Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)

1852-04-01 / 619. szám

Pest, mart. 31. (II.) Fontos mozzanatként tűnik föl a párisi sajtóban egy, a császárság eszméjét megpendítő czikk, mely a B­ulle­tin de Parisban köze­lebbről adatott. A czikk levélalakban van irva, vicomte de l’Espinetől, s a Bulletin de Paris szerkesztőjéhez intéztetik. Lényeges­ része ezen czikknek. Először is fölállítja, hogy kétféle hatalom létezik: törvényszerű (legitime) és esetleges (accidentel). Ezután előadja, hogy a legitim monarchia nem tel­jesítette küldetését. XVI. Lajos eszélytelenséget kö­vetett el, s bekövetkezett a forradalom. Következik a czikk valódi lényeges része. A társadalom veszésnek indult, midőn a győzelem dicssugárt vett egy tábornok homlokára. A nép egy főt akart, de a forradalom új érdeket teremtett. Fran­­cziaország két táborra volt osztva : egyikben retteg­tek attól, mi lehetséges, a másikban attól, a­mi meg­van. Tehát Bonaparte egyedül állott lángelméjével. Egy oly országban, hol a népszerűség lehetlenné válik, a népakarathoz csatlakozva nyilvánul, és a császárság neki ajánltatott, mert ő fölébb emelkedett a királyoknál. Ezalatt eszélye uralkodott hatalmán. Számot vetett az akadályokkal, inkább szerette le­­győzetni, mint hódolni, mert czélja vola : Franczia­­ország megmentése. Ő megmentő. Napóleon és Cromwell között nagy mélység léte­zik. Egyik egy fölsőbb küldetésnek engedelmeske­dett, s azt betölteni tudta. Neki a forradalmat bevé­gezni, a mocskoktól megtis­ztilni, és Francziaország koronájára, fejére tevén azt, összehasonlithatlan fényt kellett varázsolni. A másik csak sötét nagyravágyása dölyfének en­gedelmeskedett. S midőn Anglia ura jön, s kérdezte magától, hogy királylyá legyen-e , nem merte a dia­­demát érinteni, mert vérrel fecskendezte be. A császárság bukása a forradalmi elvnek a tekin­tély elvéni győzelme volt. Isten megbüntette azon uralkodókat, kik ezen fatális segítségre hivatkoztak. Ezután a czikkíró megérinti a restauratio megbu­­kását s a júliusi monarchiát, s igy folytatja : A nép, ötven év alatt kétszer szólittatva föl, hogy joga fölött szabadon nyilatkozzék , ugyanazon czélra két ugyanazon nevű embert jelölt ki; neki azon czélt végre kell hajtania. A kormányok csak akkor vesznek el, ha nem tel­jesítik hivatásukat. Isten mindig ad a fejedelmek rendelkezése alá oly embereket, kik képesek őket szolgálni. Csak tudni kell választani. XVI. Lajos trónján halt volna meg , ha egy Mi­­rabeau-Danton minisztériumot alakít. A restauratio nem bukott volna meg júliusban, ha Casimir Périer és Soult tábornagy miniszterek lesznek. A júliusi trón megállhatott volna, ha megszaba­dítja magát a parlamenti járomtól. A köztársaság tán fönállhat, ha sok igazi republi­­cánus lett volna. Meghalt azon nap , midőn Fran­cziaország elnökévé egy herczeget választott. Elnökévé Napoleon Lajost választotta, mert nem akart minden negyedik évben új menyegzőt tartani. De már most az a kérdés : mi lesz mindezeknek vége ? De l'Espine így okoskodik : Februárius a köztársaság naszádjára tette a pár­tok vagyonát. A viharok kénye szerint addig hánya­tott ide s tova, míg az általános szavazat színten megakadt. Francziaországban nincs többé más, mint egy nép és egy ember. Azon nép hatalmasan pa­rancsolt ezen embernek, hogy végezzen a parlamenti cselszövényekkel. Megtette. Hogy a nép gyermekeinek adjon vallásos nevelést. Már hozzá