Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)

1854-05-02 / 1243. szám

e Ulárus­­. 1854. Budapest, május 1. E nap hajnala Magyarországot uj stádiumba helyezi. Az ostromállapot megszüntetésével nem­csak a polgári törvények térnek vissza működésök rendes vágásába, hanem visszanyerik egyszersmind az ország népei mind azon erkölcsi factorok alkal­mazásának szabadságát, melyeknek törvényszerű, legális, hazafias és józan foganatosításától, vala­mint az egyéni törvényes szabadság s polgári gya­rapodás, úgy minden jól szervezett, s a politikai nyugalom egészséges állapotjára visszatért társa­dalom tovább fejlődhetése és jólléte, az anyagi és szellemi erő tágulása, s a felébresztett közszellem és részvét alapján, az idő által okozott sebek tel­jes begyógyulása s az ország korszerű felvirulása függ. Ezen erkölcsi factorok élén állanak . Munkás, csügged­etlen, a helybeli viszonyokból kiinduló s közjóra irányzott községi élet. s A társadalmi jóllét minden tévéit felkaroló, értelmes és nagykorú né­pekhez illő, egyedül a kitűzött üdvös czélnak szentelt s a közbirodalom érde­keivel megférő egyesületi tevékenység. E két factoron, a közgazdászat­ mathesis e nagy axiómáin alapul mindazon európai államok irigylen­dő sorsa, melyeket a haladás mintáiul, a társadal­mi kedvező lét példányaiul felhozni szoktunk. E két factorok egyike sem ismeretlen Magyar­­országban. Az egyesületi tevékenység szükségét és áldásait nagy eredményekben mutatta fel halhatatlan Széchenyink, s­­ azon nem­zet , mely századokon keresztül municipális életet élt, határtalan mezőt teremthet a tetterőnek ész­szerű községi életben, honnét a társadalmi jóra törekvés minden fonalai szétágaznak, hogy a végső siker, mint az állami lét czélja, magát a népek közszelleme által hosszú időkre biztosított, egyetemes jóllétben kifejezni képes legyen. Hogy ez erkölcsi factorok gyümölcsöztetése kö­rül az egyéni társadalmi ösztön, s az óhajtott ered­mény közt a kölcsönös hatás minél élénkebb, a hanyagság pirító, a jók versenye buzdító és emelő legyen, — a sajtó is fogja kötelességét telje­síteni. De valamint e szabadabb munkakört, e korláto­zatlan társadalmi mozogtatást azon legfelsőbb bi­­rodalomnak köszönhetjük, melyet Magyarország népei a Fejedelemben gerjeszteni szerencsések vol­tak, — úgy e megnyugtató s kiengesztelő viszony csak úgy leend tartós és eredmény dús, ha ama leg­felsőbb birodalom alapját, a forradalom óta tanúsí­tott józan, és leyális magatartást Magyarország népei ezentúl is híven megőrzik. A magyar faj sokkal értelmesebb és önállóbb természetű, mintsem a körülmények súlyát, a hím­­zetlen valóságot, s erre fektetett józan lépteiből önként szivárgó boldogabb jövőjét minden illusió­­kon, minden lázas, s épen azért könnyen halálos ösztönök koczkajátékán felül nem helyezné. P­á­r i­s, april 24. sik. Különös contrastok merülnek fel néha a nemzetek életében, mintha őket is, mint egyeseket, egy jó és egy balszellem vezetné. Századokon át állt az angol, mint kérlelhetlen ellenség, szemközt a francziával, közéjök lép a sátoruk alól régóta száműzött jó szellem, s évez­redes barátság lelkesedésével ölelik át egymást. Alig pár évtized, egész világ rokonszenve kisérte a poraiból feltámadt szép Görögországot, ma ? — talán Byron is visszafordulna dicső útjából! — Ha egy életen át ápolt