Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)
1858-12-01 / 2643. szám
15. §. A tiszteleti tagok száma, kik az osztályok által hozatnak javaslatba, a huszonnégyet meg nem haladhatja. Ezek az öszves és az illető osztályülésekben székkel és szavazattal, az utóbbiakban s a bizottmányokban elnökletei joggal bírnak a 14. §. intézkedése szerint , s osztályuk munkálkodásaiban részt véve, a tudomány javát s az akadémia díszét előmozdítani törekszenek. 16. §. A rendes tagoknak, kiknek száma negyvenkettőt nem haladhat meg, a nagy gyűllés, úgy az öszves s az illető ozztályülésekben székkel és szavazattal birnak. Kötelességök az illető szakokat önálló, tudományos vizsgálatok és dolgozatok által előbbre vinni, s az akadémia mindennemű, alapszabályilag elébe tűzött czéljai létesítésére reájuk bizott dolgokban társas munkásság, véleményzések és tudósítások adása által buzgón eljárni. 17. §• A levelező tagok, kiknek száma meghatározva nincsen, az akadémia mindennemű üléseiben székkel és tanácskozó szavazattal birnak, s mind önálló tudományos vizsgálatok és dolgozatok által szakjokat előbbre vinni, mind az alapszabályilag kitűzött célok létesítésére reájuk bizott dolgokban segédrészt venni köteleztetnek. 18. §: A titoknok az igazgató tanács, úgy az akadémia mindennemű üléseiben előterjesztői hivatalt visel, azok határozatainak végrehajtásáról gondoskodik, a jegyzőkönyvet viszi, melyet az elnöklővel együtt aláír, az akadémia levelezéseit folytatja, történetét s mindennemű tudósításait írja. Évkönyveit és Értesítőjét szerkeszti, s könyvkiadásaira felügyel. A titoknoki hivatal tiszti személyzete közvetlenül neki van alárendelve. 19. § A titoknok gondjaiban osztozik a jegyző, ki annak akadályoztatása esetében tisztét is viseli, s a levéltárra saját felelőssége alatt ügyel. 20. §. Az akadémia tagjai jogosítva vannak a kineveztetések szerint őket megillető, igazgató tiszteleti, rendes vagy levelező tag czímét viselni. 21. §. A taggá választatást még a legérdemesb tudósnak is tehetséges elismertetésétől kell várnia; esedezőlevéllel utánajárással keresni azt nem engedtetik. 22. §. A fő- és alkönyvtárnok, valamint netán egyéb gyűjteményőrök, a reájuk bizott ügyeket külön utasításaik szerint, hit alatt végzik. 23. §. Pénztárnok és ellenőr a pénztári utasításaik s az igazgató tanács határozataihoz képest, szinte hit alatt kezelik, s a bevétel és kiadás felöl az igazgatóságnak szorosan számolnak. Az okmányozott pénztári számadás minden év leteltével az elnöknek benyújtandó. Az igazgató tanács tisztéhez tartozik a pénztári számadásnak utasításilag végzett könyvvivői és bizotttványi megvizsgáltatása, s a vizsgálatban netán felmerülő észrevételeknek a számadó pénztár tisztek általi felvilágosittatása után, annak végletes jóváhagyása, s a szokott felmentő levél kiadása. 24. §. Az ügyész az akadémia jogait védi, s a számadásokat vizsgálja. (Folytatjuk.) — A „Voks. Zeit.