Pesti Napló, 1857. március (8. évfolyam, 2137-2161. szám)

1857-03-01 / 2137. szám

49-2137. 8-dik évf­folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, s­érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása közötti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Vasárnap, mart. 1. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p Félévre...................8 frt p. p Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. ... . . i 1. • 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bé­mraetmenyek C1113. Alyegdij külön l0pkr.Magán vita 6hasábos petit soropkr. Szerkesztési iroda: Egyetem-ut­íza 2-dik szám, 1-ső emelet, PEST, mart. 1. Tájékozásul: IPest, f­ebr. 28. A mai nap legfontosabb híre két­ségtelenül azon tudósítás bebizonyulása, hogy a C­o­w­­­e­y 1. és F­e­r­u­k khán közti alkudozások, csakugyan eligazították az angol-perzsa vi­szályt. E közleményt nemcsak az efféle expecto­­ratiókban bővelkedő félhivatalos párisi lapokban, nemcsak a Palmerstonféle „Morn­ Post“-ban, de a „Nord“-ban is megtaláljuk, mely utóbbi oly sokáig játsza minden békehír irányában a kétkedő szere­pét. A perzsa és angol meghatalmazottak közvetlen egymáshoz közeledését tehát a perzsa nyelv, néze­tek­ és erkölcsökben annyira jártas Ousley ez­redes úgy látszik csakugyan létesítette, s így a gyors megegyezés érdekében mellőzték a párisi ka­binetnek mérsékelő és nagyon is mindenoldalú köz­benjárását ; más részről pedig Teherán­ és Sz.-Pé­­tervárából, hasonlag a békés kiegyezkedés érdeké­ben, szintén befolytak az alkudozásokra. Az orosz kormány fentartotta magának a békeokmány né­hány §-a módosítását, hogy a brit versenytárs per­­zsa-öböli vívmányaiért valami egyenértékű szerze­ményt magának tarthasson. Még pedig az angolok Karrak szigetén kereskedelmi ügynökségeket állí­tanak s Mohamorrát eufrati vaspályarendszerek ke­leti végpontjául jelölvén ki, megerősítik : azalatt Oroszország a Kaspi tenger és az Araxes felől fog délfelé előnyomulni. És ezen hódítást hír szerint egyelőre igazi brit, nem pedig orosz modorban akarják intézni . Tifliszből vaspályát akarnak Te­heránba vezetni, így biztosítván maguknak Perzsia éjszaki tartományait ugyanazon módon, a­mint az angol-ind társulat a sah déli birtokait készíti elő a bekebelezésre. Efféle manoeuvrek igaz, hogy nem nagy hasznára vannak a perzsa birodalom területi épségének, de a középázsiai „beteg“ most ennél­fogva mégis valamivel tovább húzhatja el, s Eu­rópa is örülhet, hogy az angolszászok és szlávok közti eldöntő harcz elhalasztatott. Bécs politikai köreiben magán tudósításaink szerint azon vélemény uralkodik, hogy a rögtöni fordulat az orosz kabinetnek Perzsiára vonatkozó politikájá­ban összefügg azon pénzügyi vereséggel, melyet az orosz vas­útterv eddigele minden nagyobb európai börzén szenvedett. Minden arra mutat, hogy egyelőre lehetlen is lesz Oroszországon kívül fölhajhászni a terveit vasutak kiépítésére szük­séges tőkéket, ha csak a kormány leghitelesebben be nem bizonyítja, hogy csakugyan komolyan meg akarja változtatni a czári politika eddigi progran­mját, s hogy figyelmét egyes egyedül nagy birodalmának ke­reskedelmi s iparügyi fölvirágoztatására fordítja, nem pedig újabb hódításokra. Ha Oroszország nem képes a londoni Cityben a legtökéletesb bizalmat gerjeszteni békés szándékai iránt, akkor legelső nagyszerű nemzetgazdászati tervével végképen meg­bukik,­­ és ezen bukás, tekintve hatásait, sokkal kártékonyabb volna ránézve, mint bármi vereség akár a diplomatiai, akár a katonai téren. Az utolsó előtti czikkünkben közlött adatok való­sága az Ausztria és Szardínia közti vonatkozások je­lenlegi állapotáról