Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)

1853-12-01 / 1119. szám

Herény (Vas), nov. 25. A múlt téli s majd késő tavaszig tartott esőzések s havazások szántóföldeinken tetemes károkat , hiányokat ered­ményeztek , — vetéseink majdnem általánosan viz alatt voltak sok ideig, mely kivesztőket idézte, mozdí­totta elő, a téli munkákat későbbre szorította, — a ki­veszőstül megkímélt gabnafajok a májusi kellemes na­pokban zöld életre virultak, és a gazda reményeit nem csekély jövedelmezéssel ígérték éleszteni; azonban a ju­­liusi néhány napi hőség azt végkép megsemisité,— rétein­­ken buján tenyészett s nőtt a takarmány, de igen ritka azon szerencsés mezei gazda, kire hagyta volna a júniusi szünetlen esőzésből eredt áradás a betakarítást. — A jövő reményei kebelébe elvetett magvaink többnyire egyszántásba estek, melyek igen silányak s a vizes­ he­lyeken már is a megszaporodott csigaféreg seregétől felemésztettek. E hónap utolsó negyede beállta óta foly­tonosan hulló hó­nyájainkat akolba szok­ta : mind­ezek komoly elgondolása után nem lehet feltűnő, ha gazdáink homlokán a ború fellegeit látjuk, melyek a téli szigorú napok félelmének eredményei; valóban a kor igényeivel öregbednek szükségeink annyira, hogy majd tösvény­takarékosság mellett is alig érezzük magunkat képe­seknek azok fedezésére. A földbirtok , mely szorgos s ügyes kezeléssel is mérsékelt hasznot hajt, s keveset kamatozik, melyet még is mivelnünk kell, ha a minden­napiakra akarunk szert tenni —egy oly terrain, melynek rendezése igen szükséges. Idáig sok községek a tagosítás s elkülönözésről csak hallottak ; de be nem hozták ezen kiszámithatlan elő­nyökkel bíró rendszert; — máshol a felmérés megtör­tént; de az úrbéri viszonyok miatti csökönös s lajha haladás a végezért itt sem közelithető meg, s igy a leg­nagyobb erőmegfeszítéssel is rendszeres mezei gazdá­­szatot űzni épen lehetlen. Ezeket tekintve nem lehet csoda, ha a tagosítás és elkülönözésre vonatkozó úrbéri viszonyokat tárgyaló törvényczikkelyek megjelente majd­nem minden községek-s földbirtokosokra , hol s kiknek részéről a fölmérés már befejeztetett, reménysugárt árasztott, és igen nagy örömet , mert a fölvételek óta az amúgy is rendetlenül folytatott gazdászat még hanyagabbul kezeltetett; a föld javítására gyűjtögetett trágya, gödrében válik porrá, senkinek sincs kedve azt, elszórt darab földeire hordani, nem tudván , hogy a me­zei gazdászat alig kiszámítható kárára majdnem örö­kösnek látszó bizonytalanságot mikor váltja fel a tag­­osztály. Valóban nem volna semmi czélszerűbb, kívá­natosabb s maéltányosb, mint e bölcs reformnak mielőbb országszerte életerőt adni, s ekép az ügyes , szorgalmas mezei gazdának azon tért nyitni földes rendes mive­­lésére s javítására, a melyen e régi állapot bajai ma­gasabb helyű rendelkezés utján megszűnjenek, mert csak igy s nem máskép álland tehetségében a statusnak a földbirtok rendes kezelése elhanyagolásából eredő hiányokat annak alig sejdithető kárára minél elébb or­vosoknak tudni. AUSZTRIAI BIRODALOM.