Pesti Napló, 1865. február (16. évfolyam, 4488–4060. szám)

1865-02-01 / 4488. szám

26-4488. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Szerda, febr. 1. 1865 16. évi folyam Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI MPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Pest, jan. 31.1865. A porosz király — válaszolván az urak­­házának adressére —f­elmondó, hogy ő kö­zeledett a képviselőkhöz, s most már a képviselőkön van a sor, hogy hozzá kö­zeledjenek. Őfelsége engedett a formában, s ebből következnék hogy az ország képvi­seletének engedni kell a lényegben. De, úgy látszik, a képviselők nem mu­tatnak hajlamot az engedékenységre. — Szeretik a katonai dicsőséget, de még in­kább alkotmányos jogaikat. Nem bánnák, ha Poroszország növekednék annexiók által, de ezen előnyt vonakodnak azon áron vásárolni meg, hogy Poroszország­ból a politikai szabadság száműzessék, s Németországon a reactio győzedelmes­kedjék. A dicsőséget inkább visszautasít­ják, mintsem vele együtt közelítsen hoz­­zájuk a kurd­ uralom. Nem akarnak na­gyobb területet birni azért, hogy e te­rületen kevesebb befolyása legyen a népnek saját ügyei intézésére s a hata­lom ellenőrzésére. Hiszik, hogy a hazá­­jukban megalapított szabadság jobban fog egykor a rokonszenvek által hóditni, mint most Bismark diplomatiai fogásai s a düppeli sánczok bevevőjének fegyve­rei képesek. Szóval, várni akarnak,­­ de tenni is. A határozott tevékenységnek előjele a financzbizottmány javaslata, mely lénye­gileg a következő: határozza el a ház, hogy a budgetet átalában addig nem tárgyalja, míg a katonai budget elő nem terjesztetik, hogy aztán visszautasíthassa, ha benne a régi ősziét ismét meg fog je­lenni. Ezt a kormány a kesztyű oda dobásá­nak tekint­endi. Azonban még itt nincs vége a financz­bizottmány javaslatának. Eulenburg miniszter a minap azon kedélyes nyilatkozatot téve, hogy ha a ház kétkedik a budget körüli alkot­mányos befolyásának tiszteletben tartása iránt, akkor a költségvetés más rovatai­ból húzzon ki , de nem a hadügyiből, mert e részben a király hajthatatlan. A financz-bizottmány Eulenburg gróf kikötését figyelembe nem vette, de biztatását nagyban követi. Javasolja t. i. intézkedjék a ház az adó csökkentéséről, hogy a kormánynak önkényes czélokra semmi feleslege ne maradjon, s gondoskodjék arról is, hogy a hadügyi minisztériumnak követelései által a többi közigazgatási ágak ne rö­­vidíttessenek meg. A törvényhozó testületek történetében ritkán fordult elő még ily határozott fel­lépés. S a financz-bizottmány javaslatának tárgyalásakor a többség kétségkívül ezen nyomon fog az alkotmányos küzdelem­ben előre haladni. A képviselők házának eloszlatása, és megszavazott budget nélküli kormányzás jön tehát napi­rendre. Úgy látszik, semmi kilátás nincs a ki­­egyenlítésre. Bismark urat ezen kellemetlen helyzet óvatossá teszi-e az annexiók irányában, vagy még nagyobb bátorságra tüzeli fel ? Igen nehéz kérdés, melyre a felelet tán még Bismark fejében sem fogant meg. De annyi igaz, hogy az annexiókra rész az időjárás. A „Nordd. Ztg“ félhivatalos általános­ságban beszélt egyel mást arról, hogy a berliniek nem tudnak semmit Russel lord jegyzékéről, mely a bekeblezés ellen szó­lalt volna fel,s ezen kétséges jellemű