kezdett. Hogy tiszteltesse a vallást és annak szolgáit. Alig mentette meg Francziaországot, megnyitá ismét annak szentelt templomát, ki Francziaországot Attila dühétől megmentette. Hogy a tömeg jóllétével foglalkozók. Többet tett három hónap alatt, mint a tudósok negyven év alatt. Hogy kímélje meg azon krízisektől, melyeket a négy évenkénti választás fönhagyott. Maga mérséklete ezen időszakot tiz évre tette. De itt nem értünk egyet másokkal. Ha a februári lehetlen köztársaság minden jegyei MmmKmmsMmmnmmmtifuw»TM«—!. ■ , egymásután eltörültettek a nemzet által, az államfő mostani neve mit jelent ? Francziaország nem csatlako­zik a kétértelmű elnevezésekhez. Ő nem fogja föl, hogy Bonaparte Napoleon Lajos herczeget egy oly köz­társaság fejévé választhatta, melyet ő nem kért soha, melyet soha el nem­ fogadott, melyet sohasem akart, s a­mely ellen tiltakoznak szokásai, érdekei, erkölcsei és szükségei.­­ Nem fogja föl soha , mikép fogadhatja a császár unokája a senatust és törvényhozó testületet egy üres trón mellett. Azon férfiúnak, ki az országot és Euró­pát mentette meg , s a közboldogságot mozdítja elő, hát nincs-e más széke azon régi királyi kastélyban, csak a herczegi ? Francziaország jól tudja, mibe kerülnek a rövid kormányok. Elfáradt a rosz hitelű, annyiszor avatott váltók forgatásában. Tekintetbe kell venni dec. 10- és 20-diki szavazatát. Még egyszer meg kell kér­dezni , és meg fogjuk látni, hogy az, a­mit akar, a császárság. — Ezt meg is fogja nyerni. Ám ez fog történni, mert mi nem szeretjük a név­telen kormányokat, így l’ E­s­p­i­n­e viscomte. A fennebbi eszmék nem újak , mindazáltal elég figyelmet érde­melnek. Meddig áll a köztársaság? E kérdésre épen nem lehet felelni, de sok időt nem jósolhatunk neki. A nép most mindenható. A nép szava pedig isten szava. És: Caesar ad portás­ után Lalla Book czimű hosszabb költeményét (1817) s megkisérlé erejét a költészetnek majd minden ágában az epopeától a rimes pamphletekig. Egy satiricus költeményfolyamot indíta meg 1813-ban Tivopenny Fest-Bag czím alatt levelekben, melyeket később lord Byron akart vele együtt rendes időszaki közleményekben folytatni. — Moore legbensőbb ba­ráti viszonyban áll a lord Byron-nsal. Byron megval­lotta JJ Moore-ról, hogy „igen igen szeretetreméltó, hogy tehetségeivel arányban áll szivnemessége;“ azonban a költők között csak harmadrangúnak tar­tó ; V. Scott-nak, Rogers-nek utána tette s csak Campbel-re­­ helyzé egy vonalra , mely véleményét ugyan későbben megváltoztatni látszik. — Ezen benső baráti viszony idővel, nem tudni mi okból, fél­beszakadt. Byron azonban önmagával állítá Moort egy rangba s többek közt azt mondja egy helyen: az angol költészetnek azon reformálási útja, melyen ő és Moore haladtak, ki nem elégítő, hamis ösvény. Összehasonlítja saját műveiket a régibb költőkéivel, az angol Pope-al a franczia Boileau-v­al s megdöb­bentő különbséget, elmaradást vesz észre. A régiek­,­nél több a gondolat, több a költőiség. Reméli, hogy a következő maradék nem fogja őket ez ösvényén kö­vetni.