Pesti Napló, 1865. július (16. évfolyam, 4560–4585. szám)

1865-07-01 / 4560. szám

148-4560 Szón.bal, julius 1. 1865. 16. évi folyam. Szerkesztés iroda: terensztik tere 7. szám. 1. emelet, t '"*! "z*‘lteilli részét illető minden mz remény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Issikló-hivattal: Feresezek tere 7. szum földszint. A kp anyagi részét illető közlenyek (előfizetési pénz, ki.•1/As körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.PESTI MPLO MJJI _i Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre Évnegyedre 1sírt 50 kr. o. é. 5 fit 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. . Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfixetési felhívás 4PESTI NAPLÓ Julius—deczemberi folyamára. ElőALKetési díj : Julius-deczeuiberi félévre IO ."SO m** Julius—septemberi évnegyedre .'S. 99 A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. Fest június 30. 1865. Hec«, Juli. 20. ***_ Ejrísz Bék és alkalmasint az egész i/irodalom a legnagyobb feszültséggel várja az oly erélyesen megindult miniszteri válság tovább fejlődését. Az egyelőre beállott szünet a dolog természetében fekszik, csakhogy itt sokan az okot és okozatot összezavarják. A szünet nem azért állott be, mivel a császár Ischlbe ment, hanem ő Felsége elutazott, mert jelenléte e pillanatban nem múlhatlanul szükséges, és mert később, ha a dolgok egyszer amúgy igazában megindulnak, ily kirándulásra nem egyhamar fogna ismét idő találtatni. Az új magyar főkanczellárnak mindenekelőtt tökéletesen le kell telepednie új hivatalában, és megismerkednie az ottan már készen fekvő előmunkálatiokkal, hogy a használhatót külön válaszsza attól, a mit Zichy gróf ő Felségének talán ajánlhatott volna, a mit azonban Majláth György nem fogna ajánlhatni. Ez a szünet egyik természetes oka. A másik abban keresendő, hogy ő Felsége nem akar ismét oly kabinetet alakulni látni, melynek tagjai közt már elejétől fogva fontos kérdésekre nézve eltérő nézetek uralkodnak. Szükséges tehát, hogy azon remélyek, kik egy új combinatió alkalmuiával szóba jöhetnének, először egymással jöjjenek tisztába az iránt, vájjon eléggé öszhangzók-e nézeteik a főkérdésekre nézve, úgy hogy majd egységes irányban fogják kormányozhatni az állam hajóját. A magyarországi főhivatalok betöltése körül semmi nehézség nem forog fenn, ott világos a czél, és ismeretesek azon férfiak, kik pártállásuknál fogva e czél elérésére segédkezet nyújthatnak. Nem így áll a dolog a miniszteri állomások nevezetesen a legfontosabbnak, az állam miniszterének a betöltésére nézve. Tény ugyan, hogy Beleredi gróffal, Csehország helytartójával, már régen folytak az alkudozások, és hogy ő excra előforduló alkalommal a kabinetbe lépni késznek nyilatkozott, hanem azóta két fontos változás történt. Megváltozott először is a birodalmi tanács állása, melynek többsége azóta határozottan ellenzékivé lett, mégpedig nem annyira azért, mert Schmerling lovag rendszerében nagyon is nagynak találta a központosítást, hanem mert nagyon is kicsinynek találta a szabadelvűsséget. A központosításra nézve Beleregri gróf, „mérsékelt foederalista“ létére,sz volna engedményeket tenni, sőt.eket minden körülmények közt tenni gja, de nem ez az, a mit az alsóház bbsége kiván, sőt annyi ott a centraista elem, hogy a mit az uj miniszter engedményképen ajánlana fel, ezt a követek házának többsége talán hátramenetesnek fogná tekinteni. A mit pedig haladásképen sürget, t. i. liberális irányblini engedményeket, arra