Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)

1852-06-01 / 668. szám

1852. harmadik évi folyam. ' 068 Kedd, jnn. 1-jén. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken : Pesten : Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 ki p. Félévre 10 ,, ,, .. Évnegyedre 4 ,, — A havi előfizetés, mint a ..... „ számonkinti e la d á s is! e e're ” ” ” megszűnt. | Egyes szám . . 4 ,, ,, \ A PLÓ. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések négylia- íálios petit-sora 4 p. kr.- javai számittatik. A be- igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta- tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza I.affert ház 8. Szerkesztési iroda: Uri ntcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindiga hőnap elsejétől számittatik. Minden bérmenlellen levél vioszautasittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. • jelen TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Lord John Russell levele a London-ci- tyi választókhoz. Paris. (Pártsurlódások. A legitimisták meghasonlása. Száműzött tábornokok állása. A szent hely kérdése.) I.|a p s z e m 1 e. Hivatalos. (A császár Ö Felsége érkezése. Legfőbb rendőrhatóság. Postaügy.) Fővárosi élet. Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Belgium. Oroszország.) Vegyesek. (Nemzeti színház.) Mű tár. (A varchoniták. Eredeti novella Jókai Mór-lói. Budapest, jnn. 1-jén TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­Trieszt, máj. 23.—(Tengerentúli posta.) Mintegy 1400 angol Reynold ezredes vezénylete alatt Ran- gunt és Martabant ostromolta. Három brit gőzös segité elő a támadást. Martaban borabáztatotf. A britek elvettek 130 álgyut; veszteségük 18 halott, 132 sebesült. A birmanok 25,000 embert állítottak a csatatérre. Rangun bevétele itt álgyulövésekkcl üdvözöltetett. Campbell tábornok a momundokat Peshawer erősség mellett megtámadta, s kétőrai csata után megverte, mire azok futásnak eredtek , s utjok- ban minden helységet felégettek. Hir szerint Kohis- tanban Dost Mohammed ellen lázadás ütött volna ki; ez legifjabb fiát 4 álgyuval küldte a lázadok elibe. Malabárban nyugtalan mozgalmaktól tartanak; a hely­őrség megerősitetett. A kereskedelmi forgalom mind a be- mind a kivitelre élénk. — Máj. 29. — (Heti vásári tudósítás). Kávé, czu- kor szilárd áron. Amerikai gyapot még útközben eladatott 35—36. Gabna szilárd. Olajok a váltóvi­szonyok ellenében alantabb. Alexandria, apr. 21. — Gyapot szilárd áron. Ár­folyam Londonra 98;,—99. A vörös tengertől érke­zett tudósítások szerint egy franczia sorhajó, állítólag egy Amphilábaiban fekvő pártvenalt elfoglalandó, Dzseddába megérkezett. — Az osztrák consulatus Chartumban igen nyereséges kereskedelmi szerződést kötött Abyssiniával. Zara, máj 25. A montenegróiak támadásai megszűntek. Hirszerint a senatus parancsot adott volna ki a rablóit jószág visszatérítésére. Herczc- govinába 1400 emberből álló török csapat érkezett meg. A lakosok Bagniániba futottak. Páris, máj. 27. — A közoktatási indítvány visz- szavétetett. 4% rente 99 fr. 60 cent. 3% 70 fr. 60 cent. Frankfurt, máj 27. — 5% metall. 