Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)
1863-10-01 / 4088. szám
223—1088 12. évi folyam. 1863. Csütörtök, oct. I. Szerkesztési iroda: * l*p Sí“’ KI. Jilli.Uli I Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: Ferencziek tér ésk 7dik siám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ? I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetőinél 7 aj kit* Peranozi.sk tere 7-ik szám, 1-sS emelet. Bérmantetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli fé lévre • ■ l® Y* °- t‘ Bályogdij külön SzujkrMagányit* ! hasiból fogadtatnak e). panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendök. Évnegyedre . . 5 trt 26 kr o. és petit-sor 25 uj kr. Előfiszetés October 1-jétvel kezdődő évnegyedre „Pesti Napló“-ra. Előfizethetni 5 ft 25 krral. A kiadó- hivatal. Pest, sept. 30.1863. (Fk) Hogy III. Napoleon rendkivüli ember, arra nézve csak egy vélemény létezik, csak abban térnek el egymástól a nézetek, vájjon mi benne a rendkívüli, géni ere-e, vagy pedig szerencséje? Bármelyikére pillantsatik vissza azon kérdéseknek, miket a franczia császár felkarolt, mindegyiknek folyamában bizonyos rendszerességet vehetni észre, melyet ezek előleges számítás, amazok szerencsés véletlen eredményéül tüntetnek elő. Elvégre is mindegy, akárkinek van igaza; a siker értéke ugyanaz marad, akár a genie nagy fás adózások közt hozta létre, akár Fortuna,"úgy ez "olván, álomközben szárta választottjának ölébe. Ha jól emlékezünk, épen egy esztendeje most, hogy Thouvenel helyébe Drouin de Lhuys lépett. A „Moniteur“ azt mondá ugyan a minap, hogy Francziaországban a külügyek menetéről egyedül a császár felelős, más szóval, hogy Napóleon császár ipsissimus a maga külügyminisztere, és hogy a névleges külügyminisztere, csak a császár akaratának végrehajtó eszköze. Hanem Bokszor az eszköz természetéből nem nehéz a szándék természetére következtetést vonni. Aki bicskát fog, arról senki sem fogja hinni, hogy rajta flótázni akar, és aki olajágat tör le magának, az nem készül közvetlenül csatára kelni. A franczia miniszterek csak eszközök, de mégis többé kevésbé ismert természetű eszközök, és ezeknek választása már nem egyszer árulta el a császári politikában készülő fordulatokat. Thouven erről tudva van, hogy ő az olasz egység bajnoka, és nevezetesen a római kérdést az olasz nemzeti párt értelmében kívánná megoldatni. Drouin de Lhuys köztudomás szerint az Ausztriával a szövetség szószólója, míg az olasz ügy előtte meglehetősen közömbös, hogy még erősebb kifejezéssel ne éljünk. Walewski , már rendeleténél fogva, par excellence lengyel, és Ausztria irányában ha nem épen ellenszenvvel, de legalább aránylag kevesebb rokonszenvvel viseltetik, mint Olaszország iránt, csak hogy a félszigeten a római kérdést nem akarja érintve látni, és legfeljebb Velencze felé irányulni az olasz egységi törekvéseit. Midőn Thouvenel tavaly a római kérdés körüli diplomatiai csatározása után rögtön elbocsáttatott, kiki azt mondá: az olasz ügy, vagy határozottabban szólva a római ügy,el van ejtve, vagy legalább huzamosb időre háttérbe tétetik. Csak az valt a kérdés: mi történik Velenczével? Drouyn de Lhuys kineveztetése erre határozott választ adott: a velenczei kérdés szintén ad acta létetik, mert Drouyn az Ausztriávali szövetség védője, Ausztriávali szövetség pedig nem képzelhető, ha csak Bécsben nem tűnik el utolsó nyoma is azon gyanúnak, hogy Napóleon császár az olaszok Velenczére való terveinek kedvezhetne. Tehát constatálva volt mind a római, mind a velenczei ügy elejzése, és az Ausztriávali barátság felültezkedése. Hanem akkor egy további kérdés keletkezett. Napóleon császár :sem folytat érzelmi politikát, hanem cotoret czélok elérésére törekszik. Ha ő Ausztria barátságát keresi, ennek is határozott tárgygyal kell bírnia, határozott czélul kell szolgálnia. Hol van ezen tárgy ? melyik ezen czél ? ez az, amit Drouin hivatalba léptének első pillanatában senki sem tudott megmondani. Kevéssel utóbb azonban a lengyelországi (addig „békés“) tüntetések nyílt fegyveres lázadásba mentek át; a forradalom kiütött, és néhány heti küzdelem után — a diplomatiai interventió került szőnyegre, Francziaország, Anglia és Ausztria részvétele mellett. [ Most egyszerre átlátszóvá lön a franczia politika indokainak nagy része. A római kérdés elejtetett, mert a lengyel kérdés szoros összefüggésben áll a katholicismus érdekeivel, és évek óta dicsekedhetik a Szentszék rokonszenvével. A velenczei kérdés elejtetett, mert Ausztria barátságát meg kell nyerni, Ausztria barátsága pedig szükségeltetett , mert Napóleon e hatalommal egyetemben akarta a lengyel kérdés megoldását megkísérteni. Ennyire volnánk most, és megvalljuk, mi azt hiszszük, hogy a dolgok imént vázolt fejlődése Napoleon által előre ki volt számítva. Ha ez nincs így, ha mindezt a véletlen hozta így, akkor a franczia császárnak teljes oka van, a maga csillagában“ bizni. Most azonban fordulóponton áll a lengyel ügy, és az e mellett kardoskodó Francziaország, Drouin de Lhuys lelépéséről szólnak, és utódául Walewskit emlegetik. Walewski gróf — a Moniteur szavai szerint — szintén csak „eszköz“ volna a császári kézben , de szintén oly pronunciált természetű eszköz, mely nem csekély világosságot árasztana ő franczia felsége további szándékaira. Walewski neve azt jelentené, hogy Napóleon lemond azon reményről, miszerint a lengyel ügyet Ausztriával egyetemben megoldhatná; azt jelentené, hogy e megoldás kevésbé conservatív irányban és a „nemzetiségi“ politika alapján meg fog kísértetni; azt jelentené, hogy a szentszék franczia részről erősebben fogna támogattatni, mint valaha, hogy azonban a tuilleriák kevés kifogást tennének ellene, ha az olasz mozgalom árja másfelé fordulna; azt jelentené végre, hogy az Angliávali egyetértés teljesen megszilárdult. Ez volna, a mi véleményünk szerint, Walewski felülkerekedésének jelentősége. Egyelőre azonban Drouin de Lhuys még hivatalban van, és Walewski neve talán csak azért kerestetik elő, hogy a jelen válságos pillanatban általa nyomást lehessen gyakorolni Ausztria elhatározásaira. Ez elhatározásoktól függ most minden. Ha a tuilleriák várakozásait kielégítik, Drouin állása szilárdabb lesz, mint valaha. Ha pedig Napóleon eltűnni látja az Ausztriávali együttjárhatás reményének utolsó sugarát is, akkor meglehet, hogy Walewski ismét tevékenységbe lép, és akkor tudni fogjuk, hányadán vagyunk. Bécsi dolgok. A pénzügyi bizottság közelebbi ülésében a horvát-slavon udvari kanczellária költségvetése volt szőnyegen. — E költségvetésben többek közt ily tétel fordul elő : „A Drávaszabályozás gőzhajózási czélból“ folytatására 20.000 ft előleg. A horvát-tót udv. kanczellária képviselője az albizottságban felvilágosításul mondt, hogy a kormány 1863. májusban Lippe herczeggel alkut kötött, hogy a herczeg a mondott czélra, előlegképen, három évi részletben visszafizetendő 60,000 ftot keressen, az ez évi budgetre lévén kirovandó az első 20,000 ftnyi részlet visszafizetése. Az albizottság ebben megnyugodott. De bezzeg nem nyugodott meg a teljes bizottság. Giskra erélyesen kikelt a kormány ellen, mely szerinte ez esetben túlment alkotmányos hatáskörén. Előleges alkotmányos jóváhagyás nélkül, úgymond, az állam pénzügyét az alaptörvény 13. §-a szerint csak sürgetős szükség esetében vehetni igénybe. Nem tudja szónok, ez esetben sürgetős szükségről szólhatni-e, de az intézkedés indokairól azóta jelentést kellett volna tenni a reichsrathnak. S aztán már magában alkotmányellenes eljárás, a költségvetést előre három egymásutáni évre terhelni, holott a reichsrath évenként egybegyűl. Végre is az volt a sok szavak vége, hogy a 20,000 ftot ez évben meg kell ajánlani, de oly megjegyzéssel, hogy