Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)
1852-10-02 / 770. szám
1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. —h.p. .Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ ,, „Évnegyedre 4 ,, — ,, „ A havi előfizetés, mint a t szannonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. drhoz intézendő, úri-utcza Lalért ház 8. fia Félévre . Egyes szám PESTI WPIJ, Szerkentési iroda: Dri-utoia 8. u. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen letel visszaálmuttatik. Szombat, oct. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve—jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. A „PESTI INAPLÓ“ jövő évnegyedre is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg a szerkesztőség különösen a közlések gyorsaságára és sokoldalúságára fordítandja figyelmét, s általában mindent elkövetend, hogy a t. közönség megelégedését minél nagyobb mértékben kiérdemelje, mit annál inkább hisz elérhetni, mivel sikerült többeket publicistáink elismert jelesletei közöl dolgozótársakul megnyernie. — Azonkívül intézkedtünk, hogy mind fővárosi naplórovatunk — különös tekintettel a fővárosi közéletre, s minden közhasznú, tudományos és művészeti intézetekre, mind vidéki híreink, eredeti levelezésekkel gazdagítva, minél élvezetesbek legyenek. Lapunk mű mára érdekességének kiemelésére megemlítjük, hogy legjelesebb íróinktól hozank szépirodalmi dolgozatokat, s azokon kívül érdekes könyv-és színbírálatokat. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint, — évnegyedre 5 ft p. p. — Pesten házhozhordással félévre 8 forint, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a ..Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket, és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM: Telegrafi tudósítások London. (Wellington halála s a franczia császársági törekvés ; az invasiátóri félelem s a militiabill.) Páris. (A marseillei complot.) Hivatalos. (Kitüntetések.) Vegyes hírek s események (Zelk József halála. Pesti érettségi vizsgálatok eredménye. — Fővárosi élet. — Bécsi hírek.) Ausztria. (Az Oest. Corr. a bevégzett nagy hadgyakorlatokról ; ugyanaz a belga kérdésről.) Francziaország. (Páris; a marseillei complot ; vegyesek.) Nagybritannia. (London. Vegyesek. Napoleon Lajos útjáról a lapok véleménye.) Németország. (Berlin, vámügyek. Frankfurt, Koburg.) Portugallia. (Borkiviteli vám.) Törökország. (A drúzk mozgása Syriában.) Amerika. (A Times Cubáról.) Legújabb. (Páris London.) Vegyesek. (Nemzeti színház.) Mit jár. (A kétszarvu ember. Történeti regény, irta JÓKA MÓR ) , oct. 2-án. TELIGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK Bodenbach, sept. 29. — ő cs. fensége az orosz trónörökös nagyherczeg ,skor egyre délután kívánt egészségben érkezett idei 2 órakor útját továbbfolytatta. Brüssel, sept. 29. — A kamarák oct. 26-áig elnapoltattak ; újabb miniszterkrizis. Christiania, sept. 24. — Gusztáv, svéd örökös herczeg meghatározott. Genua, sppt. 25. — „Aethion“ brit és „Villé de Marseille“ franczia gőzösök az itteni kikötőben erősen egymásba ütköztek. Roma, September 24. — Az Ausztriával kötött 8 october 1-jén hatályba lépendő postaszerződvényre vonatkozó rendelvény kihirdettetett. Florencz, September 23. — A Grerazziféle perben a tanúiratok felolvasása tegnap végeztetett be. Nápoly, september 23. — Vegalperis csillagász egy új bujdosócsillagot fedezett föl. London , sept. 27. 