Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)

1853-07-01 / 992. szám

­ TUDOMÁNY ÉS IPAR. Anglia mezőgazdasága. I. Anglia viszonyai általában nagyon tanulságosak , de különösen ránk nézve azok. úgy vélem azért e lapok olvasói nem veendik kedvetlenül, ha az angol állapotok­ról kissé részletesebb tudósításokat közlök, s czikkeimet a mezőgazdaságon kezdem. Nincs ország, melynek természeti külseje az emberi munka folytán annyira elváltozott volna , mint Angliáé. Egészen sajátságos látmányt nyújt az angol tájvidék. Míg a városokban a fojtó és hajtó gőz uralkodik, a vi­déken a szende természet áraszt életet és nyugalmat. Mikor az ember a városok zajától elbódulva és füstkö­détől elfogódva a vidékre rándul, s a vasúthálótól fél­reeső közönséges utakon csöndes magányban halad, ha­joló táj nyilik szeme előtt. Rét, legelő, szántóföld és liget váltogatja föl egymást; sem végtelen erdőt, sem messzire nyúló kalászföldeket sehol sem látni. Minden földet élő sövény kerii, a­ sövényekből gyümölcs- és egyéb fák magaslanak ki, közepette a szántóföldeknek és réteknek bükk, tölgy és akáczfa berkek vannak. Az út épen nem egyenes vonalban kígyózik a rétek és me­zők között s m­ellette elszóródva szerte állanak a földmi­­vesek csinos lakjai; összefüggő falut alig látni. Helylyel közzel emelkedik földesúr büszke kastélya a maga tor­nyaival , másutt bérlő háza kacsingat a zöld lombozat közöl. A messze elhimlett községek közepén többnyire goth modorban épült egyház emelkedik , repkénynyel takarva. Itt-ott régi vár mered égnek , búsulva Crom­­ovel katonáinak rombolásain.— Nagyszerű parknak lát­szik az egész ország. Az éghajlaton és föld minőségén kívül a mezőgazda­ságra nagy befolyást gyakorolnak a telek­törvények, főleg a földbirtok rendszere. S erre nézve Angliában nagy különösséget találunk. Nincs t. i. úgyszólván kis birtokos és paraszt osztály, hanem a nagybirtoki rend­szer uralkodik. A föld néhány családnak kezében van. A normannok idejétől fogva mind jobban eltűnt a kis­­birtok. 1660 körül, Maculay szerint még 160,000 kis­birtokos vagyis szabadtelkes (yeomen) volt, kik család­jaikkal az összes népesség több mint egyhetedet tettek, s kiknek közepes jövedelmük egyre másra 60—70 fontra becsültetett. Száz esztendő múlva aránylag már jóval kevesebb önálló kisbirtokos volt, 1786-ban 250,000. Azon időtől fogva részint a törvények hatása, részint a népnek műiparra való hajlama, részint végre a gazdag­­ság központosító ereje következtében a paraszt osztály ésanem egészen megszűnt. Még 1775-ig az élelmek bevitele külföldről igen csekély volt , de azután a mű­ipar fejlődése nyomán gyorsan szaporodó népesség szük­ségeit , kivált 1786 óta, a hazai termelés legfölebb igen jó években volt képes födözni. A kormány tehát, ne­hogy a külföldtől kelljen függnie , miután éjszakameri­kai gyarmatai elszakadtak, mindenképen igyekezett a gabnatermelést és marhatenyésztést gyarapítani. Nagy díjakkal jutalmazta az angol gabna kivitelét, (már 1740—1751 évek alatt 1,515,000 font sterling kivi­teli díj fizettetett a földbirtokosoknak, 1773-ban el­törölték a kiviteli díjakat, de 1791-ben megint behoz­ták), gazdasági gépek feltalálását, különös gabnaneműek és takarmányfüvek vetését stb. Kik annyit termesztet­tek, hogy a kiviteli díjakban részesülhetének, s kik annyi tőkét bírtak , hogy az új beruházáso­­t megtehe­tők, a gépeket szerezhetők, természetesen aránylag ol­csóbban adhaták el termesztményeiket, mint a saját ke­zével dolgozó kis­birtokos , s azért nagy árt is fizethe­­tének a földbirtokért. Ekként