“ legújabb tudósítása szerint, Poroszországban a házassági elválások száma évenkint mintegy 3000 reg, úgy hogy 100,000 lélekre körülbelül 40 elválás esik. Szászországban 100,000-re 18, a hassiai fejedelemségben pedig csak 2 elválás esik; mi ha az erkölcsiségre nézve, — mint azt venni szokták, — mértékadónak tekintetnék, úgy Németországnak Hasain volna legerkölcsösebb tartománya. — Stargardban a János rend és a városi tanács között szerződés készült, mely szerint közös erővel e városban is kórház fog épülni. Legközelebb a János-rendnek hazánkban is neveztettek befolyásos vitézei a nem kétkedünk, hogy a tisztelt vitéz urak komolyan fognak gondolkodni, hogyan lehetne például Pesten kapcsolatban tán az itteni protest, egyházakkal kórházat nyitni. (Pr. f. lap.) — A basaboni földrengés f. hó 11-én az 1715-ki földrengés óta a legerősb volt. Portugalliának több városa érezte a földingást, temérdek ház omlott össze, sok emberélet esett áldozatul. — Lapunk tárczájában Hunfavy János figyelmezteté a közönséget a legközelebb megjelent történelmi zsebkönyvre, mely a magyar történelemből nyújt igen érdekes rajzokat. Érdekesnek tartjuk e becses munkának tartalmát ismételve is közölni, hogy mind több figyelmet gerjeszszünk e nagy tanulmánynyal s alapossággal irt történelmi munka iránt. A tartalom : 1. „A XVI. század első felének jelleme Magyarországban. “ 2. „Adalékok János király külviszonyai történelméhez.“ 3. „Párszó özvegy Mária királyné összeköttetéseiről Magyarországgal.“ 4. „Egynémi a bányák történelméből.“ 5. „Erzsébet föhgasszony I. Ferdinánd leányának menyegzői ünnepélye 1543-ban, leirva Riess Bernát trienti carolinai érsek főudvarmester által.“ 6. „Utyeszenich Frater György (Martinozzi bibornok) élete.“ 7. „Toldalék, Erdély állapotáról s Izabella viszonyairól Frater György halála után.“ 8. „A húnok maradványai Schweizban az anniviersi völgyben.“ 9..,A Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem ellen 1594- ben szőtt összeesküvés története, a burgundi könyvtár egy latin kézirata szerint.“ 10. „Adalékok a bécsi békekötés és az azt követett trónváltozás történelméhez.“ E majdnem 600 (nagy 8-rétű) lapra terjedő munka ára csak 3 frt 40 kr. ” A magyar tudós társaságnak f. hó 29-én tartott kis ülésében felolvastatott az igazgató tanács ülésének jegyzőkönyve, melyet az alapszabályokkal együtt közreadtünk. A történettudományi osztály ülésében Dr Ienzel tanár úr folytatá érdekes felolvasását a boszorkányokról s a boszorkányperekről a magyar- és erdélyországi törvényhozás tekintetéből. — Fertős-Almási Balogh József következő latin munkát bocsátott közre: „De quadratuna circuit secundum legem interaeptionis dupli, et de polygonis regularibus.“ Szerző e (340 lapra terjedő) VIII kőrajzzal ellátott művét minden tudományos akadémiának megküldi. — Tehát ezúttal még egyszer fogják hallani Schumann Wieck Klára a. gyönyörű játékát. Dec. 2-kán adandja utolsó hangversenyét. E hangverseny műsora következő : 1. „Trio“ D-mollban 63. mű Schuman Róberttól, előadják Huber Károly és József urak és Schumann Klára asszony. 2. „Dallok“ Mendels Bohn és Schubertől, énekli Ellinger asszony. 3. a „Gavotte Bachtól, b) „Scherzo“ AB-dursonateból C. M Webertől, előadja Schumann Klára assz. 4. „Változatok“ Bethoven Eroica Simphona téma felett, zongorára Bethoventől, előadja Schumann Klára asszony. 5. „Dallok“ Robert Schumanntól, énekli Ellinger zbbiz 6. a) „Nocturne“ Fismoul Chopintől, b) „Alegretto Scarlatti D-tól, c) „Presto“ Scarlatti D-tól, (a 18. századból) előadja Sohnmann Klára assz. — Dinelli gőzhajó-társulati mérnök, ki a duna vaskapui munkálatoknál több évig tevékeny részt vett a sziklák széthányatását vezető, a Dunának a Vaskapu náli térrajzát emelt műben elkészité azon tervvel együtt, melynél fogva a vaskapus akadályok elhárítása aránylag kevés áldozattal kivihető volna. E térrajz-mű a gazdasági egyesület köztelkén látható. Megtekintő azt tegnap előtt