Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)

1852-02-03 / 570. szám

1852. harmadik évi folyam. 510 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten. Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számok­k­énti eladás is megszűnt.______ Évnegyedre 4 Félévre 8 Egyes szám . PESTI WI­LD, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden térmentetlen levél visszautasiltalik. ------—Kedd, febr. 3-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a M­­gánviták négy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. Előfizetés a PESTI NAPLÓ február—mártiusi folyamára. A „Pesti Nab­ló“-ra úgy vidéken mint Budapesten Új előfizetést nyitunk két hónapra: u. m. február 1. kezdve mártius végéig. Vidékre postán küldve ♦ . . . 3 ft 20 kr p. p. Budapesten házhozhordással . . . 2 ft 40 kr p. p. Lapunk bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Az előfizetési leveleket bérmentesítetni kérjük. A január hónapi folyamból teljesszámú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. BUCH GUSZTÁV kiadó: TARTALOMI Bara-Telegrafi tudósítások. Az új szervezet és a régi állapot. Lapszemle. Hivatalos. (Államügyészség. Kinevezések.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Arad: c­áfolat. Rimaszombat. nya. Temesi bánság.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) K . 1 f ü 1­d. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Dánia. Spanyolország. Zágráb. Egyptus.) Egyházi­­ nevelési ügyek. Vegyesek. ( Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. — Dunavízállás.) M n­­­á­r. (Egy házasság a kis világban. Laura Gusztávtól.) Budapest, febr. 3-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Páris, jan. 29. — A mai ,Moniteure-ben közölte­­tik a senatus elnöke­ és négy alelnökének kinevezte­­tése. Az első hivatalra Bonaparte Jeromos, a her­­czegelnök nagybátyja hivatott meg. A jövedelemadó behozatala s a rentek kamatleszállítása is kétségte­lennek látszik. Turin, jan. 27. — Miglietti képviselő a sajtótör­­vényjavaslat iránti jelentést a következő javaslatok­kal együtt nyújtotta át: Az esküdtek a választó­­férfiakból, és pedig Turin és Genuára 200, a többi városokra a felebbezési törvényszék elnökének aján­lata szerint 100 neveztessék ki. Ezen esküdtek ha­tározzanak az 1848. márt. 26-kai sajtótörvény 14— 25. §§-aiban kijelölt sajtóvétségek fölött. Florencz, jan. 26.­­— Murat franczia követ az el­nöktől egy levelet nyújtott át a nagyherczegnek, melyben őt újra megválasztatásáról értesíti. Roma, jan. 23. — Colobiano, szárd követ Turinba utazott el. A Magyar Hírlap telegráfi magántudósításai: New-York , jan. 17.—Oroszország és Ausztria követei remonstráltak az egyesült államok congre­­susa és kormánya részéről történt s tudvalevő elfo­gadás következtében. Páris, ja­n. 31. — Csupán a félrevezettek bocsát­tatnak szabadon. Pest, febr. 3. A franczia szabású constitutionalismus, mint azt a martius 4-diki charta fölállitá, a biroda­lomban nagyszerüleg hajótörést szenvedett, vagy­is tulajdonképen kezdettől fogva­­zátonyon ülve maradt. S átalában láttuk, hogy az 1848-dik év és consequentiái által életre hivott intézetek nagy részt mint éretlen gyümölcsök a fáról el­hullottak, vagy mint idegen égalj i s nem accli­­matisálható ültetvények, elsenyvedték s kipusz­tultak nem egy európai állodalomban. A jóté­kony visszahatás eme pályáján, mely a biztos, nyugodt s virágzó állodalmi lét óhajtott kikö­tőjébe vezet, a csorbítatlan hatalom teltének él­vezetébe visszalépett fejedelem szilárd kormány­zata alatt nagy lépésekkel haladott a birodalom, valamint hogy ugyanezen irányt szemléljük más európai országokban is diadalmaskodni, melyek az ellenkező