Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)

1852-03-01 / 593. szám

hetenkint kétszer reum­ok is fognak tartatni a nyár folytán. Mint látszik, e gyönyörű hegyvidék, vendég­lők tekintetében már nem igen fog hiányt szenvedni, csak aztán a vendéglős urak igyekezzenek látogatóik méltó igényeit figyelembe venni. Az is óhajtandó volna, hogy e kedves helyre vezető rész utak vala­­hára némileg kijavíttatnának; ez által sokkal szá­mosabb hívogató-közösség fogna jutni e vidék kel­­lemeinek élvezéséhez. — Stéger úr, a Saphir által Bécsben rendezendő akadémiába, folyó hónap 7-ére hivatott meg. Ott az „Eskü“ czimű­ operának egy áriáján kívül, nemzeti színházunk karnagya által az ő számára írt dallam­mal fog föllépni. Ilir szerint a londoni operához is meghívást kapott volna. ■— Magyar Mihály könyvárus Magyarország új térképét szándékozik legközelebb kiadni, melyben természetesen főügyelettel lesznek az új­ felosztásra, az új posta-állomásokra stb. szóval, oly szerkezetben állítják ki, hogy jelenviszonyaink között teljesen megfeleljen a használni akarók várakozásának. — A budai főposta-­hivatal, mely eddig a vízi városban tartá szállását, legközelebb a várba fog felköltözni. Úgy látszik , hogy a budai vár, hol eddig különben nagyon pangó élet s élénktelenség uralkodott, nemsokára feltűnő elevenséget nyer, mit némely főbb hivataloknak ott székelésén kívül, a főhadiparancsnokságnak oda költözése is nagy mér­tékben emelni fog. — Folyó hónap 4-kén fog a városháznál árverés tartazni a helybeli polgári kórház ápoltjainak szük­ségleteire. Árverelni fogják a megkívántató kenyér­mennyiség kiszolgáltatását, továbbá a piacra szál­lítását. Ez utóbbira nézve megjegyezhetjük, hogy ennek árlejtés út­áni beszerzése okvetlen nagy előny­nyel jár. Egy darab piócza rendes gyógyszertárban vagy borbélyoknál mostanában 24 p.­krért kapható , holott pióczakereskedésben ugyanazt 6 ezüst krért árulják. VIDÉKI ÉLET. A Pressb. Z.-ban olvassuk: — Pozsonyban az adóbehajtás eredményére nézve hiteles forrás után megjegyzik, hogy az 1850—51. kormányévben a városi adópénztárnál újabb adó fe­jében 122,300 ft 17 kr; régibb és újabb városi ille­tékekben 76,935 ft 43 kr folyt be. — Az időjárás annyira kedvez, hogy már némely építkezések meg­kezdettek. — Egy házmester a Terézvárosban már többször akarta magát meggyilkolni, de sükeretle­­nül. Legközelebb egy zsinórra akará magát fölakasz­tani , azonban egy napszámos ismét nem engedé őt részesülni a gyászos szerencsében. E városban egy idő óta szinte mániává kezd lenni az öngyilkosság. Kolozsvárról írják a M. H.-nak : — A hivatali irodákban a statistikai adatok össze­­szedésével s rendezésével nagyban foglalkoznak. Az újoncz-összeíró bizottmányok is működnek. Az össze­írás alá tartozó egyéneknek a házasság az ujonczozás bevégzéséig meg lévén tiltva, mostanában ritkábban házasodnak. A farsang nagyon egyhangúlag telt. A tánczvigalmak rendesen roszul ütöttek ki. — Hegedűs drámái nem tetszettek. Az természetes. A Ober mg. 7.-ban olvassuk . — Eperjes közelében nem rég egy lelkész utazott szekéren faluja felé egy mellékúton. Egyszerre egy nagy farkas került eléjök; a tisztelendő előkapta két-Ön nemcsak fennhangon vallotta a XIX-dik század­ban a katholika hitet, hanem visszamenve a századok folyamán, fölkereste és dicsőítette azokat, melyekben a keresztény hit és szolgái az európai társadalmakban uralkodással határos tekintélyt gyakoroltak; ön föl­kereste s élénk indulattal festette azt, mi e korban nagy és szép volt: a hit hatalmát a lélek éltetésére, az egyház hatalmát a