tökéletesen bebizonyult. A „Nord“ legújabb száma többi közt igen részletes közlemé­nyeket hoz ez ügyben, melyek indirect modorban nem egyebek a „Nord“ által minap közlött és tőlünk is megemlített levélnek c­áfolatánál. „ Nápolyból semmi örvendetest se hallani. Ő fel­sége úgy látszik indignatióval utasít el magától min­den, bármennyire tisztes közbenjárást. A chinai császár azon tette, hogy t. i. birodalmá­nak az európai hajók részére megnyitott 5 kikötő­jét, u. m. Cantont, Mamacsint, Macaon t, Hongkon­got és Shanghait ostromállapotba tette, eléggé ta­núsítja, hogy ő chinai felsége Pekingben cantoni helytartójának, Y­e h­urnák bárgyú magaviseletét jóváhagyta, s Angliával együtt minden Chinával kereskedést űző népnek, még magának Oroszor­szágnak is odaveti a kertük­t; mert az öt kikötő­nek ostromállapotba­ helyezése nyilván azon szán­dékot árulja el, hogy Cantonon kívül a többi, az európaiak előtt szerződésszerűleg megnyitott váro­sokat és kikötőket ismét valóságos chinai modor­ban hermetice elzárja. E kihívó határozat minden­esetre nagy bátorságra, nagy erélyességre mutat, csak hogy attól tarthatni, hogy még a fölkelők és csá­száriaknak egyesült s már említett homlokállást­­foglalása is a chinaiaknak sohasem kölcsönzene annyi erőt, mely szükséges lenne a Pekingben pro­­clamált Monroe-tan fentartására. Kantonból érkezett tudósítások szerint a chinaiak még mindig nagyon kevéssé hajlandók engedni, s az összeütközés mindig nagyobb mérvű lesz. A chinaiak lődözik az angolok által elfoglalt erődöket, sőt hadi­­dsonkokból álló tetemes hajóhadak a folyón hor­gonyt vetett gőzösöket is megtámadták. A megtáma­dásnak természetesen nem volt sikere, de a nagy gőzösöknek is bajos a chinai naszádokhoz hozzáférni, miután ezek sekély vízre vonulhatnak vissza. Ezért nyugtalanul várják Angliából az ágyunaszádok meg­érkezését. „Thistle“ kis gőzöst, mely a folyón a pos­tai közlekedést tartotta fen, dec. 3­)-dikán az utasok képében fedélzetére jött chinaiak hatalmukba kent­­ték. A hajón volt európaiakat kivétel nélkül, s a chinaiak közül is többeket lekaszaboltak, a hajót ki­rabolták s aztán felgyújtották. Seymour tenger­nagy egy osztály katonaságot szállított partra, s lő­­dözteté az elővárosokat, hol is — a­mint hirlik — két vagy három ezer ház jön lerombolva. A lázadók hajóhada Whampoában a császári csapatokkal egye­sült, s az európai hajók elhagyták a kikötőt. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Killirodahni szemle. th­y. Johnson életírása Macau­a­ tól, mely egy angol folyó­iratban („Encyclopaedia B­r­i­t­a­n­n­i­c­a“) nem rég megjelent, egészen új má­s össze nem zavarandó régibb Essaysei közti John­­sonról szóló czikkével , ismét azon ritka művek egyike, miket letenni nem lehet, míg az elsőtől az utolsó sorig át nem olvastuk. Johnson Sámuel ne­vezetes angol író volt, de ki sem korunkban, sem más nemzeteknél nem bir különös jelentékenységgel. Ő, ámbár korában kitűnő volt, mégis nem annyira iratai, mint rendkívüli egyénisége s azon roppant befolyás miatt nevezetes marad örökké, melyet ko­rában az angol irodalomra gyakorolt. Ezen gyönyörű olvasmánynak, melyet Macaulay ezúttal nyújt, vannak reánk nézve veszedelmes oldalai. Johnson a legfurcsább s gyakran nem széppé fajuló eredeti sa­játságok vegyü­lete ; az angol közönség s írói világ­ban van oly adag higgadtság, mely a Johnson-apo­­theosist élvezheti anélkül, hogy az eredetiség mániá­jától félteni kellene; a mi irodalmi világunk azon­ban még annyira benne van a „Sturm und Drang féle original gén­ek korában, miszerint egy rongyos sáros csizmájú angol génjét magasztalni némileg ag­gályos, nehogy megszaporodjanak