Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)
1852-06-01 / 668. szám
jt a múltbelinél nagyobb jóllét élvezésében, hogy közhiteit állandón szilárdnak, a közadókat tetemes arányban alászállítottaknak, s a közjövedelmet mégcsak igen kis mértékben kevesedettnek , a világ skéjét fentartva s Anglia nevét mindenütt tisztelten hgytuk utódainkra. » I .,A főokot azonban, mely e kedvező eredményeket iülte , nem kell keresni sem az emberek magavisetében sem azon törvények valamelyikében, melyek ostanság szavaztattak meg a törvényhozás által. „Ezen eredmények azon szellem szüleményei, mely 'sónunkat lelkesíti, a nagy charta, a hill of rights kivitatási szabadság s azon mérséklet következméyei, melyet mind a korona, mind a parliament s nép tanúsított hatalma gyakorlásában. „A néperő ezen önkényes mérsékletébe vetett bizalmunknál fogva hivek igazságosa egyszersmind okosak kiterjeszteni a parlamenti tagok választásába részvét jogait. Úgy tetszett előttünk, hogy a dolgozó éposztályoknak előhaladása értelmiségi ismereteken a politikai hatalombani részek öregbítésével megjutalmazandó. Tudom ugyan, mily nehéz a tárgyat illetőleg egybeegyeztetni az ősi hagyományokat , fejlődő kereskedés, növekedő népesség, gyarapodó értelmiség jogaival. Azért úgy ítélek, hogy jobb ezen egybeegyeztetést megkísérteni akkor, midőn a kérdés nyugodtan megvitatható s biztosságban megoldható, mintsem bevárni a vihar napjait, midőn a elbőszült elemek elfojtják az ész szavát, s a halámtorlat elfedi az intő tapasztalat iránypontjait. „Nem bánom, hogy e tárgy vitatás alá jött, mert tételem szerint e vitatások megtermik jó gyümölcsöket akkorra, midőn e kérdés újra szőnyegre keülend. „Van még egy tárgy, mely a választójoggal nem áll ugyan közelebbi egybeköttetésben, mely azonban nevezetes jelentőséggel bir institutióink bátorlétére nézve. A nevelést értem. Egyéni törekvések sokat tettek e mezőn, mindamellett az oktatási eszközök, bárcsak írás és olvasás tanulására, ma is a dolgozó néposztályok nagy részére nézve elérhetlenek, hozzájárulhatlanok. Én csak annyit mondhatok, hogy legélénkebb figyelemmel fogom kísérni a kérdést, mely oly mélyen érdekli a népek jövendőbeli állapotját. „Csak egypár szót szólok azon kérdésről, mely a múlt évben oly sokáig elfoglalta a parlament idejét , figyelmét, s megakadályozá több hasznos törvények megszavazását. Megtiltván azt, mit uralkodónk s nemzetünk világi jogai rövidítésének tekintünk, szigorún fentartani igyekeztünk mégis a vallási szabadság sérthetlen elveit. „Magaviseletemet továbbra is ugyanazon gondolkozás vezérlendi, melynél fogva a test és corporations act visszahívását javasoltam annak idejében, s mi katholikusoknak adott mind n engedmények ügyvédéül szerepeltem. Ilonfitársaink egy része most is ki van zárva azon kiváltságból, hogy a parliamenti minisztérium tagja lehessen. A közelebbi választások elhatározandják, valljon a népképviselők a választók nagy többségei általi és leendőnek-e hiva ezen sértő és czéltalan egyenlőtlenségek eltörlésére. A parliamenti tagok által leteendő eskünek mindenkire nézve egyenlőnek , egyszerűnek, tekervények nélkülinek kellene lenni, hogy egyesség, nem pedig vallási egyenetlenségek kutforrása legyen. Önök velem együtt örvendeni