Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)
1862-02-01 / 3592. szám
26-3592 13-ik évi folyam. Szombat, febr. 1.1862. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : Szerkesztési iroda: a szerkesztésghez intendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: F,rte,i,t te,. 7-ik .,i„, 1-.8 «md.t. BiM*TM T”* te“M1 A '■ i ” b. t ! Hirdetmények díja : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. „PESTI NAPLÓ“ február—márciusi 2 havi folyamára előfizethetni 3 írt 50 krral. 4 „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Január 1-től kezdve még néhány teljesszámu példánynyal szolgálhatunk. PEST, Jan. 30. 1865. ***Bécs, jan. 30. Üdvözlöm azt az Anakreont, aki a Napló múlt szerdai számában az itteni lapok által felállított magyar párt-classificatiót oly szépen megénekelte. Midőn az osztályozás itt először közöltetett, a birodalmi tanács egyik baloldali tagja az elégüittség mosolyával mondá nekem: „Önök pompásan dolgoznak a mi érdekünkben.“ „Hogy hogy?"' „Minél több pártra szakadnak önök, annál több kilátásunk van arra, hogy egyik vagy másik a mi szövetségünket fogja keresni, vagy — ha ez meg sem történnék így — annál csekélyebb lenne az egyes töredékek ellentállási ereje“. Bocsánatot, kérek, hogy erre, minden meghatalmazás nélkül, mindnyájunk nevében ezt bátorkodtam válaszolni: „E calculus mind a két irányban hibás; nálunk nincsenek oly pártok, melyek különböző czésok felé törekednének, vagy amelyek más alapból indulnának ki, mint amely alkotmányunkban adva van; a különbség csak azon útra vonatkozhatik, melyen ezek vagy amazok a czélt legbiztosabban és leggyorsabban elérhetni vélik; oly pártok azonban, melyek ugyanazon alapból kiindulva, ugyanazon czél felé törekszenek, soha sem állhatnak ellenségképen egymással szemben, soha nem szövetkezhetnek azokkal, kik vagy nem ismerik el az alapot, honnan mindnyájan kiindulunk, vagy ellenzik azon czélt, mely felé mindannyian törekszünk. Az ellenállási erő pedig szintén nem fog csökkenni, mert amidőn a közös alapunk s czélunk ellen intézett törekvések ellen frontot kell csinálunk, azonnal egyek leszünk, valamint egy hadsereg szétoszlatott csapatai, melyek különféle utakon indíttatnak ugyanazon egy czélpont felé, azonnal egymás felé vonulnak és tömböt képeznek, mihelyt az ellenséget közeledni látják.“ Nem tudom, helyeslik-e minálunk e fejtegetést, de bennem erősen él azon meggyőződés, hogy a dolog nem csak így lesz, hanem, hogy az másként nem is lehet. Hogy egyébiránt az itteni Botschafter sűrűen foglalkozik velünk, az nálunk senkit meg nem lephet. Még e lap megjelenése előtt volt alkalmam a P. Naplóban némi ujjmutatást adni az illető párt programmjára nézve; már akkor is azt mondtam, hogy főczélja: Ausztria és Németország közt az összeköttetést fenntartani és miután a Schwarzenberg-féle terv kivitelét, t. i. egész Ausztriának a német szövetségbe való, beleolvasztását, csakugyan lehetetlennek látják, legalább a birodalom nyugati felét akarják szorosab viszonyra léptetni a német szövetséggel, minek következtében múlhatlanul szükséges, legalább egyelőre, némi különállásban részesíteni Magyarországot. Hanem e különállás szabatos definitiójával mindeddig adós maradt az új lap, és míg ezt meg nem kapjuk, kötve kiendünk csak a szomszédnak. Mellesleg a „Botschafter“ egyszersmind a „Presse “paralizálására látszik irányozva lenni, mely utóbbi eddig a „nagyosztrák“ programmot tűzte zászlajára, hanem Zang az okos ember ám,és nem enyagírozza magát annyira, hogy minden hidat