Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)

1852-03-01 / 593. szám

Nagybritaonia. London, febr. 23. — A Russell lord lelépte utáni eseményeket az angol lapok ekép adják elé : Szombaton reggeli 9% érakor hagyta el J. Russell lord magánlakát s indult Lansdowne marquishoz. Itt találkozott az érdemes Fox Mauleval s rövid értekez­let után ez utébbival gyalog ment a Buckingham- palotába. Útközben találkoztak Granville lorddal, ki a premiert egészen a kir. palotáig kisérte. Russell lord (11 éra tájban) audientián vala ő felségénél. Délutáni 2 érára már két nappal korábban miniszteri tanács volt hirdetve. A minisztertanács mintegy 4 éráig ült együtt, mire a premier azonnal a király­néhoz sietett. Valamennyi miniszter beadta lemon­dását és ez el is fogadtatott. Russell lord alig távozott el a királynétél, midőn Earl of Derby Badmintonból, Beauford herczeg me­zei jószágáról már városi lakába érkezett s legott Earl of Malmesburyval hosszabb értekezletet tar­tott. Végre 7 érakor jött a régen várt sürgöny, mely­ben a királyné Derby lordot a jövő napra (vasárnap) d. u. 2 érára a palotába híja meg. Ezen elhatározd audientia mintegy \ éráig tartott; a lord az uj ka­binet alakítását elvállalta. Az uj miniszteri névsor következő : Premier: Earl of Derby; lordkanczellár: sir E. Suyden; az admi- ralság első lordja Northumberland hg; belügyi ál­lamtitkár : mr. Walpole-, külügyi: Earl of Malmesbury-, kincstári kanczellár: mr. d’Israeli; főpostamester: I. Manners lord; tanácselnök: Earl of Lonsdale; gyarmatügyi titkár : sir S. Packinglon; kereskedés­ügyi : mr. Uenley; indiai ügyek elnöke: mr. Herries] főhadfizető : mr. Beresford. — Kincstár lordbiztosa : Forbes Makenzie; erdők első biztosa : Hamilton-, ir- landi államtitkár: Haas lord. Palmerston lord és neje szombaton este fényes kört vendégeltek meg, — e körben az egész világ úgy szólván képviselve volt: a politikai és nem politikai aristocratia, (kivevén Russell lordot), számos külföldi notabilitas, köztök Thiers, és a diplomatikai kar, melyben Ausztriát egyedül Buol-Schauenstein grófnő képviselte. — Russell lord is ugyanazon este szinte adott egy parliamenti lakomát, valamint az alséház szészéléja is. — Hormanby marquis Párisbél meg­érkezett. — A börzére a miniszter változás semmi hatást nem gyakorolt; a szabad-kereskedésre nézve semmi veszélytől sem tartanak egy Derby-féle mi­nisztérium részéről. Southampton, Liverpool, Manchester, Birmingham és Dublinből már szombaton estve érkeztek levelek, melyek a miniszterlemondás hatását rendkívülinek festik. A telegraf tegnapelőtt reggeltől estig folytonos munkásságban volt. Mindenütt a nemsokára bekö­vetkező parliament-feloszlatást várják. Egy Derby- miniszteriura alakulása jeladás leend az általános választásokhoz készülésre. A „Globe“ következő tartalmú igazítást közöl: ,,Fel vagyunk szélitva kinyilatkoztatni, hogy bizonyos levelek, melyeket, angol és külföldi lapok állítása szerint, a franczia köztársaság elnöke az Orleans- család egy tagjához, vagy az Orleans-család egy tagja az elnökhez irt volna, merőben költöttek.