Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)

1852-05-01 / 644. szám

1852 harmadik évi folyam. 044 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken : Évnegyedre 5 f. — k p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkiuti eladás is megszűnt. Pasten: Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 4 „ — „ „ i Félévre . 8 „ — „ „ I Egyes szám . . 4„„ NAPLÓ. ___Szombat, máj. 1-én. H IRDETÉSEK és MAGÁNVITAK. Hirdetések négyha­sábos petit-sora 4 p. kr.- jával számitlatik. A be­iktatási s 10 p. krnyi külön hélyegdíj t előre lefizetendő a Magán viták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával száim'tta- tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ: anyagi ügyeit tárgyaző pedig E51I0H fi. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-ntcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hőnap elsejétől számittatik. Minden bérmentellen levél visszesuleuittntik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap, délesti érákban. ■ jelen Előfizetési fölhívás május és junius hónapokra. Az előfizetés elfogadtatik vidékre postán küldve 3 ft 20 krjával. — Budapesten házhoz küldve 2 ft 40 kr pengőben. TARTALOM: Telegraf i tudósítások. A consulság és császárság. Lapszemle. Hivatalos. (Postaügy.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) K ü 1 föld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvétia. Portugália.) Leguj a b b. (Paris. London.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze.) M ü tár. (Isabella. Eredeti novella. R. fi.-tói.) Budapest, máj. 1-jén TKLESBAFl TUDÓSÍTÁSOK Páris, apr. 29. — A törvényhozó gyűlés a scnatus alkotmányjavaslatait a bizottmányi indítványok sze­rint 63 szóval 20 ellen elfogadta. Pest, máj. 1. Tapasztalati észlelet, hogy az újabb száza­dok folyama alatt Európában akárhol tétetett kísérlet köztársasággal, az mindenütt igen nyo­masztó erő hatalmi uralkodásra vezetett. Eifen állításnak élő példája Francziaország, mely az első véres respublica után, a nagy csá­szár hatalomkara alá került, s a meglepetés, a gyávaság szülte 1848—diki köztársaság után, Napoleon Lajos korlátot ismerni nem akaró ad­ministrativ politikájának igájába dűlt. Ki tagadhatja, hogy a Napokon Lajos ál­tal kiadott uj franczia alkotmány Franczia­ország s a franczia nemzetnek legnagyobb er­kölcsi megveretése s büntetése, midőn az által a képviseleti rendszerére büszke, s annak min­den tulságaira hajlandó Francziaország egész múltját megtagadni kénytelenittetik, oly férfi vasvesszeje alatt, ki nem bir egyébbel, mint egy nagy név átkölcsönzött nimbusával. Napokon Lajos a dec. 2-diki mentőtény utáni eddigi, lehet mondani, első időszakban a consulsági Francziaország felelevenítésén dol­gozott, s az uj alkotmány hivatalosan is ennek viszhangjául, s utánzásául adatott ki. S kérd­hetjük, birhat-e állandósággal a consulsági al­kotmány, s a herczeg-elnöki kormány ? A mű­velt Europa közvéleményére figyelve, e kérdésre igennel nem felelhetünk. S maga Napokon La­jos, mint újabb nyilvánításaiból következtethető, nem tekinti magát, mint a franczia társadalom megmentőjét. már feladata, s hivatása végpont­jához elérkezettnek, ő kezét a császári korona után készül kinyújtani. És sokan úgy véleked­nek, hogy ezen uralmának ideiglenes jelleme el lesz enyésztetve. Azonban