Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-01 / 444. szám

1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 ,­­ , , Egy évre . 18 „— B » A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. Pesten : Egy hónapralfr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre. 15 „ — „ „ Egyesszám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. álhoz intézendő,úri-ut. Laffertház 449 444 Szerkesztési iroda: Ori­ntcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Hétfő, sept. 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Magánviták négyh­a­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Hirdetések négy hasá­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefize­tendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesli órákban. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Munka. V­Turin- (Miniszter-változásróli hírek ; Palmerston parlia­menti nyilatkozata Piemontra nézve ; Gladstone leve­lei ; szőlővész.) Vácz- (Új püspökünk névnapja ; rosz időjárás ; városi világítás ; veszett eb ; halálozás.) Orosz hadtest a Dniszter mellett. Hivatalos- (Postahirdetmény.) Könyvismertetés-Vegyes hírek és események. Losonczi könyvtár-Bibliographia-Politikai szemle-Francziaország- (Megyei tanácsok és az elnök újraválasz­­tása. A Patrie. Elnöki jelöltek. Gyászmise Lajos- Fülöpért.) Nagybritannia- (Katonaság szállítása Izlandba. Az angol lapok. Izlandi mozgalmak. Védelmi társulat. A ki­rálynő látogatása — „Amerika“ gyorshajón. Orleans család. Vegyes.) Németország­ (Francziaország új tiltakozása. A Kölnische Zeitung. Idegenek elleni szigor. Bism­ark-Schönhau­­sen. Katonák és polgárok.) Helvétia. (Nemzeti tanács határozata a multévi szövetség­­tanács-jelentésre. Carrard.) Amerika- (Népitéletek Californiában.) Törökország- (Török­ flotta a földközi tengeren. Tűzve­szély Scutariban. Olaszország- (Romában Marzolini praelatus megveretett a nyugtalankodók által. Római hírek.) Magyar nemzeti múzeum-Matár- (Magyar irodalom és nyelv.) Budapest, sept. 1-jén- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­Turin , aug. 26. — Azon munkások, kik segedel­met nyertek, hogy a londoni iparműkiállítást meg­nézhessék , ma Genuán keresztül Londonba utaztak. Egy királyi rendelet a tartományi tanácsnokokat September 20-kára, — az osztálytanácsnokokat pe­dig oct. 20-kára hivja egybe. Genua, aug. 26. — Egy tánczvigalom alkalmá­val verekedés történt a munkások közt, mely alka­lommal két lombardi súlyosan megsérült, egyik pe­dig meg is öletett. Panna, aug. 26. — A hűnő születése napja al­kalmával 6 börtönbeli fogoly szabadságba helyezte­tett , 5 egyén kegyelmet nyert, s kettőnek büntetési ideje megrövidittetett. FlorenCZ, aug. 26. — A toszkánai alattvalók az osztrák, — nem pedig a szárd consulok védelme alá helyeztetvék. A L'Eco hírlap elleni per, Bartolo­mei marchese ellen irt czikk miatt sept. 5-dikére halasztatott, állítólag, mivel a szerkesztő védőre nem talált. Berlin, aug. 29. — 5% 106%; állód, kötelezv. 89; bankrészv. 109 ; Krakó 84%; alsó-sziléziai 93%; felső-sziléziai 135%; lanyha, alantabb. Frankfurt, aug. 28. —­ 4% mez. 70%; 5% 80%; Bécs 100; lomb. 77%. Hamburg , aug. 29. — Bécs 181%. London, aug. 28. — 96%. Börze csöndesebb, mint váratott. * A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. MAGYAR IRODALOM ÉS NYELV. Folytatás. *­ Pozsony, aug. 1. Szánalom érzetével sóhajték magamban nem egyszer a legtarkább képzelődés balgaságainak hallatára; s önkénytelenül ily gondolatok keltek elmémben : hogy ki nem fárad elmétek, oh jámborok ! kik oly mesz­­szünnen a rég lealkonyult múltak sötét hátteréből mertek a kétes jövőbe szállongni, még a „Világ, Hitel és Stadium“ mögött tova szunynyadó tespedés korából, kik mellett századok suhanhatnak el a nél­kül, hogy a valódi haladás lelkét megértenétek, kik a fájdalmai­k miatt megtört kebelű látnok annyiszor elmondott üdiigéit máig sem bírtátok fölfogni! s ti derült jövőt feszegettek