Pesti Napló, 1853. november (4. évfolyam, 1094–1118. szám)

1853-11-01 / 1094. szám

1853. negyedik évi folyam. 1094 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 ., — ff . A havi előfizetés , mint a számonkénti eladás is megszűnt. Félévre . 8 „ — „ „ A lap politikai tartalmát illető minden ko­­lda a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. 'v V 1 t .­­Évnegyedre 4 ., — „ „ Egy hónapra 1 fz. 30 k. p MM. Szerkesztési Iroda: Uri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Kedd, nov­ I-jén­hiRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­­sábos petit­ sora 4 pgo kraj- Márjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczér­­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. ---------------------—_______________________________ Távirati sürgöny. IK / ^ A „PESTI MI’LÓ szerkesztőségéhez. Elindult Bécsből oct. 31. estve 7 órakor. A török sereg. hir szerint mintegy 26 ezr fő­­­s csapattal, Kalafátnál a Dunán átkelve, Oláhországba benyomult. Az átkelés napját s egyéb körülményeket a tudósítás nem említi. A C. Z. C. az átkelést szinte felhozza, de a sereg szá­mát nem mondja meg. Budapest, oct. 31. Az „Ostdeutsche Post“ f. hó 20. és 25-kén kelt számaiban HE. jegy alatt közgazdászati érte­kezések olvashatók, melyek hazánk mezőgazda­sági viszonyaival foglalkoznak. Mint rendesen lenni szokott, midőn értelmes ember oly tárgyra is kiereszkedik, melyet tökéle­tesen nem ismer, e két értekezés is számos egész­séges eszme és tévedés, igazság és elfogultság, jó­akarat és előítéletek halmaza. Igaza van például a tisztelt értekező úrnak, hogy a föld teljes hasznának kimeríthetésére, munka, értelem és tőke kívántatik, s hogy a­mi e három nagy factor előmozdítására Magyar­­országban történik, az az összes birodalom javára esik. Érdemes ügybarátunkkal egyetértve, állítjuk Mai is, hogy az értelmiség emelésére, s különösen a szakismeretek terjesztésére a falusi iskolától fölfelé a tudományosság minden ágazatain keresztül a kép­zés és oktatás korszerű s a népfajokhoz alkalma­zott szervezése rövid idő alatt gazdag gyümölcsö­ket teremne. Elismerjük nemcsak, de több ízben ki is mon­dottuk már továbbá, hogy miután a feudális köte­lékek megszűntével a birtokviszonyok hazánkban is azon szilárd alapokra vannak fektetve, melyeket a „hitel“ természete igényel, — az államnak leg­közelebbi államgazdászati teendői közé tartozik a földbirtokosok érdekében azon hitelintézeteket is életbe léptetni, melyek olcsó pénzt juttatván be­ruházásokra, az uzsora és elszegényedés átkait el­hárítják. De „tömeges gyarmatosítások“ esz­méje, mely körül tisztelt értekező úr mereng, s me­lyet véleménye szerint Magyarországban a földmi­­velési munka erőarányának helyreállítására szük­ségesnek hisz, — azon rög- és téveszmék egyike, melyeket a bécsi és németországi sajtó, ki­vált a forradalom óta, különböző okokból, nagy előszeretettel karolt fel. Érdemes ügyfelünk, úgy látszik, ez eszme ismét­lésére tisztán azon szempontból indítatott, mivel a magyarországi latifundiumok nyereséges mivelé­­sére a létező embererőt elégtelennek tartja. S ez, meggyőződésünk szerint, túlnyomó mér­tékben csalódás. Lehet-e például Nagybritannia mezőgazdasági virágzása ellen kifogást tenni, s melyik legnépebb része birodalmunknak mérkőzhetik vele e tekintet­ben? Pedig, ha az angolországi népességből