ő Fensége a Főherczeg Főkormányzó Úr is, s a szabályzati munkálatok és tervek iránt ez alkalommal nagy érdekeltséget tanúsított. A debreczeni polgármesteri jelentés. (Vége.) A politikai s községi ügyvitel kezelése. A 30 tanácsosból álló községi választmány 1854 ben neveztetett ki. A tanács, illetőleg a tanácsi fogalmazó személyzet 1 polgármester, 4 tanácsos 2 tanácstitkár, 2 fogalmazó, és 2 fogalmazósegéddel e folyó évben szerveztetett. A tanács segédhivatalainak szervezése épen munkába van. Az összes személyzet a fenálló 4 ügyosztályokhoz van beosztva. A város házipénztárának, nemkülönben az itt bevett különféle alapítványi pénztárak számadásai, községtanácsosokból alakított állandó censuralis szék által vizsgáltatnak , a pénztárak véletlen scenaírozása pedig időről időre szabályszerűen eszközöltetik. A 246.000 p. forintra menő árvavagyon az 1854- ben szervezett árvabizottmány által most már egészen a fenálló ebbeli felsőbb rendeletek értelmében kezeltetik ; a községnek az árvabizottmányra fordított kiadásai évenként 2,073 portra mennek, míg a procentuális diíjak csak 108 portot hoznak. A folyó év június 20-ai legmagasabb rendelet által a tanácsra ruházott bizonyos kihágási esetekbeni vizsgálati és büntető eljárás folyó év September 1- től kezdve lehetőleg szabályozva megindíttatott. Saját orgánumai által gondoskodik továbbá a község, a cs. kir. rendőr-legénység feloszlatása óta, a közbátorság és éjjeli őrjáratokról is. — Nemzeti színház. Nov. 29. Szerdahelyi Kálmán javára , új szereposztással először : „Rózsa“. 1840-ben a m. tudós társaság által 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti vígjáték 3 felvon. Irta Sziligeti. E vigjáték győzelme 18 év előtt társai fölött tán relatív becse mellett, főleg az akkori körülmények s irodalmi irányban találja fel megfejtését, igazoltatását. A mai közönség nem fogadta e vígjátékot oly tetszéssel, amilyenben az 58 év előtt részesült." A tetszés mind a darab, mind az előadás irányában középszerűnek mondható. Szerdahelyi játéka megfelelt a szerző szándékának s Babel lovagot, e burlesk alakot híven személyesítő. A czimszerepben Jókainé, Toldi Miklós szerepében Feleki játszott s jeles játékuk sem birta lekötni, a fájdalom, nem nagy szám a közönség érdekét. Szerdahelyire nagy tehetségű s igyekező színészünket a közönség azon szives üdvözlettel és tapsokkal fogadta, melyek őt oly igen megilletik. Tegnapi számunk színházi rovatában a„Falusiak“ról szóló jelentésben (a 24 ik sorban) hibásan áll e szó; ajánlkozik“ e helyett: „átüldözik.“ • • , LEVELEZÉSEK. Stambul, nov. 14. A bájos Bosphorus évszaka bevégződött, a frenkek az európai mulatságoktól nem egészen ment Perába, mi pedig homályos Stambulunkba húzódtunk meg Az utczákon, valamint a politikai láthatáron born és köd uralkodik, és mindenki joggal féli az oly korán érkező telet; az éjszaki szél egymásután fújja szomorú nótáját, és Drinápolyról telegraph útján nagy hóesést hirdettek. Az idevaló tél sokkal csípősebb, mint az rendesen lenni szokott, de azért a montenegrói követek egymásután kimondhatatlan büszkeséggel mutatkoznak finom nyári nemzeti öltönyükben, mind hoszszú szálas emberek, kiket a kalpag még inkább nagyit, és az ozmánk csak ágaskodva nézheti az új szabad nemzet polgárait, kiket Európa pártolásra méltatott. Múlt héten Kabui effendi Fuad pasának sógora Belgrádba utazott, hogy a tavaszkor oda ment kiküldött által félbehagyott