“ A „Standard“ világosan értésül adja, hogy az uj kabinet a jelen pillanatban a gabnavám-kérdést érintetlenül hagyandja; reményt táplál, hogy az alséház a „királyné választását“ tisztelni fogja s nem teendi rendszeres heves oppositio által szüksé­gessé a parliament időelőtti feloszlatását. London, febr. 24. — A felsőház tegnapi ülése ságát, saját tapasztalásunk eme szézatát, az Isten szavát a sors viszontagságaiból s az emberek csele­kedeteiből, meghallotta s megértette önnek tiszteletre mélté elődje. Ezért irta XVI. Lajos történetét 3 halt meg mint keresztény. Droz XVI. Lajos történetét olvasva, az ember nagy megelégedést és megnyugvást érez: mert abban nem találja a végzetszerüséget vagy hasznosságot, vagy a logika , akár pedig a szenvedélyek ragadta- tását, hogy mentségül, vagy igazolásul, vagy épen dicsőítéséül szolgáljon a bűnnek; hanem föltalálja abban nyugodt de szilárd lelkiismeretét, szerény de jézan egyenes eszét oly becsületes embernek, ki az eseményeket s az embereket az erkölcs és jézan ész törvényei szerint ítéli meg; és pedig inkább tartóz­kodva mint meghatélag ; inkább szelíden, mint szigorun: mert Droz sokkal őszintébben ragaszkodott az 1789-diki nagy eszmékhez és nagylelkű törek­vésekhez, hogysem tulszigorral lett volna képes meg­ítélni e hatalmas korszak hibáit, sőt Ítéleteiből gyak­ran kiérezzük a megszomorkodott barát jóindulatú bánatát; s a hibákat kárhoztatva , nem mond le az igaz elvekről s az állhatatos reményekről. De ebbeli rokonszenve s reménye soha meg nem hamisítja gon­dolatai becsületességét s őszinteségét; fájlalja s kár- koztatja a forradalomnak nemcsak bűneit s gyászos napjait, hanem közönséges fordulatát s jellemét is, mit oly igen hamar válta; azt állítja, s be is bizo­nyítja, hogy ha nem tartatott meg jé úton, vagy arra vissza nem vezettetett, az semmi szükségesség, semmi legyőzhetlen erő következménye nem volt, hanem volt szerzői — főnökei s minden bajnokai — hibája, kik­nek hiányzott — nem eszköz vagy alkalom arra, ha­nem jézan ész és erény, bátorság s ismeret. E szerint, mint bölcsésznek s mint történetírónak megvan azon szép érdeme, — mely különösen szép napjainkban, — hogy átlátja , s határozottan kimondja, miszerint a gonosz az embernek önkényes cselekedete, s nem bal­végzetes rendeltetése, s igy a hisztoriában visszaadja a szereplőknek a szabadságot, az eseményeknek az erkölcsi tulajdonságot. Minthogy pedig Droz megtanulta volt érteni s megítélni korát, önmagát is megtudta érteni s Ítélni; ■ ugyanannak szemlélése, ugyanazon érzések * mely alig tartott egy éráig. Lansdowne marquis értesíté a házat a kabinet leléptéről s inditványozá az uj premier végett a felsőháznak jövő péntekig elnapol- tatását. Végül a marquis köszönetét fejezte ki azon pártolásért , melyben a ház a kabinetet öt évig részesité. Az alséházban Russell lord hasonló elnapolási in­dítványt tőn ; ő is hosszabb beszédben vett búcsút az alséház irányábani eddigi állásától. Derby lord a kir. háztartást vagyis udvart kö­vetkezőkép szervezte : lordkamarás : Montrose her­czeg ; főudvarmester : Exeter marquis; alkamarás: Worcester marquis; testőr-kapitányok : Forester és de Roos lordok. A kabineten kívüli állomások eké- pen fognának betöltetni: irlandi lordhelytarté: mr. Mackburne. A hadsereg élén természetesen Welling­ton herczeg marad. A hadszer-hivatalt vezetendi Londondcrry marquis vagy Combermare lord. Lynd- hurst lord és Richmond herczeg a nekik ajánlott állomásokat nem fogadták el, tevékeny pártolásukat azonban megígérték. Néaetorgzág. Berlin, febr. 23. — Ma délelőtt 9y2 érakor üjt össze a kir. várban egy miniszterta­nács , melyben ő felsége is részt vön, — ezen mi­nisztertanácsban újra az első kamara szervezése iránt folytak a tanáeskozroányok. Mint halljuk, ezen régen pengetett tárgy, királyi üzenet által fogna befejeztetni rövid időn. A vámegyleti congressus összeülésének határideje, hír szerint, márt. 20-ka leend. Hitelt érdemlő magánytudósitás után a franczia ágensek Holstein és Hannoverában igen sok lovat vásárolnak, s vasúton rögtön elszállítják Franczia- országba. A