­ ­ c­s. k. Ap. Felsége f. hó 21-ben legfelsőbb el­határozásából egy osztályfőnöknek a legfelsőbb rendőr­hatóságnál rendszeresítését helybenhagyni s azzá Hart­mann György vezérőrnagyot legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A prágai legújabb lapok jelentik : Schwarzenberg bibornok herczeg-érsek , ki Freiburgba váratik az ottani egyházi bonyodalmakban a közbenjárást megkisérlendő, már útját oda megkezdé. A Dunafejedelemségek Bécsben mulató hoszpodárjai Stirbey és Ghika herczegek, a múlt hét folytában szerencsések voltak ő cs. k. Ap. Felségétől — mindegyik külön — audientiást fogadtatni. Nemours hy és herczegnő , ugyszinte Szász-Ko­­b­u­r­g­hy és hgnő is tegnapelőtt Frohsdorfba ebédre valá­­nak hivatalosak, s az éjszakát is ugyanott töltötték. külföld. Németország, Stuttgart, nov. 24. A ,,Heilbronner Tagblatt“-nak ismét azt írják, hogy a rendőrség utolsó hétfőn minden kőnyomda-intézetekben kutatást tartott, tudomására jutván, hogy egy kőnyomdász Würtemberg térképének kiadásával foglalkozik, melyen több nagyobb városok tervrajzain kívül még Ulmé és annak erősítvé­­nyeé is fel van véve. A talált próba-lenyomatok elko­boztalak. Francziaország- A „Monite­ur“ egy igen fontos és jótékony intézetről ad tudomást. Ugyanis eddig a munkás vagy szegény, ha betegség verte le, nem talált más m­enh­elyet, mint a kórházat, s gyakran innen is ki kell e helyhiány miatt maradnia. A Szajna-elöljáró most következő tervhez adta helyeslését: Páris jótékony bu­­reauinak 159 orvosai Páris tizenkét járásaira (arron­­dissements) fognak felosztatni, s szolgálattételekért ezu­tán díjat vesznek. A közepesebb kerületekben 600 és a legszegényebb kerületekben 1000 ftc. évenkénti kárpót­lást nyernek. Ezen kívül minden járásban egy fizetéses szülésznő lesz alkalmazva Az orvosok hat évi időre fognak kineveztetni. Minden járásban nyittatnak tanács­kozó helységek, hol a beteg határozott napokon és órák­ban az orvosokat megtalálhatja. Az orvosok kötelesek a fekvő betegeket lakásukban felkeresni. Minden járás­ban hetenkint összegyűl egy jótékony bizottmány, hogy megvizsgálja a betegek jegyzékét, s határozzon pénz, fejérnemű, orvosi szerek, s egyéb szükségesek segélyképi nyújtásáról. Sürgetés esetben a bizottmány elnöke bon­okat bocsáthat ki. Az otthoni kezelésben — ez áll a „Moniteur“ által idézett tudósításban — mind­azon személyek, kik a szegényük listájába beírvák , mint : szűkölködő munkások, családatyák, szóval minden köz­­tudomásilag szegény egyének, kivonatukra, a polgár­mester, és a jótékony bureau egyik felvigyázójának rendeletéből részesülnek. Ezen intézkedés január hó­l­sején lép életbe. P­á­r­i­s­ból, nov. 25-dikéről írják: Állítják, hogy a császár, kit Fontainebleauból csak e hó végére vártak vissza, már holnap visszajőne Párisba s székhelyét a tuileriákban ütné fel. Mondják: rész kedve van. A keleti kérdés, különösen pedig az Orleanisták és legitimiták ú­­jabb időkbeli mozgalma elkedvetleníteli őt.A fusio létesü­­lése a jelen körülmények között épen nem alkalmas időben jön. A levelezők perfolyamánál csak tizenkét tanácsos nyi­latkozott a levéltitkok érdekében. Troplong úr ez alka­lommal egy hosszabb beszédet tartott, melyben azt tö­rekedett bebizonyítni, hogy a royalisták folytonos csel­­szövényei és a socialisták szakadatlan fondorkodásai következtében a loyalitás nem vétethetik oly szorosan, s az elöljáróknak meg kell hogy adassék a levélfelbon­tás joga. Boranger, egyike azoknak, kik Napoleon La­jost dec. 2-dikán elismerték, nem különben melegenl nyilatkozott a kormány érdekében. Az öt tanácsos, kik a köztársaság kl­jében a