Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-01 / 1068. szám

hivatalt Tokajba kellett áttenni; a közigazg. szolgabiró kénytelenségből L. Bényén lakik; a törvénykezési szol­gabiró segédje, féléven át egy borházban lakott , mely­nek egyéb szegleteiben voltak a szüretelő edények : bor­sajté, kádak, üres hordák; a másik szegletében a járás­­biró asztalkája, hol dolgozott, és a peres feleket kihall­gatta. Tállyán van gyógyszertár, posta, vannak orvosok, ügyvédek, van igen sok üres ház, csinos épületekkel, van hetivásár, hova a szerencsi kerületben levő faluk népe áruit eladásra hozza s van vendéglő. Azért most, midőn a hivatalok székhelyei újból rendeztetnek, sok­kal czélszerűbb lenne azt T­á­­l­y­á­r­a áttenni. A sze­rencsi kerület fekvésére nézve olyan mint e­gy koszorú, a faluk mind a szélen vannak körül karikában ; köze­pett van a harangodi puszta, néhány tanyával; a faluk határa, hosszú vonalban nyúlik be a középre; a kerület közepibe tehát nem lehet tenni a hivatalok székét, mert ott nincs egy helység sem, a faluk pedig mind legszélén körül karikába lévén építve, akármelyik helységbe tétetik a hivatalok széke, a többi falukra nézve ugyanazon távolság jő ki. A dolog ezen állásá­­sában Tállya városát, mely a szerencsi kerület szék­be esik, a szerencsi kerülethez csatolni, a hivatalok szé­két Szerencsről oda általtenni igen czélszerű volna. — Ezen körülményt az illető felsőbbség bölcs figyel­mébe tisztelettel ajánlani bátorkodom. Most két éve városunk határában az uraság tisztsége malomkőbányára talált, azt miveltette, de a­mint lát­szik, felhagytak vele, mert a kő puha, a liszt kenyérnek süttetvén, ropog a fog alatt. De kár volt azért felhagyni vele, mert ha még most a kövek nem elég kemények is, lehet hogy alább ásatván a bánya, keményebbek ta­láltatnak. A pataki malomkőbányából kikerült kövekkel jó­ságra tán akkor sem versenyezhetnének ugyan, de mindenesetre mégis nyerne a vidék általa; a kísérlet nem ártana, lehet hogy legkielégítőbb eredményre ve­zetne. A pataki nagyszerű malomkőbánya méltó a megte­kintésre ; az utas, ki arra megy, el ne mulassza azt megnézni. A roppant kőrakások, melyek ott felhalmoz­­vák, már messziről szembe ötlenek, hirdetik annak nagy­szerűségét, több magányosok birtoka­i a jövedelem­mel aránylag osztoznak, s a szomszéd megyék malmait mind innen látják el kövekkel, melyek nagy áruk mel­lett is igen kelendők, biztos­a3 nagy jövedelmet adnak a bánya birtokosainak. A Hegyallján sok fürdők találtatnak , azok közöl az erdőbányai fürdőt rövid vázlatban megismertetni jónak látom. Ezen fürdőhelyen ezelőtt 15 évvel, egy e vidéken alakult bányásztársulat bányát ásatott; né­hány évi ásatás után, nagy mennyiségű érczkövekre találtak a föld gyomrában; láttuk azokat, csillogó ércz­­kövek voltak, réz, kevés aranynyal vegyest; vagy nem fizette ki magát a bánya, vagy nem tudták azt okosan használni, elég az, hogy a bányászat abban ma­radt, s az aknák egyik űrében igen bő viz fakadván, mellé fürdő épült. — A kút vize — érezés sárga színű, különösen az aranyeres bajokban s a meggyöngült ide­gek erősítésére hathatós orvosság ; e környéken nagy hírben áll; messzi vidékről látogatják számos vendé­­gégek. Szirmay Ödön úr, most már egy csinos eme­letes épületet építtetett a vendégek számára , de tekintve a vendégek nagy számát, a helyiség igen szűk, minden időben szobát nem is lehet kapni s alkal­matlan az, hogy nincs piacra; a vendégeknek