzre szo­rítkozott, de ez olly élénk, olly szakadatlan volt, hogy négy székely álgyu a melegség következtében elpat­tant , tüzérek s szekerészek lovaikkal halomra hul­lottak. A muszkáknak egy töltésszekere, Bem jól irányzott gránátjától meggyujtva, légberöpült s bor­zasztó pusztítást vitt véghez. Szkariatin orosz tábor­nok, a czár szárnysegéde, ki már martiusban Szeben­­ben parancsnok volt, elesett, halála leverőleg hatott seregére. A nap hanyatlott, az orosz sereg rendület­lenül állt positiójában, de az öreg úr sem tágított, ámbár töltése fogyatékán volt, alóla három ló ellöve­tett s tüzérei nagy része elesett vagy megsebesittetett. Egy osztály muskacsidás végre előront, hogy hu­szárainkat áttaqukrozza. A huszár ezúttal nem felelt meg nevének-----ujoncz volt az istenadta mind ma­ga, mind lova. A helyett, hogy a rohammal bátran szembeszállna, mint ezt névrokonai rendesen tenni szokták, ingadozott; ha a lovas ingadozik , veszve van , dz egy pillanat eldönté a nap eredményét. A huszárok megszaladván, Bem álgyaival, vezérkará­val, kocsijával a kozákok kezei közt volt. Még volt egy pillanat menekülhetésre, de Bem kocsiján levő irományait nem akará hagyni semmi áron. Míg a ko­csiban ezek után kutatna, a kozákok körülveszik, a kocsi felfordul a fontos irományokkal, Bem egész po­­gyászával és Rákóczy kardjával a muszkák zsák­mánya marad. Bem megismertetik öltönyéről, a ko­zákok szurkálnak s vagdalnak feléje, kiáltva: Gene­ral, General! végre egy döféstől földresujtva, egy több ölnyi mélységű szomszéd mocsárba eszméletle­nül legördül. Üldözői nyomát vesztették-e, vagy pré­da után keresve hagyták oda , bizonytalan; elég az, hogy többé nem háborgattatok. Az éj ■nemsokára sötét fátyolt vont a vidék fölé, elhallgatott a fegyverek zörgése, „a trombita hangja, az álgyudörej“ csak ittott egy egy szerencsétlen hal­dokló nyögése szakítá félbe a csillagos nyáréj ünne­pélyes csendet. Az elhagyott csatatéren, közepette egy förtelmes mocsárnak, feküdt három óráig a fér­fiú, ki e napot a történet könyvébe beírta... Két gya­log huszár mászott elő végre a közel kukoriczából, Bem rájuk kiált és segélyükkel megmenekszik kelle­metlen helyzetéből. Székely-Keresztúrra szerencsésen beérve, sáros és összeszurkált tábornok-öltönyét egy kölcsönzött nem­zetőri kék atilával cseréle föl, s másnap reggel 8 órakor, egy parasztszekéren, a vészhirt megelőzve, M. Vásárhelyt termett. Míg maga a kiállott fáradalmak után elkerülhetlen néhány órai nyugalomnak adta magát, vagy talán e nyugalomra szánt időt fáradhatlan szelleme újabb kétségbeesett tervek kigondolására szentelt, főhadi­szállása mindinkább élénkülni kezdett. Egyenként, sárosan, rongyosan jöttek elő a teg­napi csatából megmenekült tisztek. A város alatt tá­borozó alig 5.000-nyi sereg parancsnokai és egyéb tisztei is jöttek, várva az öreg­úr ébredését s to­vábbi parancsait. — Soha a helyzet illy kétes nem volt, mint e pillanatban. — Az öreg Kemény Far­kas 4,000 embernyi segélycsapatával Kolosvárról dél­tájban szinte megérkezett, s míg fáradt csapatának néhány órai pihenést engedett, maga a főhadiszál­lásra jött. „Hát instállak — kérdi a csatából jött tiszteket — beszéld el, hogy volt mint volt ?“ stb.­­— s végehossza nem volt a kérdezősködés-és köl­csönös felvilágosításoknak. Egy ifjú után hasztalan volt minden tudakozódás: Petőfiről senki bizonyost nem tudott. Valahányszor egy kard csörgött a lépcsőn, vagy egy szekér robo­gott a ház előtt, mindenki feszült lélegzettel, remény s félelem közt rohant az ajtó vagy ablak felé — Petőfit keresve szemeivel. Fölébredt az öreg, örven­dett viszontlátásán tisztelnek , de legelső kérdése Petőfi volt, kinek vonásait aggályteljes tekintete hasztalan kérése a körülállók között kétes, fájdal­mas hallgatás válaszolt neki. A segesvári csata után a muszka sereg csak más­nap mozdult ki positiójából, tehát a­ki megmene­kült, csatlakozhatott vagy Bemhez, vagy ennek M.­­Vásárhelyről elvonulása után, a székelyföldön levő Gál Sándorhoz. Petőfi sem egyik, sem másik helyt meg nem jelent. — Ki látta őt a segesvári csata után ? ... Másfél év telt el azóta, úgy látszik még a hazá­ban is számosan vannak, kik költőnk életbenléte végreményéről még le nem mondtak, az emigratio egyáltalában nem akarja hinni vesztét, költemények olvastatnak, mik állítólag tőle jőnek­. Beszéltem több honfitársaimmal, kik a hazából nálamnál később jöttek ki s Petőfit életben lenni állították, de egyet sem találtam, a ki látta volna, a ki szólt volna vele. úgy látszik tehát beteljesedett egy még jóval a csaták zaját megelőzőleg irt költeményében kifejezett óhajtása: „Ott estem el én, A harcz mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az aczéli zörej , A trombita hangja, az álgyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra S ott hagyjanak engemet összetiporva.“ Úgy látszik, hogy minden beteljesülő — kivéve a kivívott diadalt. Szoknunk kell ennélfogva a szomorú, leverő gózt,­dolathoz, hogy Petőfit elvesztettük. Mennyi lángész-

Next