Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)

1852-09-01 / 744. szám

1852. harmadik évi folyam. előfizetést föltételek Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f—k.p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 4 ,, — „ „ 944 Félévre 10 A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Félévre Egyes szám 8 „ — PESTI NAPI*. "" Szerda, sept. 1-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.- jával számittatik. A be- igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták m gy- hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta- tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztö-hivatalába A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, nri-ntcza Laliért ház 8. Sierkeixtési iroda: Uriutcxa 8. sí. A havonkinti előfizetés (helyben) mindiga hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentellen levél visszautasittatik. Hegjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. Előfizetési felhívás. Több oldalróli felszólítások folytán , a PESTI NAPLÓ négy hónapi folyamára (azaz: September 1-jétöl december utoljáig) ezennel rendkívüli előfizetést nyitunk. Előfizetési föltételek : Vidékre postán küldve 6 ft 40 kr. Pesten házhozhordással 5 ft 20 kr pp. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál Pesten a kiadó hivatalban (úri ulcza, 8. sz. alatt 1-sö emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-ulcza szegletén. MICH GUSZTÁV „Pesti Napló“ kiadója. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. A német vámegység. Vegyes hirek s közlemények. Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvétia. Spanyolország. Amerika.) Legújabb. (Berlin. Paris. London. Uj-York.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Dunaviz- úllúa) M ü t á r. (A rémes vacsora. Történeti elbeszélés Dózsa Dánieltől. Pap Endre munkái.) Budapest, sept. i-jén TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Konstantinápoly, aug. 21. — A Tripolis miatti viszálykérdés megoldásának ürügye alatt Izzet basa helyébe tripolisi kormányzóul Nurri basa nevezte­tett ki. „Modest“ brit korvette, hallomás szerint a rósz idő miatt — a porta megkívántaié engedelme nélkül — szándékozott a dardanellákon áthaladni; ennek következtében az erősitvényből két álgyulövés történt reá. A parancsnok a brit követségnél panaszt emelt. — Omer basa az uj Medschidrend elsőosztályu érdemjclével diszesitetett. Corfu, aug. 27. — „Hyacinlh“ amerikai gőzfre- gát Marsh úrral, az egyesült államok meghatalma­zottjával, idő érkezett. A szigeti parliament ülése sept. 11-kéig meghosszabbitatik. Scio, aug. 23. — A török középtengeri flotta épen most kötött ki. Athen, aug- 23. — A követi kamara a selyem- gubékra vetett kiviteli vámot fölemelte. Pest, sept. i. Egyike azon külország! kérdéseknek, melyek minden gondolkodó politikus figyelmét kiváló­kig foglalkoztatja , a német vámegyesület újjá­alakításának, s a német-ausztriai vámegyesülés­nek kérdése. E kérdés lényeges összefüggésben áll azon hatalmas középeuropai eszmével, mely­nek mielőbbi s minél teljesebb mértékbeni meg­valósítását a birodalmi kormány külpolitikájá­nak egyik főteendőjévé tette, s mely czélra lé­péseiben bár lassú, de ernyedetlen fáradozását fordítja. E nagyszerű eszme az, hogy oly közép­europai állarncsoportozat létesittessék, mely jo­gán, hatalmán kívül közgazdászatának függetlenségére támaszkodhassék,mi czél­ra nélkülözhetlen feltétel e közgazdászat közös­sége , mely legfőképen a németausztriai vám­egyesülésben találná legnagyobbszerü kifejezé­sét. E czél elérésének eszköze kettős; a német vámegyesület ujjáalakitása, s az újjáalakított vámegyesületnek az ausztriai vámterületteli egy- bekötése, kereskedelmi s vámszerződés, és ma­gasabb fokozatban valóságos vámegyesülés által. Ezen eszme initiativáját a birodalmi kormány vette kezébe, s hogy a rokontörekvésü déli né­metországi államkormányoktól buzgón felkarolt s pártolt ebbeli törekvése eddigelő