főtörvényszéket képezék és a száműző okmányt aláírták, most a császári dynastia legalázatosabb párthívei közé számítandók. A „Théátre de la gallé“-ben tegnap először került színre „A kozákok“ czímű darab , mely egészen az első császár­ságra emlékeztet. E darabban több kifakadás van a Bour­bonok ellen. Páris, nov. 25. Mára van hirdetve Girardin Emil keleti ügyre vonatkozó röpiratának megjelenése. A mennyit annak tartalmáról tudhatni , az korán sincs mérséklettség­­gel írva s tökéletesen megfelel a Presse eddigi magatartá­sának e kényes kérdésben. Girardin úr leghevesebben kel ki a diplomatia ellen, melynek hasztalan törekvései s mindig ismét és ismét fölvett alkudozásai fölött az ügyes publicista élesen tréfálkozik. Emlékezhetni, hogy Girardin úr a Cobden-Bright-féle békefanatikusok egyetlen gyűlésé­ből sem maradt el, most pedig egészen a háborús párthoz ment át s mindenütt Oroszországgal szemközt csak erély­­hitányt akar látni. Páriából, nov. 26-tól következő távirati sürgöny érkezett volt a „Wanderer“-hez . A Moniteur egy decretuma 12 zászlóalj vincennes-vadász kiállítását és 100 gyalog század feloszlatását rendeli.­­ De a Moni­teur erre vonatkozó számából kiviláglik, hogy a fen­­ne­bbi távirati sürgöny tévedésen alapul. A dolog kö­vetkezőképen áll: A fenálló tíz zászlóalj vadász nyolcz századot számít zászlóaljanként, hasonlólag a rendes gyalogsági zászlóaljak. A császári decretum most már azt rendeli, hogy a tartalék zászlóaljakból a 8 század elbocsáttassék (?), s helyébe 100 század vincennesi va­dász állíttassák, kik 10 zászlóaljba alakítva, rögtön a hadseregbe lépjenek. A fenálló 10 zászlóalj vadász tör­zsei (cadres) is zászlóaljonkint 10 századra fognak ki­egészíttetni, s így 120 század fog az aktív hadseregbe valódilag felvétetni, a­nélkül, hogy a hadsereget hadi­lábra állítottnak kellene nyilvánítani. Helvétia, Helvétia belviszonyai különböző tudósítá­sok szerint lényeges változásokat fognak szenvedni. J­a­­m­e­s F a z­y, ki Genfet az 1846-diki forradalom óta egészen korlátlanul kormányzó, megbukott, d e bukás csak úgy tekinthető, mint a helvét köztársaság más ra­dikális uralkodói buktának előpostája. Nem mintha a radicális nézetek Helvétiában minden tért elvesztettek volna, hanem csupán mivel a kormányon levő radikálok részint Fazy példája szerint politikailag nem okadatol­­ható személyes haszonvágyat árultak el, ezért fognának a jobb radikális nevek a nyilvános hivatalokból eltűnni. Helytelen lenne azonban azt hinni, hogy a conservati­­vek fognak túlsúlyra vergődni. Helvétia jelenlegi több vezetőinek buktát a conservativeknek nemcsak a sza­badelvűek és radikálok egy mérsékeltebb része, hanem a socialistákbali coalitiója fogja előidézni. E coalitio sok képen mutatkozik a kantonokban. Hasonló coalitio buktatta meg Fazyt is Genfben, ki ugyan nagy jelen­tőségű férfiú volt pártja élén, és pártja érdekében. Ő legbizalmasabb barátja volt Mazzininak, s minden pro­pagandistákkal összeköttetésben állt. Olaszország, Turin, nov. 17. F. hó 10-kén indult el Genuából „Eurydice“ fregát, magával vivén fedeze­­tén a St. Andreas fogházakban már körülbelül 1 hónap óta létezett politikai menekvőket. Legközelebbi útja Villafranca, hogy itt is fedezetére vegye a fogvatartott menekülteket; azután érintkezni fog Londonnal, hogy a „Carlo Alberto“nak szinte hajóra