Pesti Napló, 1858. február (9. évfolyam, 2413-2427. szám)

1858-02-04 / 2413. szám

vagy testületek, vagy egyes személyek eddig birto­kukban valának, ezennel teljesen megszü­ntettetnek s hasonló szabadalmak vagy kedvezmények ezután sen­kinek sem fognak kiadatni. A révekre s más, csupán az egyik partról a túlsóra szállítás végett fenálló intézetekre a jelen határoza­tok nem vonatkoznak. Erre nézve a szükséges ren­delkezések megtevése az érdeklett parti hatóságokat ületi. III. c­z­i­k­k. Minden eddig a Duna mentében fen­­álló kénszerjogok, mint kiszállhatási, kirakodási, át­rakodási, elővételi jogok sat. ezennel örökre meg­szüntetnek, s ugyan ez alapoknál fogva tehát egy ha­jós sem kényszeríthető, hogy saját akarata ellen ezen folyó valamelyik kikötőjében kikössön, ki- vagy be­rakodjék, vagy pedig bizonyos meghatározott ideig egy helyen tartózkodni köteleztessék. IV. c­z­­­k­k. A­mi a postaszabályt illeti, a levelek­kel és időszaki nyomtatványokkal a forgalom minden parti államban az ott fenálló rendszabályzatnak van alája vetve. Más bármely súlyú vagy terjedelmű árudarabok a Dunán semmi kényszernek nincsenek alája vetve. V. c­z­­­k­k. A hajózás ütése a nyilt tengerről a Du­nának minden kiszálló helyére, és minden ilyen ki­szálló helyről a nyílt tengerre minden nemzet hajói­nak nyitva áll. Minélfogva azok az ily járatok minden irányában fekvő kikötő helyeket megérinthetik, ott a tengerről hozott árukat és személyeket egészen vagy részleten­­ként partra szállíthatják, s a tengerre szállítandó áru­kat és személyeket fölvétetik. Ezen hajózási üzletnél a hajók minden tekintetben tökéletes egyenlőségi láb szerint kezelendők. VI. czikk: Oly hajók számára, melyek a nyilt ten­gerről jönnek, vagy oda visszatérnek, a tengereni ha­józásnál szükséges bizonyítéki okmányok, a Dunáni járásuk legitimatiójára is szolgálnak. Ezen hajók vezetői tartoznak magukat a Duna ha­­józás fölötti őrködéssel megbízott hajózási hatóságok­nál kívánatra kimutatni. VII. czikk: Azon hajók, melyek egy a Dunával köz­vetett összeköttetésben álló, vizi útról jőnek, vagy oda visszatérnek, szintén az V. és VI. czikkekben kitűzött alapelvek szerinti bánásmódban részesülendenek. VIII. czikk: A sajátképeii folyamhajózás üzlete, mely a Duna kikötő helyei közt, a­nélkül, hogy a nyilt tengert érintené, történik, e folyam partállamai hajóinak van fentartva. Mind az ily hajók, ha azok a következendő czik­­kek értelme szerint legitimálva vannak, a folyamha­józás űzésére a Dunán a tökéletes egyenlőség elve szerint feljogosíttassanak; ők tehát árukat és szemé­lyeket a parti államok minden kikötő helyei közt min­den kivétel nélkül szállíthatnak. De mégis azok és vezetőik a közbenső hajózás űzésében e folyamon egy s ugyanazon parti állam kiszálló helyei közt hasonló föltételeknek alávétették, mint a belföldiek. IX. czikk. Egy parti állam minden hajózási vál­lalkozójának meg van engedve a másiknak terü­letén a folyam parti állomásain, hajózási ügynöki hivatalokat állítni föl, a vállalathoz megkívántató irodákat és intézeteket berendezni, valamint a hajó­zási nyilvános intézeteket, mint kirakodó helyeket, stb. az országhoz tartozókkal hasonló módon hasz­nálni. Árjegyzékek közzététele szintén nem fog aka­dályoztatni. Az épitkezmények birtoklására vonatkozólag a fen­tebbi czélból, a törvényekhez kell alkalmazkodni, me­lyek az ingatlan vagyont minden szerződő fél álla­maiban rendezik. X. ez. Mindazon