Pesti Napló, 1862. január (13. évfolyam, 3567-3591. szám)

1862-01-01 / 3567. szám

­567­­ évifolyam s­zerd. jan. 1.1862. Szerkesztő iroda : ■ encziek tere 7-ikzám e­l-ső emelet. E lap szélsés részét illető minden közlemény a szkesztőséghez intézendő. Bérmentett levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kialó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, h­irdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények díja : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „ NAPLÓ“ "Hvamára. *­iárvt­re 10 rt í­v­ő-martiusi­­ évre 25 kr. az előfizSA dijak kiad hivatalba vittendők. A „PestNapló“ kiadóhivatala. PEST decenaber 31.1861. (Fk) Azon két Pandora-szelenczéhez melyet az 180 ik évből az 1861-kibe vit­tünk é + L az olasz és a keleti kér­déshe " ''r folytában még egy o­­kai. Mind a há­n fedve, hanen ^ a épem­- külleme­­zök par^ . előlük, és liki ag- o­dalommal léz az^i pillanat eb, a mi­­majd a tors egy hatalmas rízással 's mindháromnak födelét is fogja •*' . "d. y *,61. utol napja mind a három rány­­ot*s tekét hozott. fesziban a rticasoli féle kbinet alapján meg van rendítve 6 ma­­neteg, v^mint környezete is, élnken érzi, miszerint napjai meg vannak tám­­lálva, Ricasoli érszaka külsőleg nen volt "oroft, de aLj. a ter^net elismeréssel íraa,i(i)r'in férfi nevét, ki lazá­jának a legnagyobb okozatot. hozta t. i. minden dicsőség és a siker . ménye n­e­­­k il koptatni magát, miként a hadseregnél az úgynevezett elveszett állomások védői, kik előreláthatólag eed­­ménytelen küzdelmet folytatnak, hogy a lábbálló főhadnak ideje legyen mgát szervezni és új megtámadásra készült. * állíthatni, hogy bárki lett útna­­, nálánál egy h­ajszályi­­mre nem mehetett volna. hiatalia­­sabb akarat megállapodást parancsolsz olasz mozgalomnak, és a nemes florenzi báró elég önmegtagadással birt, az átme­­neti időszak áldozatául ajánlani fel salt tekintélyét, népszerűségét. Azon pillant, midőn ő lelépne, a cselekvés ujjákezdést fogná jelezni, és azon makacsság, melylyl 'O szhon államférfiai a Ricasoli-féle kal­­... *xx . rült belügyi tárcza átvállalt utj­­­uodnak, világosan mutatja, m t mindannyian: az átmeneti korsza­kel lejárásától tartanak, és ezért ner i-~ave^ sajé,t tekintélyüket áldoz ; 'tag kitöltésére, mely : lOsiam stiauv ■ i j '*-ét elválasztja. jcf kérdésre nézve Oroszország 0~jabb tiltakozása, melyhez — a,Pays1 állítása szerint — legalább félig meddig Francziaország is csatlakozott, csakugyan tékeny eseménynek mondható, nem néha e tiltakozás közvetlen gyakorlati övetkezéseket vonhatna maga után, ha­­­ha mivel meglepő világosságot áraszt­oszország szándékaira.Ez utóbbiaknak tízávetőleges kitalálása könnyű volt u­gyan már régóta, és senki sem kétke a­­rről , hogy mily állást veen a­z ország annak idején a keleti kérdés irányában, hanem mikor lesz itt „annak ideje“, azt csakugyan senki sem tudta meghatározni. Ez azon pont, melyre az omsz tiltakozás már most világosságot áraszt. ha a színházban a zenészek han­golni kezik hangszereiket, ez annak a jele, hogy a darab kezdete nincs messze, a legújabb orosz jegyzék, véleményünk­­érint, csakugyan ily hangszer-hangolás. Ausztriának minden valószínűség sze­rint felelnie kellene az orosz jegyzékre, és határozottan visszautasítani a péter­­ván kabinet kelletlen beleszólását. Az orosz okmány hangjától függend az osz- 1 • ide 10­a/árí? az oly gyöngéb­ben, miként ezt a távirati sürgönyéből következtethetni, akkor eléggé ingerült jegyzék­váltásnak nézhetünk eléje.