Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)
1852-03-01 / 593. szám
Nagybritannia, London, febr. 23. — A Russell lord lelépte utáni eseményeket az angol lapok ekép adják elő . Szombaton reggeli 9 órakor hagyta el J. Russell lord magánlakát s indult Lansdowne marquishoz. Itt találkozott az érdemes Fox Mauleval s rövid értekezlet után ez utóbbival gyalog ment a Buckinghampalotába. Útközben találkoztak Granville lorddal, ki a premiert egészen a kir. palotáig kisérte. Russell lord (11 óra tájban) audientián vola ő felségénél. Délutáni 2 órára már két nappal korábban miniszteri tanács volt hirdetve. A minisztertanács mintegy 4 óráig ült együtt, mire a premier azonnal a királynéhoz sietett. Valamennyi miniszter beadta lemondását és ez el is fogadtatott. Russell lord alig távozott el a királynétól, midőn Earl of Derby Badmintonból, Beauford herczeg mezei jószágáról már városi lakába érkezett s legott Earl of Malmesburyval hosszabb értekezletet tartott. Végre 7 órakor jött a régen várt sürgöny, melyben a királyné Derby lordot a jövő napra (vasárnap) d. u. 2 órára a palotába híja meg. Ezen elhatározó audientia mintegy 6 óráig tartott; a lord az uj kabinet alakítását elvállalta. Az új miniszteri névsor következő : Premier: Earl of Derby; lordkanczellár: sir E. Suyden; az admirálság első lordja Northumberland hg; belügyi államtitkár : mr. Walpole, külügyi: Earl of Malmesbury, kincstári kanczellár: mr. d’Israeli; főpostamester: I. Manners lord; tanácselnök: Earl of Lonsdale; gyarmatügyi titkár : sir S. Packington; kereskedésügyi : mr. Venley; indiai ügyek elnöke: mr. Hermes; főhadfizető : mr. Beresford. — Kincstár lordbiztosa : Forbes Makenzie; erdők első biztosa : Hamilton, izlandi államtitkár: Haas lord. Palmerston lord és neje szombaton este fényes kört vendégeltek meg, d e közben az egész világ úgyszólván képviselve volt: a politikai és nem politikai aristocratia, (kivévén Russell lordot), számos külföldi notabilitás, köztök Thiers, és a diplomatikai kar, melyben Ausztriát egyedül Bud-Schauenstein grófnő képviselte. — Russell lord is ugyanazon este szinte adott egy parliamenti lakomát, valamint az alsóház szószélója is. — Hermanby Marquis Párisból megérkezett. — A börzére a miniszter változás semmi hatást nem gyakorolt; a szabad kereskedésre nézve semmi veszélytől sem tartanak egy Derby-féle minisztérium részéről. Southampton, Liverpool, Manchester, Birmingham és Dublinből már szombaton este érkeztek levelek, melyek a miniszterlemondás hatását rendkívülinek festik. A telegráf tegnapelőtt reggeltől estig folytonos munkásságban volt. Mindenütt a nemsokára bekövetkező parliament-feloszlatást várják. Egy Derbyminisztériura alakulása jeladás leend az általános választásokhoz készülésre. A „Globe“ következő tartalmú igazítást közöl: ,,Fel vagyunk szólítva kinyilatkoztatni, hogy bizonyos levelek, melyeket, angol és külföldi lapok állítása szerint, a franczia köztársaság elnöke az Orleanscsalád egy tagjához, vagy az Orleans-család egy tagja az elnökhöz irt volna, merőben költöttek.