Pesti Napló, 1865. december (16. évfolyam, 4687–4710. szám)
1865-12-01 / 4687. szám
276 4687 Szerkesztési iroda: ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: fanterr. december 1. 1965. 16. évi folyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyilt-tér: 5 hasábos petitsor 25 hj kr. Pest, nov. 30.1865 (Fk) „A fontolva haladásnak is megvan a maga előnye“ — ezt hallottuk anno Bach egyik magas állású osztrák hivatalnoktól — „mi nem sietünk az újítások behozásával, hanem elvárjuk, míg azok másutt kiállották a próbát, és így megkíméljük a helylyel-közzel nagyon is drága tanpénzt.“ Ezen érv szemkápráztató, de nem helyes. A tanpénzt nem kíméljük meg az ilyen késkedés által, mert alig lesz valahol oly újítás, mely minden módosítás nélkül akárhol is létesíthető ; abból, hogy valamely rendszabály másutt előnyösnek bizonyult, még nem következik, hogy annak mindenütt, és így például az osztrák birodalomban is üdvösnek kell lennie. A várakozással tehát csak azt érjük el, hogy itt az experimentum később kezdődik, hogy tehát netaláni előnyeit is később élvezzük, míg másfelől épen nem vagyunk biztosak arról, hogy ama késedezéssel a sikertelenség veszélye elháríthatnék. A mi nézetünk szerint, főleg ha közgazdászati kérdésekről van szó, az előmunkálat mindig a tudományt illeti; mindenekelőtt ennek kell tisztáznia a fogalmakat, és helyes elmélet felállítására törekednie. Ha ez megtörtént, hozzá kell látni tüstént az alkalmazáshoz, mert csakis saját tapasztalás útján ítélhetni arról, váljon valamely helyes elmélet bizonyos adott viszonyok közt gyakorlatilag is előnynyel alkalmazható-e vagy sem ? Épen huszonöt éve, hogy Nagy-Brittanniában Rowland Hill által állíttatott fel azon elv, miszerint egyforma és lehető legolcsóbb levéldíj a kereskedelem és forgalomra nézve csak oly nagy előny, mint a postát kezelő államra nézve. E kérdést a tudomány minden oldalról megvitatta, és Rowland Hill elméletét helyesnek találta, de Ausztria nem tudta magát elszánni annak alkalmazására mindaddig, míg Nagy-Brittannia — amaz indítvány roppant előnyei által hálára érezvén magát kötelezve — 20,000 rnt sterlingnyi nemzeti jutalomban nem részesíti az indítványozót. Most — egy évvel az említett nemzeti díj megszavaztatása után — végre az osztrák kormány is eltökélte magát, a távolság különbsége nélkül, a birodalom határain belül 5 krajczárra szállítani le az egy latos levél díját, és még most is elegen vannak, akik fejcsóválva kérdik : vájjon nem fogja-e ezen rendszabály tetemesen csonkítani az állam bevételeit ? Már ezen kérdés egymaga is azt mutatja, miszerint az illetők a kérdés tudományos oldalának még alpháját sem ismerik. Ők — talán tudtukon kívül — azon elavult elmélethez ragaszkodnak, miszerint a postai regale valami fiskális intézmény, melynek rendeltetése : minél több pénzt szivárogtatni az állam pénztárába, úgy hogy a kezelési költség levonása után minél nagyobb fölösleg maradjon az állam másnemű czéljai számára. A világ azonban régen túl van ez állásponton ; a posta nem önálló monopólium, melynek czélja az egyenes jövedelmezés, hanem segédeszköze a kereskedelemnek, iparnak és általában a forgalomnak. Minél olcsóbb e segédeszköz, annál sűrűbben fog használtatni, annál tetemesebb lesz a közlekedés, s miután a postautjáni közlekedés jobbatlán productiv ezések érdekében történik, annál nagyobb teend a közjólét növekedése is; az állam pedig ez után bő kárpótlást talál azon netaláni csökkenésért, melyet a posta egyenes jövedelmezése körül tapasztalni találna. Az újabb és régibb iskola közti különbség kézzelfogható. A régibb iskola