Pesti Napló, 1855. december (6. évfolyam, 1733-1741. szám)

1855-12-19 / 1733. szám

150-1333. 6-ik évf­folyam. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása: Angel királynéhoz ciímzett szálloda, 63-k­ szám. Egyetem-utcia 2-ik szám , 1 fő emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő, érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ______________________ Kiadó-hivatal , Egyetem-utcza, 2-ikszám, 1-ső emelet. A lap nnyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körü­lti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1855. Szerda, dec. 19. Előfizetés föltételei: resicu , uaznui uuruvai Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 „ „ Hird Átmérj vek diifl ” ,asábos Petrt 8014 p. kr. Bélyegdíj, külön, 10 p. fa. mraetmenyen­ Ulja. Magén vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. Vidékre , postán: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre..........................10 . „ PEST, dec. 19. Távirati magán­­tudósitás. Feladatott Bécsben : dec. 19. de­c. 10 óra 15 p. Érkezett Pestre: „­­ 11 óra 4 p. Stockholm december 18. dél­ előtt. Hal­lomás szerint egy Svéd­ország és a nyugati hatalmak közt kötött szerződvény tegnap ratifikáltatott. Czéhrendszer és iparszabadság". HL A megszüntetett czéhrendszer helyett , mon­dok közelebb, mindenütt új iparrendszer alakul. Ez iparrendszer a fogyasztók és termelők ér­dekeit egyiránt igyekszik kielégíteni. Biztosítsuk mindenkinek keresetjogát, mondják a szabad verseny barátai. Helyesen, de viszont a fogyasztók érdeke is biztosítást kíván. Nem is szólunk oly iparágakról, melyeknek ellenőrzését egészségügyi s egyéb rendőri tekintetek sürge­tik. A legkevesebb, a­mit az állam minden ipar­­ű­zőtől megkívánhat, hogy mesterségét gyakorló iparostól tanulta, s bizonyos ideig mint legény, avagy segéd gyakorolta legyen. Kézi mesterség­ben legtöbb függ mindig a gyakorlati ügyesség­től. Szükség továbbá, már a kora házasságok megakadályozása, s a proletárság szaporodásának gátlása miatt is, hogy a teljeskoruság adjon mes­terjogot, mely kellék alól csak hatósági vagy ipartársulati engedély menthessen föl. A kézműveseknek azonban nemcsak gyakor­lati ügyességre, hanem , különösen némely ipar­ágakban , elméleti oktatásra is van szükségük. Ez ismeretek megszerzése végett legalább is meg­kívánhatja az állam, hogy minden mesterség-ta­nuló járjon elemi iskolába. Az itt tanultak ismét­lésére s tovább­fejlesztésére valók a vasárnapi­­ iskolák. S az iparoktatást az államban a mű­egye­­tem tetőzi be. Mi a kézművesek egymás közti viszonyait il­leti : a czéhrendszer legnagyobb ellensége is saj­nosan kénytelen elismerni, hogy azon intézmény­nyel megszűnik az a családias viszony, mely a mester és legények, a vállalkozók és segédek közt eddig létezett. E viszony erkölcsi hasznait sem­mi sem képes kárpótolni. A segédek többnyire külön laknak a mesterektől, mintegy ellenkező testületet képeznek, s nem ismervén többé a há­zi élet azon gene­jét, mely alatt addig állottak, saját erkölcsi erejökre és szorgalmukra lesznek hagyva. Az államnak kötelessége legalább az érdekek gyakori összeütközése esetében közbenjárni. Francziaországban ezen elv szülte a szak­értők tanácsát (conseil