gyakorlati sükernek nem örvendhetett, az a porosz kor­mány vonakodásának tulajdonítható, mely e ke­reskedelmi s közgazdászat!, nemzeti s nemzet­közti ügyben, mint látszik, igen szűkkeblű poli­tikai saját érdekek által engedi magát vezérel­tetni. Ez idézte elő a hét déli s középnémetor­szági állam úgy nevezett darmstadti coalitioját. Ezen szövetkezett vámegyesületi kormányoknak a berlini vámértekezletekben beadott előterjeszt- vényei arra voltak irányozva, hogy a vámegye­sület ujjáalakitása mellett a német s ausztriai vámegyesülés, vagy legalább a két vámterület közötti kereskedelmi s vámszerződés, habár ké­sőbbi időben valósítandó , már most előkészít­tessék. A porosz kormány, melynek fellépését a vámértekezletben, mint tudva van, a politikai szempont határozza, mint sarkpont — ismeretes jul. 20-diki nyilatkozatában a szövetkezett vám­egyesületi kormányok előterjesztvényét vissza­utasítva, a vámértekezletek további folyamára és sükeres eredményre vezetésére nézve mulhat- lan feltételül állította fel a sept. 7-diki szerző­désnek — a vámegyesületnek az úgy nevezett adóegyesületteli egyesítése iránt — elfogadását: az Ausztriával a vámegyesületnek csak megtör­tént ujjáalakitása után felveendő tárgyalásokat a kereskedelmi s vámszerződésre kívánta szorit- tatni, és e végett az alkudozás alapjának kije­lölésére csak átalánosságban awiesbadeni 1851 jun. 7-diki jegyzőkönyvre utalt. A szövetkezett vámegyesületi kormányok a berlini vámértekezletnek aug. 21-diki ülésében adták be erre viszontnyilatkozatukat, melyből ki­tetszik őszinte törekvésök az egyetértés és egyez­kedés létrehozására e fontos kérdésben , mely annyi államok s népek milliói anyagi javát köz­vetlenül érdekli* Ezen egyetértés elérése végett különösen ké­szeknek nyilatkoztak a sept. 7-diki szerződés elfogadására, feltéve — mert a távolabbi nagy czélt nem akarák szem elől téveszteni — hogy az ausztriai birodalommali kereskedelmi viszo­nyokat illetőleg is a kívánatos egyetértő megál­lapodás megtörténhetik. A porosz lapok ezen valódi engesztelő szel­lemben tartott nyilatkozatot különbözőleg fo­gadták. Mint tudjuk több berlini lapok, különösen pedig a Neue Preussische Zeitung s a Yossische Zeitung, mindent elkövettek a kérdés bebonyo- litására s az egyetértés elérésének nehezítésére. Most is minden álokoskodást felhasználnak azon állításuk támogatására, hogy a Stuttgartban megállapított összes nyilatkozat nincs engesztelő szellemben tartva, s nem látszik ki belőle törekvés, a vámkérdés kiegyenlítésének elérésére; s azon véleményöket fejezik ki, hogy a porosz kormány­nak a stuttgarti egyezmény imez „alábbszállitott“ kivánatait is legerélyesebben vissza kell utasit- nia: mert Poroszországnak mindenekfelett önmaga iránti kötelességei vannak, és semmi, még az ideig­lenes elszigeteltségre való tekintetnek sem szabad visszatartoztatnia attól, hogy legközelebbről füg­getlensége s hatalmi állása megóvásáról gondos­kodjék ; ezen útról semmi szín alatt nem szabad magát félre vezettetni engednie; úgy hogy ha azt meg nem tarthatná máskép , mint déli s éj­szaki Németország elválása által, szükség esetén még ezen áldozatra is el kell magát határoznia. A „preussische Wochenblatt“ kedvezőbben Ítél a stuttgarti egyezmény kivánatairól, mondván: hogy ezen javaslattól csakugyan lehet kiegyen­lítést remélni, miután teljesittetett általa a po­rosz kormánynak jul. 20-diki nyilatkozatában kifejezett azon kívánsága, hogy az ausztriai kormánynyal a vám- s kereskedelmi szerződést illető és csupán erre korlátolandó alkudozások csupán csak a vámegyesület újjáalakítását s ki- terjesztését tárgyazó szerződés megkötése után nyittassanak meg. Ugyanezt elismerik más te­kintetet érdemlő éjszaki németországi lapok. Mint a berlini tudósításokból kitetszik, egy aug. 26-kán tartott porosz miniszteri tanács­ülésben a Poroszország részéről adandó viszont­nyilatkozat inegállapittatott. Még nem jött köz­tudomásra az ottan hozott