Pesti Napló, 1858. február (9. évfolyam, 2413-2427. szám)
1858-02-04 / 2413. szám
,9-dik évf folyam.PESTI NAPLÓ. Csütörtök, febr. 4. Szerkesztési iroda: Egyetem-ttezá 2-dik szám, 1-ső emelet. Szerkesztő szállása Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak" Ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre,postán , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 6 frt pp. Évnegyedre . . 5 frt — kr. pp. Félévre ... . .. 11 frt pp. Félévre . . . 9 frt 30 kr. pp. Hirdetmények dija: Előfizetés nyittatik PESTI NAPLÓ 2 és 5 havi folyamára, ugyan. 1. Vidékre postán küldve Február és martius hónapokra 4 frt. Február — junius hónapokra 9 frt. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, febr. 4. Tájékozás. (Fk.) Már vagy két hét óta tudjuk, hogy Párisban — „montes parturant“, a lapokban már most némi eleszét veszszük annak, ami ott születni fog, s ami csakugyan nem lesz ártatlan egérke! Olvasóink ismerik az államtanács által már elfogadott, s most a törvényhozó testület elé kerülendő javaslatot, ehhez hasonló törvényt egész Európában nem ismerünk, s Francziaország bátran fogja elmondhatni, hogy törvényhozása e téren — páratlan! Sértésnek tartottuk volna — ámbár az eszme igen közel fekszik, e törvényt az 1819- dikiekkel párhuzamba állítani, hanem miután az indítvány maga amaz 1819-ki törvényekre hivatkozik, valamivel fesztelenebben lehet a dologról beszélni. A második restauratio idején, Decazes minisztériuma alatt valósággal oly állapot létezett, aminő most teremtetni akar; az 1819. jan. 9. törvény a sajtószabadságot megállapitá ugyan, hanem a censura tettleg megmaradt, s az írók üldöztettek s elnyomattak, a hol és a mint csak lehetett. Politikai tekintetben gyanús (!) egyének már 1818-ban az eskütszékek alá állíttattak ugyan, s az úgynevezett prévetialis törvényszékek eltöröltettek, hanem heyőkbé lépett a „secret“ azaz titkos bebörtönzés, misden előleges, sokszor még utólagos bírói vizsgálat nélkül is; ha valamely „gyanús“ egyén aztán egész éven át tömlöcében ült, anélkül, hogy tudná, miért? s végre kibocsáttatván, elégtételt kívánt, azt mondták neki : hát nem elégtétel az, hogy ismét kibocsátottunk?! Igaz, hogy ez eleinte csak alattomban „per nefas“ történt, hanem jövő évben „per fas“ ugyanezt tették; a „lui sur la liberté individuelle“ (1820. márt. 26.) szerint mindenki, a ki ellen a felségsértés gyanúja fenforog, három miniszter kivonatára börtönbe vettethetett, s három hónap múlva törvényszék elé vala állítandó; a „lui sur la publication des journaux“ (1820. márt. 31.) a censurát ismét behozta; a protestánsok vallási szabadsága sok helyütt megsértetett stb. . . . Menjünk e még tovább ama sötét kori szak vázolásában? Emlékeztessünk-e arra , mint kisérte vagy nyomban követte e rendszabályokat Berry hg meggyilkoltatása (1820. febr. 13.) a katonai összeesküvés (1820. aug. 19.) az úgynevezett keleti összeesküvés, a Grard - departementbeli fondorlatok és így tovább ?! Megtalálja az ember mindezeket minden jóravaló kézikönyvben, mi pedig csak azért hozzuk fel, hogy megmutassuk, miszerint az, mit most Francziaországban meg akarnak kísérteni, nem új és hogy már 40 év előtt nem volt sikere, van pedig a szándékolttal épen ellenkező. Az akkori Francziaország azonban 40 éves forrongás által szétzilált, felbomlott, alapjaiban megingatott vala; a restaurált dynastia fülében szünetlenül zúgott a szilonai sziklához lánczolt sasnak szárnycsattogása és XVIII. Lajos minden hiúsága mellett is érezte, hogy az usurpatorral sem lángeszűségre, sem népszerűségre nem mérkőzhetik. Azért kapaszkodott oly görcsösen hatalmához , hogy körmeit még a nemzet húsába is