Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)

1852-02-03 / 570. szám

szári kor alkotmányai a demokratiai elemek lehető kiszorításával, a nép választásának megsemmisíté­sével minden valódi hatalmat az államfő kezébe köz­pontosítottak; az 1852-diki alkotmány ellenben a hatalmat nagy és tág kiterjedésben az elnökre ru­házta ugyan, de ez autokratiai irány és szellem mel­lett a népfenség és általános szózatolás elvét fentart­­ja. — Fog-e, s minő bonyolodásra fog alkalmat adni — folytatja tovább a M. N­. — e csodálatos tarkaság, s ezen össze nem férhető elvek, irányok és törekvések egybevegyitése­t az idő mutatja meg. — De nagy valószinüséget lát abban, hogy, ha a végzés teljes időpont a változó és újításon kapó nép beléletében eljőne, mi B. Lajos bukását vonná maga után — e változás a legszélső végletet idézné elő , s igy a vörös elveknek s ezeken alapuló sociális-de­­mokrata köztársaságnak uralomra jutásával fogna végződni. A Pester Zeitung (febr. 1. sz.) szánalmasan em­líti föl, hogy nekünk magyaroknak nincs okunk félni kereskedelmi megszorításoktól, mint az északi németnek , sem félni a nagyobb concurrentiától, mint a tiltó­ rendszer barátinak. Nálunk egy gyár sem fog a munkával fölhagyni, mivel a külföldi gyám­okok bennünket olcsóbb gyárműkészítményekkel áraszta­nak el. És miért ? kérdi, mert,­­ígymond, a­mivel nem birunk, azt nem veszthetjük el. — Ezután elő­sorolván földmivelésünk szomorú állapotát s münchen­­beni hátramaradásunkat, mondja, hogy nekünk fő­leg egy biztos jutalmazó vásárra van szükségünk , s oda kell törekednünk, hogy minél több nyers­anya­gokat vihessünk ki, s minél több gyárműkészítmé­­nyeket fogyaszthassunk, stb. A Wanderer (jan. 30 sz.) az angol torykról és ezek taktikájáról­ értekezik (A felüliratban téve­désnek tartjuk a ,Whigs' szót.) A toryk, szerinte, az ez­ évi parlamenti ülésszakban ismét hatalomra jutni reménylenek. Szándékuk a jövedelemadót megszün­tetni s azt beviteli vám által pótolni; továbbá meg­támadni a whigkormányt, hogy a gyarmatokat annyira elhanyagolta ; végre szándékuk határozottabb s eré­lyesebben föllépni Francziaország ellenében. A toryk ezenfelül még hivatkoznak a külügyek vezetésében pártjuk hagyományaira ; ők kötötték az utrechti bé­két. írták alá az 1815. évi szerződéseket, s igy hiszik, mikép csak ők — a toryk t. i. — képesek Angliá­nak a szárazföld ellenében ismét befolyásos­ állást szerezni. Az Ostdeutsche Post. (jan. 30 sz.) újabb töredé­keket közöl Ficquelmont L. gróf legközelebb megje­lent munkájából, s az eddig közlöttekből is meg kell ismernünk, hogy ezen érdekes munka által a politikai irodalom kitűnőleg gazdagodott. A Presse (jan. 30 sz.) bevallja, hogy Anglia fegyverkezik. Nem szenved, szerinte, kétséget, hogy a francziaországi viszonyokat Angliában több aggo­dalommal nézik, mint a szárazföldön. De azért Ang­liában sem gondol senki is komolyan háborúra. Ang­lia készül s fegyverkezik, mert ez által saját ügyeiről vonja el a figyelmet. „Ha Anglia a jelen franczia­ vi­­szonyokban magára nézve veszélyt látna — úgymond a Presse — egészen más eszközök állnának rendel­kezésére hát elfelejtette volna már azon kis há­borút, melyet idegen földön már annyiszor oly meste­­rileg játszott? Bizonyosan nem, és Francziaország most­ly háborúra csak nagyon is alkalmas tér fogna lenni.