Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)

1852-01-01 / 544. szám

1852.. harmadik éri folyam. 544 Csütörtök, jan. 1-jót ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 „ _ „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 l't 30 kr p. Évnegyedre 4 „ — ,, „ Félévre • 8 „ — „ „ Egyes siám . . 4 ,, ,, PESTI NAPLÓ. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK« ' Magánviták négy-V*' hasábos sora 5 pengő \ krajcárjával számítla- I tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le- teendő a ' PESTI NAPLÖ szerkeztö-hivatalában, Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.- jával számittatik. A be- igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit lárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laliért ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-ntcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautas ittatik. Megjelen a PESTI NAPLŐ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve • ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. • jelen TARTALOM Telegrafi tudósítások. Politikai szemle. Palmerston kilépése. B é c s. (Az angol miniszterkrizis. Szárdinia politikája. A katonai törvényhatóság iránti új törvény jelentősége.) Lapszemle. Fővárosiélet. r Vidéki élet (Számos-Újvár. Holdmező-Vásárhely.) Külföld. (Francziaország: Páris.) L e g ü j abb. D unavizáilás. M ü t á r. (Újévi örömök.) Budapest, jan. 1-én. TELEGHM1 TUDÓSÍTÁSOK. Turin, dec. 27. — Brignone a képviselő-kamará­ban előterjeszté az Ausztriával megkötött kereske­delmi szerződvényrőli tudósítást. A kamara följogo­sította a minisztériumot az adóknak 1852-dik év végéig tervezetleges alkalmazására. Berchet jóhirü költész meghalt. Sue Jenő hir szerint Turinban lak­hatásra kért engedelmet. A senatus a Spanyolország- gali postaszerződvényt aláírta. Páris, dec. 29. — Rente 101, 85. — 66, 80. A havrei kereskedelmi kamra, mivel jogtalanul avat­kozott a politikába, föloszlattatott. Csütörtökön ün­nepélyes Tedeum fog tartatni. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jan. I. Nemcsak az angol, hanem a franczia s németor­szági sajté is, mint nagy politikai fontosságú ese­ménynyel foglalkozik Palmerston kilépésévelazangol kabinetből. A Times általunk már közölt e tágybanielsőczik- kében elég világosan gyanittatta, hogy kiléptetése nem történt a külföld befolyása nélkül; de erre több lapok, nevezetesen a peeliták befolyása alatt állő „Morning Chronicle“ roppant zajt ütött. S most a Times a dolgot elmosni igyekszik, s újabb közlései szerint a miniszterkrizis igazi oka az lenne, hogy Palmerston Russell ellenében insubordinatiót kö vetett el; Russell tudniillik az Elyséetől alkotmányos biztosítékokat kívánt, de Palmerstonnak egy or- ganja által az e részben „egy magas állású személyhez Párisban tett közlések“ meghazudtoltattak, s nem hangzottak egybe az angol követhez Párisba a kül­ügyi hivatalból küldött utasításokkal. Francziaországba.n a népszavazat eredménye után a Débats is megszólalt, egy az egész szerkesz­tőség által megvitatott, Armand Bertin által aláirt vezérczikkben. A Débats nem akarja vitatni az új kormány eredetét, csak tetteit fogja megítélni most, midőn a kormány jelszava, s a társadalom segítség- kiáltása : rend. Különben onnan semmi fontosabb újság. Madridból Írják az Indép. beige nek, hogy ottan az alkotmányviszonyoknak tökéletes megváltoztatása várhatő, s nagyon beszélik, hogy a cortesek többé egybe sem fognának hivatni. A Monitore Toscano szerint Bonaparte Lajos Ca­sablanca volt miniszter fiát különös megbízatással küldötte Turinba kettős czélból, t. i. részint a mene­kült franczia fölkelők be nem fogadása, részint a pie- monti sajtó féktelensége korlátolása végett. Pesl, ján. 1. Palmerstonnak a farádhatlan munkásságű brit külügyminiszternek lelépése tagadhatlan fontos­sággal bir mindeneseire az európai ügyek fejle­ményében. Méltán kérdhetni mégis, miben áll legna­gyobb fontossága? 