22 A hisztéria ép azon perezben irta föl Wellington nevét halotti könyvének fénylő lapjára, midőn a Dover-Calaisi tengercsatorna túlsó partjain egy nagy név bűvös hatásával szándékoznak megállapitni a császárságot, és ketté szakitni azon congressusi actákat, melyek az európai jelenlegi közjognak alapul szolgálnak , s melyek a Bonaparte családot örök időre kizárják a franczia trónról. Az európai congressus érintett határozványai által Britannia nyert, sokat, Francziaország vesztett sokat amar azért föntartani, imez pedig raegdönteni kivánja a congressus említett szülötteit; raegdönteni pedig tán azon ország földén , melynek státusférfiai, hadvezérei s aranyai sarkokai voltak bukásának. Az Angolország invasióját, vagyis az Angolhonbai berontást boldogult Wellington herczeg több ízben, jelesen pedig a militiambili tárgyalása alkalmakor oly vállalatnak mondá, mely csodálatos gőzidőnkben könnyen végrehajtható, to be easy of accomplishment. Itt nem szabad felednünk, miszerint a boldogultak szava tekintélyül vétetett katonai ügyekben. Innen van az , hogy az angol hírlapok épen most, midőn, mint lélebb érintők , a hisztéria alig véste be Wellington nevét a halottak rejtélyes táblájába, pengetni kezdik az invasio lehetőségét , figyelmeztetőleg azon módokra , melyek e borzasztó szerencsétlenséget képesek tán elhárítni. Igaz, mondják az angol gondolatoknak hatalmas orgánumai, hogy Bonaparte Lajos úr mindenütt, s mindig a béke szellemében nyilatkozik , s kitelhetőleg hiszik— de csak hiszik, hogy e tekintetbeni nyilatkozványai őszinték: igaz, hogy mind Bonaparte Lajos urnak mind magának Francziaországnak érdekei igénylik a béke állandósítását; igaz, hogy e perezben, midőn e szavakat papírra teszszük, háború nem fenyeget minket stb. — de mit bizonyitnak ezen igaz tekintetek? a történetek nem tanílnak-e arra, hogy a becsület, a fegyver , vagyis a katonai becsület és oly gyakran eredményezi a vérontást, mint a legigazságosabb érdekek megsértése ? s hogy csekély úgyszólván , mellékes háborgatásai a békének , illetőleg ingerkedések, rögtön vége-hossza nélküli háborúkat vontak maguk után ? őrültség volna tehát Angolország részéről, ha biztosságát Bonaparte Lajos úr békés szándékaira építené, melyekkel Miltonként a pokol terüete ki van kövezve. Egyébként maga a legjobb szándék is időkergette körülmények szerint változik, s ki tudja , hogy az idő lilékében mi jövendő rejlik ? Bátorságunkat illetőleg, jobb, ha józan eszünk parancsára, önmagunkba bizván, egyelőre Wellington herczeg úgyszólván végrendeleti tanácsát követendjük, mint a béke-barátok eszelős ideológiáit. Figyelmeztetik továbbá az angol hírlapok azon polgártársaikat,kik már csupán Bonaparte Lajos úrnak császári trónra lépése által a békét veszélyeztetve hiszik, miszerint sem Bonaparte Lajor, sem a republikánusok nem gyűlölik annyira Angliát, mint az orleanisták meg legitimisták. Nemde Thiers úr vala az, ki 1840-ik évben hazáját csaknem kényszerité velünk háborúskodni? Nemde Joinville herczeg vala az , ki néhány évvel ezelőtt a franczia tengerészetről írt könyvében, terveket közlött , melyek szerint Angolhon invasióját lehessen véghez vinni ? Nem valanak-e az Univers, Assemblée Nationale, Journal des Débats stb. az orleanismus, legitimismus, és római katholikus papság közlönyei mindig a legdühösebb ellenséges szabadelvű Angolhonunknak? Sőt ha valamikép, ezen királyi pour mon bon plasizféle pártok valamelyike a franczia trónra