“ A „Standard“ világosan értésül adja, hogy az uj kabinet a jelen pillanatban a gabnavám-kérdést érintetlenül hagyandja; reményt táplál, hogy az alsóház a „királyné választását“ tisztelni fogja s nem teendi rendszeres heves oppositio által szükségessé a parliament idő előtti feloszlatását. London, febr. 24. — A felsőház tegnapi ülése alig tartott egy óráig. Lansdowne marquis értesíté a házat a kabinet leléptéről s inditványozá az uj premier végett a felsőháznak jövő péntekig elnapoltatását. Végül a marquis köszönetét fejezte ki azon pártolásért , melyben a ház a kabinetet öt évig részesíté. Az alsóházban Russell lord hasonló elnapolási indítványt ten , ő is hosszabb beszédben vett búcsút az alsóház irányábani eddigi állásától. Derby lord a kir. háztartást vagyis udvart következőkép szervezte : lordkamarás : Montrose herczeg ; főudvarmester : Exeter marquis; alkamarás: Worcester marquis; testőr-kapitányok : Forester és de Roos lordok. A kabineten kívüli állomások e képen fognának betöltetni: izlandi lordhelytartó: mr. Mackburne. A hadsereg élén természetesen Wellington herczeg marad. A hadszer hivatalt vezetendő Londonderry marquis vagy Combermare lord. Lyndhurst lord és Richmond herczeg a nekik ajánlott állomásokat nem fogadták el, tevékeny pártolásukat azonban megígérték. Németország, Berlin, febr. 23. — Ma délelőtt 92 órakor ült össze a kir. várban egy minisztertanács , melyben ő felsége is részt ven, — ezen minisztertanácsban újra az első kamara szervezése iránt folytak a tanácskozrányok. Mint halljuk, ezen régen pengetett tárgy, királyi üzenet által fogna befejeztetni rövid időn. A vámegyleti congressus összeülésének határideje, hír szerint, már 1. 20-ra leend. Hitelt érdemlő magánytudósítás után a franczia ágensek Holstein és Hannoverában igen sok lovat vásárolnak, s vasúton rögtön elszállítják Francziaországba. A potsdami hivatalos lap legújabb számában közöltetnek a királyi szentesítést nyert közép-amerikai német telepítőtársulat alapszabályai. Az alapszabályok értelmében ezen egyesülhetési joggal fölruházott és Berlinben telepített részvénytársulat czélja, a Közép-Amerikában rendezett német telepítési ügyet vezetni, és a képződő telepítvények érdekeit előmozdítni. E végből a társulat legközelebb: 1) a colonisták első szükségeihez tartozókat megszerzendi; 2) a kivándorlók részére a szükséges földeket megvásárolja ; 3) a telepítvényt az államkormány irányában képviselendi. Társulati alaptőkéül 100,000 porosz tallér van meghatározva, mely 200 tallérra osztott részvények által fedeztetik. Ezen alaptőke a közgyűlés határozatából és a kormány jóváhagyása után szaporittathatik, stb. Berlin , febr. 24. — Az itteni udvarnál levő brit követ Bloomfield lord, kinek szabadságideje még le nem telt, váratlanul már tegnap megérkezett ide Nagybritanniából. Hamburg, febr. 19.—A katonákat elszökésre bátorító, és az osztrák katonai hatósság által elfogott két hamburgi polgár Seubert és Fischer, kedden, általadattak az itteni polgári hatóságnak, mindketten polgári börtönben vannak. Ruschack is szinte által fog adatni a polgári hatóság kezeibe, sogát, saját tapasztalásunk eme szózatát, az Isten szavát a sors viszontagságaiból s az emberek cselekedeteiből, meghallotta s megértette önnek tiszteletre méltó elődje. Ezért irta XVI. Lajos történetét halt meg mint keresztény. Droz XVI. Lajos történetét olvasva, az ember nagy megelégedést és megnyugvást érez, mert abban nem találja a végzetszerűséget vagy hasznosságot, vagy a logika , akár pedig a szenvedélyek ragadtatását, hogy mentségül, vagy igazolásul, vagy épen dicsőítéséül szolgáljon a bűnnek; hanem föltalálja abban nyugodt de szilárd lelkiismeretét, szerény de józan egyenes eszét oly becsületes embernek, ki az eseményeket s az embereket az erkölcs és józan ész törvényei szerint ítéli meg; és pedig inkább tartózkodva mint meghatólag , inkább szelíden, mint szigoran, mert Droz sokkal őszintébben ragaszkodott az 1789-diki nagy eszmékhez és nagylelkű törekvésekhez, hogysem túlszigorral lett volna képes