“ A Lloyd (30 sz) szinte csak azon nagy s növekedő aggodalomról szól, mely Angliát egy Francziaország részérőli megtámadhatás miatt szállotta meg. Ezen Francziaországtóli félelem mutatkozik a franczia elnök és minden rendszabályai iránti leglángolóbb gyűlölség alakjában is. Azonban ez még koránsem odamutat, hogy Európa békéje csakugyan meg fog háborítatni. A Lloyd véleménye is az, miszerint Ang­lia hatalmasan készül magát védállapotba helyezni, de csak azért, mivel a megtámadtatást lehetségesnek tartja , nem pedig mivel valóban hiszi, hogy meg fog támadtatok Az Ost­ D­eutsche­ Post (jan. 31. sz.) a havi új bankkimutatásról értekezik s e tárgyban közli okszerű nézeteit. A Wanderer (jan. 31. sz.) Ficquelmont gróf leg­közelebb megjelent érdekes új politikai munkájának („Palmerston lord, Anglia és a szárazföld“) tartal­mát ismerteti meg.­­ Másod-czikkül egy Pestről kelt értekezés áll, melyben a szerző kifejteni törek­szik, mint alakulhat Magyarországban egy erős nem­zeti párt. A Lloyd (jan. 31.) Az Ausztriábani hisztoriai jogról értekezik , s e czikket, mint látszik, különösen a porosz lapokban közelebb megjelent ausztriai szó­zatok idézték elő­­nyök valának. Alig számlálhatott többet tizenöt éveknél. A család többi arczpéldányai között úgy vette ki magát e szép arcz , mint kontár festmények között a nagy Sanzionak valamelyik remeke. Ezen pusztán még két egyéniség lakott, kik kisebb, nagyobb részben , kiegészítői valának a v**i úritár­saságoknak : Fakó Imre a magtártiszt, és Destillator a pálinkaházi ellenőr, születésére franczia. Fakó Imre valaha falusi rector volt, szabadabb sociális formákhoz kötött magaviselete miatt azonban mindjárt a második évben elűzetvén, beszegődött gaz­dasági gyakornoknak , s mint ilyen 16 évi csendes, de érzéketlen szolgálat után , a magtártiszti állomást kiérdemelte. Középmagas czingár ember volt, nagy orrú és ragyás , barkószálait egyenként meg lehetett volna olvasni, bajusza a szó legszorosabb értelmében sugár volt. Életkorára az ötvenöt évet is jóval haladta. Destillatornak két jellemző vonása volt: sohasem hordott frakknál egyéb fejruhát, s fejéről a magas­­tetejű kalapot csak olyankor emelte le, midőn fedél alatt, magánál jelentősebb emberekkel társalkodott. Rendkívül élénk volt minden mozdulataiban. Egyike volt Napóleon legőrültebb tisztelőinek s magasztalói­nak. Alig számlálhatott többet 33—34 éveknél, kel­lemes külseje első pillanatra bárkinek a rokonszenvét is megnyerhető számára. Kellett jó egy óra, míg kellőleg sondíroztuk ma­gunkat. A vőlegény, a boldogságban úszó Gabu Gabi azon-­­ nal magához körmölte menyasszonyát, s a kisebbik szoba szegletében egy ócska divánon állapodván meg,­­ suttogva a jövő szép képeiről beszélgetének, feledve, vagy készakarva mellőzve a prosai rámákat. Rósa távozása s illetőleg elfoglalása egyikünknek sem oko­zott kellemetlen perczeket, Kósát könnyen lehetett nélkülözni, sőt kellett is, miután a vőlegény csak jogait gyakorolta. Zsombekné és Repczéné a vendégpamlagon a ve­teményes kert terményeiről értekeztek, válogatottnál válogatottabb szavakban osztogatván közös bókjaikat. Gunda kisasszony és Gerő urfi remegés között a virágoskertre nyíló ablak mellett készíték a czementet építendő légváraikhoz. Csere Pali Destillator ellenőrrel vitatkozott a kül­föld politikájáról, s különösen a franczia nép jelle­méről oly ingerülten s oly szabad gesticulatioval, hogy míg Destillator egy eczetesüveget brennelt a credencz­­ről, addig Csere akaratlanul kétszer ütötte nyakon Fakó Imrét, ki örömest szenvedte a véletlen e csapá­sait, csakhogy a tanuságos vitában részesülhessen. Én bárha a gazdasághoz annyit sem értettem, mint egykoron Borsos Marczi a gazdasági lap szerkeszté­séhez , Repczével, a lednek termesztéséről kezdtem szót váltani, folytonosan szem előtt tartva ezen arabs közmondást: „Beszélni ezüst, hallgatni arany.