történt, hogy a kisbirto­kosok lassankint eladogatták telkeiket s nagy városi ke­resethez fogtak , vagy tőkésítették vagyonukat. Mennyi szabad telkes (freeholder) van most, azt biztos ország­rajzi adatok hiányában meg nem határozhatjuk. Schu­bert szerint 1816-ban Angliában és Walesben csak 32,000 önálló birtokos volt, 1831-ben már csak 7200, s ezek közül 600 család a dúsgazdagokhoz tartozott. Mac­­culloch 200,000-re becsüli a birtokosok számát, de azon számban bizonyosan a függő telkesek (copyholder) is foglaltatnak, mivel bizonyosnál bizonyosabb, hogy a földbérlők száma sokkal nagyobb mint a birtokosoké, s amazokat 1841 -re ugyancsak Macculloch 236,343-ra teszi. Hazánkban s tán Lengyel- és Oroszországban van­nak terjedelmesebb jószágok is mint Angliában, de aránylag sokkal kevesebbet jövedelmeznek. Például 1815-ben 19 földesúr jövedelmi adó kivetése végett, te­hát bizonyosan nem túlságos becsűvel, évi jövedelmét földjéből következőleg vallotta be : Herczeg Northumberland 125,000 ft st. Összesen 1,634,000 ft st. Csaknem az egész földbirtok a főnemesség (nobility) és kisnemesség (gentry) kezében lévén központosítva, a mezőgazdaság legnagyobb részben földbérlők (far­mer) által űzetik. Jóllehet t. i. Angliában a nagybir­tokot uralkodik, mégis egy tagban oly terjedelmes nagy jószágokat, mint például nálunk vannak, ott nem találunk. A földes urak nagy birtokaikat mérsékelt nagyságú jószágokra osztják, s úgy adják azokat bérbe. Vannak ugyan egyfelől oly bérjószágok, melyek ter­jedelme csak 20 acre (1 acre=1125 bécsi öl), s más­felől olyanok, melyek terjedelme több ezer acre.De ren­desen legtöbb bérjószág (farm) 150—800 acre nagy­ságú. A bérlet jogi viszonyai (the law and practice of agri­cultural tenancies) nagyon különbözők. A bérlet tartására nézve vagy a földes­ur 63 bérlő önkényétől függ azt bármikor felmondani (tenancy at will), mit mindenkor világosan ki kell tenni a bérleti kötésben, vagy legalább egy évre szól a bér­let (tenancy from year to year) , milyennek a jogi vétet akkor is tartja, ha semmi bérlet­ idő­s önkényes felmon­dás sincs kikötve. — Azon egy éves bérletek igen gya­koriak, s mégis elég bérlő akad. Ezt csak az angol állapotokból lehet megmagyarázni. A földes­urak és a bérlők között bizonyos atyauralmi kötelék támadt; a bérbeadó tudja , hogy jószágát tehe­tős bérlő jobban kezelheti és állandóan jobban jövedel­­mesitheti, a bérlő meg szintén tudja, hogy a földes ur gondos , beruházó és javító bérlőnek mindig elsőséget adand. Általában véve a földes urak becsületesek s a bérlők nagy bizalommal viseltetnek az ő becsületessé­gük iránt , hogy méltatlanul , s különös okok nélkül a határozatlan idejű vagy egy évre szóló bérletből ki nem­ fognak mozdíttatni. Bizonyos testületi szellem is fejlő­dött ki a bérlők között, úgy hogy már annálfogva sem szokott a földes­ur önkénynyel élni. A földesurak kivált országlati okokból ragaszkodnak ezen rövid határidejű bérletekhez, minthogy ekként mégis nagyobb függőség­ben tarthatják a bérlőket, kik mihelyt 50 font sterling­nél többet érő telket bírnak , szavazati jogot élveznek. De vannak megyék, hol a dolog nem úgy áll, hol a nép között élő példabeszéd : „Ki a jószágot rongálja, rajta marad , ki javítja, elfizetik a földes­urak önké­nyes magaviselete által igazoltatik. S ott bizony rész­karban van a gazdászat. Azért újabb időben a hosszabb időre terjedő bérletek (a lease for a term of years) elő­nyeit ott is kezdik belátni , hol eddigelé tagadták. S most már számos olyan bérlet is köttetik, mely 14—21 