szeretetnek ki kell halnia az ember szívéből, egy perez alatt, miért ne haljon ki ama független szeretet, mit nem vak szenvedélyek, hanem a szent jog tisztelete költ nemzetek között? Míg valamely nemzet a jogszerűség ösvényén halad, joga van néptársai tiszteletére, bajban támogatására; de ha, makacs hódító gyanánt, elhagyja a jogosság mezejét, sorompót vonnak előtte szövetsé­gesei. Van valami szebb a győzelem borostyán-leve­leinél, a dicsszomjnál, az­­ elvhűséggel vitt harcz, mely nem fél sem öntudattól, sem történettől. Csak azon nemzet erős, melynek szövetségese van. Ápril 10-én iraték alá Londonban a franczia-angol szövetség Török­ország egységének fentartása mellett. Tegnap a két nemzet barát volt, ma testvér. A közvélemény örül e szövetségnek azért, mert nemes és jogos ügy mellett történik, és azért, mivel egy kiolthatlannak hitt ősi gyű­lölet aludt ki általa. Az aláírt szerződési oklevélnek hat pontja van, mit a közönség ismerni fog. — April 25. Miről beszél a világ ? Napier híres hajóhadáról. A föld­abroszon minden szem a balti tengert keresi, hol a ha­jóhad útját, állomásait, a franczia kiméri, az angol em­ber perczekre, kiszámítja. Itt van ő most! mond­ják az öreg tisztelői; nem­ túl van egy ágyulövéssel, szólnak régi bajtársai, kik tudják, hogy az öreg soha­­ sincs ott, hol várják. Hogy lehetne e rettentő hajóhadat leírni ? erős, mint megsértett oroszlán; sebes, mint a vész, mit több elem lázít fel; komoly, mint „Ausz­­t­e­r­­­i­s­z“; legyőzhetlen, mint „Hercules“; sötét, mint„la Vengeance“; ügyes, mint „Lucifer.“ A parton ülő városok­ kalapot emelnek előtte, különben miszter Napier egy bombával leüti kalapjukat. Na­­szádai után égő zápor hull, vitorlái előtt véres se­rény lángol, a merre közelít, azt mondják, itt jön a győzelem! hol elvonult, azt állítják: itt volt Napier Albionnal! Szereti az égő városokat Cobden­­nek mutatni, szereti a harczot, ha előtte egy ember sem marad; általán, bár nem salon embere, szereti a rendezváusokat. — Milyen e hajóhad? minden hajójá­nak százágyas szája van, s egy pillanat alatt, ha tüzére franczia, hétszer szól... . Milyen Napier ? jó ember, jó katona, jó hazafi. A matrózok közöl kiválik nemcsak termetével, de villogó szemeivel is, mikben értelmiség és barátság látszik. Hirtelen, mint a kartács; kemény, mint vasmacskája; tüzes, mintha nem volna angol. Szemén örökké látcső van, az orosz flottákat keresi a tengeren. A muszka hajóhad nem mondhat a nyílt tengernek jó reg­gelt a nélkül, hogy hátra ne lépjen. Napier nem mutatja magát, ő ott van. Meglátjátok, monda egy meetingen, mily queu-vel járok a tengeren! Az ellent megverni, azt hiszi, elég ő maga, s mellette van a hatalmas fran­czia hajóhad ! — Ilyen Napier és flottái.... Ha Német­ország velünk lesz , mondok nem rég egy kabinetben, könnyű lesz a győzelem ; ha nem, tovább tart a keleti háború, de a győzelem szinte biztos, csakhogy más esz­közökkel. Tegnap Shamyl­aj győzelméről beszéltek a Boulevardokon, hol ma a kis börze székel. Boldog Is­ten, hányszor kell még a rettenthetlen hegyi vezérnek győznie, hogy bátor népével, melynek minden tagja hős, a hegyek lábainál megpihenhessen? A keleti háború ta­lán megszakad évek után, az ő harcza folyni fog a he­gyek közt. 18 év óta őrzi Ázsia kapuit karddal kezé­ben, s 60 milliónyi nép nem bírja a