Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)

1858-12-01 / 2643. szám

15. §. A tiszteleti tagok száma, kik az osztályok által hozatnak javaslatba, a huszonnégyet meg nem haladhatja. Ezek az öszves és az illető osztályü­lésekben szék­kel és szavazattal, az utóbbiakban s a bizottmányok­ban elnökletei joggal bírnak a 14. §. intézkedése sze­rint , s osztályuk munkálkodásaiban részt véve, a tu­domány javát s az akadémia díszét előmozdítani tö­rekszenek. 16. §. A rendes tagoknak, kiknek száma negyvenket­tőt nem haladhat meg, a nagy gy­űllés, úgy az öszves s az illető ozztályü­lésekben székkel és szavazattal bir­nak. Kötelességök az illető szakokat önálló, tudomá­nyos vizsgálatok és dolgozatok által előbbre vinni, s az akadémia mindennemű, alapszabályilag elébe tű­zött czéljai létesítésére reájuk bizott dolgokban tár­sas munkásság, véleményzések és tudósítások adása által buzgón eljárni. 17. §• A levelező tagok, kiknek száma meghatá­rozva nincsen, az akadémia mindennemű üléseiben székkel és tanácskozó szavazattal birnak, s mind ön­álló tudományos vizsgálatok és dolgozatok által szak­­jokat előbbre vinni, mind az alapszabályilag kitűzött c­élok létesítésére reájuk bizott dolgokban segédrészt venni köteleztetnek. 18. §: A titoknok az igazgató tanács, úgy az aka­démia mindennemű üléseiben előterjesztői hivatalt visel, azok határozatainak végrehajtásáról gondos­kodik, a jegyzőkönyvet viszi, melyet az elnöklővel együtt aláír, az akadémia levelezéseit folytatja, tör­ténetét s mindennemű tudósításait írja. Évkönyveit és Értesítőjét szerkeszti, s könyvkiadásaira felügyel. A titoknoki hivatal tiszti személyzete közvetlenül neki van alárendelve. 19. § A titoknok gondjaiban osztozik a jegyző, ki annak akadályoztatása esetében tisztét is viseli, s a levéltárra saját felelőssége alatt ügyel. 20. §. Az akadémia tagjai jogosítva vannak a ki­­neveztetések szerint őket megillető, igazgató tiszte­leti, rendes vagy levelező tag czímét viselni. 21. §. A taggá választatást még a legérdemesb tu­dósnak is tehetséges elismertetésétől kell várnia; ese­­dezőlevélle­l utánajárással keresni azt nem enged­tetik. 22. §. A fő- és alkönyvtárnok, valamint netán egyéb gyűjteményőrök, a reájuk bizott ügyeket külön utasításaik szerint, hit alatt végzik. 23. §. Pénztárnok és ellenőr a pénztári utasításaik s az igazgató tanács határozataihoz képest, szinte hit alatt kezelik, s a bevétel és kiadás felöl az igazga­tóságnak szorosan számolnak. Az okmányozott pénztári számadás minden év le­­teltével az elnöknek benyújtandó. Az igazgató tanács tisztéhez tartozik a pénztári számadásnak utasításilag végzett könyvvivői és bi­­zotttványi megvizsgáltatása, s a vizsgálatban netán felm­erülő észrevételeknek a számadó pénztár tisztek általi felvilágosittatása után, annak végletes jóváha­gyása, s a szokott felmentő levél kiadása. 24. §. Az ügyész az akadémia jogait védi, s a szám­adásokat vizsgálja. (Folytatjuk.) — A „Voks. Zeit.