ügyeket eligazítsa. Nem csak az idevaló világ, de az effendi maga is kételkedik küldetésének eredményén. Szerbia egy régi seb Törökország államtestén, vagy ki kell vágni, vagy egy montenegro-féle tapaszt rátenni, és még akkor is orvoslása kétséges. Resd. Ausztria. Bécsből írják nov. 29-ről : A „Presse“ és „Patrie“ Ausztria ellen tett kemény kitörései következtében, Budgróf felvilágosítást kért a franczia követségi tanácsnoktól,ki Bourqueney úr távolléte alatt Bécsben a franczia követségi ügyet intézi. Ez ügyben értekezlet volt a múlt pénteken, s amint beszélik, Bud gróf szavai mély benyomást tettek a franczia diplomatára, aki mindjárt aznap tudósította kormányát e beszélgetésről. KÜLFÖLD, Angolország. A kormány tudata a hozzá szótó lapokkal, hogy Napier 1. csak azért hivatik vissza Washingtonból, hogy Európában kellemesb állomást kaphasson. A kormány tökéletesen meg van elégedve téteményeivel, amit azzal is be fog bizonyítani, hogy magasb állomásra teszi. Mint a „Daily News“ mondja, a berlini követség van neki szánva; miután pedig a „Daily News“-t, mely darab idő óta hévvel védelmezi a kabinet politikáját s a kormány által különféle közleményekkel elláttatik, melyekben a többi lap nem részesül, miután — mondjuk — a „Daily News“-t a kormány vagy legalább ennek egy része félhivatalos közlönyéül kell nézni, a fentebbi hír is hitelesnek tekinthető. Hogy ki lesz Napier 1. utódja Washingtonban, még nem tudni. Némelyek sir W. D u s e e - t emlegetik, ki épen most Nicaraguába ment; mások Lyon s nápolyi követre vetnek, aki most — apja, Lyon s tengernagy halála után — peerré lett. — Mentalembert pőre kimeneteléről valamennyi angol lap rászólólag nyilatkozik. A M. Herald is sajnálkozását fejezi ki fölötte, s még a M. Chronicle sem védelmezi. — A Csöndes tengerről is borzasztó szélvészek híre érkezett. Szvatov mellett (Chinában) egész hajóhad vettetett partra. Tizenöt hajó szenvedett törést, ezekből tizenegy angol. Más nyolcz hajó megfeneklett. Francziaország. A Montalembert per tárgyalása tegnapi számunkban megszakadván, azt ezen érdekes tárgy kiegészítéséül, ezennel folytatjuk . A védőügyvéd megemlíti, mikép 1849-ben azon törvényt, melyre a vádló ma hivatkozik, a nemzetgyűlés védelmére alkották, a nélkül, hogy csak fejtették volna is, hogy az az elnökségre alkalmazható, s most az 1848-diki köztársasági törvényt használja fel a császárság Mentalembert ellen... Mentalembert, midőn előszobás kormányról beszélt, nem a franczia kormányról, hanem csupán azokról akart szólani, akik minden kormány alatt a fenálló zsoldosaivá teszik magukat, s a hanyatló hatalomtól mindenkor az emelkedőhez sietnek. Miután Berryer szokott mélyen megindító modorában védbeszédét befejezte, a terem hátulsó részéből hangos és tartós tetszés tört ki. Az elnök megharagszik, s szokás szerint parancsot ad a fegyveres erőnek, hogy a kiabálókat elhallgattassa, különben kénytelen lenne a termet kiüríttetni. Dufaure azon esetre hajlandónak nyilatkozott a szótól elállani, ha az álladalmi ügyészség nem válaszol ; miután ez azonban megtörtént, a volt köztársasági miniszter épen oly hatásos, világos logikával szólott az észhez, mint Berryer a szívhez. A törvényszék ítélete így hangzik : „Tekintvén, hogy a „Correspondent“ czimü szemlében 1858. October 25-dikén egy czikk jelent meg e czim alatt: „Un débat sur linde au Partement anglais— tekintvén, hogy Montalembert gróf magát azon czikk