fejedelmek és népeknek erköl­csi korlátok közötti tartására, a keresztény művészet számtalan és népszerű csodaműveit, mely első tudta a képzelődés legnemesebb elveit az élet legko­molyabb kötelességei teljesítéseivel párosítni. E visszamentében ugyan a régi időkre, talán néha igenis szívesen engedte ön át magát kedvelt tár­gyai s személyes fölindulásai ragadtatásának. Ezen nem csudálkozom, mert nemes czélra törekedve bár, de nem kell e göröngyös úton haladnia, mely nehézségei által önt néha ügyeletre figyelmeztette volna. Ön, uram, a vallás szolgálatára irányzott tö­rekvéseit sokáig korunk kedvencz eszméi , érzelmei védletei alá helyezte; gyakran tette ellenzéki ügygyé a keresztény egyház ügyét; a kereszt mellé gyakran kitűzte, s néha egy kissé hevesen, a szabadság csá­bító s hatalmas zászlóját, mely könnyen magával ragadja a népeket, s melyet oly férfiak is, mint ön, nem mindig követhetnek veszély nélkül önmagokra s azon ügyre nézve, melynek szolgálnak. De mi­helyt megmutató a veszélyt, részint önnek saját be­látása, részint az egyházi főhatalom, azonnal vissza­húzódók azon keresztényi engedelmes tanulékony­­sággal, mely egyaránt bölcsesség s­erény jele. S midőn a lázadás és anarchia szelleme ragadá meg a szabadság zászlóját, azt csalta lepelül használandó : ön fennen odahagyta, s ritka önfelszánása, bátor­sága s tehetséges erejét a mármár bukás szélén ál­lott társadalmi rend táborába költöztette át. Mily távol álltak egymástól, ön s tiszteletreméltó elődje, mind kiindulási pontjukon, mind pályafutá­suk alatt! Mennyire különböztek eszméik s munká­lataik ! S hogy e párhuzamot tovább űzzem, Droz és ön, nem kevésbé különböztek egymástól lelkek állapotra, mint jellemalkatuk által: ő egészen idegen volt a politikai élettől, kerülte a küzdelmet , föltünést, napjait, melyek derültek, s tiszták voltak, mint gon­dolatai és stilusa, családi érzésekben, s a tudomá­nyok mivelésében kívánta tölteni; ön pedig harcz, s győzelemre született; már korán, kétségkívül úgy a körülmények mint saját hajlama által belesodorta­tott a szószék és sajtó nagy vallási, s politikai polé­miájába ; ön heves, vállalkozó, s magaviseletében és nyelvében úgy, mint lelke, szenvedélyes volt; ön harezsi volt a polgári életben, fáradalmas dicsőségre hivatott, valamint Droz bölcs­ és szerény nyugalom szelíd érveire. Minél többet gondolok önre, s jeles elődére , annál meglepőbbnek találom a kettőjök, s életfolyásuk közötti eredeti és sokáig tartott ellentétet. Most elhagyom a múltat; csak azt tekintem, a mi van; a mi volt Droz, midőn minket itt hagya, s a mi ön most, midőn az ő helyét elfoglalja. Az ellen­tét elenyészett; két eredete, szokásai, s eszméiben kü­lönböző férfi helyett, látok két férfit, ki egymáshoz közeledett, ki egybetalálkozott; vallásban két ke­resztényt, politikában két föntartót. Mi szülhető ezen eredményt? miként ment véghez ezen átalakulás ? Miként találkozott egybe ily egység pontján két annyira független, s őszinte férfi, miután annyi éveken át oly különböző életet élt ? Vannak idők, melyeket az Isten ily csudák által látszik emlékezetesekké tenni, midőn a tanulságokul szolgáló események fénye által az embereket vilá­gosságnak oly sugárzásával árasztja el, hogy általa, ha gőgös utalkodottságunk, s könnyelmű gondatlan­ságunk nem gátolna, minden szellem fölvilágossit­­tatnék, s meghódittatnék. Ily időben éltünk, s élünk mi. Francziaország, Isten és önmaga után, a monar­chiának , és az egyháznak köszöni polgárisodását. Az isten mutatja ki a nemzeteknek a helyet az em­beriség életében, s határoz sorsuk