vett legénységét ott kiszállítsa, é­s ezennel a menekülteket viszi Ame­rikába. Genuából 21-dikéről írják a Tr. Ztg-nak, mi­szerint az ottani török consult folytonosan önkénytesek ostromolják, kik török szolgálatba kívánnának lépni; úgy látszik azonban, hogy a consulnak szükségelt pénz­­öszvegei vagy utasításai nincsenek. Nagybritannia. A „Times“ legújabb magas vélemé­nyéből a Porta katonai hatalmát illetőleg annyira alább­hagyott, miszerint úgy vélekedik, hogy a török haderőt még­sem lehet a czáréval összehasonlítni, miután kivi­láglik , miszerint „egyedül egy hadtest elegendő arra, hogy a­zultán összes rendelkezhető ereje ellenében a fejedelemségeket megtarthassa.“ És ismét visszatér régi mondatára, miszerint a Duna melletti háborúnak sem értelme sem czélja, hogy a keleti kérdés végeldöntése épen nem fü­gg a háború kimenetelétől, mert a törökök, mindegy, akár megveretnek, akár ők verik meg az oroszt, mindenesetre pártolás alá vétetnének az orosz túlhatal­­maskodás ellen , s az oroszok sem nyernének semmit, ha mindjárt Drinápoly­ vagy Szambulig előnyomulná­nak is. A­zultán ezzel maga is felhagyott, mielőtt oly tekintélyes hadserget állított csatasikra. A Times ellen­mondásainak természetesen mindenkor szokott lenni bizonyos alapja. Úgy látszik, mintha sokkal jobban lett volna értesítve, mint többi félhivatalos collegéi az angol kabinet szándékai felől. Kinyilatkoztatja, miszerint a „Herald“ által terjesztett „nehézségről“ Anglia és Fran­cziaország közt szó sincsen. Walewski gróf egészen mindennapos okokból látogatta meg császári urát, s most ismét állomásán van. De a „Chronicle“ párisi le­velezője egészen más világot vet a Walewski-féle láto­gatásnak mindennapos okaira: „A gróf hétfőn éjjel hagyta el Párist , Londonba visszatérendő, s csak két napig mulatott Fontainebleauban. Halljuk, miszerint ő egy véd- s daczszövetség — vagy­is jobban mondva: békeszerződés meghozója volna, mely Franczia- és Angolország közt köttetnék, s az európai hatalmak felszólítatnának ehhez a járulásra. Először látnunk kell, vájjon az éjszaki hatalmak fognak-e alkalmazkodni az ilyetén ítélőbíróságokhoz. Diplomatiai körökben úgy hiszik, miszerint ezen terv ép oly eredménytelen marad, mint a bécsi alkudozások s olmützi conferentiák. Királyné c filaége­r. hó 23-kán a brabanti herczegnő­­vel néhány órára Londonba jött, hol fiatal barátnéjának személyesen szolgált cicerone-ul, s este ismét vele együtt visszatért Windsorba. — Cambridgeban Llyó hó 23-dikán nagy ünnepélyességek történtek, melyeknek fényét csak a köd zavara kevéssé. A kanczellár ugyanis úgynevezett „congregatio“-t tartott a tanácsházban, mely alkalommal a brabanti herczegnek jogtudort, czimet és kalapot osztott. A fejedelem fényes kanczellári díszöltönyben megjelent, s a herczeg a kiszabott formalitásoknak megfelelt, kivévén a kalap átvételénél a letérdelést, mi neki elengedtetett. A szer­tartás után egy e czélra kirendelt nyilvános szónok hosszú latin beszédet tartott a herczeg, a belga királyi család , és a belga nemzet dicséretére. A magas személyek este visz­­szautaztak IW­indsorba. L o n d o n , nov. 23. A manchesteri munkás osztá­lyok vezetői azon törik fej őket, mi módon hozhatnák létre a munkások parliamentjét, azaz: oly testületet, mely a lancashirei különböző munkás osztá­­yok képviselőiből állana, s a közösen hozandó rend­szabályok fölött tanácskoznék. Egy meatingben, mely e czélből a „Peoples Institute“-ben, Manchesterben tar­tatott, mr. James Williams és mr. E. Jones által indít­ványba hozatott, hogy a munkás osztályok a gyártás tiszta nyereményének egy részét kívánják. Most csak a szükségest kapják, hogy dolgozhassanak, „most csak etetnek, mint a gőzgépeket szokták kőszénnel etetni.