“ Nárczis Nárczis a kedves gyermek Herminének szavalta költeményei némelyikét, annyi pathossal és érzékenységgel, hogy a leányka többször nevetését kénytelenittetvén elnyomni, fülig pirult. Mig benn a termekben ezek történtek, addig künn a konyhában egy öl hasábfa pirította csaknem az egész naturalien cabinetet, s oly pattogást és ropo­gást eszközölt, hogy az ember kénytelen volt szemét folytonosan hunyorgatni, a szünet nélkül tartó ideg­­rázkódtatásoknak miatta. Olykor egy egy káromko­dás, sőt kedélyesebb nyakleves is behangzott a fenyő­ajtókon, s a szakácsnő komoly szidalmai, a szolgálók élet és feleselései egyszer másszor mosolyra is ingerlék egyikét vagy másikát a bennlevőknek. A kedélysituatiokból bárki azonnal észrevehető, hogy ünnep van Repcze Kázimér uramnál, s hogy a v**i tisztilakban, ha nem magas, de bizonyára érde­kes vendég szerepel. Pontban kilencz órakor virágokkal s mindennemű czukorsüteményekkel ékített és czifrázott asztalhoz vezettetünk, s csakhamar pár udvarias szócserélések után elfoglaltuk helyeinket. Még a vacsora föltálalta előtt eltökéltem magam­ban, hogy annak folyama alatt a komoly szemlélődét fogom játszani. A sors úgy akará, hogy Nárczis Nár­czis, és Destillator közé jussak. — Gáborpajtás többet végy abból a töltött kara­lábéból, úgy tudom, neked kedves ételed, azért hogy vőlegény vagy, sohase genirozd magadat, más itt nem lát, csak mi rokonid, barátid és szerető menyasszo­nyod , a pedig még örülend neki, ha jó anyja főztét ízlésed által megdicsérended. Ezen meglehetős hosszú bevezetéssel nyitotta meg Repczei a társalgást. Gaby mosolygott, a halvány menyasszony pedig elpirult. Repczéné és Zsombekné piano vitába bocsátkoztak a töltött karalábéról. Csere Pali és Hermine egymás mellé jutván, bizal­masan suttogtak, ezen bizalmas suttogás az egész társaságban talán csak nekem tűnt föl, s megvallom, én abban nem sok örvendetest láttam a kedves Her­­minre nézve. ,Várjon mikor fogok ismét Rósa nagysámmal va­csoráini ?" Ezt a fakó kérdést Fakó Imre tette a magtártiszt. — A mikor akar Fakó úr — E*** nem messze van, s mi mindenkor szívesen vesszük, ha meglátogat. — Sőt megaprehendálom, ha idegenkedik házunk­tól — egészíté ki Gabi , sok szívességet, de annál több ravaszságot mutató szemhunyorítással. — Mindég oly keveset eszik Nárczis úr, vagy ta­lán csak nálunk . . . , de sem végezhető a kedves Ilermin, Nárczis közbevágólag válaszolt. Egész életemen át a kevesetevők közé tartoztam, izlésem meglehetős van, de annak megfelelő étvágy­­gyal sohasem bírtam. — A költők ambróziával élnek — jegyző meg mo­solyogva Destillator, azért rendesen soványak. Ezen strassburgi életén, kivéve Nárczist s enge­­met, mindannyian jóízűen nevettek. — Gondolkodtunk mi költőknek való ételről is — lesz sznepf és szpárga is. Szólt enyelegve Repczéné, édes pillanatot vetve a szenvedő Nárczisra. Vanasnefnek bizonyos kiegészítő része, azt inkább ajánlanám Nárczis Nárczis úrnak, az inkább költők­nek való eledel, ha, ha, ha. — Szinte székestől föl­fordult Csere ezen exquisit életére, melyet ő némi gúnynyal és czélzással mondott ki, s nem annyira nevetett, mint kaczagott. Osztoztak kaczajában Rep­cze