fölött. Minden­ható hatalma alatt élve, saját ügyekezetök, értel­­mességök s erélyöknek századok folytán át kifejtése által nőnek nagyra, s virágzanak. Érjenek meg bár dicsőséget, vagy szerencsétlenséget, mindig maguk játsznak első szerepet hisztériájukban, de a mellett, mit az isteni gondviselésnek, és saját munkálkodá­suknak köszönnek, mindig találtatnak a nemzetek keblében bizonyos befolyások, melyek vezérlik, s gyámolitják, bizonyos intézetek, melyek erejök s állandóságuk, nagyságuk s jóllétük legfőbb eszkö­zeivé válnak. — Francziaország hisztoriájában e helyet foglalja el a monarchia s az egyház : e két intézethez, e két befolyáshoz, mint középpontjához, a mint gyupontjához volt kötve tizenöt századon át hazánk erkölcsi s politikai élete. Könnyű kikutatni, s kimutatni hazánk e két túl­­sulylyal birt intézetei tökéletlenségeit , melyekbe estek, hibáit, melyeket elkövettek. De csak felüleges és ferde irányú szellemek szokták erre öszpontosítni gondolat­okat, munkájokat. Minden emberi intézet tökéletlen, minden emberi hatalom követ el hibákat; szükség, kötelesség minden dolgoknak e közös gyar­lóságát megismerni, s az ellen a népeket foganatos biztosítékok által megvédni. De el is ismerve e tényt, s elvet, nem kevésbbé áll általános jelleme, s hatá­­nya azon intézeteknek, melyek a nemzeti lét fölött szárny terjesztve lebegtek; ha ki is tüntetik mind­azon hibákat, s igazságtalanságokat, miket Franczia­­országban a királyság s egyház elkövetett, azért Francziaország hisztériája még­sem lesz megváltoz­tatva , s az egyház és királyság nem kevésbbé ma­­radand meg azon védő befolyásnak , mely oltalmaz­ta, s vezérelte a franczia társadalmat, dicsőséges fejlődésében. 1789-ben, midőn a forradalom kiütött, a franczia királyságot egy ritka derék, bár különös felsőbb­­séggel nem bíró, erényes, komoly, XIV-dik Lajos után egyszerű s XV-dik Lajos után tiszta erkölcsű, alázatosságig szerény, s határozatlanságig lelkiis­meretes , emberséges, és gyengeségig jószivü fejede­lem képviselte; XVI-dik Lajos , jog- és kötelesség felőli eszméi egybefüggetlensége által szünetlenül gyötörve lelkiismeretében, s zavarva magatartásá­ban, kételkedett rangjában, ügyében , jövendőjében. Önmagában, gondolatiban szinte meghajolt egy az övétől különböző fenség előtt, mindamellett hatalma eredete, s természete iránt a régi idők fogalmait tar­totta meg. Ez szorongattató állapot volt becsületes emberre, s veszélyes állapot királyra nézve. De az­ért XVI. Lajos, lelke s magaviselete bonyodalmai, s ellenmondásai daczára, balsorsa előtt után, mindig minden tiszteletreméltó fejedelem volt, ki birt mind­azon erényekkel, s képes volt mindazon áldozatokra, melyek, ha nem is nagy királylyá egy vihartól kor­bácsolt országban, de legalább derék királylyá tehe­­ték a törvény alatt álló szabad kormányrendszerben. A franczia egyház , ugyanezen időben, nem birt ugyan már többé az ájtatossági lángész azon fényé­vel, mely oly sok időn át képezte erejét s dicsőségét, mert soraiba behatott volt a század eszméi­ és életé­nek befolyása; sokkal kisebb mértékben azonban, mintsem azt közönségesen állitni szeretik. A franczia egyház azoknak, kik szigorúsággal szemére vetik azon világi szellemet, mely körében némileg megfészkelt volt, kettőt felelhet: hősi bátorsággal s elszántsággal állott ki hallatlan viszontagságokat; és mihelyt csak egy kissé újra szilárdnak érzé maga alatt a földet, feltámadt romjaiból, s kevés évek alat a keresztény Francziaországnak újra minden tekintetben tiszteletet érdemlő papságot adtak. Bizonyára, azon egyház, mely