Pesti Napló, 1858. február (9. évfolyam, 2413-2427. szám)

1858-02-04 / 2413. szám

^9-dik évi folyam. PESTI NAPLÓ. Csütörtök, febr. 4. Szerkesztési iroda: Egyetem-ütczá 2-dik szám, l-sö emelet. Szerkesztő szállása Angol királynő 53. sz. A lap szellemi rdszét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlcn levelek csak' Ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendök. Előfizetési feltételek: Vidékre,-po s tán I Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 6 írt pp. Évnegyedre . . 5 frt — kr. pp. Félévre ... I .. 11 frt pp. | Félévre . . . 9 frt 30 kr. pp. Hirdetménvek diia: Előfizetés ny if fatik PESTI NAPLÓ 2 és 5 havi folyamára: ugymii. 1: Vidékre postán küldve Február és martins hónapokra 4 frt. Február — junius hónapokra 9 frt. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. PEST, febr. 4. Tájékozás. (Fk.) Már vagy két hét óta tudjuk, hogy Párisban — „montes parturiunt“; a lapokban már most némi elöizét veszszük annak, a mi ott születni fog, s a mi csakugyan nem lesz ártatlan egérke! Olvasóink ismerik az állam­tanács által már elfogadott, s most a törvény­hozó testület elé kerülendő javaslatot, ehhez hasonló törvényt egész Európában nem isme­rünk, s Francziaország bátran fogja elmond­hatni, hogy törvényhozása e téren — párat­lan! Sértésnek tartottuk volna — ámbár az eszme igen közel fekszik, e törvényt az 1819- dikiekkel párhuzamba állítani, hanem miután az indítvány maga amaz 1819-ki törvényekre hivatkozik, valamivel fesztelenebben lehet a dologról beszélni. A második restauratio idején, Decazes mi­nisztériuma alatt valósággal oly állapot léte­zett, a minő most teremtetni akar; az 1819. jnn. 9. törvény a sajtószabadságot megállapitá ugyan, hanem a censnra tettleg megmaradt, s az írók üldöztettek s elnyomattak, a hol és a mint csak lehetett. Politikai tekintetbén gyanús (!) egyének már 1818-ban az esküt- székek alá állíttattak ugyan, s az úgynevezett prévőtialis törvényszékek eltöröltettek, hanem he'jőkhé lépett a „secret“ azaz titkos be­börtönzés, misben elöleges, sokszor még utó­lagos bírói vizsgálat nélkül is; ha vala­mely „gyanús“ egyén aztán egész éven át tömlöczben ült, anélkül, hogy tudná, miért? s végre kibocsáttatván, elégtételt kívánt, azt mondták neki : hát nem elégtétel az, hogy ismét kibocsátottunk?! Igaz, hogy ez eleinte csak alattomhan „per nefas“ történt, ha­nem jövő évben „per fas“ ugyanezt tették; a „lói sur la libertó individuelle“ (1820, mart. 26.) szerint mindenki, a ki ellen a felségsér­tés gyanúja fenforog, három miniszter kivána- tára börtönbe vettethetett, s három hónap múlva törvényszék elé vala állítandó; a „lói sur la publication des journaux“ (1820, mart. 31.) a censurát ismét behozta; a protestánsok vallási szabadsága sok helyütt megsértetett stb. . . . Menjünk e még tovább ama sötét kor­r szak vázolásában? Emlékeztessünk-e arra , mint kisérte vagy nyomban követte e rendsza­bályokat Berry hg meggyilkoltatása (1820, febr. 13.) a katonai összeesküvés (1820, ang. 19.) az úgynevezett keleti összeesküvés, a Grard - departementbeli fondorlatok és igy to­vább ?! Megtalálja az ember mindezeket minden jó- ravaló kézikönyvben; mi pedig csak azért hozzuk fel, hogy megmutassuk, miszerint az, mit most Francziaországban meg akarnak kí­sérteni, nem uj és hogy már 40 év előtt nem volt sikere, va y pedig a szándékolttal épen ellenkező. Az akkori Francziáország azonban 40 éves forrongás által szétzilált, felbomlott, alapjaiban megingatott vala; a restaurált dynastia fülé­ben szünetlenül zúgott a sz. ilonai sziklához lánczolt sasnak szárnycsattogása és XVIII. Lajos minden hiúsága mellett is érezte, hogy az usurpator-ral sem lángeszűségre, sem nép­szerűségre nem mérközhetik. Azért