“ legújabb tudósítása szerint, Po­roszországban a házassági elválások száma évenkint mintegy 3000 re­­g, úgy hogy 100,000 lélekre körül­belül 40 elválás esik. Szászországban 100,000-re 18, a hassiai fejedelemségben pedig csak 2 elválás esik; mi ha az erkölcsiségre nézve, — mint azt venni szokták, — mértékadónak tekintetnék, úgy Németországnak Hasain volna legerkölcsösebb tartománya. — Stargardban a János rend és a városi tanács kö­zött szerződés készült, mely szerint közös erővel e vá­rosban is kórház fog épülni. Legközelebb a János-rend­­nek hazánkban is neveztettek befolyásos vitézei a nem kétkedünk, hogy a tisztelt vitéz urak komolyan fognak gondolkodni, hogyan lehetne például Pesten kapcsolat­ban tán az itteni protest, egyházakkal kórházat nyitni. (Pr. f. lap.) — A b­asaboni földrengés f. hó 11-én az 1715-ki föld­rengés óta a legerősb volt. Portugalliának több városa érezte a földingást, temérdek ház omlott össze, sok em­berélet esett áldozatul. — Lapunk tárczájában H­u­n­f­a­­­v­y János figyelmez­teté a közönséget a legközelebb megjelent t­ö­r­t­é­n­e­l­mi zsebkönyvre, mely a magyar történe­lem­ből nyújt igen érdekes rajzokat. Érdekesnek tart­juk e becses munkának tartalmát ismételve is közölni, hogy mind több figyelmet gerjeszszü­nk e nagy tanul­­mánynyal s alapossággal irt történelmi munka iránt. A tartalom : 1. „A XVI. század első felének jelleme Ma­gyarországban. “ 2. „Adalékok János király külviszonyai történelméhez.“ 3. „Párszó özvegy Mária királyné össze­köttetéseiről Magyarországgal.“ 4. „Egynémi a bányák történelméből.“ 5. „Erzsébet föhgasszony I. Ferdinánd leányának menyegzői ünnepélye 1543-ban, leirva Riess Bernát trienti carol­inai­ érsek főudvarmester által.“ 6. „Utyeszenich Frater György (Martinozzi bibornok) éle­te.“ 7. „Toldalék, Erdély állapotáról s Izabella viszo­nyairól Frater György halála után.“ 8. „A húnok marad­ványai Schweizban az anniviersi völgyben.“ 9..,A Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem ellen 1594- ben szőtt összees­küvés története, a burgundi könyvtár egy latin kézirata szerint.“ 10. „Adalékok a bécsi békekötés és az azt kö­vetett trónváltozás történelméhez.“ E majdnem 600 (nagy 8-rétű) lapra terjedő munka ára csak 3 frt 40 kr. ” A magyar tudós társaságnak f. hó 29-én tartott kis ülésében felolvastatott az igazgató tanács ülé­sének jegyzőkönyve, melyet az alapszabályokkal együtt közreadtünk. A történettudományi osztály ülésében Dr I­­enz­el tanár úr folytatá érdekes felolvasását a bo­szorkányokról s a boszorkányperekről a magyar- és erdélyországi törvényhozás tekintetéből. — Fertős-Almási Balogh József következő latin munkát bocsátott közre: „De quadratuna circuit secundum legem interaeptionis dupli, et de polygonis regularibus.“ Szerző e (340 lapra terjedő) VIII kőrajzzal ellátott művét minden tudomá­nyos akadémiának megküldi. — Tehát ez­úttal még egyszer fogják hallani S­c­h­u­m­a­n­n Wieck Klára a. gyönyörű játékát. Dec. 2-kán adandja utolsó hangversenyét. E hangverseny műsora következő : 1. „Trio“ D-mollban 63. mű­ Schu­man Róberttól, előadják Huber Károly és József urak és Schumann Klára asszony. 2. „Dallok“ Mendels Bohn és Schubertől, énekli Ellinger asszony. 3. a „Gavotte Bachtól, b) „Scherzo“ AB-dur­sonateból C. M Webertől, előadja Schumann Klára assz. 4. „Válto­zatok“ Bethoven Eroica Simphona téma felett, zongorára Bethoventől, előadja Schumann Klára asszony. 5. „Dallok“ Robert Schumanntól, énekli Ellinger zbbiz 6. a) „Nocturne“ Fis­mou­l Chopintől, b) „Alegretto Scarlatti D-tól, c) „Presto“ Scarlatti D-tól, (a 18. szá­zadból) előadja Sohnmann Klára assz. — Dinelli gőzhajó-társulati mérnök, ki a duna vaskapui munkálatoknál több évig tevékeny részt vett a sziklák széthányatását vezető, a Dunának a Vaskapu náli térrajzát emelt műben elkészité azon tervvel együtt, melynél fogva a vaskapus akadályok elhárítása aránylag kevés áldozattal kivihető volna. E térrajz-mű a gazda­sági egyesület köztelkén látható. Megtekintő azt tegnap