Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)
1855-01-04 / 1445. szám
i Előfizetési felhívás. 1855-ik első félévi folyamára. Vidékre postán küldve, félévre január 1-étöl junius végéig 10 frt. — évnegyedre január 1-étöl martius végéig 5 frt pp. Budapesten házhoz hordással, félévre 8 frt. — Egynegyedre 4 frt pp. Pesti Napló kiadóhivatala. Pest, jan. 3. — A múlt év utolsó napján befejezett vezérczikkek írója kimutatni igyekezett azon álláspontot, melynek elfoglalására a magyar aristokratia és földbirtokos osztály históriai jog, értelmi súly s magas érdek tekintetéből hivatással bir; kijelölte azon eszközöket, miknek felhasználása mig egyrészről a nagy földbirtok megmentését s igy az aristokratia tekintélyének, befolyásának biztosítását képes eszközölni, másrészről a nemzeti ügy magasb felfogásánál fogva aristokratiánkra nézve életkérdéssé vált. Ez elmélkedések zárczikke e mellett a községek teendőit is megemlítő, e teendőkre nézve a végrehajtás, az életbeléptetés legfőbb garanciáit a középosztály azon törekvésében találva fel, mely saját létét és kényelmeit biztosítni és utódai javára némi vagyont szerezni igyekszik. Ezúttal mi is a községekhez kívánunk szólani. Régi igazság az , hogy az államok ereje az értelmes és vagyonos középosztályon nyugszik. Ez osztály az ország népességének egyik legnagyobb részét teszi, s miután ez osztály vagyonosságának egyik feitet®!- — *-• óhajtandó, horgy ventély lássa be a szakismeretek szükségét és emelkedjenek fel azon szempontra , mikép ösztönözve érezzék magukat bármi megerőtetéssel reáliskolákat állítani, s jussanak azon meggyőződésre,miként az érettségnek ily foka, az önérdek ily természetes felfogása nélkül a vagyonosságnak alapja csak a véletlen által pártfogolt üzlet, speculatio lehet s hogy vagyonos magyar iparosztályról, mint a magyar társadalom velejéről szó sem lehet. Értelmes és vagyonos középosztály a szellemi és anyagi kifejlés legbiztosabb záloga. Azonban az értelmiség alatt mi nem értjük egyedül az iskoláztatás kisebb vagy nagyobb sikerét, hanem azon emelkedettebb felfogást, azon öntudatos érdekeltséget, azon nemesebb érzületet, melylyel a legszerényebb polgár is részese kíván lenni minden nemzeti törekvésnek, minden a közjót előmozdító vállalatnak, melylyel minden községtag önérdekét a közérdekével bírja összekötni és a község emelkedésének alapjául nem fogadja el az idegen segély hideg számvetését, hanem a vállvetés és társulati szellem erejében kívánja aztmegfektetni. Ily felfogás, ily érdekeltség, ily érzület mellett hazánk községeiben iskolák, jótékony és ismeretterjesztő intézetek fognak létesítetni, állandó házat nyerene a magyar színészet, s minden államgazdászati vállalat kiindulást, főtámaszt s, létesítésének feltételeit magában a polgárok egyesülésében fogja feltalálni. Itt önkénytelenül támad a kérdés: váljon hazánk első városa, Pest polgárai bírnak-e ily felfogással, érdekeltséggel és érzülettel? Mi, ha e kérdésre igenlőleg felelnénk, nagy zavarba jönnénk, mert nem tudnánk állításunk igazolására a vállalkozási szellem, az érettebb felfogás, a közérzület bizonyító jeleire is utalni. Ily vagyonos középosztály, ily gazdag kereskedői kör, mint amilyennel Pest bír, a társulat téren sok hasznos vállalatot létesíthetett volna, míg most azt kell tapasztalnunk, hogy minden vállalat, mely a főváros fényét, fontosságát, vagyonosodását emelné, vagy a főváros tőkepénzesei, nagy kereskedői, gazdag birtokosai körén kívül eső erők és elemek egyesülésében leli fel létesítése feltételeit, vagy azon jámbor óhajtásokhoz sorozható, mik teljesülést a jövőtől, a közügyek iránt több érdekeltséggel viseltetendő jövő nemzedéktől várnak. A pesti kikötő szükségessége s ez által biztosított hasznossága hideg számokkal mutattatott meg. E vállalat hatása a főváros kereskedésének, fontosságának és vagyonosodásának emelésére elismertetett. E vállalat