határozat. Reméljük azonban, hogy Poroszország engedékenységet maga részéről is engedékenységgel fog viszonoz­ni, s daczára annak, hogy némely németellenes hazafiságban elfogult lapok ellenkező lépésre unszolják, az engesztelődés, egyezkedés és egyet­értés eszközlésére nyújtott kezet barátilag elfő­A PESTI NAPLÓ MÜTÁRA. ItLMKS VACSORA Történeti beszély. Dózsa Dánicl-töL (Folytatás. *) X. A parajdi sóbányákon egy szép fiatal férfi hivata- loskodott évtizedek előtt; termete magas , tekintete nyílt, testalkata büszke és délezeg volt. Ő a székely közép, úgynevezett léfőrendből szár­mazott. E rendek felzudulának Bátori István akkori feje­delem ellen, s rohantak Békés Gáspár táborába, részt- venni a forradalom harczain. A fiatal bányász is fölragadta atyjának vértét, si­sakját, felült harczi lovára, s rohant a csatatérre, de nem a pártosok, hanem a fejedelem zászlói alá, kinek magas erényeit, hősiességét s honszerelmét, valamint Békési hatalomvágyát s jellemtelenségét is igen jól isineré. Midőn a forradalom ügye a szentpáli utolsó csatán eldült, ezen nap egyik hőse fiatal bányászunk vala. D úsztatott legelőbb át a Maroson a szaladó ellenség után, s a túlparton merész párviadalokban többeket földrevert. Bátori István megkedvelte az érczkaru székelyfit, s oldalához vevén tért nyitott előtte, melyen szelle­mének magasabb irányát követhesse. Ott látjuk a délezeg fiatalt, mint csapatvezért, a lengyel királylyá emelkedett Bátori Istvánnak oroszok elleni hadjáratában, hol hősiességével magasra emelte hirnevét, s vitézségéért a királytól gazdag erdélyi birtokokkal dotáitatott. Bátori Zsigmond havasalföldi hadjárataiban e férfi *) Lásd P. N. 743-dik számát. volt a csaták jobb keze, s megérezteté ércz-karát Si - nán hadával. Gyorsan emelkedett ő a csaták villámai között, mint vihar közt a tenger habja, s csatákon s zöld asz­taloknál Erdély legtekintélyesebb fiai közt álla már. Midőn Mihály vajda gyalázatos kényuralma Er­dély fölött megtörött, e nagyraemelkedett hős dörgé el az országgyűlésen Bátori Zsigmond visszahozatala iránti indítványát, s a Básta ellen folytatott kemény csatákon, mint fővezére az erdélyi hadseregnek, az ellenfél rettegése volt. És mig fejedelme mellett diadalt diadalra aratott, annak ingatag szeszélye elárulta a hazát, s elalkudta, mint tulajdonát. De a hős nem tette le fegyverét, me lyet a fejedelem kiskörű érdekeért több vezértársai Básta lábaihoz raklak, ó nem hódolt, ellentállott vég csepp vérig, mig nem végre legyőzetve a török földre menekülni kényszerült. Ki ne tudná ? hogy e meteor Székel Méses ? Otven éves volt ő beszélyünk korában, még bírta őszült fürtjei 8 szakálla mellett arczának kellemes méltóságát, s termetének daliasságát; bárha havas- alföldi harczaiban lábai megsebesítetvén, egy kissé sántított; első volt ő attól mindig a csaták vészei között, első a hősiességben, első a honszerelemben. Egy tiszta s elhatározott jellem, hatalmas, hatalom­vágy nélkül, erős, irgalmas lélekkel. Mindazok között, kik Erdélyben magasra emelked­tek, e férfiút tarthatni leghazafiasb jellemnek, ki még olt is, hol honfitársai el ene törtek, kíméletes ir­galmasságot parancsolt, fájlalva a honfi vért. E tisztes férfiúra volt most függesztve az elsanyar- gatott Erdély figyelme, 1 i villámgyorsan, mint egy megrohand förgeteg, boritá el fegyvereseivel a ha­társzéleket, s meghódítva Káránsebest és Lúgost, beinditá Bethlen Gábort és Bektas basát a vaska­pun, kik gyors hadi menetben törtek előre, a velők mindenfelől csatlakozni kész vidékeken. Mint megindított hégömb, nőtt a hadsereg min­den nyomon, s Bethlen serge, mely a betöréskor csak kevés menekültekből álla, Fehérvár alatt már felül­múlta Bektás segédhadait. A beütött megszállotta Fehérvár környékét, s a vezér Spinosa Péterhez a várőiizet parancsnokához, békeköveteket küldött a vár föladása iránt, tagadó válasz adatván, a vár ostroma elhatároztatott. Ott látjuk a táborban Farkast és Jármyt; amarra a