az ottani hivatalos kimutatások szerint a gyárüzletre 60% levonunk, a fenmaradó 40%, mint a­mennyi a földmiveléssel foglalkozik, egy négyszög­ mért­földre nem tesz többet 2400 léleknél, mely a ma­gyarországi átmérőleges népességgel teljesen meg­egyez. A mezőgazdasági miveltség különbségéhez mely a két ország közt fenáll, könnyen megtalál­hatja a kulcsot minden gondolkozó a különböző ipar-, kereskedelmi, s egyéb országos viszonyok­ban, s a különböző gazdálkodási rendszerben. Helyesen mondja tisztelt értekező úr, hogy a Duna és Tisza szomszédságában elnyúló termékeny ró­­naságok Déloroszországgal felérnek, s a bánság amerikai termő erővel bir; de épen azért nem tartjuk Ausztria érdekében, hogy a kánaán, mely­nek feleslegéből a birodalom túlnépes részei s ipar­világa nyeri élelmét, f­elboríttassék bevándorló népességgel azon csalékony külszín miatt, mit a túlnépesség egyes vidékeknek és tartományoknak kölcsönözni szokott. Azonkívül, hogy a hűbéri viszonyok megszűnése, egyesülve a szaporodó kiadások sarkalló erejével, a parasztgazdát szintúgy mint a nagybirtokost kü­lönben is kettőztetett munkára, s jutalmazóbb föld­­mivelésre ösztönzi; azonkívül hogy az állam hi­vatva van, korszerű nevelési és szakképzési intéz­kedések által a termelési képességet szellemi úton is fokozni, s ezáltal a földmivelést hálás­ ered­ményekre vezetni; van még két rendszabály, me­lyeknek általános alkalmazása hazánkban gyarma­tosítások nélkül is mind a mezőgazdaságot átala­kítani , mind a népesedést természetes határok közt közvetve emelni fogja. Az első a birtokközösség megszüntetése s a köz­legelők felosztása a megállapított törvények értel­mében. A második az angol bérrendszer meghonosulása birtokosaink kiterjedtebb uradalmaiban. Ez utóbbi mellőzhetlen corolláriuma a birtok­­terjedelemnek, s a hűbéri viszonyok megszünteté­sének; é­s ez azon tér, hol a tisztelt értekező ur­nák azon második javaslata, melyben vagyonosb és értelmes a német földmivelőket a magyarországi bérlésekre, ha lehet nagyobb társulatokban is, ösz­tönöz, szerencsésb megoldásra és sikerre számol­hat, mint a tömeges bevándorlás. Kételkedünk rajta, hogy a sajtó bárminemű ke­­csegtetésekkel képes legyen az európai kivándor­lások mostani folyamát, (jelentéktelen vállalatokat kivéve) más irányba vezetni át. Igen természetes. Szegény kivándorlók számára uratlan föld nincsen, vagyonos embereket pedig nem lehet a választásban kényszerítni. S ha az illetők, különösen a földbirtokosok a czélra vezető s hatalmakban álló eszközökkel élnek , úgy igen rövid idő alatt felvirulhat mező­­gazdaságunk, a­nélkül, hogy akár követelőbb ki­vándorlókat nem teljesíthető kilátásokkal ide édze­­getni, akár pénztelen bevándorlókra száz és száz milliónyi áldozatokat fordítani szükség legyen. A kérdés megérdemli, hogy abba még közelebb is ereszkedjünk. London, oct. 35. 4* A nagy bajkérdés hullámzó vizein, itt ma szél­csend uralkodik; de melyet rövid idő múlva a czár­­nak talán már érkező válasza a­zultán hadüzenetére, vagy ez üzenetnek megtörtént beváltása, meg fog szakí­tani. — Mert hogy az orosz válasz a Dunafejedelemsé­­gek kiüritetését illetőleg, tagadó leend, s hogy a harcz immár elkerülhetlen, alig kétséges többé. A dolgok ily állásában szokott kettős vigaszával áll elő a vezérlap. „A harcz ignoráltatni fog“ — úgymond — „és szín­helye zárva tartatni a középeurópai nagyhatalmak ál­tal ; a nyugati nagyhatalmak részéről pedig csak „pic­i háború“ (petty war) fog folytattatni.