létesítése nem kíván milliókat s a vagyonos pesti kereskedői testület mindeddig nem érezte magát hivatottnak e vállalat létesítésére s ha a magas kormány állami szempontból kiinduló érdekeltsége ennek létesítését a szükséges vállalatok sorába nem igtatja, e kikötő létesítése tán igen sokáig hiú remény maradand. A légszeszvilágítás behozatala iránt idegen társulatok részvéte szükséges. A társulati szellem hiánya miatt nem létesíthetjük e világítást is minerenkből. A re d o utt e-épület romokban fekszik. Ez épület, mint tudjuk, a város pénztára erejéből ki nem emelkedhetik mostani disztelenségéből; tudjuk, hogy a hasznosság és czélszerüség elvei, követelései szerint kiépíttetvén, nemcsak a város pénztárának jövedelmét s igy hitelét emelné s nehéz terheinek könnyebb elviselését eszközölhetné, de közvetett eredményével a középosztály forgalma élénkítésére is bírna hatni, míg a részvénytársulat vállalatát hasznossá tehetné , és a redoutte-épület mégis romokban hever, a gazdag kereskedő- és iparosztály befolyásosabb tagjai nem támogaták azon derék polgár kérvényét, ki mindeddig hiában ostromolta önérdekében a községtanácsot. Fog-e e czélra társulat alakulni ? és a községtanács fogja-e támogatni a város érdekében alakulandó társulatot? A város határában egy gyár létezik, mely nem csekély részben volt eoisköalöje a Pest körül emelkedett czukor, szerint több gyár keletkezésének, mert a kölcsönös közvetítés elvénél fogva az ipar nagyobb emelkedésnek indul, ha eszközeihez könnyebben, olcsóbban juthat. E gyár a pesti művegyészeti gyár.Hogy e gyárnak szép jövője lehet, senki sem fogja tagadni, ki tudja, miként vegyészipar nélkül az ország ipari kifejlődése nem képzelhető s hogy majd minden iparvállalat olcsó vegyészi anyagokat szükséges. Az e gyár hasznosságát,jövedelmességét biztosító körülményekről e lapok a múlt évben bővebben, szólottak s azon praktikus alapot, melyre e gyár építtetett, felmutatva, részvétre hívták fel a kereskedő- és iparosztályt a kibocsátott új részvények iránt. És Pestnek gazdag kereskedői, tőkepénzesei ezúttal sem adák jelét azon jóakaratnak, melylyel minden honpolgár az iparmezején hátramaradt szülőföldének emelkedése iránt viseltetni tartozik. Maradtunk az escompte mellett. És még mennyi és mily vállalatokat sorolhatnánk elő, melyek a főváros tüzetes feladásai közé tartozván, a polgári osztály polgárisodása mértékául szolgálnak De hát mi czélra alakult a nagyreményű Lloyd,ha kebeléből mindeddig a gabnacsarnokon kívül mi sem támadott? Páris, dec. 29. 30 A felhőkkel bevont borús ég Páris fölött világtudomású dolog; ehez járul még az is, hogy az egész világ Krimiával van elfoglalva, mindenütt csak kőmives kalán és építészi állványok , minden utczaszegleten fényrajzi arczképek, örökös vaudevillek, s macadamizált utak; mindezek megannyi ostorok, melyek székvárosunk physiognomiáját elkomoritják, elegáns világunk definitiv visszatérését késleltetik, s salonjaink újonnani megnyitását nem csekély mértékben késedelmeztetik. A medisance, a cselszövény csak a salonokban otthonos, következéskép a nap politikája is ; honnan lehetne tehát valami pikántat merítni, honnan tudhatnék meg a politikát, mely a színfalak mögött játszatik, ha a salonok közöl egy sincs nyitva ! — A divat azonban nem veszi oly szigorúan a dolgot sáros Luletiánk melanchoticus physiognomiájával; egypár ruggyanta-felczipő Rathertel kisegít engem minden zavarból, és igy keresztül kasul bejárom a macadamizált boulevárdokat, hogy az utczákon szemtől szembe láthassam az én kedves párisi népemet. Mindjárt a Tortoni kávéház elött egy igen csinos fiatal emberrel találkozom, bajsza á la d’ Artagnan van kipödörve, sétabotját merészen nyújtja előre, szem szögletében az obligat Sorgnonnal, csinos felöltönyt hordozott melynek hátára fehér krétával e szó vala írva: /..Fragile.