az nem a kormány és Lippe herczeg közt kötött szerződés, hanem a Drávaszabályozás elismert szükséges volta miatt szavaztatik meg. Többen, köztök Herbst és Brinz, pártolták Giskrát. Gróf Kinsky és Skene még tovább mentek, a fennforgó tételt határozottan alkotmányellenesnek akarván nyilvánítani. Végre Giskra indiványa lett elfogadva, sok szóbeszéd után. Még egy baj volt a horvát budgettel. „Beiträge für die Municipal-Administration“ czim alatt 335,720 ftj fordul elő, egy tétel, mely ellen felszólaltak, helytelennek látva, hogy az állam a községi költségvetéshez járuljon. Az előbbi két év költségvetésében is előfordult ugyan e tétel, de akkor kisebb volt az őszi ét, s csak előlegképen szavaztatott meg. Az 1863-ki Szintén méltó, hogy figyelembe vétessék. Az idei szárazság által oly keményen sújtott alföld élénk részvétet gerjeszt minden emberbarátban és hazafiban nemcsak a hazában, de annak határain túl is — s méltán súlyos csapás ez az egész havira, az egész nemzetre nézve egy ily szerencsétlen év olykor többet ront, mint tiz év jóvá tehet, s ily csapás ismétlése tönkre teheti egy ország jólétét, boldogságát. Elemi csapások azonban egészen ki nem kerülhetők, s valamennyi ország történetében van rá példa elég, hogy mély sebek ejtettek az ország jólétén, melyek csak sok idő után hegedtek be ismét; van azonban példa arra is, hogy az emberek saját káruk,által okulván, elkövettek mindent, mit talán előbb elmulasztottak ily elemi csapások, ha nem is kikerülésére, de legalább enyhítésére, és hogy előre látó bölcs intézkedések által, ha végkép nem is háruttathatott el ily esemény — mert ez emberi hatalmon felül áll — legalább tűrhetőbbé vált, s végvnséggel nem fenyegette mindjárt az ily szerencsétlen vidéket. Figyelmet érdemel ez leginkább nálunk, kik a ránk nehezedett idők folyama alatt tartalékot nem igen szereztünk, s talán nem is szerezhettünk, kik, úgyszólván, máról holnapra élünk, s kik ily csapás ismétlését talán véginséggel fizetnek. Minden hazafi segít, a hol, és ahogy tud, s a jó tanács sem hiányzik, nem azért, mivel legolcsóbb, hanem azért, mert okszerű, következetes eljárás, az ily események elhárítására szükséges intézkedéseknél fontos dolog, főkép hazánkban, hol a fél, mondhatni az egész ország jóléte ettől függ. Ily jó tanácscsal és javaslattal találkozunk a „Pesti Napló“ f. hely-én megjelent számában, gr. Andrássy Manótól, ki az alföldi ínség jövőbeni elhárítására a tisza czélszerű szabályozását óhajtja, és az egész alföldre az elárasztási elvet (Ueberfluthungssystem) kívánja alkalmaztatni. A nemes gróf, ki, ha a haza javáról volt szó, mindig jelentkezett, s ki nemcsak tiszta, önzéstelen, de talpra esett indítványokkal lépett a haza elé, a nemes gróf azon nézete, miszerint a Tisza szabályozása legnagyobb óvatossággal viendő keresztül, nehogy ellenkezője éressék el annak, mi elévetni akar, egészen helyes ; s ha a nemes gróf azt ajánlja, hogy hivassák meg egy olasz mérnök, ki a vidéket beutazván, a szabályozás czélszerű keresztülvitele felett nyilatkozzék,s ez is legjobb, legtisztább szándékból javasoltatik, csak hogy a nemes gróf tévúton van, midőn azt mondja, hogy „sajnos, technikusaink lehetnek, de praktikusaink nincsenek“, mert nekünk technikusaink és praktikusaink is vannak, s a szaktudomány e két nemével a mérnöki felvétel és vizépitésekben bátran versenyezhetünk Európa műveltebb államaival. Vízépítések vezetésénél elméleti szaktudományon kívül a gyakorlat is igen nagy tényező, melyhez ha még éles felfogás, erélyesség, veszélyeknél lélek éberség is járul, összpontosítvák mindazon tulajdonok, melyek ebbeli nagynak munkákat tervező és kivivő szakférfiaknál kívánatosak. Ily egyének pedig hazánkban is találkoznak, és ezek miatt még külföldre folyamodnunk nem kell; a magyar folyók térképei magyar mérnökök által oly tökéletesen készültek, mint