egy század negyede alatt annyi jámbor vértanút szol­gáltatott kebléből a vérpadra, s annyi ájtatos papot adott az oltárnak, nem szenvedő gyógyíthatlan beteg­ségben, nem való végképem­ hanyatlásnak indulva. Nem akarom itt fölhozni az egész igazságot; nem akarok undok vagy szívszaggató emlékeket idézni föl; hagyom a szív mélyében nyugodni a bosszúság és szánalom azon viharjait, melyek hála istennek, a bűn féktelen kicsapongásainak s a legvégső szeren­csétlenségeknek csupán elképzelésére támadnak. For­radalmi múltúnkból csak egy, de nagy tényt emelek ki hideg s meztelen egyszerűségben, egyik oldalra állítom azon szolgálatokat, melyeket Francziaor­szágnak XVI-dik Lajos és az egyház tettü­k azt, mi volt valósággal forradalmunk hajnalán XVI. Lajos király és a franczia egyház, ezzel szembeállítom, mit mivett a forradalom a monarchiával s az egy­házzal, XVI. Lajossal, s a keresztény papsággal. Ki ne ismerné meg, ezt mérlegelve, hogy a forra­dalom úgy bánva, a mint bánt a monarchiával s az egyházzal, XVI. Lajossal s a keresztény papsággal, lábbal taposta a jogot s józan észt, az erkölcsöt, po­litikát s igazságot, hogy háládatlan volt s egyszers­mind esztelen, félreismerte s meggyalázta az Isten örök törvényeit, s a társadalom életföltételeit, és e népnek, melynek nevében véghezvitetett, minden jóravaló ösztöneit. A szemünk előtt véghezmenő események e tanul­ csörű puskáját, irányzott, lőtt, és a farkas vérében hevert. A kocsist leküldé a szekérről, hogy hozná el a lelőtt vadat; ez azonban emelgetni próbálván , azt nyilvánító, hogy maga nem bírja, mert igen nehéz. A pap is lekelt a szekérről s ketten fogtak hozzá. Erre a lovak mitől, mitől nem megijedve, neki iramlot­­tak s elragadták a kocsit. A kocsis utána futott; a pap a lelőtt vad felett maradt; nemsokára két farkas tört rá, s darabokra tépték. Az Oberung. Z. azt írja, hogy e ragadozó állatok mostanában Kassa közelé­ben , sőt elővárosában is mutatkoztak, mi annyival különösebb, mivel következő soraiban, a lap igen szép tavaszi napfényes időjárásról tesz említést. — Megjelent és szétküldetett Losonczi Phönix harmadik s egyszersmind utolsó kötete. Kiállításra s tartalomérdekességére nézve az előbbi két kötet mellett bízvást megállhat. Bővebben szólunk róla legközelebb. AUSZTRIA, Bécs, febr. 27. — Tegnapelőtt az ausztriai-német vámkonferentia tagjai több futárt küldöttek el sür­gönyökkel illető kormányaikhoz. — A most minden pontjaiban megállapított ausz­­triai-szárd kereskedelmi szerződvény legfelsőbb meg­erősítés végett már ide érkezett. — A jószág-elkobzásra vonatkozó törvény már ki van dolgozva s haladék nélkül vég­tanácskozás alá jövend. Az ez ügybeni eljárás szabályozásáig a tör­tént tudakozódásokra az határoztatott, hogy a con­­massatiót illetőleg, csak békés utáni egyezkedések történhetnek, minden egyéb lépések pedig egyelőre abban hagyandók.­­ A császári orosz kormány határozványa által azon dij, melyet ausztriai zsidók Oroszországban tartózkodásukért fizetni tartoztak , megszüntettetett. — A jegyzőknek a jegyzőségi kamarákkali leve­lezéseik bérmenteseknek nyilvánítottak. — Az öszves ausztriai tengermellékek kereske­delmi marinája 1851-d. év elején 9497 hajót szám­lált 33,108 hajós egyénnel.