Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-02 / 770. szám

1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. —h.p. .Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ ,, „­Évnegyedre 4 ,, — ,, „ A havi előfizetés, mint a t szannonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. drhoz intézendő, úri-utcza Lal­ért ház 8. fia Félévre . Egyes szám PESTI WPIJ, Szerkentési iroda: Dri-utoia 8. u. A havonkinti előfizetés (helyben) m­indig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen letel visszaálmuttatik. Szombat, oct. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve—jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. A „PESTI INAPLÓ“ jövő évnegyedre is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg a szerkesztőség­ különösen a közlések gyorsaságára és sokoldalúságára fordítandja figyelmét, s általában mindent elkövetend, hogy a t. közönség megelégedését minél nagyobb mértékben kiérdemelje, mit annál inkább hisz elérhetni, mivel sikerült többeket publicistáink elismert jelesletei közöl dolgozótársakul megnyernie. — Azonkívül intézkedtünk, hogy mind fővárosi naplórovatunk — különös tekintettel a fővárosi közéletre, s minden közhasznú, tudományos és művészeti intézetekre, mind vidéki híreink, eredeti levelezésekkel gazdagítva, minél élvezetesbek legyenek. Lapunk mű mára érdekességének kiemelésére megemlítjük, hogy legjelesebb íróinktól hozank szépirodalmi dolgozatokat, s azokon kívül érdekes könyv-és színbírálatokat. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint, — évnegyedre 5 ft p. p. — Pesten házhozhordással félévre 8 forint, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a ..Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket, és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM: Telegrafi tudósítások London. (Wellington halála s a franczia császársági tö­rekvés ; az invasiátóri félelem s a militiabill.) Páris. (A marseillei complot.) Hivatalos. (Kitüntetések.) Vegyes hírek s események (Zelk József ha­lála. Pesti érettségi vizsgálatok eredménye. — Fővá­rosi élet. — Bécsi hírek.) Ausztria. (Az Oest. Corr. a be­végzett nagy hadgya­korlatokról ; ugyanaz a belga kérdésről.) Francziaország. (Páris; a marseillei complot ; ve­gyesek.) Na­gybritannia. (London. Vegyesek. Napoleon La­jos útjáról a lapok véleménye.) Németország. (Berlin, vámügyek. Frankfurt, Ko­­burg.) P­ortugallia. (Borkiviteli vám.) Törökország. (A drúz­k mozgása Syriában.) Amerika. (A Times Cubáról.) L­e­g­ú­j­a­b­b. (Páris London.) Vegyesek. (Nemzeti színház.) Mit jár. (A kétszar­vu ember. Történeti regény, irta JÓKA­ MÓR ) , oct. 2-án. TELIGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK Bodenbach, sept. 29. — ő cs. fensége az orosz trónörökös nagyherczeg ,­skor egyre délután kívánt egészségben érkezett idei 2 órakor útját továbbfoly­tatta. Brüssel, sept. 29. — A kamarák oct. 26-áig elna­­poltattak ; újabb miniszterkrizis. Christiania, sept. 24. —­ Gusztáv, svéd örökös her­­czeg meghatározott. Genua, sppt. 25. — „Aethion“ brit és „Villé de Marseille“ franczia gőzösök az itteni kikötőben erősen egymásba ütköztek. Roma, September 24. — Az Ausztriával kötött 8 october 1-jén hatályba lépendő postaszerződvényre vonatkozó rendelvény kihirdettetett. Florencz, September 23. — A Grerazziféle per­ben a tanúiratok felolvasása tegnap végeztetett be. Nápoly, september 23. — Vegalperis csillagász egy új bujdosócsillagot fedezett föl. London , sept. 27. 