sorok­ból a távírda határozott meghazudtolást olvasott ki, és olvastatott el velünk; azon­ban, úgy látszik, hogy a felvilágosítást kérő angol jegyzék csakugyan nem mese, oly kevéssé az, mint nem volt koholmány a lengyel forradalom alatt a porosz-orosz conventio, melyet nemcsak a „Nordd. Alig. Ztg“ hazudtolt meg, hanem maga Bismark úr is. A párisi lapok sűrűbben emlegetik a Rajna vidékeit, mint compensatio tárgyát azon esetre, ha Poroszország a herczeg­­ségeket bekeblezi, s Németországból fog­lalni kezd. A „Courrier du Dimanche“ így szól : „Míg Bismark úr a dánokat agyon­ütö­­gette, addig szabad keze volt. Ausztria segítette, az orosz egykedvűleg nézte, Anglia kiabált és dühöngött, de semmit sem ten. A franczia kormány pedig hall­gatott és számította, hogy Köln nem ne­hezebben elfoglalható, ha a zuávok haza jönnek, mint Mexico volt.“ A „Courrier“ ezt is mondja : „Ha Poroszország, miután leverte a dánokat, elveszi Schleswig-Hol­­steint, akad majd más, ki Poroszországot veri le. Mert­­e világon mindig találkozik egy erősebb, s a­ki ma mást lekaszabol, holnap más által kaszaboltatik le. Ez a gondviselés örök törvénye.“ A journalistikai czikkeknek és Russell lord diplomatiai iratainak — a tapaszta­lás szerint — nem lehet mindig nagy fontosságot tulajdonítani. De az mégis valószínű, hogy a porosz parliament magatartása zsibbasztani fogja Bismark ur kezét, s a bekeblezés a­mint halad, úgy talál nagyobb akadályokra. S e tények a büszke tervekről lemon­dást prédikálnak. Azonban a visszalépés semmivé tenné Bismark urat, s a junkerek azon tekinté­lyét is, a­melylyel jelenleg birnak. Az alsóház követelései tehát még na­gyobb hadi dicsőség felé terelhetik a kor­mányt, hogy a győzedelmek fénye va­kítsa el a tömeget, és babérok fedjék be a mélységet, mely az igazgatás s a nép­képviselet közt támadt és mindinkább tá­gul. Midőn III. Napóleon szükségesnek tartá kivételes törvények által nyomni el a polgári szabadság maradványait, hamar következett rá az olasz hadviselet. S Bis­­mark is lehet azon hitben, hogy a dicső­ségért sokat bocsát meg a tömeg, vagy legalább eltűr. KEMÉNY ZSIGMOND: Magyar Tud. Akadémia II. Az Akadémia építkezései. Az Akadémia igazgató tanácsa közelebb tar­tott ülésének, a már előadottakon kívül, egyik fő tárgya volt azon kimerítő, alapos jelentés, melyet az elnök, gróf Dessewffy Emil úr, az Akadémia építkezéseiről előterjesztett. Azt hiszszük, érdekelni fogja a nemzetet e jelentés egy részének, habár kivonatos és töre­dékes ismertetése. Tudva van olvasóink előtt, régibb közléseink­ből, hogy a midőn gróf Dessewffy Emil úr, mint elnök, a palota mellett a bérház építését indít­­ványozó, a palota építésére kiküldött hármas bizottság (a két elnök és gróf Károlyi György) hatalmaztatok fel az igazgató tanács által, hogy a bérház építési ügyeit is megindítsa és vezesse. Gondoskodva lett e czélja egy külön bérházi pénztár felállításáról, kijelöltetvén egyszersmind annak forrásai. A bérház építése 1863. év május havában ke­zetett meg, s a múlt évi September hóban annyira befejeztetek, hogy az épület 1864-ki September 30-a óta már jövedelmez. És pedig az építtető bizottságnak, tíz évi kibérlés­sel kapcsolatban, sikerült e jövedelmet maga­sabbra emelni, mint a­mennyire az építés meg­indításakor számítva volt. Azon feltevésből in­dulva ki, hogy a fejedelmi adóktól tíz évre amúgy is mentes ház jövedelmeiből lesznek a községi adók fedezendők, akkor a tiszta jöve­delem csak mintegy 14,300 ftra volt felvéve.