Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)

1858-01-01 / 2387. szám

. ítécs épen erődítményei miatt sok alkalmat­­alattinak volt kitéve, és sok kárt szenvedett. Szint­úgy az 1848-ki forradalomkor. Ezen általános ..tekinteteken kivü­l sp­e­c­i­a­­­i­­sabb okokat is hoz fül a journalistika, melyek a' dec. 20-ki 'rendelet messzeható következm­ényeit il­­lustrálják. Csak a főbbeket említjük. A várfalakkal­ együ­tt omlik le azon előítélet, mely a belvárost az elővárosoktól­ elválasztó­­és a bástyáza­­tokon belőli lakásokat, raktárokat, boltokat aristocra­­taibbaknak,­­előkelőbbeknek­,és becsesebbeknek tün­­tetté föl, mint a szellős, egészséges és­ széles utczáju külvárosokét. Elenyészend az egyedáruság, mely egy csapatka háztulajdonos kezébejá­tszotta számos ipa­rok és kereskedő sorsát. Ej háztulajdonosok a kik hat­­hónaponkint zsarnokilag uralkodtak annyi család la­kása (és keresetei fűtött, és iszonyú magasságra csi­­gázták a házbért, most­anár új é­s hatalmas verseny által fognak követeléseikben korlátoltatni. Azon hatás, melyet a bolti és lakbér aránytalan nagyságai a kézmű­­­vek és élelmi­szerek drágítására gyakorolt elenyészik, s még mielőtt a várárkok betöltetnének és az építendő házak alapkövei letétetnek,már érezhető leend a háttér­ csökkenése és annak jótékony befolyása az árukra és terményekre. Továbbá 400 ház és nyilvános épület építése számos ipari és technikai előkészületeket idéz elő; temérdek munkásnak fog kenyeret és foglalatos­ságot szerezni; mi igen nevezetes dolog korunkban, midőn a nagy városok prolétastátusa annyi gondot okoz a kormányoknak. Végre az államépületek, színház, műcsarnokok és magánosok palotái, melyek a nyert’ új téren szaba­don, kényelmesen fognak kiterjeszkedni, Bécs szép­ségét tetemesen emelik, s magának az ódon és sötét tekintetű belvárosnak is csinosbítására lendületet fog­nak adni. KÜLFÖLD. Fr­­ancziaország. A „Moniteur“ dec. 28-tól jelenti a hivatalos részben, hogy Napóleon császár B­a­u­m­­­b­a­c­h bárót a h­e­s­s­e­n­i választófejedelem rendkí­vüli küldöttét, és meghatalmazott miniszterét dec. 27-kén magán­kihallgatáson fogadta, ki is szerencsés volt ő cs­ felségének a hesseni választó­rend nagy szalagát, valamint a választó­fejedelemtől egy levelet átnyújtani. A nem-hivatalos rész élén pedig a „Moniteur“ kö­vetkező jelentést hoz : „Scheele­­r belső titkos taná­csos, és Pain­eb­erg uradalom főbirája Holstein­­ban, szerencsés volt ma (dec. 27-kén) bemutattatni a császárnál Dánia képviselő minisztere által.“­­ A „Nat. Zig“-nak Párisból dec. 27-től írják a dán ügyben : Dánia itteni barátainak felette nehezen esik a helyzethez alkalmazkodni, azonban azzal vigasz­talják magukat, hogy Németország az elhatározó pil­lanatban nem fog egyesülten fellépni. Sokan megje­gyezték, hogy Frigyes hesseni herczeg, párisi rö­vid tartózkodása alatt a császárral kétszer, és pedig hosszasabb ideig értekezett. A „Constitutionnel“-nek a dán-holsteini ügyben hozott, s általunk tegnap közlött czikkére megjegyzi a­„Neue Pr. Zig“ „Mi Rence­­ur szavára elhisszük, hogy ama levelezői tudósítás (Braunschweigból) nem­hivatalos kútfőből eredt, de azt senki sem hiszi neki, hogy „Feder úr, a Constitutionnel braunsch­weigi le­velezője“ létez. B­e­n­é e azon állítása, hogy ,ő a lap tudósításaiban kifejezett nézetekért felelőssé nem tétethetik, nem állhat meg. Arra jöhet elő eset, hogy valamely lap hibás tudósítást vesz fel, de mihelyt az levelezőinek megengedi, hogy­ politikai elmélkedé­sekbe