tiszttartó, és Fakó magtártiszt urak. A költő lesütő szemeit, s egy nagyot sóhajtott._ A franczia vigasztalá a nemes szenvedőt, ki a fran­czia vigasztalást ismeri, nem csodálkozik, ha a mása fölkentje még komolyabb lett, mint azelőtt. A snef három példányban , kiegészítő részeivel együtt szerencsésen megérkezett. A­mint a zsinóros hajdú azt a kellő helyen letette, Repczéné rögtön vé­gig futott a boldogultakon pillanatával, s azon percz­­ben nyakig veresedett, fölállt, s nem annyira ment, mint rohant kifelé. Egypár hallható csattogás után, mit feleselés és sirás követett, halványan csakhamar megjelent. Fes­tői volt most arcza, hibircsei világoskékben mutatko­­­zának s a halvány területen úgy vették ki magokat, mint calcedonon a turkisek. — Baj történt mama ? kérdé résztvevőleg a papa. — Szcandalum, a­mit ezeg a Cselédeg csinálnak, négy sznepiből csak három jött az asztalra, egyet megérettek a szárga gopóval. Ne méltóztassék azért haragulni édes nagysám, szólott résztvevőleg a költő, mintegy vissza akarván pótolni a háziasszony előbbi figyelmét. Sohase boszankodjál édes barátn­ém — engesz­­telődék Zsombékné, — nálam is mindennapi dolog, hogy a legjobb falatokat a kopók hordják el. — Nem tudom, akarva, nem akarva, de midőn Zsombékné ezeket mondta, Hámori Gerőre pillantott. A kopók alatt lehet, hogy az írnokokat értette. Gerő Gundára forditó szemeit, mintha mondani akarta volna: Te érted mindent elszenvedek. Gunda e pillanatban épen Csere Palival kaczérko­­dott, s a szegény írnokot talán végképen feledé. Gerő látván, hogy mindenki mellőzi, a sneffeknél keresett kárpótlást és vigasztalást, s egész a botrányig so­kat vett. Épen valami mártásos tésztát tálaltak föl, midőn a menyasszony és vőlegény egésségére poharat emel­tem. Röviden, de velősen kívánván szól­ni, csak eny­­nyit mondottam : Adja az ég, hogy a szerető pár minden napjai oly boldogok legyenek, mint az esküvő napja leend. Megharsant az éljen­ben a szobában, kan az ud­varon épen az ebédlő közelében egy pisztolydurra­nás hangzik és zúzta be az ablakokat, az üvegda­rabok , mint jégeső szóródtak reánk, az égő fojtás a tésztástányér közepén állott meg. Mindnyájan fölugráltunk. A menyasszony elájult. Nárczis hervadásnak indult. Repcze káromkodott. A franczia és én nevettünk. Fakó kiment a delin­­quenst fojtogatni. Csere használva az alkalmat, a megrettent sfermipét magához ölelé. Gerő a kétség­­beesett asszonyokat vigasztalá. Végre megültek, legalább látszólagosan, a külön nemű szenvedélyek. Vacsora után még társalogtunk. Későbben mindenki lenyugodt. Irigyeltem a kulcsár álmait — de csak álmait! Folytatjuk. HIVATALOS. Császári rendelet kelt f. hó 20-án a státusügyészségek hatáskörét illetőleg. Hogy a státusügyészségeknek a bir. törv. lap 266. számában kiadott 1850. jul. 10-ki nyilt parancsomban kijelölt hatásköre, mihelyt lehetséges, az 1851. dec. 31-ki határozataimban (bir. lap 1852. folyamának 5. sz.) megszabott határok közé visszavitessék , miniszteri és birodalmi tanácsom meghallgatása után rendelem mint következik : 1) E rendelet kihirdetése napjától a státusügyész­ség hatásköre a büntetőperekre szorítandó. Az eddig ki­bocsátott törvények , melyek a státusügyészségnek na­gyobb hatáskört adtak s különösen az organikus törvé­nyeknek 68. §-a s a státusügyészséget illető 1850. jul. 10-iki VI. főrésze, ennélfogva hatályból kilépnek. 2) A státusügyészségek részvétele a birósági és ügyvédségi gyakorlati vizsgálatoknál, mig bővebb ha­­tározmányok ki nem adatnak, föntartandó. 