Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)

1853-08-02 / 1019. szám

követik a hírek, hogy Gortsakoff bevonulása után mind­járt az első napokban a moldvai kormány ösztönözte­­tett, hogy tagadja meg a törvényesen tartozó évi adót a Portától, sőt felszólíttatott, szakítaná meg a Portával hivatalos összeköttetését. *) Az alatt, míg ezek Moldvában történnek, itt a diploma­­tia tevékenyen működik. Múlt vasárnapon az ausztriai, angol, franczia és porosz miniszter urak a Porta bel­ügyminiszterével 4 óráig tartott conferentiában tanács­koztak a keleti viszály felett, mely tanácskozmány után Resid pasa rögtön a­zultánhoz ment, kivel hosszasan értekezve, est felé a Portánál a miniszteri tanács össze­ült s csak éjfél felé oszlottak el. Hétfőn ismét díván volt, de az eredményről még senki mit sem tud.­­ Sok­kal erősebben hiszik ma, mint valaha, a békés kiegyen­lítést, a háborútóli félelem elkezd hamvadni,jóllehet a török kormány hadkészületei folyvást tartanak. A­mennyire magas fokon állott azon hiedelem, hogy a fejedelemségek invasiója esetére az egyesült flotta a Bosphorusba vitorlázand, kétszeresen nagyobb ma a vérmes reményű harczvágyóknak lehangoltsága, látva, hogy az invasio 15 nap óta már „fait accompli“ s a flotta még csak meg sem mozdult Besikából. Tegnap ugyan néhány pilót hajó vonult át a csatornán a fe­kete tenger kikémlésére , de ez igen jelentéktelen dolog. Folyó hó 12-kén az admirál egy erős őrcsapatot pa­rancsolván ki a fekete tengerre, ennek czirkáló őrjárata a Bosphorus torkolatától 20 tengeri mértföldre vett észre egy orosz czirkáló fregátot. A fő­hadiszállásról Sumláról érkezett legutolsó futár azon újságot hozá, hogy Várna körül három orosz fo­gatott el, s a nála talált jegyzékekből kitetszvén, mi­szerint a török hadi operatiók kifürkészésével foglalkoz­tak , alkalmasint a szigorú Omer pasa által kemény visszatorlást fognak tapasztalni. Ali pasa a smyrnai ex­­kormányzó tegnapelőtt megérkezett. Vele együtt jött meg Alexandriából egy futár sürgönyökkel és azon tu­dósítással a kormányhoz, hogy az egyiptomi segéd­se­reg (20 ezer főnyi) a hadedzett Szelim pasa vezénylete alatt, és a 2 sorhajó, 4 fregát, 4 corvetből és 2 gő­gösből összetett hajóhad Hasszán pasa parancsnoksága alatt már útban vannak Konsantinápoly felé. **) A Dárdanellákból írják, hogy az angol és franczia flotta tetemes segéderővel szaporodott pár nap óta, egyéb­iránt még folytonosan a besikai öbölben állanak. Erzerum és Trapezuntból érkező hírek igen aggasz­­tólag nyilatkoznak ismét a tartomány helyében terjesz­­kedőleg dühöngő choleráról; e kis tartományi városká­nak lakói számát 10 nap alatt felénél kevesebbre szállí­totta le, s csekély falvakból naponta 10—15 egyént ragad el. Nincs irtóztatóbb a vallási fanatismusnál, mert még a vér kötelékeit is szétszaggatja. Íme a héten egy pár vakbuzgó orthodox görög saját testvérét, ki latin szer­tartást követő volt, azért, mert azt merte mondani, hogy ő Photiust, ki a két egyház közti hasonlást meg­­örökité , s kit 9 pápa és 5 nagy zsinat nem volt képes rohamában föltartóztatni, — elkárhozottnak hiszi, s ezért tagadta meg tanát, — a legkínosabb halállal vé­gezték ki. A tettesek ugyan törvény­ek­be állítják, de a meggyilkoltnak életét visszaadni a törvény sem képes ! AUSZTRIAI BIRODALOM. Azon közlemény , mely szerint az ausztriai consul Smyrnából f. hó 15-kén Athénbe érkezett volna a V­eck­­becker urnak egy levele nyomán , melyet az Smyrnából, jul. 20-kán egy itteni barátjához intézett, minden alap nélkülinek bizonyul. Weckbecker úr állomáshelyét egy pillanatig sem hagyta el. Bécs, julius 30. Egy Sz. Péter várból julius 21-kéről kelt levél a „Hamb. Nachr.