Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-01 / 820. szám

1852. harmadik évi folyan?. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónaprs 1 ft 30 kr p Évnegyedre 4 ,, — „ „ 820 Félévre 10 A havi előfiretés, mint a izaraonkinti eladás is megszűnt. Félévre Egyes szám 8 „ ­PESTI NAPLÓ. Szerda, dec. 1-én attRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Sirdetések négyha- lábos petit-sora 4 p. kr.- jával számittatik. A be- igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdij , előre lefizetendő a Hagánviták m gy- hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta- tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztö-hivatalába A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EWTCII G. úrhoz intézendő, uri-utcza Laliért ház 8. Szerkesztés! iroda: Ori-utoza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. ■egjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és űnneputáninapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli érákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti IVapló4,-t a közelgő uj évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesbjeit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkirókul következő urak mutathatók fel a t. olv. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hun fal v y Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről liozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Sz^okolay István polgár- és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetendő B irányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról irand. Azonkívül b. Kemény Zsigmond ur Ígéreteiét is bírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesitendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állitvák, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek; igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporitandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik leg­főbb tiszte, azokat folytonosan szem előti tartani, s működésüket, mozgalmaikat a haladás s tökély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni : intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő uj évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hirtár“-ban. A ,,Műtár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szép művészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő ncvezetcsb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésök után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi -bírálatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a fennevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Vahot Imre, Erdély i János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Pompéry János, Sükey Károly, Székely József, L on kay Antal, GyulayPál, D e g r é Alajos urak. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni. — S mindezen fáradozásaink és a megkiván- tató áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre JO f rint, — évnegyedre 5 írt p. p. — Pesten házhozhordással félévre 9 írt, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) cs EMICH GUSZTÁV kö'nyvkereskedésében az úri- és kigyó-uteza szögletén.— Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. ENIICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Levelezések. (Paris: A szavazás. A lu^oni püspök állása. A „Journal des Débats“ császári lett. Armandi. — Temesvár:a város nevezetességei. Észrevétel az irodalmi terményekre nézve. Reál-iskolák ügye ; az eziránti részvét 6at.) Fővárosi hirtár. Vidéki hirek. Ausztria. (Bécsi hirek és események ) Francziaország. (Egy estély St. Cloudban. Abd- el-Kader levele. A Journal des Débats. Beranger levele Napoleon Lajoshoz. Vegyesek). Nagybritanuia. (A „Times“ párvonalai Derby és Rüssel lordok között). Németország. (Berlin. Frankfurt. Hamburg. Kassel). Dánia. (Iíopenliága : Wegener pőrének