­ A vezetők indítványai egyhangúlag elfogadtattak. A L­­­é­c­­­e írja Londonból, hogy ottan az admirali­­tásnál, a hadügyminisztérium irodájában és a foreign­­office-ben szorgalmatosan dolgoznak; az előkészületek, mint a S­i­é­c­r­e véli, egy terv kivitelére vonatkoznak, melynek „fegyveres k­i­e­gy­e­nl­í­t­é­s“ (média­don armée) lenne czélja. A privy - council-ban, mely 25-dikén Windsorban tartatik, kétségkívül a parlament további elnapolása vagy egybehívása fog kih­atni. „A kormány így szól a Herald , január eleje vagy a szokott idő : február hó között kell, hogy választást tegyen. Nem igen lehet remény, hogy a parl­ament január hóban ösz­­szehivassék, mert még egy három heti haladék is be­cses lenne az orosz tervre nézve. Az értekezlet, melybe most Angliát bonyolítni kívánnák, ismét egy tervet fő­rend ki, mely a zultán függetlenségét áldozza fel. Orosz­ország látszólagos mérsékeltséggel fogja a feltételeket elfogadni, s ha a zultán azt elveti, még megérhetjük, hogy a brit flotta a serailt bombázza össze. Ily com­­pletthoz idő kívántatik, s az orosz cselszövők gondos­kodni fognak, hogy a parliament addig össze ne gyűljön, mig Anglia nincs az értekezlet által megkötve. Csak Napoleon képes e számításon átvágni, s Angliát Orosz­ország elleni harczra — kényszerűli. Viszatérve Wa­­lewski grófra, a Herald nyilvánítása szerint, a gróf még állomására nem tért vissza, s még több napig fog kimaradni. Törökország, Konstantinápoly, nov. 17. Franczia­ország és Anglia kabinetjei ismét egy jegyzékjavasla­tot készítettek azt a Porta­elibe terjesztendők. Ezen új jegyzék a sz.­pétervári kabinetnek is elébe fog terjesz­tetni, mint legvégső határozat, mint ultimatissimum a nyugati hatalmak részéről,s igen kiváncsiak vagyunk tud­ni,hova vezetend ezen új közbenjárási javaslat,vagy 13 ál­talában fog-e valamire vezetni? Az angol követ utasítást kapott, kövessen el minden lehetségest a jegyzék elfo­gadására ; a franczia követ ellenben maga tett ellenve­téseket, s kénytelen volt kinyilatkoztatni elfogadása fö­lötti kétségét. A jegyzék maga annak másolata, melyet R­e­s­­­d pasa legelőször terjesztett Menzikoff hg­elibe, s új formájában sem látszik azon czélből szerkesztve lenni, hogy a keleti kérdés végleges megoldásának útját egyengesse. Redcliffe lordnak utasításai szerint kellett cselekedni, a­nélkül, hogy kabinetének kívánságai­ s nézeteiben osztoznék. Mondják, miszerint a békérel túlságos hajla­mot maga a királynő táplálná, ki ismét más koronás fő befolyása alatt állana. Oroszország komoly készületeket tesz az eldöntő há­borúra, sőt azt mondhatni, miszerint a czár még egyszer sem ment oly vallásos buzgósággal, oly komoly elhatá­rozással s a legvégsőbbnek biztos elvárásával, mint jelenleg. D Hilliers tábornok 15-dikén érkezett meg. 16-kán partra szállott, s a francziákhoz, kik őt a követséges pa­lotában várták, néhány komoly szót intézett, melyekből még mindig kiviláglott a