bármily folyóé Európában, s mivel vízépítésekre az utolsó 30 év alatt meglehetős pénz és gond fordíttatott, ezen szakban is gyakorlott, a tudomány szintvonalán álló saját magyar egyéneink vannak , kik Európa bármely államának becsületére válnának. Nem mondom, hogy a Tisza szabályozás eddigi eredményei megfelelnek a már eddig is hozott roppant áldozatoknak, s hogy ezen nagyszerű szabályozási munka irányadó szakférfiai fent említett tulajdonokkal bírván , feleslegessé teszik ezen nagy hazai kérdés újonnani alapos szaktudományi tanulmányozását és megvitatását ; de forduljunk saját erőinkhez, ha a sors megáldott velük, s nem idegenekhez! Majdnem minden magyar ismeretesebb mérnök foglalkozott vízépítésekkel, sokan kitűnő eredménynyel ; így legszebb férfikorukban vannak még, kik a Kőröst, a Pozsony melleti Dunát, a Rábát stb. szabályozták, kik a pesti Dunarakpart, a Bega és Ferenczcsatorna melletti nagyszerű sikeres építéseket tervezték és keresztülvitték, sőt egy magyar mérnök elméleti és gyakorlati művei időszakot képeznek a tudományban, s az alsó - ausztriai országgyűlés nemrég az idegen szakértők bősége daczára a majiha szabályozásánál egy magyar mérnökhöz fordult, ki a benne helyezett bizodalomnak fényesen meg is felelt. Volna tehát itt a hazában is szakértő elég kinek véleményét ezen fontos kérdés felett meghallgatni, kikérni lehetne, s csak ha ezek meg nem felelnének — mit kötve hiszek — volna igazolva az, hogy külföldi erőkhöz folyamodjunk. Ezzel tartozunk nemzetünk azon fiainak , kik egész életükön át szaktudományukban előre haladván, szaktársaik és a külföld elismerését vivták ki maguknak, csak a hazában ignoráltatnak. Nemo próféta in patria. Szegeden, 1863. évi September hó 20. Egy magyar mérnök. — A magyar orvosok és természetvizsgálók gazdasági szakosztályában Korzmicz László , a m. földhitelintézet egyik igazgatója, nagy fontosságú szóbeli előadást tartott, melyet hírlapírói tisztünknek tartunk terjedelmesen ismertetni. „Töredéke vagyunk itt — mondá Korizmics — a természettudományi társulatnak, többnyire gazdák, és pedig jelenleg oly szomorú viszonyok között, melyeket — hála a gondviselésnek — hazánkban ritkáknak lehet mondani. Szóló úgy találja, hogy a jelen súlyos év, gazdászati tekintetben, majd tökéletesen hasonló az 1790 ki, s az ezt követő 4—5 évhez, melyben a szárazság szintén tönkre tévé az egész alföld termését. Voltak ugyan ezenkívül is utóbb, mint 1816 ban is hasonló csapások, de m oly mérvűnek, mint az 1790 —95 ki volt, nincs párja a legközelebb múlt időkben. A tiszavidékiek, mint a Szolnokvárosi irattárban olvasható, a kiszáradt tiszai mocsárban lelhető nád gyökerét használták eledelül, s a kamra akkor szintén búzát osztatott ki, hogy a nép azon a vidéken éhen ne haljon. Illő hozzánk — folytatja elnök úr , hogy ezen alkalomkor tüzetesen foglalkozzunk e kérdéssel, és szóló bocsánatot kér, ha nem készült előadásában a tárgyra részletesen ki nem terjeszkedvén, csak néhány alapeszmét akar a szakgyűlés elé terjeszteni, hogy nyilatkozzék alaposságuk felett. Nem akarja azt a közgyűlés előtt felhozni, mert előadása rögtönzött. Kéri azonban a szakgyűlést, miszerint igtassa a jegyzőkönyvbe, mert a tárgy hordereje megérdemli, hogy az idevonatkozó indítványoknak , habár rendszerezetlen alakban is, maradandó nyomuk legyen. Én, igen tisztelt szakosztály — kezdi meg tulajdonképem tárgyát a szónok — annak okául, hogy a száraz ág hazánkban ismétli magát, főleg két körülményt tarok. Van több is, de ezek mellékesek. És e körülménynek elseje az alföldön, mert a csapás ott culminál, a fatermelés hiánya. Előbbre teszem ezt a vízhiánynál. Fáradságot vettem magamnak Magyarország összes és részletes fatermelését adatilag összehasonlítani, s oly eredményre jutottam, mely tökéletesen szavaim mellett bizonyít. Magyarország összes területének 