meg kell gondolni, hogy uralkodása akkor sem lesz egyéb , mint dictatura, melyet a viszonyok hatalma jelenre, úgy látszik szük­ségessé tett, s melyet ö azon ténye által monar­chiái hatalommá akarna átváltoztatni; de a nélkül, hogy belső lényegének megváltoztatá­sára elegendő erővel, s a napóleoni monarchia uralma állandó megalapítására, a viszonyokban eléggé, kedvező alappal bírna. Francziaországban nem halt ki annyira a pol­gári szabadságbani hit, az ez utáni vágyódás, mint első Napóleon korában, az első köztár­saság bűnteljes , borzalmas korszaka után , az akkori nagy háborúk durva korszakában, hogy állandón elhordozná politikában a feltétlen en­gedelmességet . s igazgatásában a fokozatos alárendeltségnek azon ridegségét, mely minden önálló közéleti mozzanatot kizár. Legkevésbé sem alapítható pedig állandón tartható állapot azzal, ha valaki, mint a franczia köztársasági elnök szavaival, s kifejezéseivel a forradalom­nak, legalább forradalmi elveknek hizeleg, tet­teivel pedig absolutisraust tanúsít. Azonban, mikor, miként történhetnék erős, erélyes, de mérsékelt monarchia helyreállítása, az most nem lehet conjecturák tárgya. LAPSZSILR. A Magyar Hírlap (máj. 1-sői száma) R. kKtól a XXII. czikket közli, melyben különösen az elemi és népiskoláknak hazánkbani czé'szerűbb elrendezé­séről történik szó. „Legnagyobb része a népnek pol­gári sorsánál s hivatásánál fogva csak annyi időt fordíthat — úgymond czikkiró — iskolai képzésére , a mennyi csupán elemi ismeretek szerzésére elegendő. Szükséges tehát, hogy ezen drága idő reá nézve az iskolai rendszer hiányossága s a polgári társaság sziikkeblüsége vagy hanyagsága miatt cl ne vesz- szen. S valamint minden műveltebb s magasb népré­tegek érdekében létező tanintézetek fentartásához a köznép is járul adójával, úgy viszont igazs igos, hogy ama felsőbb , műveltebb cs tekintélyes rétegek azért a kamatot leróják s már csak a társaság érde­kében is azon osztály illő neveléséről gondoskodja­nak , mely az állampyramis alapját képezi.“ — Elő­adja ezután czikkiró , mi azon legkevesebb , mit egy szántóvető népből álló községben minden valláskü­lönbség nélkül mint eredményt az elemi oktatás után követelni lehet. — Szól továbbá a vasárnapi iskolák tantárgyairól is, Hogy mennyit tesz végre egy czél- szerűen rendezett jó népiskola, bizonyítványul s utánzásra méltó például mutatja fel az iró hazánk­ban , s névszerint Vasmegyében Fe!ső-Lő helységet. A Lloyd a spanyol állodalmi alkotmány közellevő megváltoztatásának jelenségeiről szól. Párisi levele­zője Írja ugyan, hogy a 22-diki ConsUtulionnelben azon állítás foglaltatik, miszerint a spanyol kormány azon ponton van , hogy Francziaország példájára megváltoztassa az ország alkotmányát. E tudósítás egybohangzik azon levéllel, mely a 21—diki Uni- versben Valdes-amas marouis , snanvol követ aláírá­sával jelent meg. Valdegamas marquis, ki ezelőtt egy­szerűen Donoso Cortesnek neveztetett, Spanyolország­ban a parlamenti rendszer egyik legbuzgóbb bajnoka volt. Most azonban tollat ragadt, hogy mutogassa Spanyolországbanaparlamenti rendszer korlátolásának szükségességét. Ezen irat tulajdonképen a madridi Heraldo, a parlamenti rendszer egyik legbuzgóbb pártólója ellen van irányozva , s már azon körül­mény, hogy egy diplomata személyesen s nyilvánosan lép