71; üzletnél­küli. Becs ; 99%. Lombard 84%. Bern, máj. 25. — A Potieuxban tartott népgyü- lésre igen számosán jelentek meg; a programmnak minden czikke egyhangúlag elfogadtatott. A londoni Globe közli lord John Russel- nek a cityi választókhoz intézett politikai hit­vallását , melynek alapján kéri tőlök azon kül­detés megújítását, melynek erejénél fogva már több mint tíz éve ül a parliamentben. Ezen ok­irat nagy politikai jelentőséggel bir, miután több, részint protectionista-tory, részint radical lapok egy idő óta azon hrrt terjesztgeték, hogy lord John Russelnek nem igen van kinézése új­bóli megválasztatására, s e miatt a kiizdtérről visszavonulni készül. E nem igen jóakaratu sugdozásokra lord Jolin Rüssel megfelelt, s a felelet dicséretére válik annyiban, mennyiben tagadhatlanul azon mér­séklet-, s tisztaság- ügyesség- s szilárdsággal van szerkesztve, mely a volt wliig miniszterelnököt jellemzi. Szerencsésen, s mégsem kérkedve, ma­gasztalja a kereskedelmi szabadság politikáját, mely öt év alatt az angol népnek 12 millió font sterlingnyi adótóli megkönnyebbülést szerzett, s ugyanaz alatt, mit már ma senki sem hoz többé kétségbe, lényegesen megjavította a dolgozó néposztályok anyagi állapotát. Ügyesen szól a még kérdés alatt levő ügyekhez, különösen a zsidók felszabadításához , melynek keresztül nem vitele miatt neki szemrehányásokat tettek. E politikai hitvallás nem oly heves, nem oly élénk, mint Sir James Grahamé, de valószínűleg szintoly kemény csapás a protectio elvének, mint az. Kivonatban már közöltük volt; itt követke­zik egész terjedelmében: „Uraim, több mint tiz éve, hogy egy választói kül­döttség meghíva, hagynám el azon ülést, melyet ak­kor a parliamentben elfoglalék, s legyek a London- city képviselő-jelöltje. Azon időben a strandi válasz­tók teljes bizalmát birám, s nem vala okom attól tar­tani , hogy a közelebbi választáskor azt tőlem roeg- vonandják; de unszoltak, hagynám ele tisztes állást, mivel csata vala vívandó a kereskedelmi szabadság kérdése fölött, s e csata vívására legkedvezőbb tér vala az ország fővárosa. Elfogadám tehát meghívá­sukat, s megválasztatám gyenge többséggel. „A lord Melbourneféle kormány által aparliament elibe terjesztett tervek a kereskedelmi szabadság po­litikája felé való fokozatos, de határozott haladás jel­lemével birtak. Az idegen gabona behozatalára vetett súlyos vámnak mérsékelt állandó vám által kelle fel­váltatni. A ezukor s idegen fa behozatalára vetett differentialis vámokat nevezetes arányban le kelle szállítói. E javaslatok clvettettek , s lord Melbourne minisztériuma visszalépett. „Sir Robert Peel politikája 1832-től 1845-ig a kereskedelmi szabadság legszélesebb elveire vala fek­tetve. De gabona s ezukor nem igen vala e politika által érintve. Azonban 1845-ben Peel Robert, társai­nak a gabonavámok teljes, bár fokozatos eltörlését ajánlá. Ót e kérdésben az egész szabadelvű párt gyámolitá, és segité őt abban, hogy mind a két ház­ban elfogadtassa ezen elvre fektetett törvényjavas­latát. Sir Robert Peel 1846. júniusban, miután e nagy rendszabályt cicibe lépteié, beadá lemondá­sát , kifejezvén reményét, hogy utédai a kormányon lolytatni fogják politikáját, t. i. az Anglia és idegen nemzetek közötti viszonyokbani szabadság kifejtését. „Az utolsó minisztérium mégis felelt ereménynek. 1846-ban előterjesztettünk, selfogadtattunk egy törv.