verte, azért folyamodott kétségbeesett eszközökhez, mik által állását, a mint csak lehetett, — aláásta. Minő különbözők a körülmények most! A forradalom hét év óta le van terítve, a többi Európa nyugodt, s örömest ismeri el a franczia császár érdemeit; ez érdemek oly nagyok, hogy az állítólagos trónkövetelők akár melyikét is háttérbe szorítják, s III. Napóleon még népszerűség tekintetében is mindezekkel versenyezhet. Mi indokolhatna most oly törvényeket, miket a józan ész mindig kárhoztass mik legfölebb a legkétségbeesettebb viszonyok közt némileg kimenthetők ?! Igen, a józan ész kárhoztat minden ilynemű törvényt, mégpedig igen egyszerű okból. A legjobb törvény sem biztosít ugyanaz ellen, hogy alkalmaztatása által néha néha egy-egy ártatlan nem fogna futtatni, de a törvénynek nem szabad már a priori, nem szabad már elvben is olyannak lenni, hogy bizonyossággal előreláthatni, miszerint száz eset közel kilenczvenben ártatlant fog sújtani, s hogy a még fenmaradó tíz eset közöl kilencben a büntetés a vétekkel semmi arányban nem álland. Ismételjük : majdnem minden törvénynél szükséggé válik, egyes esetekben valamicskét a végrehajtó belátására, eszére s szivére bizni, és a helyes útnak kitalálását értelmétől s becsületességétől várni; ha e tulajdonok nincsenek meg benne, akkor — fájdalom — egyik másik, hanem mindig csak kevés esetben a törvény helytelenül fog alkalmaztatni és igazságtalanság elkövettetni. De mindent nem szabad a végrehajtóra bizni, mert hisz akkor nem kellene törvény, de kellenének ám angyalok és nem gyarló emberek, kik — bármily magas állásúak is — bővében vannak a hibáknak és gyöngéknek és nem ritkán a szenvedély, az elfogultság hatalma alatt állnak. Az angol büszkén mondja: „házam — erősségem;“ a törvény szent a polgárok úgy miként a végrehajtó előtt s e törvény oly világosan szól, a mint csak szólni lehet. Bűn nélkül büntetés ott nem képzelhető; a „politikai gyanú“ ólom súlya nem nehezedik ott senkire ; mindenki tudja, mi szabad, mi nem; e kettő közt nem elmosódó, hanem szabatosan kijelölt határ van, az ember szinte látja s kézzelfoghatja, úgy hogy észrevétlenül soha át nem léphet rajta; a társaság két nagy csoportra oszlik, olyanokra, kik a törvényt tisztelik s olyanokra, kik ellene vétnek; azon középosztály, mely se nem vétkes, se nem teljesen tiszta, mely törvényszék elé nem állítható, de mégis gyanús szemmel kísértetik, ezen föld és ég, erkölcsi élet és halál, tisztelet és megvetés közt lebegő osztály ott nem létezik. A törvény ujjal mutat a megbélyegzettre, de akihez nem férhet, az büszkén követelheti, hogy a királynőtől kezdve az utolsó matrózig mindenki becsületes embernek tartsa. E középosztályt csak oly határozatlan, ködös törvény teremti és szaporítja, minőt most Francziaországban akarnak hozni; ez szüli azon „gyanús“ egyének csapatjait, kikre innen is onnan is csak úgy félszemmel néznek az emberek s kiknek végre sem tudja megmondani senki, hogy mit vétettek tulajdonképen ?! Az angol sajtó úgyis minden alkalommal gúnyolva utal azon különbségre, mely Angol- és Francziaország közt leginkább a törvényhozás dolgában létezik, nem kellene e különbséget még kirívóbbá tenni........... Azt mondják, hogy Napóleon császár a szóban álló törvényt, mielőtt a törvényhozó test elé bocsátaná, még egyszer visszavette; bár többé ki sem adná, legalább az eddigi alakban nem! Ha jó barátjai ellenállása nem tette figyelmeztessé e törvény czélszerűtlenségére, ügyelmetessé tehetné azon roszul palástolt öröm, melylyel ellenei e törvénytervet üdvözölték ! Dunahajózasi okmány Ausztria, Bajorország, Törökország és Würtemberg közt 1857. nov. 7-kéről, (Köttetett