vergődnék, mi épen nem lehetlen Európának mostani reactionális állásában , nyíltan kimondjuk, miszerint mi, a béke föntartásáhozi bizalmunkat még inkább csökkenni látnék. Mi azért igen örvendünk, hogy a parliament a közvélemény szózatára hallgatva, megszavazta a militia-billt, melynek oly nagy kiterjedésben sükerültét leginkább Farmerston lord éleseszűséges előrelátásának köszönhetjük. Times a mondottak igazolásául kivonatokat közöl a franczia hírlapokból, s idézi , a többi közt, a félhivatalos Constitutionnelnek ime nevezetes szavait: „Invasio! adja Isten, hogy e szó által kijelölt veszedelmek , ellenére a velünk tapasztaltatott igazságtalan politikájának, távol maradjanak az angol nép házi tűzhelyeitől. Bár ne volnánk soha kénytelenek más okból átmenni azon mozgó hídon , melyet a tudomány shoz vetettek közös tengercsatornánk két partja közt, mint szerencsekivánólag baráti jobbunkat nyújtani angol szomszédunknak ! De ha valaha bármi alapos okból kényszeríttetnénk hadakozni egymás ellen, Londonnak, a nagy Londonnak méltó oka leendne reszketni! Sem a pártok tömérdek pénz s időbe kerülő megerősíttetése, sem az angol hajóhadak könnyen kijátszható vigyázósága, meg nem fogná akadályozhatni sebes hajóinkat — minő p. o. a 1200 lóerejű sorhajó Napoleon — hogy vitéz sergeinket ne tegyék ki az angol partok azon pontjaira, melyekből stratégiai működéseinket legczélirányosabban kezdhetni meg.“ Erre vonatkozólag kérdi a Times, valljon nem volna-e nyomorult esztelenség — wretched folly — képzelni , hogy szeretetre méltó szomszédunknak nem volna eszében , kellő jó alkalomkor sétát tenni honunkba ? nem volna-e a legkiáltóbb őrültség: behunyni szemeinket azon veszedelmek irányában, melyek oly meredten tekintenek reánk ? Most már ha azon viszonyokra vigyázattal vagyunk, melyek e két versenyző nemzet közt léteznek, történeti s erkölcsi tényekre akadunk, melyeket egy angolnak nem szabad soha szembeélől vesztenie. Erkölcsi tények ezek, miszerint a nagy franczia nemzetnek, sok dicső tulajdona mellett, két nagy gyöngesége is van, jelesen: tulságig hiú, továbbá túlságig bele szeretett abba, minek neve: katonai dicsőség! Történeti tények több mint elegendőleg kijelölvék e nagy nevekben: Nilus, Trafalgar, Ciudad- Rodrigo, Vitorla, Waterloo és Szent-Ilona ! Minden józan angolnak, ki ezen erkölcsi s történeti tényeket szeme előtt tartja s nyomain okoskodik, lehetlen tisztába nem jönie azon nemzeti érzelmek tekintetében, melyeket a francziák — mint nemzet — táplálnak az angolok, szinte mint nemzet irányában, lehetlen, ismételjük , nem következtetnie azon katonai érzelmek fölelevenitését, melyeknek léte oly bizonyos, mint kétszer kettő : négy! Kétségkívül ezen ellenes érzelmek idővel gyöngülhetnek , sőt el is enyészhetnek, valamint azon nemzedékek elenyésztek, melyeknek élte s halálára közvetlenül hatottak — de azon boldog idők még igen igen távol vannak tőlünk. Hanem ennek daczára az angolok és francziák békés, sőt baráti lábon állhatnak szemközt egymással, mert az internationális kereskedelmi s ipari nagy érdekek hatályosan páran- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A KÉTSZARVÚ EMBER. Történeti beszély. Irta JÓKAI MÓRI. A két árva. Néhány órányira a Serethtől, őseinknek Magyarország előtti lakhelyén , állt Kacsuk Mehmed basa vára egy kellemes völgy ölében. Keletről egy roppant barlang van a hegyben , inkább egy óriási fülkének nevezhetni, mert nyílása épen