kardot kivenni ke­zéből. Szombaton a Porte Saint Martinben orosz dara­bot adtak, melynek sikere a k­o­z­á­k­o­k­kal épen ellen­kező. Ezt a közönség irgalmatlan kifütyölte. (Lapszemle.) Az Ost. D. Post april 30-kai számú főczikkében imezt olvassuk: Ki van azon állás felől tisztában, melyet Poroszország elfoglalni kiván ? Miért veszteglenek a flották a Feketetengeren eddig tétlenül ? Miért történik minden oly léhán és aluszéko­­nyan, mialatt az oroszok erélyesen vezetik egymásután csapataikat a harcz színhelyére ? Ezek mind oly kér­dések, melyek már százszor történtek s mégis egyszer sem adatott rájuk alapos válasz. Mi nem akarjuk ismé­telni azon már elcsépelt phrázist, hogy a „beteg ember“ az ő orvosainak kezei közt könnyen meghalhat. Ámde tény, hogy a veszély naponkint növekszik. Montene­gro, mely nem annyira politikából, mint inkább egy népnek, mely a rabló vadászatokat keresetforrásaihoz számítja, megszokott zsákmányszomjából használja a pillanatot, hogy a szomszéd lapályokra leszálljon, kön­nyen jelet adhat a török-szláv népségek általános föl­kelésére. Nem hiányzanak jelek, hogy a propaganda azon tartományokban tevékenyebb , mint bármikor. Minden órai halasztással nő a veszély. A keleti kér­dést szláv oldaláról aránylag eddig kevéssé méltányol­ták. Midőn Ausztria, bizonyosan nem magánmulatság­ i hős, Szerbiát megszállni készült, ez ellen nehézségek­­ emeltettek. Mi attól tartunk, miszerint London, Páris­ és Szambulban meg fogják bánni, hogy kellő időben meg­történni nem engedék, mit annak idejében Bécsben szük­ségesnek ismertek el, s mi egész a végrehajtásig már elő­­készitve volt.—Midőn a háború kezdetét vette, akkor fő­leg Moldva és Oláhország sorsa forgott fen. Most a kér­dés már Görögországra s a görögökre terjed ki, s ha­­ még a szláv elem is síkra lép, akkor a harcz végtelen terjedelmű. — Az egyház nevében e népeknek nincs okuk a fölkelésre. Mig ők a Portát hatalmasnak és utal­­mazottnak tudják, az eszélyesség parancsolandja nekik, hogy a viszálytól tartózkodjanak. De mihelyt a­zultánt megtörve, a török hadserget megverve, az idegen se­gélyt elégtelennek, Oroszország hadszerencséjét pedig növekedni látandják, feltarthatlanul oda fognak sietni, hol a hatalom emelkedőben van, hogy letiporhassák azt, ki eddig fölöttük uralkodott. Ezen elemmel­ szem­közt az erkölcsi benyomás még a physikainál is erő­sebb. — Ha a hatalmak a Portának segélyére mennek, mig az fenáll, s mig Omer pasának hadserge tiszteletet parancsol, úgy nagy zavarokat, harczokat és őseredeti vadságokat távoztatnak el maguktól. De ha a kedvező pillanatot elhibázzák, akkor oly cháosszal állnak szem­közt, melyből végre talán semmi egyéb nem lesz meg­menthető, mint az egyetlen Stambul város, mialatt az európai hatalmak ereje és vagyona a foglalások és gue­­rillaharczokban fog szükségben kimerülni. 1854- ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánküldve, évnegyedre 5 fz. — kr. p. PRÁVID 10 ,, -- ,, ,, A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyek­ tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: url-ntcza 8-ik szám. Szerkesztés! Iroda: Drl-ntoza 8. n. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr p 100—1243 Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgc kraj­cárjával számíttatik. A be­­igtatási s 10 pengő kinyl külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár- jával számíttatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Kedd, május 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Hegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás május-júniusi két hónapos és május-septemberi öthónapos folyamára. Vidékre postán küldve két hónapra 3 írt. 30 kr. öt hónapra 8 fr. 20 kr. B­udapesten házhoz hordással két hónapra 2 ft 40 kr. öt hónapra 6 írt. 40 kr. p.p. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­­hivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­utcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve k­elendők. Pesti Napló kiadó­hivatala. SERVIL­LE EZREDES. Regény a császárság idejéből.*) SUE JENŐ után • G­e­r ö. (Folytatás.) XV. Montbard testőr. Herbin Péter szavai erős benyomást tőnek Bracciano herczegre. Sejté , hogy ezen bonyolódott zűrzavarból valami borzasztó valóság készül kifejlődni. A nap eseményei, a késő éjjel, Herbin Péter baljós­latú alakja, az általa felgerjesztett véres emlékek, min­den összefolyt, hogy a herczeg önkénytelen ijedelmét nagyítsa. Herbin Péter komolysággal folytatá szavait : — Briot Jakab szegény volt. Butler százados, jólle­het maga is szegény, megtagadó tőle leánya kezét; a boldogtalan leány csak szive sugallatára hallgatott. Három hónappal kedvese halála után fiat szült. Ezen fiú most tizennyolcz éves, ezen fiú — Forster Herman, a te titkárod. — Herman ! Briot Jakab fia ! kiáltott a herczeg ré­mülten. Herman! — Minekutána te elhagytad Dijont, hogy mint köz­vádló Lyonban működjél , Butler Vilma visszatért Bécsbe. Apja itt meghalt. Vilma a gyermeket Butler név alatt nevelé mindaddig, mig bizonyos körülmények, melyeket tudnod nincs érdekedben, kényszeritették őt, hogy fiát Forster Herman néve alatt Francziaországba küldje. Ennek most körülbelül hat hónapja. Én véletle­nül megtudtam, hogy titkárra van szükséged. . . . Ad­dig dolgoztam mindenféle alattomos utakon, míg végre sikerült Forster Herm­ant házadba csempészni, a­nél­kül, hogy neked csak egyszer is eszedbe jutott volna, miszerint e szép ajándékot nekem köszönheted. — Nyomorult! kiáltott a herczeg, ön azért cseleke­d) Lásd Pesti Napid 1241, Máriát, Lett igy, mert reményié, hogy ily módon valami állam­titok birtokába juthat! Házamba csúsztatni egy embert, ki bizonyosan azt hiszi, hogy joga van engem gyűlöl­nie, halálos ellenemnek lennie! Elmérgezni gyalázatos rágalmakkal e gyermeknek lelkét. . . . A herczeg, midőn ezeket mondá, nagy léptekkel jár­kált fel s alá. — Rágalmakkal! kiáltott Herbin. ő téged apja gyil­kosának ismert; nekem nem volt szükségem téged rá­galmazni. — Hanem ez gyalázatosságok, pokoli ármánykodá­sok hálózata! — Ah, látod-e, hogy csakugyan igazad volt, midőn azt mondod : Mindig ezen ember ! ! . . . Hallgass csak, Morisson Jeromos; még nem vagyunk a végén. . . . Hagyjuk most Forster Hermant nálad, titkári alkalmaz­tatásában, s térjünk vissza Montbardhoz, kit te szintén lenyakaztattál, s ki önkénytelen okává lett Briot Jakab halálának. . . . Tudod-e, herczeg uram, ki volt azon Montbard ? — Régi testőr, . . . hiszen maga mondá. ... De vessünk véget e jelenetnek, uram, nagyon fáradt va­gyok; holnap majd meghallgathatom önt. . . . — Holnap ! kiáltott Herbin Péter vad kaczagással. Holnap! És még nem tudsz