Bécsben, nov. 7-kén 1857. Az illető ratificatiok kicseréltettek Bécsben, jan. 9-kén 1858.) Nos Franciscus Josephus Primus, divina favente dementia Austriae Imperator; Hungáriáé, Bohemia e, Lombardiáé, et Venctiarum, Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae, Galiciae, Lodomeriae et Illyriae, Rex; Archidux Austriae; Magnus Dux Cracoviae; Dux Lotharingiae, Salisburgi, Styriae, Carinthiae, Carnioliae, Bucovinae, superioris et inferiors Silesiae; Magnus Brinceps Transilvaniae; Marchio Moraviae; Comes Habsburgi et Tirolis etc. etc. Notum testatumque omnibus et singnlis, quorum interest, tenore praesentium facimus : Quum secundum stipulationes tractatus die 30. Mártii 1856 Lutetiae Farisiorum iuiti, quo a Nobis et Augustissimis ac Potentissimis Pricipibus, Britanniáé Hiberniaeque Regina, Francorum nec non Omnium Russiarnm Imperatoribus, porro Sardiniae Rege atque Magno Osmanorum Sultano, accedente quoque Augus TUDOMÁNY IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Külirodalmi hajtóvadászat. 1. Az evés művészete. 2. Hegelnek is neki megy a kritika. Gyermeknevelés , bot és bonbon. 3. Eugen szabadi herczeg élete Arnethtől. Halm összes művein elavult újdonság. Y. Ihy. Múlt évben jelent meg Geroldnál Bécsben Halm összes műveinek gyűjteménye, hat kötetben. Halm neve a magyar művelt közönség előtt is ismeretes . Griseldis és a Vadon fia a magyar színpadon nem kevesebb szerencsével fordultak meg, mint a németen , sőt találkozott még, ki a ravennai viador magyarításával is jónak látta szaporítani a kritikátlan s indokolatlan fordításokkal úgyis elözönlött nemzeti színházi repertoirt. Ki az a Halm ? mily állást foglal el a német színhalomban ? azzal nem csoda ha mi nem törődtünk. Halm ausztriai hazai költő, tartózkodása s irodalmi működésének s szerencséjének hazája Bécs, de a fenebbi kérdésekre a jó bécsiek is legfölebb annyit tudnak válaszolni, hogy a hires költő valódi neve báró Münch-Bellinghausen, a cs. udv. könyvtár őre. Itt nem létezik valódi irodalmi ítészet, ennélfogva nincs közvélemény. Az emberek becsödültek Halm valamennyi szindarabjai adatására; tapsoltak vagy nevettek és szidkozódtak a mint jött; de nem igen kérdék, mit érnek e darabok ? sikerök érdemelt-e? mily méltánylásban részesül Halm a napi sikernél magasabb szempontokból induló irodalmi történészeiben ? Őt máig is dicsőítik vagy becsmérlik ítélet nélkül, mert nem tudják, mily arányokat foglal el irodalmi hatálya az összes német irodalomban; mert ezt magát is — Goethe nevén és Schiller néhány drámáján kívül nem ismerik, mert a németországi irodalmi életen kívül álltak és állnak. Mit szólnak tehát Halmról a német irodalmi ítészek? mily jelentékenységet tulajdonítanak műveinek ? Schmidt Julian német irodalomtörténetének 1200 lapoldalából Halmra csak négy oldal jutott, bővebben és más szavakkal de lényegben ugyanazt írja róla Gottschall: melegebben méltányolják az idealisták, de tulajdonkép csak a nagy színházi közönség az, mely őt feltétlenül elismeri. „A fényes, nem mindig szabatos képi nyelv, hangzatos vers, rhetori pathos, mely közönségességtől se ijed vissza, de a közönség rokonszenvét mindenkor megnyeri, mindenekfölött meleg költői kedély, mely saját érzéseiben hiszen, egy ideig Halmot a német szin kegyenetévé tevék. Szini ügyessége jóval túltesz a mai realistákon, és elrejti látásunk elől lelki szegénységét, s jellemzései valótlanságát.