Pesti Napló, 1858. február (9. évfolyam, 2413-2427. szám)
1858-02-04 / 2413. szám
vagy testületek, vagy egyes személyek eddig birtokukban valának, ezennel teljesen megszüntettetnek s hasonló szabadalmak vagy kedvezmények ezután senkinek sem fognak kiadatni. A révekre s más, csupán az egyik partról a túlsóra szállítás végett fenálló intézetekre a jelen határozatok nem vonatkoznak. Erre nézve a szükséges rendelkezések megtevése az érdeklett parti hatóságokat ületi. III. czikk. Minden eddig a Duna mentében fenálló kénszerjogok, mint kiszállhatási, kirakodási, átrakodási, elővételi jogok sat. ezennel örökre megszüntetnek, s ugyan ez alapoknál fogva tehát egy hajós sem kényszeríthető, hogy saját akarata ellen ezen folyó valamelyik kikötőjében kikössön, ki- vagy berakodjék, vagy pedig bizonyos meghatározott ideig egy helyen tartózkodni köteleztessék. IV. czkk. Ami a postaszabályt illeti, a levelekkel és időszaki nyomtatványokkal a forgalom minden parti államban az ott fenálló rendszabályzatnak van alája vetve. Más bármely súlyú vagy terjedelmű árudarabok a Dunán semmi kényszernek nincsenek alája vetve. V. czkk. A hajózás ütése a nyilt tengerről a Dunának minden kiszálló helyére, és minden ilyen kiszálló helyről a nyílt tengerre minden nemzet hajóinak nyitva áll. Minélfogva azok az ily járatok minden irányában fekvő kikötő helyeket megérinthetik, ott a tengerről hozott árukat és személyeket egészen vagy részletenként partra szállíthatják, s a tengerre szállítandó árukat és személyeket fölvétetik. Ezen hajózási üzletnél a hajók minden tekintetben tökéletes egyenlőségi láb szerint kezelendők. VI. czikk: Oly hajók számára, melyek a nyilt tengerről jönnek, vagy oda visszatérnek, a tengereni hajózásnál szükséges bizonyítéki okmányok, a Dunáni járásuk legitimatiójára is szolgálnak. Ezen hajók vezetői tartoznak magukat a Duna hajózás fölötti őrködéssel megbízott hajózási hatóságoknál kívánatra kimutatni. VII. czikk: Azon hajók, melyek egy a Dunával közvetett összeköttetésben álló, vizi útról jőnek, vagy oda visszatérnek, szintén az V. és VI. czikkekben kitűzött alapelvek szerinti bánásmódban részesülendenek. VIII. czikk: A sajátképeii folyamhajózás üzlete, mely a Duna kikötő helyei közt, anélkül, hogy a nyilt tengert érintené, történik, e folyam partállamai hajóinak van fentartva. Mind az ily hajók, ha azok a következendő czikkek értelme szerint legitimálva vannak, a folyamhajózás űzésére a Dunán a tökéletes egyenlőség elve szerint feljogosíttassanak; ők tehát árukat és személyeket a parti államok minden kikötő helyei közt minden kivétel nélkül szállíthatnak. De mégis azok és vezetőik a közbenső hajózás űzésében e folyamon egy s ugyanazon parti állam kiszálló helyei közt hasonló föltételeknek alávétették, mint a belföldiek. IX. czikk. Egy parti állam minden hajózási vállalkozójának meg van engedve a másiknak területén a folyam parti állomásain, hajózási ügynöki hivatalokat állítni föl, a vállalathoz megkívántató irodákat és intézeteket berendezni, valamint a hajózási nyilvános intézeteket, mint kirakodó helyeket, stb. az országhoz tartozókkal hasonló módon használni. Árjegyzékek közzététele szintén nem fog akadályoztatni. Az épitkezmények birtoklására vonatkozólag a fentebbi czélból, a törvényekhez kell alkalmazkodni, melyek az ingatlan vagyont minden szerződő fél államaiban rendezik. X. ez. Mindazon előnyökben, melyekben