“-ben újabb bizony­ságul szolgál , mikép speculálnak a lett dolgok ügyes egybeállításai által, melyek sajátképen alaposak lehet­nek, a távol országokbeli újságolvasók hiedelmére. Az érintett levélben imez áll: Parisban és Londonban nem kevéssé fognak csodálkozni a császári udvarnak a köz­­benjárási javaslatokra adott válasza fölött, ha egyúttal meghallják, hogy a Dannenberg , Paniutin és Lüders által vezénylett s Gorcsakoff herczeg főparancsnoksága alatt álló hadcsapatokon kívül a tartalék sergek, s a 4-dik hadtest ütőrésze és Tulánál egybevonatvan harcz­*) Ez összehangzó az alább következő tudósítással. S z­e r­k. E segéd hadsereg már megérkezett. S­z­­­r­k. kész állapotba helyezték, s a Dunán Ismail és Tschetal sziget közt már hajóhíd van állítva. E rendszabály által t. k a drinápolyi kötmény is figyelem nélkül hagyatott.“ — Egy a Duna hátán épitett kész hajóhíd , való, hogy Pária és Londonban nem csekély csodálkozást fogna gerjeszteni; mi azonban az orosz fővárosbéli havczszom­­jas tudósításoknak azon kis hozzá­adással kívánunk se­gélyül lőni, hogy a Duna Tulcsán felül két ágra sza­kad; a déli ág képzi a török határvonalt, s a Sulina­­torkolathoz vezet; az északi ág pedig, melynél Ismail fekszik, orosz birtokon foly keresztül, s a Kilia-torkolat­hoz visz. Az ezen két ágra szakadás által támadó Leti vagy Tschetal sziget , mikép a levél nevezi, Orosz­országhoz tartozik, s így hajóhíd nem a Dunán, hanem annak egyik ágán vezetett, mely az Ismail és Lett szi­get közti közlekedést fentartja. Az átmeneteit ezen dunai ágon annyiban is nyugottan nézhetni, miután a török határ még meglehetősen távol fekszik. A Turinban megjelenő ,,Le Sentinelle“ hírlap az ausz­triai cs. kir. államokra nézve eltiltatott. A bécsi orvostudományi kar tudori collegiuma az egyetem, történeti jogait és kiváltságait illetőleg következő nyilat­kozatokat adott, az mindenelőtt kéri az alapítványszerű, testületi egyetem ismétt visszaállítását; a fontosabb, tudo­mányos és igazgatási kérdések az összes kar, nem pedig a tanár-collegium elibe terjesztessenek; a consistoriumban tanárok és doctorok által arányszerű képviselet legyen; minden pénzek, valamint korábban történt, a karhoz cson­­kítatlanul folyjanak be. A „Troppauer Zig“ jelenti: Hiteles forrásból vesszük azon hirt, hogy a troppaui vasúti szárnyvonal épitése még a jelen év folytában meg fog kezdetni s a munka legföl­jebb 1854-dik évi septemberig bevégeztetni, úgy hogy 1855­. évben a pálya a közforgalomnak átadható tesz. KÜLFÖLD. FranCZiaorSZág ■ Paris, jul. 23. Az O.D.P. párisi levelezője írja : Védvámrendszerünk hálóján az első szakítás megtörtént az ugyan kicsiny és remélik , hogy ismét kifoltozható, de azon szükségesség, hogy attól fon­tosabb pillanatokban elpártoljanak, majd további rend­szabályokra viend, annyival is inkább, mivel C­h­e­va- 1 i­e­r iskolája, mely a szabad kereskedelem mellett van, naponkint nagyobb tért nyer. Ezen rendszernek , mely minden eszélyes nemzetgazdászat sarkpontja, melyre a védvámok csak átmenetül szolgálnak, Fran­­cziaországban annál inkább ellenállásra kell találnia, minthogy azon neveléssel, melyet a nemzet eddig élve­zett, egészen ellenkezik. A Bourbonokra nézve Co­­­b­ert tanai oraculumok valának : hova ők elágaztak, minden­felé magokkal vitték. Nápoly és Spanyolország anyagi dicsőségének nem kevésbé ártottak és még e pillanat­ban is a védrendszer terhe alatt szenvednek. A nagy