merüljenek, ezeket az ő saját nézeteinek kell tekinteni, hacsak azokra­ nézve fentartással nem él. Bármint legyen a dolog, mi ismételjük ez alkalom­mal, hogy az úgy­nevezett kormánylapok, a „Moniteur“ kivételével, rendszerint nincsenek inspirálva, azon­ban rendkívüli esetekben parancsot kapnak, hogy ezt vagy azt mondják, ilyen vagy ,olyan értelemben be­széljenek, így történt ezúttal is. A „Constitutionnel“ Németországban a közvéleményt mindenféle dán su­­gallatú perfid czélzásokkal saját kezére és felelőssé­gére igyekezett megsérteni; ma ugyanő kénytelen azt felsőbb parancsra jóvátenni.“ — Ugyanazon, lap czáfolatba ereszkedik a minisz­teri „Zeit“-tál, mely, mint annak idejében mi is jelen­tős, az északi udvarokhoz intézett bizonyos rendkí­vüli franczia küldetésről beszél. A „N. Pr. Ztg.“ sze­rint erről berlini hivatalos körökben mit sem tudnak, de a dolognak benső valószínűsége sincs, mivel — úgymond — az ily missio Francziaországnak a hol­­steini ügybe való beavatkozása lenne, tehát ellentét­ben fogna állni M­o­u­s t­i­e­r marquis nyilatkozataival. — A „D. Alig. Ztg.“ párisi,,levelezője is tudni akarja, hogy a dunai fejedelemségek kérdése meg van oldva, még pedig oly 'értelemben, hogy az unió mellett buzgó hatalmak az egyesítés ellenzőihez fog­nának csatlakozni, ha ez utóbbiak a párisi­ c­onferen­­tián többséget nyernének. Ez eset a párisi levelező­ előtt annál valószínűbb, mivel a megoldást valameny­­nyi hatalomnak óhajtania kell, megoldás pedig egyel,­­ül ezen uton várható. E szerint a lipcsei lap levele­­zője azt akarja mondani, hogy­ a többségyelvének el­ismerése csupán az uniót pártolói hatalmaknál van még, az ellenkező csoportulatra pedig ki nem terjed. Mikor lesz e tapogatózásnak vége, még mindig, nem lehet biztosan megmondani, mert a párisi congressus összejövetelére nézve egy bécsi lapnak dec. 29-től még, mindig, csak annyit táviratoznak, hogy az alkal­masint január végén,­vagy február első napjaiban fog megtörténni.­­ A „Moniteur de la Flotte“-lapnak Taio-Hae­­bel (Marquesas szigetek) azt írják, hogy B­u­go 1 ten­gernagyba ki aug. 16-kan „Perseverante“ fregaton érkezett meg, az ottani franczia állomást jó állapot­ban, eleséggel ellátva, és a benszülöttekkel jó egyet­értésben találta. Csupán a T­a i p i-V­a h i törzszsel, mely még mindig a cannibalismusnak él, volt R­o­­senzweig hadnagynak több ízben összeütközése. E törzsből aug. 22-dikén több harczos még a­ franczia missio területére is betört, hogy ott két fiatal leányt­ elfogjanak, és azokat meghalt főnökük halottas szel­lemeitek megáldozzák. Bugol’ tengernagy a fran­­cziák lesz hű harczosok segélyével e törzs ellen egy hosszú,Erdővel körülvett völgy felé portyázatra indult, s a Taipu Valak élénk védelem közben mindig hátrább vonultak. A francziák „szövetséges főnökök óhajtá­sához képest“ minden falut leégettek a völgyben, s csupán a kenyérfákat és kókusz­pálmákat kímélték­meg. — T u n i s b ó 1 mint a távírda dec. 29-ről jelenti, azon­ tudósítás, érkezett Párisba, hogy a bey minisz­terei,, é­s a­zultán képviselői a Francziaországnak megígért reformok végrehajtását ,elhatározták. — A dec. 29-ei távirda utján értesülünk, hogy a franzia államtanácsnak az uzsora-törvények eltörlése iránti ülése, mely rit­kán vala tartandó)­ elhalasztód­tott azért, mivel a császár roszul van. Értesülünk to­vábbá, hogy a franczia bank a maga dis­­contoját 5 százfok­ra szál­­­ította le. Az uzsoratörvény eltörlése felől egyébiránt a kölni lapnak azt