megítélni e hatalmas korszak hibáit, sőt ítéleteiből gyakran kiérezzük a megszomorkodott barát jóindulatú bánatát; s a hibákat kárhoztatva , nem mond le az igaz elvekről s az állhatatos reményekről. De ebbeli rokonszenve s reménye soha meg nem hamisítja gondolatai becsületességét s őszinteségét; fájlalja s kárhoztatja a forradalomnak nemcsak bűneit s gyászos napjait, hanem közönséges fordulatát s jellemét is, mit oly igen hamar várta; azt állítja, s be is bizonyítja, hogy ha nem tartatott meg jó úton, vagy arra vissza nem vezettetett, az semmi szükségesség, semmi legyőzhetlen erő következménye nem volt, hanem volt szerzői — főnökei s minden bajnokai — hibája, kiknek hiányzott — nem eszköz vagy alkalom arra, hanem józan ész és erény, bátorság s ismeret. E szerint, mint bölcsésznek s mint történetírónak megvan azon szép érdeme, — mely különösen szép napjainkban, — hogy átlátja , s határozottan kimondja, miszerint a gonosz az embernek önkényes cselekedete, s nem balvégzetes rendeltetése, s igy a hisztériában visszaadja a szereplőknek a szabadságot, az eseményeknek az erkölcsi tulajdonságot. Minthogy pedig Droz megtanulta volt érteni s megítélni korát, önmagát is megtudta érteni s ítélni; ■ ugyanannak szemlélése, ugyanazon érzések , mely erkölcsi történetíróvá, tették egyszersmind kereszténynyé. Nem rendkívüli próbáltatások, sem lelkének nagy megrázkódtatásai élesztették föl benne a hitet; élete csöndesen s boldogul folyt; de nézője volt az emberi gőg s tehetlenség legnagyobbszerü jelenetének, melyet valaha látott a világ; megismerte, mily kiúk az emberi szellem legtudósabb s legmagasabban járó abbeli törekvései, hogy kénye szerint intézze az emberi társadalmak sorsát, s ezeknek törvényt maga és egyedül csak maga adjon. Midőn eljött aggkora, s családi életében megtörténtek azon fájdalmas megválások, melyek véget vetnek a boldogságnak az egyedüliség által, egyenes, szerény s gyöngéd lelke nehézség nélkül megnyílt a világosságnak ; magára maradva gazdag emlékeivel és önzetlen elmélkedéseivel, hinni kezdett, mert látott és értett; szent kötelességének ismerte egyszerűn s nyíltszívűn elbeszélni, miként jutott élettapasztalása s ennek tanulságai természetes következtében oda, hogy higgyen. Önnek, uram, nem kellett üdvös átalakulásra várnia, hogy ugyanazon czélhoz jusson el; ön nem futotta meg azt a pályát. Ön kereszténynek növekedett föl, s mindig az volt. Azonban önnek is voltak legyőzendő veszedelmei s kiállandó próbái, mielőtt azon szép lelki öszhangzásra emelkedhetek, melynek pontján Drozzal egybetalálkozott. Ön, a hit buzgó katholikus, belebukhatott volna azoknak tévelyébe, kik megszokás, vagy visszahatás, vagy rendszer szelleméből a katholika egyházat kizárólag a korlátlan hatalom szövetséges társává akarnák tenni, s állandón ellenséges állásba helyezni a világi rend ama szabadságaival, melyek annyi század munkája által szereztettek, s a mi századunknak oly nagyon kedvesek s szükségesek, daczára annak, hogy annyi fáradságába kerülnek s annyi tévelygésbe vitték bele. Ön nem szenvedett hajótörést e veszélyes szirten, mely veszélyes nemcsak nemeslelkü férfiakra, de magára a vallásra nézve is, melyet néha félreismertek s koczkáztattak épen akkor , midőn különben dicsőségesen védtek. Ön jobban fölfogta mind korát, mind az egyházat; ön tudja, hogy ha az egyház a társadalmi hatalom természetes támasza, egyszersmind megfér a különböző kormányformákkal, a hisztéria szükséges kivonataival, és elfogadhatja s védheti a lélek s emberi élet ama szép szabadságait, melyek