­­ Tényleg azonban évenkénti 17,077 ft 73 krért van kiadva a bérház, és­pedig oly módon, hogy a községi adót, a tűzkár elleni biztosítást, a vi­lágítást, vízvezetést, a rendszeres katonai be­szállásolást, s egyéb, a városi hatóság által neta­lán kivetendő költségeket és terheket is saját­jából tartozik fizetni a bérlő. Az akadémiai tőkékből eddig 170,485 ft 54 kr van a bérház építésébe fektetve. Ez őszi ét kamatai az Akadémia jövedelmi pénztárába folytak és folynak, valamint azon tőkék kama­tai is, melyek oly künn levő ajánlatokból fog­nak bejöni, a­melyeknek beszedését és ide be­ruházását az igazgató tanács már előbbi hatá­rozatokban elrendelte. A­mi a bérház építés költségeit illeti, azok így állanak : A palotapénztárnak megtérített háztelek ára 64,600 ft , a bérház építési költsé­gei fedezésére fordíttatott mostanig 162,079 ft 23 kv ; az Akadémia jövedelmi pénztárát illető, de a bérházba fektetett tőkék kamatai lefizet­tettek : 9580 ft 89 kr ; egyéb ideiglenesen fel­használt előlegezvényi őszietek kamataira for­díttatott 5682 ft 98 kr ; előlegezvények vissza­fizetésére 900 ft; a városnak a vízvezető csator­náért 1171 ft; apró költség és bokrétaünnepély 640 ft 30 kr. Látható ebből, hogy az Akadémia jövedelmei legkisebb csökkenést sem szenvedtek, ide fek­tetett tőkéinek kamatai, az naptól kezdve, mi­kor e pénztárba folytak, pontosan fizettetvén ; s hogy nagy és igen érezhető segítségére volt a palota pénztárnak az a 64.600 forint, mely annak a háztelekért — időközileg a kedvezőt­len viszonyok közbejötte miatt a háztelkek ára is csökkenvén — csupán e bérház-építés folytán fizettethettek meg azon ár szerint, melybe az Akadémiának került a kérdéses tér. Ha pedig a bérház-építés jövedelmezőségét tekintjük, a következő eredményekre jutunk. A bérház kerül 179,367 ft 62 krba. Ez osz­­lethez adván a telek árát (64,600 ft), összesen 243,967 ft és 62 krnyi őszlét áll elő. Ettől fizet a bérlő évenként 7°/„-et, azaz, mint fentebb emlí­tők, 17,077 ft 73 krt. E jövedelmet, mint min­den ilynemű építkezéseknél történik, leszállít­ják némileg a mellékes költségek, melyek, a fentebbiek szerint, a takarékpénztári elhelyezés­ből befolyt 882 ft 82 kr lehúzása után összesen 16,193 ftra és 26 krra mennek, melyekből azon 9580 ft 89 kr, mint az Akadémiának jutott jö­vedelem jelenik meg. Eltekintve azonban ettől, a bérház építésre összesen fordított és fordítan­dó 260,160 fttal és 88 kral 17,077 ft 73 krnyi évi jövedelem állván átellenben, világos, hogy az oly ingatlan és városi házbirtokba történt be­fektetést képez, mely a befordított tőkének évenkénti 636/Cä°/0 es, és így 61/a°/0-nél maga­sabb kamatozását képviseli, mi számos itteni építkezés eredményével egybehasonlítva, ma­gában sem csekély jövedelmezés, s még elő­­nyösbnek tűnik fel az által, ha meggondoljuk, hogy a befektetett tőkékből 45.000 forint eddig csak 5% jövedelmet, s 6% nél többet a többi sem hozott. Biztosan és minden nehézség nélkül fogja megkapni az akadémiai jövedelmi pénztár ide befektetett tőkéje kamatait, s a bérház jöve­delme a felett még jelentékeny felesleget nyújt, mely öregbittelvén az Akadémia egyéb ingatlan birtoka hasznosításának gyümölcsei által, s feltartatván az igazg.