évre szól. S úgy tapasztalják , hogy ugyanazon jószágért ha egy évre adatik ki, 20 shillinget, ellenben , ha 21 évre szól a bérlet, 40 shillinget is fizetnek egy egy acre-tól. Skótországban már régóta a hosszabb tartású bérlet divatos. Gyakran írásba sem foglaltatnak a bérlet­kötések, hanem csak élő szóval történik a megállapodás (parol tenancies). Ezt következő körülmény teszi lehetségessé. Minthogy a bérlet­rendszer országszerte uralkodik, minden vidéken bizonyos vidéki szokás (custom of the country) támad , mely törvény erejével mind a földes­urat mind a bérlőt kötelezi. A­mi már a kötésben vi­lágosan kitéve nincs, azt, ha kérdés támad, a vidéki szokás dönti el. Kivált némely dolgokat rendsze­rint a szokás határoz meg, pl. egymás után hányszor vetheti be a bérlő ugyanazon földet gabnával, mennyi földet kell ugarnak hagynia , mikép kezelje a réteket. Erre nézve baj, hogy azon szokásjog többnyire a régi időből, mikor még mindenütt a háromnyomású gazda­ság dívott, származik. A vidéki szokás gyakran a fizetési határidőt s a bér­letbe lépés idejét is meghatározza. A fizetési határidő közönségesen sz. Mihály napra s gyümölcsoltó bőrd. asz­­szony napjára esik; az első részletfizetést a bérlő ren­desen 6 hónappal beállta után teljesíti. A beállás ideje rendesen gyümölcsoltó bőrd. asszony napjára, néha gyer­tyaszentelő , pünköst és Mihály napra esik. Az elmenő és beálló bérlő közötti viszonyokat is több­nyire a vidéki szokás szabályozza, pl. mit kelljen aman­nak a bevetés fejében s tett javításokért fizetnie. Azon megtérítési őszlnt némely megyében igen nagy , néhol a beálló bérlőnek 200 acre-nyi jószágon 1200 fontot is kell fizetnie az elmenőnek. Az éjszaki megyékben és Skót­honban nem divatozik azon szokás, azért ott a bérlő nem szükséges annyi tőkét , pl. 800 fonttal sokkal töb­bet lendíthet mint Kent megyében 1500 fonttal. Skót­honban az új bérlő rendesen pünköstkor áll be; az el­menő bérlőnek joga van vetéseit learatnia s a csűröket és cséplőgépeket használnia, az uj bérlőnek csak a szal­mát köteles meghagynia s bizonyos földmennyiséget ta­karmánynyal kellett bevetnie vagy ugarnak hagynia, miért kárpótlást nem kap; azonban ő maga ugyanazon jótéteményekben részesül, bárhol áll új bérletbe. Részint azért, részint, mivel a bérlet­idő tovább tart, Skótor­szágban rendesen nagyobb sőt gyakran két annyi a ha­szonbér mint Angliában. Azon vidéki szokások s a rajtuk alapuló szóbeli bér­letkötések káros befolyásait sokan tapasztalják és belát­ják , azért újabb időben többnyire részletesebb Írott kö­téseket használnak. — Nagyobb birtokosok nyomtatott mintákat bírnak, úgy hogy az egyes esetekben csak az üresen hagyott helyeket kell kitölteni. — Az Írott köté­sekben a földes ur rendesen bizonyos jogokat kiköt ma­gának bérjószágaiban, különösen a vadászati jogra nézve intézkedik , s hol egészen és kizárólag magának tartja föl azt a földes ur , hol egy vagy másképen a bér­lőt is részelteti abban. Némely földes ur a vadnak teljes kiirtását is kiköti, gazdasági tekintetből. — Jogigényét biztosítja továbbá a földes ur az ásványokra nézve is. A bérjószágon levő nagyobb és régibb fák is a bérlő ha­szonvételéből ki szoktak vétetni. A gazdasági épületeket rendesen a földes ur rakatja , s jó karban szokta azokat a bérlőnek átadni. — Az el nem maradható sövények ültetése és ápolása hol csak a földes ur, hol csak a bérlő, hol mindkettőnek közös költségén esik meg. De többnyire maga a földes ur vi­seli azok gondját. — Hajdan a haszonbért vagy egészen vagy részben termesztményekben fizették , most több­nyire pénzben teszik. Hogy hosszabb idejű bérletnél a pénz árának ingadozásait ne kelljen szenvedniük , azért némely birtokosok az úgy nevezett változó haszonbért (fluctuating rents) fogadták el; e szerint a haszonbér pénzben fizettetik ugyan , de az ősziét változik , mivel mennyisége a gabna közép ára szerint számíttatik ki.