Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)

1852-06-01 / 668. szám

j­t a múltbelinél nagyobb jóllét élvezésében, hogy közhiteit állandón szilárdnak, a közadókat tetemes a­rányban alászállítottaknak, s a közjövedelmet még­­csak igen kis mértékben kevesedettnek , a világ skéjét fentartva s Anglia nevét mindenütt tisztelten h­gytuk utódainkra. » I .,A főokot azonban, mely e kedvező eredményeket iülte , nem kell keresni sem az emberek magavise­­tében sem azon törvények valamelyikében, melyek ostansá­g szavaztattak meg a törvényhozás által. „Ezen eredmények azon szellem szüleményei, mely 's­ónunkat lelkesíti, a nagy charta, a hill of rights k­ivitatási szabadság s azon mérsé­klet következmé­­yei, melyet mind a korona, mind a parliament s n­ép tanúsított hatalma gyakorlásában.­­ „A néperő ezen önkény­es mérsékletébe vetett bizal­munknál fogva h­ivek igazságosa egyszersmind okos­ak kiterjeszteni a parl­amenti tagok választásába r­észvét jogait. Úgy tetszett előttünk, hogy a dolgozó éposztályoknak előhaladása értelmiség­i ismeretek­en a politikai hatalombani részek öregbítésével megjutalmazandó. Tudom ugyan, mily nehéz a tár­gyat illetőleg egybeegyeztetni az ősi hagyományokat , fejlődő kereskedés, növekedő népesség, gyarapodó értelmiség jogaival. Azért úgy ítélek, hogy jobb ezen egybeegyeztetést megkísérteni akkor, midőn a k­­érdés nyugodtan megvitatható s biztosságban meg­­oldható, mintsem bevárni a vihar napjait, midőn a elbőszült elemek elfojtják az ész szavát, s a hal­­ámtorlat elfedi az intő tapasztalat iránypontjait. „Nem bánom, hogy e tárgy vitatás alá jött, mert tételem szerint e vitatások megtermik jó gyümöl­­csöket akkorra, midőn e kérdés újra szőnyegre ke­­ülend. „Van még egy tárgy, mely a választó­joggal nem áll ugyan közelebbi egybeköttetésben, mely azonban nevezetes jelentőséggel bir institutióink bátorlétére nézve. A nevelést értem. Egyéni törekvések sokat tettek e mezőn, mindamellett az oktatási eszközök, bárcsak írás és olvasás tanulására, ma is a dolgozó néposztályok nagy részére nézve elérhetlenek, hozzá­­járulhatlanok. Én csak annyit mondhatok, hogy leg­élénkebb figyelemmel fogom kísérni a kérdést, mely oly mélyen érdekli a népek jövendőbeli állapotját. „Csak egypár szót szólok azon kérdésről, mely a múlt évben oly sokáig elfoglalta a parl­ament idejét , figyelmét, s megakadályozá több hasznos törvények megszavazását. Megtiltván azt, mit uralkodónk s nemzetünk világi jogai rövidítésének tekintünk, szi­gorún fentartani igyekeztünk mégis a vallási sza­badság sérthetlen elveit. „Magaviseletemet továbbra is ugyanazon gondol­kozás vezérlendi, melynél fogva a test és corpora­­tions act visszahívását javasoltam annak idejében, s mi katholikusoknak adott mind n engedmények ügy­­­­védéül szerepeltem. Ilonfitársaink egy része most is ki van zárva azon kiváltságból, hogy a parliament­i minisztérium tagja lehessen. A közelebbi választások elhatározandják, valljon a népképviselők a választók nagy többségei általi és leendőnek-e hiva ezen sértő és czéltalan egyenlőtlenségek eltörlésére. A­ par­­liamenti tagok által leteendő eskünek minden­kire nézve egyenlőnek , egyszerűnek, tekervé­­nyek nélkülinek kellene lenni, hogy egyesség, nem pedig vallási egyenetlenségek kutforrása legyen. Önök velem együtt