potsdami hivatalos lap legújabb számában kö- zöltetnek a királyi szentesítést nyert közép-amerikai német telepitötársulat alapszabályai. Az alapsza­bályok értelmében ezen egyesülhetési joggal fölru­házott és Berlinben telepített részvénytársulat czélja, a Közép-Amerikában rendezett német telepítési ügyet vezetni, és a képződő telepitvények érdekeit előmozditni. E végből a társulat legközelebb: I) a colonisták első szükségeihez tartozókat megszerzendi; 2) a kivándorlók részére a szükséges földeket meg­vásárolja ; 3) a telepitvényt az államkormány irá­nyában képviselendi. Társulati alaptőkéül 100,000 porosz tallér van meghatározva, mely 200 tal­lérra osztott részvények által fedeztetik. Ezen alap­tőke a közgyűlés határozatából és a kormány jóvá­hagyása után szaporittathatik; stb. Berlin , febr. 24. — Az itteni udvarnál levő brit követ Bloomfield lord, kinek szabadságideje még le nem tölt, váratlanul már tegnap megérkezett ide N agybiritanniábél. Hamburg, febr. 19.—Á katonákat elszökésre bátorító, és az osztrák katonai hatáftág által elfogott két hamburgi polgár Seubert és Fischer, kedden, ál- taladattak az itteni polgári hatóságnak; mindket­ten polgári börtönben vannak. Ruschack is szinte által fog adatni a polgári hatóság kezeibe. a pattantyusság és lovasság megszaporitás.ít lehet következtetni. Ellenben alaposnak látszik azon hir, hogy minden miniszteri állomost főpapok nyernének el, sőt már a neveket is kezdik említeni. Antonelli bibornok ezen módosításnál az apostoli paloták igaz­gatója fogna lenni s a külügyet Bernetti bibornoknak engedné át. Riario Sforza kereskedelmi, Grasselini pénzügyi, Rafini pedig belügyminiszternek lenne kijelölve. — Köz csodálkozásra Genudból azon tudósítás érkezik, hogy az „Italia e Popolő czimü mazzinista lap, a helyett, hegy az ellene hozott szigorú Ítélet (2 évi fogság és mintegy 2000 líra pénzbüntetés) által halálos cs*pást szenvedett volna, uj szerkesztőség alatt és nagyobbitott alakban továbbra is megjele­nik. Kétségtelen, hogy ezen lapot a londoni bizott­mány támogatja A nagyobbitott alakú lap első szá­ma közli Mazzininak hosszú proclamatióját az ola­szokhoz, melyben az ifjú Olaszország régi elvei meg­újítva jelennek. Megemlítést érdemel, hogy egyetlen egy turini lap sem nyilvánít rokonszenvet e program iránt, sőt a „Croce di Savoia“ és „Opinione“ még gúnyolják is. Turin, febr. 21. — A részletes miniszterválto- zásróli hírek még folyvást tartanak. Galvagno utó- diul Pernati, Marhieu, Fulcito sat. urakat jelölik, azonban, ugylátszik , minden a Pál-társulat tiltako­zása fölötti vitatkozások kimeneteléig, melyek az országtanácsban már négy nap óta folynak, van el­halasztva. Ezen Pál-társulat igen llő pártolókra ta­lált de la Tour, L. Collegno, de Cardenas , Colli és (mi a kormánynak igen fájdalmasan, eshetik) de Margherita jeles jogtudósban. Általánosan az or- szágtanácsban igen ernyedt hangulat mutatkozik az Azeglio-Cavour minisztérium irányában. A király néhány nap rosszul érzé magát s eret vágtak rajta.- Cagliariban, Szardíniában, hir szerint, komoly öszzeütközés történt a helyőrség és polgárok közt, e hir azonban még valósulást vár. Helvétia. Bern, febr. 21. — A szövetségi uj ka­tonaszerkezet következtében a genfi nagytanács 140,000 frankot ajánlott meg fegyverek és hadszer- anyagok beszerzésére. — A franczia menekültek száma, kik a piemonti határon tartózkodnak, a berni kormánytanácskozmányok szerint, közel 2000-re terjedne. A genfi ékszer - és aranymüvessegédek, kik mestereiktől a munkát megtagadták, velők nagyobb­részt ismét kibékültek. Olmország. Azon