tárgyalása). Olaszország. (Sassari. Roma. Florencz). Legújabb. Telegraf! tudásitások. Vegyesek. Nemzeti színház. —Börze.) II ű t á r. (Nemzeti szinház). Budapest, dec. 1-én. Pária, nov. 23. f A császárság megszavazása már fait aocompli. Párnappal ezelőtt azon panaszkodtunk, hogy a nép­nek nőm nagy kedve van szavazati joga gyakorlá­sára, s öröraestebb marad munkája mellott, mint hogy diadalmi menettel, „éljen a császári“ kiáltások között, egyik helyről másikra vonuljon. De mindezen hitünk mellett is, a mi bureaucrátiánk minden erejét megfe­szítette , s a nép ujságingerét s kiváncsiságát — tán mostanság utoljára — annyira fölzaklatta, miszerint nov. 21- és 22-kén számosabban mentek szavazni, mint dec. 20-kán. Különben ez illett is. A köztársa­ság annyit csakugyan mogérdemlett, hogy ünnepélye­sen eltemessék. S nem elég nagy tiszteletet adnak Respublika asszonyságnak, ha 8—9 millió ember mondja el fölötte: requicscat in pace? Igazán , cso­dálkozni lehet ezen a mostani franczia nemzeten. Bár hogyan értelmezzük a könnyelműség szét : nincs oly jelentése, melyet rá nem alkalmazhatnánk. Társadalmi intézményeinek néhány perez alatti megbuktatása neki annyi, mintha a cocmediában cgye3 színészt ki­fütyül. Nem létezik benne , emberei iránt semmi ke­gyelet. Az nagy előtte, kit az események árja fölvet, már legyen az könnyű tuskó, vagy bármi más. Most is, midőn köztársaságát császársággal váltja föl: nem látjuk benne az illő komolyságot, melylyel Europa némely szabad nemzetei közügyeiket szokták tár­gyalni. A megfontolás távol marad. Szóval: mit né­hány kolompos kiált: utána indul a többi. Na de hagyjuk el a jellemzést, s részletezzünk valamit. Elsőben is ne tagadjuk el, hogy a Napoleon név­ben valami oly erő létezik, mely a népet magával ragadja , 3 ha a préfet urak még egy kis charlatan- ságot is fejtenek ki, mint például Berard, Chapuys de Montlaville et comp. a győzelem még biztosabb. Általában tehát a népről elmondhatjuk, hogy igazán szavazott, a császárságra szavazott és ma a lelke­sedés bizonyos fokozatán áll. Ezt az úgynevezett kaputosokról nem mondhatjuk: számításainkba csak a zubbonyosokat vettük föl, és a falusi szántóvető­ket. Óhajtjuk, hogy e lelkesedés állandó legyen, s midőn a franczia nép sorsát a Napoleon név aegisze alá helyzé, egyszersmind kívánjuk: hogy az uj csá­szár nevének megfeleljen. — Ha a nem v. is ellenző szavazatokat tekintjük, oly csekélynek látszik azon 200 ezernyi szám : hogy nagy súlyt reá nem helyezhetünk. A legitimisták csendesen viselik magokat. Egyebet nincs is mit tenniök. Három vagy négy követ oda- hagyja a követi padot — s ezzel végo mindennek. A minap említettük volt a lugoni nyakas püspököt (Vcndéeben). A főtisztelendő ur igen kitette magát a legitimitás mellett, s daczára annak , hogy Napoleon emberei a vallásnak nagy tisztolői , közel volt az el- fogatáshoz. Persigny azonban közbelépett — s csak komoly megintést kapott. Az említett püspök már arról is ismeretes, miszerint sehogy sem akarta éne­kelni székes egyházában : Domine salvum fac Ludo- viemn Napóleonéin. Képzelhetni , mily nehezen fog esni, midőn : „Domine salvum fac Napóleonéra ter- tium, imperatorem“ fogja énekelni. Ma nagy sensatiét okozott a Journal des Débats- nak egy czikke Armand Bettin aláírása alatt. — E czikk nem egyebet jelent, mint azt : hogy a Journal des Débats búcsút mond az orleanismusnak, s átmegy dobszóval s pogyászostul a bonapartista táborba. Miután a Journal des Débats a császárság — a béke fölötti eszméit eléggé kifejtette , igy végzi be : „Miután kimagyaráztuk, hogyan fogadjuk el bi­zalmatlanság nélkül ezon szót: a császárság a béke (FEmpire c’est la paix), még egy szét teszünk hozzá. A császárság minden bizonnyal nem azon monarchia, melyet mi több mint harmincz évig védelmeztünk, hanem végre is monarchiái hatalom és mi a monar­chiának mindig párthívei valánk; ez oly kormány ‘ mely leginkább megfelel Francziaország géniuszának. Ezen kormányt szabadelvű intézményeknek kell mér­sékelniük , de ezeknek nem szabad őt összerontani. Jegyezzük meg, hogy sokan azért gyalázzák a sza­badelvű intézményeket, mert a monarchiái kormány, ösBzerontották. B ír mikép legyen, a hatvan-éves viszongásaink és zavargásaink fölötti tapasztalat fennen bizonyít a monarchia mellett, s hogy arra Francziaországnak szüksége van. Ezen hatvan évből a köztársaság kéz Ízben alig tartott tiz évig, és hogyan tartott? A monarchia ötven évig tartott.