fognak, látva, hogy az igazságos és hasznos reformok ügyében keletkezett küzdelmek néha hosszasak lehetnek , de végre süket koronázza. Több kereskedelmi és vallásszabadsági rendszabályok voltak korunk szüleményei, s volt idő, midőn az elmék azon kérdésekben meg voltak oszolva, midőn pártolói csaknem elcsüggedtek, volt azokra nézve bizonytalanság a krízis ideje, de végre eljött fényes diadaluk napja, s helyet foglaltak intézeteink közt. Ez történt a katholikusok inkapacitásai , ez a parliamenti reformmal, így van a dolog a kereskedelmi szabadsággal. Én ugyan az ezen kérdés fölött keletkezett küzdelemben csak másodrendű szerepet játsztam , de ennek is megvolt a maga fontossága, s nem tartandom csekély dicsőségemnek, ha megtisztelve önök képviselője nevével, közremunkálhatandok e nagy ügy védelménél, mely végső s változhatlan diadalát a választók közelebbi szavazásától nyerendi. „Ne feledjük azonban, hogy ellenfeleink ellen csak úgy küzdhetünk sükerrel, ha mi, a kereskedelmi szabadság bajnokai,egy szívvel lélekkel küzdünk. Nagy és hasznos haladások törvényeinkben s közigazgatásunkban el nem érhetők máskép, mint a világosság haladása , kereskedelmi szabadság s polgári egyenlőség minden barátainak szives egyetértése és fáradhatlan törekvései által. „Maradok, uraim, stb. J. Russell.“ J’áris, máj. 24. ^ A pártsurlódásoknak, bár még itt ott egy czivódó hangot hallhatni, nagyrészint végük van; — nem nyilvánulhatnak sem a parlamentben, sem a sajtóban, s csak a salonokban adhatják némi jelensét életöknek. A Napóleon Lajos kormánya előtt, mint többször ismételtük, nincs párt, hanem egyedül franczia nép, azaz: a nyers tömeg , nép és katonaság. Ezek kormányának nagyszerű és rendíthetlen oszlopai, mig az úgynevezett értelmesebb rész, elégedetlen ügyvédek, tanárok, tudósok ellene zörögnek; azok, kik nyelveiken oly ékesen hangoztatták a népszabadság szót, a nélkül, hogy a nép sorsának javítására egyetlen árva törvényt hoztak volna, kik rögzöttebb aristokraták valának, mint azok, kik őseiket Krisztus születésétől fogva hozzák le, — igen, ezen emberek, a valóságos szájhősök — különben szabadság-barátok háttérbe szorulnak, és most ellenzéket alkotnak. Hol ? a salonokban, kávéházakban, korcsmákban és negyedik emeletem szobákban. De bármennyire elemezzük ezen ellenzéket, hogy benne az éltető erőt kifürkésszük , úgy találjuk, miszerint az egésznek semmi fontosságot nem tulajdoníthatni. Az idők most is olyanok, mint a régiek. Napóleon császár korában is nem volt-e ilyen megsértett hiúságokból alakult ellenzék, melyek a császár nemes törekvéseinek ha nem is nyíltan , de titokban, ellene szerettek működni ? Igen volt, és Stael asszonyság körül seregjenek össze Constant, Chateaubriand stb. Némi erkölcsi befolyást szereztek ugyan maguknak, de a következmények eléggé megmutatták, miszerint ők nem francziák valának. Mint régebben is írtuk , ha ezen pártmozgalom jelentékenyebben nyilvánul, a kormány szigorát egész erejében kifejtheti, mert senki sem engedheti meg, hogy háza fedelébe, saját szeme láttára valaki égő kanóczot dugjon, pedig ha ezt elnézné, nem következnék egyéb belőle, mint egy borzasztó polgárháború, mely hogy hol végződnék, a jó Isten tudja! A legitimista táborban némi meghasonlás uralkodik. Két