nem tudjuk mily mértékben akarna ráállni a nemes gróf. Szükséges tehát, hogy uj ingadozás által az alig megalakult kormány tekintélye rövidséget ne szenvedjen, szükséges mondjuk — megállapítani, mily határig terjedne a kormány engedékenysége a képviselet irányában, s ha ez utóbbi az engedékenység e mértékével be nem érné, mily rendszabályokhoz kellene aztán nyúlni. Másik, még fontosabb momentum az, hogy midőn Belcredi gróffal az értekezések folytak, a magyar politika programmja még nem volt oly szabatosan megállapítva és oly erélyes személyiség által képviselve, miként e jelen pillanatban. Belcredi gróf tehát, ki politikai párthoz tartozik, kénytelen előre is eligazodni az iránt, vájjon e magyar politika mellett lehetségese az ő saját programmjának valósítása. Látni való, hogy a helyzet súlypontja abban keresendő, vájjon tud-e egymással egyezkedni az új magyar főkanczellár és a jövőbeli oszták állanminiszter. Mihelyt e tekintetben valamieredmény el van érve, ő felsége is azonnal vissza fog térni Bécsbe. Hogy az új minisztériumnak nagyon kényes helyzete leend, s hogy sok türelemmel és államférfim nyugalommal kellene felfegyverkeznie, arról nem lehet kétség. A sajtó nagy része még az is, mely utóbbi időben Schmerling urat megtámadta — mellette álland, ha ő excra a parlamenti ellenzék élére lép, s az „Ost d. Post“ már ma is látható kárörömmel emeli ki azon körmönfont „retromfolást”, melyben Schmerling lovag „az Ő tisztelt barátját és hajdani collegáját,a Reecberg grófot, tegnap az urak házában részesité. Ammennyire az itteni befolyásos lapok indulatáról tudomásunk van, az ellenzék majdnem mindnyájukban támaszt fog találni, és csak az eréig foka által fognak egymástól különbözni. Ha azonban az új miniszterek e tekintetben bizonyos noblessé-val járnak el, s a sajtó üldözésétől tartózkodnak, bizton hiszszük, hogy az ellenséges indulat nagyon múlékony leend, s hogy nevezetesen a magyar államférfiak iránti bizalmatlanság szűnni fog. Ugyanis át fogják látni, hogy nagyon logikátlan dolog az, a kormányt egyre korholni azért, mert Magyarország kibékítésére semmit sem tett— cselekvésre serkenteni őt — elismerni, hogy az eddigi szmélyiségekkel nem boldogulhatni, s midőn végre mások állnak ki a gátra — még pedig olyanok, kikről azt hiszik, hogy nem oly mereven ragaszkodnak az 1861-iki feliratokhoz — ezek ellen feszítsd meg“et kiáltani, mielőtt még cselekvéshez foghattak volna. A most felülkerekedett magyar államférfiak védelmezése nem a mi tisztünk, sőt ha az volna is, nem járhatnánk el benne, mielőtt még nem mutathatunk fel tényt, melyre ítéletünket fektethetnők, de épen azért a megtámadást, a bizalmatlanság nyilvánulását is helytelennek tartjuk. Így tettünk mi, midőn a februári férfiak léptek a hivatalba. Azon mondathoz tartottuk magunkat akkor,hogy quilibet censeatur Bonus,donec probetur esse malus, és bevártuk a próbát. Ha az „octoberi“ férfiak csak oly kevéssé felelnének meg a várakozásnak, miként suo tempore a februáriak, akkor az erélyes felszólalás csak úgy lesz kötelessége a sajtónak, mint most a tények bevárása.