előnyökben, melyekben egy parti államban valamely nemzet hajói a Duna hajózásra vonatkozólag részesülnek, az összes parti államok hajói is részesítendők­­ben be fog végeztetni. A 3 percentes befizetés kti van merítve, de az említett 46 mérföld teljes kiépítése és a forgalomnak való átadása 18 hónap alatt még 16 milliót kíván. Minthogy már a pénzvásár jelen állása mellett további befizetések nem tűnnek fel tanácso­soknak, a hitelintézet ajánlata, miszerint kész 15 mil­liót kölcsönözni, annyival inkább elfogadható. Ez a társaságnak 3 részletben, márt. 1-jén,jul. 1-jén és oct. 1-jén öt öt millió egyszerre, fokonkint emelkedő 5% es kamattal fog kifizettetni, s a kamatozás és visszafizetés 66 annuitásban, még pedig 1860-i 6%-el, később 5%%-el fog megtörténni. Mivel az engedélyezési okmány 28. §-a szerint, kölcsönöknek csak 50%-os befizetés teljesítése után szabad meg­történniök : indítványba hozatott, hogy a részvény tőke 40 millióról 24 %-ra szállítassék, még pedig hogy minden 5 részvény közül kettő bevonassák többi három részvényre nézve pedig az 5% be­fizetés megerősítessék. Egyszersmind, ki 5 rész­vény birtokában van, szabadságában áll 2 száz forintos sorsjegyet a hitelintézet sorskölcsönéből al­lari átvenni. Ezenfelül a részvényesek számára fentartatott, hogy részvényeikre a további 21 “'„­tét befizethessék s ez által a reductiot kevesbíthessék, társaság elfogadá e javaslatokat, minden ellenmondás nélkül, s az igazgató tanácsot felhatalmazta a legfen­sőbb jóváhagyás kinyerése végett a szükséges lépése­ket megtenni. (Folytat. köv.) kor­­terére tapintva előállt egy görög műves „Iphige­­nia in Delphi.“ De tulság nélkül szólva ámbár Apollt és az isteneket emlegetik ezen alakok, csak masquiro­­zott tectosagok, viadorok, és mindenek fölött „ge­­müthlich“ németek, egész színviláguk, szemlélődő bensőségük, s érzelgésük minden csak nem görög. Ezen utólsó művében még színi mestersége is elha­­gy a szerzőt; másfél fölvonásban egyre káromolja Electra, s szidja és tagadja az isteneket, forgatva ke­zében az Atricák sorsteljes rémítő fejszéjét, de nem történik semmi se. Az egész dühös expectoratio egy szájaskodó gyümölcsárusnőre emlékeztet. Ily soknemű szink­ói tevékenység a történeti drá­mát se hagyható megkísérletlenül. Mária di Molina és Sampiero azonban középszerű eredmény. A törté­neti drámához azonban határozottan legkevesebb hi­vatása. A történet higgadt gyakorlati fölfogása a nagy történeti conflictusok értelme, reális jellemzés,­ ten­­denciosus eszménykedéstőli mentesség, emberi szen­vedélyek erőteljes előadása, aczél nyelv oly tulajdo­nok, mik egy történeti drámaírónál nélkülözhetlenek; s Halm­urban, a határozott eszményizőben, ki valódi conflictusokat nem ismer s minden müvében egyegy lélektani problémát tűzött ki magának megfejtésül, nem találhatók. Marad három legjobb müve, a viadorok, vadon fia s Griseldis. Mint látjuk Halm előnyei s hibái a felüle­tesség erényei s hibái. Ő sehol se mély, se a gondo­latokban, se a szenvedélyek harczában, mintegy asz­­szonyiasan lágy. Úgy látszik a szerencse mindenben kedvezett neki, de nem járata az élet iskolájá-­­­b­a. Ő nem ismeri az élet küzdelmeit, mik növelik a szenvedélyeket; nem a sors hullámzásait, mik fölemel­nek vagy eltemetnek; nem ismeri a szírieket, mikben megbukik s az erélyt, mely megmenti a férfit; s nem tudja, hogy mindezek, legyőzötten képezik egy férfias büszke jellem támaszait. És női­k nem valók; abstra­­itók, mik