vélemény küzd egymás ellen. Egyik azt akarja, hogy legitimista hivatalt ne vállaljon, s esküt ne tegyen le; a másik vélemény a mellett áll, hogy csak a nagyobbak neve álljon a zászlókon, még a kissebbek, hivatalos utón, a népre befolyást gyakorolhatnak, s kik az esküt is letehetik. E véleményt osztja Fallow, az elnök egykori minisztere, miért a tekintélyesebb legitimisták nem kevéssé boszankodnak. A száműzött tábornokok levele még most is szőnyegen forog. Bedeau tábornok, ki Belgiumban tartózkodik, mérsékeltebben itt, mint Changarnier és Lamoriciére. Ezen különben nem is csodálkozhatni: Belgium szomszédja Francziaországnak, s a franczia kormány könnyen vádolhatja a belgiumit, hogy ellenes fenyegetéseket, összeesküvéseket stb. tűri el, miből komoly következmények származhatnak. Némelyek azt is beszélik, hogy a franczia kormány a belgiumit már megintette volna a száműzött tábornokok kiutasítása végett, s ezt annyival inkább erősítik, mivel Lamoridiére magán kihallgatáson volt a belga királynál. A szent hely kérdése jelenleg élénken foglalkoztatja a diplomatiai köröket. Francziaország, mint a catholicismus egyik képviselője , szivén hordozá, hogy a szent hely körül a kath. lelkészek azon jogokkal bírjanak, mint a görög szertartásunk, s Latul este, hathónapi fáradság után, egy fermant eszközölt ki , mely e jogokat biztosítja. Ezen biztositások, Oroszország befolyása daczára történtek , melynek, mint tudhatni, Törökországban sokkal több híve van, mint magánk a zultánnak. Lavaleile visszament Párisba, s a szerződés jóváhagyását várja. Mindenfelől örömhíreket hallhatni, a franczia befolyás túlsúlya felől - s íme egyszerre csak halljuk , hogy a zultán nem akarja jóváhagyni a szerződést, s Oroszország győzött. Az egész szent hely kérdése némi szertartási elsőségekhez lévén kötve, sokkal csekélyebb , mintsem komolyabb bonyodalmakat megérdemelne; azonban semmi sincs lehetlen — és a súrlódás magas pontra hághat, ha ismét bölcsen ki nem békülnek. esetlen nemzet, melynek élete attól függ, hogy uralkodója asszony ne legyen. — Valóban, arról beszéltünk szólt Elemér félelmes elfogultsággal. Te azt kérdezed tőlem, folytatá Dalma holdkóros álmodozással, hogyha egy nőnek egyik kezével szivét , másikkal hazáját kellene megölni, s választania kellene , melyiket választaná. — Valóban erről mind beszéltünk , szólt Elemér mind inkább összeroskadva a gondolat terhe alatt, mely lelkére súlyosult. E perezben egyszerre magához tért Dalmas sötét, szemeit felnyitva körül tekinte: — Hol vagyok ? Mi lett? — Elszédülés urait. — Miért nem jöttél segélyemre ? — Tevem azt, de nem vetted észre. — Beszéltem valamit az imént ? — Egy hangodat sem halloni.— Hát az előtt mi tárgya volt beszédünknek ? Úgy. Igaz. Te egy leányról beszéltél, aki téged szeret. Ismerem őt. — Egy szót se többet erről, szólt Elemér nyugtalanul. Felejtsd el szavaimat.. Dalma megfoga Elemér kezét s szilárd hangon kérdé tőle. — Hívem vagy e? — Parancsold, hogy meghaljak, viszonta ez lovagi ábránddal s bebizonyitom , a mit kérdezel. — Meghalni könnyű, élni nehezebb. •— Van egy hölgy, ki téged szeret. — Nem óhajtom azt tudni. — E helgyet szeretned kell viszont. — Emberi hatalom alatt áll-e a szerelem ? Dalma büszke öntudattal monda, keblére