a jó példa után kuszálthajú, szögletes viseletű, mosdatlan arczu és sá­ros csizmáju lángelméink, a mely kietlen Johnsoni­­ádokat ugyan vajmi szívesen megbocsátanak akár­hánynak, csak aztán Johnson nemes szivét, nagy el­méjét s szilárd jellemét is, sikerüljön oltaniok ma­gukba. Johnson született 1709. sept. 18-án. Már a gyermekben felismerhetők voltak a testi, szellemi s erkölcsi sajátságok, mik később a férfit kitüntették ; erős izomrendszer nagy gyengeséggel s ügyetlenség­gel párulva, rendkívüli mozgékonyság nagy hajlam­mal a lustasághoz, jó s nemes szív sötét, izgékony véralkattal. Öröklött betegségek torziták el arczát, a redőzék be a rezbőrét. Szegény szülőktől származva, az iskolákon nyomortól üldve küzdé át magát; eset­lensége, torzképei gúnytárgyát képezék bajtársainak, kik azonban nem kevesbbé rettegék őt, mint tanító­ikkal egyetemben hódoltak kora lángelméjének. El­hagyva a tanodák küszöbét, tudor czimre szegénysége miatt nem tehetett szert — csaknem harmincz évig nyomoran tengődött; betegsége már kora ifjúságában hypochondriává vált s búskomorsággá fajult. Állandó hivatalra nem birt szert tenni, mint segédtanító fe­­trengett hol itt, hol ott, valamely country gentleman baráti fedele alatt találva menhelyet, de hosszú füg­gést nem tűrt meg büszkesége, s ismét odább állt, holmi alárendelt irodalmi munkával keresve néhány guinét. E vándor élet folyama alatt szerelmes jön John­son, szenvedélyének tárgya Porter Elisabeth asz­­szonyság, egy özvegy, kinek gyermekei majd oly idősek voltak, mint ő maga. Közönséges szemlélő úgy találta, hogy e nő egy alacsony, zömök, vörös lény, mely ujnyi vastagságra mázolá magára a festé­ket, kiáltó színekbe öltözködék s falusi keresett ke­csességet szenvelgett. Johnson azonban, kinek erő­sek valának szenvedélyei s ki gyenge látása miatt nem birta a fehér festéket az arczber színétől meg­különböztetni, ki ezenfelül még soha sem volt egy finom nő körében, az ő „Titty“jében, mint nevező, az egész nőnem legszebb, legkecsesebb s miveltebb példányát látta. Szerelme őszinteségén nem kétked­hetni, mert a nő oly szegény volt mint ő maga. Ke­véssé becsülendő sietséggel fogadá el a nő e férfi aján­latait, ki jó formán fia lehete. Mindamellett e há­zasság némi apró czivódásokat leszámítva, boldo­gabb volt, mint várható vala. A szerelmes férj megérze első nászcsalódásainak benyomását, míg neje hatvannégy éves korában meghalt. Siriratán Johnson kiemelé annak bájait, s midőn egy ízben, sok idő múlva halála után, alkalomszerűleg róla megemlékezék, félig bohócz félig szomorú szivély­­lyel sohajta föl: a kedves teremtés­ így Macaulay. Házassága új erőfeszítésre kényszerítő, de korá­ban az írói pálya hálátlan, s Johnson kiválólag al­kalmas ember volt a kiadók szívtelen kapzsisága ál­tal kibányásztatni. Mikor Johnson hírneve fénypont­ján állt, s művein meggazdagodtak a kiadók, sokszor oly csekély dijt kapott, melylyel alsó rendű írók sem elégedtek meg. E szerint Johnson soká nyomor­gott , míg III. György trónra lépte után 300 font évi díja nem biztosítatott. Ekkor kezdődött életé­nk rég érdemelt derültebb szaka. De a hosszú nyomor követ­kezései holtig észrevehetők voltak rajta. Macaulay következőleg festi e különösségeit: „Modora sohase volt finom ; most durva lön. Kénytelen lévén kopott öltönyt, s tisztátalan ingeket viselni, szokásból pisz­kossá lön. Gyakran éhesen ülve le az étkezéshez, megszokta ételeit farkas módra befalni. Élte végéig, s a nagyok asztalán is oly mértékben ingerlék az ételek mohóságát, mint egy ragadozó állatnál, vagy saskeselynél. Kurtakocsmákban mivelt ízlése nem volt válogatón finom. Ha egy kelleténél tovább tar­togatott nyúl , vagy avas vajban sült tészta került eléje, oly sebességgel tömé magába, hogy erei meg­dagadtak, s homloka megizzadt. A szemtelenség, mely hasonló ínségben aljas vagy korlátolt elméjű embe­rekben kifejledt, nála vadsággá fajult; nem egyszer ütlegelő meg, kik őt megbánták vagy ingerlék.