­tanács azon határozatai, hogy­­ a­mennyire alkalom és szükség mutatko­zik, az akadémiai tőkék ingatlanba fektettes­­senek, az intézet jövedelmét az eddiginél na­gyobb biztosságra fogja emelni, a­midőn egy­szersmind ez által válik lehetővé, hogy ama másik igen fontos feladat is, t. i. a palota­építés ügye, hasonló sikerrel fejeztethessék be. Ugyanis, valamint az akadémiai tőke öregbí­tése s a házépítés érdekében hazaszerte megin­dított aláírás kezdeményezőjét az a szándék ve­zérelte, az a remény buzdította, hogy e tudomá­nyos intézetünk saját czéljaira fordítható pénz­eszközei tetemes gyarapodást nyerjenek, s a ház­építés ezekben legkisebb rövidséget se okoz­zon, és hogy e kettős feladat sikerrel lesz meg­oldható : szintoly kétségtelen, hogy azon nagy­számú hazafiak, kik ez alkalommal annyira példás és örökre emlékezetes áldozatkétséget mutattak, hasonló szándéktól áthatva, és ugyan­­ily reményektől buzdítva cselekedték azt. S hogy e szándékok és remények teljesedjenek, hathatós eszközéül fog szolgálhatni e részben azon tény, hogy az Akadémiának a haza fővá­rosában háza van. Kétségtelen ugyan, hogy oda valának irányulva a köz­hajtások, bár emeltet­hetnék azon egész telken, melyet most a palota és bérház elfoglalnak, oly monumentalszerű építmény, mely ugyanazon és egységes stylű­ legyen, s a melynek benyomása egy, vele kapcso­latban álló kisebbszerű és más stylű ház miatt ne szenvedjen. Senki sem táplálhatta inkább ez óhajtást, mint épen maga az építtető hármas bizottság. Azonban nem engedték a körülmé­nyek, hogy e körül óhajtásai szellemében jár­hatott volna el. Ha már mindjárt kezdetben el­­kerülhetlen volt, tekintettel a rendelkezésre álló s még várható pénzforrásokra, az eredetileg tervezett három emeletet a palotánál két eme­letre szállítani alá, ugyanezen tekintetek nyo­matéka nagyon ajánlatossá tette, hogy e leszál­lítással kapcsolatban az összes palota­építmény terjedelme szűkebbre vonassák össze, hogy így az összes telekből egy bizonyos rész kimarad­ván, erre külön jövedelmező vállalatul bérház épülhessen, mint előre láthatólag szükséges se­gédeszköze a palota szerencsés bevégezhetésé­­nek, s egyúttal e kimaradt tér árát, a pa­lota­pénztár érdekében , mely azt nem nélkü­lözheti, hasznosítani lehessen. E tekinteteken kívül ajánlatosnak mutatkozott az ily eljárás más okoknál fogva is. Bírtuk már akkor és lírjuk most is herczeg Eszterházy Pál úr azon nagylelkű ígéretét, hogy nagyhírű és becsű képtárát, s réz- és aczélmetszvény gyűjteményeit az akadémiai palotába fogja szállíttatni, és itt benn, hazájában őriztetni. Már maga a gyönyörű szándék megérdemelte, hogy alkalom nyittassák ténynyé érlelődnie,erkölcsi lehetlenség volt tehát és vétek lett volna nem gondoskodni azon tér és helyiségekről, melyeket e gyűjtemények meg­kívánnak, s igy megfosztani magunkat mind azon hatásoktól, melyek e műkincseknek ha­zánk léte, szemlélése és tanulmányozása foly­tán művelődésünkre, az ízlés nemesítésére s az ébresztő példányok hiányában szunyadozó művészeti képességek kifejtésére várhatók, és bizonyosan be is fognak