de proud’ hommes). Napóleon ez által látta az iparvállalkozók és mun­kások érdekeit egyesíthetni. S azóta folyvást tá­gulni láttuk ez iparközi békebiróság hatáskörét. Íme egy igen magas intézmény, mely tágasabb hatáskörrel ellátva, a czéhek megszüntetett ható­ságát czélszerűen pótolja. De a czéh, mint testület, mint társulat is jóté­kony hatást gyakorolt. Értekezés útján fejlődnek az ismeretek. S a czéhgyűlések alkalmat nyujtottak ilyen értekezé­sekre , ha nem is mindig használták föl ez alkal­mat ez ideig. Az ipar fejlődésével azonban mind­inkább érzik a mesterek az eszmecsere szükségét; mindinkább kérdezik meg egy és más tárgyban magát a tudományt is. Tapasztaljuk ennélfogva, hogy iparegyesületek értekezései lépnek az eltö­rölt ezédgyűlések helyébe. S ki vonja kétségbe, hogy ez egyletek értekezése — hol a gyakorlat és tudomány, s a különböző szakismeretek egy­mást kölcsönösen támogatják — sokkal haszno­­sabb?Ily iparegyesül­­ti­k pedig könnyű szerrel ala­kulhatnának minden nagyobb községben az iparo­sokból és a reálismeretek tanítóiból, mivelőiből. Üdvös volt továbbá a széhek azon eljárása is, mely szerint ápolták betegségben, s kölcsönösen támogatták egymást, ha a sors csapásai látogatták meg egyiket, másikat. Az új iparviszonyok közt is állottak elő ily kölcsönösen segítő intézetek. A nagy tőke versenye ellen is társulatok útján vé­dik magukat a kisebb iparűzők. Ily intézetek, tár­sulatok szükséges kiegészítő részei mindenütt az új iparrendszernek. Azonban nem akarjuk teljes vázlatát adni e­­ rendszernek.­­_____ Mindenki átláthatja e néhány adatból is, hogy az iparszabadság kimondása csak azon viszonyok közt teremheti meg üdvös eredményeit, melyeket másutt maga után vont.­­ Nem ok nélkül emeltük ennélfogva ki a magas minisztérium kibocsátványából azon szavakat, me­lyek a mesterek és segédek közti viszony rende­zéséről szólanak, s azon pontot, mely szerint a széhek az ipartörvény életbe lépte után csupán társulatokat tekintetnek. Ama viszony czélszerű rendezése, se társula­tok czélszerű alakulása teendik az uj iparrendszer alapjait, melynek a czéhek eltörlésével szükség­­kép ki kell fejlődnie. AZ ÖRDÖNGÖS ORVOS. REGÉNY. Irta S u E JENŐ. TERNES­L ADÉL. ‘“jw az ágy- és asztaltól elválasztott nő MÁSODIK RÉSZ. (Folytatás.) #) I. Beaumont Ernőt ezen rendkívüli állításra oly káprázat lepte meg, milyet a gazemberek vakmerősége a becsü­letes emberben szokott támasztani. S Fripart mester igy folytatá: „ — Ne tagadja Verneuil asszony, oh! ne tagadja! igen, kegyed minket meg akart gyilkolni; én ezen vád mellett megmaradok; sőt azt bebizonyítom!“ — Azt bebizonyítja ! — gondolá Beaumont Ernő el­bámulva. — Én emeltem föl a szegény, vérében élette­lenül férje lába előtt fekvő Adélt, s ennek ügyvéde be akarja bizonyítani, hogy ő akarta megölni Verneuil urat! Jaj! a fiatal tengerész nem ismerte bizonyos szem­fényvesztő szószátyárok mesterségének képzeleti for­rásait, s kelepczébe kerítő fogásait, s megzavarodott, mi­dőn Fripart mester harsogó hangon folytatá : „—De hallom kegyedet, Verneuil asszony! kegyed engem a düh ordító hangján megszakít s igy kiált: „— Hazugsági Én akarjar a férjemet meggyilkolni, én ? Én gyenge nő, miféle fegyvert használtam e bűn megkísérlésére ?