3. A jegyzőségi biztositék vizsgálata és kiszolgálta­tására nézve a státusügyészség helyére (az 1850 sept. 29-ki jegyzőségi rend 19 és 24. §§-a k. 1. 366 sz.) a megyei törvényszék lép. Igazságügyminiszterem van megbízva, e rendeletem életbeléptetésére a bővebbi intézkedéseket megtenni. Ferencz József, s. k. Schwarzenberg s. k. Krauss F. s. k. Legfelsőbb megbízásból: Kansonner s. k. minisztertanácsi irodaigazgató. A cs. kir. magyar országos pénzügyi igazgatóság által, a budai cs. k. kincstári főpénztári hivatalnál Hal­­czel János , és Grimm Ferencz, eddigi volt járulnokok, pénztár­ tisztekül; Schulcz András pedig cs. kir. nyu­galmazott főhadnagy, nem különben Reusz József, és Petkó István , eddigi volt díjas gyakornokok , járulno­­kokul, ideiglenesen kineveztettek. M. H. FŐVÁROSI ÉLET. — A Duna hullámai a közel napokban sűrűbben kívánták emberáldozatjaikat, mint egyébkor. Kevés napok elforgása alatt két szerencsétlenség felől tudó­­síttatunk a múlt hét folytán. Két egyén, fiatal volt-e vagy épen gyermek, nem tudhatni, a lanezhídon ment keresztül alkonyat felé. Pajzánkodva hajigálták egymást az útról fölkapott hódarabokkal. Egyik végre a híd korlátján túllépett, a híd szélére, hogy onnan havat kaparjon föl.... Az egyensúlyt elvesztő, s le a mélységbe zuhant. A part mellett levő csóna­kok rögtön siettek segítségére , de a szerencsétlen mindjárt elmerült, csak sipkája maradt a víz színén. A sipkát kifogták, az embert nem. — Egyik nap délben a gőzhajók felső lakhelye körül egy asszonyi hullát vetett föl a viz; egy darabig a felszínen ma­radt , de a régi hid táján elmerült, s többé föl nem vetődött. — Két úri ember közöl, kik egy éjjel jöt­tek át a lánczhidon, egyik a hídon öntudatlan össze­omlott, úgy hogy az őröknek kellett elvinni a má­siknak azon és óta semmi nyoma. A Spiegl azt gya­nítja , hogy alkalmasint a Dunába veszett. — Classicus nemzeti drámánkat, Katona József „Bánkbánját“, mint német lapok Írják l­ux Adolf, ki Petőfi költeményeit is németre áttette, német nyelvre fordította, s több színházhoz megküldé elő­­adatás végett. — A bölcsőde , mely naponkint halad teljes léte­­sü­lése felé, e hónap közepéig okvetlen megnyittatik. — A pesti nemzeti casino tagjai, mint hiteles forrásból tudjuk, folyvást feltünőleg szaporodnak, s ügye már ezáltal is erősbödik , mely körülménynek mostani viszonyaink között kétszeresen örvendhetni. Vagyoni állása sem csökkent, mert a legközelebbi hivatalos kimutatás szerint, a casino valóságos s remélhető összes pénzértéke 79,273 ftot 17 krt tett ezüstben, mely összeg nem csekély alapja egy ily czélu és szervezetű testületnek. — A Jankovics-féle könyvtár-, régiség-, s okirat­­gyűjtemény már csaknem egészen elkelt. Mint nem­rég irtuk a nemzeti muzeum is jelentékeny szerze­ményt tön e becses gyűjteményből; ezen kívül a magánosok között gróf Andrásy Manó, és báró Prónay Gábor urak. A becses könyvtárnak nagy részét Horovitz pesti antiquarius volt szerencsés megszerezni, mint némelyek írják, két­ezer pengő forintért holott találkoztak, kik sokkal többet is meg­adtak volna érette. E körülménynek azonban mégis annyiban örvendhetni, hogy a bec­ses gyűjtemény legalább hazánkban maradt. VIDÉKI ÉLET. Arad, jan. 28. Tisztelt szerkesztő úr! Nem kis megütközéssel olvastam tisztelt urasá­­godnak f. é. jan. 21-én szétküldött „Pesti Napló“ 596-ik szám lapjának Aradról jan. 12-én küldött