magukkal kell hozni a konyhára szükséges élelmiszereket. A fürdő két hegy között egy keskeny völgyben fekszik, nem ad semmi kilátást a vidékre , nincsenek sétautak készítve, pedig a magas tölgyek alatt, a hegyek oldalában kevés költséggel kellemetes sétáló helyeket lehetne készíteni, mert hol a fürdő­helyiség csak egy pár épületből áll, az egész vendégkoszorú úgy­szólván csak egy födél alatt hemzseg, ott ízletes sétahelyek a vendégek mulatságára igen szükségesek. Városunk határának felmérésén most dolgozik Pet­ras Gusztáv úr, kassai fi, fiatalmérnök, dicséretes szor­galommal; a fapóznák minden irányban fel vannak állítva. Az itteni szőlőhegyek pontos felmérése sokkal nagyobb fáradsággal jár, mint a lapály föld, mert a hegyek fek­vése igen változik, szoros völgyek, kőszirtes halmok elveszik a kilátást, több időt igényelnek a mérésnél, és nagy vigyázatot a számításnál. A gyümölcs ez idén nálunk igen megtermett, alma, körte, szilva bőséggel. A szilva 1847. óta nálunk nem termelt , azért most az elpusztult aszalókat mind újra építik , igazi fák — hozzá kezdenek az aszalás­hoz — hanem a lehullt gyümölcs csak elvesztege­tődik,----mert itt abból a nép maga pályinkat nem főz, — olcsó áron oda adnák a rothadt szilvát, csak vennék, de nem veszi senki. A nagy szárazság miatt a szántással, vetéssel elkés­tek az emberek , — esőre vártak, végre megjött az óhajtott eső , tegnap egész nap jó eső esett, a föld meg­­ázott, most már lehet szántani és vetni, a sző­lőre is igen kívánatos volt az eső, mert így van remé­nyünk aszúhoz , már eddig is megrepedeztek a szőlő szemei, mi annak előjele , hogy a szőlőnek hajlandó­­sága van az aszodásra. Baráth Miklós. (Lapszemle.) Az Oest. Corres, sept. 28-ká­­ról: Néhány nap előtt végződött Németország kath. egy­leteinek itt tartott közgyűlése. — Igen illő vala , hogy fővárosunk, egy nagy s túlnyomólag katholikus biroda­lom szíve, melynek ura „Apostoli Felség“ czímet visel, képviselőit egy komoly és szent ügynek, mely Ausztria legbensőbb érdekeivel s leghőbb rokonszenveivel azo­nos, vendégbarátilag fogadta keblébe. — Azon emléke­zet, melyet az érintett gyülekezet itt magáról felhagy, általában barátságos és jótékony. Mert jóhangzatú ne­vek , s a németországi kath. élet buzgó előmozdítói va­lónak, kik itt egymással találkoztak, s ama szellem,mely tanácskozásaikat átlengő, a valódi keresztény szeretet és szelídség szelleme volt , mely minden élességet, szi­gort s idegen térre átcsapongást kizár, s csupán az igaz­ság és meggyőződés hatalma által törekszik működés­körét tágítani. Azon elismerés, melylyel a közgyűlés üd­vös működésének tartozunk, általános, s a szent széknek a császári udvarnak­ képviselője annak a gyűlés bezár­­takor szintoly találó mint méltó kifejezést adott. — Ko­runknak sok tekintetben még máig is létező szellemi és erkölcsi meghasonlásával, a feloszlatásnak a társadalmi élet minden körében folyvást burjánzó irányzataival s egy az emberiség legnemesb javait fenyegető materialis­­mus feltolakodó uralmával szemközt csak egy tartósan mentő hatalom van, s ez a vallás, a positiv keresztény hit hatalma. — A katholikus egyletek szép és fenséges hivatása: a katholikus érzületet ébreszteni s folyvást növekedő kör­ében terjeszteni, s azzal a keresztény szeretet tényét egyesíteni, teljes és legmelegebb rész­vétünket érdemli meg. Mily tapintattal mozgott a gyű­lés a tisztán egyházi érdekek terén , s tartózkodott tár­gyalásainak