“ „— Ah! kegyed, Verneuil asszony, tőlem kérdezi, hogy miféle fegyvert használt! Jól van, megmondom ke­gyednek. Hallgasson. Kegyed a minden fegyverek közöl legaljasabbat, legvérengzőbbet, legárulóbbat, legmérge­sebbet használta ! oly fegyvert használt kegyed, mely­nek sebe gyógyithatlan vagy halálos; e fegyver, meg­nevezem azt ... a rágalom ! „Igen, kegyed e borzasztó fegyverrel sujtá azt, mi *) Lásd Pesti Napló 1731. számát, nekünk legdrágább: becsületünket, a derék emberek be­csülését, s azon megérdemlett tiszteletet, melylyel gyer­mekeink környeznek! „Igen, borzadálylyal, rémülettel mondom,hogy volt egy nap, egy szerencsétlen nap ! midőn kegyed a tisztátlan machiavellismust s borzasztó vakmerőséget odáig vivé, hogy szobalányunkkal­ parázna viszonnyal vádolt! odáig, mikép vádolt bennünket, hogy a házastársi fedél alatt, kegyed szeme előtt, majd nem ártatlan gyermekeink szeme előtt merészkedtünk volna . . . „De elég, sőt igen sok! Fátyolt vetek ez utálatger­­jesztő képre, hogy a rajzot bevégezzem, Verneuil asz­­szony, nem birok sem kegyednek romlottságával! sem cynismusával! Nem, én megállok, de szivem utálattal, boszankodással telik el ; a megbecstelenitett becsületes ember szent haragja elragad , félrevezet, mint ezen ne­mes Verneuil urat elragadta, félrevezette, midőn ke­gyed által megmérgezett fegyverrel Bujtatván, ő, hogy a gyáva erkölcsi orgyilkosságot visszaverje, ő, mondom, a legtörvényszerűbb önvédelem esetében, minő csak a világon létezhetik ! hevesen taszita el magától, ingerült­séggel, a gyalázatost! Mondom a gyalázatost, hallja-e kegyed jól, Verneuil asszony? . . . gyalázatos teremtés, ki egy becsületes embernek több mint élete — becsülete — s a családapának erényére tört. „Igen, úgy van, Verneuil úr engedve az elkeseredés­nek, mit benne ez aljas rágalom keltett, e gyalázatost távol taszítván magától az önfentartás ezen ösztönszerü mozdulatában oly hevességre ragadtatott, hogy a rágal­mazó, buktában egy bútor szögletébe ülődött, s homloka SFGPgépí iflignbesstjfolyi .Hansoák­nov piisgpznohipliji „íme, Verneuil asszony, ime, igy akart kegyed min­ket meggyilkolni! Bvad­om 8íi kötól „Hevességünket, megvalljuk, sajnáljuk, keresztényi alázattal s őszinteséggel bánjuk; ezen hevességért még mentegetőzni sem akarunk, méltán hivatkozhatván ha­ragunk szentségére ! Nem! mi őszintén bevalljuk jog­talan tettünket. „De, csak várjon, Verneuil asszony, szemérmetlen s balvégzetű örömnek ne adja magát át. Várjon. Őszinte vallomásunk fölhatalmaz kegyedtől is azt követelnünk, s mi parancsolólag kérjük, oh ! nekünk arra jogunk van! ki azon szép fiatal ember, ki ezen szomorú jelenet alkalmával a házastársi lakba becsúszott?* Beaumont Ernő e szerint ",személyesen a vitába ke­­vertetvén, megkettőzteté ügyeimet, s haragja fokról fokra hágott. „— Igen, — folytatá Fripart mester parancsoló han­gon, — ki ő, ez a szép fiatal ember, ki, hinné-e az em­ber ? ... El fogják hinni, én erősítem, a tény a perben be van bizonyítva ... ki legyen ezen fiatal ember, ki kegyed becsülésben álló férje jelenlétében, szerelemmel kegyed lába elé borul, Verneuil asszony, kegyedet Adéljének kedves Adéljének, igen! kedves Adéljének nevezvén ! ilinaluffcoad Ittviánestéil­éso a „Oh ! gyalázat! oh ! szemtelenség !