kapasz­kodott oly görcsösen hatalmához , hogy kör­meit még a nemzet húsába is verte, azért fo­lyamodott kétségbeesett eszközökhez, mik ál­tal állását, a mint csak lehetett, — aláásta. Minő különbözők a körülmények most! A forradalom hét év óta le van terítve, a többi Európa nyugodt, s örömest ismeri el a franczia császár érdemeit; ez érdemek oly nagyok, hogy az állítólagos trónkövetelők akár melyi­két is háttérbe szorítják, s III. Napoleon még népszerűség tekintetében is mindezekkel ver­senyezhet. Mi indokolhatna most oly törvénye­ket, miket a józan ész mindig kárhoztass mik legfölebb a legkétségbeesettebb viszonyok közt némileg kimenthetök ?! Igen, a józan ész kárhoztat minden ilynemű törvényt, még pedig igen egyszerű okból. A legjobb törvény sem biztosit ugyanaz el­len, hogy alkalmaztatása által néha né­ha egy-egy ártatlan nem fogna sujtatni; de a törvénynek nem szabad már a priori, nem sza­bad már elvben is olyannak lenni, hogy bi­zonyossággal előreláthatni, miszerint száz eset közöl kilenczvenben ártatlant fog sújtani, s hogy a még fenmaradó tiz eset közöl kilencz- ben a büntetés a vétekkel semmi arányban nem álland. Ismételjük : majdi em minden törvénynél szükséggé válik, egyes esetekben valamicskét a végrehajtó belátására, eszére s szivére bizni, és a helyes útnak kitalálását értelmétől s be­csületességétől várni; ha e tulajdonok nincse­nek meg benne, akkor — fájdalom — egyik másik, hanem mindig csak kevés esetben a törvény helytelenül fog alkalmaztatni és igaz­ságtalanság elkövettetni. De mindent nem szabad a végrehajtóra bizni, mert hisz akkor nem kellene törvény, de kellenének ám angya­lok és nem gyarló emberek, kik — bármily magas állásúak is — bővében vannak a hi­báknak és gyöngéknek és nem ritkán a szen­vedély, az elfogultság hatalma alatt állnak. Az angol büszkén mondja: „házam — erős­ségem;“ a törvény szent a polgárok úgy mi­ként a végrehajtó előtt s e törvény oly vilá­gosan szól, a mint csak szólni lehet. Bűn nél­kül büntetés ott nem képzelhető; a „politikai gyanú“ ólom súlya nem nehezedik ott senki­re ; mindenki tudja, mi szabad, mi nem; e kettő közt nem elmosódó, hanem szabatosan kijelölt határ van, az ember szinte látja s kéz­zelfoghatja, úgy hogy észrevétlenül soha át nem léphet rajta; a társaság két nagy cso­portra oszlik, olyanokra, kik a törvényt tisz­telik s olyanokra, kik ellene vétnek; azon középosztály, mely se nem vétkes, se nem tel­jesen tiszta, mely törvényszék elé nem állít­ható, de mégis gyanús szemmel kísértetik, ezen föld és ég, erkölcsi élet és halál, tiszte­let és megvetés közt lebegő osztály ott nem létezik. A törvény ujjal mutat a megbélyeg zettre, de a kihez nem férhet, az büszkén kö­vetelheti, hogy a királynőtől kezdve az utolsó matrózig mindenki becsületes embernek tartsa. E középosztályt csak oly határozatlan, kö­dös törvény teremti és szaporítja, minőt most Francziaországban akarnak hozni; ez szüli azon „gyanús“ egyének csapatjait, kikre in­nen is onnan is csak ngy félszemmel néznek az emberek s kiknek végre sem tudja meg­mondani senki, hogy mit vétettek tulajdon­képen ?! Az angol sajtó úgyis minden alkalommal gúnyolva utal azon különbségre, mely Angol- és Francziaország közt leginkább a törvény- hozás dolgában létezik; nem kellene e kü­lönbséget még kirívóbbá tenni ........... Az t mondják, hogy Napoleon császár a szó­ban álló törvényt, mielőtt a törvényhozó test elé bocsátaná, még egyszer visszavette; bár többé ki sem adná, — legalább az eddigi alak­ban nem! Ha jó barátjai ellenállása nem tette figyelmeztessé e törvény czélszerütlenségére, ügyelmetessé tehetné azon rosznl palástolt öröm, melylyel ellenei e törvénytervet üdvö­zölték ! Dunahajózasi okmány Ausztria, Bajorország, Törökország