következni. A szép, nagy művészeti becseset biró, és számra is jelen­tékeny képtárnak méltólag és minden igénynek megfelelőig kellene berendezés s feldíszítés te­kintetében is alakíttatnia, mi természetesen szük­ségkép kihat a költségek szaporítására. S midőn kitűnt, hogy e helyiségek majdnem egy egész emeletet fognak megkívánni (majdnem 14.000 □ lábnyi tért igényelvén elhelyezések), s hogy mindezen körülmények az összes építkezés költ­ségeit tetemes mértékben feljebb fogják rug­­tatni: azon tekintetek, hogy a tisztán és saját­­szerűleg tudományos akadémiai czéloknak e második emelet építése nélkül is meg lehetett volna felelni, döntő súlyt tulajdonítani nem le­hetett, s a dolgok ilyetén állása és egybefü­g­­gése, a szükségképen megoldandó feladást úgy állította elő, hogy nem egy, hanem két emeletes építmény, s ez monumentál szálban emeltessék, mert valamint a Magy. Tud. Akadémiát az or­szág fővárosában annak legszebb pontja két­ségtelenül megillette, valamint erkölcsi szük­séggé vált, azok után, miket a haza ez érdek­ben ten, megfelelni várakozásának, és azon perezben, midőn az Akadémia tőkevagyonát ál­dozatai által majdnem megkettőztette, s egy­szersmind házépítésre egy fél milliónál többet adakozott, megérteni azt is, hogy itt, s ezzel azon akarat van kifejezve, mikép háza legyen az Akadémiának, mely szükségeinek megfelel, hanem az is, hogy az emelendő építmény mind külsejére, mind belsejére nézve olyan legyen, mikép az Ízlés nemesítésére hathasson, és any­­nyira igaz, hogy azon hazafiak tettét, a­kik tu­dományos Akadémiánkat alapították, és azokét, a kiknek részvéte azt később emelte, csupán oly épitmény és annak oly modora örökíthesse, mely a jövendő ivadékok szemében, mint e tet­teknek méltólag megfelelő maradandó emlék je­lenik meg. Ezek után a palota­építés folyama és jelen állásának előadására tért által az elnöki jelen­tés, melyből itt némi részeket közlünk. (Folytatjuk.) Bécsi dolgok.­ ­ A „Pester Lloyd“ egy bécsi levelezője közelebbről azt a hírt közlé : „a kormány szán­déka : a szű­kebb birodalmi tanácsot ez évben össze nem hívni, még pedig azon okból, mivel még nem képes a törvénykezési javaslatokat a ház elé terjeszteni.“ Erre a „Bécsi Híradó“ a következendő félhi­vatalos jellemű dementi-t közli : „A legilletékesebb helyen szerzett tudomás után, teljesen alaptalannak nyilváníthatjuk e hírt. Sőt, mint esetleg alkalmunk van ismertetni a kormánykörök ebbeli hangulatát, hozzátehet­jük, hogy a pénzügyi bizottmánynyal folyt al­­­­kudozások ismeretes kimenetelét leginkább azért sajnálta a minisztérium, mivel az a budget­­tárgyalás hoszszadalmasságát, s így a teljes birodalmi tanács ülésszakának hosszúra terje­dését eredményezheti. „Minthogy pedig ezzel összefügg a magyar országgyűlés egybehívása is, melyet a „Lloyd“ nem kevésbé óhajt, mint mi, nem kételkedünk, hogy fentebbi hírének ezen helyreigazítását örömmel veendi.