irányban legmesszebbre haladtak volt. Hatalmas impulsus volt, melyet ez arány­ban az aug. 20-diki legfelsőbb kéziratok adá­­nak ; annak czélpontját a dec. 31-diki császári rendeletek tűzték ki. Midőn a birodalom államszervezete a tiszta monarchiai elv alapjára fektettetik , visszavite­tik a birodalmi politika hagyományszerű irányá­ba , melyből az 1848-diki események erősza­kosan kisodorták. Hanem itt egy pont ötlik fel, mely lényege­sen figyelembe veendő s szem előtt tartandó, hogy e politika irányáról józan ítéletet alkot­hassunk magunknak. E megtérés nem visszaté­rés a martius előtti stabilismus állapotjára. A jelen időpont és 1848. mártius 12-dike között oly eseménydús időszak fekszik, melynek ered­ményei lángbetűkkel vannak bevésve a hisztéria érczlapjaiba, s melyek mint lángkardú angya­lok az édeni kert kapujától , visszatiltanak a martius előtti állapottól. A birodalmi alkotmányosság közönséges hajó­töréséből három drága kincs maradt fen, három alaphatározat, melyeknek befolyása a társadal­­mi, jogi s politikai alakulásokra döntő. Fenáll a törvény előtti egyenlőség elve, áll a jobbágyi viszony eltörlése s a telekfölszabadítás; áll az egész birodalomra nézve a törvényesen elismert egyházi s vallási társulatoknak az 1849 mártius 4-diki cs. nyiltparancs 2-dik §-a által meg­adott joga. A két első elv a birodalom társadalmi viszo­nyaiban lényeges átalakulást eszközölt, mely ma már teljesen bevégzett tényül áll; ennek ok­vetlen következménye az azokkal elvárhatlan egybeköttetésben álló jogi, kormányzati s igaz­gatási viszonyokbani változások szükségessége, melyeket más oldalról épen oly parancsolólag kíván meg az államszervezet homlokára tűzött birodalmi egység elve. Ezeket meggondolva, valóban úgy véleke­dünk , azon férfiakra, kik martius előtt a fen­­tartás emberei voltak, gyanúsítás és kisebbítés azt fogni, hogy a martius előtti állapotokat, jogi és administratioi viszonyokat kívánnak visszaál­líttatni akkor , midőn az események s tényleges körülmények hatalomszózata fenhangon erősiti, hogy azoknak jogi s tényleges alapja végkép elenyészett. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. EGY HÁZASSÁG A KIS VILÁGBAN,­ ­és provinciális rendezváusok. I. Folytatás. *) Más tárgyra ment át a beszélgetés, a költő is részt vett társalgásunkban. — Vannak-e ezen vidéknek nevezetességei? kér­dező Narczis Narczis. Vannak ! felettünk csaknem egyszerre, mintegy vetekedni akarván azok előszám­­lálásában. ,Az egész országban itt vannak a legtöbb fajd­­tyúkok, itt van a legnagyobb pincze, itt született Bakács bibornok, s itt halt meg Drágffy Bertalan, itt terem a legjobb bécsitök, itt vannak a legszebb aprómarhák, s legcsúfabb asszonyok, itt lakik Weisz­­kopf Matheisz, ki a veszettséget biztosan gyógyítja/ „Itt élt Vincze barát, itt élt Hilarius, ki 17 bou­­tellia aszút megivott, anélkül hogy mámoros volt volna........“ Bum !.... egy hatalmas lövésre, mindnyájan meg­rezzenünk Narczis oly halvány lön, mintha el akart volna hervadni A lövés után csakhamar egy másik ropogás kö­vetkezett, mire oda néztünk, az első hintó felfor­dulva hevert, a lovak pedig az ég felé ágaskodtak. Zsombékné egy vakandtúrás ölelései közepett szitkozódott. Gunda eszméletlenül feküdt a béka­virágok hulláin. Gerő a titkos imádó ott térdelt az ájult szűz oldalánál. Csere Pali e vészteljes lövés eszközlője, a lepuffantott héját anatomisálta. Narczis szólalt meg először. __Maradandó emlékű brutalitás marad, ott lövöl­dözni, hol rablók nincsenek! __Ezért elégtételt követelek öntől firkász úr, én ott lövöldözök,hol kedvem tartja, gorombaságot csak attól dugok zsebre, kitől kedvem tartja, de ön fir­kász úr, nem