szerzőjének, valamint azt is elismeri, hogy közzétételét ő engedte meg, s hogy annak közzétételét Douniol is elismeri; tekintvén, hogy e czikk folyamában, mely rendszeres rágalmazás szellemében van írva, a szerző, azon szünetnélküli ellentét által, melyet a Francziaország által önmagának adott intézmények és egy, Francziaországgal szövetséges hatalom intézményei közt feltüntetni jónak lát, azt tűzi ki feladatául, hogy a gúnyt és bántalmat a politikai törvényekre, a kormány embereire és tetteire hárítsa; hogy három vétség, n. m. 1. a kormány iránti gyűlöletre és megvetésre való izgatás, 2. az átalános szavazatjognak és azon tekintélynek megtámadása, melylyel az állam feje az alkotmánynál fogva bir, és 3- szor a törvényeknek tartozott tisztelet megtámadása, kitűnnek mind egészben véve azon czikkből, mind kivált annak következő helyeiből (itt fel vannak hozva a különösebben megjegyzett helyek kezdő és végszavai). Ami pedig a vádlottaknak terhére rótt negyedik vétséget illeti: tekintetbe vévén, hogy ha a perbe fogott sorokban vannak is oly kifejezések, melyeknek egy önmagát tiszteletben tartó iró tollából nem volna szabad kifolyniok; és hogy habár ezen kifejezések oly természetűek is, melyek a polgárok közt egyenetlenséget és ingerültséget hintegethetnek, mindazáltal a szerző részéről azon törekvést, hogy a közbékét megzavarja, elegendőképen nem nyilvánítják, s hogy e szerint az utóbbi vétség teljesen körülírva nincs; tekintetbe vévén, hogy több vétségekben való elmarasztalás esetében csupán a legkeményebb büntetés egyedül alkalmazandó, s hogy a legsúlyosabb büntetés az 1849. jul. 27-diki törvény által van kiszabva, mely törvény az államnak az átalános szavazatjogból kikerült fejét vétkes megtámadások ellen czélozván megvédeni, nem töröltetett el; a mondott czikkeket a vádlottakra alkalmazván; s egyszersmind tekintetbe vévén, hogy Donnicira nézve enyhítő körülmények léteznek, és hogy a büntetőkönyv 463. czikkének rendelkezései az 1848 aug. 11 -i rendelet értelmében sajtóvétség esetében alkalmazandók : Montalembert grófot hat hónapi fogságra, 3000 fr. pénzbírságra, Douniolt egy havi fogságra és 1000 frank bírságra és pedig a kettőt egyetemlegesen bünteti, a vád többi része alól felmenti, a költségekben egyetemlegesen elmarasztalja, s a személyes végrehajtás tartamát egy évre szabja meg.“ — Granier de Cassagnacur és Veuillot úr meg akarják perelni a „Dictionnaire contemporaine“ szerkesztőit, mivel életleirásukkal nincsenek megelégedve. Ez megfogható. — A börzének Olaszország miatti aggodalmaihoz egy másik járult. Nov. 23 dika óta azon hír kereng Párisban, hogy december 10-dikén Közép-Amerikába franczia angol expeditió fog indulni kiszálló seregekkel és tüzérséggel, hogy az ottani államokat az éjszakamerikai szabad zsákmánylók ellen védje, és az ezen országok iránt előbb kötött szerződések felett őrködjék. Az egészben legkülönösebb az, hogy épen legközelebb hirdették, miszerint az angol kormánynak sikerült a három kormány közt a közép-amerikai közlekedési utak semlegessége iránt egyetértést eszközölni. — Mi az olaszországi dolgokat illeti: meg kell említenünk, hogy a nov. 26-ki „Journal des Débats“ megleczkézi a „Presse“t, mely Ausztria ellen aféle csendes kis háborút szeretne, —értésére adván, hogy mai világban nem lehet háborút kezdeni valaki ellen csak azért, mivel az orra nem tetszik , s hogy e háborút valamint Németország, úgy Anglia sem fogná