se korunkba, se semminemű történeti korba nem illeszthetők; nem eszmények, mert csupa töké­letlenségek képezik állítólagos erényeiket. Eddig kiválólag a szink­óval foglalkoztunk. Halm a lyrai költő kevéssé méltányoltatik a németországi ítészet által. Lehet, hogy nem ártott volna Halm, a lyrai költőnek megtakarítani azon lyrai elemet, me­lyet drámaira, kelletlen helyre fecsérelt. Azonban szép nyelv, kerekded versezet, gondos forma, ha nem mély de nemes érzelmek s különösen újabb költemé­nyeiben (mint Radeczky halálára) bizonyos mérsék­let s önérzet tüntetik ki. Költeményei kötetéből külö­nösen ajánljuk az­ „Italien“ cziműt, mely magas len­dületével túlteszen valamennyin. PESTI NAPLÓ, Pest, febr. 4. A nemzeti múzeum könyvtárának érde­kében tett felszólalásunk sikerének egy újabb jeléről kell dicsérőleg megemlékeznünk. Az aradi gymnasium id. igazgató tanára Sujánszky Eustách úr a vezetése alatt álló intézetnek, minden eddig megjelent, öszszesen hét évi programmját volt szives múzeumunk könyvtárá­nak beküldeni szerkesztőségünkhöz. Fogatúja érezte szi­ves köszönetünket a nemzeti múzeum könyvtárnoka M­á­­t­r­a­y Gábor úr nevében! — A leg Clary-féle sorsjátékján, 30-kan végbement sorshúzása alkalmával a 37,923 szám nyert 12,000, 33,625, 31,293, 2845, 29,588, 15,011, 9504, 5210, 39,277, 30,711, 16,273, 32,570, 31,431, 3140,27,021, 32,360, 26,643 és 31,436 mások nyertek száz száz fo­rintot.­­ Az utóbbi jótékony czélú államsorsjáték fő­­nyerőjének birtokosa még mindeddig nem jelentkezett s a készen fekvő 15,000 darab arany hasztalan várja be­váltóját.­­ Az Eszterházy-féle főnyerő sors, melynek száma és betű különbözése némi zavart idézett elő, való­, szinüleg mégis be fog váltatni, miután a sorsjegyek ké­szítéséből kiderül, hogy a szám a hiteles, s a betűk közé íráshiba csúszhatott, mit is bizonyít, hogy egy második sorsjegy hasonló számmal még nem jelentetett be. (B.H.) — Dux Adolf ur kérésére nyilvánítjuk, hogy alapta­lan azon hit, mintha ő „Dózsa Györgynöt német nyelvre forditná. " — Hegedűs Lajos ur, a győri színtársulat igazgatója köztünk mutatván, általa is örömmel értesültünk, hogy a győri közönség folyvást nagy részvéttel látogatta a szín­házat, csak a farsang éreztetett némi csökkenést. A He­gedűs színi működését illetőleg, dicsérettel emeljük ki, hogy nem tart operát. Az opera csak felemészti a vidéki színtársulatok budget-jét, a közönséget elvonja az irodalmi szinművészettől s semmit vagy annál ro­­szabbat nyújt kárpótlásul. — F. hó 27-kén Miglitz helységben (Abauj) 14 házat s több melléképületet hamvasztott el a tűz. Mindenik biz­tosítva volt. Nemzeti színház. Febr. 1-jén rendkívüli előadásul, ujonan betanulva először: „Báthory Mária“ opera 2 felv. szövegét írta Egressy Béni­, zenéjét szerzette Erkel Ferencz. E zenészeti tekintetben igen jeles mű több év óta nem adatván minden új mű sorsában oszto­zik szintén, t. i. a közönség által kellőleg csak többszöri adatása után méltányoltathatik. Azonban már ez első előadáson is megragadta a közönséget és tetszéssel fogad­tatott a nyitány, az induló az 1. felvonás 2-ik változatá­ban a női kardal, Mária szép áriája a 2-dik felvonó­­ban s a négyes. Az első felvonás kettőse (Hollósy L.né assz. és Jekelfalusy közt) egyike a legnehezebb énekdaraboknak. Jeles első énekesnőnk ezúttal is rendkívüli művészetét tanúsítja e kettősben az általa vitt ária mellett, annak változatait is énekelvén egyszersmind. Hogy t. művésznőnk gyönyörű énekét a nagy közönség élénk tapsokkal kisérte, mondanunk sem kell. Jelesül énekeltek Jekelfalusy és Füredi. A szöveg­ből, illetőleg Vangel szerepéből kihagyandónak tartjuk, a „pfui, pfui“ szókat, miket Kálmán király korában alig W. C. Becs, febr. 1. Ma délelőtt tartotta a szaba­dalmazott tiszai vasúttársaság rendkí­vüli közgyűlését, melyet annál nagyobb feszültséggel vártak, mivel a tiszai pályának részvéte a hitelin­tézet annyiszor emlegetett kölcsönsorsjegyeiben, utób­bi időben többszörösen kétségbe vonatott. A gyűlésre 69 részvényes jelent meg, kiknek elnöke Andrássy György gróf, igen velős előadásban a társaság pénz­ügyi helyzetét előterjesztette. Közlése szerint a ti­szai vaspályából már 20 mérföld van (Czeglédtől De­­breczenig) átadva az üzletnek; 9 mföld Ladánytól N.-Váradra közel van a teljes elkészüléshez, 19 mfd Szolnoktól Aradig még ez év folyama alatt, s 18 mfd Debreczentől Miskolczig a legközelebbi év első felé-­ ismertek a magyarok. Én, a forma és a próza. (Gyulai Pálnak.) II. (Folytatás.) A formák rendkívüli divatát rendesen nagy irodal­mi korszak, s fényes múlt szokta megelőzni, már csak azért is, mert az emberi szellem úgy van alkotva, hogy teremtéseiben — igy nevezzük a lángelmék el­járását — rendesen megelőzi a gyakorlat az elméletet. Ez oly igazság, s történeti valóság, melyet bővebben mutogatni fölösnek tartok, mely Homértól kezdve Pe­tőfi Sándorig kifogás nélkül­­bizonyítja magát; kü­lönben öntudatos irodalmi kort megelőzőleg, az elmé­l­­eti ösméretek fejletlensége daczára senki sem ír ver­­­­set avagy prózát egy óráig is megállhatót. Hasonlóul megtörténik, hogy a szellem országának hősei, Heine­ként szólva, seregestül jőnek mint a darvak, de úgyis mennek el, s utánok egy időre mintha megállapodott volna a teremtő szellem, csend áll be és hallgatás, mely tulajdonkép a múltakra való elmélkedő figye­lem. A régi klassikai kor után a Sannazárok és Ove­­nusok a költészetben, az egész scholasticismus a böl­csészetben eme hallgató figyelem, s magával és tár­gyával szolgailag vesződő elmélkedés történeti kife­jezései. Említsem-e azt az árapályt, mely a mai akármelyik irodalomban koronként mutatkozik, emel­vén, sülyesztvén az irodalom színvonalát? Emez idők véletlenül kedvezők az ítészi elméknek, ha n­etán annál szomorúbb­bak is a mű bölcsészre néz­ve. Az ítész egészen a maga elemébe jut. A mű­vekből csak abstrahálni kell a szabályokat. A magyarázók bővebben támadnak mint más egyébkor, eszékbe sem jutván, hogy a dús aratás a termő erő fogyja s az ízlésnek legfőbb itélőszékbe ültetése az igazság rovása. Nagy irók után rendesen nagy igaz­ságok. Nemcsak nagyok ,s gyakran sokak is. A sza­bályok, tételek, mint érett gyümölcs, a fáról, pereg­nek alá. A kézikönyvek iskolai ifjúság­i műveit ol­vasó számára egymást érik : a tudomány, az ismeret, az ízlés iskolaivá lesz. Ezeket nem azért mondom, mintha egyenesen kár­hoztatnám. Ez a dolgok rende. Hanem épen azért, mert a tudomány és művészet történetében ily előkelő szerepe van olykor a formai műveltségnek , a formá­ról való elmélet és tan igen hamar oda ferdül, hogy egyoldalúságban fogatva fel, ridegen elszilárdul, mikor a rendesség, szabatosság s előadási kényelem művé­szetévé sülyed alá,a melyet az erős szellemek oly kön­nyen unnak meg, mint hős fiúk a gyámságot, ha szin­te édes apjok is a gyám. És épen a formai ridegség az, mit én kárhoztatok, de nem magáért, hanem az ítészek miatt, kik aztán minden idők tanává, kultusá­­vá emelik az elvont formaiság rideg tiszteletét. S miben áll az az elvont formaiság, s mi történik azontúl, már épen azt akarom fejtegetni. — Az el­vont formaiság tana, mint ilyen abban áll, hogy beszé­lünk a formáról a tartalom figyelembevétele nélkül, azaz a formát épen azért, mert elválhatlan tőle a kül­sőség forgalma, csak is mint külsőt fogjuk fel. — Hogy ne! ? Hát mi más is az a vers, az a próza, mint a költői vagy prózai tartalomnak külseje, ruhája? Rím, láb, szótag, szónoki hangütés vájjon nem mind külsők-e, s nem megtanulhatók-e egynek mint máz­nak ? Azonban hány író lett már szerencsétlenné miat­­tok, nehéz volna előszámlálni, és pedig szerencsétle­nebbé mintha keze, lába tört volna el. Numerus ora­­torius a szónoki pályán, r­m, láb a költőin, egyik betegsége az emberi nemnek. — Eme külsőleges fel­fogás okozza aztán, hogy a formát valamely önálló­­lag lebegő lénynek képzelik minden kivétel nélkül, azaz a külső formát, vagy azt, mi a formában külső, egynek veszik azzal, mi a formában belső, vagyis eszek ágában sincs megkülönböztetni a belső és külső formát, s így tévedésök oly lényeges, hogy szinte bűn. Ekkor aztán igen könnyen esik beszélni a tudomány vagy a művészet formáiról külön. Igen könnyű azt hin­ni, hogy a­ki szereti a költői formatisztaságot, még azért nem szükség, hogy védje a tudomány formai jo­gát, mert hiszen itt nincs láb, rim stb. mint amott, s következéskép a forma nem mindenütt forma. Köny­­nyű lesz beszélni a tudományok formájáról egyeté­­r — Febr. 2-kán „Szökött katona.11 Gergely kovács ” szerepét Füredi játszta. Szép énekét a nagy számú kö­zönség sokszorosan tapsolta meg. HIVATALOS. A kassai cs. k. orsz pénzügy igazgatósági osztály S­­­u­c­h­­­y Adolf cs. k. adószámviteli I. oszt. segédet a veszprémi cs. k. megyehatóságnál, III. oszt. végleges adószámtisztté, az eperjesi cs. k. megyehatósághoz ren­deléssel, kinevezte. Gazdasági s üzleti hírek. Szolnok, jan. 28. A mai hetivásárra mindennemű gabnafajból tetemes mennyiség volt jelen. Szép me­zőtúri és öcsödi búza 88 — 90 font. 1 f. 57 kr. 85—86 font. 1 f. 48 kr. Kukoricza 1 f. 30 kr. Szép kétszeres 1 f. 30 kr. m. Kassa, jan. 31. — Időjárásunk e héten változólag szeles de folyton kemény hideg, 11° — az utolsó na­pon erős havazás állt be, mely vetéseinkre, malmaink­ra mindenesetre kedvező leend. — Az üzleti életben még mindig folytonos pangás uralkodik s az árak leg­inkább elhanyagolvák. — Galíciából hozzánk érkezett hírek a szesz árát ismét lejebb nyomták 30% 8% áron köttettek üzletek. — A repcze olaj kevés különbség­gel áll mint az előbbi héten. — kétszer finomitott 29% két havi időre 28% frt. Kevés eladott bor kedvező áron kelt el — Gabona árak : Búza mérete 2 forint 42 kr. Kétszeres 1 ft 48 kr. Bors 1 ft 24 kr. Zab 48 kr. Árpa 1 ft 6 kr. Kukoricza 1 ft 30 kr. r. 1. KÜLFÖLD. Angolország, London, jan. 30-kán. A külügyi hivatal a következő távirati sürgönyt téve közzé. Alexandria, jan. 26. — A Bombay tegnap ért Suez­­hez s bombayi híreket hozott. Sir Colin Camp­ell az utóbbi tudósítások keltekor még mindig Cawaporeban volt, de rövid időn erős haderővel nyű­gat ellen volt indulandó. Sir J. Outram Alum­­a­g­h­b­a­n megtámadta és megverte az ellenséget dec. 22-kén, négy ágyút von el, részéről csekély vesz­teséggel. Roberts tábornok vezére lett Radsputa­­nában azon haderőnek, melyet Dessában vonnak egy­be honnan Nusseerabad ellen indul. Uj rendzavarás nem fordult elő se Decanban, sem Közép-Indiában. Pandzsáb nyugodt. Az „East“ India Househoz érkezett hivatalos sür­gönyben még a következő híreket olvassuk: Sir C­o­­­n Campbell 12-kén Furruckabad ellen indult, s onnan Agraba szándékozott indulni. Seaton ezre­des hadteste dec. 27-kén megint megszállotta Mynpo­­or­et, miután a lázadókat megverte és ágyúikat el­szedte. Chamberlain dandár­vezér hadtestével Rohrb­undba megy, s Agrában­ sir Colin Campbellel csatlakozik. A daccai lázadók Assam területére nyo­multak. Ő felsége 54-dik gyalog ezrede sarkukban van. A 31-ik benszülött gyalog ezred magaviselete gyanút ébresztett. Sir Hugh Rose azonnal segé­lyére megy az őrhadnak. Indore népét lefegyverezték a rend megint helyre van állítva. Pandzsáb és Sciu­­de nyugodt, de a kalaporei rajah mozgalmai gyanúra adnak okot. Kaudeishben a bhilek újra rabolnak. Bombay benszülött úri rendű lakosai az összes euró­pai őrcsapatokat megvendégelték . . . Ezekhez adja a „Times“ tudósítója , a peint főnököt elfogták és ki­végezték. A calcuttai püspök jan. 3-kán meghalt. A hivatalos Gazette a régibb eseményekről hoz felvilágosító részleteket. Sir C­o­­­i­n — ezek szerint — a Lucknowból szállított sebesültek nők és gyerme­kek fedezése végett vonult Dawnpore felé, úgy hallot­ta meg az ágyúzást, mikor a gwaliori contingens Windham-et, szorongatta. Windham tudósította ugyan sir C­o­­­i­n­t a gwaliori continges fenyegetéséről, de tudósítására — mely kézhez nem jutott — nem kap­hatott választ. Ezért gondolta, hogy a régibb parancs­tól eltérve, fölléphet az ellenség ellen.­­ A Times nevetségessé teszi a párisi kormány azon eljárását, hogy a hittani viták eltiltásában oly fontosságot helyez mintha attól függene kormányrend­szerük szilárdsága. A franczia protestánsok helyzetét illetőleg, így felel a Moniteurnek: Francziaországban, mint nálunk is, vannak emberek, a­kik hitüket kiebb­­terjeszteni akarván, iskolákat, templomokat kivánnak építeni jövendő községek alapjául. Ezen törekvés, melyet a patrancháknál és a hajdani keresztyé­neknél hitbeli erőnek neveznek, a franczia kor­mány szemében bűn. Kénytelen kelletlen elismeri a vallásos status quo -t, de a kevesebbség sza­­porodhatási reményét kizárja. Ez ellen szót emel­nek a protestáns községek. A helybeli hatóság kegyére nem számíthatván s­zóban hivatkoz­ván fölebb a kormányra, a külföldi sajtó utján közlik sérelmeiket. Még roszabb rájuk nézve. Ha előbb propagandisták voltak, most illegálisoknak, ha­zafiatlanoknak mondják őket. Újabb ok elnyomni azon szózatot, melyet mi — Angliában — akkor is tisztelettel meghallgatunk, ha nem ment tévedéstől. Azt mondják erre is : mi közünk hozzá, oly belügy ez, melyet mi nem érthetünk. Francziaország pedig nem az az ország, a­mely mindig legjobban ismeri önmagát. Már szelleme sem engedi, hogy mindig a jó­zan értelem intésére hallgasson." Absolutabb, hogy­­sem mindenkor bölcs és eszélyes lehessen. A Moniteur után ítélve, tanácsot sem fogad el. Meg sem akarja hallgatni a panaszokat. Árulásnak tartja, ha a kül­földi sajtó mondja el. Csak hivatalos utakon akar ér­tesülni. Oly kormánynak, mely ily hangon beszél, igen jó hivatalnokainak kellene lennie. Tisztviselői­nek mindent tudniok kellene, ha semmit sem hallgat­nak meg, a­mit nem ők jelentenek föl. De váljon azon múriad nyilvános és titkos rendőrségi egyén, a­kiktől minden utcza, kikötő, pályaudvar hemzseg, meg­jelentették-e, hogy olasz forradalmiak lopózkodtak be Párisba, s romboló szerekkel zsebekben kísérik lépés­ről lépésre a császárt ? Nem! Hanem mikor annyi em­ber esett áldozatul, akkor kiabálják tele torokból: „brit árulás!