előtt ő Fensége a Főherczeg Főkormányzó Ú­r is, s a szabályzati munkálatok és tervek iránt ez al­kalommal nagy érdekeltséget tanúsított. A debreczeni polgármesteri jelentés. (Vége.) A politikai s községi ügyvitel keze­lése. A 30 tanácsosból álló községi választmány 1854 ben neveztetett ki. A tanács, illetőleg a taná­csi fogalmazó személyzet 1 polgármester, 4 tanácsos 2 tanácstitkár, 2 fogalmazó, és 2 fogalmazósegéddel e folyó évben szerveztetett. A tanács segédhivata­lainak szervezése épen munkába van. Az összes személyzet a fenálló 4 ügyosztályokhoz van be­osztva. A város házipénztárának, nemkülönben az itt be­vett különféle alapítványi pénztárak számadásai, községtanácsosokból alakított állandó censuralis szék által vizsgáltatnak , a pénztárak véletlen scen­aírozása pedig időről időre szabályszerűen eszkö­­­zöltetik. A 246.000 p. forintra menő árvavagyon az 1854- ben szervezett árvabizottmány által most már egé­szen a fenálló ebbeli felsőbb rendeletek értelmében kezeltetik ; a községnek az árvabizottmányra fordí­tott kiadásai évenként 2,073 portra mennek, míg a procentuális diíjak csak 108 portot hoznak. A folyó év június 20-ai legmagasabb rendelet ál­tal a tanácsra ruházott bizonyos kihágási esetekbeni vizsgálati és büntető eljárás folyó év September 1- től kezdve lehetőleg szabályozva megindíttatott. Saját orgánumai által gondoskodik továbbá a köz­ség, a cs. kir. rendőr-legénység feloszlatása óta, a közbátorság és éjjeli őrjáratokról is. — Nemzeti színház. Nov. 29. Szerdahelyi Kálmán javára , új szereposztással először : „Rózsa“. 1840-ben a m. tudós társaság által 100 arany pályadij­jal jutalmazott eredeti vígjáték 3 felvon. Irta S­zi­l­­­i­geti. E vigjáték győzelme 18 év előtt társai fölött tán relatív becse mellett, főleg az akkori körülmények s iro­dalmi irányban találja fel megfejtését, igazoltatását. A mai közönség nem fogadta e vígjátékot oly tetszéssel, a­milyenben az 58 év előtt részesült." A tetszés mind a da­rab, mind az előadás irányában középszerűnek mondható. Szerdahelyi játéka megfelelt a szerző szándékának s Ba­bel lovagot, e burlesk alakot híven személyesítő. A czim­­szerepben Jókainé, Toldi Miklós szerepében Feleki ját­szott s jeles játékuk sem birta lekötni, a fájdalom, nem nagy szám a közönség érdekét. Szerdahelyir­e nagy tehet­ségű s igyekező színészünket a közönség azon szives üd­vözlettel és tapsokkal fogadta, melyek őt oly igen meg­illetik. Tegnapi számunk színházi rovatában a„Falusiak“­­ról szóló jelentésben (a 24 ik sorban) hibásan áll e szó; ajánlkozik“ e helyett: „átüldözik.“ • • , LEVELEZÉSEK. Stambul, nov. 14. A bájos Bosphorus évszaka be­végződött, a frenkek az európai mulatságoktól nem egészen ment Perába, mi pedig homályos Stambu­­lunkba húzódtunk meg Az utczákon, valamint a po­litikai láthatáron born és köd uralkodik, és mi­ndenki joggal féli az oly korán érkező telet; az éjszaki szél egymásután fújja szomorú nótáját, és Drinápolyról telegraph útján nagy hóesést hirdettek. Az idevaló tél sokkal csípősebb, mint az rendesen lenni szokott, de azért a montenegrói követek egy­másután kimondhatatlan büszkeséggel mutatkoznak finom nyári nemzeti öltönyükben, mind hoszszú szá­las emberek, kiket a kalpag még inkább nagyit, és az ozmánk­ csak ágaskodva nézheti az új szabad nem­zet polgárait, kiket Európa pártolásra méltatott. Múlt héten K­a­b­u­­­i effendi Fuad pasának sógora Belgrádba utazott, hogy a tavaszkor oda ment ki­küldött által félbehagyott ügyeket