az idő körülményeihez képest kisebb vagy nagyobb mértékben kifejthetők s gyakorolhatók , de mindenesetre, ha egyszer megismertettek s szabályoztattak, a nemzeteknek polgári becsületét képezik. Önmaga, uram, állhatatosan védte e szabadságokat, mind hazája, mind egyháza szabadságait, s ily módon jó szolgálatot tett mind a keresztény vallásnak, mind a nép fölötti tekintélyének. Politikai életében ön még egy más szirtbe is ütközhetett volna. Ön, kinek semmi része sem voló az 1830-s forradalomban,aki közönségesen az ez által fölállított kormányelleni ellenzék soraiban foglalt helyet, könnyen elsodortathatott volna ennek rohanó lejtőjén, úgyhogy csaknem tudtán kivül élénk ellenzésből romboló irányú ellenségeskedésre térjen át. De ön észrevette e rettentő helyzetet, s mindig megőrizte magát e veszélyes elragadtatástól. Kiváltképen pedig, ön, uram, e király iránt, ki oly föláldozó volt Francziaország s a társadalmi rend iránt, s ki országlása alatt megóvta Francziaországot az anarchiától, melybe csak akkor rohant, midőn e király maga megbukott, ön, mondom, e király iránt mindig oly mérsékletet s tiszteletet tanúsított, melynek emléke ma ön előtt minden bizonnyal igen kedves. Azt mondá ön az előbb, s méltán, hogy az akadémia, midőn választ, nem teszi magáévá a választottnak minden eszméit s szavait, s nem vállal ezekért felelősséget. Mindenikünk az marad ide belépve, a ki volt, s mi nem kívánjuk senkitől szabadsága föláldozását. Napóleon császár némi gúnyos megvetéssel mondá Fontanes-nak: „Hadd maradjon meg nekünk legalább a tudományok köztársasága.“ Igenis, mi ezt mindig megőrzöttük, s ön, uram , köztünk élve, látandja, hogy ez épen oly szabad, mint szelíd. De az akadémia, ha nem is erőszakolja rá egy tagjára sem saját, s egyiktől sem is kölcsönzi át ennek eszméit, azért mégis szívesen látja új választottaiban, kiket meghív, élőképét azon érzelmeknek, melyek előtte is kedvesek, s megszokottak. Ön uram, e tekintetben is valódi s élénk megelégedést szerez az akadémiának. Önnek talán legeredetibb jellemvonását, s legfőbb vonzerejét az képezi, hogy ritka mértékben tudta egyesítni lelkében a múlt tiszteletét s a jövendő felé való törekvést, a hagyomány iránti hűséget, s a szabadság szeretetét. Az akadémiának is ez állandó véleménye s mintegy törvénye : mindig kívánta s előmozdította az emberi értelmesség s a társadalom szabad fejlődését; s egyszersmind mindig hűn ragaszkodó maradt származásához, hisztériájához , szabályaihoz , múltjához. Mindig kötelességének ismeri tisztelni alapitója, e nagy, despota s egyszersmind hazafi miniszter emlékét , ki erélyesen tudta nagyságra vezérelni a gyenge királyt s a belsejében megosztott országot. Mindig örömmel hallja méltó dicséretét azon nagy királynak, kinek országlása megszerezte Francziaországnak a tudományok, a fegyverek dicsőségét, meg azon területet, melylyel ma is bír, s azon polgári rendet, melyet tovább fejtett. De az akadémia, hódolva Richelieus XIV. Lajos emlékének, nem vetette alá, hazánk kormányát és sorsát illetőleg sem gondolatait sem reményeit; nem bánkódik sem a korlátlan hatalom, sem az egyetemes monarchia álomképe után, s némi joggal mondhatom, hogy a lelkiismereti szabadságot szentnek tartja és fájlalja, hogy a nantesi edictum visszahívása történt. Mit az akadémia keresett s ápolt, s mi neki önben uram, különösen tetszett, az nem egyéb, mint e szerencsés egysége a múlt tiszteletének, és a jövendőre irányzott lendületnek, a fentartás és a szabadság szellemének , a hűn őrzött hagyományoknak , nagy reményeknek; épen