téve kezét: — Van , aki szivéből ki tudja tépni a szerelmet. — De nem volt soha, ki azt idegen földbe tudta volna átültetni. — Neked tudni kell. E nő ama királyleány, kit nekem menyasszonyul hazának. — Értelek! kiálta fel Elemér. — Akkor megöltél, hogyha értesz, szólt Dalma , elfordítva égő arczát. Mondd, hogy engedelmeskedel. — Egy egész világrendszert bontasz szét szivemben ! sohajta Elemér fájdalmasan. — Ah, azt hiszed, hogy csak neked van szíved ? — Ne lett volna soha ! ahogy belső seb által vérzem el. — Sebet vágnak a fán is, midőn új ágat oltanak bele. Ez a leány téged szeret. — Azért temessem el ? Dalma indulatosan kiálta fel: — Ha értesz és mégsem értesz, akkor rosszabb vagy nálamnál. Pedig jobbnak kell lenned, mert erősebb vagy. Elemér fájdalomteljes lemondással nyújtó kezét. — Tégy velem , amit kívánsz. Én kész vagyok. Dalma megragadá hévvel az ifjú jobbját, némán megszorítva azt, felmutatott az égre. — Mit mutatsz ott nekem ? szólt búsan Elemér. — Jutalmadat . . . susogá Dalom szellemcsöndes hangon. S azzal a mellékterembe sietve, elévezeté a várakozó leányt. Italija elpirult és reszketett, midőn Elemért meglátta. — Óh Dalma, én reszketek előtte, szólt, arczát annak keblére rejtve. — Ilyenkor legszebb a nő. A szemérempír legbájolabb színe az arcznak. Elemér ! vedd e gyöngéd kezet. Az ifjú visszafojta keblébe indulatait s elfogadta a leány remegő kezét. — Vőlegényed kissé szomorú fiú, szólt Dalma mosolyogva. Te rajta légy, hogy felvidítsd. Szive nem nyílt meg nő előtt soha, te azt tedd, hogy utánad bezáródjék. Csupán álmok szokták őt háboritni, te tedd őt boldoggá, hogy ne álmodhasson, ígérd meg nekem , hogy boldoggá teendőd őt. A leány zokogva hajolt Dalma kezére. Míg Elemér az őrültséghez volt közel. — Most menjetek. A Tula-szigeten ismered rejtett mulatólakunkat, ennek magányában töltsétek boldogságtok első havait. Disabul ne aggódtasson bennetek. Elemér, jusson eszedbe , hogy a kit kezedbe adok, ez üldözött angyal, kit csak te menthetsz meg ördögeitől, s ki téged isteneként imád. — Ha védeni kell, védeni fogom, szólt ez keserű nyugalommal. — Most távozzatok a palota rejtek-ajtaján. Röviden búcsúzzatok. El, el! — A viszontlátásig. Rebegő Elemér bánatosan. — Soha ! sohajta Dalma. .........." ggggBBBBBBBBH — Légy boldog örökreszólt a leány, megcsókolva kezét. Dalma szomorúan tekinte utánuk. Mig lépteik hangzottak, hallgatózott, s midőn nem hallék többé semmi, akkor lerogyott térdére, s arczát ágya leplei közé takarva, sírt keservesen: „Soha sem látom őt többet ! “ A könnyek elolták a fájdalom tüzet. Azután megnyugodva kelt föl. — Meg vagyok mentve. Suttogá magában. A szív jéggé fagyott. Megszabadultam azoktól, akik üldöznek és megszabadultam attól, aki szeret. Atyám j ott a magas égben. Elégült vagy-e velem ? A pillanatban hívatlan látogató zavaró meg a dagánt. Kublás tolakodók elő mosolygó pofával kérdezősködve Dalmától mennyasszonya felöl. Dalma keserű boszúval tekinte az emberre ki őt legszentebb fájdalmai közepett háborító. A boszú kifejezése lassankint gúnyos kárörömbe ment át tekintetében. Vágd le szakállodat emir s tipord a sárba, szólt neki gúnyolódva. A leány, kit számomra menyaszszonyul hoztál, míg én nem tartam rajta szemeim, vezérennel, kit még