hir, mintha a franczia csapatok Rómából vissza fognának hivatni, úgy látszik, nem sok hitelt érdemel, sőt, mikép újabb tudósítások je­lentik, a francziák inkább intézkedéseket tesznek, hogy a lovasságot a st. Calisto kolostor kertéibe helyezzék el s készleteket vásároltak össze, melyekből általában Belginm. Brüssel, febr. 22. Renaud, volt-kép­viselő, Antverpiába ment e város jeleltetvén ki tar- tózkodáshelyéül. Az „Emancipation“ szerint egy innét Gentig terjedő vaspálya építése iránti alkudo­zások már igen előrehaladtak. Angol tőkepénzesek vennének e vállalatban részt. — Ugyanezen lap je­lenti, miszerint Ostende és Dover, között villanyte- legrafi összeköttetést szándék eszközölni. Mondják, hogy az néhány hónap alatt végrehajtva lesz. Char- micail J. és Brett John nyerendnék meg az en­gedélyt. Tegnap ismét tizennégy politikai menekült költö­zött innét Ostendébe, hogy Angliába hajóra szálljon. Az „Indep. Belge“nek okai vannak, egy az orle- ansi herczegnőnek a franczia köztársaság elnökéhez intézett s nemrég, közzétett levelét (melyben ez öz­vegyi évpénzét visszautasítja) költöttnek tartani. Könyvismertetés. Görög Régiségtan. Irta Tojtényi Fér. János, pa- nonhegyi benezés. Győrött, 1852. Sauerwein Géza könyvnyomdájában. 279 lap. Ára csak egy forint p. p. — (Kapható Pesten Eggenbergernél, Győrött pedig Ritter Gábor és Schweigernél, s általuk egyebütt is.) Részünkről mindig különösnek tetszet/ a mostani új és sok tekintetből helyes tanrendszerben az, mi­szerint noha itt a gymnasiumi tanulósoreg a görög s romai remekírók munkáinak bővebb olvasására utal- tatik, mintsem az előtt tette vala : még is mellőzve találjuk a gymnasiumi szaktudományok közt mind a hellén, mind a romai régiségtannak tüzetes tárgya­lását a növendékekkel. Már pedig be kell vallanunk, miszerint az ó világ eme két hires nemzetének tör­téneteit, hitregéit, vallási szertartásait, s különféle nyilvános és magános szokásait, intézvényeit, szó­val Régiségeit ismerni a legérdekesebb, leghasznosb, legtanulságosb dolgok közé tartozik már magában is. Ha pedig a két dicsért nemzet classicus íróit akarja valaki sükerrel olvasni: már akkor okvetlenül szük­séges : hogy ama nemzetek Régiségtudományát min­den hozzátartozó lényegesb ágazataival áttanulta s kibuvárolta légyen. Azért sajnáljuk mi, hogy a görög s romai Régiségtan, mely a hajdani pogány classicai müvek megértését oly annyira elésegitette, s ifjaink elméjét oly sok érdekes és hasznos isme­retekkel gazdagította , gymnasiumainkban jelenleg ignoráltatik. De hisszük is, hogy c miatt az érdemes tanároknak több galibával s nehézséggel kell kiizde- niök a classicusok fejtegetésében, mind az ifjak a megértésben többször akadoznak. E hiányt a görög classicussokra, de közvetve a romaiakra nézvo is nagyban pótolandja a jelen munka, melyben jelesül a hitregetan (műthologia) kiváló bőség- s ügyességgel van tárgyalva, sümbo- licus megfejtésekkel, többnyire a természet- s er­kölcstanra vonatkozókkal, adatván elé benne a po­gány műthuszok. Elképzeljük , mely érdekkel, mely örömmel és hasznosan fogja ezt olvasni a magyar tanuló ifjúság! A munkának igen czélszerüen eléje van bocsátva rövid bevezetés a hajdani Göröghon földrajzi váz­lata; ezt követi maga a Régiségtan két Részben. Első rész a görögök vallásbeli ügyeit, vagy is az isteneket és azok tiszteltetésének módjait és eszközeit adja elé. Második részben a görögök polgári és köz­ügyéi, még a családi vagy is magán ügyek tárgyal­tatnak, minden érdekesbre kiterjedő részletekben. Ezen második rész végszakaszát teszi: Göröghon régi történeteinek