“ Iro­dalmi itészeti művei s nagy Lexicona által azonban megszilárdult tekintélye lassan kint; egy kis kör ala­kult, mely az ő nevéről Johnson clubbnak hiva­tott, s dictatori hatalommal birt kezdő írókat emelni, vagy megsemmiteni. E clubb egyik tagja volt egy Botwe­ll nevű igen köznapi ember, de Johnson korlátlan bámulója, ő minden lépten nyomon követé Johnsont,följegyzé minden szavát, tettét, mikről nap­lót vitt, s kivétel nélkül csodált mindent, mit mes­terétől látott hallott. És Botwell e jegyzetei még­is, Macaulay szerint, Johnson életiratának legjobb forrása. A dlalb egy másik tagja T­h­r­a­­­e György, egy gazdag serföző, ki Johnson nemes hű­ségü ba­rátja volt, kinek fedele alatt 8 családja körében részint a városban, részint falusi lakán, Johnson a legnagyobb figyelem s szívességtől körülvéve 16 évig lakott; ha elgondoljuk Johnson sajátságait — képzelhető, mennyi belátás, türelem, léleknemes­­ség, mennyi becsülés a szellem iránt lakott a derék serfőzőben, s családjában! Azalatt Johnson is egy kis házat szerzett, melyben könyvtárát tartó, s dolgozni szokott. E ház népessége a különösségek menageriája : „Háznépének fejévé úgymond M. egy öreg asszonyt tőn, kit vakság s nagy sze­génysége különösen ajánlt. Minden zúgolódása daczára még egy szintoly szegény asszonynak Mrs. Desmoulinsnek, kivel sok év előtt Staffordshi­­reben ismerkedett meg, adott házában menhelyet; ki­­vále leánya, és még egy szegény leány számára is talált helyet; egy vén kuruzsló, L e w e 11, ki bér­kocsisoknak s uteza-suhanczoknak eretvágni szokott s dij fejében egy darab szalonnát, egy pohár pálin­kát, vagy egy rézpénzt nyert, egészíté ki e különös menageriát.“— Johnson túlélte kor­társai nagy részét, barátait egymásután látta maga mellett el­­halni; a nemes Thrale nem volt többé; hátramaradt özvegye kissé hiú s tetszelgő létére uj kötelékekbe bonyolult, s hideg közönyt kezde éreztetni férje barátjával. Johnson, kit ez igen keserített, saját házába vonult vissza; betegsége nőttön nőtt; a legjelesebb orvosok fáradtak, de sikertelenül gyó­gyításában; szenvedései közt szelídült kedélye, s lemondással békült ki a közel halál eszméjével, me­lyet éltében mindenkor rettegett, s melyet 1784 dec. 13. nyugodt lélekkel s keresztény vallásúsággal fogadott. „Az igazság követeli annak elismerését,hogy annak közelebbi ismerete, mit ő maga szelleme s ke­délye ferdeségeinek nevezett, cs­ak azon meggyőző­dés megszilárdítására szolgálhat­, hogy ő nagy és nemes ember volt.“ így végzi Macanjay ezen élet­­irást, melyben ép oly finom s ér­dekes lélektani ta­­nulmányt, mint műalakját tekintve remek munkát nyujt a milliónyi tisztelőinek. Az első pesti fű­részlé- és gyalulóm­alom és fa-árugyár. E figyelemre méltó gyár részvényeseinek február 26-kán tartott közgyűléséről tegnap adtunk rövid jelentést. E soroknak tartottuk fen a társulat kelet­kezése felől s jelen állásáról elmondani mindazt, mit e tekintetben hiteles forrásból merithetünk. A gyárt 1853-ban Mast­on J. A. és Sárváry Antal urak alapíták a nevekre nyert gyárüzleti sza­badalmak alapján. A két alapító, hogy a vállalat nagyobb erővel kezdethessék meg, For­ró és Száky urakkal szövetkeztek, kik e szerint szintén alapító­kul tekinthetők. Az egyesített pénzerő (45,000 port) alapján s az Amerikából megrendelt gép segélyével a kis társu­lat a földunasoron szerzett