­ Mások az évi haszonbér meghatározására a búza, zab , vaj és szalona , mint a négy fő termesztményi czikk, közép árát veszik mérvül. Még mások, hogy az imént említett módnak alkalmatlanságait kikerüljék, az évi középárnak minimumát és maximumát állapítják meg, miszerint a földes urnak járó gabnajövedelem az évi középár szerint pénzzé változtattatik, de rendkívüli magas árak esetében a földes ár csak a megállapított árbeli maximumhoz képest követelhet fizetést, azonfelül sohasem.­­ Egyébiránt a bizonyos és változatlan ész­­letben megállapított haszonbér leghelyesebbnek látszik s Angliában is leginkább divatozik. Hunfalvy János. # yy Devonshire . . 115,000 yy yy Rutland . . . 107,000 yy yy Betford . . . 95,000 yy yy Marlbourg . . . 90,000 yy yy Bucclough . . . 90,000 yy yy Portland . . . 84,000 >> ft Norfolk . . . 70,000 yy V Beaufort . . . 65,000 fi Gró f Grosvenor . . . 90,000 yy ?» Bute .... 77,000M yy Landfdale . . . 76,000 iy yy Fitzwilliain . . 74,000 yy Darlington . . 68,000 yy yy Harewood . .' . 60,000 >* Spencer . . . 58,000 yy yy Leicester . . . 52,000 yy Őrgróf Chalmondely . . 80,000 yy yy Hertford . . . 78,000 yy Ried Irwing s társ. londoni kereske­kedőház . . . 80,000 „ rendőri minisztériumból nem azért távolíttatott el, mivel azt meg nem tudta, mi történt, hanem azért, mert azt hallotta, mi meg nem történt. Az ifjú minisz­ter hamis feladások által félrevezettetett; egy összeskü­­vés csalképe tévútra vitte. Talleyrand az alatta­­állókhoz így szokott szólani: „Mindenek fölött nem oly nagy buzgóság.“ (Surtout pas de zele). Man pás na­gyon buzgakodott; megmutatni akarta , mikép­­n, — mint mondani szokás — pénzért mindent megtesz. Be­­fogatásokat rendelt orleánisták, socialisták és legiti­misták között. Erővel is III. Napóleon császár elleni összeesküvést akartak fölfedezni, s természetesen nyo­mára nem juthattak. Többet elfogtak, és ismét kibo­csátották , mert mitsem­ tudhattak meg. Míg legtöbb párisi levelezők arról biztosítanak, hogy a császár inkább vágyik Oroszországgal­ külön egyetértésre, mint pedig szükség esetében elszigetelt fellépésre , a Mor­­ning Post és Chronicle ellenkezőleg azt állítják, hogy inkább mint valaha, hajlandó az Oroszország elleni merész lépésre , s Kisseleff orosz követtel tartott utóbbi (jan. 21-ki) beszéde alkalmával így nyilatkozott: „Je­lentse meg ön uralkodójának , hogy én a háborút nem kí­vánom ; de ha erre kerül a dolog, nem én leszek az utolsó, ki kardját hüvelyébe rejti.“ Ily előadások nem hiányzanak, azonban jól tudják, mit lehessen tőlük tartani. La­v­a­r­e He,­ki konstantinápolyi követsége alatt, di­­plomatiai járatlansága által a jelen bonyodalmat nem ke­vésbé idézte elő , senatorrá neveztetett. B­e­r­g­e­r , seinei főispán , minthogy helyén meg nem állhatott, azt 50,000 frankos senatori székkel cserélte föl. Prosp­er Merime, az ügyes novellista, nem csak irodalmi érdemeinek, ha­nem azon kegynek köszönheti senatorrá emeltetését, mely­ben a császár és császárné előtt áll. Miniszteri változás Ik­re kering, Fould és Bineau visszalépnének ; Persigny a külügyeket venné át. Olaszország, Turin. Több piemonti tiszt török szol­gálatba kíván lépni. P­i­n e 11­­ ezredes