1 ~'vt Mondatott, hogy Anglia azon szerződmények- kel, melyek egy európai közjogi rendszer alap­jait képezik — kötelezettséget vállalt a száraz­földi hatalmak irányában mindannak teljesíté­sére, mi a hatalmak kölcsönös jogait óvni segiti megtámadások ellen, és mindannak félreveté- sére, meggátolására, mi az egyetértést zavar­hatná. Egy oly külügyminiszter tehát, ki a szerző­dési kötelmek nyílt sértésével megengedi, hogy Anglia gyülpontja legyen mindazon elemnek, mely az európai béke felforgatására törekszik- kormányon nem maradhat a nélkül, hogy a viszálkodás ellenségeskedéssé ne fajuljon. Mondatott továbbá, hogy Nagybritannia tekintélye, becsülete, érdekei forogtak szóban , és ezek megmentése végett el kelle távolítani a kormánytól oly egyént, ki méltánytalan politi­kájával az egész világot fölzuditja Anglia ellen, és ezen országot, másodrendű államok közé sülyesztendi. Többé vagy kevesebbé ez mind igaz lehet, habár arra nézve, hogy elfogadtassék azon ál­lítás, mikép a miniszterváltozást Angliában egyenesen az ország érdekeinek féltése idézte elő , bebizonyított tényként kellene venni azt, hogy az ország közvéleménye kárhozatot mon­dott a lelépett miniszter fölött. A dolognak van egy sokkal fontosabb, sok­kal messzebbre ható oldala. Összevágó tudósítások szerint Palmer­ston lelépése egyenesen a királynő kivánatára s a miniszterelnök javallatára történt. Ez nevezetes körülmény. Megtörténhetik ugyan: hogy a parliamenti több­ség meg fogja tagadni helyeslését a foganatba vett rendszabálytól; azomban ha vesszük, hogy a királynő a parliamenti ülésszak bevárása nél­kül elbocsátá egyik legnevezetesebb miniszterét, és ezzel azt mutatja, mikép biztos kilátása van parliamenti többségre, — ha vesszük továbbá, hogy a múlt parliamenti ülésszak alatt is több­szöri megveretés daczára kormányon maradt a minisztérium: — arról kell meggyőződnünk, hogy „az aristokratia vállain nyugvó monarchiái elv Angliában is tökéletes érvényre törek­szik , s pedig nem minden kilátás nélkül a ked­vező eredményre. Palmerston elbocsátatása annyi, mint a mo­narchiái elv saz aristokratia tevőleges cselekvés i akaratának kinyomata. r ... ___Iá___ ■ 'M Becs, dec. 27. Három héttel Bonaparte-batalma, 8 a franczia ál­lam consolidatiója után — Palmerston meghalt, és eltemettetett. ügy látjuk, hogy nemcsak birodalmunk fővárosában, hanem egész Európában a rend és béke barátainak örömhurjait penditi meg e hir. Vájjon miért ? mit tett vájjon a nagy Palmerston ? melyik föllázadt nemzetet segité fegyveres erővel, vagy melyiknek érdekeit védé az európai hatalmak tanács­kozmányaiban ? Anglia befolyását, mely alkalommal emelé ezelőtt hallatlan fokra ? Az orosz nem inter­veniált-e nélküle ? Ausztria nem alázta-e porig ke- gyonezét — Szárdiniát; s nem lön Olaszországnak úra ? nem-e Schwarzenberg politikája teremtő újra a Bundot, az előbbinél határozottabb suprematiájával Ausztriának, s gunyjára a nagyszájú porosz ber­zenkedéseinek ? — mind o kérdések Nagy Sándori megoldásában vindicált-o Palmerston hazájának voksot ? nem compromittálta-e inkább sükeretlen jegyzékiratok által, miket senki figyelmére nem mél­tatott, s oly gyermekes, és határtalan demonstratiők által, mint az islyngtoni nyárspolgár-küldöttség el­fogadása ? És mégis Palmerston bukása örvendetes esemény; sőt szükségesség