és Würtemberg közt 1857. nov. 7-kéről, (Köttetett Bécsben, nov. 7-kén 1857. Az illető rati- ficatiok kicseréltettek Bécsben, jan. 9-kén 1858.) Nos Franciscus Josephus Primus, divina fa- vente dementia Austriae Imperator; Hungáriáé, Bo­hemia e, Lombardiáé, et Venctiarum, Dalmatiae, Croa- tiae, Slavoniae, Galiciae, Lodomeriae et Illyriae, Rex; Archidux Austriae; Magnus Dux Cracoviae; Dux Lot- haringiae, Salisburgi, Styriae, Carinthiae, Carnioliae, Bucovinae, superioris et inferiors Silesiae; Magnus Brinceps Transilvaniae; Marchio Moraviae; Comes Habsburgi et Tirolis etc. etc. Notum testatumque omnibus et singnlis, quorum in­terest, tenore praesentium facimus : Quum secundum stipulationes tractatus die 30. Már­tii 1856 Lutetiae Farisiorum iuiti, quo a Nobis et Au- gustissimis ac Potentissimis Pricipibus, Britanniáé Hiberniaeque Regina, Francorum nec non Omnium Russiarnm Imperatoribus, porro Sardiniae Rege atque Magno Osmanorum Sultano, accedente quoque Augus­tissimo ac Potentissimo Bornssiae Rege constitutum fűit, juris gentium normás pace Yiennensi anno 1815 stabilitás, ad Danubinm flnmen adaptandas esse, in consilio permanente regnorum Dannbio adjaccntium, navigationis legibus invigilante, inter Plenipotentia- rium Nostrum atque illos ac Augustissimis ac Poten­tissimis Principibus, Bavariae Rege, Magno Osmano­rum Sultano et Rege Würtembergae delegatos, qúibus etiam juxta dictae pads Parisiensis tenorem Commis- sarii Principatuum Danubiensium, Moldáviáé, Serbiae et Walachiae accersiti adsistebant, cum in finem pe- culiaris conventio inita et signata fait tenoris ad ver­bum sequentis : Miután az 1856 mart. 30-diki párisi szerződés elha­tározta, hogy a bécsi congressusokmány által elhatá­rozott s a folyókoni hajózást illető s szüárdnl megál­lapított elvek a Dunára is alkalmaztassanak, és hogy egy a parti államok: Ausztria, Bajorország, Törökor­szág és Würtemberg küldötteiből álló bizottmány, kik­kel a három fejedelemség biztosai, miután előbb kine- veztetésük a magas porta áltál jóvá hagyatott, fog be­helyeztetni, hogy az emlitett folyó hajózását e szerint rendezze, e czélból küldötteikké, még pedig: 0 Fölsége Ausztria Császára : miniszteri tanácsosát a kereskedelmi, ipar, s közó- pitészeti miniszteriumbennemes Blumfeld Ferencz Szerafint, a királyi német alföldi csillagos tölgy ko­ronarend komtkúrját, a császári orosz Wladimir rend negyedik osztályának vitézét; 0 Fölsége Bajorország királya : Dr. Daxenberger Ferencz Sebestyén, a királyi ház és a külügyek minisztériumában tanácsost, a kir. bajor, Sz. Mihályról nevezett érdemrend lovagját, a cs. ausztriai Ferencz József rend, valamint III. Ká­roly királyi spanyol rend komtburját, a 4-ik oszt. kir. porosz vörös sasrend lovagját, a kir. görög megváltó rend tisztjét; 0 fölsége az ottomanok császára : ő fölsége főconsulát, Garabed Artin Davoud- 0 g h 1 o u-t, a negyedik osztálya Medjidie rend tulaj­donosát, a 3-ik osztályú kir. porosz vörös sasrend, a kir. németalföldi tölgykoronarend, és a kir. portu­gáliai Krisztusrend lovagját sat.; 0 fölsége Würtemberg királya : Müller Adolf miniszteri tanácsosát a belügyminisz­tériumban, a cs. ausztriai Ferencz József rend kom­tburját, és biztosaikká a magas porta helybenhagyásával : Konaky-Yogoridés Miklós herczeg ö excja, Moldva- ország kaimakámja : Dr. S t e e g e Lajos postelniket, a harmadik osztá­lyú cs. orosz Sz. Anna rend lovagját; Karageorgiévitsch Sándor herczeg, Szerbia fejedelme ő fönsége senátorát K r i s z t i c s Fülöpöt, jogtudort; G k i k a D. Sándor herczeg ű magassága, Moldva- orBzág kaimakámja R o s e 11 i Miklós grófot nevezték ki. A fennevezett kiküldöttek a három biztos kizártá­val, jó és kellő rendben találtatott