Napóleon magát azzal mint fegyverrel övezte, hogy An­glia Achilles sarkát megsebezze. A restauratio nem baj­lódott vele , hogy az elévült eszméket lerázza, és a „polgár­király“ irtózott a bourgeoisie vélt érdekeit sér­teni. Először azon férfiú, ki most Francziaországot kor­mányozza, vethetett számot a jelennel. Ó, ki Angliában akkor élt , midőn ott a védrendszer igáját lerázták, hogy nagyobb virágzásra jusson, ki a szegényebb osz­tályok jóllétének elősegítését is szükséges föladatul tűzte ki, ő a védrendszert odahagyható, és ha eddig ez után mi sem történt, azon nehézségnek tulajdonítandó, melylyel egy dynastiának küzdenie kell, mely dynastia a nyolcz millió választó daczára a miveit osztályok ro­­konszenvét épen nem, a munkás osztályét pedig csak egy részben bírja. Pár is, júl. 26. A keleti kérdésben, mondja a Jour­nal des Débats, két dolog megkülönböztetendő: a krízis és a kérdés. Mi a krízist illeti, annak megol­dása a diplomatia dolga, a kérdés pedig még sokáig fog függőben maradni. Mi a kérdés megoldását illeti, erre nézve már több véleményt mondottak el, s megle­het, hogy közülük valamelyik teljesedni fog. A Jour­nal des Débats nevezetesen kettőt hoz föl: egy athenei publicistáét és Ostrowski nevű lengyel tu­dósét, s mindkettőt bírálatával kíséri. „A reform óta, írja az athenei publicista, a keresztények kevésbé va­lának elnyomva , biztosabbak valának életök­ és vagyo­nukra nézve, s kevésbé háborittattak iparuk gyakor­lata­, templomaik és iskoláik fentartásában. Ettől kezdve valódi haladás vala, de csak a keresztényekre nézve haladás, kik igen rövid idő alatt, és valamivel kedvezőbb körülmények között, megmutatták, hogy erő van bennök és a fejlődésre fogékonyak. . . Kezökbe ke­rítették Törökország és Európa egy részének kereske­delmét. Szinte kezökbe jutott az ország földészete és azon csekély ipar, mi ott létezik. A gazdagság is tehát hozzájuk szegődött, és minthogy a törökök nem merték erővel elrabolni, jelentékeny meggazdagodások történ­tek. Az alkotmány (tanzimat) záradéka a birodalom minden alattvalójának az ingatlan szabad adás-vevését megengedvén, a keresztények ezt Thracia­, Macedónia, Epirus és Thessaliában fölhasználták és majd­nem az egész ország birtokosaivá lőnek. A törökök földbirto­kait megvásárolták, kik, míg a keresztények gyorsan előre haladtak, egészen ellenkezőleg vissza­felé men­tek.“ Az athenei publicista véleményéből tehát az tűnik ki , hogy az egész Törökország társadalmi forradalomban van , melyben a keresztények nagy előnynyel hatolnak előre , s mindazon engedmé­nyek , melyek a jelen krízis bárminő megoldása következtében történnek , csak hasznukra fognak válni. Azonban, ha a keresztények gazdagok, értel­mesek lesznek, illő-e az, hogy még sokáig a gyengék és szegények alattvalói legyenek ? Hogyan lehessen akarni, hogy a nagy szám engedelmeskedjék a kis számnak, midőn a nagy szám tudja , mikép ő tehet és a kis szám tudja, hogy ő nem tehet? Az athénei leve­lező nincs Oroszország mellett, de mégis attól tart, hogy Konstantinápolyt elfoglalhatja. „Ha pedig egyszer elfog­lalta Konstantinápolyt, mindenható leend Európában.