­­ A szegény medve, melynek bőre fe­lett e vita foly, ezalatt csendesül fekszik ® ^ ^nancziális sebeiből vérezv^n és pil­­lanatm pillanatra belső gyuldástól fe­­nyegetve.. Azok az apró zenebnák, mi­sét a pémügyi krízis Stambulban előidéző gén rész­edek, mert a nép köt egyre növelik az izgatottságot, mely idott pil­­ana aa ügyes kéz által bármly czélra s felhasználható. A porta miniaterei, az gaz, még most is „hoch zu Rosi“ ülnek, és nevezetesen Szerbia irányába igén­­ye h­atározott hangon nyilatkoznak, de hisz államférfiak biztossági érzete egy­­m­a elegendő volna egy állam megmen­tésre, akkor az utóbbi évek alatt sok dő­lő­ másként történt volna, mint valóság­­ge történt. A­z utolsó newyorki hírek teljesen való­­sznűtlenné teszik a két déli meghatal­mazottnak szabadon bocsáttatását és igy az új év első napjai alkalmasint vissza­­szandják Európába a Washingtonban sékelő angol-t. " Nem mondjuk, hgy azért lehetetlen a w­­j.hbi alkudo­­zs, de nemcsak lehetséges, hanem­ bizo­­yos az is, miszerint azontúl kettőztetett e­sélylyel fognak mind a két részről a , .-r , . - i, * T;nlni, és hogy nem sokára ry hatalmas angol -1 .flotta fog az észak­­nerikaival közvetlen - iv,és farkas semet nézni. Pedig tudva van, hogy, xj'-h­elyzetekben sokszor magoktól sülnek el az ágyúk. Ezen helyzeteken végig pillantván, nem lehet, hogy fel ne tűnjék egy sajátszerű jelenség. A fennforgó európai kérdések közül három európai nagy hatalmasság — részint mint esetleges megtámadó, ré­szint mint fenyegetett —­ közvetlenül van tórákér­ve. Csak kettőnek van még telje­sen szabad keze, és ez: Franczia­ és Po­roszország, de e kettő közt az a különb­ség, hogy Francette országot mind a há­rom nagy kérdés, az dinox.,­­ ’ , ’­­ amerikai, legalább közvetve érdekli; Po­roszországot egyik sem. Ez utóbbinak sem az olasz, sem a keleti, sem az ame­rikai ügyhöz semmi köze nincs, és akár­melyike e kérdésnek lépjen előtérbe, vagy habár egyszerre mind a három kezdene is „égetővé“ lenni , ez Poroszországot nemcsak nem háborgatja, hanem inkább kedvező alkalmat nyújtana neki, néme­t­­országi poétikáját akadálytalanul kere^z- Y^Wmni, föltéve,’2027 ő maga kész,'akar­­va és minden sürgető szükség nélkül nem avatkozik ezen ügyek valamelyie­kébe. Fontos kérdés tehát az: vájjon annak idején be fogja-e érni Poroszország a ma­ga németországi nassiójával, vagy pedig nagyhatalmi állás­ánál fogva szükséges­nek találandja e a nagy európai ügyek­be is tettleg beavatkozni ? Igénytelen véleményünk szerint ettől fogsogni azon kiterjedés, melyet egy m­tás térni netalán beállandó összeütközés ve­­hetne; ettől nagy részben Francziaország magatartása is. Ez utóbbinak czélja nyil­­ván az, hogy ő maga mindenbe avat­­kozassék, Poroszország pedig ne avat­­kozék semmibe, hanem használja fel a kevező pillanatot németországi álláának megszilárdítására és tágasbítá­­sára . Poroszország erre rá­áll, akkor közé Európa változás felé halad ugyan, de meglehetősen békés ösvényen. Szaály a megyék , Fogaras­ és Nassád vidéke s a székelyszékek muncipális alkotmányának ideig­lenes szervezésére Erdélyben A Korunk­ egész terjedelemben közli az esélyi kanczelária elnökének azon deiglnes szabályát, melynek lénye­ges p­­ontjait a Pesti Napló kivonatban zár­­ta, s mely a Királyhágón túl uj t­egyi szervezetet léptetett életbe addig, ing­örvényhozásilag más intézkedések történetnek. Nem hisszük, hogy olvasóinkat köze­­lebbről ne érdekeljék Erdély élményei csak hon­ viszonynál fogva is, mely Ma­­gyaroszágot vele történelmileg és jogi­lag sizadok óta, s még különösebben az 188-ki czikkek által, szoros kapcso­latban tartotta. Ennélfogva kötelessé­­günknk