“ — Nyomorult! — kiáltott Beaumont Ernő. A tengerész szava nem hatott a bírák füléig, elfojy­tatván a h­arag s még inkább azon fájdalom által, hogy egy nő nevét, kit ő kegyeletes tisztelettel környezett, a hallgatók megvetésének és gúnyjának tárgyául kitéve lenni látta. A fiatal tengerész több szomszédja észre­­vévén ennek fölindulását, félhangosan néhány szót vált; látta, hogy figyelnek rá, sikerült mégis magát korlá­tozni, s Fripart mester folytatá: „— Ah ! Verneuil asszony, hallom kegyed feleletét! kegyed képmutató feddhetlenséggel kiáltja (Itt az ügy­véd álhangot vesz föl a hallgatóknak növekvő vidámsá­got szerezve) ; kegyed igy kiált :la)89m liBani Binma Én! oh! Mily borzasztóság! E szép fiatal ember egyszerűen unokabátyám, bácsikám! gyermekkori ked­ves barátom! Én őt tizenöt éve nem láttam. Vérségi kötelékeink fölhatalmazzák őt, hogy engem Adéljének, kedves Adéljének, imádott Adéljének, kincsének, gyön­gyének, mindenének nevezzen. És Fripart mester ez utóbbi szavakat oly grotesk ki­ejtéssel szaggató meg, hogy a hallgatóság lecsillapithat­­lan kaczajra fakadt. Beaumont Ernő magán kívül az ügyvédek padja felé tört, midőn egy tiszteletes külsejű ember, ki Fripart mester izetlen fecsegésére érzéketlen maradt, Beaumont Ernőt karjánál fogva visszatartá­s igy szólt hozzá lassan: — Legalább saját érdekében, uram, várja meg az förtjurlkugxiV .Hk lödfiotsbs ilglaixssasl nkauts — Ön tanácsa uram, helyes; várni fogok, — felelt a tengerész, a düh miatt elhalványulva, és ő várt. Fripart mester, miután álh­angon oly szellemdúsan utánzá Verneuil asszonyt, folytatá a hallgatóság lecsen­desülése után : »dfiorioaozoaaid iiuduk ian­e ausiipiu „— Legyen, Verneuil asszony, hogy ez ur kegyed unokabátyja; szívesen fátyolt akarok vetni oly múltra, mely kegyed tizenöt éves koráig megy vissza; az első hibát illethető föltevéseknél nem mulatok ... mi, elis­merem, méltó legalább a szánalomra, ha nem is a ke­gyelemre. Kegyed akkor még oly fiatal volt, s a bácsi rendesen oly csábító természetű ficzkó!“ Fripart mesternek ezen tréfája újra kaczagásra inditá a hallgatóságot. Beaumont Ernő vérig harap ajkába, de megígérte, hogy az ülés végéig vár; ő tehát várt. Végre — folytatá Fripart mester, — hinni aka­rom, hogy azon ragaszkodás, melyet kegyed férje iránt tanusítni látszott, nem a büntetést érdemlő múlt megbá­násából, s egy magas nem­eslelkűség iránti hálából ere­­deti; igen, mindezt egy perczig tetszik nekem hinni, Ver­neuil asszony. „De én azt mondom : Havrebról részletes értesítést szereztünk, s biztosan tudjuk, hogy ez úr hajóját Adéle-nek nevezik. A tör­vényszék ezen elnevezés roppant illetlenségét számba fogja venni.“ A fiatal tengerész dühe tetőpontra jutván, eltántoro­­dik; a falhoz támasztja magát, midőn az ügyvéd így ki­ált föl: „ Hisvaifosin „— Még több is van, tudjuk, miszerint egy szobá­ban, melyben ez úr­hajójának fedélzetén lakik, van egy rejtélyes keret, mely arczképet zár magába. Verneuil asszony, ez arczképnek a kegyedének kell lenni, ez arczkép a kegyedé. ,,Tagadja-e e tényt ? „Én állítom! E gyanú előttem oly bizonyos, mintha szemmel látnám. ”)­.Hn „De még több is