Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)

1858-04-01 / 2442. szám

alott örvendetes eredm­ényt van szerencsém a tisztelt közgyűlésnek bejelenteni, mikép az 1857-ik évnek forgalma, egybehasonlítva az azt közvetlen megelőző 1856-ik évnek forgalmával, jelentékeny emelkedést mutat fel, mi által intézetünk szilárd állása, és a köz­lekedő közönség növekedő bizalmának nyilvánítása fényesen van igazolva. Tett ugyanis : 1856- dik évben , a forgalmi tőke­kezelési tőke betételek 13334 betevő részéről tőkésített kamatok kivételek 10,873 fél részéről 1857- dik évben 8,648,193ft 39 kr 5,499,363V 34 „ 3,566,278n 38 „ 386,320„ 45 „ 2,448,543„ 11 „ 13,016,125 6,735,919 4,237,061 453,448 3,115,514 ft 12 kr 12 , 26 36 16 51 a forgalmi tőke kezelési tőke betételek 14,810 betevő részéről tőkésített kamatok kivételek 13,564 fél részéről Ezen adatoknak összehasonlításából kitűnik, hogy az 1857-dik évi forgalom az 1856-dik évit ladja 4,367,931 ft 28 krral a kezelési tőke 1,235,545 „ 52 betétesek 1,121,546 „ 45 A betevők száma 1476, a kivevőké pedig 2781-el szaporodott, míg más részről az ezen évi kivevők szá­mát a szinte ez évi betevők 1146-al haladják meg. A betett pénzek elhelyezését illetőleg 1856-ik évben Váltó-, állam- és hitelpapírokra elhelyeztetett 2,263,697 frt 7 kr. Ingatlan javakra 2,964,195 „ 43 Ezekből 5% kamatra kiadatott 130,740 „ — 1857-ik évben Váltó-, állam- és hitelpapírokra elhelyeztetett 2,541,428 frt 23 kr. Ingatlan javakra 3,843,453 „ 3 „ Ezekből 5% kamatra kiadatott 1,046,103 „­­— „ Ezen összeállítás szerint 1857-ik évben váltak, ál­lam- és hitelpapírokra több adatott ki, mint 1856-ban, 277,731 ft 16 krral ingatlan javakra, 879,259 frt 18 krral, 5% kölcsön szaporodott 915,365 frttal. Ez adatok elősorolása alkalmával kötelességemnek tartom a tisztelt közgyűlésnek bejelenteni, hogy a választmány a telekkönyvi munkálatoknak Pest-Pilis és Pest-Solt megyékre nézve akkér történt befejezése után, hogy az ezen telekkönyvekbeni bejegyzés zá­logjogot ad — a tisztelt közgyűléstől ez esetre nyert felhatalmazás alapján — az ingatlan javasrat köl­csönt a mondott hatóságok területén belül, valamint Pest városban is, hol szinte rendes telekkönyv lé­tezik, megkezdette. Az ingatlan kölcsönök utalványo­zásánál azonban a választmány következetes maradt az intézet érdekében eddig czélszerű­nek bizonyult ama gyakorlathoz, hogy a befolyt pénzek elhe­lyezési módjai közt bizonyos egyensúly tartassék fen oly formán, hogy könnyen folyóvá tehető tő­kébe csak annyi összeg helyeztessék el, mennyi a betétesek akadály nélküli visszafizetéséhez szükségel­tetik, a többi összeg pedig ingatlan javakra kölcsö­­nöztessék ki.­­ Az ingatlan javakra elhelyezett, és a könnyen folyóvá tehető tőkék közötti arány 1857-ik évre nézve is kevés különbséggel épen úgy áll, mint állott 1856 ban, vagyis a kikölcsönzött tőkének 10 része van ingatlanra, Vió része pedig váltók, állam- és hitelpapírokra elhelyezve. Habár ezen művelet, tekintve azt, hogy a törvény által tiltva van betáblázott követelés után 5% maga­sabb kamatot fogadni el,míg viszont a betett tőkék után az intézet 5% kamatot fizet, haszonhajtó nem lehetett; annyiban mégis figyelmet érdemel, és meggyőződé­sem szerint a tisztelt közgyűlés méltánylatával fog találkozni, hogy ez után intézetünk a reál­hitel