hevét nagyban s kicsinyben valamely polé­mia oda nem illő elemeinek belekeverésével zavarni, er­ről bizonyságot adnak a tartott beszédek. Midőn Ő Föl­­ségének a császárnak hangos és láthatólag a szív mé­­lyéből forrásozó hála nyilvánítatott az egyház szabad­ságának helyreállítása­ és következetes megőrzéséért; északi férfiak voltak azon tagok, kik változhatlan alatt­valói hűség lelkesült kifejezései közt, királyi uraknak is a hála és elismerés szavaival adózzanak ama szabadabb mozgásért, mely ott a katholikus életnek adatott.­­ Az egész gyűlés a tiszta törekvés, jámbor lelkesültség s ne­mes tett-erő képét mutatta. Az egyház fejének áldásá­val Isten áldása is fog nyugodni rajta. A Wanderer, sept. 29-kei számú főczikkéből a következőket közöljük : Hogy nyolcz, tíz angol-franczia hadihajó, vagy — mikép a ,,Morning­ Post“ jelenti de egyszersmind valószínűbb is — a besikabayi öszves ha­jóhad már a Dardanellákba, ment, nem ez tulajdonkép a lényeges pont, hanem az, hogy mire kívánják a tengeri hatalmak e demonstratiót használni. Különösen az ér­demes figyelmet: várjon a már jelentett változások az angol kabinetben bekövetkeznek-e ? Akkor igen­is, ha erélyesebb és elhatározottabb kéz ragadja meg a Them­­­senél az államkormány gyeplőjét, ha egy angol flottá­nak jelenléte az északi politika elleni élénk tiltakozás­sá, a véletlen eshetőségekre utalomeszközzé, s egy even­­tuális zálog ismertető jelévé válik, akkor igen is, a ke­leti bonyodalomban nagy lépés történt.­­ Egyébiránt hogy a visszahatás Európára el nem marad, s az ese­mények zajló örvénye Konstantinápolyban a szárazföl­det magával alásodrandja, többé nem vonhatni kétség­be. — Anglia érdekében nem áll többé a tétovázás. Aberdeen lelépése nem annyira lord Palmerston, mint inkább Stratford-Canning viscount kezeit fogja feloldoz­ni. Valamit ezen diplomata Konstantinápolyban van, addig az angol külügyi hivatal nem Londonban, hanem az arany szarvban létezik. Stratford-Canning a keleti vi­szonyokat eléggé ismeri, hogy Angliának tekintélyét új mulasztások által végképet ne sülyeszsze. Ő, mint ed­dig is cselekvők, szorgalmazni fogja a hadkészületeket, a Portát tanácscsal és tettel támogatni, míg a koc­kavetések színhelye annyira széles­ül, hogy többé nem Konstanti­nápoly, hanem London szolgáland az igazgatás közép­pontjául. Minden angol kabinetnek feladata volna kon­stantinápolyi képviselőjének czéljaira nézve a száraz­földön szükséges tartalékot nyerni. Hogy egyébiránt ez békés után még lehetséges-e, s hogy Anglia leend-e kényszerítve, mikép a hétesztendős háború idején Né­metországban Amerikát, úgy most befolyását Európa keletén s vele Indiáját az a conti­nensen biztosítani, arról alkalmasint már Olmützben, ha mindjárt nem is meg­­másízhatlanul, határoztak. Rövid idő alatt az angol ka­binet módosításai vagy megmaradása által ki fog világ­íani, micsoda jelentőséggel bírjon a flottáknak a Manito­­ra-tengerbe indulása, s váljon a sors kényszerítend-e bennünket, hogy a keleten már elkerülhetlenné vált ösz­­szeütközés mellett még általánosan az élő nemzedékekre nézve is komoly időkről panaszkodjunk. KÜLFÖLD, Francziaország P­á­r­i­s, sept. 24. - Drouga de Lhuys külügyminiszter, tegnapelőtt értekezletet tar­tott Ausztria, Poroszország és Oroszország követeivel „ a kérdéses sürgöny által a bécsi jegyzéknek adott ér­telmezés felvilágosításáról volt szó, mely szerint Orosz­ország annak a Menzikoff jegyzéke