“ Nem lehet találóbban jellemezni Halm musáját, mint e néhány sorban Julian Schmidt tévé. De ezen ítészet még kiegészítendő. Halm jellemzése nem csak valótlan, hanem jellemei egyáltalán valótlanok, lehetlenek,eszménytorzképek.Tekintsük bár Griseldist, Ingomárt, vagy a viadort, s ebben a viador mesternek leányát (Licisca), mindegyiknek alapja egy hamis ideal, mely se nem létez, se nem eszményi, (költői értelemben). Mert az eszményiség a tökélynek egy képzelete, mely kívánatos, mely után törekedni legalább is nem absurd. — Halm eszményei absurdok. Griseldis, ki egy pajkos indokból, mert férje fogadott a királynéval, hogy neje szerelme minden ki-1 sértetet kiáll, az egész darab alatt kinoztatik, nem egy szenvedő nemes hölgy tragikai hatását teszi reánk; e hatás hasonlít ahhoz, melyet egy ketreczbe zárt tömött lúd, kínzási rendszere gyakorol reánk. Percival előadja nejének, miként a király egy pairjének e mésal- Vancea által annyira felbőszült, hogy gyermekét meg akarja öletni; és ő — Percival — mint ha vazall, mindennek aláveti magát, de királya haragját el nem viselheti. Egy részről tehát egy barbár kort kell képzelnünk, mint a történet hátterét, különben az egész história lehetlen; csak vad korban ölhette volna meg a király vazallja gyermekét, csak vad korban lehet e nőt ilyesmivel ijeszteni. De e vadsággal, hogy fér meg e vazalli hűségérzet ? képzelhető-e ily ázsiai önalárendeltség egy vazallban ? hisz a vazalli hűség már a fejlődő keresztény miveltség bimbója volt, mint hiheti el ezt róla neje? s ha elhiszi, lehet, hogy meg ne vesse férjét ? Nem, ő szereti, és tűr, és hagyja magát kínoztatni. De mikori megtudja, hogy az egész csak játék volt, fogadás — az eddig jámbor szolgálói jellemű nő — egyszerre a női méltóság fogalmainak magaslatára emelkedik, s megveti férjét! — Az egészben se kor, se jellemek, se indokolás nem bírnak a komolyság legcsekélyebb szinével is; egy triviális érzelgős mese gyerekdajkák számára. És mily nagy volt e mű szinpadi sikere mégis! E siker a német szinirodalomnak a Halmot megelőzött korban való viszonyaiból, mik ismeretesek s az emlitett rendkívüli szinpadi ügyességből magyarázható meg; de még inkább azon mélyebben fekvő okból, mivel Hanni polgárias érzelgősségü eszményei a német nagyközönség érzületével teljesen öszhangzók. — Egy ilyen ártatlanul elkinzott Liba-Griseldis valamennyi varró- és divatárus leánynak s férjétől gyengédtelenül sámfázgatott burgernénak kénytengerekbe került eszménye. — És ez az Ingomár, ki ín naturalibus, alig hogy egy kis kivalybőrrel takaródzik, már philosophál; a szív redőiben az én nem énjét, a szerelem abstract eszméjének gyakorlati negatióját kutatja : lehet e kétség, hogy ezen egy teotoságban már nyilatkozó Hegeli szellem viszhangra ne leljen a bölcsész nemzet nagy többségénél ? — Továbbá még egy teszi népszerűvé Halmot ; ő lelkesedni is tud, s reflexiókban is gazdag. De lelkesedése nem azon csak kevesek által utánozható sasröpte, mely a vakító napig fölszáll, vagy felhők rémeibe; ez egy kényelmes házi szárnyas állat röpte, melyen mindenki követheti. És reflexiói egy szépenhangzó nyelvvel betakart közhelyek vagy keresett sületlenségek. Mi a szerelem ? Mikor szűnik meg a szerelem ? — csak a föltünőbbek, de még korán se a legjellemzőbbek e nemben. Mindamellett Qalm, ha nem nagy talentom is, de jelentékeny az újabb színirodalomban, termékenysége s sikere által. Igaz ugyan, hogy Griseldis, Vadon fia és a viadoron kívül valamennyi művei elhangzottak; (nem rég adatott az „Adept“ a bécsi várszínházban, de teljes részvétlenséggel fogadtatott) de színirodalmi tevékenysége egészben véve, sokoldalú talentumot tanúsított. Az idealismus korában Griseldis, vadon fia, épen úgy a kor szüleményei voltak, mint a viadorok a német Nemzetiségi érzetre spekuláltak; s midőn Klytemnostra sikere mutatá, hogy az a classicitás terén is aratható babér, mert a nemzet drámai