fel, sok gyanitásra adott alkalmat, s többen úgy vélekednek ebből, hogy a spanyol alkotmány egészen el fog töröltetni. A fenebb emlitett levelező azonban fölhoz egy befolyásos spanyol mérsékelt-párti követ által irt levelet, melyben az áll, hogy a kormány­nak nincs egyéb szándéka , mint uj választótörvény kiadása , a követek némely törvényes attributióifiak korlátolása s a törvények megvitatásának egyszerű­sítése. Csakhogy a mostani spanyol kabinet, ámbár a dolog különben el volna döntve, nem igen mer vele előállani; s alkudozások folynak a kormány s a mérsékelt párt több főnökei közt, hogy e párt a kor­mány ime czéljainak megnyeressék. 8 minthogy épen a Heraldo, mely Narvaez lapja, lép fel oly hevesen a fenálló alkotmány mellett, a kormány va­lamely titkos tervétől jtart Narvaeznek, kinek a had­seregre gyakorolt roppant befolyása előtte sem titok. Az idézett levél végén az mondatik, hogy a királyné, mielőtt ily nagyfontosságu politikai rendszabályokra határozná el magát, meghallgatandja Narvaez őszinte tanácsát, s ime beszélgetéstől fog minden lüggni. A Wanderer a porosz pairség kérdésének a po­rosz második kamara általi eldöntéséről s tulajdon­képen elvetéséről elmélkedvén , úgy találja, hogy a második kamara azon coalitiója, mely az elvetést eredményezte, nem foglal magában elvi ellenzést minden pairség ellen, vagy az első kamara mostani egybealkotásának minden válloztatása ellen. A coa- litióból legfelebb a lengyel párt s a tiszta baloldal akarhatta minden pairkamara felállítását ellenzeni: de a többség egyéb töredékeit bizonyára más indo­kok vezérelték. Már az első kamarában csak ennek uj egybealkotása, csak a választandó elemek minő­sége forgott kérdésben. Hanem a lovagrendi párt min­den módon arra törekedett, hogy egyébben elvesz­tett vagy szűkített mezejét az első kamara egybeal­A PESTI NAPLÓ MÜTÁRA. ISABELLA. (Eredeti novella.) (Folytatás *). „Barátom — szóltam a grófhoz lehetőleg halk han­gon, s oly kifejezést adva arezomnak, mintha szerelmi ömledezéseket súgnék neki — nincs egyéb hátra, mint engedelmeskedni, mert különben el vagyunk veszve ; az ily házasság felbontható, ha megtudatnék is, de ki fedezhetné fel, ha kedveseinken kívül senkinek sem szólunk felőle. Mi a pap előtt leteendő eskünk da­czára is hívek maradunk kedveseinkhez, Lajos nem fog kétkedni bennem, s hasonlót teszek fel Antóniá­ról is. E házasság megsemmisíthető, s most éltünk attól függ, hogy — „Nem szólhattam többet, mert a pap elő vezettetett már. Az indítvány, mely bizarrsága s különössége ál­tal azonnal megnyerte a tömeg tetszését, némelyek által ez okbői, másoktól pedig jó szívből, a legélén­kebb tetszéssel pártoltatott; az indítványttevő még inkább felizgatta a tömeget, mely zajjal követelte, hogy a szülői zsarnokság ellen indítványozott terv azonnal kivitessék. Ismeri ön kapitány úr a tömege­ket , minél bizarabb valamely eszme, annálinkább megkedvelik azt, szóval, nem maradt egyéb hátra, mint engedelmeskedni, sőt örömet színleni. Nemde átlátja ön kapitány úr, hogy ezt kelle tennem, én ha­sonlót tettem fel Chenier felől is. ,,S én addig, mig ez történt, epedve vártam Re- naldomra, nem gyanítva, hogy ő mással lép az oltár­hoz“, szakitá félbe Isabella elbeszélését Antonia, ki­nek szép arcza önkénytelenül elárulta, hogy ezen jele­net emléke még