egy parti államban valamely nemzet hajói a Duna hajózásra vonatkozólag részesülnek, az összes parti államok hajói is részesítendőkben be fog végeztetni. A 3 percentes befizetés kti van merítve, de az említett 46 mérföld teljes kiépítése és a forgalomnak való átadása 18 hónap alatt még 16 milliót kíván. Minthogy már a pénzvásár jelen állása mellett további befizetések nem tűnnek fel tanácsosoknak, a hitelintézet ajánlata, miszerint kész 15 milliót kölcsönözni, annyival inkább elfogadható. Ez a társaságnak 3 részletben, márt. 1-jén,jul. 1-jén és oct. 1-jén öt öt millió egyszerre, fokonkint emelkedő 5% es kamattal fog kifizettetni, s a kamatozás és visszafizetés 66 annuitásban, még pedig 1860-i 6%-el, később 5%%-el fog megtörténni. Mivel az engedélyezési okmány 28. §-a szerint, kölcsönöknek csak 50%-os befizetés teljesítése után szabad megtörténniök : indítványba hozatott, hogy a részvény tőke 40 millióról 24 %-ra szállítassék, még pedig hogy minden 5 részvény közül kettő bevonassák többi három részvényre nézve pedig az 5% befizetés megerősítessék. Egyszersmind, ki 5 részvény birtokában van, szabadságában áll 2 száz forintos sorsjegyet a hitelintézet sorskölcsönéből allari átvenni. Ezenfelül a részvényesek számára fentartatott, hogy részvényeikre a további 21 “'„tét befizethessék s ez által a reductiot kevesbíthessék, társaság elfogadá e javaslatokat, minden ellenmondás nélkül, s az igazgató tanácsot felhatalmazta a legfensőbb jóváhagyás kinyerése végett a szükséges lépéseket megtenni. (Folytat. köv.) korterére tapintva előállt egy görög műves „Iphigenia in Delphi.“ De tulság nélkül szólva ámbár Apollt és az isteneket emlegetik ezen alakok, csak masquirozott tectosagok, viadorok, és mindenek fölött „gemüthlich“ németek, egész színviláguk, szemlélődő bensőségük, s érzelgésük minden csak nem görög. Ezen utólsó művében még színi mestersége is elhagy a szerzőt; másfél fölvonásban egyre káromolja Electra, s szidja és tagadja az isteneket, forgatva kezében az Atricák sorsteljes rémítő fejszéjét, de nem történik semmi se. Az egész dühös expectoratio egy szájaskodó gyümölcsárusnőre emlékeztet. Ily soknemű szinkói tevékenység a történeti drámát se hagyható megkísérletlenül. Mária di Molina és Sampiero azonban középszerű eredmény. A történeti drámához azonban határozottan legkevesebb hivatása. A történet higgadt gyakorlati fölfogása a nagy történeti conflictusok értelme, reális jellemzés, tendenciosus eszménykedéstőli mentesség, emberi szenvedélyek erőteljes előadása, aczél nyelv oly tulajdonok, mik egy történeti drámaírónál nélkülözhetlenek; s Halmurban, a határozott eszményizőben, ki valódi conflictusokat nem ismer s minden müvében egyegy lélektani problémát tűzött ki magának megfejtésül, nem találhatók. Marad három legjobb müve, a viadorok, vadon fia s Griseldis. Mint látjuk Halm előnyei s hibái a felületesség erényei s hibái. Ő sehol se mély, se a gondolatokban, se a szenvedélyek harczában, mintegy aszszonyiasan lágy. Úgy látszik a szerencse mindenben kedvezett neki, de nem járata az élet iskolájá-ba. Ő nem ismeri az élet küzdelmeit, mik növelik a szenvedélyeket; nem a sors hullámzásait, mik fölemelnek vagy eltemetnek; nem ismeri a szírieket, mikben megbukik s az erélyt, mely megmenti a férfit; s nem tudja, hogy mindezek, legyőzötten képezik egy férfias büszke jellem támaszait. És nőik nem valók; abstraitók, mik se korunkba, se semminemű történeti korba nem illeszthetők; nem eszmények, mert csupa tökéletlenségek képezik állítólagos erényeiket. Eddig kiválólag a szinkóval foglalkoztunk. Halm a lyrai költő kevéssé méltányoltatik a németországi ítészet által. Lehet, hogy nem ártott volna Halm, a lyrai költőnek megtakarítani azon lyrai elemet, melyet drámaira, kelletlen helyre fecsérelt. Azonban szép nyelv, kerekded versezet, gondos forma, ha nem mély de nemes érzelmek s különösen újabb költeményeiben (mint Radeczky halálára) bizonyos mérséklet s önérzet tüntetik ki. Költeményei kötetéből különösen ajánljuk az „Italien“ cziműt, mely magas lendületével túlteszen valamennyin. PESTI NAPLÓ, Pest, febr. 4. A nemzeti múzeum könyvtárának érdekében tett felszólalásunk sikerének egy újabb jeléről kell dicsérőleg megemlékeznünk. Az aradi gymnasium id. igazgató tanára Sujánszky Eustách úr a vezetése alatt álló intézetnek, minden eddig megjelent, öszszesen hét évi programmját volt szives múzeumunk könyvtárának beküldeni szerkesztőségünkhöz. Fogatúja érezte szives köszönetünket a nemzeti múzeum könyvtárnoka Mátray Gábor úr nevében! — A leg Clary-féle sorsjátékján, 30-kan végbement sorshúzása alkalmával a 37,923 szám nyert 12,000, 33,625, 31,293, 2845, 29,588, 15,011, 9504, 5210, 39,277, 30,711, 16,273, 32,570, 31,431, 3140,27,021, 32,360, 26,643 és 31,436 mások nyertek száz száz forintot. Az utóbbi jótékony czélú államsorsjáték főnyerőjének birtokosa még mindeddig nem jelentkezett s a készen fekvő 15,000 darab arany hasztalan várja beváltóját. Az Eszterházy-féle főnyerő sors, melynek száma és betű különbözése némi zavart idézett elő, való, szinüleg mégis be fog váltatni, miután a sorsjegyek készítéséből kiderül, hogy a szám a hiteles, s a betűk közé íráshiba csúszhatott, mit is bizonyít, hogy egy második sorsjegy hasonló számmal még nem jelentetett be. (B.H.) — Dux Adolf ur kérésére nyilvánítjuk, hogy alaptalan azon hit, mintha ő „Dózsa Györgynöt német nyelvre forditná. " — Hegedűs Lajos ur, a győri színtársulat igazgatója köztünk mutatván, általa is örömmel értesültünk, hogy a győri közönség folyvást nagy részvéttel látogatta a színházat, csak a farsang éreztetett némi csökkenést. A Hegedűs színi működését illetőleg, dicsérettel emeljük ki, hogy nem tart operát. Az opera csak felemészti a vidéki színtársulatok budget-jét, a közönséget elvonja az irodalmi szinművészettől s semmit vagy annál roszabbat nyújt kárpótlásul. — F. hó 27-kén Miglitz helységben (Abauj) 14 házat s több melléképületet hamvasztott el a tűz. Mindenik biztosítva volt. Nemzeti színház. Febr. 1-jén rendkívüli előadásul, ujonan betanulva először: „Báthory Mária“ opera 2 felv. szövegét írta Egressy Béni, zenéjét szerzette Erkel Ferencz. E zenészeti tekintetben igen jeles mű több év óta nem adatván minden új mű sorsában osztozik szintén, t. i. a közönség által kellőleg csak többszöri adatása után méltányoltathatik. Azonban már ez első előadáson is megragadta a közönséget és tetszéssel fogadtatott a nyitány, az induló az 1. felvonás 2-ik változatában a női kardal, Mária szép áriája a 2-dik felvonóban s a négyes. Az első felvonás kettőse (Hollósy L.né assz. és Jekelfalusy közt) egyike a legnehezebb énekdaraboknak. Jeles első énekesnőnk ezúttal is rendkívüli művészetét tanúsítja e kettősben az általa vitt ária mellett, annak változatait is énekelvén egyszersmind. Hogy t. művésznőnk gyönyörű énekét a nagy közönség élénk tapsokkal kisérte, mondanunk sem kell. Jelesül énekeltek Jekelfalusy és Füredi. A szövegből, illetőleg Vangel szerepéből kihagyandónak tartjuk, a „pfui, pfui“ szókat, miket Kálmán király korában alig W. C. Becs, febr. 1. Ma délelőtt tartotta a szabadalmazott tiszai vasúttársaság rendkívüli közgyűlését, melyet annál nagyobb feszültséggel vártak, mivel a tiszai pályának részvéte a hitelintézet annyiszor emlegetett kölcsönsorsjegyeiben, utóbbi időben többszörösen kétségbe vonatott. A gyűlésre 69 részvényes jelent meg, kiknek elnöke Andrássy György gróf, igen velős előadásban a társaság pénzügyi helyzetét előterjesztette. Közlése szerint a tiszai vaspályából már 20 mérföld van (Czeglédtől Debreczenig) átadva az üzletnek; 9 mföld Ladánytól N.-Váradra közel van a teljes elkészüléshez, 19 mfd Szolnoktól Aradig még ez év folyama alatt, s 18 mfd Debreczentől Miskolczig a legközelebbi év első felé- ismertek a magyarok. Én, a forma és a próza. (Gyulai Pálnak.) II. (Folytatás.) A formák rendkívüli divatát rendesen nagy irodalmi korszak, s fényes múlt szokta megelőzni, már csak azért is, mert az emberi szellem úgy van alkotva, hogy teremtéseiben — igy nevezzük a lángelmék eljárását — rendesen megelőzi a gyakorlat az elméletet. Ez oly igazság, s történeti valóság, melyet bővebben mutogatni fölösnek tartok, mely Homértól kezdve Petőfi Sándorig kifogás nélkülbizonyítja magát; különben öntudatos irodalmi kort megelőzőleg, az elméleti ösméretek fejletlensége daczára senki sem ír verset avagy prózát egy óráig is megállhatót. Hasonlóul megtörténik, hogy a szellem országának hősei, Heineként szólva, seregestül jőnek mint a darvak, de úgyis mennek el, s utánok egy időre mintha megállapodott volna a teremtő szellem, csend áll be és hallgatás, mely tulajdonkép a múltakra való elmélkedő figyelem. A régi klassikai kor után a Sannazárok és Ovenusok a költészetben, az egész scholasticismus a bölcsészetben eme hallgató figyelem, s magával és tárgyával szolgailag vesződő elmélkedés történeti kifejezései. Említsem-e azt az árapályt, mely a mai akármelyik irodalomban koronként mutatkozik, emelvén, sülyesztvén az irodalom színvonalát? Emez idők véletlenül kedvezők az ítészi elméknek, ha netán annál szomorúbbbak is a mű bölcsészre nézve. Az ítész egészen a maga elemébe jut. A művekből csak abstrahálni kell a szabályokat. A magyarázók bővebben támadnak mint más egyébkor, eszékbe sem jutván, hogy a dús aratás a termő erő fogyja s az ízlésnek legfőbb itélőszékbe ültetése az igazság rovása. Nagy irók után rendesen nagy igazságok. Nemcsak nagyok ,s gyakran sokak is. A szabályok, tételek, mint érett gyümölcs, a fáról, peregnek alá. A kézikönyvek iskolai ifjúsági műveit olvasó számára egymást érik : a tudomány, az ismeret, az ízlés iskolaivá lesz. Ezeket nem azért mondom, mintha egyenesen kárhoztatnám. Ez a dolgok rende. Hanem épen azért, mert a tudomány és művészet történetében ily előkelő szerepe van olykor a formai műveltségnek , a formáról való elmélet és tan igen hamar oda ferdül, hogy egyoldalúságban fogatva fel, ridegen elszilárdul, mikor a rendesség, szabatosság s előadási kényelem művészetévé sülyed alá,a melyet az erős szellemek oly könnyen unnak meg, mint hős fiúk a gyámságot, ha szinte édes apjok is a gyám. És épen a formai ridegség az, mit én kárhoztatok, de nem