horderejét tu­lajdonítja, és a Porta által tett módosítások értelmébeni jelentését elveti. A kölcsönös nyilatkozatok igen heve­sek valának, s egymástól nem a legelégedettebben vál­tak el, és Hübner és Hatzfeld még az­nap fa­lura mentek. Drouyn de Lhuys tegnap a török követtel tartott értekezletet, s ez a külügyi palotát elé­gedetten hagyta el. Ennek a dolgok jelen alakulásában jelentőséget tulajdonítanak. P­á­r­i­s, sept. 25. — A Moniteur Írja : Ő felsé­geik ma reggel 10 órakor hagyták el Lillet, a cambraii érsek által szolgáltatott mise után. A császári vonat egy pillanatra Siegebruckban megállván, ő felségeik a ható­ságokat elfogadták, s azután a számosan összegyűlt nép­tömeg kiáltozásai közt vonultak be St. Omerbe. A csá­szár és császárné St. Omeren keresztül hajtottak, hogy rögtön a hollauti táborba menjenek. Ő felségeik a leg­nagyobb lelkesedést nyilvánító hadsereg fölött szemlét tartottak , s 7 óra felé tértek vissza a táborból. A nagy eső daczára a hadgyakorlatok „éljen a császár !“ kiál­tások közt hajtottak végre. A népet a rosz idő nem tar­tóztatta föl, és sietve ment a helfanti táborba, a felsé­geik egészségi állapota kitűnő jó. A Constitutionnel, Cesena tollából a ke­leti ügyről egy czikket tartalmaz, mely azt mutatja, mikép az itteni politika Törökország részére fordult vol­na. Miután a bécsi jegyzék sorsáról szólott volna, azt mondja : „Anélkül, hogy a Díván által indítványozott módosítások szellemét, czélját , horderejét alaposan vizsgálnék , egy már bevégzettnek hitt vita viszont föl­éledése miatt boszankodva ezen változtatásokat ép oly jelentékteleneknek és haszontalanoknak , mint meg nem fontoltaknak és eszélyteleneknek nyilvánították.­­ Az eddig nyilvánosságra jutott okmányok Európa hangu­latát máskép nem alakíthatták. — Mert azon okmány, melyben a sz­pétervári kabinet a Portától követelt mó­­dositványokat vitatja, nagy mesterséggel van összeal­­kotva. Számos védvet találhatni benne összehalmozva, melyek a jogosság és ép érzelem színe alatt a közönsé­get nyilván rábeszélik , mikép ezen módosítások annyi­val inkább haszontalanok volnának , minthogy Orosz­ország előtt is valódi fontossággal nem bírtak és csak méltóságának érzelme akadályozza elfogadását. Azon­ban ez okmány nem egyedüli, melyben Nesselrode úr gondolatát kimondja. Van egy másik, mit a valódi okmánynak nevezhetni, és a­melyben a kanczellár úr valódi gondolatát leleplezi. Ezen okmányban, mely ha a közönség tudomására jutana,a Diván által követelt módo­sítások szükségét kimutatandja, a sz.­pétervári kabinet fölfejti azon okokat, melyek a czárt a bécsi jegyzék feltét­­len elfogadására bírták,valamint azon módosítások el nem fogadásának okait is, melyeket a Porta, mielőtt azt alá­­írná, abba betetetni akar. A megtagadás valamint az el­fogadás okait már kitalálni lehet. Oroszország a bécsi jegyzékkel megelégedett, mivel az ő saját kivánatai­ és czéljainak értelmében magyarázta, mivel abban részére előnyt látott, mit Törökország benne méltósága és füg­getlensége hátrányául fedezett föl benne, mit a bécsi ér­tekezleten képviselt hatalmak valóban nem akartak bele tenni. Szóval: Oroszországnak a bécsi jegyzék elfogadá­sára és azon indokai vannak, melyekkel Törökország bír elvetésére, és a Diván által indítványozott módosítá­sok elvetésére azok az indokok, melyek a­zultán indít­ványa mellett valának. Orosz- és Törkország a jegyzék eredeti szövegét illetőleg egyformán gondolkoznak és