most is kellemes benyomást tett reá. „S én sem gyanitám, szólt Chenier, hogy Isabel- lám mással esküszik meg, de hisz ez nem is volt há­zasság , mert csak néhány óráig tartott. „Hála az égnek I kiáltott fel Antonia, ki mélyen elpirult ezen önkénytelen felkiáltás után. *) Lásd P. _N. 643. számát. „Te örökös szerelemféltő, bizony még gyanúba ho- zasz a kapitány úr előtt, — dévajkodott Isabella. — „ügy van kapitány úr, mi összeeskedtettünk. Nemde sajátszerü házasság volt ez, néhány óra előtt egyi­künk sem gondolt reá, s most vidám arczczal kellett egymásnak hűséget esküdnünk, mig szivünkben fo- róbban, mint valaha, lobogott a kedveseink iránti szerelem, de hisz ez annyi milliószor történt meg már az életben. Mi reánk nem neheztelhet a teremtő e hamis esküért.“ „Mely után — vágott most közbe a gróf, — ezer szerencsekivánatokkal halmoztattunk el, lakodalmunk víg zaj, é!énk zene s fegyverropogások közt ületelt meg; sokan irigylették boldogságunkat, s mi aggódva folytattuk szerepünket, melyből nem lehete többé ki­esnünk. Az est elmúlt, az órák haladtak, éjfél lön, számunkra egy közelfekvő malom jelöltetett ki, a molnár, a ki násznagyunk volt, legszebb szobáját ké- szité el, már zengett a dal, melylyel fel akartak kísérni. „De egyszerre lőni kezdtek az előőrök — beszél most ismét Isabella — a legharcziasabb katona sem örülhetett úgy a csaták zajának, mint én örültem e perezben; mindenki fegyverhez kapott, s a csata alatt, bár életünket koczkáztatva, egyesültünk a királyiak­kal, de ón mégis már e csata alatt halálos sebet kap­tam“ szólt Isabella. „S én ezt csak később tudtam meg,— beszéle a gróf — mert azt hittem, hogy Isabella szerencsésen a szekerekhez ért, azzal, a kire bíztam, de ezer em­ber is elesett, s többen egész bizonyossággal állítot­ták, hogy Isabella agyonlövetett, — seholsem lelhet­vén fel őt, hitelt kellett adnom e szomoritó hírnek. „S nemde szinte jól esett, hogy megszabadulhatott kedves nejétől — dévajkodott Isabella. „Százszor mondtam már önnek, — felelt Valo- niére — hogy forró könnyeket hullattam, holt hirét hallva; ön kétszer mentette meg éltemet, s én oda­adtam volna napjaim felét, ha visszaszerezhettem volna önt. Szomorúan haladtam előre, miután hasz­talan volt minden keresésem. „AVendéban akkor mindennap több csata vívatott, mert az egész vidék el lévén lepve a két párt apróbb csapatai által, ezek minduntalan összeütköztek, mi még az nap új csatát vívtunk,s én ismét elfogattam.“ „S én azalatt, ezer veszélyek közt elértem Sab­lesbe, — beszélt most Antonia — hol megtudtam, mily veszélyben forgott a kórházban Renaldom, s megtudtam azt is, mit tön érte kedves barátném. „De azt nem tudtad meg, hogy megesküdött velem, mert ez , nemde, kétségbeejtett volna, — enyelgő Isabella. „Ezt halálod hírével egyszerre hallottam meg ! — felelt Anton a. „De nem i'en sirattál, — pajzánkodott a szép barna nő. „Ne hamiskodjól rósz nőr, — válaszolt Antonia — hisz tudod mennyi könyeket hullattam érted, kinek annyit köszönhettem, de nemcsak téged kellett sirat­nom, hanem Renaldomat is, mert csakhamar megtud­tam kedvesem új fogságát, meg azt is , hova vitetett. „Akörülményekhatalmas akiállott veszélyek egé­szen átalakítottak, eltudtam tűrni minden fáradtságot, képes voltam mindent merni; most Isabellára gon­doltam, s méltó akartam