irodalma újjászületését türelmetlenül várva minden jó új darabban uj irányt, s minden uj irányban már a regeneratio tényét hajlandó üdvözölni Halmur is atissimo ac Potentissimo Borussiae Rege constitutum fuit, juris gentium normas pace Viennensi anno 1815 stabilitas, ad Danubium flamen adaptandas esse, in consilio permanente regnorum Danubio adjacentium, navigationis legibus invigilante, inter Plenipotentiarium Nostrum atque illos ac Augustissimis ac Potentissimis Principibus, Bavariae Rege, Magno Osmanorum Sultano et Rege Würtembergae delegatos, quibus etiam juxta dictae pacis Parisiensis tenorem Commissarii Principatuum Danubiensium, Moldáviáé, Serbiae et Walachiae accersiti adsisterant, cum in finem peculiaris conventio inita et signata fait tenoris ad verbum sequentis . Miután az 1856 mart. 30-diki párisi szerződés elhatározta, hogy a bécsi congressusokmány által elhatározott s a folyóként hajózást illető s szlárdul megállapított elvek a Dunára is alkalmaztassanak, és hogy egy a parti államok: Ausztria, Bajorország, Törökország és Würtemberg küldötteiből álló bizottmány, kikkel a három fejedelemség biztosai, miután előbb kineveztetésük a magas porta által jóváhagyatott, fog behelyeztetni, hogy az említett folyó hajózását e szerint rendezze, e czélból küldötteikké, még pedig: Ő Felsége Ausztria Császára , miniszteri tanácsosát a kereskedelmi, ipar, s középitészeti minisztériumben nemes Blumfeld Ferencz Szerafint, a királyi németalföldi csillagos tölgy koronarend komikárját, a császári orosz Wladimir rend negyedik osztályának vitézét. Ő Felsége Bajorország királya , Dr. Daxenberger Ferencz Sebestyén, a királyi ház és a külügyek minisztériumában tanácsost, a kir. bajor, Sz. Mihályról nevezett érdemrend lovagját, a cs. ausztriai Ferencz József rend, valamint III. Károly királyi spanyol rend komikurját, a 4-ik oszt. kir. porosz vörös sasrend lovagját, a kir. görög megváltó rend tisztjét, Ő felsége az ottománok császára , ő fölsége főconsulát, Garabed Artin Davoud- O g h 1o u-t, a negyedik osztályú Medjidie rend tulajdonosát, a 3-ik osztályú kir. porosz vörös sasrend, a kir. németalföldi tölgykoronarend, és a kir. portugáliai Krisztusrend lovagját sat., Ő felsége Würtemberg királya , Müller Adolf miniszteri tanácsosát a belügyminisztériumban, a cs. ausztriai Ferencz József rend komikurját, és biztosaikká a magas porta helybenhagyásával : Konaky-Yogoridés Miklós herczeg exoja, Moldvaország kaimakámja ; Dr. Steege Lajos postelniket, a harmadik osztályú cs. orosz Sz. Anna rend lovagját; Karageorgievitsch Sándor herczeg, Szerbia fejedelme ő fensége senátorát Krisztics Fülöpöt, jogtudort, akik a D. Sándor herczeg a magassága, Moldvaország karmakámja Rosett Miklós grófot nevezték ki. A felnevezett kiküldöttek a három biztos kizártával, jó és kellő rendben találtatott fölhatalmazásaik kicserélése után, mint a parti államok bizottmánya megalakultak, s miután mindenek előtt magukat az e bizottmánynak, a bevezetésben fölemlített szerződmény VII. czikkének l-ső és 2-dik számai által kitűzött feladat megoldására hivatva érezték, erre nézve a következő határozatokban egyeztek meg : I. czikk. A hajózás a Dunán azon helytől fogva, hol e folyó már hajózható, egész a Feketetengerig és a Feketetengerből az említett helyig, a kereskedésre vonatkozólag, úgy az áru, mint a személyforgalomra nézve tökéletesen szabad legyen, e mellett azonban a jelen hajózási okmány határozatai valamint a folyamrendőrségi szabályok is szigorúan megtartandók. II. ez ik k. Minden kizáró szabadalmak a Dunáni hajózásra, valamint minden olynemű kedvezések a hajózási üzletben, melyeknek bárminemű társaságok