“ — Egy másik czikkben a katonák Üdvözlő irataira tér által a Times, melyeket a kor ■ mány — a nyilatkozás egyedüli csatornája Franczia­­országban — magáéivé tőn s a­melyekből azt lehetne hinni, csupa gyilkosokból áll egész Anglia, szándéko­san rejteget gyilkosokat, azon fejedelmek ellen, a­kik nincsenek ínyére; hogy hasonló merények ellenében nem a franczia rendőrséget kell nagyobb őrködésre inteni, hanem Angliát kell megrohanni és a franczia útlevéllel utazó gonosztevőket épen csak Birmingham­­ban vagy Leicester-utczában kell elfogni. Ily álokos­kodásokra nyomta rá a franczia kormány „imprima­tur“ját. Napóleon császár be fogja még látni, hogy sokkal jobb szolgálatot tett volna neki a szabad sajtó, mint a titkos rendőrség. A „Post“ volt az a lap, mely eddig leginkább védte a franczia kormány eljárását, dicsérte a franczia trónbeszédet, sőt Persigny beszédét is magáévá téve. A katonai demonstrációkat azonban , mint látszik, megsokallta. Párisi tudósítója sajnosnak mondja e katonai feliratok tapintatlanságát. Vezérczikkében mindazáltal folyvást sürgeti a „királygyilkolási“ bili előterjesztését, mely ellen bizonyára semmi ellenzék sem nyilatkozik. Francziaország öt katonai kerületre felosztását a lapok párisi tudósításai igen ominosusoknak mondják. — Havelock tábornok, mint mondják, becses papírokat hagyott hátra, melyek közt több önéletírási adat van. Mint kegyes ember, a­ki kénytelenségből megy háborúba az ellenség ellen, írja le viselt dolgait, bánásmódját seregével, s viszonyait elöljárói irányá­ban. Ezen papírok nem sokára megjelennek. — Az „Athenaeum írja, hogy Robert Mallet a Royal Society részéről kellő pénzsegélylyel és ajánló levelekkel ellátva Olaszországba ment, az utóbbi föld­rengés tüneményeinek megvizsgálása végett. Francziabisznis. „A jan. 14-diki gyilkossági kí­sérlet írják Párisból a „D. Alig. Zrg“nak még foly­vást játszó sajnálatra méltó szerepét, s szerencsétlen­ségnek bizonyul be, ha szinte nem sikerült is. Azon aggályok, melyeket a gonosz merénylet magas­ kö­rökben előidézett, képesek ez irányadó politikusok belátását megzavarni, s azoknak oly veszélyt mutatni fel, melyet épen akkor idéznek fel, midőn útját visz­­szás eszközökkel akarják állani.“ Pedig a lipcsei lap levelezőjét ezen elmélkedésre még eddig jóformán csak a január 28-diki monitoum­ rendelet indítja, nem pedig az azóta mindig rebesge­tett közbiztossági rendszabályok, melyek felől az még kétkedni látszik, noha azok mint írtuk más tudósítá­sok szerint már az államtanácsban keresztül mentek, s február 1-jén vagy 2-án a törvényhozó testület elé valának kerülendők. Ezen törvényjavaslatok — ír­ják a kölni lapnak — azon nyilatkozat szellemében vannak szerkesztve, melyet hírszerint egy osztályfő­nök mindjárt a merénylet után a császár előtt ekkép tett volna: „Felség! sajnálom hogy a jelen körülmé­­nyek közt önnek meg kell vallanom, miszerint felsé­ged a szabadságot túl a rendén szereti.“ — Az első javaslat büntetéseket szab a kormány fenállása és biztossága ellen bel- és külföldön szőtt fondorlatok és azokba való beavattatás ellen, a­mennyiben t. i. fran­czia törvények külföldön általában érvényesíthetők. A második javaslat hallomás szerint feljogosítaná a

Next