- javaslatot az idegen ezukorra vetett differentialis vá­mok fokozatos eltörlésére. E (örvény elve még életben van, s 1854-ben a gyarmati, s idegen ezukor vámja egyenlő lesz. 1849-ben előterjesztettük, s.elfogadtattuk a hajózási törvények visszavételét. A múlt évben egyen­lőkké tettük a kávé-vámokat, s alábbszállitottuk a fa differentialis vámjait. — De még tovább menve, 500.000 fonttal alábbszállitottuk a bélyegadét, kü­lönösen azon részében, melylyel az ingatlan vagyon átruházására nehézkedett. S hasonlóképen a nagy nemzeti érdekek iránti gondos figyelmünk szellemé­ben öregbítettük a földmivelésnek javítások czéljából adott előlegezéseket, melyek egyébiránt már Peel Róbert igazgatása alatt szentesítve valának. A ha­józási törvények »visszahívását a hajóktól szedett különféle dijak alábbszállitása követte, s más fontos módosítások is hozattak be a törvényhozásba az erkölcsi jellem emelése, s a kereskedelmi tengerészet érdekei előmozdítása végett. „A kereskedelmi tengerészek pénztárának kérdé­se, mely matrózainknak oly sokáig adott elégedet­lenségre okot, kielégítő megoldást nyert a közkincs­tár részéről nyújtott bőkezű segélyezés következté­ben. Az ország kereskedése hatalmas ösztönzőt nyert azon mindig gyarapodott segélyezésekben, melyek­ben az anyaország és gyarmatok közötti hajózási- szolgálat részesittetett. Előmozdítottuk ezukorter- mesztő gyarmatainkban a bevándorlást, s kifejtettük ottan a közmunkákat oly kölcsönök engedélyezése által, melyekért az anyaország állott jót. „Ne\n szükség vesztegelnem a kereskedelmi sza­badság politikájának kifejtésére s kiegészítésére tett további rendszabályoknál. E politikabölcseség iránt a legmeggyőzőbb okokat önök, a pénzügyi állásnak mostani kincstári banczellár által adott kifejtésében találandják. Beszéde legkomolyabb figyelmökre ér­demes. „A tiz év óta követett politika eredményei követ­kezőkben foglalhatók egybe: 1. 9 millió font sterlingnyi összeggel kevesbittettek eltörlés vagy alább.;zállitás által a vámok. 2. A fogyasztási adó 1,500,000 font sterlingnyi összeggel ugyanazon módon. 3. A vámok 1850-ben még 500,000 font. sterling­nyi összeggel kevesbittettek. 4. Az abladadó házadóvá változtatott át, mi az adózóknak 1,200,000 ft st, könnyebbséget szerze. 5. A vámok, fogyasztási adók, bélyeg, és egyenes adók’jövedelme 1842-ben 48 millió font steiling, 1851-ben pedig 46,600,000 font sterling volt. E szerint az adózók megkönnyebbittettek évenkinti 12 millió 200 ezer font sterlingnyi adófizetés elengedé­sével , s a kincstár e mellett még sem vesztett többet 1.400.000 ft. sterlingnél. „E tényekkel, melyeket önök elébe terjesztek, nem félek elfogadni a küzdelmet, mely végkép s teljesen határozzon a protectio s kereskedelmi szabadság közt; s mi engem illet, én kész vagyok a követ­kezőket állitni s bizonyítói : j 1. Hogy a gabonabehozatalra soha sem lehetend semmi protectiói vagy fiscalis czélu vámot vetni, j 2. Hogy az utóbbi tíz év kereskedelmi politikája nem rósz, melyet enyhitni kellene, hanem jó, mely- lyet tovább kell fejteni; nem oktalan és káros poli­tika , melyet meg kellene dönteni, változtatni, vagy módositni, hanem igazságos és jótékony rendszert képvisel, melyet gyámolitni, szilárdílni és oltalmazni szükség. „Mindamellett léteznek még az iparszabadságnak némely megszorításai, melyek megérdemlik figyel­münket. „Az ingatlan tulajdon átruházása még oly törvé­nyes nehézségeknek, költségeknek, időhaladékok­nak van alávetve, mik igazságtalanul csökkentik a tulajdon e nemének értékét, s melyek nagyrészint gátolják azt, hogy az iparosok is belé fektethessék takarékjaikat. „A vámügy igazgatása egyszerűsítendő, mennyire csak ez a