­­ Tíz év előtt a hajók száma 3421, s a hajós egyéneké 17,015 volt. A pénzügyi minisztérium a közpénztárakat felha­talmazta , miszerint ismeretes kereskedő házaktól és telektől, ha azok netaláni hi­ányok pótlására ma­gukat kötelezik, rézváltópénzben nagyobb őszieteket is fizetésül elfogadhatnak. Amerika: Valparrassóból, dec. 2-káról kelt leve­lek szerint, dec. 8-kán a longomillai síkságon a Cruz­­tól vezénylett fölkelők, s a kormánycsapatok közt Bulnes parancsnoksága alatt csata fejlett ki, mely­ben több, mint 3000 ember öletett meg. A harcz eredménye a kormánynak volt kedvező. Az ütközet, mondják, oly heves volt, hogy a viaskodók lőfegy­vereiket eldobták , s késekkel mentek egymásra.­­ A sógazdagság Ausztriában naponkint jelenté­kenyebb lesz. Hallomás szerint most már Helvetia is sószállitás végett Ausztriához folyamodott — A nyilvános kötelezvényeknek a cs. k. zálog­házaknál zálogképem­ elfogadása felsőbb utasításnál fogva teljesen meg van szüntetve. — A vámkonferentia tegnap ismét teljes ülést tartott. Mint hallatszik, a tanácskozmány tárgyául a külföldöni közös képviselet kérdése szolgált. KÜLFÖLD, Francziaország ,­ Páris, febr. 23. — Az In­­dépendance belge egyik levelezője szerint, Napo­leon Lajos, darab idő óta, igen szeszélyes és inger­lékeny lett. Azt mondják , hogy az elnök megkérde­zett volna egy igen tisztelt jellemű legitimista urat, ki az iparvállalatokbani részvéte­l arról ismeretes, hogy a jan. 22-ei rendelet után a senatori állomást el nem fogadta, a közelebb kibocsátott rendeletek hatása felől. Az államférfiú hosszas magavonogatása után, végre engedett az elnök sarkalásának, s ki­nyilatkoztatta , miszerint, bárha elismerésre is talál­nak a kormány azon intézkedései, melyeket a szű­kölködő néposztály sorsa javítására teszen, de más­felől nem helyeseltetnek a szigor rendszabályai, tudniillik a száműzetési rendeletek s a jószág-lefog­lalások. Az elnök fölingerlődvén, hogy egy legiti­mista szájából ilyeseket hall, viszonzá: „Ti elvek emberei! Tehát nem segítetek ezen, az Orleans-család elleni keresztes­ háborúmban , mely család okozta 60 év óta Francziaország minden szerencsétlenségét ?“ Erre a legitimista azt felelte, miszerint igaz, hogy ők elvek emberei, azonban mindenekelőtt lelkiis­meretesek , s bele nem­ egyezhetnek oly rendsza­bályba , mely az Orleans-családot vagyonától fosztja meg. Az elnök ezután a legitimistákat hálátlanság­gal vádolta, mindazáltal kinyilatkoztatta, miszerint érdekeiket azért elősegíti stb. S bár a kormány a legitimisták irányában minden kímélettel viseltetik, ezen bánásmód azonban nem egészen talál elismerésre, mi onnan is kitetszik, mi­szerint az orleanista­ jelölteket a legitimista lapok inkább viszik, mint a kormány jelölteit. A fusio ismét az előtéren mutatkozik. Alapja azonban alkalmasint annyi, mint ezelőtt. A herczeg-elnök megkapta a válaszfeleletet Orosz­ország , Své­zia, Norvégia és Görögország uralko­dóitól azon jegyzékére, melyben viszont a megválasz­tatását tudatta volt. Lord Cotcley átnyújtotta megbízó levelét. A rho­­ne megyei főispány, báró Vincent, egy üdvözlőiratot küldött az elnökhöz, Lyon lakosaitól számosan alá­írva , többnyire a kereskedő világból. A Patrie főszerkesztője Cesena holnap a Le pub­lic szerkesztését veszi át. A fővárosból a megyékbe küldött választási kör­iratok és bulletinek száma szinte mesével páros. Az elsőből 2, a másodikból 5 millió példány küldetett el Francziaország 37,000 községébe. Ma estre a tuilleriákban nagy tánczvigalom van. Hét­ezer jegy osztatott ki. A gályarabság eltörlésére vonatkozó iratok át­adattak az államtanácsnak, mely azokat haladékta­lanul munka alá veendi. Rochefortba már elment a rendelet, néhány nap múlva mintegy 350 gályarab indul Cayennebe. Páris, febr. 24. — A Moniteur több rendeletet közöl. Egyik szerint azon tábornokok, kik activ szolgálatból senatoroknak neveztetnek, úgy tekin­tetnek, mint activ szolgálaton