örvendeni fognak, látva, hogy az igazságos és hasznos reformok ügyében keletkezett küzdelmek néha hosszasak lehetnek , de végre süket koronázza. Több kereskedelmi és vallás­szabadsági rendszabályok voltak korunk szüleményei, s volt idő, midőn az elmék azon kérdésekben meg voltak oszolva, midőn pártolói csaknem elcsüggedtek, volt azokra nézve bizonytalanság a krízis ideje, de végre eljött fényes diadaluk napja, s helyet foglaltak intézeteink közt. Ez történt a katholikusok inkapacitásai­ , ez a parliamenti reformmal, így van a dolog a kereske­delmi szabadsággal. Én ugyan az ezen kérdés fölött keletkezett küzdelemben csak másodrendű szerepet játsztam , de ennek is meg­volt a maga fontossága, s nem tartandom csekély dicsőségemnek, ha megtisz­telve önök képviselője nevével, közrem­unkálhatan­dok e nagy ügy védelménél, mely végső s változhat­­lan diadalát a választók közelebbi szavazásától nye­­rendi. „Ne feledjük azonban, hogy ellenfeleink ellen csak úgy küzdhetünk sükerr­el, ha mi, a kereskedelmi sza­badság bajnokai,egy szívvel lélekkel küzdünk. Nagy és hasznos haladások törvényeinkben s közigazgatásunk­ban el nem érhetők máskép, mint a világosság hala­dása , kereskedelmi szabadság s polgári egyenlőség minden barátainak szives egyetértése és fáradhatlan törekvései által. „Maradok, uraim, stb. J. Russell.“ J’áris, máj. 24. ^ A pártsurlódásoknak, bár még itt ott egy czi­­vódó hangot hallhatni, nagyrészint végük van; — nem nyilvánulhatnak sem a parlamentben, sem a sajtóban, s csak a salonokban adhatják némi jelen­­s­­ét életöknek. A Napóleon Lajos kormánya előtt, mint többször ismételtük, nincs párt, hanem egyedül franczia nép, azaz: a nyers tömeg , nép és katonaság. Ezek kormányának nagyszerű és rendíthetlen oszlo­pai, mig az úgynevezett értelmesebb rész, elégedetlen ügyvédek, tanárok, tudósok ellene zörögnek; azok, kik nyelveiken oly ékesen hangoztatták a népszabad­ság szót, a nélkül, hogy a nép sorsának javítására egyetlen árva törvényt hoztak volna, kik rögzöttebb aristokraták valának, mint azok, kik őseiket Krisztus születésétől fogva hozzák le, — igen, ezen emberek, a valóságos szájhősök — különben szabadság-bará­tok háttérbe szorulnak, és most ellenzéket alkotnak. Hol ? a salonokban, kávéházakban, korcsmákban és negyedik emeletem­ szobákban. De bármennyire ele­mezzük ezen ellenzéket, hogy benne az éltető erőt kifürkésszük , úgy találjuk, miszerint az egésznek semmi fontosságot nem tulajdoníthatni. Az idők most is olyanok, mint a régiek. Napóleon császár korában is nem volt-e ilyen megsértett hiú­ságokból alakult ellenzék, melyek a császár nemes törekvéseinek ha nem is nyíltan , de titokban, ellene szerettek működni ? Igen volt, és Stael asszonyság körül seregjenek össze Constant, Chateaubriand stb. Némi erkölcsi befolyást szereztek ugyan maguknak, de a következmények eléggé megmutatták, miszerint ők nem francziák valának. Mint régebben is írtuk , ha ezen pártmozgalom je­lentékenyebben nyilvánul, a kormány szigorát egész erejében kifejtheti, mert senki sem engedheti meg, hogy háza fedelébe, saját szeme láttára valaki égő ka­­nóczot dugjon, pedig ha ezt elnézné, nem következ­nék egyéb belőle, mint egy borzasztó polgárháború, mely hogy hol végződnék, a jó Isten tudja! A legitimista táborban némi meghasonlás