2266, lehet mondani 23 századrésze van fával beültetve. Ez arány nem rész, de a felosztás annál hiányosabb, így pl. míg Mármarosban a terület 46.90 század része van fával beültetve, a Tisza vidékén csak 0.03-ad rész. A következő részletes adatokból még kétségbevonhatatlanabbul kitűnik, hogy a fatermelés iránya elvitázhatlan összefüggésben van jelenlegi ínség minemüségével így pl. Szolnok vidékén — mint említem — a terület 0.03; Békés Csanádban 1.14; a Jász- Kunságban 1.37 ; Bácsban 3.33; Csongrádban 3.37; Pest-Soltban 4 49; Szabolcsban 6.39; Torontálban 7.58; Mosonyban 7.84 ; Fehérmegyében 11,96 századrésze van csak fával beültetve, s ez eddigi jelentések szerint az ínség minősége épp ez elősorolt fa-termelési arány szerint alakult. Szembetűnőn nyilatkozik ez Biharban. E megye 42,71 része van fával beültetve, de szintén igen hiányos felosztással. És míg a fa nélküli helyeken az ínség égető, a fás vidékeken, melyek a megye túlsó szélén vannak egy pontra szorítva, sokkal szelidebb alakot ölt. Sokat gondolkoztam e tárgyról, s lehetlen volt gyakorlati következtetésekre nem jutnom. Ha a közfigyelem erre irányul, lehetni e tekintetben oly nagy horderejyü segélyt nyújtani, mely a szűkölködőknek nemcsak pillanatnyi enyhülést ad, de a jövendő hasonnemű csapások ellen is lényegesen biztositna. Ő Felsége atyai gondoskodással terjesztvén ki figyelmét az ínséggel meglátogatott vidékekre, különféle czélokra 30 millió írt van meg- ajánlva, mely kölcsönök vasutak építése* egyéb közmunkákra oszlik fel. Alig lenne azonban valamely segély oly termékeny, oly maradandó becrű, mintha külön minden területnek adatnék munka. A vasútépítéseknél a kereset után járó napszámos nomád életet kénytelen élni, és útközben keresménye nagy részét elfogyasztja. Ha pedig a faültetésre, a fában szűkölködő megyékben csak egy pár millió forint fordíttatnék, ez nemcsak a jelenlegi körülmények között, a helyszínen, s úgyszólván otthon adván a szűkölködő népnek munkát és kenyeret, a kirűzött szélen véghetlenül sokat lendítene, hanem gazdászati tekintetben is oly előrehaladás lenne, mely unokáinknak jólétét is biztosítaná. Ez a jelen idő legnagyobb factora; oly tény, melyért a késő nemzedék is áldaná neveinket. Ezt legczélszerűbb volna községenkint, s a hol máskép nem lehet, expropriatio utján létesíteni. Hol első osztályú a föld, s igy erdőültetésre nem igen lehetne nagyobb területet nyerni, ott a dűlők, megyék, határok — ezek mind alkalmasak legalább fasorok és fakerítések ültetésére. Az ínséggel sajtolt vidékeken továbbá majd mindenütt kamrai birtokok is vannak. 10000 mérföldről van szó, s tekintetbe veendő, hogy a jelenlegi ínség a jövő években sem marad következmény nélkül. Ez eszme azonban csak úgy valósítható, ha létesítésében a kormány és nemzet karon fogva jár, így, ha egy bécsi, vagy pesti ház több éven át adómentes leg, miért ne lehetne oly terület is, mely közérdekből, közjóra fával lesz beültetve? A faültetéseket továbbá nem dicasterialis, administrationalis után, hanem oly kir. biztos személyes felügyelete alatt kellene véghezvitetni, ki a dologhoz ért, s ez eszme nagyszerűsége, nagy hordereje által át van hatva, és iránta lelkesül. A fa ezenkivüli hasznát alig kell elősorolni. A birtokosok tudják, hogy faluhelyeden mily élénken érezhető a fa hiánya, és hogy helyette szalma használtatván tüzelőnek, mily tetemesen károsulnak egyéb érdekek. A fatermelés által az iparnak is végtelenül nagy szolgálatot teszünk, továbbá egészségi tekintetekből is oly tényező, melyet hogy mind a kormány, mind a közönség osztatlan figyelembe vegyen, elhalaszthatlan, parancsoló szükség. A szárazság második főokául szóló a víz hiányos felosztását tartja. Alapnélküli azon felsőhajtás: Szabályoztuk a Tiszát, és ime, itt van a szárazság. A szárazság csak úgy jön, mint a hideg. Hogy a vizek szabályoztassanak, ez