“ E szigorú önszemrehányás könnyen ma­gyarázható Byron elborult, viharos szenvedélyéből, mely midőn környezetében már semmit sem talál, önmagát próbálja emészteni. Moore Tamást 1825 táján continensre űzték sze­rencsétlen körülményei. Egy darabig Párisban élt; ott írta The loves of the angels czímű terjedelmes!) költeményét, hattyúdalát kedves lyrájának, mely mintegy Lalla Rookh mellékdarabjával tekinthető. Ezután prózára adta magát s irt memoireokat, röp­­iratokat, történetet, életrajzot, de melyeket korán­­sem birt annyi szerencsével teremteni, mint előbbi verses költeményeit. Prózája egyszerű, sok helyen, kivált életrajzokban, igen is száraz , de bőven meg­van rakva gunyoros éllel, mely azonban aprólékos elménczkedésekké nem fajul. Kortársai „angol Ca­­tullus“nak nevezték őt. Visszatérvén hazájába, Lansdowne marquis slo­­pertoni kastélyát adta neki által s e kedves helyen élt aztán a költő teljes elvonultságban „saját elmél­kedésének asztala mellé húzódva.“ Boldog napokat tölte­­tt csendes munkában. Az Irish melodics mellett, apróbb költeményfüzé­réből, különösen kiemelendőnek tartjuk a National Airs és Sacred Songs czímű két dal­gyűjteményt, e dalok melódiája nagyrészint szinte Stevenson-tól va­ló. Amabban főkép szerelem és hazafias érzés teszi a dalok tárgyát, különböző nemzetek számára; ebben szent énekeket találunk, melyek a bibliából merít­­vék, s mesteri kézzel alkotvák gyönyörű költői egé­szekké. Az Illustration czímű franczia lapban azt mondja Moorenek egy ismertetője: mind a meghaltnak, mind nemzetének becsületére válik, hogy ő mint költő nem volt kénytelen oly kipert kopott külsőben járni, mi­nőre e pálya emberei többnyire kényszerítvék, hogy elégedetten, boldogul élhetett slopertoni urias kasté­lyában, nem érezve soha egyéb fájdalmat, mint ama legnagyobbat, legégetőbbet, hogy műveinek , dalai­nak életét túl kell élnie. Mennyire nem való az utób­bi ítélet Moore Tamás­tól, eléggé mutatja maga azon részvét, melylyel dalait folyvást kapja a közön­ség. Sőt épen a jelen idők növelték véletlenül Irish melodies olvasóinak számát. Két annyi értelem s két annyi érzés található most azokban. Folyvást eleven társalgó, elmés férfiú volt. Vi­□GUI Ci* vlt tr dlu d/j U V C terhe nem nyomta el a lélek rugékonyságát. Társa­ságát mindig keresve keresték. Sajnálnunk kell, hogy a lord Byron életére vo­natkozó igen érdekes emlékirat­okat, a kiadó könyv árussal támadt versengése, s más tudva nem levi okok miatt, megsemmisíté. Fontos eszközül szolgá­landott e gyűjtemény ama bolygó csillagként roham lángelme teljes megismerésére. Kiadta ugyan M. T 1830-ban erre vonatkozólag „Letters and journal­ of Lord Byron with notices of his life“ czimű mun­káját, de ez koránsem pótolhatja azon veszteséget melyet ama kéziratok megsemmitése okozott. Mond­ják némelyek, hogy e megsemmités Byron rokonainál sürgetésére történt. Meg tán azt kellene itt végül egypár szóval föl­­jegyeznünk, hogy Moore Tamás Dublinban 1780 május hónap 28-kán született szegénysorán szülők­­ , hogy iskoláiban catholicus volta miatt nehezet boldogulhatott s hogy meghalt slopertoni kastélyá­­ban folyó évi február 26-án LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (ápril 1-jei sz.) R. K-tól a XV. irányczikket közli. Hogy a kormányformák s a népek társadalmi szerkezete, úgymond, századok folytán lényeges befolyást gyakorolnak a birodalmak műveltségére s nemzetek jellemére és közboldogsá­gára , azt felvilágosító ellentétben megc­áfolhatlanul tanúsítják egyfelől a török birodalom, másfelől An­golország. Itt virágzó mezei és gyár­ipar, tudomány, polgárisodás , szorgalom, nemzeti mély öntudat, em­berjog és anyagi jóllét; — amott (t. i. Törökföldön) a földmivelés és kézművesség gyermekkora, elpuhult­­ság, szellemi sötétség, rabszolgaság, restség s a ha­talmasok ízléstelen fénypazara mellett a tömeg sze­génysége, mindannyi biztos csirája a nemzeti halál­nak, mit az uralkodó zultán most korszerű reformjai­val (ha nem késő) elhárítani igyekszik.