már Genuába ment, Konstantinápolyba elhajózandó, Nagybritannia, London, jun. 25. Az alsóház teg­napi ülésében az india-bill feletti viták lőnek folytatva. Legnevezetesebb volt Macaulay beszéde, ki a má­sodik felolvasásra kíván szavazni. A szónok kimutatván , India fontosságát Angliára nézve, legfontosabbnak tart­ja, hogy az ottani polgári hivatalnokok, különösen pedig a kormányzó , értelmes és becsületes emberek le­gyenek. Helyesli ennélfogva, hogy a kormány ezen hivatalokra szabad csődöt akar hirdettetni. Az is jónak látszik előtte , hogy a benszülöttek is , ha képesek, al­kalmaztassanak hivatalokra, s ennélfogva helyes a kor­mány eljárása, hogy jó népnevelés által akarja az indéket a polga­szolgálatra képesíteni. De utálni kell a politikát , mely az indok tudatlanságban hagyásával akarja biztosítni és bosszitni az angol uralmat. A szép és j­ól előadott beszédet hosszú és hangos helyeslés kö­veté. V­­ 11­­ e r s indítványára ezután a vita még egy­szer elnapoltatott. Az ülés vége felé a szappan vám­bili olvastatott fel utolszor , azaz harmadszor. A tegnapelőtti lapok közlötték és tárgyalták az orosz körjegyzéket, melynek a pétervári újságban tör­tént megjelenése arra látszik mutatni, hogy a czár csakugyan odaveti Európának a keztyüt. Legszelídebb a„Time­s.“ Igaz ugyan , így szól, hogy Franczia­­ország tapintatlan beavatkozása a szent siri ügyekbe első okul szolgált a mostani bonyodalmaknak, de Fran­­cziaország lehetőleg jóvá tette hibáját az által , hogy elismerő a görög keresztények javára kiadott utolsó fer­­mánokat Ezt az orosz manifestum is elismeri. Micsoda további elégtetet követelhet tehát a czár? ő megbocsáthat­­lan hitszegésnek tartja, hogy a Porta a latin patriarchának átadá a bethlehemi templom főkapujának kulcsát. Hanem — e borzasztó tény után is — micsoda alapos oka lehet neki a háborúra? Engedhetjük-e, hogy a XIX. század­ban egy állami okmány azt jelentette , miszerint két or­szág a háború örvényébe sodortatott azért, mert néhány hónap előtt vita támadott, a keresztény hit­versenyző két papja közül melyiké legyen a közös megváltó tem­plomának kulcsa ? A történelem nem mutathat fel kön­y­­nyelműbb és gyalázatosabb ürügyet ily fellé­pése. De az orosz kormány még tovább megy mind követelményeiben , mind­ezek előadásának modorában. Ő elég vakmerő, azonosítani akarni a keleti egyházat, mely saját patriarchái és zsinatai alatt létez Törökor­szágban , ezen egyház orosz ágazatával, melynek feje a czár. S ez oly igény ,melyet egyetlen európai állam sem hagyhat meg. Ausztriának is, va­lamint Törökországnak, sok millió görög vallásu alatt­valója van. Egész Görögország azon hitet vallja. Ha tehát ezen egyházak vallási rokonszenvben állnak ötven mil­lió oroszszal, ebből az következik , hogy az orosz felső­ig felálljon ? Épen azért vetette félre Törökország, épen azért kárhoztatta egész Europa Menzikoff követelmé­nyeit , mert ezen elméletet gondolok lappangani az első czikk elővigyázatos fogalmazása mögött. Mindenesetre a legroszabb jel, hogy ugyanazon­ban jelenleg világo­sabban és hevesebben ismételtetik egy hivatalos oki­ratban , mely nemcsak az európai udvarokhoz, de az orosz nemzethez is van intézve. Az utóbbinak vallásos szenvedélyét, nemzeti büszkeségét efféle nyilatkozat természetesen lángra lobbantja. Oroszország úgy tesz, mint­ha azon jogokat, melyeket követel, már bírná is, s még mielőtt elkészült volna a szerződvény, úgy tesz, mintha ez már teljes erejében fenállna , mert hiszen csak a legkötelezőbb szerződvény erejével szabad neki háborúval