“ — A pénzügyi bizottmány folytatta letörléseit az igazságü­gyminisztérium budgetjéből. E ro­vatnál: „Törvénykezés a királyságokban és tar­tományokban“, a kormány által előterjesztett 7,461,038 ftból dr. Herbst 261,083 ft letörlését indítványozta, indítványát azzal indokolva, „hogy a rend helyreállítása az államháztar­tásban nemcsak elkerülhetetlenné, hanem a je­len körülmények közt halaszthatatlanná is vált, tehát minden lehetséges eszközt meg kell ragad­ni ennek helyreállítása végett; „tekintetbe vévén továbbá, hogy az összesen majd 3000-re menő hivatalnokok, s a nem sok­kal kevesebb hivatalszolgák száma mellet, már csak a megürült helyeknél is azok újrabetölté­­séig jelentékeny pénzalap takaríttatik meg, melyet aztán más megtakarítások keresztülvite­lére használhatni, nem is fektetvén különös súlyt oly állomásokra, melyek rendkívüli körülmé­nyek miatt éveken át betöltetlen maradnak, mint például az országos főtörvény­széki elnök helye B­é­c­s­b­e­n, mely a bud­­getben 7350 fttal van felszámítva, „tekintetbe vévén, hogy bizonyos kiadások egyes országokban aránytalanul magasra van­nak számítva, mire nézve elég a börtönkiadá­sokra Dalmátiában utalni, melyek oly magasra számítottaknak tűnnek fel, hogy nem látszanak semmi arányban sem állni a bűnvádi esetek számával s a területi viszonyokkal; „tekintetbe vévén, hogy az írnokok hiányán legkönnyebben segíthetni a kimutatások, tabellák, jelentések és ellenőrködé­­s­e­k megkevesbítésével, melyeknek nagyon is kétes haszna semmi arányban sem áll a reáfor­­dított idő-, erő- és pénzveszteséggel, hogy e ba­jon kormányi uton is segíthetni; „tekintetbe vévén végre azon körülményt, hogy a törvénykezés költségvetése a múlt évihez képest 218,810 fttal van magasabbra számítva. Új előfizetés... Február 1-től kezdve »fixet ■■«*■•■» „PESTI NAPLÓ“ febr.—mártiusi 2 hóra 3 frt 50 kr. febr.—áprilisi­­» évre 5 frt 25 kr. febr.—júniusi 5 hóra 3 frt *75 kr. A „Pesti Napló“ kiadó hivatala, „más részről azonban tekintetbe vévén, hogy a nagyobbszerű megtakarítás káros megszorí­tások nélkül jelentékenyen megkönnyíttetik az­által, ha megengedtetik, hogy az egyik ország­ban megtakarított összegek a másikban felhasz­náltathassanak, s hogy ez a törvénykezésnél ke­vésbé aggodalmat gerjeszthető, mint más szük­ségleteknél ; „határozza el a bizottmány: a törvénykezési kiadásokat 7,200,000 írttal (tehát 231,452 frtt­­tal kevesebbet, mint a referens indítványozott) a revirement jor­ával ez évre magállapitni.“ Dr. Brestl még tovább ment, s 461,038 irtot kivánt letöröltetni. Az igazságügyminiszter ha­tározottan szót emelt e letörlések ellen, s lehe­tetlennek állt rá, hogy ily törlések mellett a tör­vénykezés költségeit a fennmaradt összegből fedezni lehessen. A bizottmány végre a referens dr. Van der Strass indítványát fogadta el, s e rovatból 161,038 ftot törült le. Továbbá leterült az építkezési költségekből 9510 ftot, s a dispo­­nibilis hivatalnokok fizetéséből 36,674 frtot — összesen 218,460 ftot. — Az erdélyi vasút-bizottmány folytatta tár­gyalásait a kormányjavaslat felett; a bizott­mány tagjainak nagy többsége az ellen nyilat­kozott, hogy e vasút felmentessék a jövedelmi adó alól. Ez egészen új kedvezmény nagyon ag­godalmat ébresztőnek látszik, és semmivel sem igazolható terhelése a kincstárnak. Ily zavaros üzlet nem gerjeszthet bizalmat. Egyúttal azt sem­ helyeselheti a bizottmány, hogy a tervezett ál­lomási építések és szállítási eszközök lassan­ként és folytonosan, a forgalmi szükséglethez képest állíttassanak elő, illetőleg szereztessenek meg. Skene minden kedvezményt ki akar törülni a k­ormányjavasl­tból. Herbst