írják, hogy e­ tárgyban a vélemények épen úgy szétágaznak, mint a mezői biztosítások országos központi pénztárának­ felállítása tárgyában. Hir sze­­rinti’az,császár’ a' kamatláb teljes,, szabadsága mellett van; az, államtanács elnöke Baroehe­ur az 1807- diki törvény revisióját szinte kivágja, s a kereske­delmi miniszter Boucher sincs egészen e kívánat ellen. Ellenben a feszálló törvényt határozottan védi P­a r­­­e is az államtanács 2-ad elnöke. Miután a birák többsége, és a fensőbb papság csaknem egyhangúlag az uzsoratörvény eltörlése ellen van, tehát azt hiszik, hogy ezen kérdés, hacsak az államtanács legközeleb­bi nagyülésében megoldásra nem kerül, határozatlan időre fel fog napoltatni. .— A fölfüggesztett „Presse“ lap felett Millaud és R o u y urak közt lefolyt­ per akként döntetett el,­­hogy az első a lap politikai vezetését kapja,­az üz­leti ügyvezetést R o u y uá nyerte meg­— Néhány nap óta arról beszélnek Párisban, hogy a nagy opera igazgatását dr Vér­on veszi át. A jó öreg kövér doctorról azt tartják, hogy­ szerencsés ke­ze van s aztán még Meyerbeer is él. — Az új év felé Czartoriszka herczegnőnél a sze­gény beteg lengyelek javára tartatni szokott adásve­­vés, mint írják, ez idén nagyon látogatott. Tudomás szerint az árusnők előkelő delnőkből állanak, kiknek mindig sikerül czikk­eiket magas áron adni el. Az adásvevés dec. 31-ig tart. /jj— Párisban dec. 27 -én egy Canning lordtól érkezett oly tartalmú sürgönyről beszélnek, mely sze­rint legközelebb Calcuttából Chinába 2400 ember kül­dethetnék el.­­ Napoleon hg dec. 31-kén vendégséget adand, melyre főleg azon tábornokok lesznek hivatalosak, kik a krimiai hadjárat veszélyeit vele osztották. Pe­dig igazán-e vagy igaztalanul — jegyzi meg egy né­met lap levelezője —közönségesen úgy tartják, hogy a császár unokaöcscse a háborúban magát hősül ki nem tüntette, a­miért a herczeg a népéletnek tárgya is lett. Olaszország, Nápoly és Sziczilia. A decem­ber 16-kai f­ö­ldi u­dv­l­ásr­ó­l következőleg­­ tudó­sítják az „Alig. Zig“ot Nápolyból, dec. 21-kétől : „A dec. 16-dikai földrengés, melynél Nápoly s leg­közelebbi környéke ezúttal nagyobbrészt csak a ré­mülést áltotta ki, Salerno tartományban s Cala­bria“ egy részében iszonyú pusztítást és rombolást okozott. Maga Salerno roppant sokat szenvedett. A fen­a, nem jelentéktelen helység­ majdnem egé­szen romhalomba dőlt; Pa­du­sá­ban 100 háznál több dőlt össze, S­a­­dinában a székesegyház tor­nyával együtt, Pál­mában a csendőrség laktanyája, mely az ott szállásoló csendőrosztályt romjai alá te­mette, ,s több ,más helyen is nagyszámú magánházak részint beomlottak, részint összedőléssel fenyegetnek. Potenzában, B­a­s­i­­­i­cat­a tartomány fővárosában egyetlen ház sem maradt sérü­letlenü­l. A kormányzó palotája, a főtörvényszék épülete, kórház, laktanya, a jezsuiták collegiuma, mindezen épületek oly nagy mértékben szenvedtek, hogy egyikbe sem lehet lépni világos veszély nélkül. A város egész lakossága kuny­hókban és bódékban tanyáz, melyeket a legnagyobb sietséggel törekedtek elkészítni. Tito Marsico­­nuovo, Laurenzana és Brienza helységek majdnem egészen romban hevernek, Vignolának pedig kétharmada. V­i­g­g­i­a­n­o, C­a­r­v­a­r­ó­, A­n­z­i és A­b­r­i­o­l­a egykor mind igen virágzó helységek iszonyú kárt szenvedtek. Hány ember találta sírját annyi városban és faluban a romok alatt, hány cson­kult és sérült meg veszélyesen, ezt­ még eddig szá­a­mokban kitenni nem lehet. Ezek száma minden esetre nagy leend. A földingás