uralko­dik. Két vélemény küzd egymás ellen. Egyik azt akarja, hogy legitimista hivatalt ne vállaljon, s es­küt ne tegyen­ le; a másik vélemény a mellett áll, hogy csak a nagyobbak neve álljon a zászlókon, még a kissebbek, hivatalos utón, a népre befolyást gya­korolhatnak, s kik az esküt is letehetik. E véleményt osztja Fallow, az elnök egykori minisztere, miért a tekintélyesebb legitimisták nem kevéssé boszan­­kodnak. A száműzött tábornokok levele még most is sző­nyegen forog. Bedeau tábornok, ki Belgiumban tar­tózkodik, mérsékeltebben itt, mint Changarnier és Lamoriciére. Ezen különben nem is csodálkozhatni: Belgium szomszédja Francziaországnak, s a franczia kormány könnyen vádolhatja a belgiumit, hogy el­lenes fenyegetéseket, összeesküvéseket stb. tűri el, miből komoly következmények származhatnak. Né­melyek azt is beszélik, hogy a franczia kormány a belgiumit már megintette volna a száműzött tábor­nokok kiutasítása végett, s ezt annyival inkább erő­sítik, mivel Lamoridiére magán kihallgatáson volt a belga királynál. A szent hely kérdése jelenleg élénken foglalkoztat­­ja a diplomatiai köröket. Francziaország, mint a catholicismus egyik képviselője , szivén hordozá, hogy a szent hely körül a kath. lelkészek azon jo­gokkal bírjanak, mint a görög szertartásunk, s La­tul este, hathónapi fáradság után, egy fermant eszközölt ki , mely e jogokat biztosítja. Ezen biz­­­tositások, Oroszország befolyása daczára történtek , melynek, mint tudhatni, Törökországban sokkal több híve van, mint magánk a zultánnak. Lavaleile visszament Párisba, s a szerződés jóváhagyását várja. Mindenfelől örömhíreket hallhatni, a fran­czia befolyás túlsúlya felől - s íme egyszerre csak halljuk , hogy a zultán nem akarja jóváhagyni a szerződést, s Oroszország győzött. Az egész szent hely kérdése némi szertartási első­ségekhez lévén kötve, sokkal csekélyebb , mintsem komolyabb bonyodalmakat megérdemelne; azonban semmi sincs lehetlen — és a súrlódás magas pontra hághat, ha ismét bölcsen ki nem­ békülnek. esetlen nemzet, melynek élete attól függ, hogy ural­kodója asszony ne legyen. — Valóban, arról beszéltünk szólt Elemér félel­mes elfogultsággal. Te azt kérdezed tőlem, folytatá Dalma holdkóros álmodozással, hogyha egy nőnek egyik kezével szi­vét , másikkal hazáját kellene megölni, s választania kellene , melyiket választaná. — Valóban erről mind beszéltünk , szólt Elemér mind inkább összeroskadva a gondolat terhe alatt, mely lelkére súlyosult. E perezben egyszerre magához tért Dalma­s sötét, szemeit felnyitva körül tekinte: — Hol vagyok ? Mi lett? — Elszédülés urait­. — Miért nem jöttél segélyemre ? — Tevem azt, de nem vetted észre. — Beszéltem valamit az imént ?­­ — Egy hangodat sem halloni.­­— Hát az előtt mi tárgya volt beszédünknek ? Úgy. Igaz. Te egy leányról beszéltél, a­ki téged sze­ret. Ismerem őt. — Egy szót se többet erről, szólt Elemér nyug­talanul. Felejtsd el szavaimat.. Dalma megfoga Elemér kezét s szilárd hangon kérdé tőle. — Hívem vagy e? — Parancsold, hogy meghaljak, viszonta ez lo­vagi ábránddal s bebizonyitom , a mit kérdezel. — Meghalni könnyű, élni nehezebb. •— Van egy hölgy, ki téged szeret. — Nem óhajtom azt tudni. — E helgyet szeretned kell viszont. — Emberi hatalom alatt áll-e a szerelem ? Dalma büszke öntudattal monda, keblére