“ Édesdeden nevettem, látván e hőst oly kimért léptekkel haladni előre, s gondolom magamban, hogy ily keserű módon csak egy nő boszulhatta meg rajta magát. Ma azonban szándékomban volt komolyabb szemlélődéseket is tenni, miután úgy sem volt nagy kedvem nevetni, tehát az elyséei mezőkre mentem, hogy ott Abatucci tábornoknak nemrég felállított szobrát megszemléljem; valóban dicső mestermű; méltó, hogy ily hőst személyesítsen. Abatucci tábornok egyik volt azon erős fajból, egyike volt a 90-diki dicsőséges korszak öregebb fiainak, kiknek semmi sem hiányzott egyéb, mint egy Homer, hogy őket megdicsőítse. Abatucci tábornok mint hős halt meg 211 éves korában. Ily legmagasabb dicsőségben esni el, még pedig ifjusága teljes erejében épen annyi, mint a legzénylőbb bíborpalástban temettetni el ! Épen nemrég olvasom, mit Lo udon Ödön jegyzett föl e hős felöl; én e fölött mélyen megindultam, nem azért, hogy a tábornok oly ifjú korában esett el, hiszen ez volt legnagyobb szerencséje, mert dicsősége mocsoktalanul maradt; ha tovább él, a történelem mindenesetre máskép fogta volna őt megítélni; igazi dicsőségét talán fény pótolta volna; a fény múlandó, de a dicsőség örök. Itt nem kétes a választás. Itt akaratlanul is St. Arnaud tábornagyra gondoltam, vájjon nem fognak-e neki is az elyséei mezőn emlékoszlopot állitni, s micsoda emlékirati stylre leend szükség, hogy tettei röviden de értelmesen fogalmazva adassanak át az utókornak. De elég erről, de mortuis nihil, nisi bene. Igen nevezetes tünemény, hogy míg Angliában az Oroszország elleni háború, valóban nemzeti, s a lakosság minden rétegei által egyenlő lelkesedéssel felfogott háború, mivel az angol érdek megérinti az orosz érdeket is Ázsiában, itt Francziaországban a háború minden érdeke csak a tömegek szemeiben fekszik, nem a politikában, hanem a franczia hadsereg helyzetében keleten, és e helyzet, mint igen természetes, a tömegeket szenvedélyezi. Egészen más szenvedély uralt a műveit osztályokban; ezek, kivévén a félénkeket, vagy pedig a résztvevőket, a mai viszonyokat semmi módon sem tudják megemészteni; szellemi ereiknek, komphaeusaiknak, talentumaiknak e tökéletes lealáztatását. Granier de Cassagnac Guizot helyett, La Gueronniére Cousin helyett, St. Beuve Villémáin helyett, — sőt még Veu i 11 o t is az „Institut“ helyett, — mindez épen nincs szájok izére. Méltóságos alakban, dictatori talentummal s meglepő hatású nyelven fejezé mindezt ki legközelebb Guizot az „academie des sciences morales et politiques“ utóbbi gyűlésében. Ez a szenvedély átka, mely, ahol csak megjelenik, pártszellemet gerjeszt a vallásban és politikában , a philosophiában, sőt még a tudásban is. Az ember mindent összezavar szenvedélye által, és így Falloux úr, mint az akadémia jelöltje,e szenvedélynek áldozatául esett, mert V e u i 11 p tur neki személyes ellensége; ír fölötte egy pikant czikket az „Univers“-ben; e fölött az akadémiában iszonyatos lárma támad, minek következtében az academia coriphaeusai, élükön Villemain Brogberghez sietnek, s mindenre kérik őt, hogy Falloux,mint akadémiai jelölt ellen erélyesen lépjen fel; a herczeg eleintén vonakodik, végre meg is enged. Egyébiránt ő személyes barátja Falloux úrnak. Láthatni ebből, mily könnyű a szellem viharait felkorbácsolni, történjék az bár csak egy pohár vízben, de mégis vihar az. A törvényhozó ülés 1855-re a tuileriák tábornagyi termében nagy ünnepélyességgel nyílt meg; a „Moniteur“ közli az ünnepély egyes részleteit is körülményesen; én csak 101, — és ismét 101 álgyűlö- I vést hallottam; s előttem igen feltűnt, hogy a trón jobb oldalán egy szék állott Napoleon Jeromos számára, — bal oldalon pedig Napoleon rgére, „absent pour le service de l’Empereur.