magatok kecsegtetéseül, ho­lott annak földerítésére egy szemernyi részvétet sem nyújtotok ! De a gondolat nem fűződheték hosszú­ra, a bús érzet eltépő szálait, s nehéz fájdalom szegte menetét. *) Lásd P. N. 443. számát- MUNKA. *) Röviden láttuk, hogy Magyarország gazdá­­szati fejlődése nemcsak nem sért érdekeket, hanem inkább hogy mindenfelé használ; s ebből azt kellett kihoznunk, hogy az önzés maga is kénytelen óhajtani, hogy Magyarországban min­den józan eszközök bárminél előbb alkalmaz­tassanak , melyek a kívánatos fejlődést előmoz­dítsák. De a­mi jó és­ hasznos, azt az emberek ka­­ján­sága, restsége, s mi tudom, milyen rész tu­lajdona, mégis elhanyagolhatja, ha szükség nem kényszeríti őket reá. Lássuk immár, ha szü­k­­séges-e, hogy Magyarország fejlődjék? Az osztrák birodalom egységet tes­z, még­pedig azért, hogy belől minden tekintetben, tehát gazdászatilag is, nagyobb fejlettség tá­madjon, s ebből és utána terjedelmesebb, nagyobb szellemi és anyagi jólét viruljon, hogy kifelé tömörebb, állhatatosabb erőt fejtsen ki. A biro­dalom egységének ez az egyetlen fő czélja, s azért nem hisszük, hogy annak egész területé­ben csak egy ember volna is, akár pengesse a Szláviát, akár énekelje Tuiskónak és a cheruskok dalait és Herman dicsőségét, ki tagadni merné, hogy a birodalom egységének ez­élj­a az egye­temes jólét, és a külső hatalom. Különösen bá­torkodunk figyelmessé tenni azokat, kik az osztrák birodalom egységet nem azon czél el­érésében helyeznék, melyet egyedül és általán fogva észszerűnek tartunk, hanem inkább az európai politika szükségelte alkotmánynak tekintik,­­ hogy nem kősziklára, hanem fö­vény-alapra rakják épületöket, mivel az euró­pai politika láz, s mivel azon nép, és azon állam kegyelem-kenyeret eszik, mely csak azért van, mert az európai politika kívánja. — Mi meg vagyunk győződve, hogy a birodalom egy­ségének czélja egyedül a belső szellemi, és anyagi nagyobb jólét, és kifelé a tömörebb ha­talom. De a kifelé ható erő egyenesen a belső jóléttől függ, innen elvitázhatlan követelmény gyanánt áll az osztrák birodalom országlati böl­­csesége előtt, a lehető nagy jólét. Ha már a birodalom egységének más czélja nem lehet, mint az általános, lehető nagy jó­lét , kérdezzük, hogyan állhatna meg a biroda­lom jóléte, ha Magyarország fejletlen állapotban hagyatik , s az újabb viszonyok hatásainál fog­va,mind inkább inkább elszegényedik? Magyaror­szág szegénysége, elnyomottsága, s a birodalom jóléte hasonló volna olyan egésséghez, mely­­lyel bizonyos ember kérkedett, kinek azonban *) Lásd P. N. 443. számát. gyomra nem emésztett, fogai fájtak, lábai resz­kettek, s azért sem enni, sem dolgozni, sem mu­latni nem tudott. Magyarország gazdászati fejlődése elkerül­­hetően szükséges, mivel a nélkül földmivelését nem emelheti az ország azon fokra, melyre emelkednie kell, hogy az országra „szükség­­képen“ eső anyagi súly az összes birodalom súlyából kiteremtessék. Ha Magyarország nem volna több , mint Bécsnek elővárosai és kertei, akkor lehetne annak földmivelését a londoni, és edinburghi vidékek földmiveléséhez hason­lóan kifejteni, a nélkül, hogy benne csak ka­panyelet is tudjanak faragni; de minthogy Ma­gyarország a természet által külön egészszé alakult, melynek nagyon hegyes vidékei bányá­szattal , dombos vidékei bortermesztéssel, ha­­sonlíthatlan rónás búzatermesztéssel és marha­tenyésztéssel foglalatoskodnak, s ha egyik vidék a másik terményeit nem veszi meg, mindnyájan a természeti bőség közt szánakozásra méltó koldusokat tengetnek ; valóban nincs más eszköz, a terjedelmes országnak természeti előnyeit ér­tékesíteni , mint ma­ipar, mely rugója, tengelye leend a nagy földmivelésnek. Magyarország nincs azon viszonyban Ausztriához, melyben volt Írország Angliához. Az kisebb sziget, mint ez; Anglia ki akarta az ir lakosokat irtani, tőlök a hitet, a nemzetiséget elrabolván, s ma­gokat részint leölvén, részint a szigetből ki­hordván más világrész