iszonyatos volt. Magában Nápoly városában, oly távol a földrengés saját képein középpontjától, még a legbátrabb sem tartóztathatta meg magát a rettegéstől. A capodimontei csillagda igazgatója az első rázkódás tartamát 4-5 másod­perezre teszi, a másodikét pedig, mely az elsőt két percz múlva követte, 25 másodperezre; valóban irtó­zatos oly földrengésnél, mely oly sok ideig tartott! Én első emeleten lakom, de csak megkapaszkodva valók képes magamat lábaimon fentartani. Oly embe­rek, kik az ötödik vagy hatodik emeletben laknak, a háznak ide­s­tova ingadozását s a fedélzet gerendá­­zatának irtózatos recsegését és ropogását , nem képe­sek elég élénken festeni. Ily körülmények közt igen természetesnek tűnik föl, hogy az itteni lakosoknak is több mint fele sietett lakhelyét elhagyni, nyakra­­főre sietvén a szabadba életének megmentése végett.­­A nép nem tudom, mily oknál fogva egyenesen azt hitte, hogy ez irtózatos természettünemény még a jö­­­vő éjjel is minden esetre ismétlődni fog. Miért is irít Nápoly másodszor is, részint kocsikon, részint szén­­tűz mellé keveredve a nagyobb tereken és szélesebb utczák közepén tanyázott. Hogy az orvosoknak a legközelebbi időben elég foglalatosságuk leend, nyil­ván­való. Menni időre még mindig érezhetők apróbb rázkódások. Az iszonyú csapás,a­mely ez országot súj­totta, tehát még nem érte véget. A Vezúv e­közben tökéletes csendességben viseli magát; lávapatakjai elapadtak, kráterjei csak kevéssé füstölögnek. Turin, dec. 28. A Ratazzi miniszternek nem­sokára bekövetkezendő visszalépéséről I hír mindin­kább nagyobb határozottsággal lép előtérbe.’ Utódjául M­o­no­­­e lovagot említik. Dunai fejedelemségek. Morvaországból írják, hogy a Párisból nemrég Jászvásárba visszatért V­ógoridesz­kgnő, férjének a kajmakamnak azon biztosítást hozta onnan, hogy Francziaország részéről jövendőben nincs mitől tartania. Még­ azt is beszélik, hogy a kgne­­ki Párisban sok barátra tudott szert tenni, többféle kecsegtető ígéreteket is­­ kapott férje részére. Bukarest­ből deci 21-én írják, hogy a hatalmas­ságok biztosai az ad hoc divánok működéséről a pá­risi tanácskozmánynak, szóló jelentéssel készen van­nak.-- Ezen munka közben nagy véleménykülönb­ség uralkodott az európai bizottmány kebelében. Ausztria,­­ fényes Kapu és Anglia biztosai külö­nös nyomatékot kívántak a jelenségben helyeztetni arra, mennyire törekedett az oláh díván, egybegyű­­lése legelső napjától kezdve, a Törökországtól való formaszerű­ elszakadásnak útját egyengetni. Ezen né­zetüket a divánnak az­on két végzésével támogatók, melyeknek egyike az egyesült fejedelemségek­­ ortho­dox egyházának bármely más felsőbb egyházi ható­ságtól való függetlenségét, másika pedig az egyesült fejedelemségek határszéleinek megigazítását kívánja. A fejedel­emségekbeli orthodox egyház a szambuli metropolitától függ; a k­ét fejedelemség határszélei pedig csak azon esetben szorulnának igazításra, ha önálló ország alakításáról volna szó. Mind a két eset­ből világosan kilátszik az ottomán birodalomtól el­szakadás vágya. Ezen aggályokat az unionista ha­talmasságok képviselői nem akarták betétetni a párisi tanácskozmánynak szóló jelentésbe. A végzés az lett, hogy a bécsi és párisi tanácskozmány pél­dájára , az európai bizottmánynak jegyzőkönyve terjesztessék elem­el a biztosok nézetei s szavazatai egyenként olvashatók. -- Amerika. Hírlik, hogy több indiai törzs segítséget ajánlott a kormánynak a mormonok ellen... (­W­a­­­k e­r­r­ő­l azt hallani, hogy