semmit. . . . Még csak az okot ismered, de nem az okozatot. . . . Mindig ezen ember, mondom. Montbard pedig e talányok kulcsa.... Ezen Montbard nem az volt, a­minek látszott. ... Ezen Montbard egy nemes, egy kivándorlótt volt, ki álnév alatt visszatért. . . . — Ej, mi közöm hozzá! türelmetlenkedik a herczeg. — Mi közöd hozzá ? mi közöd hozzá ? . . . Szinte szeretlek téged ily biztonsági érzetben látni, . . . mert ébredésed annál rettentőbb leend! Bracciano hg meghökkenve tekintett Herbin Péterre, ez pedig folytatás ! — Montbard nemesember volt, nagy ur, egyszerű katona neve alá rejtőzve. . . . Sietségedben, hogy őt halálra ítéltesd s utána mindjárt Briot Jakab elleni fő­benjáró vádlásoddal felléphess, nem is vettél magadnak fáradságot im ezen iratcsomó megvizsgálására. (És Her­­bin Péter felmutatá a kezében levő papirokat.)Pedig ezen okmányokkal be lehet bizonyítani, ki volt azon Mont­bard. ... És jelenleg, látod, jelenleg talán összes va­­gyonodat odaadnád, csakhogy ez okirat megsemmisit­­tessék. . . . — Ej, istenem! mond a herczeg inkább nyugtalan­ság­ és haraggal, mint félelemmel. Végezze be már, uram, és mondja meg, kiről van szó. . . . Már eddig is nagyon sokáig tartott. — Ítéld meg már, nem létezik-e gondviselés! felele Herbin Péter. Ezen állítólagos Montbard, ki ürügyül szolgált Herman apja halálának, nem volt más, mint.... — Szóljon hát, kiáltott magánkívül a herczeg. — Montbard nem volt más , mint . . . Louvry mar­quis, feleséged apja!! XVI. Magyarázatok. E szavak hallatára a herczeg két lépésnyire hátrálva, mereven s tévedten szegzé tekintetét Briot Jakab ba­rátjára. Ez utolsó csapásnak nem vala képes ellentállni s egy karszékbe hanyatlott. Herbin Péter diadalmasan tekintve Bracciano her­czegre, folytatá: — Lám, neked igazad volt, midőn Briot Jakabról beszélve, azt mondád: Mindig ezen ember ! . . . Látha­tod, hogy a gondviselés ugyancsak gyümölcsözteti ál­dozataid vérét! Bracciano herczeg több perczig némán ült­, azután tompán ismételgeté: — ó . . . . ö . . . Montbard . . . nem volt más, mint Louvry marquis! . . . . Ezután hozzá veté: —" De nem, nem ! Az lehetetlen! .... A marquis a lyoni börtönökben történt mészárlás alkalmával vesz­tette életét .... Te hazudsz, nyomorult, a leghallat­lanabb vakmerőséggel hazudsz! Herbin Péter, a csomag egyik darabját mutatván a herczegnek, rendületlen hideg vérrel válaszolt: — Louvry marquis sajátkezű levelének ezen máso­latából láthatod, hogy azon börtöni mészárlások élén sikerült neki a lyoni fogházból megszökni, hol valódi neve alatt volt bezárva. Ezen borzasztó éj után azt hitték róla, hogy meghalt s a többi áldozattal együtt a Rónába vettetett. Szökésében vette fel a Montbard nevet, midőn Briot Jakabhoz jött, volt­­testőrnek, ka­tonai szökevénynek mondá magát, hogy csekély sze­mélyisége által kevesebb gyanút gerjeszszen. Befoga­­tása után is, ugyanez okból, óvakodott a törvényszék előtt valódi nevét megmondani. Csak miután halálra ítéltetett, h­á e levelet egyik barátjához. E levélben elbeszéli Lyonbéli szökését. A dijoni fogház börtönőre, kinek Louvry odaadá minden még fenmaradt aranyát, hogy e levelet biztosan és titkon külföldre juttassa, ne­kem hozta el a levelet. Én akkor még írnok valók, s a levelet a periratokhoz csatoltam. Te siettél a perrel, különben pedig e körülmény neked nagyon