tartozik azon szerencsések közé, ön víni fog, vagy pedig a képére mászok, nappal, az utczán, mikor legtöbb ember jár, érti ön uram ? ! — Tökéletesen értem­ Csere Pál, a kihivást elfo­gadom, kard, vagy pisztoly, nekem tout egal. Igaza volt Narczisnak, soha sem volt sem kard, sem pisztoly kezeiben. A kihívást elfogadta, mert ennyi ember előtt adni meg magát, lemoshatlan gya­lázat leendett. — Mit, te még vívni akarsz, semmirekellő jel rög­tön igazítsd fel a kocsit, kérj tőlem s Gundától enge­­delmet, Narczis úr ellenében pedig illően viseld ma­gadat, hacsak egy haja szála meggörbed, örökre száműzlek a család köréből. A nagyasszony okosan beszél, jegyző meg a kul­csár, és sietett a principálisnő közcsókolására, ki épen a kocsis felé közelgetett, azt kissé megezibá- Sandé vigyáztalanságáért. Gunda már a boldog írnok karjaiban feküdt, s édes pillanatokat cserélt megmentőjével, azaz jobban felemelőjével. Én bámultam, vannak perczek, midőn az embert a bámulás mindenféle kellemetlenségekről biztosítja. Csere Pali egy szót sem szólott, csak olykor ve­tett mérges pillanatot a halvány Narczisra, ki épen egy ódát kezdett meg, az iránta résztvevő kebellel viseltető asszonyság számára. Helyeinket ismét mindnyájan elfoglaltuk, csak az én figyelmemet nem­ kerülte ki, mint adott Gerő a kocsisnak háladíjul néhány garast. Először életében érintők Gundát karjai. Ezt pedig a kocsis vigyázta­­lanságának köszönhető. ,Az ember soha sem tudhatja,melyik perezben ér­heti szerencsétlenség. Ha most véletlenül azon hin­tóban én ülök, ha most véletlenül a kocsi úgy fordul, hogy én aláesem, s ha véletlenül a nyakam kitörik, s én véletlenül meghalok, mit csinált volna a ked­ves, a szép Rosa­ ? „Ennyi véletlenség csak minden században egy kerül egy rakásra, s akkor is többnyire olyan embe­reket talál, kik nem eskünni mennek, a házasság már magában oly nagy szerencsétlenség, hogy a sors, mikor azt valakinek nyaka közé kerítheti, megelégli, s egyéb bajokat mások számára szokott fentartani.“ ,Jé, jó, barátom, de ha mégis megtörtént volna, mit művelendett a kedves, a szép Rosa ?‘ „Ezt majd a szép, a kedves Rosától tudjuk meg magától. Én azt hiszem, hogy talán elment volna a Kulcsár úr temetésére, mondott volna bűnös lelkéért egy miatyánkot, s egy üdvözletét, s a legközelebbi kérővel jegyet váltott volna. Ha észszerűleg akart volna előmenni, ennél többet bajosan teendett.“ — Barátunknak tökéletes igaza van. Ennél töb­bet, még az objectiv poesis sem enged meg. Ha az objectum elvész, elvész a subjectum is. Érthetőb­ben magyarul: szerető nélkül, nincs szerelem. Ha Kulcsár úr kitörné a nyakát, Rosa nagysámnak más kulcsár után kellene járni, a kinek a nyaka ki nem tört, a ki ól , vannak azonban subjectiv költők is, p. o. magam­ is subjectiv költő vagyok, az ilyenek ideálokat szeretnek, az ideálok pedig halhatatlanok, az ideálok világában nincs nyaktörés — szólt Narczis. ,Én is ideál vagyok, s én hiszem Rosa is ideál !— feleli Gabu. — Az ideál nem eszik, nem iszik, nem utazik, nem lövöldöz, nem szeret, az ideált szeretni kell vi­zont­­szeretefa nélkül, az ideál ideál. . . . Szünet jön, és mély csend. Gabu, és Nárczis az ideálokról álmodoztak, én pedig szinte elhitettem magammal, hogy minden költő bolond. . . . A nyári alkony egész pompájában ünnepelt a szent fák árnyaiban, illatos légben haladtak a hinték, enyhe szél játszott fürteinkkel, s a kulcsár gesztenye­­szinü lapos vendéghajával, ezer meg ezer madár­torok üdvözlé a felséges bucsúsugárokat , a lovakat gyilkos legyek kínozták, engemet egy mérges darázs kerülgetett, s mégis mindnyájan elégedettek valánk. Az egyiket ideáljai, a másikat kedves reminiscentiái, a harmadikat