volt, s a decemberi törté­netek őta el nem maradhatott. Miután annyi küzde­lem után sükerült az egész szárazföldön biztosítani a társulatokat, a polgárisodást őrjöngő ellenei el­len — nem lehete Anglia élén oly minisztert túrni, kiben egész Europa forradalmi eleme — elég vakon, elég stupiditással, támaszát véli lelni ? Az ausztriai kabinet politikája e czél felé lön egyszerre irányozva és győzött, győznie kellett, mert Angliának önérdeke is ezt kiváná; az angol nemzet értelmisége pedig, mely sorsát intézi, érdekét érti, s föl nem áldozza, pour les beaux yeux de Mr. Palmerston. — Néme­lyek t. i. a csalódottak közöl, mert vannak emberek, kik folytonosan csalódnak , s mégis inkább ezerszer hagyják magokat megcsalatni, mint egyszer az igaz­ság szemébe nézni, ezen némelyek tehát legalább abban lelnek megnyugvást, hogy az új külügymi­niszter Granville szinte tokig; de a tokig sem nem jelent rovolutionairt, sem democratát, sem pedig európai liberalistát; ő lehet Angliában tokig, Euró­pában angol, a nélkül, hogy radical, vagy merev ab- solutista volna; — ha ki nem érti, nem tehetek róla. Annyi kétségtelen, hogy csak e bukással fejeztetett be az 1848-ki korszak, tnely Ínségen kívül egyebet nem hozott. — A mi Szárdiniát illeti, ha nem csa­lódunk, kormánya végre maga is örvendeni fog, ha nyugtalanító forradalmi elemei fékezésében biztos tá­maszra számíthat, sőt jól értesülő körökben határozot­tabb kilátásokról is van szó, mik annál hihetőbbek, mi­vel Szárdinia, mint másodrendű hatalom, magában nem nagy nyomatékkai bir. — ó felségének legmagasb pátense a haditörvénykezés hatósága iránt, némi elő- leges lépésnek tartatik oly úton, melyet az egész bi­rodalom óhajt, s melyre a kilátás az európai nyuga­lom szilárdulásával karöltve jár. Vajha ne talál­koznék hazánkban egy is, ki esztelensége által a nemzet józanságát gyanúba hozva, helyzetünk súlyát A PESTI NAPLÓ MÜTÁRA. ÚJÉVI ÖRÖMEK. Az ó esztendő oda van! Temetéséről könyezve ballag hazafelé a remény, mely azt hivé, hogy túl nem éli veszteségét. El akart temetkezni a sírba, mely szerelme tárgyát ölébe fogadta . . . már ugorni ké­szült a koporsóra hulló göröngyök után . . . már ha­sadni érzé szivét, midőn egy hirtelen támadt szellő megforditá elkeseredésének szélrózsáit, és nem ug­rott a sírba, és nenv hasadt meg szíve. Kitörlé sze­meiből a könyet, haza ballagott és ringatni kezdé a megholt idő csecsemőjét, az új évet.. . tJj dalra buz- dult bölcsője mellett és új ábrándképeket himzett álmainak tarka szőnyegébe. Iip itt van a csecsemő. Sorsa felől biztosan jósolni seitkisem képes, pem még azok sem, kik mai napig a százesztendős kalendáriumot hiszik és vallják az ese­mények nagy prófétájának. Arcza különben már most is eléggé komoly, melyről sokan azt kezdik hinni, hogy nem lesz könnyelmű. Ajkain még nem jelent meg a mosoly, nyelve még nem szólalt meg, hogy akaratán kifejezhetné, s így leendő hódításairól, va­lamint czéljairól épen semmitsem tudhatunk. Csak egy bizonyos: az, hogy ő is meg vénül, mint elődei, és elenyészik , mint legközelebb sirba szállott édes­apja. És mivel a jövendő kapuját hiába zörgetjük, leg­jobb lenne talán visszalépnünk a múlt idő elhagyott épületébe I Ámde itt is elzárták előttünk az utat. Tiltó angyal őrködik itt, lángpaílossal kezében. . . Ha közelebbről szemébe nézhetnénk , tán azon an­gyalra ismernénk benne, mely első szüléinket a pa­radicsom kertéből számkiüzte s oda többé vissza sem bocsátotta. Látnivaló, hogy miután nem nyit szá­munkra biztos megállapodási helyet sem a múlt, sem A jövendő, csupán a jelenre, ezen eltűnő néhány pil­lanatra vágyunk szorítva. De e pár pillanatnak is fele már a múlthoz, fele a jövőhöz tartozik, s mi épen középre esünk, azaz oda, hol a múlt és jövő találko­zik vagy inkább elválik, as^z épen oda, minden törekvés nélkül, sőt önkénytelen, melyre né­melyek csak hosszú törődés, fáradtság és nagy remé­nyek után szoktak jutni. Ily álláspontról, semmibe sem kerül aztán üdvözölnünk az új évet s szélyel- tekintenünk azon örömek közt, melyek megjelenésé­vel egybekapcsolvák. Örvendetes dolog, mégpedig első helyen örvende­tes , mindjárt az, hogy az újév az ó évet fölvál­totta , azaz , hogy a megvénült esztendő egy nap­pal sem élhetett tovább, mint ezt a kalendárium- irék még csecsemőkorában megírták. ... Ez öröm a múlt sírja fölött, nem a vele nyugvó gyö­nyörök emlékforrásából fakad —egy röppenő su­gár ez, mely a jövendőt rejtő fellegekből vil­lant szívünkre, hogy vele az új évet üdvözöljük. Avagy emeljétek föl halotti leplét a legközelebb sirba szállt esztendőnek, és vizsgáljátok meg rendre a vele megszűnt élvoket, a boldogságot, melyet Ígért, a boldogságot, melyet nyújts. — Vájjon fogjátok-e zavarni a megholt nyugalmát sóhajjal és könyhulla- tással, hogy még egyszer visszaohajtsátok őt az élet­nek ? Ha hozott olykor jő kedvében íölviditő percze- ket, rósz kedvében háromszoros kárpótlást követelt azokért. Ha szerelmi édes hitfogadásokkal ringatá néha az epedő lányka szívét — elhinté benne más­kor a gyanú és féltékenység magvait, melyeknek az­tán gyümölcse lön a keserű csalódás. Ha olykor föl- derité a jóllakni is alig merő fukar homlokát az ezüst agio emelkedésével, mód nélkül elsötétitó másnap annak leszálltával. Ha mosolyogni látszott a jámbor hitelezőre, midőn a fizetési határidő közeledett: bús- komolylyá tette, kétségbe ejtette, midőn tudtára adta, hogy az adós tréfából meghalt, vagy megszökött. Üdvözöljük az új évet, mely fátyolt borított e tarka egyvelegre, melynek még nem volt ideje, hogy szemrehányásra okot adjon, mely Isten kegyelméből és az emberiség akaratjából ünnepi köntösben kezdi pályafutását. Azon angol iró, kit a magyar megjegyzés szerint Boznak Írnak és Dickensnek olvasnak, mondja, hogy karácsony után leggyönyörüségesb évszaki) ünnep az új esztendő. Valóban igaza van, már csak azért is, mivel karácsony és új év között semmi ünnep nem esik, kivéve azon esetet, ha valaki az év utolsó hét köznapjai közöl valamelyiken ismét karácsonyt ütne magának. De igaza van azért is, mivel bármely sátoros ünnep sem hozza élénkebb mozgásba a tá sodalom különböző osztályait. Az egyház szolgái iii- — ------Ajuh vaiami ■ a mellett, hogy az előfizetés továbbra is a régi ma­rad. É3 az új év, melynek fövenyébe reménységök horgonyát vetették, elhozza később a várva várt eredményt, mely legjobb esetben is csendes kölcsö­nös panasz. — Jőnek ismerősök és ismeretlenek! tetejével, számolatlan mérvén fejedre a boldogság kí­vánását , hogy az ég téged óvjon meg a beállott új esztendő folytán tüztől víztől és minden veszedelem­től, de azt kifelejtik, hogy a pénzbe kerülő láto­gatásoktól Í3. Hát még azon gyöngéd házias örömek, melyek e nap jöttével családi körökben, rokonok, barátok bi­zalmas társaságban teremnek!.. Ezek a csöndes boldogság szerényen illatozó virágai.. Vig pohara­zás, ünnepi teríték mellett, ünnepi öltözetben; újévi emlékadás és vevés; újévi gyermekjáték, újévi kéz­csók és számtalan egyéb áldásai az újévnek! Ira mennyi öröm ez ünnepélyes napon mindenfelé! 