Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)
1851-03-01 / 294. szám
Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre .18,,, 1851. másod évi folyam. 294 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Ejsy hónapra 1 fr 301kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre. 15 „ — „ „ Egyesszám — „ 4, , A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. ____ Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Szombat, martius 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNYITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.jával számitlatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyeztdíj,előre lefizetendő LMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Előfizetési jelentés. Lapjainkra ezennel helyben, úgy vidéken is, új előfizetést nyitunk négy hónapra: Martius 1 -től kezdve Junius végéig. És pedig Helyben házhozhordással 5 f. 30 k. Vidéken, postán küldve 6 f 50 k. Az előfizetési leveleket és pénzküldeményeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Lombard-Velencze új törvénykezési szervezete Appert legújabb munkája Tata- (Csendőri szolgálat utasítást illető könyv ; Tolna helységbeli amazonok; egésségi állapot ; farsangi mulatságok; német templomi szónoklat; gabona árak sat). Vegyes hírek-Politikai szemle-Francziaország(Febr. 24-ikévei készületek; a török-egyiptomi ügy ; vegyes hírek). Nagybritannia. (Felsőházi ülés febr. 20. — Alsóházi ülések febr. 20. és 21.) Németország (A drezdai értekezletek). Törökország (Boszniai ügyek ; a szultán megmérgezéséről terjesztett korábbi hírek felvilágítása). Kereskedelmi hírek Magyar nemzeti múzeum — Börze — Gőzkocsik menetrende — Dunavízállás, Budapest, mártius 1-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Páris, febr. 26. — 5% rente 96. 35; 3% rente 57. 80. Schölchernek a halálos büntetések eltörlését illető indítványa a bizottmány által elvettetett. A Vote Uniterset tulajdonosa 9000 frank pénzbírságra, 102 börtönre s lapjának felfüggesztésére ítéltetett. A törvényhozó gyűlésben Piscatorynak amnesztia felőli tudósítása felolvastatott s elvettetett. Savatier interpellatiojánál, az alkotmánynyal ellenkező helyhatósági választásokat illetőleg, a törvényhozó gyűlés egyszerű napirendre tért át. Fenard, febr. 21. — Tegnap 480 ember érkezett ide a császár-ezredből a velenczei birtokokból; tetemes csapaterősítések váratnak. Trieszt, febr. 27. — London 12. 42. Ezüst 30. Berlin, febr. 27. — Épen most miniszteri tanács tartatik a király jelenlétében. Ilir szerint a német ügyek teszik a tanácskozás tárgyát. Berlin, febr. 27. — 5% 106%, állód, kötelezv. 84%, bankrészv. 95%, Krakó 73%, alsó sziléziai 82, felső sziléziai 115%, Bécs 77%. Frankfurt, febr. 27. — 5% 64%, 4%% 73%, lomb. 72. Bécs 77%. London, febr. 24 — Lord John Russell ma az alsóházban többek között kinyilatkoztató, mikép nem azon csekély többség, melyet közelebb IP Israeli indítványát illetőleg nyert, hanem a parliamenti reform kérdésére vonatkozó kisebbségben maradás és attóli félelem indította visszalépésre, nehogy ily sorsot érjen a budget tárgyalásánál is. Azon nyilvánítását, miszerint lord Stanley a királynőnek azt mondotta volna, hogy ő új kabinetet nem képes alakítani, a D’Israelt költeménynek állítja. Lord Russell indítványára a ház e hó 28-ig elnapoltatok. London, febr. 25. — J. Graham vonakszik a minisztériumba lépéstől. Russell leteszi megbízatását; Stanley átveszi azt. Amsterdam, febr. 26. — 38%, új 79%. LOMBARD-VELENCZE új törvénykezési szervezete. * A lelépett igazságügyi miniszter Schmerling lovag úrnak egyik nevezetes — s tudtunkkal egyszersmind utolsó fontos — előterjesztése volt az, mely a törvényszékek rendezését s a törvénykezési szervezetet Lombard-Velenczében tartalmazza. Ő Felsége azt I. évi január 3-án kelt határozatával jóváhagyta. Átolvastuk e rendezést, s