bözjövedelmek biztosságával összeegyez­tethető. „A törvényhozás kötelessége elszüntetni azon megszorításokat s terheket, melyek még nyomasztó­lag hatnák a tengerészeti iparra és csökkentik ennek virágzását. „Most már elhagyva a kereskedelmi politika kér­déseit, figyelműket más, nem kevésbbé fontos tár­gyakra fordítom, melyek az utolsó minisztérium fen- állása alatt komoly tanácskozásaink tárgyát ké­pezték. „1847-ben kereskedelmi veszélyek s félelmek arra birtak, hogy saját felelősségünk alatt felfüggesszük a bank forgalmát szabályozó törvényt. 1848-ban a szá­razföldi forradalmak miatt a közbátorság megzavará­sától, s Irlandban lázadás kitörésétől lehete tartani. 1846—48-ban a burgonya rejtélyes ismeretlen be­tegsége az egész burgonyatermést semmivé tette. „A kegyetlen éhség kínjait csaknem 8 millió font sterlingnyi költségáital enyhítettük,mit részint munka­nélküli munkások béréül, részint eleség gyanánt ad­tunk ki azoknak, kiknek nem volt mit enniök. Ezek voltak a szenvedő népesség felsegitésére tett első a közvetlen rendszabályok. Remélhetjük, hogy Irland állapotjára nézve nevezetes javulás kiindulási pont­ját képezendik azon törvények, melyek a parliamen- ten keresztülmentek , nagy vasutak építését, különb­féle földmivelési javításokat, jelzálog! adósságokkal terhelt ingatlanok eladását, s utoljára a választó jog kiterjesztését illetőleg. „Az utolsó öt év alatt meghonosittatott,s okszerűen gyakorlatba léptettetett az alkotmányos szabadság Canada nagy tartományunkban. Felső- és Alsó-Ca- nada közötti villongások, a törvényhozótest és kép­viseleti gyűlés közötti viszályok, örökké despotismus és tétlenség közt ingadozó kormányhatalom helyett, ott most minden állodalmi hatalom egybehangzólag működik a közjóra, s fáradságait mind a kincstár jövedelmeiben mind a népesség számában mutatkozó bámulandó haladások jutalmazzák. Reményiem, hogy e példa nem lesz elveszve sem a többi gyar­matok, sem az anyaországi kormányra nézve. „Antillái gyarmatainkban a húsz év alatt létesí­tett két nagy változás, a rabszolgaság felcserélése s az egyedárusság felváltása szabad versenyzettel, egy ki sé szorult helyzetet idézett ugyan elő : azon­ban ma már általában e gyarmatok, virágzások meg­újulását ott keresik, hol keresniök kell, a földmivo- lési és műipari üzlet tökéletesítésében. Az utóbbi öt év politikája felett szemlét tartva, mi, kik a politika vezetői voltunk, őszinte megelé­gedést érzünk, hogy lemondva hivatalunkról, a né­A PESTI NAPLÓ MÜTÁRA. A VARCHONITÁK. (Novella.) Irta Jökay Mór. IV. (Folytatát *). Elemér csüggedten lépett Dalma elé, mint ki ere- jet régóta gyújtó egy elhatározó pillanatra, s mind azt kevésnek érzi, midőn a pillanat elérkezett. — Szólni akartál velem ? kérdé szárazon Dalma. *— Még mindig ily haraggal nézesz reám ? Azon kérő arcz, e fájdalmas hang megdöbbenték Dalmát. Semmi sem oly csábitó a nőnek, mint a férfifájdalom. Inkább jó kedvet erőszakolt magára, csakhogy őt ily szomorúnak ne lássa. ■ Arczom hazug, ha haragot mutat: én örömest beszélek veled. A mit hibáztál, azt ifjúságodnak megbocsátom. Te kedvesedről akartál szólani, és ez kellemes tárgy, kivált barátok között, mint mi, kik Lásd P. N. 666. számát. egymásra nem féltékenyek. Beszéljünk róla, szép-e ? ismerem talán ? hol lakik ? — Még eddig csupán szivemben. Dalma nevetni kezdett, csak felületes értelmét tartva meg a szénák. , — ügy