eme­léséhez jelentékeny arányban járult, és az adott köl­csön viszonfizetéséhez kötött azon feltétel által, hogy az a kamaton felül évenkint fizetendő 3% százloki­val letörlesztethessék, a birtokos osztálynak a visz­­szafizetést lehetőleg megkönnyítette. Másrészt ta­gadni nem lehet, hogy ezen körülmény, kapcsolatban a választmány tagjainak a kikölcsönzés minden ne­meinél, különösen pedig a váltók utalványozása kö­rül követett óvatos és részrehajlatlan szigorral páro­sult eljárásával, volt oka annak, hogy intézetünkre a közelebb lefoyt évben felmerült általános pénz­vál­ságból eddigelé káros következmények nem hára­moltak. Jelentem továbbá a tisztelt közgyűlésnek, mikép a forgalmi kimutatás, és a mérlegnek megvizsgálásával az alapszabályok III-ik rész 12 ik §-sa értelmében megbízott küldöttségnek a tisztelt, közgyűlés elejébe teendő jelentéséből ki fog tűnni, hogy annak minden tételei a főkönyv számláival teljesen összehangzók­­nak találtattak, és hogy a fő és minden egyéb számla könyvek tisztán és rendesen vezettetnek. Ezen kimutatás szerint a múlt évi forgalom 46,727 ft 17 krt jövedelmezett. A tiszta jövedelem feletti ren­delkezés és az intézet érdekében teendő egyéb vá­lasztmányjavaslatok, titoknok úr által a tisztelt köz-­ gyűlés elhatározása alá fognak terjesztetni. Jelentésemet azon kéréssel zárom be, hogy mél­­tóztassék a tisztelt közgyűlés az alapszabályok I. ré­sze 6-ik §. értelmében a tanácskozmány vezetésére kebeléből elnököt választani. Kelt Pesten, 18­8-dik évi mart. 31­ ép. HAJÓS JÓZSEF, Igazgató. —Villa ur, közöttünk mindennek vége, szavát visz­­szaadom, mondá Julia büszke méltósággal, Manuel levelét Juannak visszanyujtván, S szemét Juan szemére szegezve, pillanatig mozdu­latlanul maradt. — Nagyszerű lehetek így, gondolá magában; ha csak ketten volnánk, most lábamhoz omlanék. — De, asszonyom, hebegő Juan megigézetten, leg­alább azt magyarázza meg nekem, hogy jött ide Ser­vet úr oly egyszerre; magyarázza meg nekem, miért beszélt önnek oly suttogva. — Sohasem alázkodom annyit, hogy magamat igazoljam, szólt Julia, ki azon mértékben lett mind fagyosabbá, a mint Juan indulata felől megbizonyo­­sodok. Távozni készült. — Az égre, hallgasson meg! kiáltott szegény Juan kétségbeesetten. Julia kettőt lépett előre s vissza nem pillanta. Juan összetépte a levelet s a tűzbe dobta. — Csak önnek hiszek, mondá Júliához közeledve. Julia szerelemteljes pillantást vetett reá s ismét a kandallóra könyökölt. — Mennyire hálálom önbizalmáért! szólt Juan felé hajolva. Most már tartozom önnek a magyará­zattal, mit imént megtagadtam. Servet úr régóta sze­relmes belém, s szerelme sok pletykára is nyújtott alkalmat, miknek én — mielőtt barátja levelét olvas­tam volna — nem tulajdoníték oly fontosságot. Épen most olyasmit értettem tőle, mintha csak azért jött volna Párisba, hogy megtudja, nőül megyek-e önhöz. Ez az egész. — Szerette őt ? kérdé Juan oly hangon, mely a leg­mélyebb féltékenységet árulá el. — Juan! szólt Julia s pillantása e szóhoz ily ma­gyarázatot csatolt: „Soha még mást nem szerettem, csak önt.