“ A párisi nagy kereskedők Napoleon Lajost egy drágakövekkel kirakott diszkard-és borostyán koszo­rúval szándékoznak megtisztelni. Egy bizottmány tanácskozik rajta , a Palais-Royalban. Napoleon Lajos herczeg Armandi tábornokot, ki a romai tartományokban azon fölkelőket vezette, kik közt Napoleon Lajos is testvérével együtt, az ola­szok függetlensége mellett küzdött volt, s mely harezban idősb testvére el is esett, a st. cloudi könyvtár őrévé nevezte. Ez is jele annak , hogy a leendő császár, embereiről nem szokott megfeledkezni, Temesvár, nov. 26. Emlékezem a szerkesztőség nem rég kijelentett óhajtására, miszerint a levelezők illető városaik tör­téneti és helyrajzi leírását közöljék a Pesti Napló­A PESTI NAPLÓ MÜTÁRA. NEMZETI SZÍNHÁZ. Örömmel mondhaljuk, hogy a régi és uj eredeti drámák gyakoribb szinrehozásában a közvélemény kívánaténak valahára eleget kezd tenni az igazgató­ság, mi által egyszersmind nemzeti intézetünk leg­főbb rendeltetése is betöltetik. E tekintetben a szilárd kitartást, az irék iránti oszté-igazság elvét, világo­sabban szólva : az örökös Szigligeti- és Szigeti — repertórium helyett az egyetemes magyar drámairo­daimat minden oldalról méltán képviselő változatos s csak igy érdekes játékrend készítését nem ajánlhat­juk eléggé az illetők figyelmébe. — Mi jól esett a múlt héten, mind járt Dobsa Guttenbergje títán di- csőiilt Kisfaludi Iíárolyunk egyik legjobb vigjátékát, a „Csalódások“at látnunk nagy részben új és jó ta­pintatot tanúsító szereposztással. Ezen magyar színű és ízű vígjáték úgy szólván vérré vált már nemzetünk műveltebb osztályaiban, s minden alakja oly isme­retes előttünk, mintha már régóta nem látott jóba- rátjainkkal találkoztunk volna. A szereplők közt leg­inkább kitűnteték magokat: Jókainé (KörmöndiLina), Lidi, (Bulyovszkyné) , Szentpéteri, (Lombai inspe- ctor) , Feleki (gróf Elemir), Kovácsnő (Lucza kis­asszony) és Szigeti (Mokány), ki ismét bebizonyitá, hogy az ily nyers, őszinte szivü egyének ábrázolá­sában leginkább helyén van s mesteri ügyességgel bir. — A mű és az előadás egyaránt a legderültebb kedvben tartá közönségünket, s nem hisszük , hogy léteznék sok idegen vígjáték, melyben több éloményt és gyönyört találna az. — Ha azok, kik a játékren­det készítik, elfogulatlanul é3 lelkiismeretesen néz­nek körül drámai irodalmunkban , több ily gondat­lanul mellőzött kincset fognak előhozhatni a rejtek- ből, olyakat is , melyek csak nyomtatásban jelentek meg, de még soha nem adattak. De nem mindig ezt kell ám tekinteni: mennyi jövedelmet hozott s hoz­hat most ez vagy az a darab, kell-e utána procentet adni vagy nem , stb. Sok jé színműre azt mondják, hogy többé nem korszerű, pedig a jó mindig korsze­rű , — sokra azt mondják, hogy a mostani körül­mények közt nem adható, pedig némi csekély módo­sítás- , alkalmazással majd minden magyar színmű­vet most is színre lehetne hozni. — Csak akarat, ügyszeretet és buzgós erélyesség kell hozzá, s a kép­zelt akadályok falai összeomlanak. November 27-kén adák először Jókai „Dubna“ czimű eredeti történeti drámáját. — Régóta feszült figyelemmel vártuk már ez újdonság adatását, miután Jókai, mióta a Hulla férje czimű drámájával föllé­pett , mint drámairó is érdekelni kezdé a közönséget. — Ki o lapok hasábjain szerző „Varchoniták“ czimű beszélyét figyelemmel olvasá, annak