szerint lehetőleg magas postadíjt kellett követelni, sokkal többet, mint amennyi a kezelési költség fedezésére szükséges volt. Ezen többlet indirect adót képezett. Az adó pedig mindig nyomasztólag hat azon tárgyra, melyre vonatkozik, és így a posta által beszedett adó is bénítólag hatott főleg a kereskedemi érdekekre, miket pedig elő kell mozdítani, hogy az állam anyagi jólléte virágozhassék. Az új észszerű elmélet csak a költség fedezését kívánja a postai intézménytől; ha még akkor is történetesen felesleget szolgáltat, annál jobb , ha nem — ez se baj! Azon érv tehát, miszerint olcsó postadíj által az állam bevétele csökken, még akkor sem nyomna semmit, ha alapos volna. De a tett tapasztalások szerint alaposnak sem mondhatjuk. Angliában a postai utón szállított levelek száma 1839-ben — a reform előtt — alig ment 80 millióra , 1863-ban a penny-rendszer mellett pedig elérte a 700 milliót, nag példa a német postaegylet területén, mely az angolnál jóval nagyobb, de melynek díjtételei is jóval drágábbak, 1864 ben összesen csak 266 millió levél szállíttatott. Ha pedig a különböző államok postajövedelmét tekintjük, úgy találjuk, hogy az ottan legtetemesb, ahol a dij legolcsóbb, és megfordítva, így péld. 1860-ban a postajövedelem Angliában 35, Francziaországban 25, Poroszországban 17, Ausztriában és Oroszországban csak 124 milliót tett. Vájjon nem hatalmas tanulság-e az, mely e számokból foly ? Bruck báró, ha jól emlékezünk, 1850- ben e terén félénk, nagyon félénk kísérletet ten, midőn a postadijt 25%-tól leszállta, és mi volt még e csekély javításnak is eredménye? Hogy a magánlevelezés, mely 1847-ben 26 millió levélre ment 1860 ban már a 79*/4 milliót elérte; a szekérposta szállítmányai 330 millió fontról (1847), 8 millió fontra (1860), és a pénzküldemények 241 millió fontról (1847) 1845 millióra (1860) emelkedtek. Ezzel párhuzamosan emelkedett a pstaügyből hozott tiszta jövedelem is, mely 1860-ban 240 milliót ten, az 1864-ki budgetben pedig már 4 millióra tétetett. Rowland Hill elméletének helyességéről tehát csak oly' kevéssé lehet kétség, mint arról, hogy az Ausztriára alkalmazva ugyanazon előnyöket fogja szolgáltatni, miként egyebütt. Lesznek azonban még külön körülmények is, miket szemmel kellene tartani, és ezeknek egyikére annál inkább akarunk figyelmeztetni, mivel az tudtunkra még sehol nem érintetett.Ugyanis — míg Angliában minden levél egyaránt díjköteles — Ausztriában a hivatalos levelezés díjmentes. —Az ember elborzad, ha látja, mily roppant terjedelművé nőtte ki magát e hivatalos ide-oda irkálás és küldözgetés a bureaucratismus alatt. 1847-ben a hivatalos levelek száma 7 milliót ten, 1860-ban már 26 milliót! Ugyanezen idő alatt a hivatalos szekér-posta-küldemények súlya 3 millió fontról 601 millióra, a hivatalos pénzküldemények értéke pedig (1847.) 120 millió forintról 1860-ban 1607 millióra emelkedett! — Halljuk és borzadjunk, aztán borzadjunk még egyszer , meggondolván, mily potrohosak szoktak lenni ama hivatalos levelezések! És ezt az egész óriási közlekedést ingyen közvetíti az állam, nem vevén be belőle egy krajcnárt sem , míg a postai hivatalszemélyzet fele részének munkaerejét e hivatalos levelezés absorbeálja. Czörnig maga kénytelen bevallani, hogy amit a hivatalok e levelezésért nem fizetnek, legalább is annyit tesz, mint a mennyit az összes egyéb közönség a maga levelezéséért fizet. Itt lehet aztán megtakarításokat tenni, melyek gr. Belcredi ismeretes körlevelével is összhangzásban volnának. Az urak ne írjanak többet, mint amennyi muldatlanul szükséges, és ezért fizessék aztán a