éreznek ; mindketten ugyanazon értelemben magyaráz­zák, és ép ez az ok, hogy egyformán miért nem cseleked­hetnek. Ez okmány, úgy látszik, arra van határozva — mikép elolvasásakor megítélni lehet — hogy a keleti kérdés váratlan­ jellemére nagy és élénk világot vessen. Ez fölvilágosítja Oroszország valódi czéljait és érzelmeit, és midőn a bécsi jegyzék fölfogásából származott vitát, általános csodálkoz­ásra, fölvilágosítja, egészen új állást teremt, mi ismét a nyugati hatalmak részére új köteles­ségeket szabhat.“ A P­a­­­r­­­e azt véli, mikép, mivel a helyzet oly csik­landós , óvakodni kell a forgalomban levő híreknek könnyelműen hitelt adni. Azon esetet, hogy Ausztria Oroszországgal együtt tartana, azon közremunkálás után melyet Anglia és Francziaországgal tett, kevéssé tartja valószínűnek. Párisból írják a N. P­r. Z. londoni le­velezőjének , mikép az ottani rendőrségnek sikerült egyet azon emissariusok közöl befogni , kiket a londoni és jerseyi franczia propaganda megbízá­sokkal és lázító iratokkal Francziaország minden ré­szébe kiküld. A befogott egy Funke nevű lengyel. Az utóbbi időben a szigeten tartózkodott, honnan Victor Hugo megbizása következtében már egyszer egy propa­gandista utat tett Rouenbe , honnan azonban a nélkül, hogy megállapodott volna, visszatért Jerseybe. Második útja nem volt oly szerencsés, mert egy párisi korcsmá­ban megcsípték és a rendőri hivatalba vitték. Ruhájában Victor Hugo, Ribeyrolles, S­ch­ö­­­ch­er stb. röpiratait , több czím nélküli levéllel együtt találták. Funke Francziaország belsejébeni utazására egy rész­t belga útlevelet használt. •— Majdnem egyszerre je­lenti a Chronique de Jersey, egy conservativ lap , mikép franczia határhatóságok St. Halóban és Granvilleben, hol a szigetből jövő gőz- és vitorlás­hajók kikötnek, a brit csatorna szigetből jövő személyek iránt kétszeres figyelemmel viseltetnek. — Nem rég egy franczia veteményes hajó (a csatorna szigetet többnyire Francziaország látja el élelmi­szerekkel) Jer­­seyből visszatérve, St. Maloban megállótt és szigorúan megvizsgáltatott. Kivilágosult , mikép az el nem adott káposztafejek szorosan összeálló levelei közé kiáltvá­nyok és röpiratok voltak ügyesen elrejtve. A tulajdo­nost mindjárt letartóztatták. A „Journal des Débats“ azon hírt, miszerint három angol és franczia hadi­ha­jó már a Dardanellákba be­ment volna , igen fontosnak tartja. Egy más sürgöny, mondja a „Journal des Débats“ jelenti, mikép a két hajóhad többi része már a parancsot megkapta, hogy a többi hajókat kövesse és hogy e pillanatban Anglia és Franczi­aország egyesült hajóhadai Konstanti­nápoly előtt már horgonyt vetettek. Az „Univers“herk ezt olvassuk: A harczi párt a török nemzetben és tanácsban többséggel bir; fejei: M­e­h­e­m­e­d Ali, a zultán sógora, Mehem­ed Rudshhi, a testőrség parancsnoka, M­o­h­m­­u­d főadmirál, Hamik kereskedelmi miniszter. Ezen pasákon kívül az ország leg­tekintély rib­ulentái. A békepárt hívei közt van, maga a zultán is, a gyenge és gyáva A­bd­u­l M­e­d­­­j­i­d, ki már a háború szóra reszket és hogy azt kike­rülje, minden áldozatra kész. Mustapha nagyvezér, Resid külügyminisz­ter és R­i­s­a pasa, legbefolyásosabb emberei békés meg­­oldá­st kiváltnak , mivel a háborútól szerencsétlen ered­ményeket várnak. Véleményüket nem merik fenhangon kimondani, mert elleneik hatalmasok számra és befo­lyásra nézve , mit az általok fanatizált népre gyakorol­nak. Resid pasa a farkasokkal