a Colorado-tor­­kolaton át a S. Juan folyóra jutott s Martinez tábornokkal együtt már meg is támadta a costari­caiakat Cast­riában és S.Carlosban. Martinez,,mint hírlik, egyenesen meghitta volt W­a­­­k­e­r­t, s ez utób­bi a nicaraguai követ Friss ári megegyezésével cselekedett. Azt is beszélik, hogy ezernél több fegy­verfogható emberrel rendelkezik s hogy erejéről s az ügy állásáról eddig se Nicaraguában se Costaricában nem ítéltek helyesen. Tiszai kölcsön. O cs. kir. Apostoli Felsége a tiszaszabá­­lyozási társulat részéről munkálatainak gyorsabb ke­resztülvitele végett felveendő kölcsönt illetőleg a kereskedés, ipar és közmunkálatok miniszteréhez kö­vetkező legfelsőbb kéziratot intézni méltóztatott „Kedves foggenburg lovag! Azon szándékkal, hogy a Tiszaszabályozás közhasznú vállalata elővites­sék s annak gyors keresztülvitele megkönnyítessék, továbbá, hogy Magyarország királyságom s a szerb vajdaság s temesi Bánság lakosainak jólétük iránti gondoskodásom újabb jele adassék : a tiszai társula­tok képviselőinek kérésére megengedem, hogy ön e képviselőkkel egyesülten tizenöt millió forint erejéig kölcsönt köthessen és hogy az államkormány részéről a kamatok pontosan befizetése s a tőke törleszt­­ésére szükségelt törlesztési öszvegek iránt a kezes­­ség elvállaltassék. . „E kezesség folytában az államkormányzat teljesített minden fizetésért, az építő egyletek a­­szes kölcsönösszegből nyert ősziét arányában , mint adósok fizetéskötelesek lesznek s a kamatra , törlesztésre szükségest összegek az egyes épitőkerüle­­­tekre (consortiumokra) az 1856. oct.9-ki törvény szabá­lya szerint (a. 1.1. 194 lap) tétetnek át és a kölcsön kü­lönös zálogbiztosítékául szolgálandó illetményi járulék útján hajtatnak be. A kölcsönöszvegek alkalmazása a szükséglet arányában az építő egyletek meghallga­tása után történik s a tiszaszabályozási középponti felügyelőség által e felől évenkint teendő számadás a tiszai egyletek képviselői által megvizsgálandó és aztán közzé teendő. E rendelet végrehajtásánál ön belügyi­ és pénz­ügyi minisztereimmel egyetértve járand el, a kölcsön megkötésére vezető értekezletek eredményét pedig megtekintés és véghatárzát végett nekem előterjesz­­ten­i. Bécs, december 27-kén 1857. Ferencz József, s. k. E S T I POSTA. Pest, dec. 31. — Miként egy Jászvásárról hozzánk érkezett ma­gánlevélből értesülünk, a jobbágykövetek által bea­dott körlevélnek az ad hoc díván általi el nem foga­dása a legleverőbb hatást gyakorolta. E panaszlevél indítványozója Kogolnicsán Mihály követ. E ritka jellemű nemes férfinak méltó társa Krakly Demeter, szintén követ, ki egy másik panaszlevelet indítványozott, mely az ország alsó nemessége fekvő vagyonának a főbb családok általi magokhoz raga­dását tárgyalja. E panaszlevélnek dec. 24-dikén kelle a diváni ülésben fölolvastatni. (Tisztelt tudósítónk megkü­ldé nekünk a jobbágyok fölszabadítása tár­gyában szerzett panaszlevél oláh eredetiét, melyet gégész terjedelmében közlendőnk. Birjuk tudósítónk ígéretét, hogy az alnemesség m­egzsákmányoltatásra­a vonatkozó panaszlevelet is megküldi nekünk.) -- A belga „Indépendance“ dec. 28-ról kapott pá­risi tudósítások után igen finom h­ajszálhasogatásokba bocsátkozik, hogy kifejtse, miszerint a dunai fejede­lemségek ügye a kiegyenlítéstől távol van. Meglehet — úgymond — hogy Francziaország hajlandó elis­merni, miszerint Moldva-Oláhország egyesítése, úgy mint a románok kivánják, idegen fejedelem alatt, Európa jelen körülményei közt nem