indít­ványozza,hogy a közönségesnél nagyobb kedvez­ményeket előlegesen hagyják függőben, s a biz­tosítandó összeggel együtt vegyék majd tárgya­lás alá. — Herbst indítványát a bizottmány el­fogadja. Az építési határidő két évre határoztatik. A referens birákról és a­z­­rás­­kodó referensekről. in. Az érintett „Sürgöny“ czikk a hétszemélynö­­kök előadási mentességére nézve fő argumen­tumnak hiszi, azok e­d­d­i­g­i mentességét. Ez téves felfogás. Előbbi czikkemben kiemeltem, miszerint a magyar bírák előadási mentessége a magyar törvényhozás felfogása szerint nem valamely véletlenség kifolyása volt, hanem a bírói hata­lom természetéből és államhatalmi lényegéből eredett. Elmondottam más ízben, hogy a magyar nem­zet fejedelmeiben és nádoraiban, valamint had esetére vezéreit, úgy vita esetére bíróit is meg­választotta. — A megyékben a bíráskodási jog­nak lényeges alapja szinte a választás volt. Midőn utóbb a nemzet koronás fejedelmei a kir. Curiában, a kerületi táblákban s a váltó törvényszékekben, a törvényhozás hoz­zá j­árultával, maguk helyett bírákat he­lyettesitettek, a bíráskodás jogi alapja meg nem változott. Épen ily kevéssé változott meg a bí­róságok államhatalmi természete és á­ll­á­s­a. Ez volt azután annak is oka, hogy a magyar törvényhozás a kivált felsőbb helyről kinevezett bírákban — anyagi tekintetben is függ­tlen — egyéniségeket és magasan álló férfiakat követelt magának s a nemzetnek adatai. És ez volt oka, hogy bírói hatósági testületeinknél a bírák nem re­feráltak, valamint hogy a re­ferensek, mint anyagi munká­val elhalmozott tisztvisel­ők vagy hivatali­­okok, szavazat­tal nem bírtak. Azt mondja a „Sürgöny“ czikk, hogy ez meg­járta addig, mig a pörök száma csekélyebb volt, de most, midőn a kir. táblánál 24—25 ezer, a hétszemélyes táblánál pedig 5 —6 ezer p­ö­r (?) megfordul, — ez intézkedés többé fenn nem állhat. Ezt én az okoskodásban ugrásnak nevezem. Mindenekelőtt a törvényhozás figyelmét ma­gas mértékben meg fogja érdemelni azon kér­dés, váljon azon fellebbezési rend­szer, mely a kir. táblánál a 24—25 ezer, a hétszemélyes táblánál pedig az 5—6 ezer szá­mot okozza és képezi, — továbbra is fenn ma­radjon-e vagy se ? mert nem mind érdemleges elintézést, és igy nem ugyanannyi port képeznek a fent érintett számok. A­kik a törvénykezési téren működünk, igen jól tudjuk, hogy ugyanazon egy per­ben vagy pörös ügyben, mely különben, s a régi rendszer nyomán, csak egy jegyzőköny­vi számot alkotna és képezne, míg annak vitája az utolsó fokig letárgyaltatik, tíz mellékszám is előfordul , mely számok tehát nem ugyanannyi port és e­gy­e­t, hanem ugyanazon egy ügynek vagy pernek különféle mellékes kérdé­seit tárgyazzák. _ Az ily mellékes kérdések a régi ügyvitelben uj számokat nem képeztek, s uj vitás ügyeket nem alkottak. S ez okon egyrészről nem helyes a „Sürgöny“ czikk 100—200 perti aránya, melyet a régi birák által évenként elinté­­zettnek állít, a most­ni birák által elintézett ügyek számarányához ; másrészről azt kellene megfontolni, váljon a törvénykezés gyorsítása végett nem volna-e a törvényhozás részére ez 1- szerűbb, mindenekelőtt azon fellebbezési rend­szert megmásítani, mely ama számokat ezért a­­lakul, s csak a törvénykezés terheltetéséről szó-

Next