fenyegetőznie, mintegy megbüntetendő a szer­ződvény megszegését. Oroszország még nagyobb nyoma­tékkal emeli ki, hogy ő nagyon következetlenül cseleked­nék, ha — miután legnagyobb sikerrel járt el Európa bé­kéjének megállapítása körül — most hódítólag vetné magát a keletre, hol minden hatalom ellene van. Az igaz , hogy ez következetlenség , de a tények megczá­­folják a jegyzék elméletét. Az állás nehézségét öregbíti még a jegyzék közhírré tétele is. Ily beszéd, ily körül­mények közt, rendszerint az ellenségeskedések előjátéka, de az orosz­ kormány, semmi háború­ okot sem hozhatván fel, érzékeny fájdalmat és sajnálkozást tettet, hogy ennyire van kényszerítve. Ez nem méltó beszéd, nem lehet becsületes beszéd , vészhozó beszéd ez, mely a ba­ráti kiegyenlítésnek úgy is szűk terét még szűkebbre szorítja. A Menzikoff-féle ajánlatok utolsó átalakítása csak az idomot, nem a dolgot magát illeti, mert az ul­­timatissimumban megvannak a szened valamennyi pont­jai , s annak szenvedőleges elfogadása épen úgy a leg­nagyobb aléltság tanúsága volna, mint a hasonló czélra kötött szerződvény. A tervezet hivatalos közzététele azonban arra látszik mutatni, hogy az orosz kormány el van határozva Törökországnak csak megadás és há­ború között engedni választást. A remény egyetlen gyenge csilláma az ausztriai jó szolgálatok elfogadásá­ban s Bruck báró törekvéseiben található , hogy valami középútra vezettessék az ügy Oroszország követelmé­nyei s a Porta engedményei között. — Ha a „Times mely legszelidebben nyilatkozik ez ügyben , így beszél, képzelhetik olvasóink, mit mondanak még a többi lapok. Törökország. A sajtó nagy élénkséggel tárgyalja a háború, a béke ügyét, s a közönség tétovába ejtve, kér­dezgeti : mi fog történni ? Ha tisztán politikai szem­pontból fogjuk fel a dolgot, mindenesetre igen sok szól a béke mellett. Az eldöntő határozat ugyanis csak Orosz­országtól jöhetne, ez azonban kénytelen elismerni, hogy bármi hatalmas legyen is, ki nem vonhatja magát a többi Europa öszhangzó akarat­a alól, s mihelyt Oroszország erőszakosan lép fel Törökország irányában, kétségte­lenül azonnal be fog következni Európa orosz-ellenes nyilatkozata. Menzikoff küldetésének rész­sikere külön­ben megtanítható már a pétervári kabinetet, hogy Oroszország erkölcsi és anyagi tekintélye még koránsem emelkedett azon pontra, hol képes volna súlyaegyen­­ben tartani Nyugateurópa hatalmát. Azt sem fogják Pé­­tervárott elfelejteni, hogy a déli háború könnyen tűzre lobbanthatná a Lengyelországban hamu alatt parázsló szenet, hogy az orosz flották az első összeütközés alkal­mával az angol és franczia flottákkal bizonyosan el fog­nak vétetni vagy meríttetni. Aztán a török haderő sem oly csekély, mint gondolják , s ha nincs meg benne a kifejtett hadi rendszer, ezt a lelkesedés váltig kipótolja. Görögország: úgy látszik, hogy a görög kabinet a­­ Törökországgal levő határversengésében nem akar a nagyhatalmak követei ítéletének engedelmeskedni. Mi­kép már említve volt, az ítélőbírókká választott köve­tek oda nyilatkoztak, hogy a kérdéses faluk a Portához tartoznak, és a görög kormány seregeit vonja ki. Ezen parancsnak azonban még azután sem engedelmeskedett, miután az angol kabinet külön jegyzékirata által arra fölszólíttatott, és azzal igazolja magát, hogy a sereg ottmaradása szükséges, a török rablások megakadályo­zása végett, s hogy neki megengedhető, határainak leg­­czélszerűbb módoni védelme.