valósítható. Azonban Francziaország a maga európai állásának, s keleti politikája tekintélyének tartozik azzal, hogy ezen ügyet fogytig védelmezze. Ez azonban nem gá­tolja Francziaországot, hogy oly újjászervezés vita­tásába bocsátkozzék a többi hatalmakkal, mely az unió után azok erkölcsi és anyagi szükségeinek leg­inkább megfelel. Sokkal határozottabban c­áfolja meg a belga lap azon tudósítást, mintha a sugzi csatornára nézve a kí­vánt­­egyetértés el volna érve. Egy Marseilleből ka­pott sürgöny máltai tudósítások után nemcsak azt mondja, hogy a Porta a vállalat megengedését Pe­ri­m sziget kiürítésétől függeszti fel, hanem hozzá­teszi azt is , hogy az Egyesü­lt Államok tá­­mogatják a Porta ellenszegü­lését, s he­lyeslik azon egybeköttetést, melyet az e két kérdés közt felállított. Ha e példát más hatalmak is követik, akkor L­e­s­­s­e­p­s urnak meggyűlik a baja, s meg T­h­e­u­v­e­n­e­t urnak is, kiről, mint egy dec. 30-diki távirati tudósí­tás mondja, Stambulból azt jelentik, hogy a tö­rök fővárosban kibékü­l Si lako­sát rétidezett» .:) ly - s­zultán miniszterei mindnyája*^ **■ fagyvezér is hivatalosak valának. Ugyanazon tudósítás jelenti, hogy B­o­u r q u n ‘y­­ír Parisban megkezdte bucsu-látogatásait,­­ januári első napjaiban bécsi állomására visszatérend. Végre Párisból ugyancsak dec. 30-kától azt, is je­­entik, hogy a miniszteri tanács e napon a tailemk­ - ban gyűlt össze, és hogy a börze hangulata kiadne, s rendkivül élénk. — A legújabb tengeren.turiani posta, mely 19-kén érkezett Triesztbe. A calcuttai hirek nov. if­jéig terjednek, a hongkongiak nov. 14-kéig. A cal­cuttai hirek igazolják Lucknow fölmentését, de mig­­oznak valami, újat. Azt, a­mit a­­távirat kiemel, hogy [Jerard ezredes, ki Narnulnál megverte a lázadó­kat, a csatában elesett, — már említettük velt. Ki­emeli továbbá a távirat L­ay­a­r­d megérkezését Bom­­bayba. A Times bombayi tudósítója (dec. 4-ről) ho­­szasan írja le, a­miket már többnyire közöltünk. .1­i újabb részletek közt fontosabbak e körülmények : „Ontrain és H­a­v­e­r­o­c­k megfogyva bár de törve nem“ várták elsánczottan a segélyt. Biztos állásban voltak, csakhogy támadólag nem léphettek föl. A kis seregből sept. végéig 63 tiszt sebesült meg és hullott el. On­tram és Havelock kapitány is sebet kap­.­­tak volt kanjaikon. L­it­c­k­n­o­w fölmentését hossza­sabban, de nem világósabban adja elő tudósító, elis­­mervén, hogy térkép nélkül lehetlen a hadi operatio­nal érthetőleg a hír, s ily térképpel Lucknowre- i­g az angol közönség sem bírt eddig. — A Morn­ Post jelenti, hogy angol részről " .id­­szabályokhoz nyúlnak Peking ellen, ha a ez utá­ni őrség nem lenne elég a chinaiakat engedékenységre bírni. A Globe dec. 28-ai száma pedig egy hivatalos sürgöny folytán írja, hogy mihelyt As­h K­uriuu­m tábornok Chinába megérkezik, azonnal támadást in­téznek Canton ellen. Ide vonatkozó távirati hírek még a következők: Mr. R­e­e­d, az amerikai szövetsé­ges államok követe november 5-kén Hongkongba ér­kezett. „Amerikai orosz gőzös Sanghajből ismét" visszatért oda Put­iát­in gróf orosz felhatal­mazottai fedélzetén, kinek a chinai udvarral foly­tatott alkudozásai sükernélküliek maradtak volna. A brit haderő a­­chinai vizeken szemlátomást nö­vekedik, s bizonyosnak állíthatni, hogy a franczia haderői közreműködik az angolokéval. A legközeleb­bi modalitások azonban még nem tudvák. Cochin Jehina ellen a francziák még semmi támadó lé­pést sem tettek. A Canton folyón semmi neveze­tes nem történt, de többnemű előkészületek létetnek a bekövetkezendő operációkra. Ezek, mint mondják, már 17-én fognának megkezdetni. Asburnham tábora k 18-kán akart Calcuttába utazni. Sir M. Seymon ,■ ad­­m­irál a vörös lobogó elen admiráljává neveztet­ett ki. Ted elhagyta Cantont, a lázadókat Sehaon-king mel­lett megtámadandó Sanghajban rendelet bocsáttatott, ’ mely az idegeneknek megtiltja az ország belőjét,.