eligazítsa. Nem csak az idevaló világ, de az effendi maga is kétel­kedik küldetésének eredményén. Szerbia egy régi seb Törökország államtestén, vagy ki kell vágni, vagy egy montenegro-féle tapaszt rátenni, és még akkor is orvoslása kétséges. R­e­s­­­d. Ausztria. Bécsből írják nov. 29-ről : A „Presse“ és „Patrie“ Ausztria ellen tett kemény kitörései kö­vetkeztében, Bud­gróf felvilágosítást kért a franczia követségi tanácsnoktól,ki Bourqueney úr távolléte alatt Bécsben a franczia követségi ügyet intézi. Ez ügyben értekezlet volt a múlt pénteken, s a­mint beszélik, Bud­ gróf szavai mély benyomást tettek a franczia diplomatára, a­ki mindjárt aznap tudósította kormányát e beszélgetésről. KÜLFÖLD, Angolország. A kormány tudata a hozzá szótó la­pokkal, hogy Napier 1. csak azért hivatik vissza Washingtonból, hogy Európában kellemesb állomást kaphasson. A kormány tökéletesen meg van elégedve téteményeivel, a­mit azzal is be fog bizonyítani, hogy magasb állomásra teszi. Mint a „Daily News“ mond­ja, a berlini követség van neki szánva; miután pedig a „Daily News“-t, mely darab idő óta hévvel védel­mezi a kabinet politikáját s a kormány által külön­féle közleményekkel elláttatik, melyekben a többi lap nem részesül, miután — mondjuk — a „Daily News“-t a kormány vagy legalább ennek egy része félhivatalos közlönyéül kell nézni, a fentebbi hír is hitelesnek tekinthető. Hogy ki lesz Napier 1. utódja Washingtonban, még nem tudni. Némelyek sir W. D u s e­­ e - t emle­getik, ki épen most Nicaraguába ment; mások L­y­­o­n s nápolyi követre vetnek, a­ki most — apja, L­y­­o­n s tengernagy halála után — peerré lett. — Mentalembert pőre kimeneteléről vala­mennyi angol lap rászólólag nyilatkozik. A M. He­rald is sajnálkozását fejezi ki fölötte, s még a M. Chronicle sem védelmezi. — A Csöndes tengerről is borzasztó szél­vészek híre érkezett. Szvatov mellett (Chinában) egész hajóhad vettetett partra. Tizenöt hajó szenve­dett törést, ezekből tizenegy angol. Más nyolcz hajó megfeneklett. Francziaország. A Montalembert per tárgyalása tegnapi számunkban megszakadván, azt ezen érdekes tárgy kiegészítéséül, ezennel folytatjuk . A védő­ügy­véd megemlíti, mikép 1849-ben azon törvényt, melyre a vádló ma hivatkozik, a nemzetgyűlés védelmére al­kották, a nélkül, hogy csak fejtették volna is, hogy az az elnökségre alkalmazható, s most az­ 1848-diki köztársasági törvényt használja fel a császárság Mentalembert ellen­­... Mentalembert, midőn előszo­bás kormányról beszélt, nem a franczia kormányról, hanem csupán azokról akart szólani, a­kik minden kormány alatt a fenálló zsoldosaivá teszik magukat, s a hanyatló hatalomtól mindenkor az emelkedőhez sietnek. Miután Berryer szokott mélyen megindító modorá­ban védbeszédét befejezte, a terem hátulsó részéből hangos és tartós tetszés tört ki. Az elnök megharag­szik, s szokás szerint parancsot ad a fegyveres erő­nek, hogy a kiabálókat elhallgattassa, különben kény­telen lenne a termet kiüríttetni. Dufaure azon esetre hajlandónak nyilatkozott a szótól elállani, ha az álladalmi ügyészség nem vá­laszol ; miután ez azonban megtörtént, a volt köztár­sasági miniszter épen oly hatásos, világos logikával szólott az észhez, mint Berryer a szívhez. A törvényszék ítélete így hangzik : „Tekintvén, hogy a „Correspondent“ czimü szemlében 1858. October 25-dikén egy czikk jelent meg e czim alatt: „Un débat sur linde au Partement anglais— tekintvén, hogy Montalembert gróf magát azon czikk szerzőjének, valamint