van! Hallgasson. . . Megtiltom ke­gyednek, Verneuil asszony, hogy félbeszakítson, meg­tiltom ezt kegyednek! — téve hozzá Fripart mester folytatva szónoki képét, egy parancsoló kézmozdulattal az ügyvéde által képviselt vádlottat a vadhoz szegezni látszatván. „Verneuil asszony kegyed végig ki fog hallgatni, s kegyed méltóan meg lesz büntetve! E szerint ez az ur bírja kegyed arczképét, s tiszteletérdemlő férje jelen­létében kedves Adéljének nevezi kegyedet. De még nincs vége, hallgasson csak! Kegyed bátyjának kegyed­­neli jelenléte, összetalálva az aljas rágalom napja és órájával, minek férjét áldozatul akarta tenni, pokoli ösz­­szeköttetések feneketlen mélységét tárja föl elöttem, s kegyednek szemébe mondom : „Verneuil asszony, kegyed ezzel az úrral titkosan­­ levelezett! „Verneuil asszony, kegyed ez úrral titkosan gyalá­zatos összeesküvést szőtt, minek sikere majdnem bi­zonyos vola ! PESTI NAPLÓ. Pest, dec. 19. A­mint hazánkban a néptanítói állomá­sok mindinkább javulnak, úgy több ösztön keletkezik út­jaink között is magokat e szép pályára képezni. A népta­­nítás és nevelés emelkedését ily jelenségek után bizton várhatni. Állításunk erősségéül közöljük azok számát, kik magukat a néptanítói állomásokra képezik, így jelenleg a pesti képezdében van 60 (első osztályú 38., má­sodik osztályú 22.) a szegediben 53 (első osztályú 27. másod.­oszt. 26.) az esztergom-érsekiben 49 (első oszt. 32. más. oszt. 17.) s igy összesen e három képez­dében 162 hallgató. Ide számíthatni azon 7 reáliskolás ta­nárjelöltet is, kik a pestvárosi reáliskolában nyernek el­méleti s gyakorlati oktatást. — Budáról jó hirt veszünk. A m. közoktatásügyi mi­nisztérium felhívására Buda községtanácsa az elemi a­l- tanitók fizetését 250 frtról 300 frtra emelte, az eddigi szabad lakást és szolajövedelmet ezentúl is meghagyván. — Szegszárdról értesiltetünk, miként ott özv. Hra­­bovszkiné a­ meghalván, mintegy 80 —100,000 pftra merő öszves vagyonát Szegszárd városa községének ha­gyományosa azon czélból, hogy e hagyományból uj tem­plom és iskola építtessék. Áldás emlékére! — L­o­n­k­a­y Antal „O­l­v­a­s­ó-k­ö­n­y­v­é“-nek I. kö­­te­t a m. közoktatási minisztérium által a magyar gymna­uiumos diáméra tankönyvül elfogadtatott. —­A Fáncs­y-a­l­b­u­m, e jótékony czélu munka iránt keletkező részvét kötelességünkké teszi, hogy tegnapi is­mertetésünk kiegészítéséül megjegyezzük, miként ez album közönséges példányának ára 3 s a diszkötésü példányé 5 pforint. isditi*. i ti i MA i1 — Az iparnak egy uj nemével ismerkedtünk meg. Nem hiába nevezik e századot az észdiadal korának. Már több­ször állítottuk, miként az ipar által fenségesíttetik az ut­­czák sora is, hogy még a leghaszontalanabb tárgynak is becs­értéket képes tulajdonítani az ipar. Mint bizton ál­líthatjuk, azon esetre, ha a jégszeszvilágítás a jövő őszig a főváros utczáin életbe (illetőleg lámpásba) nem léphet, az olajjali világítás bérlője az utczák kivilágítására sz. Já­nos és fénybogarakat fog használni, minélfogva e hasznos állatkák, a városliget fasorainak e phosphorizáló lámpásai a jövő nyáron gyüjtetni fognak. Az ez állatkákkal tett és folytatott kísérletek tökéletesen megfeleltek a várakozásnak , ily világító állatkákat minden este akár