­­ A czikk­író előadja tárgyavatottan mindazt, miben a magyar múltjának kulcsa és jövendőjének finormértéke rej­lik, s miben egyszersmind annak politikai tévedéseit, mulasztását, mentségét és vigasztalását feltalálhat­ni. — Ha a magyar aristocratia akkor, midőn a ren­des adózás és állandó katonaság behozatott, az an­golokat inkább mintsem a francziákat követve az al­kotmány sánczait tágította, egyszersmind a közter­­hekben osztozott volna, saját nyelvét pedig a közé­letből és iskolákból oly sokáig ki nem zárja; más jelentőséget nyerendett mind gyakorlatban, mind külső tekintélyre és befolyásra a magyar és alkotmá­nya; s ekkor máskép vélekedett volna felőlünk a nagy József császár, más helyeztetésben talált volna bennünket a franczia forradalom , más szemmel néz­tek volna reánk a testvér ausztriai népek s ekkor — úgymond czikkiró — nehezen leendett valaha a szel­lemdús Figuelmont grófnak azt megmutatni módja és akarata, hogy egy önálló magyar nemzet és alkot­mány Ausztria mellett elejétől kezdve lehetlenség, s annak megsemmisülése még 1847 előtt is a közös birodalom fogalmából folyó szükségesség lett légyen. A Pester Zeitung (ápr. 1-sei száma) a veszteglé­­si­ intézetekről (Quarantäneanstalten) különös vonat­kozattal Ausztriára a IV-dik czikket közli.­­ Másod czikkében az ausztriai gymnasiumokról szól azon ki­mutatás szerint, melyet az ausztriai gymnasiumokat illető 1851-ks folyóirat utolsó füzetével kibocsátott 2-dik tábla nyújt. A Wanderer a Hannoverában tartott hajóhadi ta­­nácskozmányt s ennek a berlini vámértekezletre gya­korolt kölcsönhatását illetőleg azt mondja: örvende­tes dolog volt látni, hogy Scheele a hannover­i mi­niszter e tanácskozmány megnyitásakor a szövetség­ről s Ausztriáról is megemlékezett, mert maguknak a közép­állodalmaknak is érdekében fekszik e hátulsó támaszt magok számára biztosítni, kivált, hogy szük­ség esetén, Poroszország követeléseivel szemben, meg­állhassanak. S így azt reményti a nevezett lap, hogy a berlini vámértekezlet sem fog oly csupán Porosz­­ország érdekeinek kedvező irányban haladni, mint azt porosz lapok szeretnék hinni. Egyébiránt nem Ausztria hibája, ha most a német kereskedelmi egy­ség kérdése egészen diplomatiai mezőre van szorítva. Ausztria részéről történtek egyszerű elfogadható ja­vaslatok , de visszautasíttattak. A Lloydnak azt írják Münchenből, biztos forrás­ból, hogy a bajor, wü­rtembergi, szászországi s két hesseni kormány eltökélte a berlini vám­értekezleten egyenlőn hangzó, illetőleg közös javaslatokkal lépni fel; minő természetűek leendőnek e javaslatok, azt előre gyanítni lehetne , de még nincs ideje előadni. Az Ost-Deutsche Post szerint a birodalomban az ezüstpénzkészlet rég elégtelen volt a forgalmi szük­ségek kielégítésére, s ez idézett elő papírforgalmat, mint azon első részból született második részát. A franczia bank kincse általában 220 millió, az angol banké 160 millió forintra felvehető, holott az ausz­triai nemzeti bank kincse legmagasabb állásában 1845- ben csak 95 millióra rúgott, jelenleg pedig ezen ösz­­szeg felét sem teszi. Az Ost-Deutsche Post a forgó pénz összegét Francziaországban 900 millió ftra, Po­roszországban 277 millióra, az ausztriai