régi békéres hajlam. A serasz­­kiei az új követet igen nagy kitüntetéssel fogadta. Egy lovas ezred, 4 zászlóalj gyalogság kiválasztatott a tá­bornok előtti tisztelgésre. A pasák s főtisztek mindnyá­jan bemutattattak. De la Cour úr bucsúaudientiát vévén a­zultántól, Athénbe utazott, császárja parancsát ott bevárandó. A seraszkior népszerűsége napról napra növekszik; a külügyminiszter szinte mindennap kedvesebb lesz. A­zultánnak szerencsét kívánnak , hogy ily zavaros idők­ben oly kitűnő férfiakat választott tanácsosaiul s azok­nak tanácsát követte. Dunai­ fejedelemségek- B­e­l­g­r­á­d , nov. 23. A mos­tani szerb kormány, mint közönségesen tudva van, egye­dül az 1842-diki forradalomnak köszönheti eredetét. E forradalmat a törökök készítették elő, ők tették lehet­ségessé , ők mozdították elő , s ők is vitték ki. Szerbia mostani fejedelme a Porta által jutott méltóságához, még pedig Oroszország akarata ellenére, mely a bevég­­zett tényt csak később ismerte el. Továbbá a főúri ha­talom Szerbiában török, még pedig nem azon értelem­ben , mint Moldvában vagy Oláhországban , hol az, a csekély adót leszámítva, majdnem csak név szerint áll fenn; itt azonban pozitív és ténylegesen, még­pedig azért, mert Belgrád, Schabatz , Sokol, Uschitze, Sze­­mendria, Fethislam és Adakale erősségek török kézben vannak, több mint 15.000 török lakik az országban, és Szerbia nem közvetlenül határos Oroszországgal, mint az említett két ország, hanem tisztán török tartományok által van körülvéve. Az ugyan igaz, hogy Szerbia orosz szerződések következtében áll fen , de a mostani háború minden szerződményt egy időre megszüntet, következőleg az orosz védelem Szerbia fölött, mely e szerződéseken alapul, török részről a háború tartamára nem létezőnek tekintethetik. Továbbá Szerbia a törököknek stratégiai szempontból is két alapos oknál fogva felette fontos : elő­ször azon tehetségnél fogva, miszerint Kis-Oláhországból csapatok nyomulhatnak be a Negotinska Krajnába,s onnan Nissán és Sophián át a Balkán trajáni kapuján átmehet­nének ; másodszor pedig azért, mer­t Szerbiából két nap alatt Sjenitzán át igen könnyen lehet a montenegróiak­­kal egyesülni s ez által Boszniát és Herczegovinát a többi Törökországtól elszigetelni, mi Kara György alatt 1809. valóban meg is történt. Végül a törökökre nézve igen nagy fontosságu, hogy biztosítva legyen Szerbia felől, s hogy az az összes szláv rajah netaláni mozdulatait elő­legesen is elhárítsa, mely a nélkül is Szerbiáról le sem vevén szemeit, előkép gyanánt tekinti. Mindezen mo­mentumok összesen elég erősek volnának arra, hogy a törököket a Much­in orosz főconsul irányábani eljá­rásra, s némely még bekövetkezhető lépésekre bírják. Bukarestből érkezett levelek bizon­yosnak állítják, mi­szerint Gorcsakoff­ág ezen városban a kath. templomot bezáratta, melyet többnyire idegen keresztények látogattak. Konstantinápolyból tudósitnak, miszerint a Porta egy lengyel legio alakítását megengedte. A legio parancs­nokává Wisocky tbnak neveztetett ki. Rendeltetése: a Duna mellett működni. Bizonyos új meghasonlásokra, cselszövényekre, örökös veszekedésr­e s a szomszéd s­e­m­­leges hatalmak felingerlésére. Oroszország. Az angol Spectator nov. 49-dikei száma következő magán­levelet közöl Sz. Pétervárról nov. 5-dikéről, melyből érdemesnek tartottunk némelyeket