“ Hogyan lehessen megakadályozni ? A török status quo meghosszabbításával ? Ez csak megújítaná, növelné a nehézségeket és Oroszország előnyeit. A török birodalom fölosztásának­­ az fogna az oroszlán lenni, ki Konstan­tinápolyt kapná, és a felosztásban csak ezen feltétel alatt egyeznék meg. Nincs más mód, mint újbyzanti birodalom felállítása. Anglia ebben nem akar megegyez­ni , pedig mikép a görög publicista fölszámítja, az an­goloknak a görögök igen jó fogyasztói lennének. Egyéb­iránt a görög publicista véleménye a keleti kérdésben ide megy ki: 1. Hogy Törökországot nem lehet meg­menteni , vagy fentartani sem a polgárisodás által, mi lényegileg ellenkezik vele, sem a barbárság visszatérése által. ,,2. Hogy fentartása csak hatalmas szomszédjának használ, ki mindig uralkodni fog fölötte, ki elébb vagy később találand alkalmat elnyerésére; „3. Hogy Oroszország előnyeinek Törökország léte­zésének megnyújtása helyett, a hatalmasságoknak meg­egyezni kellene megszüntetésében, míg szabadon működ­hetnek . Hogy az átalános súlyegyen érdekében, a törökök európai és kisázsiai örökségére nézve legjobb lenne egy elég tömör és elég szilárd keresztény birodalom felállí­tása , mely ellenállhasson a véletlen meglepetéseknek és túlcsapongó befolyásoknak. Ezen előhaladó és polgári­modon birodalom vallásával Oroszország eszméi és ér­dekeivel nyugati Európához hajolván , valódi támpont lehetne az európai súlyegyenre, melyet Törökország lé­tezése állandó zavarban tart.“ A Journal des Débatsban végül Saint Marc Gi­­rard­in az európai hellén birodalomnak európai con­­gressus által leendő fölállítása iránt rokonszenvét fe­jezi ki. P­á­r­i­s, júl. 27. Ma a Portának a fejedelemségek megszállása elleni tiltakozványa, azon indítványával együtt, hogy rendkívüli követet fogna Sz. Pétervárra küldeni, megérkezett­ az illető jelentés a felsőbb kö­rökben , daczára a bekövetkezendő alkudozások által növekedő békés kilátásoknak, újból és inkább mint va­laha föléledt azon aggodalom, hogy az idővesztegetés által, egyedül Oroszország látszatik nyerni akarni. Fen­­hangon beszélik, hogy a kormányok késlekedése veszé­lyes volna, és sajnálják, hogy a Dunafejedelemségek megszállására nem mindjárt a Dardanellákba menetellel feleltek, a­mely rendszabálynak valósítását majd az évszak lehetlenné teendi. E mellett mindinkább vi­lágosabb lesz, hogy Anglia Francziaországot minden esetben követni fogja a fekete tengeren, de a kez­deményezést , mit ez ügyben Francziaország tett elő­ször, nem veszi magára. Különben Angliában nincsenek a Fabius Cunctator politika mellett, és mikép most a dolgok állanak, nem lehetetlen, hogy azon számos párt, melyre lord Palmerston támaszkodik, őt nem soká­ra a külügyek élére állítja. E nagy szó : várakozni mi több hét óta minden vezérczikk lényeges tartalma, lord Clarendon nyilatkozata daczára (a very few days) újólag jelszóvá látszik válni. (Pl.) Egy mindinkább terjedő hír szerint Napóleon herczeg a spanyol királynő egyik leányát nőül venné. A Constitutionnel azon berlini távirdai tudó­sításról szól, melyben az mondatik, hogy Oroszország­nak a görögök fölötti véduralmát elvileg hajlandók megengedni és csak az alakra nézve nem egyeznek. A Constitutionnel szerint ellenkezőleg áll a való­ság. A hatalmasságok a formára nézve engedhetnek, de elvileg soha. Az orosz követelések elve a Porta fenállá­­sát fenyegeti, ezért azokat a Porta Anglia és Franczia­­országgal együtt elveti. A Constitutionnel ezen véleményért kezeskedik. Parisból, júl. 26-ról írják a K. Z.-nak : Ma, minden a keleti kérdésre vonatkozó hír, annak békés megoldá­sára mutat. A török követségnél még mindig hiszik a békés megoldást, de egyszersmind értésül adják, hogy a­zultán, bár az európai béke érdekéből elhatározta a Dunafejedelemségekbe nyomulást casus belli-nek nem tekinteni, épen nem akar semmi jegyzéket aláírni , mig az orosz seregek a fejedelemségeket el nem hagyják. Páris, jul. 27. — A P­ays egy hosszabb czikké­­ben Oroszországnak a keleti kérdésbeni politikájáról szól, és a békés megoldásnak inkább mint valaha biz­ton néz elébe. Azon nézetet, hogy Oroszország követe­léseiben vallásos eszméiből indulna ki, történet-és poli­tikából merített okokkal c­áfolja meg, és azt véli, mi­szerint vallási indokokból Francziaország a rajnai ka­­tholikusok, Ausztria a lengyel katholikusok fölötti véd­­uralmat követelhetné. A sz.