“ — Nem akarom többé, hogy ő önnel beszéljen, monda Juan. — Erre, gondolom, csak egy mód van : ha az iga­zat tudatjuk vele. — Miért titkolta azt előtte eddig is ? — Házasságunk még nincs nyilvánosan kijelentve,­­s ha megmondom neki, az úgy lett volna, mintha bi­zalmaskodnám vele; azonban, ha ön ráhatalmaz. .. — Oh igenis! szólt Juan. A vicomzené el volt ragadtatva. Merészsége­s ügyessége elháríta a vihart. Most már csak egy volt hátra szegény George szívét megtörni,­­ ami előt­te végképen jelentéktelen dolognak látszik. Juan gyanúskodásának örökre véget vetendő, elhatározta, hogy régi kedvese irányában megsemmisítő kemény­séggel lép föl. Azonkívül igen jól ismerte ő az életet és tudta, hogy gonoszság dolgában legügyesebb oly tett, mely egyszersmind leghallatlanabb, s a ki meg­lep, az rendszerint uralkodik is. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Sinai képek. 2) Egy sinai méltóságos háziköre. Pan­sze-sen régiségi kincsei leginkáb régi porcel­­lán-és bronzművekből, faragott bambusznádból, jas­­pis és egyéb kecsecsebecsékből álltak. Mindezen tár­gyak különbféle igen díszes állványokon nyugodtak, a­mint azt a tárgy természete kívánta, voltak csomós kuszáti gyökerek, hajlékony virágzó gályák, sziklák és oszloptalapzatok; ezen gyönyörű művek azon föld­­kő-és bronzműremekekkel melyeket hordoztak, töké­letes egésznek tűntek fel. Sinában a legcsekélyebb műnek van ily ásványa vagy talapzatja, mi nemritkán sokkal nagyobb becsű, mint a­minek ásványul szolgál. Pan­sze-sen új porcellán gyártmányai igen keveset hasonlítanak azon gyártmányokhoz, melyekkel min­ket egy pár év óta elárasztnak; az övéi nagyobbrészt nagy fehér edények képekkel, mely képek zöldellő bambuszt, bájos virágokat, szellőtől hajtott felhőket és ősi ruhákba öltözött személyeket ábrázolnak. Min­denek fölött egy oszlop képet csodáltunk, mely egy csoport darut ábrázolt, melyek egy lombtalan erdő fe­lett nyílsebesen látszottak repülni. A szellős oszlop megható igazsággal emlékeztetett a tél közeledtével elvándorló madarakra. Ha Pan-sze-sen-nél nem láttunk volna bambusznád metszvényeket, sohasem hihettük volna el, hogy ezen egyszikű növény oly nagyra fejlődhetnek, mint a mi fenyőink vagy jegenyéink. Gazdánk gyűjteményében volt ezen óriási nádnak egy bütyökje, mely oly vas­tag volt mint egy közönséges veder : ezen természe­tes edényen emberek, fák, virágok, gyümölcsök, szik­lák voltak kimetszve, és ezen tárgyak mindegyike oly jó volt, hogy úgy látszott mintha az emberek mo­zognának s a szél a fákat hajtogatná. Ezen ritkaság jelenleg Callery birtoka. A sinainak a szép és művészi kidolgozás iránti ér­zéke mellett még nagy kedve telik a czifrafurcsaság — tartalékosság — és különösségekben, m­it a csodá­san képződött kövek gyűjtése által is bizonyít. Kőda­rabokat gyűjt, melyek vagy valamely képzelt állathoz vagy egy darabos szirtcsoporthoz, vagy valamely idő­vájta szikladarabhoz hasonlítnak. Olvasóim közül bizonyosan sokan hallottak valamit a híres sinai tükörről, azon bűvös tükörről, mely a tu­dományos észt is sokat foglalkoztató. Ezek csodálatra méltóan csiszolt, s a tárgyakat tökéletesen visszasu­­gárzó fémlapok; a Pan-sze­sen birtokában levőknek félhold alakú tartójuk van s az ezekből kifutó ágak kö­zé van téve a tükör. A csiszolt lap hátsó felén rende­sen rajzok és sinai jegyek vannak bevésve. Ha a lap csiszolt felére napsugárt eresztünk, meglepetve látjuk feltűnni — a szoba falára vagy mennyezetére vissza­vert fényben — a hátsó félre vésett rajzokat és jegye­ket. E csudás tüneményt nem tudtuk magunknak