apja udvaránál megszeretett megszivott. d ’ Kublaj megnémult, mint kit kővé változtattak. Folytatjuk. LAPSZMMLS. Az Augs. Alig. Zeitung-nak Írják Parisból: „Néhány nap előtt rendkívüli futár érkezett Bécsből de la Cour urnak egy levelével, melyben a követ jelenti , hogy egy conferentiában Bad-Schauenstein grófnál, melyen gróf Nesselrode is jelen volt, mindkét miniszter uralkodója nevében kijelentette, hogy Ausztria és Oroszország el van tökélve egyrészről „semmiképen“ be nem elegyedni valamely ország belügyeibe, másfelől azonban az 1814- s 1815-diki szerződéseket szigorán megtartatni, s ezeket szükség esetén egész erejökkel védelmezni. E nyilatkozatban mint látszik, a franczia köztársaságnak utolsó átváltozása szándékosan nincs említve. Úgy mondva, magyarázatnak van fenhagyva, valljon az absolut bele nem elegyedés Francziaország belügyeibe az örökös császárság helyreállítását is magában foglalja, vagy pedig a bécsi szerződések szigorú fentartása ily császárság visszaállítását kizárja. Az erre válaszul az ausztriai s oroszországi miniszterekhez küldött levél hasonlóképen ily diplomatiai félhomályban van tartva , és nem említi sem a bécsi szerződéseket , sem a császárságot. Leghatározottabb biztositás nyujtatik ebben békeszereteti Európa közbékéje fentartására a nagy hatalmasságokkal közremunkálás készsége iránt, de a levél azzal végződik, hogy a herczeg-elnök egy európai háború koczkáitól sem fogna visszarettenni, ha a franczia nép souverainitását, tehát korlátlan jogát kormány formája változtatására fegyveres erővel válnék szükségessé otalmazni. Az Oest. Corr. azon fontos és örvendetes tudósítást hozza, hogy a pármai és modenai herczegségnek az osztrák vámrendszerbei bekebelezése, melynek eszméje már több idő óta forgattatik , a véghatározó tárgyalások megnyitása által most már megvalósuláshoz közel áll. E csatlakozás fontossága kitűnik azon körülmény észleleteiből, hogy ezen áldott vidékek népessége többet tesz egy millió léleknél, s a készülőben levő tény az ausztriai-német vámegyesülés miden barátai által kedvező és ezen ügyet előmozdító gyanánt fog üdvözöltetni. HIVATALOS. Csász. kir. Apostoli Felsége Magyarország fővárosát jun. 5-én fogja magas megérkezésével szerencséltetni, és ünnepélyesen fog fogadtatni. Katonai és polgári kormányzó ur Ő Császári kir. Felsége megbízásából ez, az országban létező nemességnek, úgyszintén a cs. kir. ausztriai rendek lovagjainak ezennel tudtul adatik, hogy ezen felettébb örvendetes alkalommal, valamint a junius 10-én tartandó urnapi sz.menetnél, melyen ő Csász. Apostoli Felsége környezve összes udvari személyzetétől, és a szokásos szertartások szerint saját Felsége személyében jelen lenni szándékozik, számosan megjelenjenek, és kíséretet képezzenek. Buda, máj. 15. 1852. Albert Fő herczeg ő Cs. Fensége főudvarmesteri hivatalától. V. i. Az érkezők szíveskedjenek megérkezésük után lakásukat ide bejelentene.