nem tartjuk fölöslegesnek arról néhány szót szólani a magyar közönségnek csak azért is, hogy lássa: mi történik e részben a monarchia ama szép országában ? Az előterjesztés bevezető szakaszai történeti vázlatot adnak azon tartományok utóbbi félszázados törvénykezési rendszeréről. E rajz, miután az közelebbről csak a jogtudomány barátit érdekli, e helyütt bátran mellőzhető. Szinte nem érdekelnek bennünket a törvényszékek helyei sem, melyek a tartományok viszonyaihoz alkalmazva, szorosan helybeli érdekűek. Kettő a pont, mely különösen megérdemli, hogy emlékezzünk e szervezetről. Nem tétezik abban említés arról , hogy hol székeljen a legfőbb és semmitő törvényszék ? Erre csak azon általános szavak látszanak vonatkozni, melyek a IV-ik pontban kimondják, miszerint kivéve némely — az előző pontokban felsorolt— módosításokat, ezen előterjesztésben is azon alapelvek tartattak meg, melyek egyéb koronaországokra nézve elfogadtattak. E szerint tehát a lombard-velenczei legfőbb és semmitő törvényszék helye szinte Bécs leend, s mint újabban alkalmunk volt értesülni, e törvényszék jövő ápril elejével csakugyan át fogna tetetni Veronából a birodalmi székvárosba, s ezen áttétellel be lesz fejezve a törvénykezési rend azon központosítása, melyet a kormány czélba vett. Az olasz bizalmi férfiak és journalistika egyetemes szava, s így az általános közvélemény, mely ezen áttétel ellen nyilatkozott, nem vihető oda a dolgot, hogy e tekintetben Lombard-Velenczére nézve kivétel tetessék! Mi hasonló helyzetben vagyunk legfőbb törvényszékünkkel. Sajnos csak az egy, hogy a hetlen háborúkra fordítottak volna, s ne legyenek oly méltatlanok , hogy azon terhet az ivadékra hagyják, melyet viselni maguknak kellett volna. Ezen tanok életbeléptetése önök képviselőinek feladata, de, hogy azt tehessék, a közvélemény támogatására van szükségük. Önöknek meg kell győződve lenniök, miszerint az adósságok letisztázására, közjövedelemre van szükség; továbbá , hogy jövedelem , adó nélkül, nem lehet, s nem képzelhetni oly adót, mely kellemetlen, és terhesnek nem látszanék; a kérdés csak a kellemetlenség kisebb, vagy nagyobb mértékéről lehet, s a kormány által választott útnak , mely szükségkép akadályokkal, s nehézségekkel van összekötve, kedvezőleg kell előtüntetnie, a kedélyeket pedig a kormánynak hajlandókká kell tennie azon rendszabályokkal megbarátkozásra, melyeket a közszükségek fedezésére fölhasználni kényszerült. Tartsák tiszteletben az igazság, s becsületesség szabályait minden nemzet irányában, s éljenek békében mindegyikkel. Ezt parancsolja az egély és morál, s ezt tanácsolja az ildomos politika. Méltó egy művelt, szabad s leendő nagy néphez, hogy midőn saját ügyeiben az igazság, s jóakarattól vezéreltetik, a világnak magasztos, s új példával szolgáljon. Ki kételkedhetik benne, miszerint önök százszorta meg lesznek jutalmazva az eféle ideiglenes áldozatokért ? Ha mindjárt a gondviselés nem kötötte volna is egybe egy nemzet állandó boldogságát az erénynyel, még akkor is meg kellene próbálni azon utat, melyre minden nemes érzelem ösztönöz. A bűn lehetetlenné teszi a boldogságot, legalább tudtunkkal— a magyar bizalmi férfiak részéről talán föl sem világosíttatott a kormány azon hátrányokról, melyek ezen áttételből, mind a bírod, fináncziára, mind az egyesekre nézve hárulhatnak, anélkül, hogy a végczél — a tökéletes fusio — utolérezhetnék. Mert míg a mart. charta áll, a nemzeti egyenjogúság elvének szentül kell állani, s igy fusioról szó sem lehet. De ez most nem tárgyunk. Lássuk a másik, ránk nézve szinte érdekes pontot, mely az esküdtszéki intézményre vonatkozik. A III. f. alatt kimondja a szervezet, hogy: „A jury a birodalmi alkotmány chartájában alapszik ugyan, de pontos fürkészetek vezettek azon meggyőződésre, miszerint az nem alkalmazható Lombard-Velencze viszonyaihoz. Úgy látszik, mikép az nem volna egészen megegyeztethető azon népség hajlamával, sőt kétes: várjon, ha alkalmaztatnék, kedvezőleg fogna-e fogadtatni , s úgy tekintetni, mint jótékony, s nem-e inkább, mint sem kedves, sem nem óhajtott újítás.