lenni hozzá. „ők csakhamar tisztábajöttek az iránt, hogy sze­retni és szerettetni a női szív főfelhivatása, és mi természetesebb, minthogy magok közt folyvást arról csevegtek, a mit ott künn hallottak, s a mit e tapasz­talásuk következtében, képzetük által a jövendőről alkottak. Minden-Jtépeik, reményeik alapja a szere­lem volt, erről beszélgettek folyvást, s mivel mi kie­sebbek gyakran hallgatództunk titokban, hogy vájjon miről csevegnek magok közt a nagyobb leányok , mi is csakhamar oly fogalmakat szívtunk be, melyek bizony nem voltak befoglalva tanulmányi rendsze­rünkbe. „Megvallom, hogy midőn a szerelem édjeiről hal­lottam őket beszélni, midőn elmondták, mily nagy üdv egy szép ifjútól szerettetni, és őt szeretni, midőn élén­ken festették a szerelem boldogságát, szívein (bár csak 14 éves valók még) mégis nyugtalanul kezdett dobogni, s rövidleg nem tudtam másról gondolkodni, mint arról, a mit a nagyobb leányoktól hallottam. Ezen gondolkozás nyomán tovább szőttem ábránd­jaim képeit, s rövid idő múlva alig volt egész intéze­tünkben oly hölgy, kinek keble zajosabban sóvárgott volna, mint az enyim. „Ah e korban fölötte boldogtalan voltam , a három év, melyet az intézetben kellett volna még töltenem, örökkévalóságnak tetszett, s hogy mégis vigasztal­hassam némikép magamat, egy eszmeképet alkottam magamnak, melynek valóját föllelhetni reménylettem egykor a nagyvilágban, hova annyira vágyódott ki sovárgó kebelem. „Óh ! de még három évig várni, mig létesíthetem mind ama szép álmokat, melyeket felhevült képzetem alkotott. S ideálom folyvást előttem lebegett. Nem akarok azzal hizelkedni Lajosomnak , hogy egyesül benne mindaz,amit eszményemben központodtottam. De hiában, elvégre meg kell azzal is elégednünk, a mit a sors nyújt, — dévajkodott Isabella, mosolyogva tekintve Chenierre. „De im! mily hosszasan fejtegetem önnek a balga leány szívábrándjait és reményeit, a helyett, hogy elmondanám önnek, mikép ismerkedtem meg férjem­mel és Chenierrel. „Nevelőintézetünkben a farsangon át több táncz- vigalmak adattak, melyekre meghivattak a nevendé- kek közelebbi rokonai. Én már előbb is, mindig örül­tem e tánczvigalmakra, de csak azért, mert tánczol- hattam , s szebben öltözhettem fel; ámde mióta oly nagy uralmat vívott ki fölöttem a szerelmi sóvárgás, zajgó szívem, mely nem akart három évig várni, e tánczvigalmaktól reményletto a szerelmi hajnal fel- virultát. „Tudtam, hogy a tánczvigalmak alatt több neven- dék nő kötött már titkos szerelmi viszonyt valamely ifjúval, s most azzal csitítám zajgó szívemet, hogy a legközelebbi tánczvigalom alatt számomra is földerül az új korány. „Nem volt többé nyugtom, s senkisem várta inté­zetünkben oly nyugtalanul az első tánczvigalmat, mint én. Egy titkos szózat folyvást azzal biztatott, hogy nemsokára részesülendek az üdvben, melyet meg három évig nélkülözni lehetetlennek tartottam. „S o sugallat nem csalta meg nagysádat ? kérdez­tem én? „Nem, mert a mint az első tánczvigalom bekövet­kezett , egy deli szőke udvari apród, a ki mindjárt szemembe ötlött, csakhamar közeledett hozzám. „S ezen apród — folytató a szép barna nő, csinta­lanul tekintve Chenierre — fölötte pajzán ifjú vala, képzelné-e ön, a dévaj, oly vakmerő volt, hogy még azon este megvallotta, hogy szeret. (Vége kot )

Next

/
Thumbnails
Contents