jelentékte­lennek látszott, s e levelet is, úgy mint a többi írást (kétségkívül a nélkül, hogy elolvastad volna), látta­­moztad. — Igaz volna ez ! kiáltott a herczeg, mohón ragad­ván ki Herbin Péter kezéből a levelet, melyet ez eb­be tartott. Elolvasta, s széttépvén és lábbal tapodván azt, kiál­tozni kezdett: — Kárhozat! kárhozat! — Látod-e, hogy jó okom volt el nem hozni az ere­detit, mely — a te láttamozásoddal együtt — az én birtokomban van. Most nézd meg a periratokat is, és ha tetszik, tépd össze hasonlóképen. Annál kevesebb hazavinni valóm lesz.... A herczeg, mit sem felelve Herbin Péternek, figyel­mesen végig futott a papirokon; legkisebb kétsége sem maradhatott a borzasztó felfedezés iránt;... visszalökte az iratokat, fejét kezébe rejté s leverten sóhajtó: — Mily balsors, oh istenem, mily balsors ! Néhány pereznyi hallgatás után valamivel erősebb hangon újra kezdé: — Most, uram, értek mindent. Ön bizonyosan árat akar szabni hallgatásának.... Herman szegény, nincs gyámola---- Ön azt akarja, hogy helyzetét, jövőjét biztosítsam.... Nagyon fájlalom a történteket, valóban, higgye meg, keserűen fájlalom.... De legalább megte­szek mindent, hogy önt kielégítsem___ Az iratok, me­lyek kezében vannak, biztosítékul szolgálandnak önnek, hogy ígéreteimet pontosan meg fogom tartani. (Folytatjuk.) AUSZTRIAI BIRODALOM. (C. C.) B­é­c­s, april 30. a kir. fensége a Cambrid­ge­ig ma hagyja el Bécset, miután ő Felsége a Csá­szár egybekelése alkalmávali ünnepélyekben részt vett s ő felsége Anglia királynéja üdvkivánatait a legmagasb Császári pár előtt kifejezte. Az, hogy a nagybritanniai kir.­háznak egy herczege küldetett ezen, Ausztriára nézve oly boldogító esemény ünnepélyébeni részvételre, örvendetes jeléül szolgál a két magas udvar közt fen­­álló barátságnak. A herczeg bizonyosan meg fogott győ­ződni, mennyire méltányolják itt ezen viszony fentartá­­sát és ápolását, s e kir. fenségének ideküldetése is eléggé tanúsítja, hogy a nagybritanniai kir. udvarnál is hasonló érzelmektől vannak áthatva. Mint halljuk, a kir. fensége a Cambridgei ág tegnapelőtt volt szeren­csés, a cs. kir. Ap. Fölségének átnyújtani magas roko­nának a királynénak levelét. B­é­c­s april 26. A fényes menyegzői ünnepélyek kö­zepett, melyek színhelye jelenleg fővárosunk, nem sza­bad megfeledkeznünk, hogy e mellett a diplomatiai munkálatok akadálytalanul folynak, úgy mikép a há­borús helyzet fontossága kívánja. — Külügyminisz­terünk most is , valamint azelőtt, résen áll, hogy a politika titkos egybeszőtt fonalait szemmel tartsa , s hogy csupán egy kis jelentéktelen eseményt em­lítsünk meg, itt nem kerülte ki a közönség figyelmét, a tegnapi kivilágításnál az o­rosz­­követ palotája, ő Felsége a Császár, házi boldogságának örömteljében sem mellőzi a politikát s tegnap látogatta meg palotájában az itt jelenvolt Cam­bridge herczeget. — Különösen Hübner ur az, kinek tevékenysége igen igénybe vétetik s ki már több ízben értekezletet tartott B­i­o­­ gróffal. Hübner úr, mint tudva van, a jelen franczia kormány iránt igen nagy hajlammal viseltetik; ő személyesen a franczia császár iránt legmélyebb tiszteletet táplál; s leginkább Hübner ur befolyásának, valamint rendkívüli diploma­tái ügyességének tulajdoníthatni, hogy kormányunk egy franc­ia-angol szövetségre hajlandónak mutatkozik.

Next