“ Dúsgazdag po­litikai szótárából merített ez ujándad kifejezést: „petty war“, a Times azokkal illustrálja, mik nem rég Nyugat- Afrikában történtek. Tudva van , hogy a brazíliai s cu­­bai rabszolgakereskedés meggátlására , Anglia még ré­gebben tengeri ötvonalt húzott Nyugat-Afrika part­jaira , avatkozván alkalmilag e cordon-erővel a néger törzsökök belügyeibe. — így Lagos királya, ki szövet­ségben állott az Angliával ellenségeskedő Dahomie feje­delmével , egy angol corvet­s consul által letétetett, s Atakot ültetek a megürült polezra; s midőn a múlt hó­napban a brit kegyencz ellen, volt főnökük érdekében a lagosiak fellázadtak, ezek angolágyukkal csendesíttettek le. Azok, kik a Times szerint, az Afrikában viselt min­den tekintetben fekete harcznak csatászati s hadászati elveit Európára is alkalmazhatónak hiszik, meg fognak nyugodni a petty war-ról mondott biztatásokban; de nem oszlik aggalmuk azoknak, kik a mai Times után, ugyancsak a mai Morning Chronicle-t is kezökbe vévén olvasák , hogy a háború, ha egyszer keleten kitör, bi­zonytalan következményű, „határtalan tartósságú“ le­end. — A másik, mit a vezérkormányközlöny vigaszul felhoz, az , hogy valamint Anglia az egyptomi alkirály ellen nem a­zultánért, de önmagáért lépett fel, s a spanyol kormánynak is újabb időkben garantiát Cuba mellett önmagáért ajánlott, úgy a török-orosz há­borúba is, nem az ottomán birodalom megmentésé­ért, mire egyenes szerződés által nem köteleztethe­­tik, hanem saját érdekéért, mely az európai közér­dekkel azonos, avatkozik. — E vigasztalás jól eshetik az angoloknak, de nem más nemzetbeli békebarátok­nak , kik jól tudják , mikép az angol érdek igen rugé­­kony, és sokra, jóban roszban nagyra, csiklandozható. „Legyen a miénk“ — így ír egy hetilap — „a szép s classicus Rhodus sziget, erőditvényei s­ kikötőjével. Mert igy Gibraltárral a középtenger bemenetelénél Mál­tával a közepén, s az egészséges termékeny Rhodussal a másik végén — a nagy tó egészen kezünkre jutna. Kis Ázsia, Mesopotámia és Syria angol tartományokká válnának, s minden itt, 160 millió embertől lakott roppant birodalmunkban Indiába vezető, el volna zárva Európa előtt. A nyugatázsiaiak, syriaiak s Cyprus lakói, szász szellemben civilizáltatnának, gyarmatosítatnának, s nye­­retnének meg a kereszténységnek. S ha elérése e nagy­­fontosságú czéloknak háborút igényel, mily kormány állhatna ez igénynek ellene ? vagy hol a férfiú, ki par­­liamentben vagy azon kívül irigyelné az azok elérésére vezető költségeket ?! “ így okoskodik az angol érdek. Ma nem akar egyebet, mint egy „pic­i háborút,“ nem másért ránt kardot, mint hogy ezzel újból kihegyezze a hat havi negotiátióban eltompült tollat. Holnap ellen­ben meglehet : már Britindia benszülötteit hozza át a véres tengeren a keleti csaták színhelyére; szövetkezik Kaukázusnak örök harczban álló törzsfajaival; s teli tüdővel fújja önérdeke izzó szenét, nem törődve azzal : ki szemébe száll is a parázs? hova vetődik el a szik­ra ? Anglia biztosnak óhajtja India útját, szabadnak a ha­­talmát a közép- s világtengeren, s e két okból gyenge kezekben a Dardanellák s Bosphorus kulcsait; ez érde­két, mig lehet, békével, ha nem, háborúval, sőt ha kell, világháborúval is hajhászni kész. Az önérdek Angliá­nak politikai szükség.