szigeteire. Anglia tehát az írektől mindent megtagadott. Nem lett ugyan maga szegénynyé, de ezért Írországban nem ért, é­s ezentúl Írország Angliának örökös vádo­­lója, s Angliának ír­ betegségére nem tudni hol termett az ír. Mivel Magyarország soha nem aljasulhat Íror­szág állapotjára, — mert az osztrák birodalom sehogy sem örvendhet jólétnek, ha Magyarország fejletlen és szegény — , azért a hajthatlan szük­ség megkívánja, hogy Magyarország gazdásza­tilag is fejlődjék, s hogy a műipar, mely, mint már láttuk , a birodalom műiparát csak ki fogja egészíteni, s mely nélkül nálunk a földmivelés nem juthat tökélyre, meghonosíttassék. A fejlettséggel jár az erő. Magyarországnak azért is kell fejlettnek lenni, hogy a birodalom ereje teljes legyen. Mert ha a birodalomban egye­temes jólét nem gondolható, meddig és mikor Magyarország nem ismer jólétet, még kevésbbé lesz hatalmas és erős a birodalom, ha Magyar­­ország sínylik. De a jólét és erő a gazdászati fejlettségtől függ: innen a hajthatlan szükség megkívánja, hogy Magyarország is gazdászati­­lag fejlődjék, minélfogva a műipar elősegítse a földmivelést, a kettő együtt pedig az ország ter­mészeti erejét kikeresse és felhasználja, s így jólétet és tehetséget áraszszon. Míg Magyarország külön adózási rend alatt állott, addig az országlat egyoldalúkig intéz­kedhetett az osztrák műipar kifejtésében, s ré­szint vámok által, részint más kedvezések mel­lett mozdíthatta elő azt, míg közönyösen nézte Magyarország gazdászati fejletlenségét. S akkor minden máskép volt itt; még a munkabér és pénzérték is akként különbözött az úgynevezett örökös tartományokétól, mint különbözött a sajátságos adórendszer. Most mind­ez máskép van. Magyarország most egyenlően adózik a többi országokkal, azért minél előbb kell neki azok­kal egyenlő állapotra vergődnie. Mert az adó­mérték nem országunk fejlettségétől vezetett, — mit nagyon kérünk figyelembe venni —, hanem vezetett a műiparos Ausztria és Csehországok fejlettségétől. Innen következik, hogy a reánk vetett adó nem annyi, mennyit mi elbírunk, hanem annyi, mennyit az erősebbek, a fejlet­tebbek , elbírnak. Ha már sietve nem eszközöl­tetik nálunk az erőkifejtés, műipar s tekélye­­sedő földmivelés által, okvetlenül le kell az adó terhe alatt roskadnunk. Adómentességről szó nem lehet, van szó, és feli ugyancsak lenni arról, hogy Magyarországon a gazdászati fejlő-­­ dés minél hamarább oda érjen, hol a határos tartományokban már van, hogy az által minden viszony, munkabér, földjövedelem, kamat, pénz­érték , tőkemennyiség stb. szinte azoknak szín­vonalára emeltessék. Mert csak akkor lesz Ma­gyarország képes a reávetett adót könnyen és úgy viselni, hogy általa ki ne meríttessék, ha­nem folyvást növekedjék, s mind nagyobb adó­viselésre képessé váljék. Nincs kétség, hogy a birodalmi financziák tetemes részben Magyarország adóztatásától függnek , tehát e tekintetből is hajthatlan szük­ség kivánja meg, hogy Magyarország gazdásza­­tilag fejlődjék, s műipara és földmivelése köl­csönös egymásrahatásával együtt emelkedjék. Minthogy semmi érdekek nem sértetnek, sőt inkább előmozdíttatnak, ha Magyarország is gaz­dászatilag fejlődik, s minthogy ez szükséges is, tehát következik, hogy mind­azon eszközöket alkalmazni kell, melyek a gazdászati fejlődést előmozdítják. V. §. Volt idő, midőn az üres képzelet rajongásai tűr­­hetőbbek, megbocsáthatóbbak valának, legalább rajtuk kevesbbé leh­ete csodálkozni. A tágasabb, de­­rü­ltebb politikai látkör, s ennek széles mezején zsi­bongó élet elég alkalmat nyújtott a politikai poeti­­zálásra. — Akkor a körülmények tolongó árja ma­gasra fölcsapkodó hullámokon ragadván az elméket, könnyen kivethetők a higgadt egybevetés szigorú következetességű menetéből. De jelenleg egészen máskép van. A zajtalan néma csend társadalmi éle­tünk ez apályszerű, lassúdad , egyhangú folyamá­ban már egyébként is magába szállni, s komoly meg­fontolással elmélkedni készüi az ép elméket; a