­­kirándulásaiknál az ebibeki szabott törvények'­ ■' nem hágni. A pekingi hírlap nov. l­­é-' *át, közli, melyben a. csa '■ kn­. -úti szemle' elhalaszt,!aái­­kéri, miuu-_ 'mezésével s a hajt ■ megsemmisítése, Gazdasági és urk­uuacsitási Pest, defe. 31. Időjárát: lanyha, engedő, eset. A gyapjúvásár még mindig igen von­tatottnak mai­tko­­zik, s jóllehet az Arak, összehasonlítva a leg­köz . ..bbi Lipót-vásárról 2—3%-ttal is , magasabbra e­melked­tek már vádkint; az egész formálom még­is igen cse­kély jelentőségű, mivel a gyapjú eladók még min­dig igen visszatartózkodók. A mai hetivásáron a bonaforgalom igen csekély jelentőségű volt; az ik.lét folyama fölemlítésre sem méltó. Br. ?• 1. Kitüntetés. Már több ízben figyelmeztettük a me­zőgazdákat illetőleg a baromtenyésztetet a K­­o­­­z­­da F. J. korneuburgi kerületi gyógyszerész által ké­szitett m­arh­atáplala és gyógyporra s annak tö­l oldalú előnyeit, s ezen por használatának eredi ny dús sükerét, a legtapasztaltabb mezőgazdák­és A­la­lomorvosok csalhatatlan és hiteles bizonyítva­i nyomán kimutattuk. Most őszinte örömünket kell ki­fejeznünk a fölött, hogy K w i z d a ur közhasznú tö­rekvését a legmegtisztelőbb módon oly egyesült ál­tal látjuk elismerve, melyről sem részrehajlósá­got, rém megvesztegethetőséget sem az itéletbeni ille­­­telenséget föl nem tehetni. A bécsi középponti állat­­védegylet igazgatósága ugyanis K­wizda urnak­ az egylet­ diszérmét a következő, igen hizelgő irat m­el­lett küldötte meg : „Tisztelt úr! A bécsi középponti állat­védegylet igazgatósága nov. 8-kán tartott ülésében elhatározta, az egyesület legtevékenyebb tagjait diszéremmel tün­tetni ki. Ezek közt megjelenik ö­nnek neve is . ígért ön a második, ki — nem gondolva gúnynyal és meg­vetéssel — Alsó-Ausztriában fiók-egyletet alapított­ át lévén hatva azon meggyőződéstől, hogy csak a nyerseség és durvaság gyökeres kiirtása által mozdít­­­ható elő az emberiség valódi jólléte. Ezen felül tisz­telt uraságod az ön által feltalált, úgynevezett finn-» neuburgi martin táp- és gyógyporral elvit­­hat­lan érdemet szerzett magának, mert a kijelölt íé­­­ségekben tett kísérletek mindig k­e­d­v­e­z­ő ,e­r­e­d­ményre vezettek, s a felöl győztek meg :ben- é­nünket, hogy mi ennek e porban oly gyógysza­­köszönhetünk, mely által a kuruzsolásnak, melynek igen is gyakran állatkínzás szokott járni nyomában, jó eredmény nyel gát vettetik. Az alálírottaknak preis van szerencséjök ide mellékelve az egyesület tiszte­­letérmét azon kéréssel megküldeni, hogy azt egy oly messze kiterjedő társulat tiszteletének jeléül tekintse, az egyletet pedig humanitási törekvéseinek­­ eredmé­nyei által mint eddig, úgy ezután is önhaszonkere­lés­ nélküli tevékenysége által gyámolitni szívesked­jék. Dr. Caste­ll i J. F. elnök, Khuen főtitkár.“ E méltán m­e­g­é­r­d­e­m­l­et­t kitü­ntétés E.»v­i­r­ár­a kér. gyógyszerész úrnak ösztönzésül szolgáland, hogy törekvéseit egy részről a humanitás javára és terjesz­tésére, más részről a mezőgazdasági érdekek előmoz­dítására ezután is folytassa. Felelős szerkesztő : Báró KEMÉNY ZSIGMOND

Next