a kornak sürgető követelménye. Hol a vizek szabad folyásukat követik, nem szabályozva, tüzet as érdekekre fel nem használtatva, ott nem lakikértelmes nemzet. A vizek szabályozása tehát azok okszerű felhasználására is okvetlenül szükséges. Magyarországon ez annál inkább figyelmet érdemel, mert hazánk helyzete kivételes. Európa közepébe mintegy beékelve, pár száz mértföldnyi távolra azon vidékektől, hol repárák képződnek, az ebő többnyire boldogabb vidékeknek jut. Ennek hiányát mesterséges intézkedéseknek kell pótolniok. Ezek között első helyet kell, hogy elfoglaljanak a csatornázások, mik többnyire csak úgy létesíthetők, ha előbb az illető folyók medre szabályoztatik. Szabályozatlan folyóból rendszerint hálátlan munka volna csatornát vonni. A meder változtával az illető munkálatok is haszonvehetlenek lennének. A csatornák vizének a főrescipiensekből jövő mellékvizekből kell vétetnie. A Duna Tiszával egyenlő irányban építendő csatornára hogy irányoztassék a főfigyelem, a körülmények által parancsolt szükséglet Mindennek véghez vitelére a kormány és nemzet együttműködése elmaradhatlan feltétel. — Ilyesmi csak nagy mérvű kölcsönök, amorti, sajtó melletti visszafizetés által lehetséges. Az alföld népére most súlyos terhek nehezednek, és bizonyára sok évtized, talán század fog eltelni, míg oly csatorna rendszerrel bírunk, mely a körülmények és szükségleteknek megfelel. budget tárgyalásakor e tételnél részletezést kívántak volt, ami ezúttal is elmaradt. Megjgyezték végre, hogy a horvát kancellária aránytalanul többet követel, mint a másik két üdv. kancellária. Végre hosszas viták után, mik közben az octoberi diplomáról, horvát helytartósági közigazgatásról is volt szó az értett észletből több mint egy harmad résznyit levontak. A külügyi bizottságnak megint csak a római követ illetékével volt baja, mely illetékből 20,000 ftot ki akartak törülni. Mégis tették. Nem tágítottak. Végre a külügyminiszter is beleegyezett az alászállításba, de úgy, hogy a római követ által évenként bizonyos ünnepélyek és ünnepek alkalmával szokásban levő kiadásokat utólag fogják beszámítani. másolata a m. földhitelintézet követeléseinek gyors behajtása iránt kibocsátott, a királyi curiához intézett, s az ország összes törvényhatóságaival is közlött kegyelmes királyi leiratnak. 16,209. sz. Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Halits és Lodomér országok apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausztria főherciege stb. Főtisztelendő, tisztelendő, tiszteletes, tekintetes és nagyságos, nagyságos és vitézm kedvelt hiveink! Azon végből, hogy az általunk Magyarországunk számára legkegyelmesebben engedélyezett Magyar Földhitelintézet léte és fennállása, annál biztosabb és szilárdabb alapot nyerjen, s a nemzeti gazdászatnak, jelesül pedig a földiparnak emez intézet közvetítése általi felvirágzása mielőbb s minél nagyobb mérvben eszközölhető legyen, szükséges, hogy ezen intézet a közönség és pénzpiacz föltétlen bizamával találkozzék, mi leginkább azon meggyőződés átalános elterjedése által érhető el, ha az intézet minden biztosítékaival el lesz látva azon képességnek, miszerint hitelezői irányában vállalt kötelezettségeit minden körülmények közt pontosan as fennakadás nélkül teljesíthesse. Ezen czélnak elérhetése végett legkegyelmesebben indíttatva éreztük magunkat legfelsőbb királyi hatalmunknál és hatóságunknál fogva, melyet az igazság kiszolgáltatása körül is gyakorlunk, a magyar földhitelintézet üzleteiből eredhető jogügyleteinek bírósági tárgyalásánál és elintézésénél zsinórmértékül szolgálandó következő szabályokat kibocsátani: 1. §. A magyar földhitelintézet,amint alperes, minden váltó,agy a leszámítolási és utalványozási üzletekből eredhető, valamint azon perekben is, melyek az általa kibocsátott záloglevelek vagy jövedékjegyek alapján, vagy azt alapsza-