közleni t. olvasóinkkal. A szokásos angol keserűségek után az orosz­ manifestum tartalma ellen, igy szól a le­velező : „Épen szerdán volt (nov 2-dikán) késő délután, midőn ezen okmány orosz nyelven a cs. senatusból ki­került ; más­nap reggel megjelent a franczi,* fordítás a hivatalos „Journal de St. Petersbourg“ hasábjain, egy­úttal azon hír is terjengett, miszerint a császár ezen manifestumot ünnepélyesen fogja a hadsereggel tudatni. Csütörtökön reggel eső esett, mégis kevéssel 12 óra előtt azon palotához mentem, hol, mint mondák, Miklós czár­beszédet tartana katonáihoz. Ott azonban csak a rendes palotaőrököt találom; minthogy azonban a trónörö­kös szobáiba vezető kapu előtt egy pár nyergest ló állott s több tiszt a Marsmező felé sietett: elha­­tárzom magamban sétámat ez irányban kiterjeszteni. A Marsmező mintegy fél angol­­földre fekszik az említett palotától, s ettől csak egy hosszú utcza a „Rue Grande Millionne“ által van elválasztva. Midőn an­nak végére értem, látom, miszerint az egész mező egy egész hadsereg-tömeget képez, gyalogság, lovas­ság, tüzérségből. Míg én bámulásba merülök e látvá­nyon , mert ily csapattömeget nem lát az ember, a májusi nagy szemlét kivéve, még Sz. Pétervárott sem együtt, lódobogást hallok hátam mögött. Megfordulok, l látom, hogy a czár ez maga számos törzstiszt kíséreté­ben. Néhány lépést félrevonultam, bezárom esernyőmet s kalapomat levettem , csak egyedül magam valók, s a császár igen barátságosan viszonza köszöntésemet, sze­meit mélyen reámszegzé, vagy talán szép angol vizs­lámra, mely nyugodtan állott mellettem. Tagadni nem lehet, miszerint a czár ezúttal a hadcsapatok által sokkal melegebb lelkesedéssel fogadtatott, mint azt valaha láttam. Az egyes ezredek üdvözlő kiáltása: „S d r a t­s!“ az az : „Üdv neked“ mindenkor parancsra történik ugyan, mert ezen országban még a loyalitásnak sem engednek szabad kifejezést, de csütörtökön ezen üdv­kiáltás teljes erejében s huzamosan hangzott, mintha az összes harczosok egygyéolvadt mennydörgő szózata lett volna. Miután a császár, a nagyherczeg, s mintegy 100—120 törzstiszt által kísértetve egyszer végig lova­golt a sorok közt, a Marsmezőnek , mintegy közepén megállapodott, s a csapatok, mintegy 50—55.000 ember 80 á­gyúval előtte elléptetett. Mindenik ezredes a czárhoz lovagolt, s ő felsége kezeiből egy papírt vett át, valószínű­leg a reggel megjelent manifestumot, azon utasítással, hogy a laktanyába visszatérvén, azt az egybegyűlt ezred előtt felolvassa. A sűrű gyalogsági tömegek elléptetése a czár dicséretét kiérdemlé,ki mély részvéttel tekintett végig a végnélküli hadtöm­egen. Arczkifejezése azonban , ne­kem legalább úgy látszott, komoly és szomorú volt. Két hónapja, hogy nem láttam a czárt, s azóta meglehetősen testesedett, stb. Amerika, New- York, nov. 8. Könnnyen el lehet gondolni, miszerint itt egy európai háború lehetősége foglalkoztatja a kedélyeket. Az igazi yankee azonban nem merül ábrándokba, hanem számol, s azt kérdezi: miképen hathatna az európai háború Amerika anyagi jólétére? Igen hasznosan, — felel rá az egész üzérvilág , mert a háború az európai kereskedés és európai mű­ipar igen tetemes részét az amerikaiak kezeibe játszaná. Egyébiránt az orosz követnek Washingtonban, múlt hé­ten nem volt sürgetőbb teendője, mint a kormánynak, a kalóz-ügy czélszerűségét