összedugott kézzel csak úgy elnézni, mint egy párbajt ; és hogy azok, a kik Európát fenyegetik s kihivogatják, távolról sem ismerik a franczia kormány czélzatait, s azoknak épen nem hízelegnek. — E czikk épen jókor jött, mert a párisi börze egy tavaszi olaszországi hadjáratban Ausztria ellen már szentül hitt. Olaszország, Szárd inia, november 22. A kormány egy idő óta nagy katonai tevékenységet fejt ki. Biscaretti altábornok szemlét tart a csapatok és erődök felett, melyek a Riviera di Venente és di Levante hosszában a franczia Var határszéltől La Spezziáig fekszenek. Ez utóbbi városban, mely tudomás szerint főállomáshelye a szárd tengerészetnek, nagy szorgalommal dolgoznak a már kimért erődök felépítésén. A Varignan kazamatáin 300 ember dolgozik, kik bányavésőkkel és lőporral éjjel nappal dolgoznak a kemény gránit szikla kebelében, nagy darabokat vágni le, s rendeltetésük helyére szálllni. A szép Palmaria szigete, mely a kikötő bejáratánál fekszik, s melyet már természeti fekvése is erőssé tesz, legjobban meg fog erősíttetni. Többek közt egy nagy kirakodási híd építtetik ott és egy ágyutelepekkel körülvett jeladási őrtorony. Az alessandriai, casalei és gennai építőmunkálatok siettetésére is parancs érkezett a minisztériumtól. Biscaretti altábornok Villafrancában találkozott „Retrissan“ orosz sorhajó parancsnokával, s jelene volt a Darsenában az orosz raktárak átadásánál. Azok Konstantinshg parancsára a „Retrissan“ parancsnokának, altábornok báró Tankának adattak át, ki, miután az ottani szárd őrséget orosz váltotta fel, az orosz lobogót is fölvonatta. A „Retrissan“ nal, melynek 84 ágyúja s 850 emberből álló legénysége, ugyanott együtt van a „Polkán“ fregát és a „Castor“ corvette, melyek Villafranca előtt horgonyoznak; de nemsokára Gennába indulnak, hogy az ottani kikötőben várják be Konstantin nagyherczeget. Azután újra visszatérnek Villafrancába téli állomásra. A Gromoboi“ 50 ágyas fregáts „Rurik“ 30 ágyas corvette Cherbourgban és Brestben parancsot kapott, hogy a villafrancai hajóhadosztályhoz csatlakozzék. Mondják, hogy Kronstadtból más hajók is vannak útban, s hír szerint jövő évi jan. közepéig a villafrancai hajóhad 10—12 hajóból fog állani. Eddigelé Villafrancában még semminemű munkálathoz sem fogtak az oroszok, de Nizzában társulat alakult, hogy azon kikötőhöz jó országutat építsen, mely eddigelé hiányzott. A költségek egy részét a társaság, a másikat az orosz gőzhajózási társaság fogja viselni. — Mondják, hogy az egész villafrancai tervet Baggawut orosz tábornok gondolta ki, aki már több év óta malat Nizzában. Ezen elismerésből orosz államsenátorrá neveztetett ki. — Nizzában minden órán várják a würtembergi király megérkezését, aki Teck gróf név alatt fog utazni. A király az egész telet itt fogja tölteni. Mondják, hogy a porosz király is, mielőtt Florenczbe és Rómába menne, egyideig Nizzában fog mulatni, s Victor Manuel király magán palotájába szállani. Ilona orosz nagyherczegnőt is várják ide, aki több év óta minden telet Nizzában tölt. Oroszország. A „Continental Review“-nak írják, hogy a Párisban mulató oroszok különös dolgokat beszélnek Konstantin orosz nagyherczegnek földközitengeri hosszas czirkálásárról. Két hónappal ezelőtt, mondanak, II. Sándororosz császár személyesen elnökölt egy miniszteri tanácsban, melyben Konstantin nherczeg is részt vett. Egyik miniszter egy jelentést olvasott fel, melylyeligazolni akarta a vidéki nemeseknek a parasztok emancipatiója ellen mutatott ellenszenvét. A nagyherczeg erre felállt , így kiálta fel : „Az önök nemessége !