fölhatalmazásaik kicserélése után, mint a parti államok bizottmánya megalakultak, s miután mindenek előtt magokat az e bizottmánynak, a bevezetésben fölemlített szerzöd- mény VII. czikkének l-sö és 2-dik számai által kitü- ! zött feladat megoldására hivatva érezték, erre nézve a következő határozatokban egyeztek meg : I. c z i k k. A hajózás a Dunán azon helytől fogva, hol e folyó már hajózható, egész a Feketetengerig és a Feketetengerből az emlitett helyig, a kereskedésre vonatkozólag, úgy az áru, mint a személyforgalomra nézve tökéletesen szabad legyen, e mellett azonban a jelen hajózási okmány határozatai valamint a folyam- rendőrségi szabályok íb szigorúan megtartandók. II. ez i k k. Minden kizáró szabadalmak a Dnnáni hajózásra, valamint minden olynemü kedvezések a hajózási üzletben, melyeknek bárminemű társaságok TUDOMÁNY IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Külirodalmi hajtóvadászat. 1. Az evés művészete. 2. Hegelnek is neki megy a eritika. Gyermeknevelés = bot és bonbon. 3. Eugen szabaudi herczeg élete Arnethtől. Halm összes müvei = elavult újdonság. Y. Ihy. Múlt évben jelent meg Geroldnál Bécsben Halm összes müveinek gyűjteménye, hat kötetben. Halm neve a magyar miveit közönség előtt is isme­retes ; Griseldis és a Vadon fia a magyar színpadon nem kevesebb szerencsével fordultak meg, mint a né­meten ; sőt találkozott még, ki a ravennai viador ma­gyarításával is jónak látta szaporitani a kritikátlan s indokolatlan fordításokkal úgyis elözönlőit nemzeti színházi repertoirt. Ki az a Halm ? mily állást foglal el a német szin- iralomban ? azzal nem csoda ha mi nem törődtünk. Halm ausztriai hazai költő, tartózkodása s irodalmi működésének s szerencséjének hazája Bécs, de a fe- nebbi kérdésekre a jó bécsiek is legfölebb annyit tud­nak válaszolni, hogy a hires költő valódi neve báró Münch-Bellinghausen, a cs. udv. könyvtár őre. Itt nem létezik valódi irodalmi Ítészét, ennélfogva nincs köz­vélemény. Az emberek becsödültek Halm vala? mennyi szindarabjai adatására; tapsoltak vagy ne­vettek és szidkozödtak a mint jött; de nem igen kérdék, mit érnek e darabok ? sikerök érde­melt-e? mily méltánylásban részesül Halm a na­pi sikernél magasabb szempontokból induló irodalmi történészeiben ? Öt máig is dicsőítik vagy beesmérlik ítélet nélkül, mert nem tudják, mily arányokat foglal el irodalmi hatálya az összes német irodalomban; mert ezt magát is — Goethe nevén és Schiller néhány drá­máján kívül nem ismerik; mert a németországi iro­dalmi életen kívül álltak és állnak. Mit szólnak tehát Halmról a német irodalmi Ítészek? mily jelentékenységet tnlajdonitanak müveinek ? Schmidt Julian német irodalom-történetének 1200 lapoldalából Halmra csak négy oldal jutott; bővebben és más szavakkal de lényegben ugyanazt írja róla Gottschall; melegebben méltányolják az idealisták, de tulajdonkép csak a nagy szinházi közönség az, mely őt feltétlenül elismeri. „A fényes, nem mindig szabatos képi nyelv, hangzatos vers, rhetori pathos, mely közönségességtől se ijed vissza, de a közönség rokonszenvét mindenkor megnyeri, mindenekfölött meleg költői' kedély, mely saját érzéseiben hiszen, egy ideig Halmot a német szin kegyenezévé tevék. Szini ügyessége jóval túltesz a mai realistákon, és elrejti látásunk elől lelki szegénységét, s jellemzései valótlanságát.