Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)

1853-07-01 / 992. szám

1853. negyedik évi folyam. 993 Péntek, jnlius 1-jérf/ * ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Posten házhoxhordva: Fílívri . 8 ii „ i» ÉTnegyeiire 4 „ — „ „ Kg; hónapra 1 tr. 30 k. p­Vidékre postánküldve: ivnegyedre 5 fr. — kr. p. Fílóvre 10 „ _ „ „ '*• USTt előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. KSTINULt HIRDETÉSEK és MAGÁNV1TÁK. Hirdetések üt ha­sábos petit-sorra 4 pgö kraj- czárjáral számittatik. A be- igtatási s 10 pengő krnvi külön bélyeg^íj előre lefize­tendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatala Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajcrár- jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a A lap politikai tartalmát illető-minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyaző pedig EMICU 0. úrhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda; Dri-utcia 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogsdtatnak el. Megjelen a PESTI NAPLŐ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli érákban. * Előfizetési felhívás A PESTI NAPLÓ második félévi folyamára. Előfizetési föltételek : Vidékre postán küldve félévre (júliustól de­cember végéig) • . 10 ft - „ Évnegyedre, (julistől septemb. végéig) 5 jj — >» »teil házhozhordással félévre......................... 8 ,, jj Évnegyedre .... 4 „ p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; Pesten e lapok kiadó-hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. i KÖZSÉGI ÉLET. Budapest, jun. 30. I. Nagyobb gyarlóságot alig képzelhetni, mint ha iigyelmünket folyvást a távol eseményekre, a nagy világ fejleményeire szegezve, műsorsunkról, saját teendőinkről megfeledkezünk, s csak akkor vesz- szük észre hibánkat, midőn az ébredés már késő, a alólunk a gyékényt kirántják. S bár nily kedvezően ütnének is ki a nagy vi­lágra s emberiségre nézve a szemeink előtt meg­oldásnak indult európai fejlemények, — egy nemzet sem várhatja azt, hogy azokból reá áldás s erköl­csi és anyagi előnyök áradjanak, ha ezen áldás és előnyök megnyeréséért maga nem fárad, ha elő nem készíti a földet, melyben a kor hozományai s boldogabb jövőnek magvai megfoganzhassanak. Valamint egyes ember csak munka és küz­delmek által juthat el óhajtott létre, s még a koczkajáték is csak merész áldozatok után kedvez választottjainak: u^y egész népfajok , nemzetek és országok soha sem jutottak zöldágra századokon keresztül álbatatosan folytatott korszerű igyekezet és verejték nélkül. Azon lépcső, hol jelenleg a magyar nemzet akár tudományos képzettség, akár anyagi kénye- .j és cultura tekintetében áll, szoros arányban "•>n nem a faj jobbjainak törekvéseivel, hanem a reá Jósággal fordított egyetemes munka belső értékével. A túlnyomó politikai izgalom a nemzeti élet minden egyéb hasznos és organicus munkásságát és nyilvánulásait sokáig úgy szólván felemésztő , s a feudális rendszer a fajnak kilencztized részét med­dőségre kényszerité. Európai esemény „a. uj alakba öntötték fajunkat. A szabadalmas és teherviselő kasztok egyenlő lábra jutottak. Egyenlő lábra nemcsak magának a faj­nak kebelében , de mindazon népekkel, melyeket a sors ugyanazon egy birodalom alkotására főzött össze. S ha ez uj alakulás elemeinek politikai súlya oly erőt és irányt foglalna is magában, mely az egyes alkatrészek ellenében olvasztó erővel bir, —s habár ily politikai olvasztó erők hatása a kép­zésre fogékony elemek irányában nagyobb szokott lenni, mint a nyersebb és neveletlenebb elemekre; s ámbár innét fajunk a közbirodalom jelen szer­kezetében épen kitűnő képződési fogékonysága, miveltségi törekvése, és szellemi nyíltsága, de kü­lönösen kevertsége mellett a mondott olvasztó erő hatásának legnagyobb mértékben volna is kitéve: úgy másrészről azon ösztön, mely minden népfajt ön- fentarlásra készt, a birodalmi nemzetek közt egy törzsnél sem támogattatok oly hatalmas