rózsaszínű jövője, a negyediket váró boldogsága, az ötödiket tervezett kalandjai foglal­ták el. A kocsisok bodor füstöket eregettek , s repe­sett szivök az örömtől. A v**i tisztilak fehér falai föltűntek ákácz-csopor­­tozat között a közelben ; a szarvasfővel díszített be­meneti ajtó előtt már messziről több emberi alakokat lehetett megkülönböztetni, kik fehér kendőket lobog­tatva, derült kedélylyel látszanak jövetelünkre vára­kozni. Épen hét órát petyegett a boldog kulcsár óra­monstruma, a­mint a tisztilak udvarkapuján országos ostorpattogatások között behajtatánk. Egy általános ,éljen a vőlegényi viharzott, mit mi hatalmas ,éljen a menyasszonyijai viszonzánk. Azután leszállottunk, egymás karjaiba rohantunk, összevissza szorítgattuk és csókolgattuk egymást, míg végre szétczibált smizettekkel, ingekkel, mellé­nyekkel az előterembe vánszorogtunk. Künn még a házikomondorok is majd megvesztek örömükben. Illő, hogy az új családot is megismertessem olva­sóimmal. Repcze Kázmér az, v**i tiszttartó, magas, nyúlánk alak volt, mintegy ötvenéves, napbarnította arczú, és erős vonásai nyíltan hirdették a jó gazdát, ki a kezelésére bízott tagot naponkint gyakrabban meglátogatta, s a sorra jellemszilárdságot tanusítan­­dott, ha az ajkak körüli hízelgő mosoly, s az e nyo­mon megmaradt két orrszárny-barázda szolgalelkűsé­­gét el nem árulta volna ; nagy barátja volt a kétol­­dalróli csókolódásnak, kezet csak gubics- és gyapjú­­kupeczekkel szorított, folytonosan szűk magyar nad­rágban járt és sarkantyús csizmában. Nagy quantum­­ban itta a bort és pálinkát, de minthogy nem köny­­nyen itta le magát, a legjózanabb uradalmi tisztek egyikének tartatott s közbecsülésben és szeretetben részesült. Repczéné lehetett jó negyvenes, alacsony, gömbö­lyű menyecske, czéklaszinű arcza számtalan bibir­­csokkal volt kirakva, orra pedig oly eszeveszetten vaskosodott napról napra, miként tartani lehetett, hogy szárnyaival maholnap füleit is megcsapkodja. A k-t 0-nek ejtette ki beszéd közben , az s-t szs-nek. Résa, a nagyobbik leány, a boldog menyasszony, fehér volt mint a tejfel, homlokán borsó volt, szája balszegélyén lencse , sipítóhangja kihallatszott volna a milánói orchestrumból is, szerencsére azonban rit­kán beszélt, de annál többet köhögött. Magas volt és nyúlánk, nagy lábakkal és kezekkel megáldva, s ta­lán hogy azok mindenkinek első pillanatra föltűnje­nek , kezeivel folytonosan hadonázott, lábait pedig vitorlavászon czipelőkbe szok­ta. Ki e personát figye­­lemmel szemlélte, elhitethető azonnal magával, hogy a házasságok égben köttetnek. Ilyen személyt földi inspiratioból venni él még Gabu Gabinak sem lehetett. A kisebbik leány Hermine, első pillanatra föltűnt volna oly egyénnek is, ki Európát csak azért utazta be, hogy a leányszépségekről kimerítő tapasztalato­kat szerezhessen. Magas nyúlánk termete gömbölyű­­ségével bírt a szobrászati remekeknek ; átlátszó finom halvány bőre a legkedvesebb helyeken sötétkék erecs­­kéket mutatott; buja gesztenye fürtéi ízletes rendezői­ben bor­ták gömbölyű fejecskéjét; nagy sötétkék szemeiből a női szemérem, és gyöngédség sugára ra­gyogott ; vékonyszegélyű piros ajkai gyöngyfogsoro­kat tüntetenek. Lábai s kezei gömbölyűek s kicsi­ LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (febr. I. sz.) Francziaországot révén elmélkedése tárgyául, annak Napoleon Lajos elnök által improvisált jelen állapotát a consuli és császári kor helyreállításának tartja sok részben. Azonban , mint helyesen jegyzi meg, a század ele­jén és közepén kihirdetett alkotmányok közt, azok­nak egy czélra irányzásuk mellett is, a béltartalom és szellemre nézve lényeges különbség van. A csá-

Next