oly magas, mint az üreg maga, s a nap délutánonkint egész a fenekéig besüt, buja pázsittal s hímes virággal vonva be annak felszínét, mig köröskörül virágos bokrok , sötét lombú fák , repkényfüzérek csüngnek padmalyaból alá, olylyá varázsolva a nyilt üreget, mint egy felkoszorúzott ágymennyezet, vagy egy díszített színpad , s még legfelső falai is be vannak vonva sötétzöld mohával, mi közül oly szépen tűnik elő egy-egy tarka csigahéj. E hely legkedvesebb mulatóhelye Katalinnak, a basa egyetlen nejének. A barlang repkénykoszorús nyílása, belőle kitekintve, mintegy óriási rámába fogja a vidéket, s a kép méltó a rámához. Előtte egy tó terül, sima tűkre csaknem a barlang nyílásáig jő, kétféléi mellette magas virágos partok, miknek gömbölyű fái kétfelől csaknem összehajtanak a tó felett, s e lombkárpiton át egy szemközti lovagvár fehér ormai tekintenek le a tó sötét vizébe, s túl e váron, messze, messze a halványkék égre rajzolva, mint egy álomkép, tűnnek elő a székely havasok. Itt ül most is az odaliszk * a lágy fűbe leheveredve, illatos ezüstfűz árnyában, a keleti szőnyegek, a madártollas napernyők szögletben hevernek, helyettök virágos pázsitot ’s illatos lombokat adott a természet. A délczeg úrnő hölgyei a tóban firdenek, s kikijőnek a partra játszani, enyelegni, — egyegy hárfát kap kezébe és énekel, — közbe felsikoltoz némely rabnő , kit társnéja tréfából a viz alá buktatott. Katalin nem látja, nem hallja őket, tekintete, lelke, gondolatjai túljárnak a fénylő bérczeken, mik amotta *) A török kedvencz nejét hívja így, nem egyedül rabnőit, távolban rémlének, szemei az alkony-égen vesztek , mely annál távolabban látszik, minél tovább nézzük. Mit vár onnan ? Tán a postagalambot, mely szenetet hoz távol kedvesei felől ? vagy tán egy felhőnek is örülne, ha onnan látná jőni ? Hisz ott neki hazája van, azon bérczeken túl született , ott laknak rokonai, ismerősei mind. De azok nem rokonai többé, a büszkén nemes Ká 1tay család megtagadta a leányt, ki törököt választa férjül, s férje és egyetlen fia most ott harczolnak azon haza földön, s tán győzni fognak, és eltemetik Magyarországot, vagy vesztenek, s akkor Magyarhon temeti el őket! Miért imádkozzék ? ! Végig gondol lelkében mindazoknak arczain, kiket egykor oly jól ismert; — előtte félig öltözött bajadérek tánczolnak vidám karéjban, egymást ölelve, virágfüzérekkel átfonva, rózsapiros ajkaik mosolygnak gyöngysor fogaikat láttatva ; — ő Béldinét látja maga előtt szende leánykori arczával, Apafiné méltóságos tekintetét, Csákyné büszke arczát s Bánfi Dénesné szenvedő vonásait; a legutolsó cselédre is emlékezik, ki anyja udvaránál lakott, öreg dajkáját, szobalányait gondolja maga mellett járni, hallani képzeli a pusztai aratóleányok mezei dalait, kiket arcz- és névszerint ismer, az oly méla bús danákat, hogy szinte sirt bele, a ki eldalolta, a ki meghallgatta, — maga sem tudta miért ? És a pillanatban a kertajtó előtt egy magyar népdal bús melodiája kezdett elhangzani. Katalin fölrezzent az ismerős dallam hallattára s figyelni kezde rá. Szelíd gyermekhangok éneklék ez anda verset: „Hová repülsz, hová, Kis gerlicze madár ? Mit hordogatsz össze Gyönge szájacskáddal ?“ „Puha tollat hordok Apámnak ágyába, Himes szép virágot Anyám sírja fölé. Virág legyen rajta, Mikor apám megjő, Puha legyen ágya, Mikor belefekszik.“ — Kik azok, kik ott énekelnek? kérdd Katalin hölgyeitől. — Csavargó énekesek, elhajtsuk őket ?