­­ Való vigasztalásul tehát nem az szolgálhat a békebarátnak, hogy Anglia csak önér­dekéért bocsátkozik harczba, hanem hogy háborút fo­gad ugyan, de nem keres, hogy tehát háborúra adni vagy nem adni neki alkalmat, egyéb nagy hatalmak­tól függ. Az ez évi parliamentben hozott több hasznos s mesz­­szeható törvények közöl különösen üdvös az, mely te­kintetbe vévén az anyaország bűnöseivel elárasztott gyarmatok panaszait, a transportatiót e gyarmatokba eltörlé. E törvény a múlt héten vétetett első ízben kí­sérleti gyakorlatba. Nyolcz fogoly a woolwichi dockyard­­ból, kiállván a kényszer­munka három s négy évi bün­tetését, transportáltatás helyett szabadkelési jegy­­yel elláttatva kibocsátatott. E jegyek eddig a gyarmatokban, most az anyaországban adatnak ki. Értelmök az : mi­kép a bűnös szabadon járhat s kelhet, üzletet vagy mesterséget folytathat , de mindig a rendőr őrszeme alatt; s ha összevegyül régi czimboráival, vagy újabb bűnt követ el, szabadságától, szokott perrendtartáson nyi­ t EGY MAGYAR NÁBOB­Folytatás. *) XX. Az ünnepély. Az alapkő le volt téve, a nagy és nevezetes társulat megalakult s nekünk nincsen egyéb hátra, mint azon őszinte óhajtásunkat csatolni e fölötti örömünkhöz,vájjon mind ezen igen tisztelt hazafiak más közérdekű ügyek­ben is hasonló buzgóságot fejtsenek ki s azzal mi is csatlakozhatunk azon számtalan éljenekhez, melylyel a társulat tagjai egymást kölcsönösen és méltán meg­tisztelik. A gyülésteremből megválva a nagy társalgási terem­ben gyűltek össze a vendégek, a viták és tanácskozások délutáni négy óráig tartottak, s Málnai Georges, a­ki­vel csak találkozott, mindenkinek elmondá, hogy ő meg nem foghatja, hogy egy csepp étvágya sincs. "Karöltve sétált együtt a két szép demnő; mindenki, a­ki látta így őket, megvallá, hogy nehéz volna válasz­tani, melyik szebb közölök? Az asszonyságok, a szi­­gorú úrnők szívességgel, bókokkal halmozák a házi asszonyt, a szegény polgárleányt, ki ez órában érezé legjobban, minő Istentől adott ajándék ránézve e nemes barátnő, ki őt nimbusával körül fogja, ki—hogy az igazi szót alkalmazzuk,— divatba hozta a salonokban az irániai nyájasságot. Az elegáns ifjak, a salonok arszlánjai, mint bolygó csillagok rajzották körül a társaság e két napját; maga Szépkiesdy gróf úr is őket látszott keresni szemeivel, s bár jól látta, hogy Flóra mindig boszúsan elfordítja tőle arczát, ez csak annál erősebb ok volt az obu­gát ost­romlására. — Tudja-e ön azt gróf, szólt Flóra az útjukat álló nagy férfiúnak, hogy én önre haragszom ? Igen komo­lyan haragszom. — Annak csak örülni tudok, felelt a nagy ember, öntudattól sugárzó orczával, mert a­kire az asszonyok haragusznak, az bizonyos lehet arról, hogy szeretni fogják. — Nagyon helytelen fogalmai vannak önnek az asszonyok haragtartása felől; ha mi ön ellen egyesü­lünk , mi megbuktathatjuk önt s ön elveszti népszerű-I­­égét az egész országban. *) Lásd Pesti Nap, 1093. számít. Ez egy jó naiv tréfa volt, mely nem roszul hangzott egy olyan kis eleven mosolygó hölgy rózsaajkairól, mint Flóra, s erre bármelyikünk is azzal felelne, hogy meg­adná magát s kézcsókolva kérné izgalmas felfüggesz­tését ez ellenségeskedéseknek; ámde a nagy férfiú jobb­nak látta erre mindjárt buzogánynyal felelni. Olyan képpel és állással, mintha a zöld