rövid, de még is a lényegesb ese­ményeket fölhordó vázlata , igen mulattatóan s ta­nulságos okfejtegetéssel az olvasó fiatalságra. — Végül áll egy művészeti, s irodalmi Függelék, mely­ben szinte elléggé kimerítő körrajzban iratik le a hellén tudományosság s művészet, a maga jelesebb féríiaival és ezek munkáival- ­Az egész érdekes művet igaz keresztényi é3 haza­fias szellem teszi még ajánlatossá. Mindennemű s ki­vált classicai ismereteket bőven merithetendenek be­lőle a művelődni vágyó magyar ifjak, sőt a nem ifjak is. Nyelve csinos, tiszta , folyékony, s épen nem dagályos. — A derék szerzőnek vannak a helyes- irásban némi különösségei, p. allapat, vagyam, lönnek, burul, bocsu , sat. melyeknek azonban az Előszóban okát adja. Nyelvészeink avatottjai szól­janak hozzá. erkölcsi történetíróvá, tették egyszersmind keresz- ténynyé. Nem rendkívüli próbáltatások, sem lelké­nek nagy megrázkódtatásai élesztették föl benne a hitet; élete csöndesen s boldogúl folyt; de nézője volt az emberi gőg s tehetlenség legnagyobbszerü jelenetének, melyet valaha látott a világ; megis­merte, mily hiúk az emberi szellem legtudó *abb s legmagasabban járó abbeli törekvései, hogy kénye szerint intézze az emberi társodalmaksorsát, s ezeknek törvényt maga és egyedül csak maga adjon. Midőn eljött aggkora, s családi életében megtörténtek azon fájdalmas megválások, melyek véget vetnek a bol­dogságnak az egyedüliség által, egyenes, szerény s gyöngéd lelke nehézség nélkül megnyílt a világos­ságnak ; magára maradva gazdag emlékeivel és ön­zetlen elmélkedéseivel, hinni kezdett, mert látott és értett; szent kötelességének ismerte egyszerűn s nyíltszívűn elbeszélni, miként jutott élettapasztalása s ennek tanulságai természetes következtében oda, hogy higyjen. Önnek, uram, nem kelle ez üdvös átalakulásra várnia, hogy ugyanazon czélhoz jusson el; ön nem futotta meg azt a pályát. Ön kereszténynek növeke­dett föl, s mindig az volt. Azonban önnek is voltak legyőzendő veszedelmei s kiállandó próbái, mielőtt azon szép lelki öszhangzásra emelkedheték, melynek pontján Drozzal egybetalálkozott. Ön, a hű 8 buzgó katholikus, bele bukhatott volna azoknak tévelyébe, kik megszokás, vagy visszahatás, vagy rendszer szelleméből a katholika egyházat kizárólag a korlát­lan hatalom szövetséges társává akarnák tenni, s állandón ellenséges állásba helyezni a világi rend ama szabadságaival, melyek annyi század munkája által szereztettek, s a mi századunknak oly nagyon kedvesek s szükségesek, daczára annak, hogy annyi fáradságába kerülnek s annyi tévelygésbe vitték bele. Ön nem szenvedett hajótörést é veszélyes szirten, mely veszélyes nemcsak nemeslelkü férfiakra, de magára a vallásra nézve is, melyet néha félreismer­tek s koczkáztattak épen akkor , midőn különben di­csőségesen védtek. Ön jobban fölfogta mind korát, mind az egyházat; ön tudja, hogy ha az egyház a társodalmi hatalom természetes támasza, egyszers­mind megfér a különböző kormányformákkal, a hisztoria szükséges kivánataival, és elfogadhatja s védheti a lélek s emberi élet ama szép szabadságait, melyek az idő körülményeihez képest kisebb vagy nagyobb mértékben kifejthetők s gyakorolhatók , de mindenesetre, ha egyszef megismertettek s szabályoz- tattak, a nemzeteknek polgári becsületét képezik. Ön­maga, uram, állhatatosan védte e szabadságokat, mind hazája, mind egyháza szabadságait, s ily módon jó szolgálatot tett mind a keresztény vallásnak, mind a nép fölötti tekintélyének. Politikai életében ön még egy más szirtbe is ütköz­hetett volna. Ön, kinek semmi része sem vala az 1830kj forradalomban,ski