“ E nemesség örökös akadály Oroszország minden hasznos reformjaiban! „Az önök nemessége ! Leköpöm e nemességet.“ A tanács minden tagja indulatosan ugrott föl s kérdőleg tekintett a császárra. A császár e szavakkal fordult a nagyherczeghez: „Ma este hozzám jösz magán kihallgatásra.“ És a fölolvasó miniszterhez fordulva szólt : „Uraim, azon kedvetlen jelenet után, mely épen most folyt le, a tanács nem folytathatja tárgyalását, azért elmehetnek.“ A császár kijelentette a nagyherczegnek, hogy a nemesség ily bántalmazása után nem maradhat Oroszországban, de a nagyherczeg kegyvesztését a közönség és Európa elöl eltitkolandó, jó földközi és adriai tengeri flotta szervezését bízta rá. A nagyherczegnek 1860-ik év tavaszáig nem szabad visszatérnie. 1859. tavaszán, igaz, hogy visszamehet Kronstadtba, de csak azért, hogy a keleti tengeriflottát a Földközitengerre vezesse, honnan csak a következő év tavaszán vitorlázhat vissza. ESTI POSTA, Pest, nov. 30. Mint a kölni lapnak nov. 27-ről írják, a császári kormánynak békés érzelmet hirdető legújabb félhivatalos nyilatkozatait nem csupán a börze aggodalmai idézték elő, hanem egyszersmind Hübner úr kérdezősködései is. Azt hiszik, amit a „Presse“ rontott, azt a „Patrie“ jóvá tette. Egyébiránt félhivatalos körökben azt állítják, hogy a „Presse“ csupán magánnézetét mondta. Mások úgy vélekedtek, hogy e czikk csak arra való volt, hogy az európai közvéleménynek aterére tapintson. „Ha az volt, jegyzi meg a porosz lap párisi levelezője, akkor czélját elérte. A bonapartei harczi párt Európába általában nem önt bizodalmát , legkevésbbé a maga Olaszországra való fogafenésével Az európai béke barátait külföldön a császári kormány legjobb barátainak tartják. A nevezett lap szerint Hübner úr különösen meg van elégedve a „Journal des Débats“ czikkével, melyben finom gúnynyal értésül van adva, hogy Francziaország a maga jelenlegi belső helyzetével semmiképen nem forralhat valami szörnyű dolgot Ausztria ellen. A nov. 27-diki „Journal des Débats“ azonban megemlítvén, hogy a turini tudósítások szerint Viktor Emmanuel király még csak kétszer tartott beszédet a hadsereghez, t. i. a csapatoknak Krimiába lett elindulásakor s onnani visszaérkeztükkor. „Semmi okunk nincs — úgymond— visszavonni azon észrevételeket, melyeket bennünk azon mérséklés nélküli beszéd (a „Press“) keltett; azt azonban sajnálnék, ha a „Sicele“ tévedésbe jőne a mi olaszországi érzelmeink iránt. Mi nemcsak óhajtjuk annak függetlenségét, hanem nem is féltenék azt attól, hogyan fog egy törvényszerű háborúból kigázolni. Ellenben mi sohasem fogjuk törvényszerűnek nevezni az oly hadüzenetet, mely mellett valaki jobb okokat nem bírna felhozni felső Itáliának megszállva tartásánál Ausztria által, és ezen hatalomnak az „elkésés szellemével“ való rejtélyes ugyanazonosságánál. Az megtehet, hogy mi a lombard-velenczei királyság létezését fájlaljuk, és hogy annak végét óhajtjuk vagy előre látjuk ; sőt Ausztria ellen azt is mondhatjuk, hogy velünk szabadelvűség dolgában nem mérkőzhetik; azonban ezen óhajtásoktól és ezen szemrehányásoktól a háborúra való észszerű ok még távol van, vagy jobban mondva, távol van azon ürügy, mely Európa bírálatát csak pillanatig is kiállja. Ámde kerekedjék Ausztria és Francziaország közt valami „Charles et Ge-