2­2 A hisztéria ép azon perezben irta föl Wel­lington nevét halotti könyvének fénylő lapjára, midőn a Dover-Calaisi tenger­csatorna túlsó partjain egy nagy név bűvös hatásával szándékoznak megállapitni a császárságot, és ketté szakitni azon congressusi actákat, melyek az európai jelenlegi közjognak ala­pul szolgálnak , s melyek a Bonaparte családot örök időre kizárják a franczia trónról. Az európai congressus érintett határozványai által Britannia nyert, sokat, Francziaország vesztett sokat­ amar azért föntartani, imez pedig raegdönteni kivánja a congressus említett szülötteit; raegdönteni pedig tán azon ország földén , melynek státusférfiai, had­vezérei s aranyai sarkokai voltak bukásának. Az Angolország invasióját, vagyis az Angolhonbai berontást boldogult Wellington herczeg több ízben, jelesen pedig a militiambili tárgyalása alkalmakor oly vállalatnak mondá, mely csodálatos gőz­időnkben könnyen végrehajtható, to be easy of accomplishment. Itt nem szabad felednünk, miszerint a boldogul­tak szava tekintélyül vétetett katonai ügyekben. Innen van az , hogy az angol hírlapok épen most, midőn, mint lélebb érintők , a hisztéria alig véste be Wellington nevét a halottak rejtélyes táblájába, pen­getni kezdik az invasio lehetőségét , figyelmeztetőleg azon módokra , melyek e borzasztó szerencsétlensé­get képesek tán elhárítni. Igaz, mondják az angol gondolatoknak hatalmas orgánumai, hogy Bonaparte Lajos úr mindenütt, s mindig a béke szellemében nyilatkozik , s kitelhető­­leg hiszik— de csak hiszik, hogy e tekintetbeni nyilatkozványai őszinték: igaz, hogy mind Bona­parte Lajos urnak mind magának Francziaországnak érdekei igénylik a béke állandósítását; igaz, hogy e perezben, midőn e szavakat papírra teszszük, háború nem fenyeget minket stb. — de mit bizonyitnak ezen igaz tekintetek? a történetek nem tanílnak-e arra, hogy a becsület, a fegyver , vagyis a katonai becsü­let és oly gyakran eredményezi a vérontást, mint a legigazságosabb érdekek megsértése ? s hogy csekély úgy­szólván , mellékes háborgatásai a békének , ille­tőleg ingerkedések, rögtön vége-hossza nélküli há­borúkat vontak maguk után ? őrültség volna tehát Angolország részéről, ha biztosságát Bonaparte La­jos úr békés szándékaira építené, melyekkel Milton­ként a pokol terü­ete ki van kövezve. Egyébként maga a legjobb szándék is időker­­gette körülmények szerint változik, s ki tudja , hogy az idő lilékében mi jövendő rejlik ? Bátorságunkat illetőleg, jobb, ha józan eszünk parancsára, önma­gunkba bizván, egyelőre Wellington herczeg úgy­szólván végrendeleti tanácsát követendjük, mint a béke-barátok eszelős ideológiáit. Figyelmeztetik továbbá az angol hírlapok azon polgártársaikat,kik már csupán Bonaparte La­jos úrnak császári trónra lépése által a békét veszélyeztetve hiszik, miszerint sem Bonaparte Laj­­or, sem a repub­likánusok nem gyűlölik annyira Angliát, mint az orleanisták meg legitimisták. Nemde Thiers úr vala az, ki 1840-ik évben ha­záját csaknem kényszerité velünk háborúskodni? Nemde Joinville herczeg vala az , ki néhány évvel ezelőtt a francz­ia tengerészetről írt könyvében, ter­veket közlött , melyek szerint Angolhon invasióját lehessen véghez vinni ? Nem vala­nak-e az Univers, Assemblée Nationale, Journal des Débats stb. az or­­leanismus, legitimismus, és római katholikus papság közlönyei mindig a legdühösebb ellenséges szabadelvű Angolhonunknak? Sőt ha valamikép, ezen királyi pour mon bon plasizféle pártok valamelyike a franczia trónra