­pétervári kabinet azonban fölvilágosultabb, minthogy az idővel ne haladna és az elévült szenvedélyességeket elfogadná; korunk törekvése pedig háborút csak politikai és kereskedelmi okból foly­tatni. Olaszország. Nemrég jelentve volt, hogy a san raari­­noi kis köztársaság államtitkára B­o­n­e 11­­ meggyilkolta­tott. Az Indep. berge halálát a forradalmiak boszu­­jának tulajdonítja, minthogy több olasz menekült kiadásá­ban megegyezett volt. Dánia. Úgy hallatszik, hogy Oroszország Dániával al­kudozásba bocsátkozott, minek czélja Bornholm dán sziget megvásárlása, mely sziget Svédországtól 6 és Rügentől 10 mérföldre esik. Kopenhága, jul. 25. Az aggály és rémületnek még nincs vége. Az utczák elhagyatva vannak, a munkások idejöket a munka és temetés közt osztják meg. A napok­ban 14.000 ember kért útlevelet , többnyire a szabad kereskedő városokba mennek, s néhányan gondos vesz­­teglés után a Svéd partokon fölvétetnek. A halál alig né­hány órás betegség után gyakran bekövetkezik. Hivatalos jelentés szerint, a kieli kikötőbe egy Koppenhágából jövő hajó sem mehet be friedrichstadtbani előleges veszteglés nélkül.­­ Az országgyűlési követek mindnyájan elhagy­ták a fővárost. Júl. 26-ka estéig Koppenhágában, 4000 cholerabeteg és 2150 halott volt; a várost majdnem 30,000 ember hagyta el. Berg és B­r­a­m­s­e­n, Dánia két legjelebb orvosi tehetsége is, a cholera áldozata jön, mi a jelen kö­rülmények közt kétszeres és pótolhatlan csapás. Nagybritannia, London, júl. 27. A „Daily­ News“ párisi levelezője következet ir: Hiteles forrás után je­lenthetem , hogy Kisseleff ur ma (hétfőn) reggel egy jegyzéket adott át az orosz kormány részéről Drouin de Lhuys urnak, mely jegyzék értelme — a franczia mi­niszter nézete szerint — oda megy ki, hogy Oroszország akar ugyan alkudozni, de csak azon feltét alatt, ha minden követelményei teljesíttetnek. Drouin de Lhuys­ur Persigny urnak mutatá meg a jegyzéket, s ez utóbbi azonnal St. Cloudba kocsizott, hogy azt a császárnak terjeszsze fel. A franczia kormány izgatva. A „Morn. Post“ ezt jelenti: Halljuk, hogy Anglia, Francziaország, Ausztria és Poroszország képviselői julius 24-dikén Bécsben értekezletet tartottak, s meg is egyeztek egy tervezetben a keleti bonyodalmak meg­oldására nézve. Az orosz és török követek nem volá­nak jelen. A „Times“ párisi levelezője legjobban értesült forrás után írja, hogy Ausztria fáradhatlanul működik köz­benjárásában , s hogy már semmi kétség ennek sikeres eredménye felett. A német lapokban olvasható harczias nézeteknek nem kell adni hitelt, s még akkor is hinni kell a békés megoldást, ha új bonyodalom találna já­rulni a régihez. A levelező hozzá­teszi, hogy minden­felől békés hírek érkeznek, csak a dunai fejdelemségek felől nem, hol is az orosz csapatok tartósabb ottmara­— De hát ki kell őket szabadítani. — Hiszen csak hozzá lehetne férni azon udvarhoz, de köröskörül m­inden ház ég már, ha csak valaki az égő házak tetején keresztül nem menne értök , mert a sikátorok be vannak omolva. És valóban úgy tetszik, mintha a lárma és zavar közül távol gyermeksírás hangjait lehetne kivenni. — Uraim, ez irtóztató! kiálta