“—A trónbeszéd mes- terileg van fogalmazva, s a viszonyokhoz képest igen mesterileg kiszámítva; egyes phrasisait a legkülönbözőbb módon kommentálják, s e magyarázatoknak kellett a hírlapok hasábjait is betölteni, miután úgy is igen sovány tudósításokat kapunk Krimiából. Mondják, hogy mintegy 15,000 önkényesből álló spanyol légió, szintén spanyol tisztek vezénylete alatt, Francziaország és Anglia megkeresésére Sírimiába fogna menni; épen ezt mondják egy piemontiról is: az angolok egy német légiót toborzandnak , és így a Pontus partjain nem sokára talán oly polyglott hadsereg fog működni, mint egykor I. Napóleon alatt természetesen egészen más viszonyok közt. Lapszemle. A „Donau“ (jan. 2.) többi közt ezt írja: „A múlt év a politikában mi jót hozott nekünk, hogy még egyszer átélni kívánhatnék ? Mit vívott ki a világbékére nézve; mikép őrzé meg az átalános nyugalmat; miért érdemli milliók háláját, kik legjobb földi részeket azon nagy kérdésben, mely ma a népeket mozgatja, koczkára tették ? Az évnek vége van. Tegyetek számadást. Csináljatok súlyegyent. Valóban a passivák az activákat jóval túlhaladják. Azon követelések egész terhét, melyeknek kiegyenlítését az új év nem eszközölhette, az újra kell áthoznotok. Még egy ily év, mondjuk, és Európa erkölcsileg halva van, ha még az ázsiai hordák által testileg el nem tiportatott. Még egy ily év, és a világbéke csak vérözönnel lesz kiküzdhető, csak Europa polgárisuk népeinek legdrágább áldozataival megvásárolható. — Oroszország és Amerika , a régi és új óriás a szép világzsákmányon megfognak osztozni; a kicsiny bensőleg megoszott Europa még névszerint is megszűnik fenállani. Földabroszának revisiója, miről némely kérkedik közelebbről szólani akartak, két egyetlen világhatalomra hagyatik, és ki még ezután földirati kézikönyvet akarna szerkeszteni, úgy fogja találni, hogy Europa a physicai földtörvények alapján csak az oroszázsiai világrész félszigete és az óceáni archipelagus csak sziget-folytatása az amerikai száraznak. Még egy ily év, mint a most lefolyt, a félrendszabályok, elsietett határozatok, csüggeteg közbenjárás, képmutató barátság és kétes ellenségeskedés egy éve, és mi minden politikai félelemtől mentek leszünk; a keleti kérdés többé nem fog aggasztani, a börze nem fog esés és emelkedés közt ingadozni, a nők többé nem panaszkodnak és a fiatalság sáppadtan nem dugja kezét zsebébe. Mert ezután nem annyit tenne mint európai jogokért, a polgárisodás legszentebb javaiért, az államok függetlenségéért, a saját drága hazáért harczolni. Nem, ezután a harcz annyit tenne, mint mindenkinek magáért, saját önző énjéért, saját tűzhelyéért, saját gyermekeiért, mindazért harczolni, mi az embernek magának, bármely nemzetű és érzületű legyen, szükséges és drága. A puszta létezés miatti harcz azonnal elkezdődnék, ha az új év ép oly siváran, örömtesen, erőtlenül és buborosan telnék el, mint az ó év.“ Ausztriai birodalom. Bécs.jan. 2. A szövetséges hatalmak képviselői és Gortsakoffág közti conferentiák rendes folyamatnak indultak, a nélkül azonban, hogy a sikerre alapos kilátást nyújtanának. — Mikép az utóbbi időben különösen jól értesült ,Ost-Deutsche Post ma közli, a vasúti szerződvény a société industrielle s az állam közt újév estvéjén, 12 órakor éjjel s igy a kitűzött határidő végperczeiben aláíratott. KÜLFÖLD, FrancziaorSZág- Páris, dec. 29-én A törvényhozótest, mikép előre látni lehetett, a kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatot egyhangúlag és vita nélkül fogadta el. A bizottmány jelentése Morny által terjesztetett elő, ki egy beszédet tartott, melyben az angol seregek vitézségét magasztaló helyek lelkesedéssel fogadtattak. Taille fel akart szólani, de nem juthatott szóhoz. A törvényhozó-test még tegnap este teljes számmal ment a tuileriákba, hogy a törvényjavaslatot a császárnak átnyújtsa. Morny, mint elnök, beszédet tartott, melyre ő felsége azzal felelt, miszerint ő a törvényhozó-testnek elnöke által kifejezett érzelmeket és készséget köszöni, oly törvény megszavazásáért, mely a kormánynak biztosítja az eszközöket a háború erélyes folytatására. A