hívők, Nádasdy gróf tervét tel­jes kű­rjedésében átvenni a Korunkból. Észevételeinket rá elmondani, s külö­nösen í perezben elmondani, felesleges­nek tartjuk. Miutá Ő cs. k. Apostoli ídség,az 1860. oct. 20-di kics. diploma legkegyelm­iebb keresztül­viteléé f. é. nov. 27-ki és dec. is,éki legmaga­sabb határzatával legkegyelmesenyen megen­­gedni méltóztatott, „hogy mig a megyék, Foga­­s,­R­­é Naszód vidéke s a székelyszéküc jöven­­­lékei,'iuunicipalis alkotmányuk fölött ország­­gyülésieg törvény létesülendő, az eddigi a gene­­ralis-cd fregattók helyébe szabad választás út­ján alakuíva állandó bizottmányok lépjenek, e­,. nélfogv, e b­izottmányok alakítása, hatásköre és ügyvitelére Nemkülönben a megyékben a főis­pánok,­­ vidék­ekben a főkapitányok és a szé­kely székekben­ a fökirálybirákra, valamint e hatóságok többi tisztviselőn ? n,ézv°é f fentebbi legmagasabb határzatok szat’^P^1 gaPran kö­vetkező szabályok méretnek d‘kizsm­ormertekul: 1. §. A megyét,vidéket vagy sz­eketeket,keleli ügyeiben egy állandó, a meg­y­e’ sfék vagy szék lakóinak szabad választá­sa által alakút bizottmány képviseli. .. 2. §. E bizottmány, mig az erdélyi­­ vidékek és székely székek jövendő munk­­ája 1. X ... érv­ alkotmányárt országgyűlésileg törvényes egyez­mény létesült, az eddigi generális congregatiók helyébe lép. 3. §. A bizttmány, a naszódi vidéket kivéve, minden hatósánál áll: a) a nagy fldbirtok képviselőiből ; b) a nagyob földbirtok választott képviselői­ből; c) a választói szabály által megnevezett vá­rosok, mezőváosok és ipar­helységek választott képviselőiből; d) a többi tszségek választott képviselőiből ; e) az ipar, illet és kereskedelem választott képviselőiből ; 4. §. A nasali vidékben a bizottmány csak a 3. 3. és d) e) alatt említett osztályok válasz­tott képviselőie áll. 5. §. Ezen fe­l minden választó­kerületben minden válaszóosztály póttagokat is választana képviselői mesét a bizottmányban. A minden pásztó kerületben minden választó osztály által riasztandó póttagok száma felére uV.p.-rUt­ tatik ne a minden választó osztályra eső rendes bizon.'-tenyi tagok számának. Azon községek, melyek a választási szabály szerint csak egy képviselőt választhatnak, egy póttagot is választanának. 6. §: Ha egy megválasztott bizottmányi tag a választást nem fogadja el, később kilép, vagy a bizottmányi munkálatokbani részvételben hosz­­szabb időre gátolva van, akkor, ha azon választó osztályban több póttag volt választva, helyébe az a póttag lép , a­mely a póttagok választásá­nál legtöbb szavazatot nyert. 7. §: A megye, vidék vagy szék főhivatalno­kai (főbíró, alispán, alkapitány, alkirálybiró, fő­jegyző) valamint minden járás vezető hivatal­i­­­"Myer­s szavazattal birnak a bizott­­sáa J AiuAI. 8. §. A főispán, főkapitány, főkirálybiró vagy helyetteseik elnökeinek a bizottmányban. A bizottmányi gyűlések jegyzőkönyveit a me­gye, vidék vagy szék jegyzője vezeti. 9. §. (Bővebb határozatokat az egyes hatósá­gokban­ e bizottmányok összeállítására, a vá­lasztási jog s a megválaszthatásra, a választan­dó tagoknak a szervezendő választó­kerületekre­­való felosztására s a választásnál tartandó eljá­rásra nézve a legfelsőbb szentesített választó sza­bály tartalmaz. 10. §. Ezen bizottmányok hivataloskodásának időszaka egyelőre azon ideig szabatik meg, a­mi­koron a megyék, vidékek és székelyszékek jö­vendő municipális alkotmánya országgyűlési tör­vény által meg lesz állapítva. 11. §. A bizottmányba választott képviselők­nek nem szabad utasításokat elfogadni. A bizottmány minden tagja szavazatjogát csak személyesen gyakorolhatja. 