vergődnék, mi épen nem lehetlen Európának mostani reactionális állásában , nyíltan kimondjuk, miszerint mi, a béke föntartásáhozi bizalmunkat még inkább csökkenni látnék. Mi azért igen örvendünk, hogy a parliament a közvélemény szózatára hallgatva, megszavazta a militia-billt, melynek oly nagy kiterjedésben­ süke­­rültét leginkább Farmerston lord éleseszűsége­­s elő­relátásának köszönhetjük. Times a mondottak igazolásául kivonatokat közöl a franczia hírlapokból, s idézi , a többi közt, a fél­­hivatalos Constitutionnelnek ime nevezetes szavait: „Invasio! adja Isten, hogy e szó által kijelölt vesze­delmek , ellenére a velünk tapasztaltatott igazságta­lan politikájának, távol maradjanak az angol nép házi tűzhelyeitől. Bár ne volnánk soha kénytelenek más okból átmenni azon mozgó hídon , melyet a tu­domány s­hoz vetettek közös tengercsatornánk két partja közt, mint szerencsekivánólag baráti jobbun­kat nyújtani angol szomszédunknak ! De ha valaha bármi alapos okból kényszeríttetnénk hadakozni egy­más ellen, Londonnak, a nagy Londonnak méltó oka leendne reszketni! Sem a pártok tömérdek pénz s időbe kerülő megerősíttetése, sem az angol hajóha­dak könnyen kijátszható vigyázósága, meg nem fogná akadályozhatni sebes hajóinkat — minő p. o. a 1200 lóerejű sorhajó Napoleon — hogy vitéz sergeinket ne tegyék ki az angol partok azon pontjaira, melyek­ből stratégiai működéseinket legczélirányosabban kezdhetni meg.“ Erre vonatkozólag kérdi a Times, valljon nem vol­na-e nyomorult esztelenség — wretched folly — kép­zelni , hogy szeretetre­ méltó szomszédunknak nem volna eszében , kellő jó alkalomkor sétát tenni honunkba ? nem volna-e a legkiáltóbb őrültség: behunyni szemeinket azon veszedelmek irányában, melyek oly meredten tekintenek reánk ? Most már ha azon viszonyokra vigyázattal vagyunk, melyek e két versenyző nemzet közt léteznek, történeti s erkölcsi tényekre akadunk, melyeket egy angolnak nem sza­bad soha szem­be­élől vesztenie. Erkölcsi tények ezek, miszerint a nagy franczia nemzetnek, sok dicső tulajdona mellett, két nagy gyöngesége is van, jelesen: tulságig hiú, továbbá túlságig bele szeretett abba, minek neve: katonai di­csőség! Történeti tények több mint elegendőleg ki­­jelölvék e nagy nevekben: Nilus, Trafalgar, Ciudad- Rodrigo, Vitorla, Waterloo és Szent-Ilona ! Minden józan angolnak, ki ezen erkölcsi s törté­neti tényeket szeme előtt tartja s nyomain okoskodik, lehetlen tisztába nem jönie azon nemzeti érzelmek tekintetében, melyeket a francziák — mint nemzet — táplálnak az angolok, szinte mint nemzet irányában, lehetlen, ismételjük , nem következtetnie azon kato­nai érzelmek fölelevenitését, melyeknek léte oly bi­zonyos, mint kétszer kettő : négy! Kétségkívül ezen ellenes érzelmek idővel gyöngül­hetnek , sőt el is enyészhetnek, valamint azon nem­zedékek elenyésztek, melyeknek élte s halálára köz­vetlenül hatottak — de azon boldog idők még igen igen távol vannak tőlünk. Hanem ennek daczára az angolok és francziák békés, sőt baráti lábon állhat­nak szemközt egymással, mert az internationális kereskedelmi s ipari nagy érdekek hatályosan páran- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A KÉTSZARVÚ EMBER. Történeti beszély. Irta JÓKAI MÓR­I. A két árva. Néhány órányira a Serethtől, őseinknek Magyar­­ország előtti lakhelyén , állt Kacsuk Mehmed basa vára egy kellemes völgy ölében. Keletről egy roppant barlang van a hegyben , in­kább egy óriási fülkének nevezhetni, mert nyílása épen oly