ordít, várva a ked­vező pillanatot, hogy tőlük elválhasson, ő azon nyoma­­tékra támaszkodik, melylyel a négy hatalmasság a jegy­zék elfogadását sürgeti. Ez a minisztérium változását vonná maga után, tudni­illik a békepártnak a harczi párt fölötti győzelmét, előre föltéve, ha ez nem elég erős és nem elég merész a fölke­lésre. Mehemed Ali, egy csinos, büszke ember, igen jól tudja, miként bukása borzasztó fogna lenni, mert rá hárul a felelősség azon zavarokért, mikbe hazáját buk­tatta a tömeget fanatizálván. Ama törekvések, miket e pillanatban kifejt, hogy Oroszországgal végleges szaka­dást idézzen elő, kétségbeesettek, erőszakosak. E czélra az angol követhez közeledett, ki Oroszor­szág ellen csak háborút lélegzik. Mehemet Ali mi eszközt sem mulaszt el a zultán megrendítésére ; tőle erednek a harczias falragaszok. De a zultánnak, M­o­­h­a­m­e­d és Bol­man utódának csak ezen szavak vannak szájában : ,,Ne nyugtalanítsanak többé..“ A párisi kis börzén ma azt beszélték, mikép az egye­sült hajóhadak a Dardanellákba bementek, és Bour­­queney ez alkalommal a franczia kormányhoz sür­gönyt küldött volna, melyben jelenti, hogy Ausztria Serviában és Bosniába becsap, ha az angol - franczia hajóhad Oroszország ellen támadó állást vesz. A tengerészeti miniszter az óczeáni mozgó hajóhadnak parancsot küldött, mikép Nord- és Pas-de-Calais megyék partjain vitorlázzon , hogy idő és körü­lmények szerint Dünkirchen-, Boulogne-, vagy Calaisban horgonyt vethes­­sen , a császár megszemlélni akarván. Törökország, Konstantinápoly, sept. 19. A kurban-bairam ünnepe ép oly csendesen s a rend minden megzavarása nélkül ment véghez, mint hetek­kel előbb a nagy bairam­ és az ezt megelőzött görög húsvéti ünnepek. Kétség kívül nem kis befolyással volt erre nézve az itteni kormánynak erélyes magatartása a főváros harczias , s — fájdalom ! meg kell vallani, — forradalmi hangulatával szemközt. A gondos előintéz­­kedé­sk a keresztények lakházaiban, melyekről utolsó levelemben szóltam volt, nemkülönben közremunkáltak, hogy a főváros nagyszámú köznépe féken tartassák. — Másfelől a hangulat megnyugtatására nem kevéssé ha­tott a sheik—ul—Izlamnak a zultánnak­ megjelenése és kihallgattatása , melynek tartalma ismert vala. — Ugyanis, midőn a Portának értésére esett hogy a m­ódo­­sitványi javaslatok visszavettettek, a sheik-­ul—Izlam egy nagytanács után a zultánhoz ment, hogy még egy­szer értesítse őt a lakosság hangulata, s azon közkívá­nat felől, m­ely szerint a hit védelmére kell kelni. E ki­hallgatás alkalmával a zultán oda nyilatkozott, hogy „hajlandó személyesen állani népe élére, ha a vallást veszély fenyegeti, de hogy e veszélyt még most nem látja. A viszály mindeddig még politikai maradt, s va­lameddig ez eset áll, ő tanácsosabbnak látja , mindent elkövetni a kiegyenlítésre, a mennyiben ezt trónjának becsülete engedi.“ — E tanácskozás következtében, melyet a Seheik­­ul —­szlam a Porta más főméltóságai-JOBBÁGY. Hát én szegény jobbágy szántok és aratok, Élést katonáknak izzadva takarok — Ha én nem aratnék, ők éhen halnának : Velök együtt veszne kényes paripájok. Mégis múlt éjszaka reám tizen jöttek, Feldúlván házamat, mindent kifürkésztek, S a­mit csak találtak, mindent el is vittek ; De a mi legnagyobb: csaknem agyonvertek ! Melyért is a panaszt be kellene tennem ; De irha-nadrágom az ütéstől féltem, Mivel közülök csak egyet sem ismertem : Azért a mi történt, békével szenvedem ! KAPITÁNY: Jobb is a fejednek, ha szépen elhallgatsz. Többről több okot a gyülölségre nem adsz : Mert majd megméretném nadrágod hány araszt? Azért tanácsosabb, ha innen elballagsz. PÜSPÖK: Denique gyermekim, ti vitézek vagytok , Annak idejében pedig csak deákok : Azért nem lesz szabad többé harczolnotok ! Hadd jöjjön elejbem a ti tanítótok. (Erre egy a vitézek közöl kimegy s az ajtóban várakozó pajtást bevezeti, ki mint tanító lép fel a szobában.) Egy posta érkezett hozzám sietséggel. Hogy itt megjelennék méltó tisztelettel, Méltóságod előtt — szokott szerénységgel Utamat folytattam szörnyű sebességgel. PÜSPÖK Csak az lészen tárgya rövid beszédemnek , Hogy ezen vitézek harczolni szűnjenek, És több időt itten már el ne töltsenek, Énekek végezvén odább siessenek ! TANÍTÓ : E parancsolatot hogy beteljesitsem, És a vitézeket harcztól megkíméljem, Lészen főgondom és főigyekezetem — Ki-ki jól vigyázzon ! az éneket kezdem. — (Ezen előzmények után mindnyájan elkezdik énekelni a következő — „Balázsének“ czim alatt ismeretes — dalt:) A a a Ma vagyon Balázs napja, Folyamodjék hozzája, Ki a torkát fájlalja — A a a Mert ma van Balázs napja, E e a Hozzanak nekünk ide Egy kis darab szalonnát, Húszast vagy egy pár kolbászt, E e e Hozzanak nekünk ide. I i i Nosza fráter gondold ki A Balázs mért perorál ? Billeg ballag meg megáll — I i i Nosza fráter gondold ki. O o o Ez az asszony igen jó . Megtölti kosarunkat , Erszényünket, zsákunkat — O o o Ez az asszony igen jó. U u u Távozzék bánat és bu E farsangi napokban, Hadd töltsük még vigabban ! U u u Távozzék bánat és bú A s : Ás Szálljon reájok áldás A velünk jótevőkre S házi cselédjeikre A, s : ás Szálljon reájok áldás. I, m : im Hív tanuló pajtásim 1 Jertek már most induljunk Egy házzal odább álljunk — I, m­­­im­tiv tanuló pajtásim.“ Ezzel be­végezve lévén a szertartás, odább indulnak nagy kíváncsian vizsgálva a koledálásra kijelölt egyén nyársát : vájjon nagy darab szalonnát füztek-e bele ? vagy a kosárba hány tojást hozott az éneket annyira megbámuló fiatal hajadon ? . . . Azonban ezzel még korán sincs bevégezve az ünnep, sőt csak ezután kezdődik , midőn az összekoledált hol­miből másnap az oskola­mesternél nagy lakomát csap­va Balázs napját fényesen megülik Itt aztán nemcsak Balázs püspök uram jelenik meg embereivel, hanem az azokat megbámult kis leánykák is. Van evés, ivás és hatalmas dudaszó, melynek felhívó hangjaira majd egy­mást tépik, szakgatják össze az apró kis cselédek , mula­tt közben vajmi jellemzően gazdaságról beszélnek,kend­­nek, sógornak szólítják egymást, mintha már untig ki­pödörhetnék bajuszokat . . . Majd ismét visszaesnek a gyermeköröm karjaiba, s játékhoz fognak. Játszanak legtöbbnyire o­s­z­tó­s­t, vagy komást, s igen gyakran megtörténik, hogy még a móczirkázás sem marad el. övezetes, hogy minden ily játéknak megvárt a maga alkalmi verse, így például a móczirkázás mellett ezt szokták énekelni : Mócz mócz moczirka Azt akarja a szarka Hosszú legyen a farka, Mint a mestergerenda. Mócz, mócz, móczirka . . . lát, a mulatságban, mely a gyermekek firmája alatt megy, jól Szoknak mulatni az öregek is, kik, mig egy részről szemeiket gyönyörködtetik a szép „apróságokon“, nem mulasztják el torkuknak is megadni a gyönyörködtetőt, s bizony gyakran megesik, hogy megtalásodván oly tettekre is vetemednek , melyekből ítélve könnyen azt hihetné az ember, hogy a közmondás szerint : „adósok a Balázsnak,“ Szelestey.

Next