kívüliek. Egy rendelet szerint, a nevelés- és közoktatás­­ügyi miniszter előterjesztésére, tekintetbe véve, mi­szerint a Volta-féle oszlopok e század elején a tudo­mány legbámulatosb eszközéül tekintettek; hogy azok a melegségnek a legfensőbb fokot adják; hogy a vilá­gosságnak oly tertet kölcsönöznek, melyet a mester­ség semmi más eszközeivel nem lehet előidézni; hogy a vegytannak is hord­erőt nyújtott, mi a galvano­­plastica és a nemes érczek földolgozásánál fényesen bizonyul be; hogy a természet- és orvostan körül oly tapasztalatokra vezetett, melyeknek haszna naponként kitűnik ; tekintetbe véve, hogy a villany­­telegráf általa lépett életbe; hogy mint a császár elő­relátta , az ipar egyik leghatalmasb emeltyűjévé vá­­landik, s naponként mindinkább válik; tekintetbe véve , miszerint közérdek kívánja , hogy minden né­pek tudósai fölszólitassanak a Volta-oszlopok hatás­erejének kiterjesztésére; a köztársaság elnöke ren­deli, mint következik: 1. ez. A Volta-oszlopoknak, mint heverőnek, az iparra, a világosításra vagy vegytanra, a gépészetre vagy gyakorlati orvostudományra újabb alkalmazás föltalálásáért 50.000 ft. jutalom tűzetik ki. 2. ez. Ezen pályázatra minden nemzet tudósai fölszólítatnak. 3. ez. A pályázat öt évig tart. 4. ez. Egy bizottmány neveztetik ki minden pá­lyázó találmányának megvizsgálására,hogy mennyire felel meg a szükséges feltételeknek. A France Napoléonienne, mely a Démocratie Napoléonienne nevet most elhagyta, úgy tudja, hogy mihelyt a senatus és törvényhozó testület összeül, az ostromállapot megszüntetik. Mikor ülnek össze pe­dig? még eddig bizonytalan. Némelyek szerint márt. 20-án, mások szerint máj. 5-én. A Journal des Débats-ban ezen levél olvasható a szerkesztőhez czímezve : „Uram! Engedje meg ön, miszerint tisztelt lapja hasábjait fölhasználhassam, hogy m­erre megyei barátaimnak, kik azon kivána­­tukat nyilvánították , hogy a törvényhozó gyűlésbe szeretnének kijelölni, jóságukat megköszönjem , és köztudomásra juttathassam, miszerint én forma­­szerint minden kijelölésről lemondok. Fogadja stb. Dupin.“ A Siécle egy levelet közöl Granier Pages-tel, melyben Carnot részére lemond a kijelölésről, s a hetedik kerületi választóknak Carnot-t ajánlja. Páris, febr.24. — Tegnap végbement a tuilleriákba­n a második nagy tánczvrgalom, amelyre 7000 egyén volt meghíva. A meghívottak közül igen sokan jelentek meg, az ünnepély legfényesebb volt. Az elnök a Flora­­pavillonban fogadta a diplomatiai kart, s személyesen közlötte velük a tánczvigalom alatt Londonból érke­zett telegráfi tudósítást, a minisztérium alakulásáról. Az elnök Kisseleff orosz, és Cotcley angol követtel igen sokat társalgott, s ez utóbbival nyitotta meg a tánczvigalmat. Cowley mintegy 48 éves , élénk ke­délyű ember. Mint hírlik, teljes reményben van, hogy a két szomszéd közt a béke föntartatik. Armand Lefebvre-t Berlinben csakugyan Baren­­nes váltja föl. Remlot nem Hamburg, hanem Hannoverbe me­­gyen. A weimari követség, mely 1848-ban megszünte­tett, visszaállíttatik , erre a helyre báró Talleyrand van kinézve, a petersburgi követség titkára. Azt beszélik, hogy a választások végével, Casa­­blanca-tól Persigny venné át az államminiszteri tárczát. A kormány tegnap elküldte a felelet­iratát helvé­­tiai követéhez, a helvét kormány irányábani követe­lése tárgyában. A helvét kormány, a menekülteket illetőleg, határozottan nyilatkozott. Azt mondják,­­ hogy a franczia kormány újabb irata nemkülönben­­ erélyes hangon van írva. Ma, mint febr. 24-ke napján, a Bastilletér, ka­­­­tonasággal volt megrakva.

Next