“ Ezek a szervezetnek az esküdtszéket illető szavai. Mi ez utóbbi elvben különösen, mint maga az előterjesztés is nyíltan kimondja, oly intézmény mellőzését látjuk, melyet a birodalmi chartának 103. §ta minden koronaországnak egykép igére meg. S e mellőzésből viszont azt véljük tanulhatni, hogy a merev központosítás ügye egyik lényeges részében, hézagot szenvedett! — Mert a különböző törvénykezési eljárás kiüt azon hálózati egyformaságból, mely a merev központosításnak fő tulajdona és kelléke. Azon motivatiora, mely az esküdtszéki intézménynek Lombard-Velenczére nézve e mellőzését kíséri, nincs mit mondanunk. Sejtjük egyébiránt, hogy annak behozatala Magyarországba, és az előbb magyar koronához kapcsolva volt tartományokba, szinte nem fog ez időre megtörténni, mert azon okok, melyek e behozatal ellen Lombard-Velencze népessége irányában felsorolhatók, nálunk is, sőt talán még nagyobb mértékben, alkalmazhatók — egyet kivéve tán, ha a nép lelkületi hajlamának egyikére mennénk vissza, mely a bosszúállási vágy. Ez ugyanis, egyik jellemvonásakép tüntettetvén föl az ottani lakosságnak több irók által, né,mikép rosz hatással’ lettetne az esküdtszéki birákijá,*.Azonban, ha fölötte messze vinnők ezen élvezést, majd azon fonák következtetésre vezetne bennünket, hogy azon tartományokban benszülött férfiak alkalmazásáról bírói hivatalokra egyáltalában nem lehetne szó. Mi csakugyan szörnyű megsértése volna azon nemzet-féle terv kivitelére szükséges, hogy kiirtsuk szíveinkből a megrögzött ellenszenveket, vagy vak ragaszkodást bizonyos nemzetek irányában, s hogy ezeket egy minden nemzet irányábani barátságos érzelemmel cseréljük föl. Nemzet, mely más nemzet irányában megszokott gyűlölettel, vagy túlságos szeretettel viseltetik, rabja lesz ezen érzelemnek, érzete élénkségének mértéke szerint, és vagy kötelességein, vagy érdekein ragadtatik túl. Két nemzet közti ellenszenv, hajlandóvá teszi mindkettőt arra, hogy egymást bántsák, sértsék, s hogy a legkisebb ürügy miatt is bizalmatlanság, s kevélységgel viseltessenek egymás irányában. Innen származnak az idegenedések, a makacs és véres ellenségeskedések. Boszúvágy, vagy ellenszenvtől elragadott nemzet, néha oly háborúkba bocsátkozik, melyeket a józan politika tilt. Ilyenkor a kormány is felkarolja a nemzeti előítéleteket , és szenvedélyből oly útat választ, mely ellentétben áll az észszel, néha pedig arra használja fel a nemzeti gyűlöletet, hogy oly ellenséges lépéseket tegyen, melyek csupán személyes nagyravágyásának,— vagy más kárhoztató és ártalmas szándékoknak felelnek meg. Másfelől pedig egyik nemzetnek más nemzetközi rendkívüli ragaszkodása szinte sok bajt szül. A kedvelt nemzet arra használja föl ezen rokonszenvet, hogy az őt szerető nemzetet fölköltse látszólagos közös érdekek miatt, s midőn vele gyűlöletét s barátságait megosztja , elvégre belebonyolitja saját ellenségeskedéseit, s háborúiba minden igazi ok nélkülnek. A mi pedig a nép műveltségét és fejlettségét illeti, ez valóban nem lehetett ok az esküdtszék mellőzésére, miután bátran el merjük mondani, hogy általános műveltségi tekintetben, hitünk szerint, a lombard-velencei nép az osztrák birodalom egy nép fájának sem áll utána. Egyébiránt nem ez első példa arra, hogy hol szabadszellemű intézmények megalapítását mellőzni akarja a hatalom: okát a nép lelkületében, jellemében, éretlenségében s egyéb ily viszonyokban keresi. Hitünk szerint elég balál, mert így a népek örökre megúsztathatnak azon jóléttől is, melyet a szabadabb intézmények mind anyagi, mind szellemi viszonyaira gyakorolhatnának. Hogy az olasz — nem-hivatalos — napisajtó általánosan nem-tetszését nyilvánítja ez intézmény mellőzése miatt, azon nincs mit csodálkoznunk. Van a népekben szinte, mint egyénekben is önérzet, neme a nemes büszkeségnek, mely ilyetén mellőzés által sértve érzi magát. Mit is gondoljon a milánói vagy velenczei lakos, ha látja, hogy míg Laibachban, Klagenfurt és Gréczben vagy Olmützben, sőt Ausztria legjelentéktelenebb helyén is, az esküdtszéki eljárás divatozik: ő arra érdemetlennek, vagy épen meg nem értnek tekintetik. A juryk egyike azon intézményeknek, melyeket az újabb alkotmányok egyik lényeges kelékeül szoktak tekinteni, minthogy abban a népszabadság egyik leghathatósb oszlopát találjuk fel; mind a mellett a velenczei hivatalos lap talált vedveket, melyekkel annak mellőzését helyesli. Ha nem mi lesz a sajtószabadság ügyéből esküdtszékek nélkül ? Avagy a sajtóvétségekre alakulandnak majd ott is esküdtszékek, hol azok szabály szerint nem állnak fen? A lombard-velenczei szervezet erről nem emlékszik, s mi nagyon tartunk attól, hogy a sajtó is csak akkor fog majd szabaddá lenni, ha — a kivételes állapot megszűntével — az esküdtszéki intézmény be fog hozatni. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. WASHINGTON. Kutjut-tól. OKIRATOK. 0 is. Washington búcsúbeszéde az egyesült államok népeihez. 1796. Sept. 17. Vége. Tartsák főn a nemzeti hitelt, mint hatalmat szerző, s nyugalmat biztositó eszközt, s azért szeressék a békét; azonban tudják meg, miszerint alkalmas perczben történő kiadások által, néha nagyobb költségektől szabadulunk meg. Kerüljék a közadósság nagyobbítását nem csupán szoros gazdálkodás által, hanem azon kiadások megtakarításával, melyeket kikerül(*) Lásd P. N. 291. 292. és 293-dik számait. APPERT LEGÚJABB MUNKÁJA. „Die Gefaengnisse, Spitaeler, Schulen, Civilund Militaer-Anstalten in Oesterreich, Baiern, Preussen, Sachsen, Belgien. Nebst einer Wiederlegung des Zellensystems. Von Ritter Appert. I. Band. Wien, 1851.“ Vége. 0) Ha Nagybritannia parlamentjében évek óta kevés eredménynyel sürget gyökeres reformot a büntetetőtörvények körül annyi kitűnő egyéniség: csoda-e, ha a magyar törvényhozás rendi szerkezete mellett (Staendeverfass.) nem sikerült rögtön keresztülvinni azon törvénykönyvet, mely minden európai codexek között „leginkább viselő vala homlokán a kor hala(■) Lásd a Pesti Napló 293. számát. További a túlságos szeretet engedélyeket szül, mi megint két okból helytelen: 1-ör, megfosztjuk saját nemzetünket szükségtelen engedmények által; 2-or, gerjesztjük azon nemzetek féltékenységét, gyűlöletét, és kivonatait, melyektől az eféle kedvezményeket megtagadtuk. — Igenis , ez alkalmat ad nagyravágyó és rosz polgároknak, hazájuk érdekei elárulása, és feláldozására , anélkül, hogy magukat gyűlöletessé tegyék polgártársaik előtt, sőt néha ezáltal népszerűségre is vergődnek. Mert az olyanok elég ügyesek arra, miszerint nagyravágyásuk, romlottságuk, és makacsságukból történt tetteket a szövetséges államok iránti háladatosságnak, s a közvélemény iránti tiszteletnek, valamint a közjóérti buzgóságnak tulajdonítsák. De oly előszeretet legfőkép a fölvilágosodott és független hazafiaknak szerezhet aggodalmat, mert ezáltal tömérdek út nyílik az idegen befolyásnak. Mily alkalom nem ajánlkozik ezáltal az idegen hatalmasságoknak, a helybeli pártoskodásokba avatkozásra, félrevezető eszközök felhasználására, a közvélemény fölforgatására, sőt maga a státustanács kebelébeni behatásra ? Egy szabad népnek (kérem , kedves polgártársak, higyenek szavaimnak) féltékeny szemmel kell folytonosan őrködni az idegen befolyás ravaszsága fölött, mi a hisztéria és tapasztalás után legnagyobb ellensége a köztársaságnak. Ha tehát azt akarjuk , hogy őrködésünk sikeres legyen , akkor részrehajlatlannak kell lennie, különben épen azon hálóba fogunk jutni, melyet kikerülni kívántunk.