téve kezét: — Van , a­ki szivéből ki tudja tépni a szerelmet. — De nem volt soha, ki azt idegen földbe tudta volna átültetni. — Neked tudni kell. E nő ama királyleány, kit nekem menyasszonyul hazának. — Értelek! kiálta fel Elemér. — Akkor megöltél, hogyha értesz, szólt Dalma , elfordítva égő arczát. Mondd, hogy engedelmeskedel. — Egy eg­ész világrendszert bontasz szét szivem­ben ! sohajta Elemér fájdalmasan. — Ah­, azt hiszed, hogy csak neked van szíved ? — Ne lett volna soha ! ah­ogy belső seb által vér­zem el. — Sebet vágnak a fán is, midőn új ágat oltanak bele. Ez a leány téged szeret. — Azért temessem el ? Dalma indulatosan kiálta fel: — Ha értesz és mégsem értesz, akkor rosszabb vagy nálamnál. Pedig jobbnak kell lenned, mert erősebb vagy. Elemér fájdalomteljes lemondással nyújtó kezét. — Tégy velem , a­mit kívánsz. Én kész vagyok. Dalma megragadá hévvel az ifjú jobbját,­­ némán megszorítva azt, felmutatott az égre. — Mit mutatsz ott nekem ? szólt búsan Elemér. — Jutalmadat . . . susogá Dalom szellemcsöndes hangon. S azzal a mellék­terembe sietve, elévezeté a vá­rakozó leányt. Italija elpirult és reszketett, midőn Elemért meg­látta. — Óh Dalma, én reszketek előtte, szólt, arczát an­nak keblére rejtve. — Ilyenkor legszebb a nő. A szemérempír legbá­­jolabb színe az arcznak. Elemér ! vedd e gyöngéd kezet. Az ifjú visszafojta keblébe indulatait s elfogadta a leány remegő kezét. — Vőlegényed kissé szo­morú fiú, szólt Dalma mosolyogva. Te rajta légy, hogy felvidítsd. Szive nem nyílt meg nő előtt soha, te azt tedd, hogy utá­nad bezáródjék. Csupán álmok szokták őt háboritni, te tedd őt boldoggá, hogy ne álmodhasson, ígérd meg nekem , hogy boldoggá teendőd őt. A leány zokogva hajolt Dalma kezére. Míg Elemér az őrültséghez volt közel. — Most menjetek. A Tula-szigeten ismered rejtett mulató­lakunkat, ennek magányában töltsétek bol­dogságtok első havait. Disabul ne aggódtasson ben­netek. Elemér, jusson eszedbe , hogy a kit kezedbe adok, ez üldözött angyal, kit csak te menthetsz meg ördögeitől, s ki téged isteneként imád. — Ha védeni kell, védeni fogom, szólt ez keserű nyugalommal. — Most távozzatok a palota rejtek-ajtaján. Rövi­den búcsúzzatok. El, el! — A viszontlátásig. Rebegő Elemér bánatosan. — Soha ! sohajta Dalma. .........." ggggBBBBBBBBH — Légy boldog örökre­­szólt a leány, megcsó­kolva kezét. Dalma szomorúan tekinte utánuk. Mig lépteik hangzottak, hallgatózott, s midőn nem hallék többé semmi, akkor lerogyott térdére, s arczát ágya leplei közé takarva, sírt keservesen: „So­ha sem látom őt többet ! “ A könnyek elolták a fájdalom tüzet. Azután meg­nyugodva kelt föl. — Meg vagyok mentve. Suttogá magában. A szív jéggé fagyott. Megszabadultam azoktól, a­kik üldöz­nek és megszabadultam attól, a­ki szeret. Atyám j ott a magas égben. Elégült vagy-e velem ? A pillanatban hívatlan látogató zavaró meg a d­agánt. Kublás tolakodók elő mosolygó pofával kérdezős­ködve Dalmától mennyasszonya felöl. Dalma keserű boszúval tekinte az emberre ki őt legszentebb fájdalmai közepett háborító. A boszú kifejezése lassankint gúnyos kárörömbe ment át tekintetében. Vágd le szakállodat emir s tipord a sárba, szólt neki gúnyolódva. A leány, kit számomra menyasz­­szonyul hoztál, míg én nem tartam rajta szemeim, vezéren­nel, kit még