föltü­­nedező szokatlan körülmények közöttünk, s a kor vajúdását mögöttünk s körülöttünk, a végzetek in­tézkedéseit fölöttünk sejtető jelenségek pedig sok­szoros ösztönnel ébresztik mindnyájunk szellemét józan ügyelettel való gondolkodásra, s jogbiztositotta csekély maradék birtokunk megóvására; mi jelennen nem egyéb már mint szivünkhöz forrott nemzetisé­günk ; s a kedvezőtlen viszonyoknál fogva ez is már majdnem a lét s nemlét határvonalai körül lebeg. Egykoron, még ősi autonómiánk birtokában, mi­dőn a kormányra tényezőkként gyakorlók befolyá­sunkat, a közigazgatás szerteágazó kérdései által elfoglalt elménk számtalan részletes tárgyak ku­­száltsága miatt könnyebben tévedhetett főleg a párt­tusák hevében e sarkalatos pont körül is, legalább az annak elősegítésére irányzott módok é­s eszközökre nézve , minthogy ezekkel akkor az önkormány­zati elv inkább engedett rendelkezhetnünk. Most az egyetlen fő czélnak úgy­szólván egyetlen sii­­kerrel biztató eszközét kezelhetjük, egyetlen módját leírjuk: édes anyanyelvünk forró ápolásában, iro­dalmunk buzgó pártolása által. — E körül forog a kérdések kérdése : a lenni vagy nem lenni. Ez okból mindnyájan, kik egykor a haza ügyeit vezető országos és megyei zöld asztalok körül, bár­melyik oldalon, de lelkiismeretek sugallata szerint becsületes szándékkal, az állami kérdések megvita­tása­, s a bonyodalmak észszerű megoldásában fá­radoztak, és jelenleg is, noha előbbi közvetlen befo­lyású hatáskörüktől fölmentve, az imádott hazát, bár díjtalanul, szolgálni kötelességeknek ismervén és napi gondjaikkal sintő állapota körül virasztnak, s eszközölhető üdvén csü­ggve a körülményekhez ké­pest tehető teendőink felett elmélkednek ez egyetlen fő pont : a nemzetiség feledhetlen eszméje szűkült körébe érzik terelve összes figyelmüket. Minden előbbi pártszinezet mellőztével e lényeges tárgy ugyanazon módja s eszköze egyesíti nézeteiket s tö­rekvéseiket. Nem is lehet különben. A meghagya­tott tér, a társasélet tere, úgy szólva a magán­élet házi köre, melyre jeles tehetségeik hatékonysága alászállittatott, oly szűk, hogy a nézet-elágazás le­­hetlen ; kivált miután a jelenből fölmerülő tapaszta­lat, s a múltak történelméből kifejlő okulat elég föl­­világitó szövétneket tüntet föl tájékozásul. Férfiak , kiknek a hazán kívül is ismeretes neveik mögött évek hosszú során át a közügynek tett hű szolgálatuk s messze kitü­ndöklő érdemeik olyatén tekintélyt emeltek, mely az értelmiség embereit bár­mily politikai elvük daczára is hódolatukra inti, lép­jenek ki immár majd egyedileg, majd díszes koszo­rúba fűződve a féltett nemzeti nyelv s irodalom föl­karolása , a nemzeti szellem kincseinek biztosítása, sőt lehetőleg gyarapítása végett. Ők újra megindu­­lának a jásoni pályán, s példaadó nyomaikkal szép ösvényt jegyzenek ki haladásunkra. A magasztos czél felé irányukat félreérthetlen nyíltsággal terjesz­tők nyilván elő. Szózataik s még inkább tettleges vállalataik e nemben fölöslegessé látszanak tenni minden egyéb elmélkedést. Miért is halmozzam föl itt a fönczimezett fontos tárgy fölött keletkezett sa­ját igénytelen eszméimet ? Ott vannak azok, amaz életnagyságu magasztos képeknek, miket dús szel­lemek alkotának, egyes vonásaiban elrejtve vagy alaprajzában a művészi ecset életadó színeivel el­fedve. Csekélyszerű elmevilágom , bár hű, de csak parányi képben bírná visszatükrözni az eszményt, melynek sugarai a szellem örök kútforrásából fel­­kerüle hátának. Nem fognátok annak nagyságát a parányi harmatcsöpp viszfényében akként szemlél­hetni , mint az a széles medrü folyamok tiszta tük­réből fölragyog. Turin, auig. 24. 1­. Azon beszélgetésekről, melyek Ágn­é kastély­ban a szász fejedelmek ottmulatása alkalmá­val tar­tattak , végre megemlékezett a­­Lazze­lta Piemontese, s hivatalosan tudatta a közönséggel, hogy ott semmi tanácskozás sem történt a staluto (alkotmánylevél) rovására. A hivatalos lap megnyugtató szavát átvették rög-

Next