azt is elismeri, hogy közzétételét ő engedte meg, s hogy annak közzétételét Douniol is el­ismeri; tekintvén, hogy e czikk folyamában, mely rend­szeres rágalmazás szellemében van írva, a szerző, azon szünetnélküli ellentét által, melyet a Francziaország ál­tal önmagának adott intézmények és egy, Francziaor­szággal szövetséges hatalom intézményei közt feltüntetni jónak lát, azt tűzi ki feladatául, hogy a gúnyt és bántal­­mat a politikai törvényekre, a kormány embereire és tetteire hárítsa; hogy három vétség, n. m. 1. a kormány iránti gyűlöletre és megvetésre való izgatás, 2. az átalá­­nos szavazatjognak és azon tekintélynek megtámadása, melylyel az állam feje az alkotmánynál fogva bir, és 3- szor a törvényeknek tartozott tisztelet megtámadása, ki­tűnnek mind egészben véve azon czikkből, mind kivált annak következő helyeiből (itt fel vannak hozva a külö­nösebben megjegyzett helyek kezdő és végszavai).­­ A­mi pedig a vádlottaknak terhére rótt negyedik vétséget illeti: tekintetbe vévén, hogy ha a perbe fogott so­rokban vannak is oly kifejezések, melyeknek egy ön­magát tiszteletben tartó iró tollából nem volna sza­bad kifolyniok; és hogy habár ezen kifejezések oly természetűek is, melyek a polgárok közt egyenet­lenséget és ingerültséget hintegethetnek, mindazáltal a szerző részéről azon törekvést, hogy a közbékét megzavarja, elegendőképen nem nyilvánítják, s hogy­­ e szerint az utóbbi vétség teljesen körülírva nincs; tekintetbe vévén, hogy több vétségekben való elmarasz­talás esetében csupán a legkeményebb büntetés egyedül alkalmazandó, s hogy a legsúlyosabb büntetés az 1849. jul. 27-diki törvény által van kiszabva, mely törvény az­­ államnak az átalános szavazatjogból kikerült fejét vétkes­­ megtámadások ellen czélozván megvédeni, nem törölte­tett el; a mondott czikkeket a vádlottakra alkalmazván; s egyszersmind tekintetbe vévén, hogy Donnicira nézve­­ enyhítő körülmények léteznek, és hogy a büntető­­könyv 463. czikkének rendelkezései az 1848 aug. 11 -i ren­­delet értelmében sajtóvétség esetében alkalmazandók : Montalembert grófot hat hónapi fogságra, 3000 fr. pénz­bírságra, Douniolt egy havi fogságra és 1000 frank bír­ságra és pedig a kettőt egyetemlegesen bünteti, a vád többi része alól felmenti, a költségekben egyetemlegesen elmarasztalja, s a személyes végrehajtás tartamát egy évre szabja meg.“ — Granier de Cassagnac­ur és Veuillot úr meg akarják perelni a „Dictionnaire contemporaine“ szer­kesztőit, mivel élet­leirásukkal nincsenek megelé­gedve. Ez megfogható. — A börzének Olaszország miatti aggodalmaihoz egy másik járult. Nov. 23 dika óta azon hír kereng Párisban, hogy december 10-dikén Közép-Amerikába franczia angol expeditió fog indulni kiszálló seregek­kel és tüzérséggel, hogy az ottani államokat az éj­szakamerikai szabad zsákmánylók ellen védje, és az ezen országok iránt előbb kötött szerződések felett őrködjék. Az egészben legkülönösebb az, hogy épen legközelebb hirdették, miszerint az angol kormány­nak sikerült a három kormány közt a közép-amerikai közlekedési utak semlegessége iránt egyetértést esz­közölni. — Mi az olaszországi dolgokat illeti: meg kell említenünk, hogy a nov. 26-ki „Journal des Dé­bats“ megleczkézi a „Presse“t­, mely Ausztria ellen aféle csendes kis háborút szeretne, —értésére adván, hogy mai világban nem lehet háborút kezdeni valaki ellen csak azért, mivel az orra nem tetszik , s hogy e háborút valamint Németország, úgy Anglia sem fog­ná összedugott kézzel