birodalom­ban pedig (Lombardia s velenczei tartomány kizárá­sával) ezen összegnek alig felére teszi. — Mária Te­rézia talléraink kivándoroltak a Levanteba, species talléraink Spanyolországba, koronástalléraink Déli- Ném­etországba. Némely pénzfajok kiharczoltattak, mert igen jók, mások, mert igen roszak voltak. Az Ost-Deutsche Post kívánja ugyan, hogy nálunk az idegen valuták ára szálljon, de nem, hogy az ezüst igen olcsóvá váljék; inkább legyen hasznos, külföld­ről hozni be ezüstpénzt, mintsem megfordítva. HIVATALOS. Ő cs. és kir. Apost. Fige f. é. mart. 28-ki r. f. ha­tározata által belügyminiszteri osztályfőnök oedenbergi báró Geringer Károlyt, odaadással, buzgalommal és er­­nyedetlenséggel tett sükeres szolgálatai méltánylása te­kintetéből a Ferencz­ József rend nagykeresztjével leg­kegyelmesebben feldiszitni méltóztatott. Ő cs. k. Ap. Fige f. é. mart. 27-ki r. f. határozata által a pécsi megyei törvényszék ideiglenes elnökét, Czindery Lászlót, közszolgálatból visszalépése alkalmá­val, díjmentesen udvari tanácsosi czimmel és ranggal fel­ruházni méltóztatott. M. H. FŐVÁROSI ÉLET. — E napokban egy oly tartalmú hirdetmény jelent meg falragaszokban, hogy új építményeknél vagy a régiek kitoldása s nagyobbszerű javítása körül, az efféle munkát az illető építészeti rendelet értelmében, mindenki tartozik, rendes valóságos építőmester által végeztetni. Falsimitók vagy mesterlegények, kik saját kezükre ily munkát vállalni próbálnak, keményen fognak büntettetni, s azok is , kik az ily föl nem jogosítottaknak munkát adtak, a körülmé­nyek szerint közelebb meghatározandó pénzbün­tetésre ítéltetnek.­­— A sörfogyasztás egy idő óta naponkint növek­szik a fővárosban. A ferihegyi sört már alig bírják befelé szállítani, oly nagy mennyiségben van annak kerete. Sorházaink soha sincsenek vendég nélkül. Ki az „Órához“ czímzett sörházat vagy ama másikat a redout-épület alatt egyszer megtekintő, fogalma lehet róla, mint sietnek nálunk az emberek élni — azaz enni inni s mindenekfölött inni. A redout-épület sor­háza , mintegy zsibongó teljes méhköpü. Alkonyat­­felé, kivált ünnepnapokon, már annyi hely sincs a nagy kocsmában, hova az ember egy garast letehetne, nem is teheti ott máshová, hacsak a vendéglős zse­bébe nem. A házban éllel áll a nép, mert ülőhely nem jut mindenkinek; körülveszik a csaplárt, ki alig bírja töltögetni a poharakat , körülveszik a „virslis“ vagy zsemlés kosarakat és esznek és isznak nyakrafőre, állóhelyekben. A bor drága és rosz; a sör olcsóbb és jobb, a­mennyiben a rosznak com­­parativusa jobb lehet. Ezért a sör ivók száma nap­ról napra szaporodik. Látni való, hogy bármennyire bővében volnánk is az élvezetnek, melyet vidéken talán hiában keresünk, mindazáltal nálunk is igen sok keserűséget szokott most elnyelni az ember. — A nemzeti muzeum teremében múlt vasárnap tartott hangverseny összes jövedelm­e 641 ft 10 p.krra megy, melyből a 240—250 p.ftnyi költség levonat­van, tisztajövedelemnek marad 400 p.ft. E tavasz folytán még egy hangversenyt szándékoznak rendezni a muzeum udvarának kertté alakítása végett. Re­mélhető , hogy a közönség azt is hasonló részvéttel kiséri, s hogy akkor már a kiadási költség sokkal kevesebb, és így a tisztajövedelem sokkal több lesz, mivel a terem ez alkalommal a hangverseny-adásra elkészíttetvén, máskor már nem lesz szükség a föl­szerelésre. Most csupán a játék-emelvény fölállítása 150 p.forintba