bizony kicsiny helyen megfér. — Kérlek Dalma, ne nevess ki, s ne viseld ma­gad úgy mint király, hanem úgy mint egykori jó barátom. Gondold, mintha most volna az, midőn egymásnak megfogadtuk , hogy a melyikünk előbb meghal, a másik azt követni fogja. — Örömmel hallgatlak. — Tudod, hogy én bohó, ábrándos, babonás fiú voltam mindig. — Jól tudom, most is az vagy. — Szivem mindenha tele volt rajongó képzetem­mel, mely az alaktalan űrben repkedett tétovázva, mint valami bolondos méhe, mely virágok helyett csillagról csillagra szeretne szállani. — Ez gyermekkori betegséged volt. — A hogy érett a szív, a vágyak tágyat követel­tek maguknak. — S te azt nagy hamar megtaláltad. — Sokáig nem az élő világban. Szivemet hölgy emléke nem tudta betölteni. Végre azon eszmére ju­tottam , melylyel köznépünk szokott tért nyitni áb­rándjainak. — Böjtöt tartottál a „Dev“ek napján, hogy éj­szaka megálmodd, a kit szeretni fogsz ? — Találtad. — Kérlek: engedd meg, hogy nevessek fölötted. •— Nekem fájni fog, ha nevetsz. — S megjelent előtted a jövendő kedves ? — Igen. Azon éjjel háromszor jelent meg álmom­ban ; lelkem túláradott a gyönyör miatt. Ez álom boldoggá tett és boldogtalanná. — S föltaláltad-e e tündértüneménynek testi kép­mását is ? Elemér kétkedve felelt e kérdésre : — Nem tudom. Dalma csodálkozva rázta fejét: „nem tudod ? Ez zavart felelet. Tán ismerőseid közül többekhez ha­sonlít ? — Csupán egyhez. Vonásról vonásra: szemei, ar- cza ugyanazok. Könnyei és mosolygása, jövése és távozása oly tébolyitólag híven hasonlitnak az élőhöz. Dalma kíváncsisága bámulattá nőtt. — Kihez ? Elemér odahajolt hozzá, megfogá kezét s rebegve mondá: — Te hozzád! . . . . Dalma ijedten sikolta fel, s kezét visszarántá. — Mi bajod ? kérdé Elemér. — Semmi .... Gyűrűd megszúrta kezemet. Elemér folytatá szavait, nem gondolva, hogy minő gyötrelemmel halmozzák azok el Dalma szivét. — Azóta ez alakot nem birom elfeledni: nappal napom, éjjel csillagom e kép. Bárhova megyek, előttem áll; ha elalszom, mosolygást ölt arczára, mellém ül, megölel, hizelgve kedvesének nevez; ar- czát arezomra fekteti s könnyeit ölembe sírja, s fáj­dalmasan panaszkodik , hogy fogva van a hideg ég­ben s nem lehet enyim örökre. — Elemér! Mit akarsz! Kiálta Dalma, irgalom­ért könyörgő arczczal. — Mit akarok ? szélt Elemér vadul lángoló sze­meivel keresztül nézve Dalraa szemein. Megakarom tudni, hogy létezik-e ily nő az ég alatt? nő, ki hoz­zád vonásra hasonlít ? A ki tulajdon képmásod test­ben és lélekben, saját másolatod asszonyi alakban ? van-e ily nő, van-e ily nő Dalma ? A leány keble majd megszakadt e kinzé kérdések alatt, arcza elsápadt, feje szédülni kezde ütésé erejével halkan rebegé. — Ily nő — nem létezik sehol. S azzal ájultan rogyott össze. E pillanat iszonyú világot önte Elemér leikébe, világot, mely elvakitá, mi előtt láthatott volna. Egész valója remegett, mint ki istenek jelenlétét érzé, s a kedves gyermeket, kit elaléltában karjaival fogott fel, borzadva tévé le nyugágya zsámolyára, 8 félre forditá tőle arczát , mintha félne tekintetével talál­kozni. Tagjain szent borzadály futott végig. Dalma eszmélni kezde s halkan rebegé: — Elemér. — Uram. A leány felemelkedék s félébren suttogá: — Miről beszéltünk ? Elemér nem birt felelni. — Arról beszéltünk úgy-e bár, szólt Dalma foly­vást félig csukott szemekkel, hogy van egy szeren-

Next

/
Thumbnails
Contents