megmagyarázni. Pan­szie-sen­­ur­­tehát így világosí­tott fel: „A készítő a tükör csiszolatlan felén lévő rajzokat és jegyeket egész a csiszolt felületig vési, ekkor a vésést bizonyos vegyülettel tölti ki, melynek sűrűsége a tükörfém sűrűségével körülbelül egyenlő, s csak ezután fog a csiszoláshoz. Mire a tükör ki van csiszolva, a betöltött anyag a tükör anyagával helye­sen összeolvad s legkevésbbé sem lehet a vésett he­lyeket észrevenni. De azt nem tudom megmagya­rázni, hogy a visszavert fényben a képek miért tűn­nek föl.“ Egy európai physikus így felelt volna Pan­­sze­sen úrnak : „Ez azért történik, mert a tükör teste és a töltemény teste a világosságot nem egyenlően verik vissza.“ Különben az efféle tükrök Sinában is igen ritkák s igy igen drágák is. (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ. Pest, ápril 1. — A pesti szegény gyermek kórház részére a budai takarék-pénztár ez évben is 100 pftot adományozott. — A „Kol. Közi “ írja : Az első magyar általános biztosító társaság, Erdélyben is szervezni kezdé magát. A­mint értesülünk, itt három főügynökség lesz, ezek egyi­ke Kolozsvárit Kővári László cs. kir. conservator s iparkamarai alelnökre ruháztatott, Kolozsvár, Dézs, Besz­­tercze, K.-Fehérvári kerületekre s a sz. Somlyói kerület­ből a hidalmási járásra határozott működési körrel. — Liebich Ignácz ur a Miss-Dzuba elefánt tulaj­donosának az atyja, állatseregletének megdöglött tigrisét 100 fton adta el a nemzeti muzeum természeti tára szá­­mára. — Megjelent „Korrajzok a dunamelléki helyet, hitv. egyházkerület életköréből“, melyeket fátek­in­tettel a kecskeméti s pesti főiskolák­­ ügyére, előterjeszt Török Pál. A kecskeméti egyház­­ is a pesti protestáns theologiai tanintézet vezetői közt­­ fenforgott vitáról mindenki tud valamit, a­ki a múlt évi l­apokat olvasta. Az előttünk fekvő könyv szerzője megi­­s­mérte, hogy az ellene­s a pesti theolol. tanintézet ellen f­­ölhozott vádakra kimerítően fog felelni Most beváltja í­géretét. A felelet 210 sűrű lapra terjed egy 96 lapra t­erjedő függelékkel,mely okiratok gyűjteménye, 1 1 vita, mely sok tekintetben sajnos volt, e könyv által r­eméljük, be lesz fejezve. E kimerítő munka ezenkívül m­­agában is úgy tekintendő, mint a sok kedvetlenség után, e­gyik legszebb eredménye a vitának. A jelen és utókor is lett e „korrajzok“, mint a hely, hitvallása egyház éle­­t­ének ismeretére tanulságos és számos adatokat magában f­oglaló munka, kétségkívül nagy érdekű lesz. Egyszersm­­­mind a nagy jövővel kecsegtető protestáns theologiai in­­t­ézet életrajzának kezdetét képezi. E munka az intézetet e bölcsőjétől kezdve lábraállásáig hiven rajzolja elénk. e — Roger párisi tenorista a nemzeti színpadon . Próféta­ szerepében kezdi meg april­i­kán vendégsze­­s­epléseit. Bignio­ur, bariton, a zenede növendéke, szer­­z­ődött tagja lesz a nemzeti színház operájának. v — Szebenből írják : Szászvárosról érkezett hiteles tud­­ ásítások szerint a Maros vizéről a jég már mart. 21-kén s minden veszély nélkül elment. A vízállás mérsékelt volt.