elégetne háta mögött. Egyik szép reggel a „Presse“ talán oly nyájasan fog felénk mosolyogni, hogy szinte meg fogunk döbbenni a váratlan előzékenységtől. Eddig a „Botschafter“ a „Presse“ jeles tárczaíróját, Uhl-t, szerződtette, és hallomás szerint még a belügyi rovat kezelőjével, Friedländerrel, Bécs egyik legtehetségesebb publicistájával áll alkudozásban, ki azonban alig hagyandja el a régi tábort. Meglehet, hogy ezen alkudozások adtak alkalmat azon hírre, miszerint Warrens, a „Botschafter“ szerkesztőjével meghasonlott, és e laptól visszavonulni szándékozik. Legyen szabad ez alkalommal néhány szóval érinteni a Presse egyik minapi „pesti“ levelét. Ennek írója úgy látszik nagyon futólagosan olvasta a Naplóban megjelent minapi tudósításomat, különben észre kellett volna vennie, hogy magam is azt mondtam, miszerint circulus vitiosus volna, Rainer főherczeget csak akkor tenni helytartóvá, ha e katonai provisorium megszűnik, mig e provisorium megszüntetése épen a főherczeg küldetésének eredményétől tétetik függővé, — hogy tehát ez okból indítványozva van, miszerint ő cs. k. fensége minden hivatalos jellem nélkül, úgyszólván csak magánszemély gyanánt menne le Budára, hogy a helyzetet in face loci tanulmányozza. Ebben úgy hiszszük semmi képtelenség nincs. Amit a Presse tudósítója a Napló bécsi levelezőjének magán viszonyairól mond, az igen érdekes—újdonság, főleg magára, e sorok írójára nézve. Ferdinánd Miksa főlegnek a mexikói trónra való ültetésével itteni politikai körök csakugyan komolyan foglalkoznak, mióta tudva lett, hogy a főlig magántitkára Mexicóba utazott. De ha ezen kérdést, Velencze átengedésével hozzák kapcsolatba, ez talán mégis kissé merész combinatió. Hitelesen tudjuk, miszerint meghagyás folytán egy katonai tekintély által terjedelmes emlékirat dolgoztatott ki, melyben ki van mutatva, hogy — Oroszország és Németország felől úgyis nyitva lévén Ausztria határa — e határ még délfelé is tökéletesen védtelen volna, ha Velencze más kezekre kerülne. Ha pedig az akkori új osztrák határ megerősíttetnék, ez sok évbe és legalább is annyi millióba kerülne, amennyit — az eladást föltéve — Velenczéért kapni lehetne, míg a védelmezés az ily határ mellett mindazáltal nehezebb lenne, mint mostanában. Némely körökben — az ott táplált reményeknél fogva — Velencze becsét még az is növeli, hogy Velenczéből katonai szempontból könnyű Lombardia visszafoglalása is, mihelyt a politikai körülmények ily vállalatnak kedveznek,—arról nem is szólva, hogy Velencze elhagyása a hadseregre kevéssé kedvező benyomást tenne. Olvasóinkra bízzuk annak megítélését, vájjon ily körülmények közt hihető-e, hogy a velenczei kérdés békés egyezkedés útján meg fogna oldatni ?! Bécsi lapokból. Egyszer megjegyeztük hogy szeretnék tudni az osztrák államférfiak hogyan akarják megegyeztetni Ausztria régi német politikáját a februáriusi törekvésekkel. Schuselka úr lapja a „Reform.“ e tárgyban így nyilatkozik: „Míg a februári alkotmányt az attól irtódzó népekre erővel akarják tolni, addig az összes osztrák birtokállapot mellett elvállalt német kezesség hasonlítna Ausztria nem-német népeinek Németország általi elnyomásához. Ily leigázásra a német nép nem kölcsönözi oda erejét. Ha ellenben Ausztria a kellő foederatív alakulást adná meg magának , akkor meglehet áttörne azon meggyőződés , hogy mindkét félnek érdekében áll a bel életviszonyokat és a külbátorságot illetőleg frigyre lépniök, akkor a két részrőli népek szabad beleegyezésével létre jöhetne azon nagy közép európai szövetség, melynek felfogása az osztrák kormány részéről nagyszerű eszme, melynek létesítésére azonban mindeddig fájdalom csupán a régi területi politikának meddő, sőt káros kicsinyes eszközei létetnek mozgásba.“ — Az „Ostd. Post“-nak Triesztből írják. Hallomás szerint Scherzenlelmer főherczegi tanácsos úr, akit Ferdinand Miksa főherczeg rendszerint magán missióira használ, Mexicóba utazott. — Plener úr a „Presse“ szerint késznek nyilatkozik az osztrák banknak 1866- ban lejárandó szabadalmát (20 vagy 25 évre) meghosszabbítani, ha a bank eziránt késedelem nélkül alkudozásba ereszkedik. A miniszter a banknak új alapszabályzatot akar adni, mely a bank választmány által kidolgozott javaslattól egy részben lényegesen eltér, ezen kívül megadja annak a bírói, képviselet által biztosított függetlenséget. Az állam tartozására nézve azt kívánja, hogy az állam ezentúl a banktól 80 millió forint erejéig egy fedezetlen két százalékot kamatozó felmondhatatlan előleget kapjon, hogy a bank az államnak a nála zálogban lévő 123 millió 1860-diki sorsjegyekből 80 milliót adjon vissza. A banknál tett többi adósságokra nézve a pénzügyminiszter kötelezi magát, hogy az angol kölcsönre adott 20 millió előleget gyorsan egymást követő részletekben lefizeti két év alatt; az államjavakra csinált adósságot a jószágok gyors pénzzé tétele által letisztázza; a régi váltócédulákból származott adósságot illetőleg pedig az azon tárgyban felállított törlesztési tervet teljesen végrehajtja. A bank korlátlanul adhatna ki jegyeket, csakhogy a harmadrésznyi évezfedezet bizonyos maximumra fogna korlátoztatni, s azon felül nagyobb fedezet kivántatni. A hypotheca£ís hitelosztály továbbra is megmaradna a banknál. A legújabb bécsi lapokból. A mai fél vagy negyedrész hivatalos lapok leginkább a magyar kérdésről, a függetlenek Mexicóról beszélnek. Véleményünk szerint az utóbbiak szerencsésebbek voltak a tárgy megválasztásában. Ott polemizál például a „Donau Zig“ a „Botschafter“-nek általunk legközelebb érintett czikke ellen,, s a többi kicsinyes elménezkedések közt még arra is ráér, hogy Adelungból leczkét adjon a pesti levelezőnek, hogy „Bedingnisz“ helyett írjon „Bedingungot“, míg mi egy szemhunyoritás nélkül olvassuk, miként idézek a „Donau Zig“-nak Magyarországot boldogítani vágyó doktorai annak bebizonyítására, hogy a magyar nép szereti a kivételes állapotot, a tisztjét dicsérő magyar bakancsos szavait ekkép: „Kemény pogány' tiszt“ (kemény pogány' tiszt.) Egyébiránt a „Donau Zig“ ezúttal himeretlenül akar felelni a „történelmipolitikai jex-emiádokból“ örökösen felhangzó ezen refrainre: „Ha 1847-ig tűrhetőleg ment a dolog, miért ne legyen ismét úgy, a mint volt?“ Halljuk a feleletet,: „1847-ig, úgymond, a dolog ment, nem ugyan fényesen, de legalább tűrhetően, mert a magyar alkotmány 1848 előtt nagyon monarchicus volt, mely a királynak igen nagy jogokat hagyott fenn; mivel azon a parányi katonai contribution kivül minden kamarai jövedék az átalános udv. kamra utasításai szerint kezeltetett; mivel közoktatás és rendőrség (a titkos ?) egészen a központi kormány kezébe voltak helyezve; mert a hadsereg szervezett egysége meg volt óva ; mert az országgyűlés újoncz- megadási jogát a szabad toborzási jog, és a hosszú, 1330 igépen életfogytiglani szolgálatidő paralysálta; mert a Lajthán inneni és túli országokban valósággal a legfelső status-conferentia kormányozott, s végre és főleg, mert a Lajthán innen az absolutismus állott fenn, úgy, hogy a központi kormánynak csak épen egy parlamentáris gyülekezetre kellett tekintettel lenni. „De — és itt csattan az ostor — két coordinált parlamenttel egy államot se lehet kormányozni a világon.“ Nekünk természetesen sem időnk, sem helyünk arra, hogy a „D. Zig“ fentebbi állításait egyenként boncpoljuk, s a benne rejlő valótlanságokat kikutassuk. Mi csak annyit mondunk : Feltéve hogy 1848 előtt minden úgy volt, a mint a „D. Zig“ mondja, meri-e azt állitni, hogy mindaz a Pragmatica Sanctio és Magyarország egyéb alaptörvényei értelmében volt úgy? S ha nem , meri-e kárhoztatni 1848-at, mely Magyarországnak szerződéseken alapuló, s az 1790 : 10-dik és több tezikkekben körülirt kormányzati atonómiáját valósággá tette? „De két koordinált parlamenttel egy államot se lehet kormányozni a világon“ — mondja a „D. Ztg.“ Hát azt meri-e mondani, hogy két államot nem lehet kormányozni két parlamenttel ? A „D. Ztg“ azt mondja, neki nem kell kibékítés, hanem megoldás; egyébiránt beleegyez, hogy a magyar és német kérdés megoldása alig történhetik máskép, mint egy túst alatt — majd ha t. i. Ausztria teljes erejét visszanyerte. Ezt a „Donau Zeitung“ az államegységtől várja, de hogy képzeli azt a magyar kérdés megoldása előtt, azt nem tudjuk, és várja attól, hogy a koronának az átmeneti időszakban kellő ereje legyen. Mi pedig azt hisszük, hogy a korona ereje a népek szeretetétől függ. Az „Oest. Zeitung“ pedig a „Verwirkt“ theoriát nagylelkűleg defavoyálván , így okoskodik . Az 1847-ig fennállott ősi alkotmányt az 1848-ban a korona által szentesített modern alkotmány eltörölte, az tehát nem áll fenn többé jogilag; az 1848-ks alkotmány pedig benső természeténél fogva a monarchia feloszlására vezet: tehát sem 47 sem 48, hanem a koronának joga volt az octoberi diplomát és a februári pátenst oetrogrozni. Nekünk nincs időnk arra, hogy az „Oest. Zig“-nak megmutassuk, várjon, mint ő mondja, 1849 april 14-re 1848 april 11-re vezetett-e, vagy 1849 márczius 4-re; hanem annyit mondhatunk neki, hogy a magyar koronának az 1848 elleni netaláni nehézségeiben biró csak egy lehet,t. i. — a Pragmatica Sanctio. Miniszteri tanácsos lovag. Ghega jelentése a kereskedelmi miniszterhez az erdélyi vasút ügyében (Folytatás.) Javaslatok az erdélyi vasutvonalra nézve. Mielőtt kimondanók javaslatunkat az erdélyi vasútnak választandó vonala iránt, néhány szót bocsátunk előre azon külföldi pályákról, amellyek hivatva lehetnek egy erdélyi vasúttal összeköttetésbe lépni. E rövid értekezlet úgy szólva egygyel több vezérfonalat nyújthat a kérdéses vasút irányának a külföldre vezető vonal kiszemelésénél. Külföldi pályák. Meg volt említve, hogy a kérdésben levő erdélyi vasút a meglevő magyarországi vaspályáknál több kapcsolati pontra talál. Most már a kép kiegészítéséhez tartozik, az átalánosságban mondottakat bővebben tárgyalni, a vasúti viszonyokat megvizsgálni, hogy t. i. minő kilátások vannak arra, hogy vasutunknak továbbfolytatást nyerjünk a Dunafejedelemségekbe ? Hogy e tekintetben a határos Török-birodalom a Dunafejedelemségektől elválhatlan, némileg támpontul szolgálhat. Oláhország legtermészetesebb s legszükségesebb debauché Erdélyre nézve, valamint megfordítva is. Erdélyre nézve tehát szükséges, ha már vasútja fog lenni, hogy Oláhországban is vasút létesüljön. Ott jelenleg nincs, s nem is hallottunk semmit arról, hogy az oláhországi kormány valamely vasút építésére engedélyt adott volna. Osztrák mérnökök 1856 ban az oláhországi kormány költségén némi előmunkálatokat tettek egy ottani vasút építési tervének megkészítése érdekében. Most már hivatalosan tudjuk, hogy a tervezett vonal egyfelől Bukaresttől északi irányban az erdélyi határig, az itteni vasúttal leendő egyesülésre, — másfelöl déli irányban Giurglvo felé a Dunához vonatnak. Tekintetbe volt véve egy e vonalból Buseótól kelet felé Ibrailáig — mely jelentékeny kereskedő város a Duna mellett — húzandó szárnyvonal is. A bukaresti vonal az erdélyi határig Plojest-Misil felé Buseóig csaknem mind völgyön vonulna el, s néhány folyó átkelésén kívül, melyek közt a Fioreska, Falomicza, Praehova, Telagin és Krikov nevezetesebbek, semmi jelentőse akadályba nem ütköznek. Csak Buseótól északnyugatra, hol a vonal az erdélyi határ felé fordul, kezdődnek a havas lejtőzései és evvel a közönséges építési nehézségek. Buskótól a hasonnevű folyó területét követné a vonal, még pedig előbb északi,, aztán Saboikától nyugati irányban Cisleo feléig, ahonnan a Buska vizzel párhuzamban északnyugati irányban a Bodza-folyó beszakadásáig, végre evvel egy vonalban a határig nyúlna. Azon tervezet szerint Paltinjeninél kezdődnek a vonal legnagyobb emelkedései, s kevés beszakadással 1 : 100,1: 80, 1: 75, 1: 90 és 1: 75 öt tesznek, mely utóbbival a bodzái magaslatra érni, s az összes emelkedés mintegy 3 mértdföldet tenne. Az egész vonal hossza Giurgevótól az erdélyi határig 36% mértföld, amelyből 9% mértföld a Giurgevo- Bukarest közti térre, 27% mértföld pedig Bukaresttől az erdélyi határig jőne. Az összes építési költségek , kizárva a kisajátítandó helyeket, 6,277,000 darab aranyra, vagy 30,757,300 o. é. ezüst pengő forintra, tehát mértföldenknt 836,000 o. é. forintra vannak számítva. A török kormány maga részéről az északi európai Törökország számára két vonalt tűzött ki: egyet Bogliazkojtól Kustendséig, a másikat Ruszsuktól a Duna jobb partján Várnáig. Az első hallomás szerint már építés alatt állana, az utóbbinak létesítésére pedig biztos kilátás volna. Ha e vonal csakugyan létesül, akkor az Erdély és a Feketetenger közti egyenes vasútvonal előnyére két dolog egyesülhet: az egyik t. i. ha a várna-ruszsuki vonal folytában Bukarestet nem sokára el fogja érni, ami által Bukarestre nézve előállhatna ama szükségesség, hogy az Ausztriával további összeköttetésre munkálódjék, hogy az utat keletről Ausztriába Oláhországon keresztül biztosítsa ; a másik pedig,, hogy e nagyszerű egyenes összeköttetés korábbi létesülése által a különben még messze kilátásban álló belgrádtörökbeni vasút terve háttérbe szoríttatnék, s az oláhország-erdélyi vasútnak veszedelmes vetélytársává nem válhatnék. Az oláhország-erdélyi vasút által, a giurgevovárnai vonal hozzákapcsolásával, akár egyenesen Konstantinápolyig, akár Adrianopolon keresztül (a kerülés 15—16 műdet tenne) fontos lánczszem köttetnék ama világvonalhoz, amely egyfelől Konstantinápolyi s a keletet, másfelől az európai continens 3 centrális piaczát a legrövidebb úton köthetné össze. Bécs csakis ezen összeköttetés által kerülheti ki az elszigetelést, amelyet az osztrák császárság fővárosa okvetlen szenvedne, ha e vonal elmaradásával a Marseille-en keresztül vivő út tartaná meg a fennsőbbséget, vagy, amint czélozva van, azt megnyerné. A többi, részben már függő eszmék a kelet s Közép-Európa közti közlekedési vonalak megkurtítását illetőleg, sokkal inkább a jövő ingatag eszményeitől feltételezvék, semhogy a jelenben ne nyúlnánk ahhoz, ami hasznosabb, gyakorlatibb és kedvezőbb, s ezáltal időt és állandóságot ne nyernénk. Mondom, hasznosabb, mert az oláhország-ausztriai kereskedelem és forgalom, egy ausztriai pálya által eszközölve, az államnak némileg kárpótlást adna a Duna szabad hajózhatásának szerződése által elvesztett kizárólagos hajózási jogért, más részről pedig a kereskedők és fogyasztók olcsóbban fizetnék a szállítási díjakat a vaspályán, mint jelenleg a Dunán. Ha az erdély-oláhországi vaspálya készen lesz, a várna-ruszsuki török vonal csakugyan létesül és Konstantinápolyig nyúlik, amire nézve fölteszem, hogy ez daczára az adrianopoli kerülésnek, meg fog történni, mivel a török kormány e nagy fontosságú város s a musulmán állam érdekeit nem veszélyeztetheti, — akkor a Bécs és Konstantinápoly közti távolság következőleg állandó Bécstől Czeglédig..........................47 mfld Czeglédtől pl. N.- Váradig ... 23 mfld N.- Váradtól Brassón át az Oláhországi határig...............................73 l/t „ Az oláhországi határtól Bukaresten keresztül a Dunáig, Giurgevo, resp. Rustsukig .... 36 % „ Innen Várnáig................................22 % „ Várnától Adrianopolon keresztül Konstantinápolyig .... 53 „ Az egész pálya hosszúsága Bécstől Erdélyen keresztül Oláhország - Várna-Adrianopoly felé Konstantinápolyig .... 256 % mfld. Ámbár, mint tudva van, az oláhországi kormány a vasutat Orsovától Braila felé tervezi, mégis az erdélyi vaspálya, ha készen állana, csak az említett bodzai szorosnál kapcsolódhatnék hozzá, annyival inkább, mivel a munkában levő törökországi pályák az oláhországi vonalak ezen irányára s a fönntebbi kapcsolati pontra látszanak czélozni. Javaslatok. Ha a m. kormány országai iránti atyai gondoskodásában hajlandó volna Erdélyt vasúttal megajándékozni, akkor az építendő vaspálya iránya fölötti kérdésnek oda kell megoldatnia, hogy egy ily összeköttetés jótéteményei mindenekelőtt az ország anyagi érdekeinek fejlesztésére szolgáljanak. Ily szempontból kiindulva, mindenekelőtt gondoskodni kelene, a vonalban, amely egyelőre csak egyedüli fogna lenne, bizonyos határok és föltételek alatt, az ország legnagyobb részét részesíteni. Mondom — bizonyos határok és föltéteek alatt, mivel sem mesterséges kerüléseknek történni, sem pedig kevésbé fejlőképes országrészeknek érintetni nem kellene , hanem csakis oly tájak volnának tekintetbe veendők s egymással összekötendők , a melyeknek erre akár a földmivelés fejlődése, akár a meglevő par (vastermelés) emelése, akár hiányzó élelmiszerek megszerzése vagy a forgalom élénkítése s a belfödi erdőtermékek értékesítése végett méltó igényük van. Ebből támad aztán a legelső kérdés. Hol legyen e végre a kiindulási pont? Kétségtelen, hogy e pontot a meglevő vasutak valamelyikének kell nyújtania. Az erdélyi vasút kapcsát tehát csak a meglevő debreczen-, n.-várad-, aradvagy temesvári pályák képezhetik s csak azoknál keresendő ; s itt megint egy más érdek jó tekintetbe, mivel valamely létező pályának Erdélyen keresztüli hosszabbítása mindenesetre nagy előnynek tekintendő az illető pályára nézve. E kérdésnél két vállalat áll egymással szemközt: egyfelől az állam-vasuttársulat, colossalis Kecstemesvár-dunai vonalával, s a tiszai vasut-társuat, czegléd-debrenczen-n.-várad és aradi magános vonal-csoportozataival. Ezek mind törzs nélküli ágak ; a tiszai társulatnak törzsre van szüksége. A m. kormánynak pedig elő kell segítenie törzs létrejöttét. Kézzel fogható t. i., hogy a tiszai pályák naponta mindinkább az államvasuttársulat mint saját társulatuknak robotosaivá válnak, mivel ők maguk tulajdon munkásságukból csak nyomorgva tengnek, mig amannak ezeknek a munkásságából tetemes forgalmi szaporodás fejlődik. A m. kormánynak pedig már azért is érdekében áll minden vaspálya-vállalat sikeressége, mivel azoknak 5% minimál-jövedelmet biztosított, s mivel az államvaspálya-társulat kedvezőbb gazdasági viszonyai föltenni engedik, hogy az állam biztosítékát igénybe venni soha sem lesz kénytelen, míg a tiszai vasút-társulat nem igen fényes üzleteinél épen az ellenkező helyzetbe jöhet, igen óhajtandó, ez utóbbinak az erdélyi vasút körülményezése által segítőleg karjai alá nyúlni. Ha tehát az Erdélylyel leendő összeköttetés Debreczen, N.-Várad vagy Aradról indulna ki, akkor az új forgalmi növekedés a tiszai társulatnak, tehát az államnak is hasznára válnék. Egy temesvár-erdélyi pálya, amint alább bővebben kifejtendjük, talán más részben találhatja meg okadatolását; azonban már a priori a bánság-erdélyi vonalt választani fővonalnak, miután általa sem a Tisza termékeny vidéke, sem nyugati Erdély nagyobb része a vasút jótéteményeiben nem részesittethetnék, semmi esetre sem volna igazolva. Egyetlen pillanat az I. alatti földabroszra s a II. alatti tervre, tisztán szembe tünteti állításunk igazságát. Debreczen nem áll közvetlen összeköttetésben Erdélylyel egy nyílt völgy által, mint Arad és II.-Várad; egy debreczen-erdélyi vasút ezenfelül a magyar-erdélyi völgyektől igen messze esik s ennélfogva nem lehet a leghasznosabb. Végre pedig ezen vonalnak a Szamosvölgybe vitele nem csekély nehézségekre akadna. A. A n.-várad-kolozsvári vonal. A II. alatti terv mutatja ellenben, hogy egy Nagy-Váradról kiinduló vonal, amely a Körös- és Szamosvölgyön húzódnék keresztül, az oldalt fekvő országrészekhez kedvező geographiai viszonyban állana. Ily czélirányos felosztást egy arad-marosvölgyi vasútvonal által nem lehetne eszközölni. A legtöbb erdélyi vasút-tervnél a Körös-völgy mindeddig legkevésbé jön figyelembe véve. Ennek oka főleg abban keresendő, mivel a vasútnak Nagy-Váradtól Kolozsvárig a Körös-völgyön leendő vezetését csaknem áthághatlan nehézségekkel vélték egybekötve tenni. — Én magam is, mások állítására támaszkodva, nem tudtam magamnak kedvező véleményt teremteni ezen vonal kivihetősége felől. Igen, mert személyesen soha sem vizsgáltam meg a tért. Hanem miután az egészet saját szemeimmel megnéztem, előbbi nézeteimet a vaspálya építkezése felől tetemesen módosítottam, s a más oldalról hallott állításokat nagyon is túlzottaknak találtam. 1856-ban angol mérnökök, személyesen véghezvitt vizsgálatok után bizonyiták lehetőségét a vasút-építésnek a Körös- s a Szamos-völgyön , egy n.várad-kolozsvár-brassói vonal mellett (több mellék-combinatióval Kolozsvár és Brassó közt) szót emeltek, s a n.várad-kolozsvári vonalt illetőleg a kolozsvári comité költségén egy technikai munkálatot is készítenek, amelyet a comitének átadtak. Én csak személyes vizsgálataim s illetőleg számításaim bevégzése után néztem keresztül ezen, valamint más munkálatokat. Fölterjesztésem II. részében a Sebes-Körös-völgyről, annak anyagi minőségét érdeklőleg leírást adtam. Egy oly völgyben, hol a lejtőzés mérsékelt (1 : 680, 1: 260 és 1: 100 közt áll), hol a völgylapály többnyire kiterjedt, hol a hegyoldalak nagyobbára szilárdak s erdősek, hol kő és fa épitőanyagok előállítására a földszinen hevernek, hol, igen csekély térség kivételével, rendkívüli mesterséges kifejlődésekhez és műépitkezésekhez sem kell folyamodni: ott egy szakférfi sem beszélhet a Körös-völgy rendkívüli nehézségeiről, annál kevésbé egy építendő vasút kivihetlenségéről. (Folytatása következik.)