magas, mint az üreg maga, s a nap dél­­utánonkint egész a fenekéig besüt, buja pázsittal s hímes virággal vonva be annak felszínét, m­ig körös­körül virágos bokrok , sötét lom­bú fák , repkényfüzé­­rek csüngnek padmalyab­ól alá, olylyá varázsolva a nyilt üreget, mint egy felkoszorúzott ágymennyezet, vagy egy díszített színpad , s még legfelső falai is be vannak vonva sötétzöld mohával, mi közül oly szépen tűnik elő egy-egy tarka csigahéj. E hely legkedvesebb mulatóhelye Katalinnak, a basa egyetlen nejének. A barlang repkénykoszorús nyílása, belőle kitekintve, mintegy óriási rámába fogja a vidéket, s a kép méltó a rámához. Előtte egy tó terül, sima tűkre csaknem a barlang nyílásáig jő, kétféléi mellette magas virágos partok, miknek göm­bölyű fái kétfelől csaknem összehajtanak a tó felett, s e lombkárpiton át egy szemközti lovagvár fehér or­mai tekintenek le a tó sötét vizébe, s túl e váron, messze, messze­­ a halványkék égre rajzolva, mint egy álomkép, tűnnek elő a székely havasok. Itt ül most is az odaliszk *­ a lágy fűbe leheve­­redve, illatos ezüstfűz árnyában, a keleti szőnyegek, a madártollas napernyők szögletben hevernek, he­­lyettök virágos pázsitot ’s illatos lombokat adott a természet. A délczeg úrnő hölgyei a tóban firdenek, s kiki­­jőnek a partra játszani, enyelegni, — egyegy hárfát kap kezébe és énekel, — közbe felsikoltoz némely rabnő , kit társnéja tréfából a viz alá buktatott. Ka­talin nem látja, nem hallja őket, tekintete, lelke, gon­­dolatjai túljárnak a fénylő bérczeken, mik amott­a *) A török kedvencz nejét hívja így, nem egyedül rabnőit, távolban rémlének, szemei az alkony-égen vesz­tek , mely annál távolabban látszik, minél tovább nézzük. Mit vár onnan ? Tán a postagalambot, mely szene­­tet hoz távol kedvesei felől ? vagy tán egy felhőnek is örülne, ha onnan látná jőni ? Hisz ott neki hazája van, azon bérczeken túl szü­letett , ott laknak rokonai, ismerősei mind. De azok nem rokonai többé, a büszkén nemes K­á 1t­a­y csa­lád megtagadta a leányt, ki törököt választa férjül, s férje és egyetlen fia most ott harczolnak azon haza földön, s tán győzni fognak, és eltemetik Magyaror­szágot, vagy vesztenek, s akkor Magyarhon temeti el őket! Miért imádkozzék ? ! Végig gondol lelkében mindazoknak arczain, kiket egykor oly jól ismert; — előtte félig öltözött baja­­dérek tánczolnak vidám karéjban, egymást ölelve, virágfüzérekkel átfonva, rózsapiros ajkaik mosolyg­­nak gyöngysor fogaikat láttatva ; — ő Béldinét látja maga előtt szende leánykori arczával, Apafiné mél­­tóságos tekintetét, Csákyné büszke arczát s Bánfi Dé­­nesné szenvedő vonásait; a legutolsó cselédre is em­lékezik, ki anyja udvaránál lakott, öreg dajkáját, szo­balányait gondolja maga mellett járni, hallani képzeli a pusztai aratóleányok mezei dalait, kiket arcz- és névszerint ismer, az oly méla bús danákat, hogy szinte sirt bele, a ki eldalolta, a ki meghallgatta, — maga sem tudta miért ? És a pillanatban a kertajtó előtt egy magyar nép­dal bús melodiája kezdett elhangzani. Katalin fölrezzent az ismerős dallam hallattára s figyelni kezde rá. Szelíd gyermekhangok éneklék ez anda verset: „Hová repülsz, hová, Kis gerlicze madár ? Mit hordogatsz össze Gyönge szájacskáddal ?“ „Puha tollat hordok Apámnak ágyába, Himes szép virágot Anyám sírja fölé. Virág legyen rajta, Mikor apám megjő, Puha legyen ágya, Mikor belefekszik.“ — Kik azok, kik ott énekelnek? kérdd Katalin hölgyeitől. — Csavargó énekesek, elhajtsuk őket ?

Next