­­ A magyar akadémia hétfői, mart. 29-ki mathema­­ikai és természettudományi ülésében, Gebhart r. tag el­­­ lökete alatt Győri r. tag és Brassai r. tag tartott elolvasást. Győri úr egy mathematikai curiosu-i o­t tárgyalt, mely a lipcsei „Ulustricte Zeitung“ múlt é­vi egyik octoberi számában tűzetett ki megfejtendő fel­­datul. A föladat oda megy ki : h­assék valamely sok­s­zögnek, (pl. 6 vagy 8 szögnek) mind mindenik szögé- h­ez, mind pedig oldala közepéhez egy-egy szám, és pe­­ig oly szám, hogy mindenik oldal két-két végénél és kö­­spénél levő, s igy három szám együtt véve bizonyos ősz- ^ seget tegyen s ez összeg a sok szög minden oldalának ^h­árom-három számjából ugyanaz legyen; de egy szám k­étszer elő ne forduljon. Vegyünk föl pl. egy hatszögöt, kivántassék, hogy minden oldalának két végén és közb­­en levő három szám összege mindenütt 17—17 legyen. A megfejtést megadják e számok:­l­ső oldal: 2 + 6 + 9 = 17 BZ ‘ 2-ik „ 9 + 7 + 1 ”, 17 87 3- ik „ 1 + 11 + 5=17 f 4- ik ”„ 5+ 8 + 4=17 . ”1 5- ik „ 4+10 + 3 = 17 . $ 6- ik „ 3+12 + 2=17 . a tovább menve ismét 2 + 6 + 9­­- 17, azaz első sor KvAt.lrA­ vAii a hatazftirfit mperUp.riilfii fr Ti&ini való hnírv i ■' minden szám Csak egyszer fordul elő, mert az, hogy a mely számon egyik sor végződik ugyanazzal kezdődik a következő, csak azt jelenti, hogy a sok szögnek az a szögnél álló száma lévén, két szomszéd oldal végpontjá­hoz tartozó szám. —" E feladat algebrailag még ezelőtt száz évvel tűzetett ki Angliában — s nem fejtetett meg Algebrailag ez a feladat képe. Fejtessenek ki ez egyen­letek : a+b + e = A; c + d + e = A; e + f + |g = A + g +I+ h + | gi A | stb., míg az utolsó sor ismét n-n végződik. E föladat meg fej­tetlen maradt. A lipcsei képes újság néma föladat álta­lános megoldását tűzte ki, mint eme utolsó képletben ki volt tűzve — csak bizonyos sok­szögekre szólt a föladat. 13 megoldás érkezett a lipcsei „III. Ztg“-hoz. Győri r. t. e megoldások egyikének bírálatába eresz­kedett. Fő hibája azon megoldásnak, hogy nem általános, s nem egy egyenletben kifejezhető, hanem tapogatózó, és nem áll minden esetekre ,­­ azaz nem mathematikai. A matí­esisban mindig az általánosból szoktunk kiindulni­­ az egyes esetekre v. példákra, nem megfordítva a pél­dákból csináljuk az általános képleteket, (noha az induc­­tionak a számtan sok részében van helye). Értekező úr a feladat megoldását más alkalomra halasztotta. Utána Brassai úr folytatta jeles értekezését némely algebrai fogalmak tisztázása tárgyában. Ezúttal főleg a hatványok s az hatványozás által előállott u. n. irratio­nális mennyiségek körül általánosan elkövetett logicát­lanságokat mutogatta. Helytelennek nyilvánította azon definitiót, mely szerint a hatványozás annyit tesz, mint valamely mennyiségnek önmagával való szorzása,­­ maga a hatvány egyenlő tényezőkből álló szor­zat volna. El szokták rendesen feledni, hogy minden szám coefficienseként ott áll az 1, így pl. au­-ban nem az a van kétszer önmagával szorozva, hanem az egység van háromszor szorozva az a-val. Úgy hogy a hatványozást így határozhatnók meg helyeseb­ben : hatványozunk , midőn az 1-et egyenlő szor­­z­ó­k­k­a­l szorozzuk. Értekező előadásából megemlítjük még, hogy öszszemérhetetlen, irrationális, számokra nézve megjegyzi, hogy mily következetlenségbe esnek azok erik e számokat egyfelől aránytalanoknak nevezik, más­felől a mértanban azt állítják, hogy valamely háromszög talpához párhuzamosan a más két oldalon keresztül vont vonal ez oldatokat arányos részekre osztja, holott ez arányos részek többnyire összemérhetetle­n­e­k Az előadás erős logicai rendéről