asztalnál ülne, viszonza, elébb végig gondolva a phrasist, melyet mondani fog. — Asszonyom ! Próbálták ezt már velem mások is. Én asszonyokkal szerelmeskedni szoktam , őket meg­hódítom , de velök nem harczolok és tőlök nem félek. Ily mondások után szokása volt a nagy férfiúnak megfordulni, és tova menni, mintha nem hinné képes­nek ellenfelét, hogy még furcsábbat tudjon mondani. Egy pár buzgó bámulója a derék hazafinak hirtelen plaj­­bászszal tárczájába jegyző e feledhetetlen mondatot. Fanny egészen el volt bámulva, Flóra pedig nevetett. — Ettől örök időkre meg vagyunk szabadulva. Olyan gyöngéjét találtam érinteni, a­mit soha meg nem bocsát. Neki a népszerűség az arany bornyúja, s a­ki azt meri állítani, hogy ebben megingatja, az mindennemű jó indulata ellen biztosítva van. Nem sokára ebédre csengettek : a társaság nagy zaj­jal és kedvvel elfoglalá az asztalokat, miknek leírásától lelkismeretesen megtartóztatom magamat, először és má­sodszor azért,­mert az ilyenek csak természetben mu­­lattatók, leírva pedig véghetlenül unalmasak. Gazdag­ság, pompa, fény, pazarlás, volt a mennyi kellett, s a mennyi a Nábob hírének megfelelt, a magyar konyhá­tól kezdve a franczia szakácsművészet minden mester­séges teremtményéig kapható és élvezhető volt minden, s borokban nem volt mód választani. Az ebéd vége egész a késő éjszakába nyúlt be, a midőn már nagyon hangos kezdett lenni a társaság; a nagy hazafi elővette szokott sikamlós, kétértelmű anecdotáit, nem igen törődve vele, hogy nők is vannak jelen, mondani szoká: castis sunt omnia casta, a tisztáknak minden tiszta, a­ki már tudja hogy miért kell elpirulni, azon úgy­sincs mit elrontani többé. A hölgyek pedig úgy tettek, mintha oda sem hall­gatnának, szomszédjaikkal kezdve beszédet, s nem tö­rődtek vele, hogy az eredeti ficzkók, a nagy hazafi obui­gát közönsége a phrasisok claqueurjei, min kaczagnak olyan gégeszakadtából. Azonban mindenki lehetőleg jól iparkodott magát érezni. Ki volt boldogabb, mint a Nábob. Eszébe jutott, hogy alig egy év előtt itt, azon a helyen, melyen most ül, minő iszonyú jelenet érte őt, és látta most maga mellett ülni a szép, a bájoló nőt, és víg ele­ven társaságot, mosolygó, derült arczokat körül. Majd megrendült az előszobában Bihari hegedűje, vígan, szomorúan; egy egy eredeti fiú felrúgta a székét s kiment a czigányok közé s tánczolt egymagának; benn az alatt a szózatosabb hazafiak ittak sorba minden ven­dég egészségéért, kiváltképen a házi úrért és házi asz­­szonyért, s azután mindenféle abstract tárgyakért, egye­sületekért, vármegyékért, collegiumokért, ennek meg amannak a korszerű eszmének szerencsés sikerüléseért. Gróf Szépkiesdy tartott egy hosszú beszédet, melybe igen szépen bele volt szőve minden megéljenezett phrasis, a­mi egy esztendő alatt a zöldasztaloknál elmondatott; voltak, a­kik már ezt a beszédet negyedszer hallották, egyszer az országgyűlésen, másszor egy főispáni beig­­tatáson, harmadszor egy megegyesülésen, és most az agarász társulat keresztelőjén, a­mi azonban senkit sem akadályozott abban, hogy rettenetes éljeneket ne kiáltson rá: a jó annál jobb, mentül többször hallja az ember. Maga János úr is kifogyhatatlan volt a főaszt­iválokban, s ha e részben egy igen tisztelt dámának, gróf Keresz­­thynének nem kellene adnunk az elsőbbséget, azt mon­danék, hogy mind életes mondatokban, mind