ez azon föladat, melynek megoldása korunknak jutott, melynek minél előbbi megoldása épen mélhatlanul szükséges úgy a franczia szellem becsületére , mint a franczia társadalom üdvére; mert akármit mond Ön uram, s daczára azon dicsőséges czáfolatoknak, melyekre állításom egész Francziaországban, s e körben találhat, azt mondom: maga a szellem közöttünk nagy mértékben ki van téve az elaljasodás veszélyének s nagyon is szükséges , hogy fölemeltessék s megmentessék. Olmország. Azon hir, mintha a franczia csapatok Rómából vissza fognának hivatni, úgy látszik, nem sok hitelt érdemel, sőt, mikép újabb tudósítások jelentik, a francziák inkább intézkedéseket tesznek, hogy a lovasságot a st. Calisto kolostor kerteibe helyezzék el s készleteket vásároltak össze, melyekből általában a pattantyusság és lovasság megszaporitásárt lehet következtetni. Ellenben alaposnak látszik azon hit, hogy minden miniszteri állomást főpapok nyernének el, sőt már a neveket is kezdik említeni. Antonelli bibornok ezen módosításnál az apostoli paloták igazgatója fogna lenni s a külügyet Bernetti bibornoknak engedné át. Riario Sforza kereskedelmi, Grasselini pénzügyi, Rafini pedig belügyminiszternek lenne kijelölve. — Közcsodálkozásra Genudból azon tudósítás érkezik, hogy az „Italia e Popole czímű mazzinista lap, ahelyett, hogy az ellene hozott szigorú ítélet (2 évi fogság és mintegy 2000 líra pénzbüntetés) által halálos csapást szenvedett volna, új szerkesztőség alatt és nagyobbított alakban továbbra is megjelenik. Kétségtelen, hogy ezen lapot a londoni bizottmány támogatja A nagyobbított alakú lap első száma közli Mazzininak hosszú proclamatióját az olaszokhoz, melyben az ifjú Olaszország régi elvei megújítva jelennek. Megemlítést érdemel, hogy egyetlen egy turini lap sem nyilvánít rokonszenvet e program iránt, sőt a „Croce di Savoia“ és „Opinione“ még gúnyolják is. Turin, febr. 21. — A részletes miniszterváltozásról a hírek még folyvást tartanak. Galvagno utódiul Pernati, Marcieu, Fulcito sat. urakat jelölik, azonban, úgy látszik , minden a Pál-társulat tiltakozása fölötti vitatkozások kimeneteléig, melyek az országtanácsban már négy nap óta folynak, van elhalasztva. Ezen Pál-társulat igen élő pártolókra talált de la Tour, L. Collegno, de Cardenas , Colli és (mi a kormánynak igen fájdalmasan, eshetik) de Margherita jeles jogtudósban. Általánosan az országtanácsban igen ernyedt hangulat mutatkozik az Azeglio-Cavour minisztérium irányában. A király néhány nap rosszul érze magát s eret vágtak rajta. Cagliariban, Szardíniában, hir szerint, komoly összeütközés történt a helyőrség és polgárok közt, e hír azonban még valósulást vár. Helvétia, Bern, febr. 21. — A szövetségi új katonaszerkezet következtében a genfi nagytanács 140,000 frankot ajánlott meg fegyverek és hadszeranyagok beszerzésére. — A franczia menekültek száma, kik a piemonti határon tartózkodnak, a berni kormánytanácskozmányok szerint, közel 2000-re terjedne. A genfi ékszer - és aranyművessegédek, kik mestereiktől a munkát megtagadták, velők nagyobbrészt ismét kibékültek. Belgium, Brüssel, febr. 22. Renaud, volt képviselő, Antwerpiába ment e város jeleltetvén ki tartózkodás helyéül. Az „Emancipation“ szerint egy innét Gentig terjedő vaspálya építése iránti alkudozások már igen előrehaladtak. Angol tőkepénzesek vennének e vállalatban részt. Ugyanezen lap jelenti, miszerint Ostende és Dover, között villanytelegráfi összeköttetést szándék eszközölni. Mondják, hogy az néhány hónap alatt végrehajtva lesz. Charmiail J. és Brett John nyerendnék meg az engedélyt. Tegnap ismét tizennégy politikai menekült költözött innét Ostendébe, hogy Angliába hajóra szálljon. Az „Indep. Belge“nek okai vannak, egy az orleansi herczegnőnek a franczia köztársaság elnökéhez intézett s nemrég, közzétett levelét (melyben ez özvegyi év pénzét visszautasítja) költöttnek tartani. Könyvismertetés. Görög Régiségtan. Irta Tojtényi Fer. János, panonhegyi benezés. Győrött, 1852. Sauerwein Géza könyvnyomdájában. 