került. — Treichlinger József műkereskedésében leg­közelebb következő czimű eredeti zeneszerzemények jelentek meg : Viszontlátáskor, magyar zenemű, zongorára, szerzetté Dobozy Károly, ára 24 p.kr. — Művész szerelme, csárdás zongorára, szerzetté Dobozy Károly, ára 24 p.kr. — Erdélyi csárdások, zongo­rára szerkesztő Sárközy Ferencz, ára 24 p.kr. — Emlék Egressi Béni sírkövére , zongorára szerző Kir­ch János, ára 30 p.kr. — Szatmári csárdás, Az atya keserve és Halászdal zongorára alkalmazd Kirch János, egy-egynek ára 20 pkr. Művész álma, csárdás Döme Józseftől. — Ajánljuk a magyar zene barátinak figyelmébe. — A Bécs és Pest közötti közlekedés gyorsabb eszközlése végett folyó aprilhis 1­ -kén egy külön gyorsvonat imlittatik meg a vaspályán. Egy ily vonat rendszerint mindennap közlekedésben lesz Bécscsel és viszont, ez által a Bécsből Pestre ér­kezés, mely eddig reggeli 8 órakor történt, ezután reggeli 4 órakor fog történni.­­ A tavaszi hirtelen változó időjárás következ­tében a betegek száma megszaporodott. Leggyakorib­bak a meghűlés következtében támadt csúz-és nátha­féle bajok. A helybeli Rókus-kórházban a múlt febr. hó folytán 842 beteg vétetett föl, kik közül 334 meggyógyult, 51 meghalt s mártius hónapra 457 maradt a kórházban. VIDÉKI ÉLET. ERDÉLYI LEVELEK. IX. Mart. 16. Hiteles hírek szerint nagy fejedelemségünk kor­mánya, jelenleg épen a törvényszékek rendezésével foglalkozik. Hogy ez oly messzehaladt intézkedés végrehajtása mennyire életkérdése Erdélynek, arról elég tanúságot tehetnének azon ezer meg ezer perek, melyek a kezelő hivataloktól csak az utóbbi évek­ben is törvény útjára utasíttatának. Hazánkban is­ kezdenek az eddig szokatlan úton­­állások napirendre jönni, épen jelenleg rögtönítélő­­törvényszék van összeülve Marosszékben. E.­szent György helységben, hol csákfalvi Suba Márton fö­lött közelebbről fog eltöretni a bírói palcta. Ezen ember a feladás szerint egy más földészt, kinél 280 ft. pénzt észrevett, Csobfalva helység végén megtámada, késő estre i­s reáfogva baltáját, kö­veteié hogy pénzét adja át. A megtámadott, pénzének átadását, s hallgatást ígért ha a rabló kegyelmezni fog életének. Ez a pénzt átvette s az utast sértetlen hagyá. Az utas azonban a faluba visszatérő rablót távol­ról kisérte, kit a helységi elöljáróság utján házában el is fogatott. Jelenleg foly keresete , mi lesz az eredmény nem tudhatni. A herczeg Würtemberg-rhédei-kastély előtt min­dig csoportosan áll a nép, várva az eredményt. Tán e rettentő példa fékezendi a mindinkább lábrakapott kicsapongásokat s tolvajságokat, me­lyek a lefegyverzés óta birtokainkon egész biztosság­gal gyakoroltatnak, nem lévén az egyének kezében semmi erő, mitől rettegjenek a bűnösök, a törvényt pedig ezer út lévén kijátszani ott, hol a tolvajok a cselédség közt elég c­inkostársra találnak. Híresztelték, hogy a kormány szándékoznék bizo­nyos cselédtörvényeket is létesíteni. Ez igen szük­séges volna a cselédtartók részére, kis háztartásuk­ban oly anarchiát kénytelenek tapasztalni, mint alig jellemző a forradalmi napokat. Vagy törvénynek kell alkottatni, vagy a régi gaz­dai jogoknak visszaállani, hogy a cselédtartók kor­mányozni képesek legyenek cselédjeiket. Most mindenfelé a múlt levelemben említett jö­vedelemadótárgyak bevallása sürgettetik. Elvégre mind a hivatalnokok, mind a nép kezdi érteni ez intézkedést, mely egyelőre az utóbbit oly nagy rémületbe hozta.

Next