magyar gyalogság, erre egy kemény lovas csapat vezérletét bízta a vezér. — Miklósi szólt Farkas, a tettek napjai megjöt­tek, még remélhetünk jobb jövőt, én keresni fogom a dicsőséget vagy halált, s ha utóbbit találom, vidd hírül Annácskának, hogy nem gyáván estem el. Majd ha a rohamok, rohamokra megújulnak, elől fogsz engem mindig látni a várfalakon. — Ott leszek én is barátom ! szélt Jármy, lova­saim nem fogják csak a gyalogságnak engedni az ostrom dicsőségét; együtt harczolunk veletek. Mily boldogok leszünk, midőn fut előlünk az ellen, s a hon ismét miénk lesz. — Én győzelmünket bizonyosnak tartom; ennyi elkeseredésnek lchetlen eredményt nem szülnie; vagy látni fog ez esztendő egy nagyszerű temetkezést, egy nagyszerű csatasirt, mely mindnyájunkat eltakar. — Jármym! folytatá Farkas, ne vélj érzelgőnek, ha még a jövő érában halálom lehetőségét gondolom, én e csaták alatt be fogok nyúlni a halál torkába, s vagy nyelvét kiszakítom, vagy odaveszek. Az élet tő­lem elmaradhat, de emlékezetemet fenhagyandom mostani létezésem zálogául. Ez emlékezet iránt ke- gyeletes tartozásaim vannak. Add baráti szavadat, hogy a mit reád bízok, pontosan teljesíted ! — Ila túléllek barátom! bizományod szent lesz előttem. Farkas egy levélkét vett elő , s széla : — E levelet hozzád czimeztem, benne éltem leg­nagyobb titka rejlik, nem szabad ezt addig felbonta­nod , mig halálomról bizonyos tudomásod nem lesz, ha túlélem a csatákat, vissza fogod adni felbon­tatlanul. Jármy átvette s keblébe rejté a levelet. Ezalatt Kálmándy, Csiszár, Szabó s mások Fehér­vár főbbjei közöl Bethlen Gábornál megjelentek. A vezér Jármyékat is sátorába hivatta. Kálmándiék egy tervet adtak: miként lehetne a még egészen ké­születlen Spinosát megrohanni, s csellel a várat mi­előbb bevenni ? A terv részleteinek leírásával nem fárasztóm olva­sóimat, annyit röviden megjegyzek , hogy a városiak föladata volt, szinlett hűséggel Spinosát a várbél ki­csalni , s fegyvereseit oda játszani a lesthányó ma­gyarok hatalmába. A terv el is próbáltatott, de Spinosa elég ügyes volt a cselt észrevenni Gyorsan vonult vissza a várba, a kapukat torlaszokkal megerősitteté, a nevezetesebb pontokra fegyvereseit szétosztá. És hogy a készületekre időt nyerhessen, szurtos és gyantás szereket szórt a város délnyugoti részére, az északi szél segélyével a várost fölgyujtani szán­dékozván , hogy az égőépületek tűztengere által a magyar tábort a vártól elzárhassa, mig az elszánt védelemre nélkülözhetlen erődítéseket végrehajthatná. E kísérlet roszul ütött ki. A várbeliek ellen esküdött dajmonok megforditák a szeleket, a láng a meggyujtott épületekről a várra visszacsapkodott, a pattogzó zsindeleket, s a tüzes léczdarabokat az irtdzato3 vihar és forgószelek ha­lommal szórták a vár épületeire. A fejdelmi palota, melyet Isabella s Jáno3 Zsig­mond annyi fénynyel láttak el, egy perez alatt lángba borult, meggyuladtak tőle a tornyok s templomok, s a tűzláng mint Vulkán kitörő krátere borította el az emeletes épületeket­, Oly rémes tűzvész volt, hogy a tornyok harang­jai leolvadtak, s a lehullott gerendák szenével s hamvaival vegyülve , lávaszerü tömeggé alakultak. Nevelte a borzadalinat egy nagyszerű dördülés, mely távol mértföldekre elhallatszott. A tűz a lőporos toronyba kapott, s millió darabba hányta szét az epület tégláit a löllobbant lőpor. A fölvetett épületből kő kövön nem maradott, s a vár tere vastagon volt mindenfelé romokkal takarva. Spinosa a veszély közt nem veszté el lélekjelen­létét, s mig egyfelől minden figyelmét az ostromlók mozgásaira forditá, kikről hitte , hogy e szerencsés támadási alkalmat el nem szalasztják, másfelől a tűz oltására, s a hadiszerek védelmezósére erélyes ren­deléseket tett. Bethlen é3 Bektás zavart nyugtalanságban voltak, hogy e szerencsés támadási alkalmat nem használ­hatták ; holott a vár gyors megrohanása bizonyos győzelmet Ígért, de gyors előnyomulásuk közben a

Next

/
Thumbnails
Contents