magáért, hanem az ítészek miatt, kik aztán minden idők tanává, kultusává emelik az elvont formaiság rideg tiszteletét. S miben áll az az elvont formaiság, s mi történik azontúl, már épen azt akarom fejtegetni. — Az elvont formaiság tana, mint ilyen abban áll, hogy beszélünk a formáról a tartalom figyelembevétele nélkül, azaz a formát épen azért, mert elválhatlan tőle a külsőség forgalma, csak is mint külsőt fogjuk fel. — Hogy ne! ? Hát mi más is az a vers, az a próza, mint a költői vagy prózai tartalomnak külseje, ruhája? Rím, láb, szótag, szónoki hangütés vájjon nem mind külsők-e, s nem megtanulhatók-e egynek mint máznak ? Azonban hány író lett már szerencsétlenné miattok, nehéz volna előszámlálni, és pedig szerencsétlenebbé mintha keze, lába tört volna el. Numerus oratorius a szónoki pályán, rm, láb a költőin, egyik betegsége az emberi nemnek. — Eme külsőleges felfogás okozza aztán, hogy a formát valamely önállólag lebegő lénynek képzelik minden kivétel nélkül, azaz a külső formát, vagy azt, mi a formában külső, egynek veszik azzal, mi a formában belső, vagyis eszek ágában sincs megkülönböztetni a belső és külső formát, s így tévedésök oly lényeges, hogy szinte bűn. Ekkor aztán igen könnyen esik beszélni a tudomány vagy a művészet formáiról külön. Igen könnyű azt hinni, hogy aki szereti a költői formatisztaságot, még azért nem szükség, hogy védje a tudomány formai jogát, mert hiszen itt nincs láb, rim stb. mint amott, s következéskép a forma nem mindenütt forma. Könynyű lesz beszélni a tudományok formájáról egyetér — Febr. 2-kán „Szökött katona.11 Gergely kovács ” szerepét Füredi játszta. Szép énekét a nagy számú közönség sokszorosan tapsolta meg. HIVATALOS. A kassai cs. k. orsz pénzügy igazgatósági osztály Suchy Adolf cs. k. adószámviteli I. oszt. segédet a veszprémi cs. k. megyehatóságnál, III. oszt. végleges adószámtisztté, az eperjesi cs. k. megyehatósághoz rendeléssel, kinevezte. Gazdasági s üzleti hírek. Szolnok, jan. 28. A mai hetivásárra mindennemű gabnafajból tetemes mennyiség volt jelen. Szép mezőtúri és öcsödi búza 88 — 90 font. 1 f. 57 kr. 85—86 font. 1 f. 48 kr. Kukoricza 1 f. 30 kr. Szép kétszeres 1 f. 30 kr. m. Kassa, jan. 31. — Időjárásunk e héten változólag szeles de folyton kemény hideg, 11° — az utolsó napon erős havazás állt be, mely vetéseinkre, malmainkra mindenesetre kedvező leend. — Az üzleti életben még mindig folytonos pangás uralkodik s az árak leginkább elhanyagolvák. — Galíciából hozzánk érkezett hírek a szesz árát ismét lejebb nyomták 30% 8% áron köttettek üzletek. — A repcze olaj kevés különbséggel áll mint az előbbi héten. — kétszer finomitott 29% két havi időre 28% frt. Kevés eladott bor kedvező áron kelt el — Gabona árak : Búza mérete 2 forint 42 kr. Kétszeres 1 ft 48 kr. Bors 1 ft 24 kr. Zab 48 kr. Árpa 1 ft 6 kr. Kukoricza 1 ft 30 kr. r. 1. KÜLFÖLD. Angolország, London, jan. 30-kán. A külügyi hivatal a következő távirati sürgönyt téve közzé. Alexandria, jan. 26. — A Bombay tegnap ért Suezhez s bombayi híreket hozott. Sir Colin Campell az utóbbi tudósítások keltekor még mindig Cawaporeban volt, de rövid időn erős haderővel nyűgat ellen volt indulandó. Sir J. Outram Alumaghban megtámadta és megverte az ellenséget dec. 22-kén, négy ágyút von el, részéről csekély veszteséggel. Roberts tábornok vezére lett Radsputanában azon haderőnek, melyet Dessában vonnak egybe honnan