12. §. A bizottmány rendes ülésekre szabály­­szerűleg minden három hónapban összegyűl, azonban különös sürgős és fontos esetekben rendkívüli gyűlésekre is összehivattathatik. 13. §. A bizottmánynak úgy rendes, mint rendkívüli gyűlésret összehívása kizárólag a fő­ispán, főkapitány s főkirálybirónak, és ha helyük nincs betöltve, vagy a szolgálattól távol vannak, helyetteseiknek áll hatalmában. 14. §: Az elnöknek joga van a bizottmány gyűléseit, ha oly tárgyakat akarna tárgyalás alá venni, a­melyek nem tartoznak hatáskörébe , ha rendetlenségek fordulnának elő, vagy ha az ülé­sek, e gyülekezetek tekintélyével össze nem férő jellemet öltenének, feloszlatni. Valamely megye-, vidék- vagy szék­bizott­mányának végképeni feloszlatását és uj válasz­tás elintézését ö­l. Felsége a császár rendeli el. 15. §. A bizottmány hivatva van az előbbi ge­nerális congregatiók törvényes hatásköre szerint a megye, vidék és szék kebti ügyeit tárgyalni s azokban határozni; továbbá a tanácsot megvá­lasztani, ha annak egyes tagjai már 1848-ig is választás alá estek. 16. §. Kivétetnek innen oly ügyek, melyek az 1860. oct. 20-ki császári diploma s az 1861. febr. 26-iki államalaptörvény szerint az összbirodalom közös ügyeit képezik, a melyek tehát semmi fel­tét mellett sem vonathatnak a bizottmány hatás­körébe. 17. §. Politikai tárgyalások államjogi, katonai és pénzügyi kérdések felett, úgyszinte azon tár­gyak, a­melyek a bírói hatalom hatáskörét érin­tik, a bizottmány tárgyalásaiból tökéletesen ki­­zárvák. 18. §. A bizottmánynak joga van, kérvénye­ket és előterjesztéseket a politikai kezelésében s a törvénykezésben észrevett hiányokat illető­leg, vagy oly ügyekben, a melyek a megye, vi­dék és szék lakóinak vagy azok egyes osztályai­nak köz­jólétét érintik, a kir. kormányszékhez, vagy O cs. kir. Figéhez intézni. 19. §. A bizottmány működésénél az O cs. kir. Apostoli Felsége december 21-ről 1860. kelt rendeletéhez kell, hogy tartsa magát, mely szerint minden fennálló rendeletek fenntartat­nak, a mig ő Felsége a császár vagy országgyű­lési közös határozat által nem módosíttatnak. 20. §• A bizottmánynak joga van az egyes hatóságok (megyék, vidékek, székek) közigaz­gatási beosztására és a megye, vidék, szék sze­mélyzetének és fizetésének változtatására határ­­zatot hozni s indítványt tenni, a­mely azonban csak akkor érvényes, ha Ő Felsége által jóvá­­hagyatik. 21. §. Minthogy egyelőre, s a­míg a hatósági igazgatás költségeinek fedezésére országgyűlési egyezkedés létesülhet, a közigazgatási hatóságok költségei előleg alakjában az államkincstárból fedeztetnek; a bizottmánynak hat hónapi költ­ségvetést kell mindannyiszor készítni az igaz­gatás összes kiadásairól, s utalványoztatás végett a maga idejében a kir. főkormányszékhez föl­terjeszteni. Hasonló előterjesztésnek kell történni azon kiadásokra nézve, a­melyek az eddigi rendszer szerint az országos pénzalapból fedeztettek. 22. §. Az említett jóváhagyott költségvetés alapján a főapát, főkapitány, a fökirálybiró vagy helyettese a kir. főkormányszék elé terjeszti a havi szükségleti kimutatást, a­mely a szükséges pénzösszegeket a hatóság székhelyén vagy en­nek közelében eső cs. k. adóhivatal által kifizet­teti, és pedig úgy, hogy a fizetések a főispán, főkapitány, fökirálybiró vagy helyettese utalvá­nyára történnek. 