8 talán akarnátok szemlélni a kép másik oldalát is, azt, melyre sötét árnyat vetnek a múlt emlékei, melyre oly ritkán villan egy sugár a jövendő titkos homályából ? Hagyjátok azt! és borítsátok be a re­ménység örök zöld fátyolával. Mert az öröm, me­lyet az idő hoz, elröpül az idővel, de a bubánat ón­lábon jár 8 nyomait mélyen szokta odavésni, hol megfordúl. Legyen az örömnek, a reménynek szentelve e megójult év első napja; legyen azon bizodalomnak, hogy ama láthatlan kéz, mely az évet megvéniti, sirba viszi és újra szüli, mindent jóra fog vinni va­lamikor , csak épen adósságainkat nem fizeti ki. Várjunk vidám, kellemes tavaszt, termő nyarat, gyümölcsöző őszt — de sült galambot, mely magá­tól szánkba röpül, semmi esetre. Reméljünk eleve­nebb életet csöndesen pihegő irodalmunknak, kise­gítő reformokat, talpraesett színműveket és állandó nagy közönséget színházunknak — de ne reméljük, hogy mindezt puszta jó Ígéret és jámbor óhajtás elő­teremti. így midőn ott leszünk, a hol tegnap voltunk, azaz: egy elavult esztendő végső napján, talán könnyebb lesz visszapillantanunk az úrnak ezer nyolezszáz ötvenkettedik évére, mely a többihez ha­sonlón , csalódás után is bizonyosan fon fogja tar­tani számunkra, legalább a jó reménységet azon jelmondattal, hogy „nesze semmi, fogd meg jól 1“ , Li ii J |8 > üogy a jövéiidőStf^Hhja , mert Proteus pytho­megfejelik, megtatarozzák és ezer meg ezer alakban variálják azon tárgyat, hogy mindenek elmúlnak, az ég és föld megavulnak, mint á ruha stb. Az ájtatos közönség pedig alkalmi szent énekeket hangoztat, melyeknek hangjai a templom kárpitját verdesik, a menny felé törekedvén. A gyermekek is hűségesen szokás szerint eldudolják az ablak alatt ama régi üdvözlő éneket, melynek mindenütt ez a vége: „Űj esztendőben mi vigadjunk, született Jézust mi imád- junk.“A vigasság okai nincsenek ugyan megírva,de ha egyéb okot nem lelnénk , oka lehet a szomorúság is. Alkalmat nyit ezen „leggyönyörüségesb évszaki ünnep“ a keresztyéni jótékonyság, felebaráti szere­tet gyakorlására, adakozásokra stb. stb. Magától értetődik e szerint, hogy új esztendő napján számos keresztyén társunk zárva felejti ajtaját, s ki sem lép szobája küszöbén egész nap. Pedig , mily édes meg­lepetések várakoznak reánk e napon majd minden nyilvános helyen! Asztalhoz telepszik az ember a vendéglőben, kibontja asztalkendőjét, s ira benne, vagy alatta, vagy mellette czifrán összepingált arany füstös papírdarab, melyben a pinezér „boldog új évet kíván.“ Kávéházba fordul, s im kávéja mellett a tálezán kis tükrös utazó kalendárium, melyben a marqueur „boldog új évet“ kiván. Színházba megy, s im a jegyszedő, szerelmeslevél forma ezódulát nyom az ember markába, melyben ő is „boldog új évet“ kiván. Figaro itt, Figaro ott... boldog új év mindenütt, és jő fizetés a jó kívánásért. S mennyi készület, mennyi remény mindenfelé! mennyi szép Ígéret, és kilátás, melynek forrása az áldott új esztendő. Már, mintegy önkénytelen hiszi a jámbor halandó, hogy az érkező űj év új szint, új elevenséget ad a világ arczára; pedig meg kellene /gondolnia, hogy a világ minden új évvel egy esz­tendőt vénül, s nincs rajta, mit csodálnia , hanem előre, de vissza felé megy, ha gyöngül nem erős- bödik, ha föld felé görbül, a nem az égre tekint vi­dám fölemelt homlokkal. — Jőnek a hirlapirők elő­fizetési fölhívásaikkal oly édes, oly kecsegtető sorok­kal, hogy kőszivüt is megindíthatnának. Egymást érik a legragyogóhb ígéretek, a legcsiklandóbb ajánlatok. Elmondják, hogy a lap új évtől kezdve gyönyörű­séges alakban , újöntetü betűkkel , változatosabb tartalommal jelenik meg; hogy fel vagyunk fegy­verkezve telegraffal, stenogralTal, fotográfiái; hogy vállalatunkhoz legújabban a legkitűnőbb, leghire- ' ,'h Írókat valánk szerencsések mnenwta* fneff-1 ±£ÍLgn^caodákokait, s m.mw fnifn.w^ 1

Next

/
Thumbnails
Contents