­­ A kabinet közelebb le­endő módosításáról beszéltek. Oroszország. Egy német lap konstantinápolyi levele­zője szerint Konstantinápolyban jelenleg azon diplomatiai titkot, melyet Menzikoff­ág oly szigorúan őrzött, a Porta kíméletlenül felfedezi s most már mindenki tudo­mást szerezhet magának Oroszország diplomatiai okmá­nyairól. Az ultimatissimum szerint ide megy ki: „A czár bensőség fájlalja az ő ajánlatainak, melyek csak Törökország iránti szeretetéből eredtek, nem nyájas fo­gadását . Menzikoff­ág azonban egészen ura kívánsága szerint szólott és cselekedett. A kérdés, mire nézve a­­ Porta nem tud megegyezni a pétervári kabinettel, tisz­tán vallási természetű, hanem egyszersmind olyan, hogy a czárnak senki sem mutathat fel benne legkisebb téve­dést sem, minélfogva legkisebbet sem változtathat vagy engedhet követelményéből. Hogy azonban újabb alku­dozásokat lehessen kezdeni, a pétervári kormány iránt oly ellenséges minisztérium helyet engedjen más minisztériumnak, mely ba­­ráti érzettel v­is­eltetik Oroszország iránt. Ezen nyilatkozatra gyors felelet váratik; ha ezen felelet azonban meg nem találna felelni a czár várakozásainak, a magas Porta tulajdonítsa magának az orosz sereg előnyomulandását... Oroszország azonban még ezzel nem szent háborút a Portának.“ Pétervárott — mikép az „Universinek írják — az orosz­ nemzeti pártot okulják a Konstantinápolyi esemé­nyekért s általában a hadkészületekért. Ezen pártnak feje Konstantin nagyhg, vezérei között van Men­zikoff. A párt felsőséget kezd kivívni az orosz-német párt felett, mely utóbbinak békésebb törekvései való­nak. Az orosz-német párt főnökei a legtapasztaltabb orosz státusférfiak, de a nemzeti párt a nemesség s kivált a nép nagy többségének bírja rokonszenvét. Az orosz határszélről, jun. 24. — Azon orosz alattvalók , kik nem az uralkodó valláshoz tartoz­nak, 9 püspöki székkel bírnak, de azoknak egyike sincs teljesen elfoglalva. A kormány az u. n. jubileu­mokat is betiltotta, mert 1846-ban sok embert gyűj­töttek össze. A papság dolga is roszul áll. A hittani ta­nulmányok nehezíttetnek ; a katholikus és görög vallás közti eltérésekről nem szabad beszélni, s a városi nagy semináriumban csak Collet keresztény erkölcstanát, s a kátét szabad használni. Ez alatt az uralkodó egyház rétegei nem nyílt erővel ugyan, de annál nagyobb ra­vaszsággal űzik a­­térítési munkálatokat. Így, nemrég egy tábornok , ki szolgáit kényszeritette volt, hogy a katholikus vallást odahagyják , igy szólittatott meg egy nagy befolyású státus-férfi által: „Ön roszul cseleke­dett , mert ily cselekvények nagyon szembeszökők. Hagyjuk csak csendesen folyni a dolgokat, s nemsokára jövend idő , mikor viseletünket egyszerre püspökségek­kel jutalmazva fogjuk látni.“ Perzsia. Teheráni perzsa hírlapok szerint a kormány különösen szemügyre vette a hadsereg szervezését. A sah már több rendeletet adott ki ez idén a hadügy ren­dezésére nézve. Ő maga is többször megszemlélte a se­regeket , s meghagya a parancsnokoknak, hogy szabad óráikban látogassák meg a hadtani leczkéket, melye­ket helyben egy franczia ezredes ad. A rendes hadse­reg létszámát azonban alig tehetni többre 130,000-nél. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Kopenhága, junius 27. Itt kiütött a cholera. Konstantinápoly, junius 20. Az utolsó orosz ultimátumra a válasz megadatott. Bal­ab­iné orosz követségi titkár elutazott, minden orosz tulajdon eltá­­volitatott. A Porta fegyverkezik , ámde szándéka egy­szersmind követet küldeni Sz. Pétervárba. „Carolina“ ausztriai hadihajó Triesztbe indult. Salon­ich, junius 11. Omer pasa Sumlába ment, hol jelentékeny hadtömegek öszpontositatnak.

Next