illető véleményére nézve üt­­erére tapintani. Török-orosz hadi mozgalmak. Az utóbbi napokban azon hír keringett, hogy a törö­kök csak Viddinnél Kalafatban tartották meg foglalt állomásaikat, most azonban erősítőleg érkezik azon tu­dósítás, miszerint Halil pasa Hirsován alól, e hely és Daján között az átmeneteit erőszakolta. Ha ez megva­lósul, Omer pasa hadmunkálataira nézve némi fényt fog vetni. Úgy látszik, arra számított, hogy Bukarestet három oldalról fenyegesse , az orosz hadsereget eldara­bolja, hogy így aztán czélhoz juthasson. Valószínűleg azonban Halil pasa, a rosz időjárás miatt, az átmene­teit idejében nem létesíthette, minek következtében a combinált támadásnak elhalasztatni kellett. E körben pedig Gorcsakoff herczegnek sikerült segélyerőt vonni magához , minek következtében a terv kivitele nagyon akadályoztatott.­­ Egyébiránt még most sem bizonyos az, hogy a törökök Hirsovánál az átkelést csakugyan végre nem hajthatták, míg másfelől épen bizo­nyos , hogy őket Turnuból (Nikápolylyal szemben) ki nem verhették. — Azon török hadoszlop , mely Hirsovánál áll, igen jelentékeny, s czélja az orosz se­reg háta mögött operálni , s ennek a Bessarábiából jövő segélyerőkkeli összeköttetését megakadályozni. Ily körülmények között igen kétes, hogy az oroszok vala­hol a Dunán átkelni mernének. Vannak azonban ellen­kezőleg combináló stratégák , például, mint a bécsi Presse, mely véleményét a franczia Patrie azon jelentésére alapítva, miszerint a franczia kormány a fejedelemségekből jelentést kapott, melyben az áll, hogy az oroszok Tul­sát hevesen meg­támadták, s ezt másodszor is megkísérlették, anél­kül azonban hogy a támadókra nézve kedvező sikere lett volna azt következteti, mikép az oroszok a Du­­náni átkelést erőszakolják, még pedig nem a fejedelem­ségekből , hanem Bessarábiából. Tulcsa valamivel b­ebb fekszik Isakcsánál, s ha az oroszoknak sikerül azt elfoglalni, akkor a török sereg jobb szárnyán operál­hatnak. Annyi igaz, hogy az oroszok Ibrailában és Galaczban nagyon erősítik magukat, s Lüders had­teste Bessarábiából előre nyomul, azonban mindezen komoly jelenségek daczára meg sem hiszszük , hogy az oroszok a Dunán átkelni mernének, kivált mikor az orosz jobb szárny Kalafatnál annyira fenyegetve van. Az oroszok támadó mozdulatairól a franczia kormányt először bácsi követe értesítette. Ezen hír Párisban ter­mészetesen nagy sensatiót okozott, nem Kisseleff nyilatkozata szerint az oroszok Konstantinápoly felé marschíroznának. Meglehet különben, hogy a hadutat az oroszok megkísérték, csak az a kérdés, hogy mikép kerülnek aztán vissza ? Az Oltenitzati­alat csatáról még mindig érdekes ada­tok közöltetnek. A „Morning Chronicle“ levelezője, egy „kitűnő angol tiszt“ ezeket írja, nov. 4-kéről; az orosz hadjelentésektől némileg eltérőleg . Az új hold a hajnal­­csillag kíséretében ma korán kelt föl, s ha e sorok írója babonás, azt jó jelnek tartja. Ez emlékeztetett a török színre: vörös mező, abban félhold és csillag A török sánczok megtámadása 1 órakor kezdődött. Levelező az oroszok erejét mintegy 8900 emberre teszi, tudniillik 3 gyalogsági tömeg (valószínüleg ezred), 3 lovas ezred, 600 kozák és 300 tüzér, 12 tizenkét fontos álgyu , s 6 vagy 8 lovassági álgyu szolgálatára. (Levelező 5-bén ezen fölszámítást helyreigazítja: a csatában két orosz

Next