csak úgy elnézni, mint egy pár­bajt ; és hogy azok, a kik Európát fenyegetik s kihi­­vogatják, távolról sem ismerik a franczia kormány czélzatait, s azoknak épen nem hízelegnek. — E czikk épen jókor jött, mert a párisi börze egy tava­szi olaszországi hadjáratban Ausztria ellen már szen­­tül hitt. Olaszország, S­z­á­r­d i­n­i­a, november 22. A kor­mány egy idő óta nagy katonai tevékenységet fejt ki. Biscaretti altábornok szemlét tart a csapatok és erődök felett, melyek a Riviera di Venente és di Le­vante hosszában a franczia Var­ határszéltől La Spez­­ziáig fekszenek. Ez utóbbi városban, mely tudomás szerint főállomás­helye a szárd tengerészetnek, nagy szorgalommal dolgoznak a már kimért erődök felépí­tésén. A Varignan kazamatáin 300 ember dolgozik, kik bányavésőkkel és lőporral éjjel nappal dolgoz­nak a kemény gránit szikla kebelében, nagy dara­bokat vágni le, s rendeltetésük helyére szálllni. A szép Palmaria szigete, mely a kikötő bejáratánál fekszik, s melyet már természeti fekvése is erőssé tesz, legjobban meg fog erősíttetni. Többek közt egy nagy kirakodási híd építtetik ott és egy ágyutelepek­­kel körülvett jeladási őrtorony. Az alessandriai, ca­­salei és gennai építőmunkálatok siettetésére is parancs érkezett a minisztériumtól. Biscaretti altábornok Villafrancában találkozott „Retrissan“ orosz sorhajó parancsnokával, s jelen­e volt a Darsenában az orosz raktárak átadásánál. Azok Konstantin­shg parancsára a „Retrissan“ pa­rancsnokának, altábornok báró Tankának adattak át, ki, miután az ottani szárd őrséget orosz váltotta fel, az orosz lobogót is fölvonatta. A „Retrissan“ nal, melynek 84 ágyúja s 850 emberből álló legénysége, ugyanott együtt van a „Polkán“ fregát és a „Castor“ corvette, melyek Villafranca előtt horgonyoznak; de nemsokára Gennába indulnak, hogy az ottani kikö­tőben várják be Konstantin nagyherczeget. Azután újra visszatérnek Villafrancába téli állomásra. A Gromoboi“ 50 ágyas fregát­s „Rurik“ 30 ágyas cor­vette Cherbourgban és Brestben parancsot kapott, hogy a villafrancai hajóhadosztályhoz csatlakozzék. Mondják, hogy Kronstadtból más hajók is vannak útban, s hír szerint jövő évi jan. közepéig a villafran­cai hajóhad 10—12 hajóból fog állani. Eddigelé Villa­francában még semminemű munkálathoz sem fogtak az oroszok, de Nizzában társulat alakult, hogy azon kikötőhöz jó országutat építsen, mely eddigelé hi­ányzott. A k­öltségek egy részét a társaság, a mási­kat az orosz gőzhajózási társaság fogja viselni. — Mondják, hogy az egész villafrancai tervet Bagga­­wut orosz tábornok gondolta ki, a­ki már több év óta malat Nizzában. Ezen elismerésből orosz államsená­­torrá neveztetett ki. — Nizzában minden órán vár­ják a würtembergi király megérkezését, a­ki T­e­c­k gróf név alatt fog utazni. A király az egész telet itt fogja tölteni. Mondják, hogy a porosz ki­rály is, mielőtt Florenczbe és Rómába menne, egy­­ideig Nizzában fog mulatni, s Victor Manuel király magán palotájába szállani. Ilona orosz nagyher­­czegnőt is várják ide, a­ki több év óta minden telet Nizzában tölt. Oroszország. A „Continental Revie­w“-nak írják, hogy a Párisban mulató oroszok különös dol­gokat beszélnek Konstantin orosz nagy­­herczegnek földközitengeri hosszas czirkálásá­­r­ról. Két hónappal ezelőtt, mondanak, II. Sándor­­orosz császár személyesen elnökölt egy miniszteri ta­nácsban, melyben Konstantin nherczeg is részt vett. Egyik miniszter egy jelentést olvasott fel, melylyel­­igazolni akarta a vidéki nemeseknek a parasztok e­­mancipatiója ellen mutatott ellenszenvét. A nagyher­­czeg erre felállt , így kiálta fel : „Az önök nemessé­ge !