23. §. A bizottmányt illető megyei, szék vagy vidéki tisztviselők választására nézve, az 1846­, 47-ki II. t. sz. értelmében a kir. szentesítést igénylő hivatalokra, mint: a főbiró és alispánok a megyéken, az alkapitányok a vidékeken, s az alkirálybirák a székely székekben, oly hatósá­gokban, a­hol több mint három egyenjogú vallás létezik, melyekhez jelenleg a g. egyesült és g. n. egyesült vallás is tartozik, egy-egy szavazat­­többséggel választott egyén terjesztendő fel a kir. kormányszék utján . Felségéhez megerősí­tés végett. 24. §. A többi tisztviselőket, a­kiknek válasz­tása törvényesen a közgyűlést illette, a bizott­mány választja szótöbbséggel. 25. §. Az előbbi 23. és 24. § ban említett s a bizottmányi választás útján betöltendő állomásra a főispán, főkapitány, főkirálybiró minden egyen­jogú vallásból, a­mely a hatóságban létezik, há­rom alkalmas egyént ajánl a bizottmánynak. 26. §. Fölterjesztések kormányrendeletek ellen csak a rendeletek egyidejű végrehajtása mellett engedtetnek meg. 27. §. A bizottmány ülései nyilvánosak. A hallgatóságnak azon külön helyet kell elfoglalni, s minden tetszés és nem-tetszés-nyilvánítástól tartózkodni, ellenkező esetben az elnök az egyes zavargót vagy az egész közönséget kiutasíthatja. Kivételesen tarthatni zárt ülést is, ha vagy az elnök vagy legalább öt tag kívánja, s ha a hall­gatóság eltávolítása után a bizottmány elhatá­rozza. 28. §. A tárgyalandó ügyek rende ugyanaz, a mely az 1791. XII. t. ez. 4. §. a, b, c és d pontja alatt szabva van; ügyletrend is (ordo et metho­­dus consultationum) a mennyiben e szabályok által változás nem történt, az emlitett t. ez. ha­sonló czikkében van szabályozva. 29. §. Egyes tagok önálló indítványai, azaz olyanok, a­melyek a bizottmánytól tárgyalandó ügyekre nem vonatkoznak, előbb az elnöknek írásban benyújtandók, a ki határoz a felett, hogy a bizottmány elé adandó-e, s ha igen, annak ren­dét kitűzi. Ha az elnök az indítványt meg nem engedné, az indítványozó a kir. kormányszékhez folyamodhatik. 30. §: A bizottmány csak akkor határozatké­pes, ha a tagoknak több mint fele jelen van, és a határzat csak akkor érvényes, ha a jelenlevők általános szótöbbséggel hozták. Egyenlő szózat esetén az elnöké dönt. Az elnöknek joga sőt kötelessége oly bizott­mányi határzatot, a­melyet a fennálló törvények­kel és rendeletekkel ellenkezőnek lát, a kivitel­ben megakadályozni és ez ügyet határozat vé­gett rögtön a kir. kormányszék elé terjeszteni. 31. §. A szavazás rendesen szóval történik, az elnök belátása szerint azonban felállás és ül­­vemaradással is történhetik. A választások sza­­vazó­czédulákkal történnek. 32. §. A bizottmányi ülésekben minden tag­nak szabad az országban divatozó három nyelv közül akármelyiket használni. 33. §. A bizottmány tanácskozásairól vezetett jegyzőkönyvek a más­napi ülésben, az utolsó ülésről szóló jegyzőkönyv még az­nap hitelesí­tendő s legfeljebb három nap múlva a kir. kor­mányszékhez fölterjesztendő. 34. §. A bizottmány végrehajtásra alkalmas határozatait a megye, vidék, szék tisztviselői hajtják végre. 35. §. A bizottmány, a­mely a megye, vidék, szék szokásos régi pecsétjét használja, jelenté­seit és előterjesztéseit a királyi kormányszékhez intézi. Ezeket a megye, vidék, szék közönsége nevében az elnök írja alá , s a kormányszék is a közönséghez intézi rendeleteit a bizottmányt illető ügyekben. 36. §. A bizottmánynak joga van a hatóság politikai tisztviselői számára szolgálati utasításo­kat dolgozni ki s kibocsátása előtt a kir. kor­mányszéknek jóváhagyás végett beküldeni. 37. §. A megyék, vidékek, székek hatósági szervezetének végleges szabályozásáig ország­gyűlési egyezkedés útján, köteles a bizottmány pontosan ez utasításhoz tartani magát. 