*) Pest, jun 30. Az „Oester. org“ a miniszteri krízis előnapján közlött czikkünkből azt következteti, hogy a „Pesti Napló“ a bekövetkezendő eseményekről pontosabban volt értesítve, mint a bécsi körök. Megvalljuk, miként mi csakugyan pontosabban valünk értesítve, de nem összeköttetések és a birodalmi fővárosból vett tudósítások által, mint az „Oester. Zrg“ képzeli. A bécsi körökre **) Ő Felségének Pestre jövetele kedvetlenül hatott, s ezt *) Mi a bekövetkezett, a reánk nézve nem kellemetlen változásoknak horderejét annyira még nem ismerjük, hogy határozott ítéletet mondhassunk felőle. Majláth György kanczellár urat illetőleg állhatatosan meg vagyunk győződve, hogy ő a jogfolytonosság embere. Hogy az octoberi diploma alapján áll, azt az 1861-ki országgyűlés bezárta előtt tartott szónoklatából is tudjuk, D® hogy mily mértékben akarja ezen okmányt a német-szláv tartományok alkotmányos igényeivel öszhangzásba hozni, ahhoz meg hozzá vetni is időelőtti volna. Várjuk be, mielőtt a teendőkről vélekednénk, a további fejlődést és a „Debatte" nyilatkozatát. Sze rk. »» az „0«atr. otg“ nem akarta használni e ezt bürök»!»»természetesnek találjuk; azonban abból, hogy valami tény kedvetlenül hat, az következik-e, hogy az elkedvetlenült fél ne szerezzen magának pontos fogalmat az alkalmatlan helyzet minőségéről és horderejéről? Mi az ellenkezőről vagyunk meggyőződve. Ha valamit nem szeretünk, ha valamitől tartunk, igyekezünk azzal pontosan megismerkedni, annak mélyére hatni, s a csalálmak kecsegtetései helyett hályogtalan szemmel, mámortalan kedélylyel vizsgálni a komor valót. Az „Oest. otg“ „bécsi körei“ nem így jártak el. A pesti fogadtatást értékén alul becsülték. Gondolták : több a tüntetés benne, mint a valóság.Rádladtabban hangzott fülökben az*„éljen“, halványabban tűnt fel szemükben a lelkesedés. Szerették magukat azon hitben ringatni, hogy csak az ő conservativok működnek , e kicsiny, de makacs töredék háborgatja a „bécsi körök“ nyugalmát. Ily előzmények mellett természetesnek találjuk, hogy a sokszor említett „bécsi körök“ nem voltak pontosan értesítve a közelgő válság egyik fontos tényezőjéről. Ellenben mi meg valónk győződve, hogy a pesti fogadtatás nem valamely ármányos eotteria mesterkedése. Hittük, mert láttuk, hogy a nemzet óhajtja alaptörvényei értelmében a kiegyenlítést; hogy bizodalomnal viseltetik Ő Felségének sándéka iránt; hogy uralkodónk mélyen áthatva van azon meggyőződéstől, hogy nálunk nem szertartásos, nem megparancsolt, nem kicselszövényezett tüntetésről van szó, hanem őszinte nyilatkozatról, s hogy ez által a magyar kérdés előtérbe lépett és oly állást foglalt el, melyről a bürokratikus sóhajok legsűrűbben condensált erejével sem lehet lesöpörni. Ezen tapasztalás volt az egyik fő oka annak, hogy a „Pesti Napló“ pontosabban volt értesítve az eseményekről, mint a „bécsi körök.“ Az „Oester. org“ tűnődve a pontosabb értesülésen, igy kiált fel : ez is egy symptom, melyről a közelebbi napok hozandnak felvilágosítást. Hogy a közelebbi napok felvilágosításait anticipáljuk, bevalljuk, miként még egy második intést is nyertünk a közelgő válság felől. Arról valónk t. i. a történelemnek az alkotmányos életre vonatkozó tudósításaiból értesítve, hogy ritka uralkodásnak van az a különös passiója, hogy minisztériumaimnél kevésbb egyén által pártoltassék. Akár van törvény a miniszteri felelősségről, akár nincs, részjel az, ha a kormány elveszti híveit, anélkül, hogy megnyerje vagy lefegyerezze ellenfeleit. A franczia classicai drámában az egyedül hagyott Medéa, midőn kérdezték: ki van veled? — büszkén mondhatta „magam. “ — De egy miniszter szájából ily vallomás nem leirtt fenséges, a nagyszerű semmi tulajdonával. Ennél fogva, midőn a „Pesti Napló“ látta, hogy a februári rendszer alkotója — hibája miatt vagy hibáján kívül - azon helyzetbe jutott, hogy hívei perczről perezre apadnak, s már annyira megfogyatkoztak, hogy létezésük felfedezése maholnap m microscopiumi vizsgálat tárgya leen, midőn a reichsrathi tüzes viták közt a decompositió műve ennyire haladott , akkor, ismételjük, a „Pesti Napló“ e tény által pontosan volt arról értesítve, hogy a válság csakugyan megjelent és kopogtat. Miért nem hallották e kopogtatást az „Oest. Ztg“ „bécsi köret az, úgy véljük, vagy a nagy szórakozottság miatt történt, vagy a fül constructiójának a kérdése. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécsis dolgok. ” A „Const. Ost. Ztg.“ értesülés! forrásai utólagosan meg kezdenek nyílni. 29-ki esti lapjában olvassuk ezen hireket: Hallomás szerint gr. Belcredi álomminiszterré neveztetését ő Felsége még jun. 27 én aláírta. A mit a többi miniszter helyettesítéséről beszélnek, csak conjectura. Legnehezebbnek látszik a pénzügyminiszterség betöltése. Többekkel folyt már alku eziránt, de, úgy látszik, végleges eredmény nélkül. Ugyanazon lap Pestről a következendő telegrammot vette 29-ről. A mágnások körében beszélik, hogy gr. Almásy Móricz (titkos tanácsos, kamarás, és az osztrák földhitelintézet kormányzója) fog pénzügyminiszterré kineveztetni. Annyi áll, hogy alkudozások folytak vele ezen tárcza átvételére. Sennyei bátárnokká neveztetése már, mondhatni, hivatalosan megerősített tény. A cancellária, valamint a főispánok személyzetében változások fognak történni. ■ Az országgyűlési választások az 1848 -i törvények alapján fognak véghez menni. Az „Österreichische Zeitung.“ szerint „Beiered leendő miniszter programmjára nézve csak gyanítások léteznek , úgy látszik, szó sincs róla, hogy feltétlenül visszatérjenek az octoberi diplomára. Beszélik, hogy a szűkebb körű reichsrath egyidőben fog ülésezni a magyar országgyűléssel, — már pedig az octoberi diploma mit sem tud a szűkebb reichsrathtól. Gróf Belcredi hallomás szerint közvetítő után akar járni. — Habár nem barátja a merev centralizationak, annyi bizonyos, hogy ő (is) meg van győződve annak szükségéről, hogy a közös ügyek közösen tárgyalhassanak.“ „Kijelenté hallomás szerint Belcredi úr (ki Prágából Bécsbe hivatott 26-án), hogy minden módosítást csak alkotmányos utón (azaz a reichs rath útján) akar eszközölni. Az alkotmányos élet nem szenvedene semmi csorbát. Az új kabinet igen előzékenynek fogja mutatni magát a magyar országgyűlés irányában. Bizonyság erre az, hogy a programm fő pontja a jogfolytonosság elismerése Magyarországon. Kétségbe vonják azon előbbi hirt, mely szerint a három udvari kanczellária egyesittetnék.“ A pénzügyminiszterséget illetőleg azt hallja még a nevezett lap, hogy az 1865. és 1866 iki deficitet fedezendő kölcsönoperatiónak meg kell történnie, mielőtt új pénzügyminiszter neveztetnék ki. Ugyancsak az „Oest Ztg.“ a következendő miniszteri combinatiót tartja legvalószínűbbnek: Gróf Meusdorf miniszterelnök és külügy, Belcredi államminiszter; b. Hübner rendőr, b Henner igazságügy, Bele lovag kereskedelmi, Burger lovag tengerészügy miniszter, a had-, pénzügy és beligazgatási minisztérium betöltéséről nincsenek ily megállapodott nézetek. 7.A magyar udvari cancelláriában történt változást — írja ugyanazon lap — átalánosan teljes rendszerváltozásnak tekintik, az új rendszer behozójának és vezetőjének pedig gr. Eszterházy Móricz, eddigi tárca nélküli minisztert. Magától értetik, hogy K. Liechtenfels, a februári alkotmány következetes szószólója, lemondott az államtanács elnökségéről. De kevésbé érthető, hogy gr. Reehberg, a korábbi külügyminiszter foglalja el ennek helyét, ha fel nem teszszük, hogy a rendszerváltozás nem épen teljes. A horvát canczellár visszaléptéről bizonyost nem tudni, de az erdélyi canczellárség aligha betöltetik. A „Botschafter“, Sehmerlinger közlönye, hasonlókép arról értesül, hogy gr. Belcredi van kijelölve államminiszterré, s b. Lichtenfels lemondván, gr. Reehberg lesz az államtanács elnökévé Egyelőre, Ő Felsége visszatértéig, az eddigi miniszterek folytatják hivatalukat. Lemondott Hasner úr is az oktatási tanács elnökségéről. B. Habner Bécsbe érkezett. A „Vaterland“ (a conservativ közlöny), mely jól lehet értesülve, ezt írja: A miniszterkrizis ő felségének Ischlbe utazása által, hol a császárné és gyermekei mulatnak, csak látszólag szakadt félben. A krizis már 27 ben befejeztetett, s az uj helyzet meg lön alkotva. Schmerling úr már csak rövid ideig intézi el a még függőben levő ügyeket. Helyét gróf Becredi Richard foglalandja el. Utóbbinál több nap óta alkudozásban volt gr. Mensdorffal az államminiszterségre nézve, s az általa tett feltételek különösen a pénzügy biztosítására vonatkoztak. Schmerling úr, úgy látszik, még 26 kán este sem tudott a krízisről, vagy legalább nem volt tisztában annak jelleméről és kimenetelért, s ezért nevezi az „Oest. otg“ meglepőnek az Új eseményt. . . . Döntő körökben már hosszú idő óta készíték az új fejleményt. Még ő Felségének Magyarországra utazta előtt folytak alkudozások Majláth úrral. De újabb események jöttek közbe, melyek a krízist sietteték. Kísérlet létetett ugyanis az eddigi rendszert kiegyeztetni a Magyarországra nézve tervezett új rendszerrel. Schmerling úr remélte, hogy ezen új rendszer mellett is megmaradhat még a kormányon. Miután a reichsrathban palctát tört a magyar a conservativek felett, úgy látszik, csakhamar hajlandó lett ezek kiegyenlítési eszméire. Az „Augsburgi Aug.Zrg“-ban néhány nappal ezelőtt az volt olvasható, hogy Sobmerling úr nem csökönyös doctriner, harem gyakorlati államférfi, ki meg tud alkudni a viszonyokkal. A magyarországi pártokhoz közeledés által már biztosítva vélte állását. De a pénzügyi helyzet felderítése, melyben a felső ház ismétle a képviselők szigorú ítéletét, megrendítette az államtranszter állását. Annak A „Presserben olvassuk jún. 29-ről: Tény az, hogy mintegy öt nappal ezelőtt az államminisztériumban nem is sejtették a dolgok ily gyors fordulatát Tudomásunk van, hogy az államminiszter még utóbbi napokban is nagy buzgalommal értekezett magyar államférfiakkal a magyar ügyekről, a lehetőombinatiókról, s még Majláth neve említésénél is nagy érdekeltséget mutatott Midőn Schmerling az utóbbinak canczellárrá lett kineveztetéséről értesült és lemondását beadó, ő Felsége nagy elismeréssel szólt az államminiszternek hivatalában kifejtett buzgalmáról és hűségéről, s csak annyit jegyzett meg, hogy az újabb út, melyre Ausztria javáért térni kell, megkívánja, hogy a régibb és újabb rendser közötti ingadozásnak még csak szíve is kerülve legyen így beszik a dolgot az államminiszter barátai, és így beszélik a magyar körök is. Az államtanácsot illetőleg mondják, hogy az egészen át fog alakíttatni vagy tán feloszlattatni, s helyébe egy magánkabineti tanács állíttatni. Valószínű, hogy a ministériumba még egy magyar államférfi fog fölvétetni, részint azért, hogy Magyarország méltóan legyen képviselve a ministeri tanácsban, részin azért, hogy a szükséges egyezkedések központilag történhessenek. Az uj kormány a reichsrath