közönségesen az ez általföl- állitott kormányelleni ellenzék soraiban foglalt helyet, könnyen elsodortathatott volna ennek rohanó lejtőjén, úgy hogy csaknem tudtán kiviil élénk ellenzésből romboló irányú ellenségeskedésre térjen át. De ön észrevette e rettentő helyzetet, s mindig megőrizte magát e veszélyes elragadtatástól. Kiváltképen pedig, ön, uram, e király iránt, ki oly föláldozó volt Fran- cziaország s a társodalmi rend iránt, s ki országlása alatt megóvta Francziaországot az anarchiától, melybe csak akkor rohant, midőn e király maga megbukott, ön, mondom, e király iránt mindig oly mérsékletet s tiszteletet tanúsított, melynek emléke ma ön előtt minden bizonnyal igen kedves. Azt mondá ön az előbb, s méltán, hogy az aka­démia, midőn választ, nem teszi magáévá a válasz­tottnak minden eszméit s szavait, s nem vállal ezek­ért felelősséget. Mindenikünk az marad ide belépve, a ki volt, s mi nem kívánjuk senkitől szabadsága föláldozását. Napoleon császár némi gúnyos megve­téssel mondá Fontanes-nak: „Hadd maradjon meg nekünk legalább a tudományok köztársasága.“ Igenis, mi ezt mindig megőrzöttük, s ön, uram , köztünk élve, látandja, hogy ez épen oly szabad, mint sze­líd. De az akadémia, ha nem is erőszakolja rá egy tagjára sem saját, s egyiktől sem is kölcsönzi át en­nek eszméit, azért mégis szívesen látja új választot- jaiban, kiket meghív, élőképét azon érzelmeknek, melyek előtte is kedvesek, s megszokottak. Ön uram, e tekintetben is valódi s élénk megelégedést szerez az akadémiának. Önnek talán legeredetibb jellemvoná­sát, 8 legfőbb vonzerejét az képezi, hogy ritka mértékben tudta egyesítni lelkében a múlt tiszteletét s a jövendő felé való törekvést, a hagyomány iránti hűséget, s a szabadság szeretetét. Az akadémiának is ez állandó véleménye s mintegy törvénye : mindig kívánta s előmozdította az emberi éríelmesség s a társodalom szabad fejlődését; s egyszersmind mindig hűn ragaszkodó maradt származásához, hisztériájá­hoz , szabályaihoz , múltjához. Mindig kötelességé­nek ismeri tisztelni alapitója, e nagy, despota s egyszersmind hazafi miniszter emlékét , ki eré­lyesen tudta nagyságra vezérelni a gyenge ki­rályt s a belsőjében megoszlott országot. Min­dig örömmel hallja méltó dicséretét azon nagy királynak, kinek országlása megszerezte Francziaor- szágnak a tudományok, a fegyverek dicsőségét, meg azon területet, melylyel ma is bír, s azon polgári ren­det, melyet tovább fejtett. De az akadémia, hódolva Richelieu s XIV. Lajos emlékének, nem vetette alá, hazánk kormányát és sorsát illetőleg sem gondolatait sem reményeit; nem bánkódik sem a korlátlan hata­lom, sem az egyetemes monarchia álomképe után, s némi joggal mondhatom, hogy a lelkiismereti sza­badságot szentnek tartja és fájlalja, hogy a nantesi edictum visszahívása történt. Mit az akadémia keresett s ápolt, s mi neki önben uram, különösen tetszett, az nem egyéb, mint c szerencsés egysége a múlt tiszteletének, és a jöven­dőre irányzott lendületnek, a fentartás és a sza­badság szellemének , a hűn őrzött hagyomá­nyoknak , nagy reményeknek; épen ez azon föladat, melynek megoldása korunknak jutott, melynek mi- nélelőbbi megoldása épen mulhatlanul szükséges úgy a franczia szellem becsületére , mint a franczia társo­dalom üdvére; mert akármit mond Ön uram, s da­czára azon dicsőséges czáfolatoknak, melyekre ál­lításom egész Francziaországban, s e körben talál­hat, azt mondom: maga a szellem közöttünk nagy mértékben ki van téve az elaljasodás veszélyének s nagyon is szükséges , hogy fölemeltessék s megmen­tessék.

Next

/
Thumbnails
Contents