______ Ő és . Apostoli Felsége f. é. máj 25-én kelt legf. kézirata által rendelni méltóztatott, hogy a f. évi ápr. 25-iki legf. határozat által fölállitatott legfelsőbb rendőrhatóság f. é. junius 1-jén működését megkezdje. Folyó évi junius 1-jén Heves mezővárosában Heves megyében cs. k. postakiadóság lép életbe, mely levelezések pénzzel terhelt levelek és 10 font súly erejéig kisebb szekér-posta szállítmányok fölvételét és kézhezszolgáltatását eszközölni, közlekedését pedig a kápolnai cs. kir. postahivatallal hetenkint négyszeri küldő postajáratok által föntartani fogja. Ezen járatok minden hétfőn , szerdán, pénteken és szombaton a következendő rendben fogják kiindittatni: Elindulás Hevesről reggel 4^ órakor. Megérkezés Kápolnán „ 7 ., Elindulás Kápolnáról „ 10 „ Megérkezés Hevesen délután 12^ órakor. Ezen postakiadósághoz a levelek és küldemények kézhez szolgáltatása végett a következő helységek és puszták utasíttattak: névszerinti Alatka puszta, Atány, Bocsonád, Bőd, Csala p. Csász, Cselőháza p. Cserőköz, Erdőtelek, Érk, Felsőtelek p. Fogacs p. Fügéd, Hajó p. Hinyi p. Hatrongyos p. Heves , Hidvég p. Kisköre, Kömlő, Méra , Pély , Sarud , Szalánk , Szárazbeő p. Tarna-Örs, Tarna-Szt-Miklós, Tartsa p. Tenk p. Tisza- Halász, Tisza Nána , Várfenék , Vezékeny, Zsadány. — Pest, 1852. május 24. Cs. k. postaigazgatóság. M. II. FŐVÁROSI ÉLET. — Nemzeti színházunk új főfelügyelőjének intézkedése következtében több alkalmas és rég szükségelt javítások fognak létezni ez intézetnél annak mind bel mind külmivoltát illetőleg. Megemlítendő, miként máris gondoskodva van a légszesz-világításnak oly módon leendő kiállításáról, hogy azon kellemetlen bűz, melylyel az ekkorig egybekötve volt, s a közönséget igen gyakran boszantotta — ezután teljesen megszűnjék, s legyen tisztán fénylő világosság undorító illat nélkül. A színházi levegő frisen tartása végett , melyre ügyelni bármennyire szükséges lett volna, folyvást elfelejtettek az illetők, alkalmas szelentyűket fognak minél előbb készíttetni. Aki csak egyszer érezte is akár a légszesz fojtó gőzét, vagy a megrekedt levegő rekkenő voltát színházunkban, el fogja ismerni az intézkedések czélszerűségét. Azt is várhatni, hogy a színház előcsarnokát lehető legkevesebb költséggel oly módon fogják kijavíttatni, hogy az egymást érő kocsik járása ne legyen itt összekötve a gyalog járókelő közönség veszélyeztetésével. Külön bejárást találnak a kocsik, különt a gyalog emberek számára. És minthogy épen javítások, módosítások forognak szóban, legyen szabad egy csekély, de a közönségre nézve okvetlen nagy kényelemmel járó intézkedést ajánlanunk a színházigazgatóság figyelmébe. Nem volna-e czélszerű, lépéseket tenni arra nézve, hogy a város különböző pontjain állomásozó társaskocsik , sétautat tegyenek a színházig a főbb vonalakon, egy bizonyos meghatározandó helytől, s játék végeztével ugyan oda visszatérjenek, fölvevén útjukban különböző megállapodási helyeken a színházba szándékozókat!? E kocsik , mint gondoljuk , a színházba menetel — de főkép az onnan kijövetel idejekor úgy sincsenek foglalkozásban, s itt egy új keresetmód nyílnék számukra. A fő- és középállomások, a fizetendő (minden esetre csekély) szállításdíj stb. a színlapon lennének naponkint közlendők. Mily örömest fizetnek e dijt különösen távolabb lakó látogatói a színháznak ! mily megbecsülhetlen kényelem volna ez kivált véletlenül támadt kellemetlen időben! Mi úgy hisszük, e kényelem megszerzése nem kíván tetemes áldozatot az intézettől, ha azt kívánná, nem is említettük volna föl. Az igazgatóság mindenesetre az intézet