“ E nemesség örökös akadály Oroszország min­den hasznos reformjaiban! „Az önök nemessége ! Leköpöm e nemes­sé­g­et.“ A tanács minden tagja indulatosan ugrott föl s kérdőleg tekintett a császár­ra. A császár e szavakkal fordult a nagyherczeghez: „Ma este hozzám jösz magán kihallgatásra.“ És a fölolvasó miniszterhez fordulva szólt : „Uraim, azon kedvetlen jelenet után, mely épen most folyt le, a tanács nem folytathatja tárgyalását, azért elmehet­nek.“ A császár kijelentette a nagyherczegnek, hogy a nemesség ily bántalmazása után nem ma­radhat Oroszországban, de a nagyherczeg kegy­vesztését a közönség és Európa elöl eltitkolandó, jó földközi és adriai tengeri flotta szervezését bíz­ta rá.­­ A nagyherczegnek 1860-ik év tavaszáig nem szabad visszatérnie. 1859. tavaszán, igaz, hogy visszamehet Kronstadtba, de csak azért, hogy a ke­leti tengeri­­flottát a Földközitengerre vezesse, hon­nan csak a következő év tavaszán vitorlázhat vissza. ESTI POSTA, Pest, nov. 30. Mint a kölni lapnak nov. 27-ről írják, a császári kormánynak békés érzelmet hirdető legújabb félhi­vatalos nyilatkozatait nem csupán a börze aggodal­mai idézték elő, hanem egyszersmind Hübner úr kér­­dezősködései is. Azt hiszik, a­mit a „Presse“ rontott, azt a „Patrie“ jóvá tette. Egyébiránt félhivatalos kö­rökben azt állítják, hogy a „Presse“ csupán magán­nézetét mondta. Mások úgy vélekedtek, hogy e czikk csak arra való volt, hogy az európai közvéleménynek aterére tapintson. „Ha az volt, jegyzi meg a porosz lap párisi levelezője, akkor czélját elérte. A bonapar­­tei harczi párt Európába általában nem önt bi­zodalmát , legkevésbbé a maga Olaszországra való fogafenésével Az európai béke barátait külföl­dön a császári kormány legjobb barátainak tartják. A nevezett lap szerint Hübner úr különösen meg van elégedve a „Journal des Débats“ czikkével, melyben finom gúnynyal értésül van adva, hogy Francziaor­­szág a maga jelenlegi belső helyzetével semmiképen nem forralhat valami szörnyű dolgot Ausztria ellen. A nov. 27-diki „Journal des Débats“ azonban meg­említvén, hogy a turini tudósítások szerint Viktor Emmanuel király még csak kétszer tartott beszédet a hadsereghez, t. i. a csapatoknak Krimiába lett elin­dulásakor s onnani visszaérkeztükkor. „Semmi okunk nincs — úgymond— visszavonni azon észrevételeket, melyeket bennünk azon mérséklés nélküli beszéd (a „Press“­) keltett; azt azonban sajnálnék, ha a „Sicele“ tévedésbe jőne a mi olaszországi érzelmeink iránt. Mi nemcsak óhajtjuk annak függetlenségét, hanem nem is féltenék azt attól, hogyan fog egy törvényszerű háborúból kigázolni. Ellenben mi sohasem fogjuk tör­vényszerűnek nevezni az oly hadüzenetet, mely mellett­­ valaki jobb okokat nem bírna felhozni felső Itáliának megszállva tartásánál Ausztria által, és ezen hatalom­nak az „elkésés szellemével“ való rejtélyes ugyanazono­s­ságánál. Az megtehet, hogy mi a lombard-velenczei ki­rályság létezését fájlaljuk, és hogy annak végét óhajtjuk vagy előre látjuk ; sőt Ausztria ellen azt is mondhatjuk, hogy velünk szabadelvű­ség dolgában nem mérkőzhetik; azonban ezen óhajtásoktól és ezen szemrehányások­tól a háborúra való észszerű ok még távol van, vagy jobban mondva, távol van azon ürügy, mely Euró­pa bírálatát csak pillanatig is kiállja. Ámde kerekedjék Ausztria és Francziaország közt valami „Charles et Ge-

Next