telkén megkezdé a válla­lat működését. Az eredmény kielégítő, meglepő volt s nemcsak az alapítók reményét igazoló, hanem az ipar körében azon óhajtást keltő fel, hogy vajha má­sok részvéte is lehetségessé tétetnék. Ez óhajtásnak mind élénkebb nyilvánulása után az alapítók elhatárzák vállalatuknak részvénytársu­lattá alakítását. Ennek folytán a kibocsátott (1000 frtos) 150 részvény néhány nap alatt aláíratott s miután 1855-ben az alapszabályok felsőbb helyt megerősittettek, az első pesti fűrészlő-és gyalulómalom és faárugyár megalakult. A társulat e részvét mellett a kifejtés, a siker zálogát biztositá még két oly férfiúnak csatlako­zása által, kik szellemi és anyagi érdekeink körül kitűnő buzgalommal járnak el; e két férfiú Ü­r­­m­é­n­y­i József és gr. Károlyi István. A megalakult részvénytársulat az alapító - tulaj­donostól az újabb beruházásokkal 60,000 ft értékre emelkedett gyárt átvevén, miután ők ez érték erejéig az új társulatban részt venni késznek nyilatkoztak, eddigi fáradozásul s az átengedés által a társulatra ruházott előnyök fejében részökre 20 ingyenrész­vény íratott s a választmányba állandó tagokat meg­választattak. Meg kell jegyeznünk, hogy a múlt évek pénzvi­szonyai mellett is a részvényesek részlet-befizetései pontosan teljesítettek, mi mindenesetre a vállalat iránti bizodalom egyik tanújele. Minélfogva az igaz­gató választmány azon előnyös helyzetbe jutott, hogy a gyár kifejlődésére, működésének kiterjesztésére a szükséges intézkedéseket megtehette. Mennyiben teljesíti az igazgató választmány e hi­vatását, felismerhetjük a következő adatokból. A gyártelekkel szomszédos telkek megvásárlása után telekbirtoka, mely a földunasoron jelenleg há­rom utczára szegellik, 1223 □ ölnyi területet nyert, melynek értéke az épülettel együtt 78,900 pft. Gróf Károlyi István ur készsége s szívessége folytán Uj-Pesten a kikötő közelében 8400 □ öt te­lek szereztetettt, hol oly munkálatok fognak gyár­tatni, melyek nagyobb tért igényelnek, mint házkel­lékek, háztetők, hajók, hordók. Gépek szereztettek; a gyár fakészlete szaporitta­­tott s asztalosmühely hozatott be. Az 1856. febr. havában tartott közgyűlés tehát az üzletnek megkezdését elrendelte. A vállalat iránt folytonosan emelkedő részvét szük­ségessé téve a visszatartott 250 részvény kibocsátá­sát is, minélfogva az üzlettőke 400.000 ftra fog emel­kedni. Az immost közölt momentumok a társulat fejlődési időszakára vonatkoznak. Hogy azonban az utóbbi két év alatti fejlődés dimensiójáról is kellő ismeret­tel bírhassunk, meg kell a következőket jegyeznünk: A társulat birtoka 1855. jan. 1-én 528 □ ölnyi telekből állott, melynek értéke 20,000 frt volt. 1857. jan. 1-én a pesti telek 1223 □ öl, érték 78,900 frt s az újpesti telek 8100 □ öl s érték 40,073 frt. A vállalat 1855. jan. 1-én egy gőzerőműves birt most 3 ilyennel bir s gyaluló, fürészlő, mélyitő és körfürészgépei stb 17-tel szaporodtak. A munkások száma 1855-ben 19, 1857-ben 66.­­Az Üzlettőke 1855-ben 45,000 most 184,503 frt.­­Érdekesnek tartjuk ezek után a múlt Üzletév ered­ményét megemlíteni. A gyalulógép (1836-ban) 77,000 különféle deszkát gyalult meg. A tőkefürész 115-­ db fatörzset fűrészelt el czölöpökü­l és deszkákul. A lemezfürész 159,000 □ láb egyszerű lemezt állított elő, stb. Jelenleg a gyár a következő tárgyak előállításá­val foglalkozik. 1. Deszkák és czölöpök. 2. Gyalult deszkák. 3. Lemezek. 4. Rakládák. 