Chataquéla a körül­­állókhoz fordulva, nem hallják önök ezt a sírást? Hát nincs mód e gyermekeket megszabadítani ? — Van egy­ szólt hidegvérrel azon ifjú, ki legelébb megszókitá a delnőt, hágcsót támasztani ez előttünk álló háznak, tetején a fecskendő folytonos működése mellett keresztül hatolni, onnan egy ember a másikat kötélen leereszti az udvarba, s ez ugyanazon kötélen egyen­ként felhúzza a gyermekeket s igy kézről kézre le lehet adogatni. — Igen , szólt a munkás, boszúsan lerántva sipkája ernyőjét, de ki lesz oly merész, hogy ez égő háztetőre másszék? — Leszek én? szólt változatlan arczc­al a gavallér. — De hát az a másik, a­ki onnan leereszkedik, arra a veszélyre , hogyha ön elhagyja, ott vész ? hein ? — Ki fogja magát önre bizni ? ■— Én, én i­tgálta hevesen Chataquéla. Gyorsan láb­tót és kötelez ide, s aztál nem sokat tanakodva magá­val , hirtelen kikapcsolá öltönyét elöl összetartó agraff­­jait s a nélkül, hogy a körülállókkal törődnék, hir­telen leveté magáról a cashmir felöltönyt, nem gondol­va meg, hogy sokkal nagyobb gyújtogatást követ el ez által, mint maga a tűzvész. Pompás termetét nem rejtő egyéb , mint egy vállait szabadon hagyó csalánszövetű ing, s egy bő selyem török bugyogó, mely indu szo­kásként csupán térdéig ért, ott lábaihoz lévén szorítva s széles csipkekarmantyúval fodrozva. A körü­lállók egy perezre még a tűzoltásról is megfe­ledkeztek. Chataquéla nem vévé észre a veszélyes hatást, me­lyet előidézett, s erős, csengő hangon kiálta : — Előre uraim! hozzátok a lábtót, az anyák gyer­mekeikért sírnak, siessetek! — Hitemre, ez asszonynak van szive. Dörmögé ma­gában a munkás, s elsietve, nemsokára társaival egy hosszú lábtőt és kötelet hozott elé; a lábtőt neki tá­­maszták az égő háznak , a kötelet dereka körül foná a delnő, s intő az ifjúnak, hogy menjen előre. A nép hurrah-kiáltása kiséré a két vakmerőt. Az asszonyok letérdepeltek az átelleni ház előtt, s imád­kozva várták a sikert a magasból. Megállapodás nélkül haladtak felfelé. Már az ifjú az égő tetőhöz ért. Kezével int a hölgynek, hogy marad­jon kissé hátra. Neki egy égő gerenda alatt kell elébb keresztülloúni. Most egy jól irányzott víz­sugár éri az égő gerendát, s a hirtelen eloltott részt sikerül az ifjú­nak megragadni, s annálfogva a gerendát félrevetni az útból. Azzal kezét nyújtja az utána jövő hölgynek, az bátran szökik fel a zsarátnak as falra. Ez a nő vagy a jókkal, vagy a roszakkal van szövetségben! Ugyanazon víz­sugár az alant álló ifjú gavallértól, irányozva kiséri most a tűz közepett haladókat, utat törve előttük, s szabadon tartva hátuk mögött. Ah, si­került a tűzfalig eljutniok. Az ifjú helyet keres, lá­baival megtapogatva a falat, ha nem omlik-e le alatta? Kezével megnyugtatólag int az allant állóknak, hogy a gyermekek ott vannak az udvarban. Most legombolítja derekáról a hölgy a kötelet, egy kiálló gerendára két­szer körül kerítik, azzal a fal párkányába fogazva, las­­san kint lebocsátkozik; a kötéi az ifjú kezébe van, ki őt csendesen bocsátja alá: ha az ifjú csak egy perezre gyáva talál lenni, a hölgy veszve van; és mindez omló zsarátnok zápor s fojtó füstfelleg közepett történik. Az emberek odalenn elcsendesültek, oly mély a várakozás, a bámulat. Az ifjú féltérdre bocsátkozva, mind­két kéz­zel kénytelen a kötelet tartani, hogy terhét el ne sza­lassza ; e közben egy feje fölött égő gerenda lassan kint elkezd alá felé hajolni; a férfi jól látja, hogy fölé fog esni, alant az irtózat hangja tör ki; mingyárt ott fogja zúzni! Az ifjú nem tarthatja elé kezét, nem léphet