“ Nem lehet találóbban jellemezni Halm musáját, mint e néhány sorban Julian Schmidt tévé. De ezen ítészét még kiegészítendő. Hálm jellemzése nem csak valótlan, hanem jellemei egyáltalán valótlanok, lehetlenek,eszménytorzképek.Tekintsük bár Griseldist, Ingomárt, vagy a viadort, s ebben a viador mesternek leányát (Licisca), mindegyiknek alapja egy hamis ideal, mely se nem létez, se nem eszményi, (költöi értelemben). Mert az eszményiség a tökélynek egy képzelete, mely kívánatos, mely után törekedni leg­alább is nem absurd. — Halm eszményei absurdok. Griseldis, ki egy pajkos indokból, mert férje fo­gadott a királynéval, hogy neje szerelme minden ki­1 sértetet kiáll, az egész darab alatt kinoztatik, nem egy I szenvedő nemes hölgy tragikai hatását teszi reánk; e hatás hasonlit ahhoz, melyet egy ketreezbe zárt tömött lúd, kinzási rendszere gyakorol reánk. Percival elő­adja nejének, miként a király egy pairjének e mésal- Uancea által annyira felbőszült, hogy gyermekét meg akarja öletni; és ö — Percival — mint hü va- zall, mindennek aláveti magát, de királya haragját el nem viselheti. Egy részről tehát egy barbár kort kell képzelnünk, mint á történet hátterét; különben az egész história lehetlen; csak vad korban ölhette volna meg a király vazallja gyermekét, csak vad kor­ban lehete nőt ilyesmivel ijeszteni. De e vadsággal, hogy fér meg e vazalli hüségérzet ? képzelhető-^ ily ázsiai önalárendeltség egy vazallban ? hisz a vazalli hűség már a fejlődő keresztény miveltség bimbója volt; mint hiheti el ezt róla neje? s ha elhiszi, lebet- e hogy meg ne vesse férjét ? Nem, ő szereti, és tűr, és hagyja magát kinoztatni. De mikori megtudja, hogy az egész csak játék volt, fogadás — az eddig jámbor szolgálói jellemű nő — egyszerre a női méltó­ság fogalmainak magaslatára emelkedik, s megveti férjét! — Az egészben se kor, se jellemek, se indo­kolás nem bírnak a komolyság legcsekélyebb szinével is; egy triviális érzelgős mese gyerekdajkák számára. És mily nagy volt e mű szinpadi sikere mégis! E siker a német szinirodalomnak a Halmot mege­lőzött korban való viszonyaiból, mik ismeretesek s az emlitett rendkívüli szinpadi ügyességből magyaráz­ható meg; de még inkább azon mélyebben fekvő ok­ból, mivel Halni polgárias érzelgősségü eszményei a német nagy közönség érzületével teljesen ösz- hangzók. — Egy ilyen ártatlanul elkinzott Liba­Griseldis valamennyi varró- és divatárus-leánynak s férjétől gyengódtelenül sámfázgatott burgerné- nak könytengerekbe került eszménye. — És ez az Ingomár, ki ín naturalibus, alig hogy egy kis bi- ralybőrrel takaródzik, már philosophál; a szív redői- ben az én nem énjét, a szerelem abstract eszméjének gyakorlati negatióját kutatja : lehet e kétség, hogy ezen egy teotoságban már nyilatkozó Hegeli szellem viszhangra ne leljen a bölcsész nemzet nagy többsé­génél ? — Továbbá még egy teszi népszerűvé Hal­mot ; ő lelkesedni is tud; s reflexiókban is gazdag. De lelkesedése nem azon csak kevesek által utánozható sasröpte, mely a vakító napig fölszáll, vagy felhők rémeibe; ez egy kényelmes házi szárnyas állat röpte, melyen mindenki követheti. És reflexiói egy szépen- bangzó nyelvvel betakart közhelyek vagy keresett sü­letlenségek. Mi a szerelem ? Mikor szűnik meg a sze­relem ? — csak a föltünőbbek, de még koránse a leg­jellemzőbbek e nemben. Mindamellett Qalm, ha nem nagy talentom is, de jelentékeny az újabb szinirodalomban, termékenysége s sikere által. Igaz ugyan, hogy Griseldis, Vadon fia és a viadoro n kívül valamennyi müvei elhangzottak; (nem rég adatott az „Adept“ a bécsi várszínházban, de teljes részvétlenséggel fogadtatott) de szinirodalmi tevékenysége egészben véve, sokoldalú talentumot ta­núsított. Az idealismus korában Griseldis, vadon fia, épen úgy a kor szüleményei voltak, mint a viadorok a német Nemzetiségi érzetre speculáltak; s midőn Kly- temnästra sikere mntatá, hogy az ó ciassicitás terén is aratható babér, mert a nemzet drámai irodal­ma újjászületését türelmetlenül várva minden jó nj darabban uj irányt, s minden uj irányban már a rege- neratio tényét hajlandó üdvözölni Halm ur is a

Next

/
Thumbnails
Contents