sánezok és erősségek által még most, mint a magyarnál. Zengő értelmes nyelve, históriai öntudata, és politikai érettsége három erős vért, mely mögött fajunk az uj társadalmi kötelékek közt is megőriz­heti nemzetiségét s megizmosodhatik, ha kitűnő igyekezettel és hosszú anyagi nélkülözésekkel a jövő nemzedék lefolyása alatt gyermekeit amivelt- ség , pallérozottság, ügyesség, és vagyonosság azon fokára elvezetni tudja, mely a fennálló rend­szer alatt elérhető. Ide eljutva, nincs többé mit féltenie nemzeti­ségét , őseinek szent hagyományát, s unokáinak drága örökségét. " Ide eljutva, visszahódíthatja ismét Tégi tekin­télyét a magyar , kalauza, vezére lehet a testvér népeknek, s leghatalmasb védfala azon államnak, mely jövőre nem a kelet, hanem az észak zsib- basztó súlya ellen kénytelen a nyugati polgári- sodást és fejlődhetést védelmezni. 4 A verseny nehéz, de dicső, a diadal távol és raunkateljes, de nem lehetetlen. Sokkal mélyebben becsüljük fajunkat, mint sem kétkednénk határozatán. Nyomtalanul elsülyedni nem akarhat. Egy nemesb ösztön azt cselekvő életre buzdítja. Erre azonban többé nem elég néhány nagy hazafi önfeláldozása s bőkezűsége. Erre az egész nemzet egyetemes, szilárd, kitürő, értelmes mun­kássága s loyális magatartása szükséges, mely hogy szakadozott irányban vive, meddő ne legyen, ered­ménydús községi életben kell öszpontosulnia gyei zászlóaljak mindenestől átmentek a bátor cser­keszekből , ezektől a legmegelőzőbb , barátsággal fo­gadtatván. Hir szerint aczéltalan fáradalmak , s a szer- fölöttiség határait túlhaladó szigor fulyvást demorali­zálják a kaukázi orosz seregeket! Ennek dicséretes ellenkezőjét láthatni a hon levő an­gol seregnél, mely jelenleg Chobham rónáin tartja tá­borozásait. Ha önnek gyakorlott szeme látná ezen angol tábort, önkénytelen a comfort kellemes hangzalú szól ejtené ki. Tehát comfort fór ever! azaz oly czélirányos alapot, melynek ös9zhangzó tényezői: bizonyos jólét s bizonyos kényelem ! az angol katona kellő időben sub- stantialis eledel-s itallal táplálja testét, kellő időben czél- szetd munka s fáradalommal edzi azt, s kellő időben pi­henteti csontjait. Itt a hadgyakorló sereg ereje, mint va­lamely működő gép, tudományilag föl van mérve ; itt mindig szem 'előtt tartatik , hogy a katona csak oly an­gol fi, mint bár ki más; 8 azért erejökhöz képest czél- szerü munka s hadszükségelte fáradalom észszerüleg rovalik rá. A kegyes királynő, fönséges férje, továbbá a hanno­veri király s királynő, e napokban megtisztelék jelenlé­tükkel a chobliami-10—12 ezer emberből álló tábort, melyhez hasonlót 1815-dik év óta az angol szem nem látott. A praktikus angolok kedvelik s jól fizetik kato­náikat , de nagy számbani s gyakori együtt létöket ki- lenczven kilencz politikai okoknál fogva nem szeretik, miért is ily 10—12 ezerre rúgó tábor Britanniában oly ritkaságok közé tartozik, melyekről az apák jő kedvök* ben gyermekeiknek mesélni szoktak ! A királynő kormányzatának 16-dik évét katonailag ünneplendő szemlét tartott a szabályosan lépni, gyor­san fordulni, sebesen futni, ügyesen lőni, derekasan szabdalni, 8 fönségesen nyargalni tudó katonái fölött, N ó gr idb d 1, jun. 25. Folyó hő 18-ka óta a marhahús ára városuk-an 20 v.krról 22 re, falukon 16 brról 20-ra emeltetett a 6. > yar- mati székeket közösen bérlő zsidótársak mint a ni'gyei mészárosok zászlóvivői nagy örömére, de a lakosság bosszúságára ; mert a B. Gyarmattól alig egy órányira fekvő, hontmegyei podluzsányi pusztán jobb húsnak fontja 15 váltó kr, csak hogy a fogyasztási adó és a fenálló kizáró búsmérési jog miatt behozni-tilos. Hirsze- rint Hontban falukon 16, Ságon 18 kr a hús fontja. A próbamarhákat a sz--i kerületi fő szbirő vásá­rolta be. A megye egyik legjelesebb, s kétségen kívül legelegánsabb közigazgatási tisztviselője; de kérdés: váj­jon a marhavásárláshoz ért-e? Azon is Mókád a kö­zönség, miért léptetett az uj árszabás épen