képviselőházának a budgetből nagyobb levonásokat fog ígérni, mint a lelépett kormány, s az 1866 ks évet illetőleg uj korszak és új rendszer lesz hirdetve. Az államministérium egyesíttetni fog a beligazgatásival, mivel az új szervezet szerint más lesz a belügyminiszer állása. A postaügy a külügyministériumhoz tétetik át A „Presse“ továbbá visszapillantást tartván a jelen krízisre, kiemeli újból is, hogy a magyar kérdés a jelen krízis központja, s magvában meg volt az már a reichsrath felirati vitái alkalmával. Akkor még azt hitték, hogy Schmerling úrnak sikerülni fog többséget szereznie, s még később is el akarák halasztani a magyar kérdés elővételét a reichsrath üléseinek bezártáig De egyfelől a képviselőház és kormány közt növekedő meghasonlás, másfelől a reichsrath tanácskozványainak lassú haladása rögtöni cselekvést idézett elő. Az uj korszak első jele volt a császár Pestre utazása. A magyar gazdasági egyesület meggyőződvén gr. Festetics György tudakozása nyomán, hogy Ő Felsége kész meglátogatni a pesti gazdasági kiállítást, a leutazás bizonyossága Pesten, hol a dolgok kapcsolatáról jobban értesülve valának, mint Bécsben, örömet és sensatiot idézett elő, s a fogadtatás ép oly fényes mint szives volt. Majláth György ur, mint mondják, jó emlékezetet hagyott magáról Ő Felségénél tárnoksága ideje óta egyenessége által. Midőn a mostani krízis a megéréshez közeledett, Majláth úr egy csehországi fürdőhelyen tartózkodott, s onnan hivatott Bécsbe. Ide érkezése figyelmet sem gerjesztett a minisztériumban. Mondják, szabatosan formulázta a feltételeket, melyekalatt a cancellárságra kész, s a feltételek elfogadtattak. Elől áll ezen elvek közt a jogfolytonosság elismerése, aztán a magyar korona integritása; a birodalom két felének az alkotmányban való egyenjogúsága és az alkotmányos utón való kivitel. Ennek következtében az erdélyi cancellár helye nehezen fog betöltetni mostanság. Még a lelépett minisztériummal összeköttetésben álló körökben is azt állítják, hogy az erdélyi álcáncellár, K. Reichenstein is más hivatalra neveztetik ki. De nemcsak személyekről van szó, hanem vezérelvek meghatározásáról egyfelől a magyar, másfelől a német államférfiak közt. Határozottan állítják, hogy Belcredi korántsem akar a reactionárius és feudális párt képviselője lenni a kormányban. Nagy határozottsággal beszélik, hogy Beke úr (a triesti központi tengerészeti hatóság elnöke), kereskedelmi miniszterré fog kineveztetni. Hennet úrral alkudozás foly az igazságügyi tárcza átvételére; állítólag Poche báró lesz rendőrminiszterré. De, mint mondják, felsőbb helyen b. Mecséryt óhajtják ezen állásban megtartani, habár lemondását ő is beadta. A „Pester Lloyd“ bécsi levele szerint gr. Meusdorf az uj minisztérium alakításával bizatott meg. Majláth György ur gróf Belcredivel (ki államminiszter lesz) ezekben egyezett meg : a szűkebb reichsrab megtartandó; a 117 millió új kölcsönnel fel kell hagyni; be kell érni a belátása, hogy mindenekfelett teljes rendszerváltoztatásra van szükség, minden habozásnak véget vetett. És ha már az államminiszter az urak házában mondott közelebbi beszédében új engedményt tett, midőn az eddigi beligazgatás átalakításának és az autonómia nagyobb mértékének szükségét elismerte, ez csak megerősíti azt a meggyőződést, hogy teljes rendszerváltoztatás kell. Annyi bizonyos, hogy Majláth és Belcredi urak kormányra hívása rendszerváltozást jelent, habár egyelőre csak a Sehmerling-féle rendszer félretétele van elhatározva.