hányat láthatunk ut­­czáink lámpásaiban. Lám, ezelőtt haszontalanul repkedtek bokorból bokorba e földi csillagocskák s most az ipar lámpá­sainkba helyezi azokat, hogy a 10 -11 órakor hazatakarodó éji vándorok utait világítsák be. Nagy kár, hogy ez állatkák egy része 11 óra után elálmosodik vagy elhal s sö­téten hagyják sok helyt az utczákat. Tehát a jövő nyáron szedjünk fénybogarakat. íme a repetének nemcsak az olaj­tartalmú b­­­­­­­c­z­­­ben, hanem a fénybogárban is veszé­lyes ellene támadt. A jövő nyári vásár eredményének ki­mutatásában a kőris bogár mellett ott fog állani a sz.­jános- és fénybogár. — Az újpestiek nem fáradnak ki az emberiség oltárára áldozni. Alig tétetett le a kórház alapja, most egy bölcsőde felállításán fáradoznak. Az ottani gyármunkások ily hasz­nos intézetet nélkülözhetlenné tesznek. Hisszük, hogy nem sokára kisdedoródáról is gondoskodandnak. A jégverés ellen kölcsönösen bizto­sító magyar egyesület f. hó 12-én tartott köz­gyűlésében előterjesztett számadásokból azt látjuk, misze­rint ezen egyesületnél e folyó évben 1422 tag összesen 1,976,640 pftnyi értéket biztosított, mely összeg után — levonva a több éves tagok engedményeit s a folyó költsé­geket — 26,526 frt 9 kr. tiszta díjbevétel maradt, ezen összeg felosztva a biztosított termésekhez képest 171 kárvallott tagok között, és pedig : a veteményi szakban történt 115, s 45,669 frt 42 krra rugó károkra 23,748 frt 14 krt, ezen szakban 52%, — a szőlő­szakban pedig, az ide tartozó 56, s 7716 frt 26 krra menő károkra 2777 frt 55 krt, ezen szakban 36% kárpótlást eredményezett. Az összes károk tehát ezen egyesületnél 53,386 forint 8 krra mentek, tehát 7506 frt 37 krral többre, mint a lefolyt évben, s mégis, főleg a nagyobb részvét miatt, az eredmény a tavalyinál sokkal kedvezőbb. Ezen honi intézet fenállása óta kárvallott tagjainak 167,679 port 48 krra menő tetemes összeget fizetett ki, s az évről évre növekedő részvét után, melyre ezen köz­hasznú intézet a gazdaközönségnél talál, örömmel tapasz­taljuk egy részről, hogy annak jótékonysága és czélszerű­­sége mindinkább nagyobb elismerésre talál, más részről pedig, hogy az inger — a vagyont e tekintetben is őrizni, — valahára hazánkban is ébredni kezd. Bár a gazda közönségnél saját érdekében mielőbb átalánossá válnék e közhasznú honi intézet használata, miután a tapasztalás azt mutatja, hogy minél nagyobb valamely kölcsönösen biztosító intézetnél a részvét, — annál kielégítőbb eredményt is mutathat az fel. — Bajáról írják az „U. P.“-nak, miként ott a legköze­lebbi Miklósvásár alkalmával hamis 10 frtos pénzjegyek jöttek keringésbe, melyek számokkal és ser­essel kellő­leg el voltak ugyan látva, hanem az úgynevezett viznyo­­mat e szavakat mutatá fel: „majd megfizeti valaki.“ — T­e­m­e­svá­r­r­ó­l érkeznek hozzánk a következő sorok : „A ki életében sok jót mivelt, azt halála után is tisztelet illeti. Néhai F­e­l­d­i­n­g­e­r János urat, ki nemcsak a kereskedelmi világban működött 40 évig hasznosan, ha­nem ki az egyház és oktatás ügyében is mint a temesvári egyesült evang. protest, egyház gondnoka és felügyelője teljes hűséggel fáradozott, az által kívánjuk megtisztelni elhunyta után, hogy a végtiszteletkor Karner Vilmos

Next