szombaton, a vasárnapot és a b.gyarmati vásárt közvetlen megelő­zőleg életbe, midőn a közönség legtöbb húst fogyaszt. No de hiszen ez is csak olyan Isten napja, mint a többi. A bécsi, pesti nép csodálkoznék talán a nógrádiak jajve­székelésén , mert náluk a hús még drágább. De nem kell felednie, hogy a mint a próbamarha kivágatik, újabb próbáig oly silány hússal láttatunk el, hogy a székállók cselédeink előtt elménczkedve mondják, hogy­ha a falhoz csapnák, oda ragadna. És ebben van a fal- lacia, hogy próbának hízott vagy munkabíró cziineres ökröt vágnak, mely vágóhidra való; de aztán hitvány húsért dobja ki a közönség drága pénzét úgy, hogy a magas árszabás és a kivágni szokott marna ára közt semmi arány sincsen. A legközelebbi gyarmati vásáron az igavonó jó mar­hának meglehetős ára volt, mert ilyenre a gazdának még szüksége van; de a mészárosaink által vágó hidra vásárolni szokott marha olcsó volt; s az Ipoly s mellék patakok kiáradása okozta szénahiány miatt ezentúl még London, junius 25 Q Ma csaknem alehetlcnségek közé tartozik egy hir lapnak politikai rovatába tudósítást írni, s a török-orosz kérdést, mely egy „ridiculus must“ credményzend, hall­gatással mellőzni. Meg fogom kisérteni e fél lehellcnség létesítését ! A londoni börzén , de nem azon nagyszerű új épület­ben, melynek honilokirata előtt az Istenben boldogult va3 hcrczeg idomtalan lovagszobra áll, hanem az an­gol ablaktalan banknak hátaraögötti utczában levő je­lentéktelen házban , mert hiszen itt, s nem amott gyűl­nek össze mindennap a délutáni órákban Merkúr ravasz magzatai, egymást és a magát ámitatni engedő világot oda csalván. Ezen a londoni börzén valahányszor a ke­reskedelmi tudósítások hírül hozzák, hogy az oroszok bár hol, és bár tuikép is kudarezot vallottak, vagy megverettek , mindig kitűnő a káröröm , melyben némi- kép maga John-Bull is résztvesz. E keresztényi jó­kedvvel vegyült pogány öröm onnét keletkezik, hogy az orosz politikát napról napra támadóbbnak tapasztalják az itteni pénz- tőzsérek, kik az arany gyömölcsü bé­kébe még akkor is szerelmesek fognának lenni, ha ez bár dísztelen volna. Ők mai napig gyűlölettel viseltet­nek azon lengyel iránt, ki mondá: ,,malo periculosam libertatém, quam quietam servitutem!“ Oly kárörömnek szolgált tárgyul ama tegnapelőtti, de valósult hir, mely szerint Wrneskoy tábornok vezényle­C­EGY MAGYAR NABOB Regény irta JÓKAI MÓR. I. Két különc z 1822-ből. Rút, fergeteges idő van odakünn a pusztán, az ég fel­hős , a föld sáros, szakad az eső két hét óta , mint a parancsolat, minden ér kiáradt, ki öntött, nád terem buzavetés helyén, gólya, kácsa költ a drága tengeri közt. — Modardus napján kezdődött az ítéletidő, már ez negyven napig majd igy fog tartani, már pedig ha igy tart, akkor nem tudom, ki lesz az a Noé, ki a par- tiális özönvízből embert és barmot kiszabadit ? E sajnos észrevételt nemzetes BÚ9 Péter uram tévé, ki a kegyetlen sors által arra volt hivatva, hogy a ke- resztuti gáton , nemes Szabolcs vármegyében , vendé­gekkel veszekedjék, a „Törikszakad“ csárdának lévén kocsmárosa. Szép menedék volt a Törikszakad csárda a kereszt- úti gáton, melyben Bús Péter uram vala a kocsmáros. Nevét nem őseitől nyerte e derék ház, hanem érdemek­kel szerzé, mert a mig azt elérte az utas, törni, vagy szakadni kellett addig valaminek. Kivált ily kedves időhez, midőn megerednek az ég­nek csatornái, és eszébe juttatják az embernek, hogy mennyivel jobb volna, ha inkább a földnek volnának csatornái; ekkor nem álina meg a tó két felül a gát mellett, fenékig áztatva azt keresztül, hogy a ki vesz­tére belehajt, ott vénül meg benne, vagy a hátán hordja ki a szekerét. Estére kezd már az idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött meg lóháton; csak úgy lassan dör- mögdcl »ingában, mi st a pipát resteli a szájából kivenni azért, a mit mond. Az a pipa azért látszik feltalálva lenni, hogy az embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék annyit. — A szénát boglyástul elvitte az ördög, a búza a földön fekszik, mind az ördögé lesz. Beleütött az egész gazdaságba a mennydörgő ménkű! Mi-rt a pusztai kocsmáros nem abból él, hogy bort ad el, hanem gazdálkodik, s nála a csaplárság csak sine-cura. Mig igy háborog magában , egy kétes nemben alak , kiről hirtelen nehéz megítélni: felesége-e, vasy szol­gálója? a gát túlsó végire mutat, mely a Tisza felé visz. — Nem valami hintó jön ott. — Hiszen csak az kellene még, hogy most meg ven­déget hozzon az istennyila; szól Bús Péter morogva, s oda se néz , hanem bemegy a konyhába, átázott bun­dáját kiteritni a tűzhely elé s csak ottdörmögi el a töb­bit. Azt sem tudom, ha a kenyerünk elfogy, hol kapunk másikat pénzért ? én pedig senki fiáért sem koplalok. ! Végre még is kitekinte az ablakon, letörölve róla az izzadságot, s megláta egy hintót jó tova négy postaié­val lubiczkolni a gáton, s megnyugtató legyintést téve felé kezével, vigasztalódottan monda: — Nem ér az MA ide. Azzal kiült a kapu elé , s pipáját félrevágva szájá­ban , elnézte boldog nyugalommal, mint kárhozik el négy ló szekerestül a hosszú gáton ? A nehéz kasornya magas rugóin akkorákat vetődik , hogy szinte felbillen, de két ember fogja kéifelől, s a hol zökkenő jön, majd egyik majd másik nehezkedik a lépcsőkre , a hol pedig aztán I a igazában levág a kerék tengelyig, s mind a négy ld juall, — elébb kikiabálják magokat a lovakra, azután jKsifanyalodnak, kapával, doronggal kiássák , kiemelik a kereket, a küllőkről lefaragják az egy tömeggé vált sarat, s annál nagyobb diadallal mennek aztán is­mét néhány lépést. Bús Péter uram nézi igaz praedestinatiót hivő képpel a más veszedelmét, a hajszolás , o3torpattogás hangja elhat olykor a fülébe; de biz ő nem bánja, volna ugyan négy jó paripája, melylyel, ha segélyére menne az ér­kező vendégnek, úgy kirántaná a sárból, hogy a szeme is szikrát hányna, de minek az? ha a végzetek köny­viben az volt megírva, hogy az a hintó szerencsésen a csárdáig jusson, akkor igy is eljut, ha pedig az van róla határoztatva, hogy a sárban megfenokelvén, ott virradjon, akkor úgy keli annak megtörténni, s kár volna a gondviselés útjait bevágni. Végre csakugyan mind a négy kerekével úgy levág a hintó épen a gát közepén, hogy sem előre, Bem hátra nem lehet azt mozditani. Emberek elrekedtek, hámok, istrángok elszakadtak, lovak lefeküdtek a sárba, az idő is elsetétiilt szépen. Bús Péter uram könnyebbült szívvel verte pipája hamvát a tenyerébe. Hála Istennek, ide ma nem jön vendég , s örült a lelke , midőn kapuján befordulva az üresen álló kocsiállást megpillantá, melyben kedélyesen veszekedtek az éjszakai szálláson összekapott apró baromfiak. Maga is lefeküdt mingyárt egész háznépével; mert a gyertyj drága, — még a tüzet is kioltá; s ott bundáján heve részve, s utolján égő pipáját szoriyogtatva , elmélk^dil a felett, hogy milyen balgatagság ilyen moslék időbci útnak indulni valahová! . . . Mig Bús Péter uram csendesen aluszik az Urban jön másfelől házára a veszedelem: a túlsó oldalon Nyíregyháza felé nincsen ugyan gát, hanem szabadó járhat alá s fel a viz , a merre neki tetszik. Ismeretle ember ha neki bódorodik e söppedéknek , tegyen testa mentomot, mert ott vész,.ellenben a kik ismerősök föld titkaival, könnyebben eljönnek rajta, mint a esi nált utón, sőt vannak kocsisok, kik sokáig betyárk"dta a vidéken , s azalatt úgy kitanulták a laposok és doni bosok minden tekervényeit, hogy késő éjszaka is ke resztül jönnek rajta bármilyen hintóval. Már közel lehet az éjfél, mert a Törikszakad csórd kakasai egyremásra kezdenek kukorikolni, midőn vili gosság kezd támadni a sömlyéken. Tizenkét lóhátas eu bér jön égő fáklyákkal, egy hintát s egy szekeret fogv kézre. A szekér elől megy, a hinté hátul, azért hogyha gc dörbe talál tévedni, a szekér dűljön fel, 8 a hintó okú jón a példán és kikerülje a helyet.

Next

/
Thumbnails
Contents