38. §: A megye igazgatásának élén a főispán, főkapitány, főkirálybiró, vagy megüresedés ese­tén a kir. kormányszéktől kirendelt administra­tor áll. — Betegség vagy más törvényes akadá­lyozás esetén az igazgatás vezetése a megye, vi­dék, szék első al­hivatalnokára száll. 39. §. A főispán, főkapitány, főkirálybiró vagy administrator a kir. kormányszék elnöke vagy ettől e végre kijelölt biztos kezébe teszi le az esküt. 40. §. A főispán, főkapitány, főkirálybiró köz­vetlen vezetése alatt a megye, szék, vidék taná­csa gondoskodik a hatóság politikai igazgatá­sáról. (Vége következik.) Az „Ostd. Post“ azt mondja, hogy az octoberi diploma végrehajtása mindenfelé gyakorlatias­ság nélküli romantikának bizonyult be, s hogy e tételt indokolja, az általa annyiszor kisebbített magyar államjognak csap egy bókot a cseh közjog rovására. „Lehet-e egy sorba állítani — így kiált fel — oly államjogot, mely 1848-ig teljes conti­­nuitásában állott fenn, egy másikkal, mely 1618- ban kimúlt a világból ? Apponyi, Barkóczy és Majláth uraknak a megszaporított Reichsrath­­ban ilyesmi bizonyosan nem jutott eszébe.“ E czikkre, mint mondók, a „Vaterland“ felel. Válaszának veleje oda megy ki, hogy az, a ki az octoberi diploma keresztül vitelével felhagy, feladja egyszersmind a februáriusi alkotm­ányt is, miután eleinte azt mondták, hogy ezen alkot­mány nem egyéb, mint az octoberi diploma vég­rehajtása. Az alkotmány feladásának világos je­leit látja a „Vaterland“ egyébiránt Schmer­ling úr azon nyilatkozatában, hogy a reichsrathi képviselők nem az országgyűlések megbízottjai, hanem a választó gyülekezetekéi,­­ még inkább azt látja a bugetnek a szűkebb Reichsrath elé terjesztésében. A „Vaterland“ tehát a februáriusi pátensek hatályosságának első szakát abban látja, a­mit sem a császárnak sem a népeknek nem vallot­tak be az illetők, hogy az octoberi diplomát el­tegye az útból. A működés második korszaka egy Reichsrath alkotására szorítkozik a magyar koronán kívüli országok részéről, melynek ille­tékessége azonban az összes államérdekekre kiterjesztetik, és a­melynél minden történelmi jog mellőztetik. Legmulatságosabb, hogy a „Vaterland“ úgy látja, hogy azok, a­kik az octoberi diplomát elvetik, a dualismus felé eveznek, a­melylyel a „Vaterland“ nem akar megbarátkozni, s azt hiszi, a Lajthántúli népek sem fognak megelégedni. ” Végül a „Vater­land“ saját politikai hitét a következőkbe fog­lalja : „Senki sem akarja a birodalomnak történelmi politikai egyéniségekre való feloszlatását. De akármit mondjon az önkényes alkotmánycsiná­­lás, a feladat, melynek megoldása, Ausztriában 1848 óta elutasíthatatlan szükséggé vált, tényleg abban áll, hogy a hozzá tartozó országok tör­ténelmi jogai tiszteletben tartassanak, és ezen jog, valamint az országos ügyeknek otthon in­tézése utáni vagy az összbirodalom életfeltéte­leivel kibékíttessenek. És bármennyire vergő­dik ellene a lapos liberalizmus, e szükségesség újra meg újra érvényt fog szerezni magának. De vájjon lehetnek-e igazságosak az iránt azok, a­kik mit sem akarnak róla hallani, és a kik az Ő Felsége által oct. 20-dikán ezen szükséges­ségre való tekintetből kihirdetett közjogi el­veket valótlan eseményekkel meghamisítani és eldugni iparkodnak ? A hazugság a forradalom szolgája , ronthat, de tartós valamit soha nem építhet.“ Ránk nézve, a­kik mind a két bécsi lapétól különböző téren állunk, az egész vita csupán annyiban érdekes, mert megmondtuk valamikor, hogy az a sokszor ócsárolt s kiutasított dualis­mus nagy valószínűséggel mondhatja azt, a­mit mondott volt Coriolán : „Szeretni fogtok még ti engemet.