császár végül azt monda, hogy Francziaország képviselőinek legális és erélyes közremunkálásával nyugtalanság nélkül várhatja a háború kimenetelét, és hogy az, vitéz seregére támaszkodva, meg tudja tartani azon rangot, mely őt Európában illeti. A gyűlés 28-kán a kölcsönön kívül még St. Arnaud és Bugeaud tábornagynék nyugdíjával foglalkozott. Egy törvényjavaslat terjesztetett elő, mely az elsőnek 20,000 szkérdijt rendelve, az utóbbiét ezen mennyiségre emeli. Montalembert-nek ez ülésben jelen nem léte átalánosan feltűnt. Páris, dec. 30. A párisi hadseregnek a császár által tartandó, előre jelentett szemléje ma 1 órakor ment végbe a tuileriák udvara és kertében s a Caroussel-piaczon. A felállított seregek 2 osztály gyalogságból, 5 üteg tüzérségből, 1 osztály lovasságból, az aknász sobász zászlóaljból, a párisi gyalog és lovas rendőrségből, és csendőrségből állott; a csapatok összes száma 19,000 volt. A fővezényletet Magnan tábornagy vitte. A császár, 1 órakor, elől hátul a száz testőrség kíséretében, számos táborkarral lovagolt el a csapatok arczele előtt, melyeket, mint a „Patrie“ erősíti,szakadatlanul éltették. A marshalli terem erkélyén valának a császárné és hölgyei, a miniszterek, a diplomatiai kar, senatorok és követek. Midőn a császár a tuileriák udvarát elhagyta, hogy a kertben a lovasságot vegye szemlére, a gyalogság zászlóaljakba állt, a l’Horloge-pavillonnal szembe egy ezredi zenekar lépett, és minden fegyverzetű katonák, kiknek számára rendjel vagy emlékpénz volt rendelve, két sorba ástak. Mikor a császár Magnan tábornokkal visszatért, a csapat arczéle előtt ellovagolt és személyesen oszta ki az érdemjeleket. Ezután a pavillonnal szemben foglalt állomást és maga előtt ellépteté a sereget, mely őt szakadatlanul eljenezte, s ezzel a szemlének, melynek a szép idő is kedvezett, vége vala. A „C o ns ti tu t io n nel“ az uj kölcsönnek egy hosszabb czikket szentel, melyben amaz eszközt a háboru költségeinek fedezésére annyiban testi igen igazságosnak, a mennyiben főleg arra van rendelve, hogy az jövendőben hajtson hasznot. Midőn azonban hozzáteszi, miszerint Francziaország a kiadások szaporerttását és új adót, ha a kormány ezt szükségesnek tartaná, könnyen elhordozhatná, mivel a kormány az országot elég gazdaggá tette , majdnem megvalósulni látszik, mit már ezelőtt híreszteltek, miszerint netán, megkívántai, további új eszközök, eltörlött adók öszszeáltása vagy újak behozatala által lennének eszközölhetők. Az itt lakó törökök közt nagy megrémülést okozott, hogy a császár beszédében a kamarák megnyitásakor egy szót sem szólt Törökországról. Veg y pasa ezért Drouyn de Lhuysnál panaszkodott, ez azonban őt biztosította, hogy ez egészen czél nélkül történt. Újból szóba jött az első császárság alatti többi udvariságok visszaállítása Bizonyos, hogy az udvar ismét apródokat fog tartani. Tudomás szerint ezeknek kormányzója szokott lenni. Marquis de Pastoret a 1855. hatodik évi folyam-ELŐ FIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve , Pesten házhoz hordva Évnegyedre 5 frt. — ter. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a szemenkinte 1 a de 8 la megar.ant. A lan politikai tartalmot illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek tárgya*0 pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : urtutcza 8-ik szám Félévre . 8 frt — fer. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. elgy hónapra 1 frt 30 i.fi. 3021£45 Szerkesztési iroda : Urtutcza sz 8. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Megjelen a PFSTX NAPLÓ ívnyi alak,V ETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasíbos petit-sora 4 pgő kraj'ć zárjával számíttatik. A beiktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczirjíval számíttatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. .nneputáni napokat kivéve — jelen -ennap reggeli órákban. Csillírlak, jan. 4 és