poha­rak ürítésében ő volt a társaság hőse. Azért azonban, minden esetre kiválólag meg kell őt dicsérnünk, hogy annyi ivó között neki jutott legelőbb eszébe, miszerint két jelen nem levő férfiúért poharat emeljen, kiknek egy­ike István gróf, másika Rudolf, s elmagasztalván mind a kettőnek érdemeit, rájok köszönté a poharat, mi által oly lelkesülést idézett elő, hogy még a hölgyek is po­harat ragadtak s koczintottak vele. A sugárzó öröm e pillanatában egy szolga lépett oda Szentirmaynéhoz, s egy levelet adott át, melyet gyors fu­tár hozott Szentirmáról. Flóra repeső szivvel ismeré meg a borítékon férje kézírását, azonkívül is szokás volt még azon időkben a levelek boritékára is kiírni a czím alá: „kedves nőmnek, legnagyobb szeretettel,“ hogy még a posta is gyöngé­­debb kezekkel­ nyúljon hozzá. Tehát ő írja azt! Pest­ről írta. Szentirmayné engedelmet kért, hogy félrevo­nulhasson, a levelet elolvasandó. Felkelése jel és felsza­badítás volt az egész társaságnak az asztal elhagyására, az amalgamisált tömeg szétoszlott a többi teremekbe. Flóra és Fanny észrevétlenül félrelopták magukat há­­lószobájukba, ott egész nyugalommal elolvasandók a ked­ves levelet. Azt perse Fannynak is meg kelle tudni, hogy mi van bele írva ?­ Felzakitá a hölgy örömtül remegő kézzel a pecsétet, miután elébb szivéhez szok­ta a levelet, de néhány sort olvasok belőle. „Holnap Karpatfalván leszek. Ott találkozunk. Ru­dolf. 1000.“ Ez az ezer azt jelenti, hogy „ezer csók“ Milyen öröme volt a kedves nőnek, összevissza csó­kold a helyet, hova a férj neve volt írva, mintha leg­alább is sokat előlegezni akarna e küldeményből s azután elrejtő keblébe, mintha a többi 900at még ké­sőbbre kívánná eltenni, azután ismét elővette és újra elolvasá, mintha nem emlékeznék egészen a levél tar­talmára, s újra el kellene azt olvasnia, hogy tökéletesen megértse, és azután újra meg újra összecsókolá azt, úgy, hogy utóbb maga sem tudta már, mennyi hiányzik belőle ? És Fanny is teljesen oszta barátnéja örömét, az öröm oly ragadós. Holnap megérkezik Rudolf, milyen jó kedve lesz azontúl Flórának ! Látni fogja a legnagyobb boldogságot, a­mit szerető szív képzelhet és nem fogja azt irigyelni, nem­­ örülni fog a más örömének, legjobb barátnéja boldogságának, ki bírja, magáénak mond­hatja azt a férfit, a­kiről mindenki annyi jót, annyi szé­pet beszél, és az holnap ide fog jönni, s hogy addig is nejének örömet szerezzen, megírja jövetele napját. Nem jön ólálkodva, meglepve, mint a ki féltékeny, hanem előre tudatja jöttét, mint a ki bizonyos róla, hogy na­gyon, nagyon szerettetik. Óh­e boldogságot látni mily öröm lesz. A két hölgy örömsugárzó arczczal tért vissza a tár­saság közé , mely éjfélig együtt mulatott, azután min­denki szobáiba távozik. János ur zeneszóval kisérő vendégeit nyugalomra, azután valami altató symphonia zengése mellett hordá ablakról ablakra a czigányokat. Azután az utolsó hang is elhalt és azután aludt min­denki és álmodott szép dolgokat. Rókákról az agará­­szok, gyűlésekről a szónokok, pistétomokról Málnai úr, férjét ölelte álmában a szűz keblű delnő, és Fanny ál­modott arról a szép mosolygó arczról, kiről annyit gon­dolkozott, s ki oly szelíden tekinte rá, beszédes kék sze­meivel s oly csodás, oly édes hangon tudott beszélni hozzá. Hiszen álmodni mindent szabad! Tehát holnap ! (Folgatunk.)

Next