czikkéből azon aljas kifejezést, melylyel nevem tisztem, s orvosi állásunkat, egy alávaló s rá­galmazó egyén sújtani nem átallotta. A szeny olyan, hogy azt egyhamar talán sokaknál, kik a pletyká­nak hitelt adnak, kitisztázni majd lehetetlen. Azon­ban legyen elég annyit írni, hogy én Munkátsy Miklós orvos dr., jelenleg sz. kir. Arad város főor­vosa , 1834-ik évtől 1848-ik évig Tizes Arad vár­megye nagyszerű s hírű kórházának főorvosa — je­lenleg 1848-tól sz. kir. Arad város főorvosa vagyok: én vagyok az, kiről, valamint a magyar, úgy német hírlapok annyi s meg annyi dicséreteket kür­tettek akkoron, midőn mint megyei kórházi főorvos annyi ezereknek jajait enyhítettem — több mint 300 világtalannak minden dij s fizetés nélkül vissza­adtam szemök világát — miről kezeim közt, a nél­kül , hogy kertem volna. — Tizek Csanád , Csong­­rád, Temes s Krassó megyéknek közgyűléseiktől küldött köszönő iratai: — én vagyok az, ki 1834- től egész 1846-ig Tites Arad vármegye kórházát minden évi dij s fizetés nélkül elláttam — én va­gyok az , ki 1834-től 1848-ik évig Tites Arad vár­megye kórházában, csupán az ott orvosolt betegeket, (ide nem számítva az úgynevezett ambulánsokat) 13 ezer egynéhány százan fölül ápoltam : — legyen ez elég megyei szolgálatomról s érdememről. — Mit tettem mint városi főorvos — arról elég bizonyságot nyújthat — de fog is nyújtani akárki, — de ha szivére teszi becstelen kezét maga az iró is : — át­megyek tehát ezen csekély érdemeim előszámlálása után , melyekre büszke vagyok , (s hiszem , büszke minden orvos társam — a ki csak ismer s ismert) azon rágalmazás alaptalanságára, melyből kitűnik, hogy a rágalmazás csak éretlen egyének által íratott a legalábbvaló kifejezésekben. — A dolog ebben áll: ki ki tudja s tudni fogja, hogy semmi intézetekbe valakit befogadni nem szabad — mig azon egyén, ki abba bejutni kíván, ki nem mutatja, hogy ő föl­vevő irattal ellátva nincsen, akár a hatóság — akár alapítók — akár rendőrség részéről­ — kivévén ta­lán ha valaki haldokolva hozatnék rögtön, de kiről az intézet azonnal tudósittatik, s ha egypár óra múlva nem tudósittatik — az intézet maga köteles azonnal tudósítást kérni — jelentvén az esetet, — s igy a haldokló sokszor még állapotjáról vagy ta­lán rajta talált sértéseiről—sőt. felvilágosítást adhat. Történt tehát, hogy szab. k. Arad városa kór­házába egy egyén neve Kaltebacker János, Missits Sándor aradi ügyvéd legénye , mintegy 24 éves fiú egyszerű gonorhocával egy este, még e folyó év első napjaiban a városi kórházba jővén azon állítással, hogy őket a rendőrség oda utasította orvoslás végett: — lefeküdt a nevezett beteg elég nagy szemtelen­séggel egyik szobába — hol épen nőszemélyek fe­küdtek, ellenére a közszolgáló tiltakozásának : — én másnap a kórházba menvén, ott találok egy ifjút a nőszemélyek közt, — mi természetesen nekem an­nál kellemetlenebben esett, minthogy szigorú rende­letem van — mennyiben csak lehetséges a férfi be­tegeket a nőszemélyektől elkülönözni. — kérdem tehát az ifjút, hol van írása, melynél fogva a kór­házba jött ? erre a felelőt­len, hogy írása nincs; — erre szokásom szerint utasításomnál fogva azt mon­dottam — ha fijam írásod nincs, akkor húzd föl csizmáidat — szedd össze magadat, és vagy hozzál írást — vagy pedig 20 pengő kr. napidij mellett is (nem 30 kr.) bejuthatsz — de akkor, ha igazolod magadat irásilag a rendőrség részéről, hogy itt vagy ott szolgáltál - e el vagy látva a csá­

Next