tökéletes isme­rete van e drámáról, melynek alapeszméji, terve ki­vitele sőt még dialógja is úgyszólván egészen és szé­rűi szóra készen van már az eredeti beszélyben. A mű tárgya a csak kevéssé ismert legrégibb hajdankor- ból van merítve, s azért nem lehet csodálni, hogy az egész mű inkább egy gyönyörű tündéri vagy mythosi mese, mint valóság, s a benne előforduló alakok inkább egy gazdag, ragyogó képzelem phantomjai, semmi húsból és vérből álló emberek, s agyagból gyúrt és földhöz ragadt egyéniségek. Jókai drámája a következő mesén alapúi. Az avar és török rokonfaju nép bele fáradva az egymást emésztő harczolásba, a két törzs fejedelmei kemény szerződést kötöttek, mely megtiltá a további harezo- lást, s felszabadita minden szomszédot, hogy a melyik a kötés ellenére hadat gyűjt, arra közerővel rárontsa­nak. — Ezen vinculuin vagy is garantia költői fictió- nak megjárhatja, hanem valóságban alig lehetett volna azt foganositani, mert a szomszéd nemzetek­nek ez esetben már akkor is felsőbbségi uralommal kellett volna a két szerződő törz3 felett birniok, hogy ezeket fékezhessék , s a nomad népek hadgyüjtési szándokára igen bajos lett volna felügyelni, miután azok mindig készen álltak a harczolásra. — A mon­dott kötésben az is benfoglaltatott r hogyha a két nemzet közöl egyik fejedelmi családjának férfi-ága előbb kihal, annak országa szálljon a másik uralma alá. Az ily, nemzetek sorsa, élete fölött határozó szerződések a polgárosodott világban is csak a leg­erősebb biztosíték mellett köttethetnek s tartathatnak fen ; — nomad népeknél, kik a jus fortiorist mindig elibo tették a nemzetjog philosophiájának, az ily szerződések kötése-és fentartására C3ak gondolni is alig lehet. E mesés kötés forrásából buzog elő J. müvének egész cselekvény-folyama. A szerződött fejdelmek unokái, Disabul, török, és Oldamur, avar fejdelem utósó férfiai családuknak, s mindkettőnek csak leány-gyermeke van. Oldamur nem lévén bizo­nyos abban: vájjon tuléli-e a török fejdelmet vagy nem, s azon nemes czélből: hogy nemzetét a rab­szolgaságtól megmentse, egy álomlátás következté­ben leányát Dalmát fiúként növeli fel, ezzel ját­szandó ki a kötés erejét. Ez még a kötésnél is me­sésebb dolog; mert ha már a szerződés csakugyan érvényesnek tartatott, majd lett volna gondja a török fejedelemnek bizonyosságot szerezni a felől: vájjon az avar fejdelein gyermeke valóban fiú-e vagy leány. Itt még a leány-gyermeknek fiúvali kicserélése is biztosabb , czélhoz vezetőbb kijátszási eszközlett volna. Igen ám , de akkor szerző ily regényessé és rendkívülivé nem tehetendi drámíját, mint a milyen most. Maga az öreg Oldamur is aggódik a miatt, hogy leányában feltalál ébredni a szerelmi ösztön s ha elárulja magát , terve megsemmisül. — Azért hát, midőn már közelgő halálát érezi, a két nem­zet közti szerződés titkát —• bár későre halasztva — bevallja fiusitott leányának, szerelme fölébred- hetéso iránti aggályát is közli velő, s a haza érde­kében férfias kiiart ísra hivja fel őt. A csatákban edzett Dalma, haldokló apja előtt fejedelemmé avat- tatik, s hűséget esküszik hazájának, nemzetének. Alig mondja ezt ki, s a mint az esküt vérök kibo­csátásával megerősítő vezérek egyike, Elemér sze­mébe tűnik, tüstént fölébred benne a szerelmi ösz­tön, s a nőiség és férfiuság küzdelme hosszas csatára kél keblében. A legmerészebbb mythologiai mesére alapított műnek legdrámaibb , lcgérdeklőbb pontja ezen belső meghasonlás, ezen szenvedély s köteles­ségérzet közti tusa, s a fm-leány lélokerejének dia­dala , mely eleitől fogva végig mesteri vonásokkal van festve, s ez azon fentartó mágnes-kapocs, mely szerző való alap nélküli müvét Hahómat levegőben függő koporsójaként képes fentartani. Az avar Chagán halála után Disabul török király tanyáját tünteti fel szerző, s itt minden egy óriási ha-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents