Pesti Napló, 1863. augusztus (14. évfolyam, 4039-4062. szám)

1863-08-01 / 4039. szám

174-4039 14. évf folyam. Szombat, aug. 1.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-s8 emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! F­élévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sör 25 uj kr. Előfizetés a ,,Pesti Napló“-ra. míg.—septemb. 2 hóra 3 ft 50 kr. isnig.—októberi 14 évre 5 ft 25 kr. ang.—decemb. 5 hóra 8 ft 70 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest jut 31. 1363. Nagy kérdésben a nagy világot is egyénnek szabad tekinteni. Miként pe­dig az egyén emberi természeténél fogva apránként a gyötrő bajokhoz is hozzá szokik, ha azok folytatva s következete­sen jelennek meg, el lehet mondani, s a tapasztalás is e mellett szól, hogy a nagy társadalom bár­miként irtózzék is egy vagy más veszély rohamától, melynek alakja sötét és ijesztő, de végre ha azt folyvást a látkörön s szemei előtt látja lebegni, s mind közelebb és közelebb, végre neki keményedik, s mig azelőtt — aggodalmában a módokon gondoskodott, melyek hárítókul ajánlkozhatnának — később, miután a szükség, becsület, érdek, vagy bár­mi más ily életbevágó feltétel szembeszállást parancsolnak, bátorságá­hoz nyúl, tetthez készül, s azon hittel ba­rátkozik meg, hogy a férfias küzdés, vagy e küzdés elől nem hátrálás inkább illeti a szabad emberek társaságát, mint a szorongó rettegés, a remény és félelem közti kislelkű ingadozás. E ponton látjuk nyugat Európa nagy­korú népeit ma, a lengyel kérdés megol­dásának második műtéténél. Victoria királynő párbeszéde, melyet a parlament elnapolásakor az angol nem­zethez intézett, reményét fejezte ki, hogy a békés kiegyenlítés tán sikerülni fog a diplomatiának, s Lengyelországnak az 1815 ki szerződések által biztosított ár­ban élete vissza fog állíttatni. Váljon a trón magasáról lehangzó eme­­­átorító rem­énykifejezés eloszlatá-e a britt népnek eddigi aggodalmát, s elszenderité-e mindazon nyugtalanságokat, melyek e higgadt vérű, s számítva ítélő népet már néhány hónapon át habozás és bizonyta­lanságban tart ? E kérdésre tagadó feleletet találunk ott is, hol eddig megfoghatlan szilárd­sággal hirdették az érdekérvet : Anglia nem keveredhetik háborúba Oroszországgal Lengyelor­szágért! Maga­­ az e­tant oly merev hajthatlansággal vitató „Times“ is, midőn az ijesztő képet már huzamo­san szemlélte, s mintha már hozzá szokott volna, végre így fejezi ki magát : „Habár a legbefolyásosabb kereske­delmi emberek Angliában és Franczia­­országban bizonyos meglepetéssel nézik a lengyel háború mániáját, de az mégis világos, hogy a két ország üzérei azon­­ majdnem meggyőződésre jutot­tak , hogy az ellenségeskedések kimaradhatlanok. A „Times“-t támogatja e suppositumá­­ban a „Morn­ Post“, mely eltávolítva látja ugyan az erőszakos beavatkozás esélyeit, azonban sejteni hagyja, hogy e bizonyosságról csak a közelebbi időre merne kezességet vállalni, mert hogy mi történik negyvennyolcz óra, vagy pár hét múlva, elért Palmerston lord közlö­nye senki által sem akarna felelősségre vonatni. És igaza van, mert hogy a kérdés mér­gesedni, s az inspirált lapok minden biz­tosításai ellenére is oly jellemet kezd ma­gára ölteni, mely a hatalmakat épen ha­talmi állásuk természete, s eminens attri­bútumainál fogva a szokásos szóváltások korlátain túl is erőtetheti, némileg jelezve van a berlini kabinet azon újabb lépésé­ben, melyet ez a párisi és londoni udva­roknál ott megbízott követei által tett. Poroszország t. i., tán megijedve az óriástól, mely az ő elszigeteltségének tar­tama alatt a lenézett törpéből kiemelke­dett, eljöttnek látja az időt, hogy a hang­versenyben ő elfujja a maga részét. Kívánja, hogy mivel a három hatalom nem tartja kielégítőnek az orosz által ja­vasolt részes értekezletet, alakuljon az öt nagyhatalom egy értekezletté, s az ekkor összeállított magas testület venné tanács­kozás alá a hat pontot. Bismark Schönhausen ez ügye­sen font kelepczésével túl tett Gorcsa­­k­o f f­ág ravaszságán is, így legköny­­nyebben s legkevesebb áldozattal húzha­tó ki a nyárnak és előősznek még hátra­levő, hadjáratra alkalmas része, s a leg­csekélyebb alkalmatlankodásnak is kike­rülésével léptethető életbe a terv, mely a lengyel fölkelés elnyomása és megsem­­mitésére az angol lapokban nem rég közzé tétetett. A belga „Indep.“ azt hiszi, hogy Po­roszországnak ezen­­ alkalmas időben tett ajánlkozása el fog fogadtatni, mert hiszen ő nagyhatalom, s a bécsi okmány­nak egyik aláírója, s igy — ha akar részt venni, ettől de jure meg nem foszt­ható. Lehet. — De más részről az idő any­­nyira előrehaladt, hogy rendkívüli me­le­gével a gyümölcsöt nemcsak megérlelé, de tán már túléretté is téve. Alig hihető, hogy leszedésére a kertészek egy újabb gyülekezésének u­tán hosszúra nyúlható ideje várathatnék be. Ezt lehet sejteni a franczia sajtó azon részének szavaiból is, mely eddig ex pro­­fesso küzdött a béke minden árom­ fenn­tartása mellett. A legújabb France ,,L’ isolement de la Russie“ czim alatt egy czikket hoz lapja homlokán, mely nem hirdeti ugyan a háborút, de a békébe sem igen lehet valaki szerelmes, melyet k­y köntösben léptetnek elő. Pest, július 31. Érdekesnek tartjuk kivonatban ismer­tetni, a­mit a kölni lap mond a hamburgi magyar kiállításról. Ha, úgy­mond az idéztük lap, ha Ma­gyarország bámulatos termékenységéről képet­­kellene nyújtani, ha a világkeres­kedésnek, mely oly kevéssé megnyílt kincseiről szemléleti térképet kelle előál­lítani , Magyarország és mellékországai­­nak ezen tárlata a legkielégítőbb módon oldotta meg e föladatot. Ez alkalommal is kitűnt megint az associatio becse és ál­dása. Mert míg a többi országok kiállítá­sa, melyek pedig nagyobb mértékben vol­tak képviselve a tárlaton, a véletlenre hagyva, terv nélkülinek, hézagosnak tűnt fel, a magyar egy jól átgondolt, jól ren­dezett, teljes egésznek mutatkozott. Ez onnan van, mivel leginkább a pesti orsz. magyar gazdasági egyesület által intézte­­tett, rendeztetett, a­mely egyesület egy­szersmind Morócz István titkárában igen előzékeny és értelmes Ciceronet is kül­dött. Egy kis, igen tanulságos röpiratot is köszönünk neki : Notizen über die wichtigsten landwirtschaftlichen Erzeug­nisse Ungarns und Verzeichniss der Aus­stellungsgegenstände bei Gelegen­heit der internationalen landwirtschaftlichen Aus­stellung zu Hamburg im Jahre 1863. Megemlíti ezek után a „Köln. Ztung“ a magyar termelők nagy számát, így csak bor 1750 szám alatt van. Képzel­hetni, kivált az északi német látogatók elbámulását, mikor egyszerre szemmel láthatók, a­miről eddig fogalmuk sem volt, hogy Magyarország a bortermés mennyiségére és különféle fajaira nézve a világ egyik első országa. A bor mellett a kiállított magyar sze­mes termékek szintén igen tetszetősen tűntek föl. Megemlíti czikkiró, a pompás nagy szemű búzán, rozson, árpán, zabon kívül még a tengerit s egyéb más termé­nyeket, kiemeli a lisztfélék után különösen a tarhonyát (vorzüglich empfohlen), a lent, kendert, selymet, melynek szem­beötlő nagy gubói vannak, s a dohányt, szeszféléket, erdei terményeket, s azután megjegyzi: „Az egész magyar kiállítás oly izlésteljesen, oly csínnal (elegant) van rendezve, hogy már ez okból is nagy varázserővel bír a nézőre, s mindenki az­zal a szíves óhajtással hagyja el e bazárt, bár Magyarország politikai, vám- és for­galmi viszonyai akkér alakulnának, hogy az ily becses termények termelői külpia­­czokon megtalálhatnák törekvéseik jól megérdemlett jutalmát.“ Visszatérvén czikkb­e még egyszer a borokra, megemlíti, hogy azokat a kiállí­tási helyiségben sokképen megpróbálták, és igen jelesnek találták, s miután a ki­állított palac­kok eladatnak, meglehet, hogy az itteni (északi német) tőkepénze­sek, megkísérlik, a magyar bort északi Németországban meghonosítani, vagy ten­gerentúli piaczokra kiviteli czikké tenni. Az első feladat nehézségekre fog találni, mivel a hamburgi, holsteini és mecklen­­burgi erősen meg van győződve, hogy az ő égaljának és életmódjának mindennapi italul csak a bordeauxi bor felel meg. Még a rajnai bor sem tudott ott megho­­nosulni. De természetesen a magyar bor azzal a büszke devise-zel lép föl: „Nul­lum vinum nisi hugaricum.“ Az erdélyi tartományi gyűlés VII. ülése, julius 28-kán. Kezdete d. e. 10 órakor. Olvastatik a VII. ülés jegyzőkönyve mind három nyelven, és némi vitatkozás után elfogad­­tatik. Ezután tegnapi megbizatása folytán felolvassa az elnök — három nyelven — azon fölterjesztés fogalmát, mely mellett az elnöki választásról szólló jegyzőkönyvek ő Felsége elébe fölterjesz­tetnek, s a mely Ranicher, Puscariu, Moga és Popea észrevételeinek meghallgatása után hely­­benhagyatik, s megbizatik az elnök, hogy azt a teljhatalmú kir. biztos ö­nmagának átnyújtani siessen. Most Fekete János (Negrutiu) Kolozsm. k.­zóllal fel, s követeli, hogy az elnök mondja ki a határozatokat ne csak magyar és német nyelven, hanem románál is, mire az elnök válaszolólag megjegyzi, hogy ő ugyan érti a román beszédet, de magát azon nyelven kifejezni nem bírja, mindazonáltal ezután minden kérdést három nyelven fog a tekintetes országgyűléshez in­tézni, s a határozatokat­­­­gy fogja kimondani. Elnök felszólítja a képviselőket, adják be a felirati bizottmány választása végett készített jegyeket, s miután dr. Teutsch felszóllalására az ülés 5 perc­re fölfüggesztetett, megkezdődik a szavazás; ennek vége lévén, a jegyzőkönyv igazolásával megbízandó bizottmány, s ezután a kérelmi bizottmány tagjai választatnak meg. Erre közzé tétetik a gyorsírói naplót vizs­gáló bizottmány választási eredménye a teg­napi napról . Mindössze volt 82 szavazó. Ebből kapott Papp Péter 78, Codru Dragosianu 78, Schuller Libl­y 77, Schnell Károly 77, Buttyán László 76, Munteán Gábor 73, Ratiu János 73, Brecht János 73, Dem­iány Péter 54, Moga De­meter 52, László­ Antal 51, Schmidt Henrik 42 szavazatot. Míg a mai választások eredményének számba­vétele megtörténik elnök két kir. biztosi közle­ményt olvas fel, melylyel a kir. előterjesztések közt első és második helyen álló két kész tör­vényjavaslat, u. m. „A román nemzet és annak vallásai egyenjogúságának keresztül viteléről, továbbá a három országos nyelvnek a közhiva­tali közlekedésben­ használatáról“ — a ház elé terjesztetik, oly megkereséssel, miszerint azok­nak alkotmányszerű elintézését eszközölje. — A felolvasás magyar , német és román nyelven történt. Elnök: Az ügyrendi. 27. §. szerint választ­mányokat kell összeállítni; kérem tehát az egyes osztályokat, alakuljanak meg m­­ielőbb, mikép az előterjesztett törvényjavaslatok előmunkálatai­val megbízandó választmányokat hova hamarabb létesítni lehessen. Miután a b­á­r­­ az épen említett választmányok megalkotását indítványozza, Ranicher pedig ellenveti, hogy ez az ügyrendtartásból önként foly, Schmidt Konrád e választmányok össze­állításának részleteibe bocsátkozik, miközben megjegyzi, hogy e tekintetben úgy kell venni a dolgokat, a­mint jelenleg vannak, két osz­ály egyelőre nem jö létre, ugyanis a 3-dik osztályba tartozó képviselők közül csak 3 van jelen, a V- dik osztálybeliekből pe­dig egy sem. Ennek folytán a mondott választmányba az egyes osztályokból nem egy, hanem két tag lenne választandó, mely indítványt elnök — miután ahhoz ti­bben szólot­tak volna — végzéskép mond ki, végre minden osztályból egy-egy tagot biz meg az osztályok egybehivásával. Rövid szünet után Elnök az ügyrendtartás értelmében felszó­lítja a házat, határozzom a gyorsírói napló köz­zétételének módjáról. Ő az itteni nyomdászokat meghivatván, egyességre lépett a kinyomatás iránt, s azt a kir. biztos eb­be fogja terjeszteni. Csak a közzététel módja lenne még meghatáro­zandó, mi végett ajánlja, hogy miután a jegyző­könyvek mind három nyelven szerkesztetnek és tu­gnak kinyomatni, a beszédek úgy nyomassa­nak ki, a mint mondatnak, e­gyik nyelvből a másikba ne eszközöltessék fordítás, mely aján­lat, miután Roselfeld ellene , Ranicher pedig mellette ezellott elvégre határozatba ment. Most felolvastatja elnök az előbb történt vá­lasztások eredményét, mely igy következik : A felirati bizottmányba (91 szavazó kö­zül) Sterca Siulutiu 91, Siaguna 91, Ba­­ritz 91, Angyal 91, Ranicher 91, gróf Béldi György 91, Rosenfeld 90, Aldu­­lján 90, Schmidt Konrád 88, gr. Nemes János 87, dr. Touts­eh 67, Zimmermann 63 szavazatot kapott, mely szavazásból oly for­mán tűnik ki, mintha az els­ő hat saját ma­gára is szavazott volna. A jegyzőkönyv vizsgáló bizottmányba 88 szavazóból Popasiu 87, Stulutiu József 87, Balom­iri János 87, Macelariu Ilyés 87, C­i­p­a­r­i­u Thimote 87, G­a­e­t­a­n­u Miklós 87, báró B­e­d­e­u­s 86, Schnell Károly 85, Gull József 84, Trauschenfels Ferencz 82, Filtsch József 79, Budakor Gottlieb 72 szavazatot kapott. Elnök: A felirati választmány tagjait föl­kérem, méltóztass­­anak a mellékszobába vonulni és megalakulásuk felett értekezni. Mire R­a­n­i­­c­k­e­r hevesen közbe szól, hogy ez a választ­mány dolga, s noha Rosenfeld és mások meg­jegyzik, hogy ezt az elnök intézi el, elnök pe­dig hozzá teszi, hogy ez által a választmány megalakulását siettetni lehetne, a nevezett há­rom tag közt folyt többs­örös párbeszéd után Ranicher — Sterca Stulutiu érsekkel, röviden értekezvén — enunciálja, misze­rint a választmány tagjai holnap d. e. 10 órakor fognak összegyűlni tanácskozás végett. A kérvény bizottmányba 90 szavazatból : B­o­­loga Jakab 89, Popea Miklós 87, Bohe­­t­i­e­­­u Sándor 87, B­i­n­d­e­r Mihály 87, Libb­y Schuller 86, C­i­p­a­r­i­u Tim. 86, br. F­r­i­e­d­e­n­­fel­s 81, Fa­bini József 80, Lázár Sándor 74, Bran de Lemény 72, Lászlófi Antal 68, gr. N­e­m­e­s János 63 szavazatot nyert. A jövő ülés­napja falragasz által fog ke­re­­tétetni. Vége az ülésnek D/1 órakor. r. t. I. Törvényjavaslat. A három or­szágos nyelveknek a közhiva­tali közlekedésben­ haszná­latáról. Erdély nagyfejedelemség részére érvényes. 1. §. A három országos nyelv, úgy mint: a magyar, német és román nyelv, a közhivatali közlekedésben egyenjogú. 2. §. A felek szabadságában áll, minden, bár­minemű beadványokban, valamint minden, hiva­talos tárgyalásokban, a három országos nyelvek akár­melyikével élni. 3. §. A felek szóbeli kérelmeik, valamint azok, a tanuk és szakértők kihallgatása feletti jegyző­könyvek, a három országos nyelvek valamelyi­kén, és pedig azon a nyelven veendők fel, me­lyet a kihallgatandó tanú vagy szakértő kijelöl. 4. §. Peres vagy peres ügyeken kívüli bírói tárgyalásoknál, melyekben több felek vesznek részt, szabadságában áll mindenik félnek, a há­rom országos nyelveit valamelyikével élni. 5. §. A felek beadványaira vagy jegyzőköny­vileg felvett kéréseire, az elintézés ugyanazon nyelven adandó ki, a­melyen a beadvány vagy jegyzőkönyvileg felvett kérés szerkesztetett. 6. §. A birói határozatok, valamint az indo­kok , oly esetekben, hol több felek vesznek részt, azon a nyelven adandók ki, melyen a ké­relem vagy keresetlevél, illetőleg az első bead­vány, vagy az első szóbeli kérelem szerkeszte­tett. A többi felekkel a határozatnak azon nyelvem fordításai is közlendők, melyen ők a tárgyalásnál részt vettek. 7. §. A szóbeli végtárgyalásnak, az ítélet ki­hirdetésének és kiadványozásának, a három or­­szágos nyelvek közül azon kell történni, mely a vádlott anyany­elve. Azonban szabadságában áll a vádlottnak egy mást is a három országos nyelvek közül, a melyet neki érteni kell, e végett választani. 8. §. A felsőbb hatóságok vagy törvényszékek határozatai hasonlóképpen azon nyelven adan­dók ki, melyeken ezen határozatok az előbbi 5. 6. és 7. §. szabályai szerint a feleknek kia­dandók. 9. §. Mindenkinek szabadságában áll nyilvá­nos tárgyalásoknál a három országos nyelvek akár­melyikét használni. 10. §. A városi és vidéki községekben a köz­ségi ügyek belkezelési nyelvét a község képvi­selete határozza meg. 11. §. A törvényhatóságokban az illető ha­tóság képviselete határozza meg a törvény­ha­tóság ügykezelési nyelvét. 12. §. A 10. és 11. §. foglalt határozatok a törvényhatóság vagy községképviselet hivatalos működése idejéig érvényesek. Ezen hivatalos működés megszűnése után a község vagy törvényhatóság ügykezelési nyel­vének meghatározása iránt új határozat hozat­­hatik. 13. §. A közlések, rendeletek, meghagyások stb. minden neme, melyek közvetlenül a község­hez vagy törvényhatósághoz, egyházi vagy másféle testületekhez intéztetnek, a három or­szágos nyelvek közül azon adandók ki, mely az illető község vagy törvényhatóság ügykezelési nyelve, vagy melyet az egyházi vagy más testü­let használ. 14. §. A kölcsönös érintkezésben a községek és törvényhatóságok saját ügykezelési nyelvö­­ket használják. 15. §. A cs. kir. katonai hatóságokkali érint­kezésben a községek lehetőségig, a törvény­hatóságok minden esetben a német nyelvet hasz­­nálandják. 16. §. A törvényhatóságok és törvényszékek belső hivatalos nyelve az, mely az illető törvény­­hatóság nyelve. — Az elnöki hivatalos érintke­zésben mindenkinek szabadságában áll, a három országos nyelvek akár melyikét használni. 17. §. A többi hatóságok és törvényszékek hivatalos nyelve, nem különben ezen hatóságok és törvényszékek egymásközti és Erdély nagy­fejedelemségén kívüli hatóságokkali érintkezési nyelve rendeletileg fog meghatároztatok 18. §. Az oktatási nyelvnek a nép és közép­iskolákban, valamint a magasabb tanintézetek­ben a meghatározása azokra bizatik, kiket az il­lető iskola és magasabb tanintézet gondozása és fenntartása illet. 19. §. Az egyházi anyakönyvek az első para­grafusban eg­yenjogúnak nyilvánított nyelvek egyikén vezetendők. Szabadságában áll külön­ben az egyes hitfelekezeteknek, a főkormány­­székkel egyetértve, erre egy más nyelvet is meg­határozni. 20. §. Az egyházi hatóságok is, a felekkeli hi­vatalos érintkezésben ezen törvénycsikk 2­8. §. határozásaihoz alkalmazkodni kötelesek. 21. §. Ezen határozatokkal ellenkező minden országos törvények megszüntetnek és érvény kí­vüliekké tétetnek. 22. §. Ezen törvényc­ikk kötelező ereje hala­dék nélkül érvénybe lép. II. Törvény­javaslat. A román nemzet és annak vallásai egyen­­jogúságának keresztülvite­léről. Erdély Nagyfejedelemség részére érvényes. 1. §. A román nemzet, a görög katholikus val­lás mint olyan, és a görög keleti vallás szintén törvényszerüleg elismertetnek. 2. §. A görög katholikus vallás mint olyan, és a görög keleti vallás épen azon önálló hely­zettel bánik, melyet Erdélyországban a többi vallások, fenntartva a korona felügyelői jogát, törvényszerüleg elfoglalnak. A politikai jogok gyakorlata, minden hitval­lástól független. 3. §. Erdély nagyfejedelemségének, összes nemzetiségei teljesleg egyenjogúak. A nemzeti­ség cziméből tehát senkinek se nem lehet, se nem szabad, bármely előjogot vagy elsőbbséget igényelni vagy érvényesíteni. 4. §. Az egyes országrészek különböző em­e­­ mz alföldi bérlőkről. I. Sok hírlap hozott számos czikket, me­lyek czélirányosan fejtegették a hon bel­­ügyeit, különös tekintettel a jelen szo­morú időviszonyok, és a már-már éhség­gel küzdő nép kétségbeejtő helyzetére. Számos község lelkiismeretesen igyek­szik beszerezni a szükségleteket, részint hogy lakosit élelemmel, részint pedig, hogy a sok helyen semmit nem termő földet őszszel és tavaszszal vető­maggal ellássa. Többen főuraink közül is lelkes honfiakhoz illőleg mindent elkövetnek, hogy a népet az éhségtől megmenthes­sék. Sokan nyújtottak jó tanácsokat, mint volna lehetséges a már bekövetkezett nyomort legalább enyhíteni; ha végkép megszüntetni nem is lehet, és miként se­gíthető a kisebb földbirtokos helyzetén is ? kiknek egy részök még az őszi ve­tést megtenni is képtelen, mert sem gab­­nája, sem pénze nincs. — Csupán a nép egy osztályáról hallgat mindenki, és ez osztály — ha így nevezhető — a ha­szonbérlők tömege. Sokan vannak, kik e nevezetet nem ismerik, vagy csak felületes ismerettel bírnak róla. A nagy rész, hitem szerint, tudja kik a haszonbérlők, de a haszon­­bérletnek sok ága van, én itt csupán a földet bérlőkről akarok szólni, a­kik pe­dig szintén részekre oszthatók el; néze­tem szerint az I. osztályba tartoznak azon bérlők, kik nagyobb mennyiségű földet bírnak, és ezen területet saját erejükkel s béres cselédséggel művelik és a bérleti szerző­dést egyenesen a birtokos­ai kötötték. A II. osztályba sorozhatók azok, kik csak néhány holdat bérelnek, mennyit egy család sajátkezűleg művelhet; ezek a földet vagy a birtokostól, vagy egy más bérlőtől bírják. III. osztályba tartoznak azok, kik a kibérleti földterületet c­upán felesek al­kalmazásával használják, és majorsági­­lag úgyszólván semmit nem kezelnek. IV. osztályt végre azok képezik, kik csupán üzérkedésből teszik a bérlést, szerződést kötvén kisebb nagyobb föld­területre , de csak azért, hogy azt apró részletek­ vagy egészben, nyereséggel másoknak adhassák alhaszonbérbe. E négyféle bérlői osztály talán az egész honban itt az alföldön van legerősebben képviselve, mert főuraink itt terjedő bir­tokaik részben — úgy a k­incstári birto­kok egészben haszonbérbe vannak adva, és így a haszonbéres földmennyiség köny­­nyen pár 100 ezer holdra tehető. Ezekről a bérlőkről akarok én szóla­­ni, elmondva több év óta ismert gazdál­kodási módjukat, jó és rosz oldalaikkal. Különösen jelenlegi helyzetüket óhajtom leírni. Először is az I. osztályú bérlőket ve­szem. Azt elvitázni lehetetlen, hogy ez osz­tály a hazának leghasznosabb polgárai közé tartozik , mert míg egyrészről fárad­hatatlan munkássága által a gazdászat előmozdításában közvetlenül a birtokos osztály mellett áll, addig másrészről a termelést szorgalma által kitünően eure, mig műveltségi tekintetben is a közép­osztálylyal a versenyt becsülettel kiáll­ja. G­azdászati módjaik hű követése a na­gyobb birtokosok czélszerű gazdálkodá­sának, s vannak esetek, hogy egyes bér­lők az ily gazdálkodásban fölmerülhető hibák javításával még előbbre haladtak. A­ki ismeri a gazdálkodást, tudja, mily összeget igényel egy rendes ha­szonbérlet kezelése. Először is a kikötött bérleti­ összegnek egész évre készen kell lenni, másodszor mindjárt a kezdetnél a haszonbéri­ összeget jóval fölül haladó tőkét kell gazdasági eszközök, gépek, igavonó jószág és baromtenyésztésbe fek­tetni , szóval a birtokot kellőleg úgy fel­szerelni mindennel, hogy a gazdálkodás sem egy, sem más ágában a hiány hátra­maradást ne szülhessen. Ehhez járul még a felhasználandó munkás kezek díjja, úgy szinte — hiány esetében — a szük­séges építkezések megtétele, és ez mind együtt véve megközelíti a három évi összes bérleti összeget. Ezt mind előle­gezni kell a földnek, a­mely a kölcsönt csak évek múlva fizetheti vissza. Termé­­vezései, az egyes nemzetiségek számára poli­tikai jogokat se nem alapítanak, se nem adnak. 5. §. Erdély nagyfejedelemség czimerébe, a román nemzet részére, külön jelvény vétetik fel. 6. §. Ezen határozásokkal ellenkező minden országos törvények megszüntetnek, és jogerőn kívüliekké tetetnek. 7. §: Ezen törvény kötelező ereje haladék nél­kül hatályba lép.

Next