előle félre, mert a kötelet kell tartania, csak nézi csendesen, mint hajlik felé az égő szálfa. Többen mentésére siet­nek fel a lábtón , a példa által bátorítva, már késő! A szálfa lezuhant ! azon perezben ügyesen hajolt előle félre az ifjú s az lábaihoz esett le, alig félnyomnyira tőle.] Már ekkor több bátor férfi ért fel a tetőre. E pillanat­ban az udvarra szállt le a delhő. A gyermekek mind egy nagy akáczfa alá voltak gyűrve , mely lombjaival védte őket idáig a tűzeső ellen, mintegy huszonnégyen lehettek. Chataquéla hirtelen egy rövid dorongot hurczolt a kötél végére, s kétfelől két gyermeket ültetett rá, meg­hagyva nekik , hogy kapaszkodjanak jól a kötélbe, s azzal iite a magasban álló ifjúnak. Az felvoná a két gyermeket, kiket a többi munkások kézről kézre adva szállitanak le a lábtőn. Lássátok azon anyák örömét, kik gyermekeiket leg­elébb megkapták, nézzétek ezt az őrjöngést, mint szo­rítják kebleikre, sírnak s földreborulnak az öröm miatt; a többi lihegve imádkozik , hogy Isten megsegítse a fá­­radozókat. Az ifjú újra két gyermeket húzott fel a kötélen; las­san kint minden anya keblére ölelheti gyermekeit. Már az utolsó kettő is ember kezek közt van. Ah­­o még egy nincsen itten. A legutolsó, a legkisebb, egy kis pólyában fekvő csecsemő, kit bizonyosan a szobában feledtek; egy szegény fiatal tizenkilenc­éves asszony csecsemője, kinek férje az idén halt meg , s kinek min­den vigasztalása a gyermek, s ki ott fetreng a porban, kétségbeesésében hajfürtöst tépve. Az ifjú már int a tetőn álló embereknek, hogy távozzanak el s nagyobb erőt látszik a kötél felhúzására fordítani, mint eddig. Látszik, hogy az nem gyermeki teherrel jön ezúttal. A fiatal anya megszakadó szívvel tekint fel az égre, mintha gyermekét keresné benne, midőn óriási öröm­­riadal zendül meg körüle; a delnő felért a tűzfalra , és karján hozá fel a megtalált csecsemőt. Néhány pillanat múlva ismét lejutott a két bátor mentő a hágcsókon, a ház minden emelete beégett már ekkor, minden ablakon jött ki a láng. Lejutva a földre, Chataquéla az ifjú özvegy keblére téve a megmentett csecsemőt, a keblén viselt gyémánt fetiszt akasztva nyakába s azzal sietett hirtelen magára venni felöltönyét. Milyen szép volt ! Szemei miként ragyogtak, arcra derült volt és boldog. Hogy fogják áldani majd a nyo­mor a viskókban ! — és hogy kigúnyolják majd a salo­­nokban e kötéltánczosi bravourért. E pillanatban nagy robajjal omlott össze az égőház féloldala. Ha tíz perczc­el előbb történik, mindkettőt oda temeti. Azonban a tűz ez oldalon el volt fojtva s más felől erősen oltották; a népség szeledezni kezdett. Ez alatt Chataquéla hintája utána érkezett a vissza­tért fogattal, s inasai ugrottak szolgálatára, hogy őt ülésébe segítsék. A delnő körültekintett, mintha valakit keresne; de a három ismeretlen ifjú már nem volt sehol; ők azon pil­lanatban , midőn a delnő a csecsemőt anyjának vissza­adta , eltűntek a néptömeg közöl, hihetőleg a hálálko­­dásokat akarták kikerülni. Chataquéla hasztalan tudakozódik utánok a körül­állóktól, senki sem iszaolé, pedig úgy szerette volna tudni, ki volt azon ifjú , kire ő életét oly könnyelműen rábízta s ki azt oly erős lélekkel őrzé meg. Néhányan azt álliták, hogy vele jött vadásza grófnak czimezé az ifjat, így mégis kell vele találkoznia valahol, ha csak hogy az ifjú nem asoota, vagy puritán, hogy kerülje azon köröket, mikben ő megszokott fordulni. Mint szeretne vele még egyszer találkozni az életben. Talán semmi egyébért, minthogy megmondhassa neki: „ön derék férfi !“ (Folytatjuk.)

Next