Nusseerabad ellen indul. Uj rendzavarás nem fordult elő se Decanban, sem Közép-Indiában. Pandzsáb nyugodt. Az „East“ India Househoz érkezett hivatalos sürgönyben még a következő híreket olvassuk: Sir Con Campbell 12-kén Furruckabad ellen indult, s onnan Agraba szándékozott indulni. Seaton ezredes hadteste dec. 27-kén megint megszállotta Mynpooret, miután a lázadókat megverte és ágyúikat elszedte. Chamberlain dandárvezér hadtestével Rohrbundba megy, s Agrában sir Colin Campbellel csatlakozik. A daccai lázadók Assam területére nyomultak. Ő felsége 54-dik gyalog ezrede sarkukban van. A 31-ik benszülött gyalog ezred magaviselete gyanút ébresztett. Sir Hugh Rose azonnal segélyére megy az őrhadnak. Indore népét lefegyverezték a rend megint helyre van állítva. Pandzsáb és Sciude nyugodt, de a kalaporei rajah mozgalmai gyanúra adnak okot. Kaudeishben a bhilek újra rabolnak. Bombay benszülött úri rendű lakosai az összes európai őrcsapatokat megvendégelték . . . Ezekhez adja a „Times“ tudósítója , a peint főnököt elfogták és kivégezték. A calcuttai püspök jan. 3-kán meghalt. A hivatalos Gazette a régibb eseményekről hoz felvilágosító részleteket. Sir Coin — ezek szerint — a Lucknowból szállított sebesültek nők és gyermekek fedezése végett vonult Dawnpore felé, úgy hallotta meg az ágyúzást, mikor a gwaliori contingens Windham-et, szorongatta. Windham tudósította ugyan sir Coint a gwaliori continges fenyegetéséről, de tudósítására — mely kézhez nem jutott — nem kaphatott választ. Ezért gondolta, hogy a régibb parancstól eltérve, fölléphet az ellenség ellen. A Times nevetségessé teszi a párisi kormány azon eljárását, hogy a hittani viták eltiltásában oly fontosságot helyez mintha attól függene kormányrendszerük szilárdsága. A franczia protestánsok helyzetét illetőleg, így felel a Moniteurnek: Francziaországban, mint nálunk is, vannak emberek, akik hitüket kiebbterjeszteni akarván, iskolákat, templomokat kivánnak építeni jövendő községek alapjául. Ezen törekvés, melyet a patrancháknál és a hajdani keresztyéneknél hitbeli erőnek neveznek, a franczia kormány szemében bűn. Kénytelen kelletlen elismeri a vallásos status quo -t, de a kevesebbség szaporodhatási reményét kizárja. Ez ellen szót emelnek a protestáns községek. A helybeli hatóság kegyére nem számíthatván szóban hivatkozván fölebb a kormányra, a külföldi sajtó utján közlik sérelmeiket. Még roszabb rájuk nézve. Ha előbb propagandisták voltak, most illegálisoknak, hazafiatlanoknak mondják őket. Újabb ok elnyomni azon szózatot, melyet mi — Angliában — akkor is tisztelettel meghallgatunk, ha nem ment tévedéstől. Azt mondják erre is : mi közünk hozzá, oly belügy ez, melyet mi nem érthetünk. Francziaország pedig nem az az ország, amely mindig legjobban ismeri önmagát. Már szelleme sem engedi, hogy mindig a józan értelem intésére hallgasson." Absolutabb, hogysem mindenkor bölcs és eszélyes lehessen. A Moniteur után ítélve, tanácsot sem fogad el. Meg sem akarja hallgatni a panaszokat. Árulásnak tartja, ha a külföldi sajtó mondja el. Csak hivatalos utakon akar értesülni. Oly kormánynak, mely ily hangon beszél, igen jó hivatalnokainak kellene lennie. Tisztviselőinek mindent tudniok kellene, ha semmit sem hallgatnak meg, amit nem ők jelentenek föl. De váljon azon múriad nyilvános és titkos rendőrségi egyén, akiktől minden utcza, kikötő, pályaudvar hemzseg, megjelentették-e, hogy olasz forradalmiak lopózkodtak be Párisba, s romboló szerekkel zsebekben kísérik lépésről lépésre a császárt ? Nem! Hanem mikor annyi ember esett áldozatul, akkor kiabálják tele torokból: „brit árulás!