“ October 20. és Február 26. A hétfői esti lapok nem igen hoznak valami nevezetest Bécsből. A centralista „Ost-Deutsche Post“ közt azonban, meg az octoberi férfiak egy töredékek közlönye a „Vaterland“ közt, egy po­lémia van folyamatban, melyben rólunk gyakran megemlékeznek. Az „Ostd. Post“ nevezetesen egy Clam-Thun minisztérium lehetőségét ostromolva, világosan kimondja, „hogy Ausztriában a törté­nelmi politikai egyéniségek esz­méje, meghaladt vagy abba­hagyott álláspont, hogy­ az octoberi diplo­ma alapján Magyarországgal czél­­ba vett kiegyezés meghiúsulta az egész világ előtt feltárt a mindazon csalékony következtetéseket, me­lyekből az octoberi diploma erede­tét vette; és hogy a legroszabb eset­ben a német koronaországok (Kron­­länder) előbb ráadnák fej őket a Ma­gyarországgal való közvetlen ki­egyezésre, mint azon zűrzavaros történelmi politikai confusior­a, me­lyet a birodalomnak egyes indivi­dualitásokra való bontása elő fog­na i­dézni.“ Szent­ István társulat. __ Ma tartatott meg a társulat ez évi közgyűlése. O excellentiája L­o­n­o­v­i­c­s József érsek az egyetemi dalárda éneklése mellett, a belvárosi főtemplomban kis misét mondván reggeli 10 óra­kor, — az igen népes ülést ugyancsak O excel­lentiája következő szívélyes üdvözlettel nyitá meg : „Igen megtisztelve érzem magamat, midőn tá­vollevő nagyérdemű méltóságos elnökünk helyett szerencsém van a Szent-István-társulat jelen közgyűlésén ezen elnöki széket elfoglalni, é­­s e helyről a tisztelt gyülekezetet szívből üd­vözölni. Én részemről, ha szabad azt mondani, szen­tül kérkedhetem, azzal, hogy társulatunknak léte első percze óta egyik igénytelen tagja vagyok. Láttam e szerint annak bölcsőjét s hajnalkorát, s tanúja valók azon remények s aggodalmaknak, azon nehézségek­ s akadályoknak, s ama jósla­tok­, szerencsekivánatok- s jámbor fohászoknak, melyek annak keletkeztét előzék s környezék, valamint azon örvendetes kezdetnek is, mely an­nak életrevalóságát igazolván, egyszersmind jö­vőjét is biztositó. Később távoliaktomban is mindig különös fi­gyelem s élénk részvéttel kisértem működését, s jól esett lelkemnek hallani, olvasni, mint karol­ták fel s ápolták a nemzet jobbjai a lefolyt ne­héz időszak alatt e társulatot, s eme szives rész­­vétek s épületes pártolásuk mellett, mint nőtte ki magát a parányi mustármag egy ma már mély gyökeret vert, árnyékadó s dúsan gyümölcsöző terebélyfává, s az oly szerény kezdetű intézet csakhamar mint bob­tá el a próféta által szem­lélt kisded felhőként az egész láthatárt, hogy a honra áldást s üdvöt áraszszon, s hogy egyebet mellőzzek, mint hirdeték a külföld, sőt még a más hemisphaerium lapjai is társulatunk műkö­désének nagyszerű s bámulatos eredményét, p­­ebben köztünk nyilatkozó katholikus hitesbbi vendetes voltát, s mint lön e szerint lázható tekintetben magyar hazánkra is aj£l egykor azon szép s fenbecsü dicséret, mit az híveinek az apostol a fakadó rómavárosi if(]es vestra an­­hitét magasztalta s örökítette. A Sz.-István-tor­­nunciatur in universo mund a katholika világ­­julat érdeme, hogy nemzm­­ely körökben iske­­egyház legtávolabb visetik , hol egyébkénti resztény-szeretettel Veretlenek, viszonyaink tojaig^ ^ Rendezhetünk, És most má.’munkaköre mindink­ább tágul, hogy társulat^ folytonosan „e, tagjainak száma jótékony n3adik , s hogy kiadott kisebb s na­­egy vu SZovei ma már hazaszerte minden sorsú, Fnemü s nyelvű katolikusok kezein forog­v s úgy a palotákban, mint a kunyhókban, nay’ a föpásztorok s minden rendű egyházi s vi­lági mivelt férfiak könyvtárában, mint a szegény földreivelő szekrényében feltalálhatók, s honunk

Next