nem adhatunk fo­galmat olvasóinknak s itt csak egy két pontot emli­­tünk meg. Berekesztésül igtatjuk ide értekező úr egy mel­lékes megjegyzését, melynek helyességét teljes mérték­ben el kell ismernünk. A számtani a n a­­ y s i s re magya­rul a lehető legjobb és legtalálóbb kifejezés volna t. i. ez : „közelitéstan“ — mert valóban a számtani analysis egész tudománya a megközelitések tudománya — Azon­ban nem hisszük, hogy értekező ur e kifejezése elfogadtas­­sék. Nevezné az analysist, a szócsintan szerint „számold­­mány“nak, „haladálytan“nak vagy végrendszet“nek — vagy ki tudja mily új névvel : nagyobb volna a dicsőség! — Az egyszerű, becsületes, régi magyar szóval még máig se igen szeretünk megelégedni. Tóth Kálmán urnak mint „Az utolsó Zách“ szerzőjének. Színdarabjáról a „P. Napló“ tegnapelőtti számában közlött megjegyzéseim között az is előfordul, hogy e da­rab a nemzeti érzést is sérti, a mennyiben a magyarnak mint nemzetnek kudarczával végződik. E kudarcz alatt azt értettem, hogy a havasalföldiek a magyart megverik s országukból kikergetik. Ön e megjegyzésemre a „P. N.“ tegnapi számában fe­lelt. Felelte azt, hogy darabja nem sérti a nemzeti ér­zést, mert a kudarcz, mit abban a magyar vall, a magya­rok vakmerősége s az ellenfél helyzeti előnyei által — szépítve van. Ha már a kudarcznak meg kellett lenni, jól tette ön, hogy azt minden lehető módon enyhité; ezt nem is ro­­szalta senki,­­ — csakhogy azért maga a kudarcz, bár szépítve, de megmaradt, ennek ellenkezőjét pedig ön csak úgy bizonyíthatná be, ha képes volna megmutatni, hogy darabjában épen ellenkezője történik annak, a­mi történik, azaz, ha meg tudná mutatni, hogy a darab nem a havasalföldiek, de a magyarok győzelmével végződik. GREGUSS ÁGOST: Gazdasági és kereskedelmi szemle.­­ Nem tudok ma mondani a gabonaüzletben semmi újságot. Erre a „Pester Lloyd“ tegnapi czikke követ­keztében legalább is el fog mosolyodni. Semmi, vár­juk be az ünnep utánt. Hanem a kereskedést érdeklőleg mégis, van itt je­lenteni valóm fontos. Név szerint­ a Duna felszabadu­lása következtében tegnap este későn érkezett Du­nánkon , Pest alá az­ első idegen haj,a „Braunau“ nevű bajor gőzös, mely 27 év estve indult Linzből. Terhe különféle bajor bánya­termék, nagy részben festőkorom (Kinruss) és vitriol, állítólag pesti kereskedőknek, már­ előre megvásár­lott tulajdona. Tátnál (Esztergomon felül) Száky úr kőszén raktárából nagy mennyiségű kőszenet vevén fel, már Pestre magyar tűzzel jött be a kis vendég. Mint kapitánya mondja, itt minden terhét kirakván, egyelőre­­nem szándékozik tovább lefelé. A „Pressburger Zeitung“ szinte épen más számában hozza azon hírt, hogy ott a napokban két bajor gőzös haladt el lefelé „Braunau“ tulajdonkép ,30-án haj­nalban jött el Posen alatt. Az „Austria“ a dolgot elő­legei kívül úgy magyarázta meg, hogy 25- és 26-án Linzből indult „Inn“ és „Salzach,“ ezek posoni rako­dásra 1 nevén szánva, egy negyedik elindult hajó „Con­cordia“ Bécsijén rakószik. E négy'gőzös'mindenik „Riedl és társa“ bajor gőzhajó-társaság tulajdonához tartozik. — A gabona ára Pozsonyban következőleg áll : búza 7 ft 30 kr.