apja udvaránál megszeretett megszi­vott. d ’ Kublaj megnémult, mint kit kővé változtattak. Folytatjuk. LAPSZMMLS. Az Augs. Alig. Zeitung-nak Írják Parisból: „Né­hány nap előtt rendkívüli futár érkezett Bécsből de la Cour urnak egy levelével, melyben a követ je­lenti , hogy egy conferentiában Bad­-Schauenstein grófnál, melyen gróf Nesselrode is jelen volt, mind­két miniszter uralkodója nevében kijelentette, hogy Ausztria és Oroszország el van tökélve egyrészről „semmiképen“ be nem elegyedni valamely ország belügyeibe, másfelől azonban az 1814- s 1815-diki szerződéseket szigorán megtartatni, s ezeket szük­ség esetén egész erejökkel védelmezni. E nyilat­kozatban mint látszik, a franczia köztársaságnak utolsó átváltozása szándékosan nincs említve. Úgy mondva, magyarázatnak van fenhagyva, valljon az ab­­solut bele nem elegyedés Francziaország belügyeibe az örökös császárság helyreállítását is magában foglalja, vagy pedig a bécsi szerződések szigorú fen­­tartása ily császárság visszaállítását kizárja. Az erre válaszul az ausztriai s oroszországi miniszterekhez küldött levél hasonlóképen ily diplomatiai félhomály­ban van tartva , és nem említi sem a bécsi szerződé­seket , sem a cs­ászárságot. Leghatározottabb bizto­­sitá­s nyujtatik ebben békeszereteti Európa közbékéje fentartására a nagy hatalmasságokkal közremunká­­lás készsége iránt, de a levél azzal végződik, hogy a herczeg-elnök egy európai háború koczkáitól sem fogna visszarettenni, ha a franczia nép souveraini­­tását, tehát korlátlan jogát kormány formája változ­tatására fegyveres erővel válnék szükségessé otal­­mazni. Az Oest. Corr. azon fontos és örvendetes tudósí­tást hozza, hogy a pármai és modenai herczegség­­nek az osztrák vámrendszerbei bekebelezése, mely­nek eszméje már több idő óta forgattatik , a végha­tározó tárgyalások megnyitása által most már meg­valósuláshoz közel áll. E csatlakozás fontossága ki­tűnik azon körülmény észleleteiből, hogy ezen áldott vidékek népessége többet tesz egy millió léleknél, s a készülőben levő tény az ausztriai-német vámegyesü­­lés miden barátai által kedvező és ezen ügyet elő­mozdító gyanánt fog üdvözöltetni. HIVATALOS.­ ­ Csász. kir. Apostoli Felsége Magyarország fővárosát jun. 5-én fogja magas megérkezésével szerencséltetni, és ünnepélyesen fog fogadtatni. Katonai és polgári kormányzó ur Ő Császári kir. Felsége megbízásából ez, az országban létező nemes­ségnek, úgyszintén a cs. kir. ausztriai rendek lovagjai­nak ezennel tudtul adatik, hogy ezen felettébb örven­detes alkalommal, valamint a junius 10-én tartandó urnapi sz.­menetnél, melyen ő Csász. Apostoli Felsége környezve összes udvari személyzetétől, és a szokásos szertartások szerint saját Felsége személyében jelen lenni szándékozik, számosan megjelenjenek, és kísé­retet képezzenek. Buda, máj. 15. 1852. Albert Fő herczeg ő Cs. Fensége főudvarmesteri hivatalától. V. i. Az érkezők szíveskedjenek megérkezésük után lakásukat ide bejelentene.