“ — Egy másik czikkben a katonák Üdvözlő irataira tér által a Times, melyeket a kor ■ mány — a nyilatkozás egyedüli csatornája Francziaországban — magáéivé tőn s amelyekből azt lehetne hinni, csupa gyilkosokból áll egész Anglia, szándékosan rejteget gyilkosokat, azon fejedelmek ellen, akik nincsenek ínyére; hogy hasonló merények ellenében nem a franczia rendőrséget kell nagyobb őrködésre inteni, hanem Angliát kell megrohanni és a franczia útlevéllel utazó gonosztevőket épen csak Birminghamban vagy Leicester-utczában kell elfogni. Ily álokoskodásokra nyomta rá a franczia kormány „imprimatur“ját. Napóleon császár be fogja még látni, hogy sokkal jobb szolgálatot tett volna neki a szabad sajtó, mint a titkos rendőrség. A „Post“ volt az a lap, mely eddig leginkább védte a franczia kormány eljárását, dicsérte a franczia trónbeszédet, sőt Persigny beszédét is magáévá téve. A katonai demonstrációkat azonban , mint látszik, megsokallta. Párisi tudósítója sajnosnak mondja e katonai feliratok tapintatlanságát. Vezérczikkében mindazáltal folyvást sürgeti a „királygyilkolási“ bili előterjesztését, mely ellen bizonyára semmi ellenzék sem nyilatkozik. Francziaország öt katonai kerületre felosztását a lapok párisi tudósításai igen ominosusoknak mondják. — Havelock tábornok, mint mondják, becses papírokat hagyott hátra, melyek közt több önéletírási adat van. Mint kegyes ember, aki kénytelenségből megy háborúba az ellenség ellen, írja le viselt dolgait, bánásmódját seregével, s viszonyait elöljárói irányában. Ezen papírok nem sokára megjelennek. — Az „Athenaeum írja, hogy Robert Mallet a Royal Society részéről kellő pénzsegélylyel és ajánló levelekkel ellátva Olaszországba ment, az utóbbi földrengés tüneményeinek megvizsgálása végett. Francziabisznis. „A jan. 14-diki gyilkossági kísérlet írják Párisból a „D. Alig. Zrg“nak még folyvást játszó sajnálatra méltó szerepét, s szerencsétlenségnek bizonyul be, ha szinte nem sikerült is. Azon aggályok, melyeket a gonosz merénylet magas körökben előidézett, képesek ez irányadó politikusok belátását megzavarni, s azoknak oly veszélyt mutatni fel, melyet épen akkor idéznek fel, midőn útját viszszás eszközökkel akarják állani.“ Pedig a lipcsei lap levelezőjét ezen elmélkedésre még eddig jóformán csak a január 28-diki monitoum rendelet indítja, nem pedig az azóta mindig rebesgetett közbiztossági rendszabályok, melyek felől az még kétkedni látszik, noha azok mint írtuk más tudósítások szerint már az államtanácsban keresztül mentek, s február 1-jén vagy 2-án a törvényhozó testület elé valának kerülendők. Ezen törvényjavaslatok — írják a kölni lapnak — azon nyilatkozat szellemében vannak szerkesztve, melyet hírszerint egy osztályfőnök mindjárt a merénylet után a császár előtt ekkép tett volna: „Felség! sajnálom hogy a jelen körülmények közt önnek meg kell vallanom, miszerint felséged a szabadságot túl a rendén szereti.“ — Az első javaslat büntetéseket szab a kormány fenállása és biztossága ellen bel- és külföldön szőtt fondorlatok és azokba való beavattatás ellen, amennyiben t. i. franczia törvények külföldön általában érvényesíthetők. A második javaslat hallomás szerint feljogosítaná a