—8 ft 3 kr, rozsa 5 ft­ 21 kr, árpa 3 ft 54 kr — 4 ft 42 kr, zab 4 ft pozsonyi mérőnként váltóban. LEVELEZÉSEK. Alsó-Kubin. (Vége.) Hálával tartozik e megye kö­zönsége a társulat elnöke tudományos ,búvárkodása­iért, mellyben a megye története felderítése körül minden áldozatra kész elszántsággal évektől óta mű­ködik. Elősorolta ő az 1322 évtől egész mai napig le­jövő e megyei nemesi rendnek kitüntettjeit, ezek­nek az egyházi - katonai - megyetisztviselői - írói- s művészeti pálya szerinti sorát, s utánok hátra maradt nyomtatott s kéziratban levő munkáik czimszerinti lajstromát. Ezek közt találjuk az árvauradalmi főúri közbirtokosok, mint e közönség nagy nevű tagjainak fényes sorát s ebben a Turzóknak mint a tudományok valódi őrangyalainak egyenkinti életrajzait. Ezt kö­vette egy hosszú sora a Kubinyi, Messkó, Reviczky, Dávid, Bajchy, Csaplovics, Medveczky, Deddinszky, Adatthy, Abaffy, Zmeskal, Guzsits, Ambrózy, Szmre­­ssányi, Okolicsányi, Matheidesz ,­(L­ehoczky, Pár­­niczky, Török, Monyák, Thuránszky, Klinovszky, Tokcsánszky , Vilcsek, Divéki, Tholt," Országh stb. salád tagjainak hasonlag egyenkinti felemlitése, t­öbbeknek életrajzaival, a többinek pedig hivataluk kitüntetésük névszerinti előhozásával. Erre való nérve, miután az értekező elnök úr, maga tulajdon saládja felhozását egészen mellőzne "—ahhoz képest , mint a nemes Szontágh család hozzánk beszárma­­ott iglai ága s ezek névszerint Sámuel az Aluta mel­­éki oláhországi cs. k. ausztriai Sztarosztya (keresk. honsul) Dániel megyénk volt főszolgabirája jelenleg s. k. megyetörvényszéki tanácsos, Mátyás a budai pitészeti igazgatóság volt mérnöke, és Pál magánz­­öldbirtokos, tisztelt mieink volnának, irányukban a öszvényesek által abbeli kívánság jelentetett ki, hogy az elnök úr által egyedül szerénységből mell­­­ött tulajdon családja tagjainak való felemlitése az lés jegyzőkönyve által kipótoltassék. . Ezt követte abbeli nemesi kebelbéli családok els­­orolása, melyek a kézen levő adatok után legalább gyes érdem­ férfiakat mutattak, névszerint: Skrabák, Jedzihradszky, Ivanovics, Burián, Kupcsó, Kangyer­­a, Zsuffa, Bukovinszky, Jaszenovszky, Luczky, Sán­or, Trsztyénszky, Hyeronimy, Csutka, Boczkó, Trn­­óczy, Porubszky, Dobák, Csillaghy, Malina, s más­ibb nemzetség. Végre előhozta az elnök úr az általa­sszegyűjtött, a nem nemesi renden lévő megyei pol­­ártársaknak, kik az intelligencia terén szerepeltek, s szerepelnek, négy rendbeli lajstromait, bennök ez­­zel csak az utolsó félszázadra szorítkozva. Egyikb­en név szerint előadta az utolsó félszázadban e me­­se két harmadából keletkezett egyházi tagok név­­jgyzékét, mely szerint egy érsek, két püspök, két sperintendens, 17 kanonok, 6 gymnasiális igazgató, 5 gymnasialis tanár s 338 áldozár s rendi-egyhá­­ z magyar könyvészrt. 60. Sárospataki füzetek. Protestáns és tudományos folyóirat. Egyház és nevelés, tudomány és irodalom kö­rében. Kiadják Hegedűs László alsó-zempléni­ espe­res és S­z­e­r­e­m­­­e­y Gábor hittanár. Szerkeszti Erd­é-­­­y­i János, bölcsészet és nevelés tanára, a m. t. társaság tagja. 1857—8. Második félév. III. Sárospatak, nyoma­tott a ref. főiskola betűivel. 8-rét 689—792 lap. 61. Ünnepi, alkalmi és böjti szent beszédek, melyeket mondott Vezerle Ignácz, hittudor, az er-­ kölcs, pásztorkodás, egyházi ékesszólás és neveléstan ta­nára, a pesti theologiai kar tagja és a veszprémi szent­szék ülnöke. I I. kötet (Az ur ünnepeire). Vesz­prémben Ramasetter Károly tulajdona. 185­7. 8-rét 488 lap. Ára 3 port.

Next