______ Ő és . Apostoli Felsége f. é. máj 25-én kelt legf. kézirata­ által rendelni méltóztatott, hogy a f. évi ápr. 25-iki legf. határozat által fölállitatott legfelsőbb rendőr­­hatóság f. é. junius 1-jén működését megkezdje. Folyó évi junius 1-jén Heves mezővárosában Heves megyében cs. k. postakiadóság lép életbe, mely levele­zések pénzzel terhelt levelek és 10 font súly erejéig kisebb szekér-posta szállítmányok fölvételét és kézhez­­szolgáltatását eszközölni, közlekedését pedig a kápolnai cs. kir. postahivatallal hetenkint négyszeri küldő posta­járatok által föntartani fogja. Ezen járatok minden hétfőn , szerdán, pénteken és szombaton a következendő rendben fog­ják kiindittatni: Elindulás Hevesről reggel 4^ órakor. Megérkezés Kápolnán „ 7 ., Elindulás Kápolnáról „ 10 „ Megérkezés Hevesen délután 12^ órakor. Ezen postakiadósághoz a levelek és küldemények kézhez szolgáltatása végett a következő helységek és puszták utasíttattak: névszerinti Alatka puszta, Atány, Bocsonád, Bőd, Csala p. Csász, Cselőháza p. Cserőköz, Erdőtelek, Érk, Felsőtelek p. Fogacs p. Fügéd, Hajó p. Hinyi p. Hatrongyos p. Heves , Hidvég p. Kisköre, Kömlő, Méra , Pély , Sarud , Szalánk , Szárazbeő p. Tarna-Örs, Tarna-Szt-Miklós, Tartsa p. Tenk p. Tisza- Halász, Tisza Nána , Várfenék , Vezékeny, Zsadány. — Pest, 1852. május 24. Cs. k. postaigazgatóság. M. II. FŐVÁROSI ÉLET. — Nemzeti színházunk új főfelügyelőjének intéz­kedése következtében több alkalmas és rég szüksé­gelt javítások fognak létezni ez intézetnél annak mind bel mind kül­mivoltát illetőleg. Megemlítendő, miként már­is gondoskodva van a légszesz-világí­­tásnak oly módon leendő kiállításáról, hogy azon kellemetlen bűz, melylyel az ekkorig egybekötve volt, s a közönséget igen gyakran boszantotta — ezután teljesen megszűnjék, s legyen tisztán fénylő világosság undorító illat nélkül. A színházi levegő frisen tartása végett , melyre ügyelni bármennyire szükséges lett volna, folyvást elfelejtettek az illetők, alkalmas szelentyűket fognak minél előbb készíttet­ni. A­ki csak egyszer érezte is akár a légszesz fojtó gőzét, vagy a megrekedt levegő rekkenő voltát szín­házunkban, el fogja ismerni az intézkedések czélsze­­rűségét. Azt is várhatni, hogy a színház előcsarno­kát lehető legkevesebb költséggel oly módon fogják kijavíttatni, hogy az egymást érő kocsik járása ne legyen itt összekötve a gyalog járó­kelő közönség veszélyeztetésével. Külön bejárást találnak a kocsik, különt a gyalog emberek számára. És minthogy épen javítások, módosítások forognak szóban, legyen sza­bad egy csekély, de a közönségre nézve okvetlen nagy kényelemmel járó intézkedést ajánlanunk a színházigazgatóság figyelmébe. Nem volna-e czél­­szerű, lépéseket tenni arra nézve, hogy a város kü­lönböző pontjain állomásozó társaskocsik , sétautat tegyenek a színházig a főbb vonalakon, egy bizonyos meghatározandó helytől, s játék végeztével ugyan oda visszatérjenek, fölvevén útjukban különböző megál­lapodási helyeken a színházba szándékozókat!? E kocsik , mint gondoljuk , a színházba menetel — de főkép az onnan kijövetel idejekor úgy sincsenek fog­lalkozásban, s itt egy új keresetmód nyílnék szá­mukra. A fő- és középállomások, a fizetendő (min­den esetre csekély) szállítás­díj stb. a színlapon len­nének naponkint közlendők. Mily örömest fizetnek e dijt különösen távolabb lakó látogatói a színháznak ! mily megbecsülhetlen kényelem volna ez kivált vé­letlenül támadt kellemetlen időben! Mi úgy hisszük, e kényelem megszerzése nem kíván tetemes áldoza­tot az intézettől, ha azt kívánná, nem is említettük volna föl. Az igazgatóság mindenesetre az intézet

Next