5. Mindennemű asztalos munkák. Azonban, mint már máskor is említik, a gyár mű­ködését az üzlet más ágaira is kiterjesztendi, így legközelebb gazdászati épületek előállítására s hor­­dókészítésre fog vállalkozni. Említettük, miként a gazdászati épületek készítése a társulat buzgó el­nöke Ü­r­m­é­n­y­i József ur O­­ga indítványára fogad­tatott el. A hordókészítés terve Mass­on úrtól ered. E két szép eredményt ígérő vállalat életbelépteté­sére a szükséges intézkedések megtétettek, a kellő gépek megrendeltetvén. Új Pesten fa­szárító intézet fog felállítatni, kétévi szükségletre fakészlet szerez­tetett be. A febr. 26-kán tartott közgyűlés e javaslatokat el­fogadta s nemsokára a gyár által készítendő épüle­tek mintarajzai szét fognak küldetni. Rövid idő alatt az életrevalóság, a jó kezelés , a vállalat élén állók buzgalma im ily eredményre juttatták e gyárt, melynek részvényesei máris (5% kamat mellett) 4% osztalékban részesülnek. Ez osz­talék annyival inkább meglepő, mert a társulat jöve­delmének 13-ad részét tartaléktőkéül fordítja, s ha­bár a gépek javításának kiadásai az évi költségve­tésben foglalják, e czim alatt 10% vonatott le. Aztán még a részletes befizetők is részesültek 5% kamatban. A vállalat, mint láthatjuk, méltán megérdemli az illetők teljes figyelmét. A londoni gyapjukereskedés 1856-ban. London, febr. 22. (Ered. lev.) *** A gyapjú értékét Nagybritanniában taval kizárólag a gyapjú utáni tudakozás és a gyapjú­­készlet közti arány határozta meg : a­mint a készlet csökkent, úgy emelkedett az ár, és meg­fordítva. A drága pénznek nem volt semmi más befolyása az üzletre, csakhogy — kapcsolatban a nagy árakkal — távolt tartó a üzérkedést, rábír­ván a gyárosok legnagyobb részét, hogy csak a köz­vetlen szükséglet fedezésére szorítkozzanak. Ha már tekintetbe veszszük, hogy az üzlet, külső viszonyok­tól függetlenül, napról napra élénkebben fejlődik ki, s hogy nemsokára várhatjuk az Egyesült államok­­ beszállított gyapjúra kivetett vám megszüntetését , akkor a legközelebbi árakat bizonyosan nem kivéte­les, de szilárd alapon nyugvó rendszerinti áraknak nézhetjük. Minden szakember meg van győződve a felől, hogy — kivéve vagy politikai vagy pénzügyi forradalmakat, mikre pedig egyhamar nincs kilátás — a gyapjúárakban többé nem várhatni tartós rea­­ctiot , s ez oly körülmény, mely kivált a magyar termelő figyelmét méltán igényli. Mert, ha a tudakozás, fölidézve a nagyobb szükséglet ál­tal, nagy árak mellett is folyvást nő, akkor a terme­lés növesztése annyival inkább kifizeti magát, mert most Magyarország lesz, szállítási esz­közeinek könnyítése folytán, a legkö­zelebbi eladó a világpiac­on, valamint­­hogy Magyarország is képes leggyorsabban fedezni az épen nyilatkozó szükségletet. A gyapjútermelőre nézve nem lesz érdektelen egyetmást megtudni a legkitűnőbb gyapjúfajtákról. Az ausztráliai gyapjú csaknem valameny­­nyi ország gyáraiba utat nyitott magának ; ausztriai gyárakban is sokféle kísérlet létetett e gyapjúval, itt azonban a kísérletek általában véve nem eredmé­nyeztek oly sikert, mint másutt. E gyapjú minősé­gére nézve újabb előmeneteleket kiváltképen az új­­zélandi gyapjú tanúsított: ezen gyarmat azonban a nagy árak daczára sem igen lendült fel, s hír szerint a juhtenyésztők nagy része barom-, lótenyésztésre s más jövedelmezőbb keresetmódokra adta magát, úgy hogy egyelőre kilátás sincs reá, hogy Új-Zélandból tetemes­ gyapjúszállítmányok érkezzenek. Az ausz­tráliai juhtenyésztés egészben véve csak a tengerpart mellékén űzetik, miután beljebb vízhiány uralkodik. A fokföldi gyapjú termesztése az utóbbi két év alatt csaknem kétszerte nagyobb lett, s a gyapjú minősége is dicséretesen emelkedett. Ennél fogva a nagyobb ár, melylyel e gyapjú most bir, in­kább csak látszólag, mint igazán nagyobb ár. A keletind gyapjú hasonlóképen kie­­légítőleg gyarapodott, s eléggé keresett is volt, ha-

Next