279 lap. Ára csak egy forint p. p. — (Kapható Pesten Eggenbergernél, Győrött pedig Ritter Gábor és Schweigernél, s általuk egyebütt is.) Részünkről mindig különösnek tetszett a mostani új és sok tekintetből helyes tanrendszerben az, miszerint noha itt a gymnasiumi tanulósereg a görög s római remekírók munkáinak bővebb olvasására utaltatik, mintsem az előtt tette vala , mégis mellőzve találjuk a gymnasiumi szaktudományok közt mind a hellén, mind a római régiségtannak tüzetes tárgyalását a növendékekkel. Márpedig be kell vallanunk, miszerint az ó világ eme két híres nemzetének történeteit, hitregéit, vallási szertartásait, s különféle nyilvános és magános szokásait, intézményeit, szóval Régiségeit ismerni a legérdekesebb, leghasznosb, legtanulságosb dolgok közé tartozik már magában is. Ha pedig a két dicsért nemzet classicus íróit akarja valaki sükerrel olvasni, már akkor okvetlenül szükséges , hogy ama nemzetek Régiségtudományát minden hozzátartozó lényegesb ágazataival áttanulta s kibúvárolta legyen. Azért sajnáljuk mi, hogy a görög s római Régiségtan, mely a hajdani pogány classicai művek megértését oly annyira elősegítette, s ifjaink elméjét oly sok érdekes és hasznos ismeretekkel gazdagította , gymnasiumainkban jelenleg ignoráltatik. De hisszük is, hogy e miatt az érdemes tanároknak több galibával s nehézséggel kell küzdeniök a classicusok fejtegetésében, mind az ifjak a megértésben többször akadoznak. E hiányt a görög classicussokra, de közvetve a rómaiakra nézve is nagyban pótolandja a jelen munka, melyben jelesül a hitregetan (mythologia) kiváló bősége s ügyességgel van tárgyalva, symbolicus megfejtésekkel, többnyire a természet- s erkölcstanra vonatkozókkal, adatván elé benne a pogány műthuszok. Elképzeljük , mely érdekkel, mely örömmel és hasznosan fogja ezt olvasni a magyar tanuló ifjúság! A munkának igen czélszerűen eléje van bocsátva rövid bevezetés a hajdani Göröghon földrajzi vázlata; ezt követi maga a Régiségtan két Részben. Első rész a görögök vallásbeli ügyeit, vagyis az isteneket és azok tiszteltetésének módjait és eszközeit adja elő. Második részben a görögök polgári és közügyei, még a családi vagy is magánügyek tárgyaltatnak, minden érdekesre kiterjedő részletekben. Ezen második rész végszakaszát teszi: Göröghon régi történeteinek rövid, de mégis a lényegesb eseményeket fölhordó vázlata , igen mulattatóan s tanulságos okfejtegetéssel az olvasó fiatalságra. — Végül áll egy művészeti, s irodalmi Függelék, melyben szinte elléggé kimerítő körrajzban iratik le a hellén tudományosság s művészet, a maga jelesebb férfiaival és ezek munkáival- -Az egész érdekes művet igaz keresztényi és hazafias szellem teszi még ajánlatossá. Mindennemű s kivált classicai ismereteket bőven merithetendenek belőle a művelődni vágyó magyar ifjak, sőt a nem ifjak is. Nyelve csinos, tiszta , folyékony, s épen nem dagályos. — A derék szerzőnek vannak a helyesirásban némi különösségei, p. allapat, vagyam, jönnek, burul, bocsu , sat. melyeknek azonban az Előszóban okát adja. Nyelvészeink avatottjai szóljanak hozzá.