postadíjt, melyet — ha nem felesleges dolgokra költetik — a felek megtéríteni kötelesek. Akkor aztán nem lesz 13 millió nyers bevétel mellett 9 millió kezelési költség, hanem ez utóbbi jóval alább fog szállni, amaz pedig növekedni. Míg a posta naponként ezer meg ezer levelet és csomagot, mert „ex offo“ áll a czirulapon, ingyen szállítani kénytelen, addig a világ semmi postarendszerével nem fognak boldogulni Ausztriában, és, miként sok egyébre nézve, úgy itt is a bureaucratikus Slendrián a legjózanabb nemzetgazdászati intézkedések gyümölcsét is felfalná. Az alap, melyen a birodalom újjászerveztetik, a históriai jog és az igazságosság. Reményi az országgyűlés, hogy jövendőbeli institutiói, melyeknek létrehozására maga is hivatva van, az országnak históriai alapokon nyugvó szükségeit ki fogják elégitni. A bukovinai országgyűlésen is köszönő feliratot javasolt báró Wassilkó, mit a csernoviczi gyűlésben 24-ikén indokolván, bizottság neveztetett ki az indítvány megvizsgálására. A gráczi „Telegraf“ írja nov. 28-káról : A Kaiserfeld féle indítványra kinevezett bizottság elkészítő munkálatát, s a holnapi tartományi gyűlésen osztatik ki. Valótlan, mintha a bizottság két pártra szakadt volna. Egyetlen egy szavazatot kivéve, mely elvi ellenkezésben áll a javaslattal, a legteljesebb egyetértés uralkodott a bizottság tagjai közt, kik egy felirat küldésében egyeztek meg. Úgy hiszik, a 30-ai ülésben fog nyilvánosan szőnyegre kerülni az ügy- a Bécsi dolgok. A tartományi gyűléseken még nem kezdődtek el a viták mindenütt, a császári leirat tárgyában. Egy-két helyről azonban már eredményről tudósítanak. A g a 11 i c z i a i országgyűlés egyhangú-ag szavazott meg egy köszönő feliratot Ő felségéhez, melynek első pontjában a februári alkotmány felfüggesztéséért, másodikéban az amnestiáért fejeztetik ki a hála. „Galliczia és Lodomeria királyságának és Krakkó nagyherczegségnek országgyűlése kellemes kötelességet teljesít, midőn a legfelsőbb trón zsámolyához viszi ezen ország hálás érzelmeinek kifejezését a f. é. September 20 iki legfelsőbb manifestumért“ .... „a birodalmi képviselet institutiója nem nyújtott garantiákat az egész birodalom és az egyes országok érdekeinek.“ Az országgyűlés köszönetet mond, hogy megnyittatott most az út a nagy feladat megoldására, miáltal az egyes népek kielégíttetnek, a birodalom hatalmi állása megszilárdul, és a pénzügyek rendbehozhatók. Horvátországi ügyek. A 27-diki gyűlésről az „Agr. Ztg“ egy terjedelmes jelentést hoz. E lapnak a hű és pártatlan előadás nem tartozik tulajdonai közé, azokat a nótákat fújja meg, amelyeket Bachtól és Schmerlingtől tanult, s legközelebbről is kihagyta tudósításából azt a szóváltást, melynek hevessége érthetővé teszi a megtörtént szakadást. De e gyűlésről e peretben más forrás nem lévén előttünk, utánna közöljük egy oly ülés leírását, melyben kizárólag csak az „ Agr. Zeitung“ önálló szabadelvű pártja volt jelen. A bánt és a bibornokot belépésükkor zajos zsióval fogadták. Vezér szól először. Előadja, hogy a múlt gyűlésben vita támadt a kérdés felett, hogy kiknek van joga az alelnökök választásában részt venni, de mielőtt határozat hozathatott volna, a báni excell, az ülést bezárta. Ezután megütközéssel tapasztaltuk a múlt ülésben, folytatja Weber, hogy igen sokan nincsenek jelen, megkértük ezért a bánt, hogy napolja el az ülést, és hivassa meg az elmaradtakat, mire a bán távozván, mi értekezletté alakultunk. Testvéreink készeknek mutatkoztak nekünk kezet nyújtani azon feltétel alatt, hogy az alelnökök választását illetőleg az ügyrendet úgy magyarázzuk, mint ők. Mi ily alapon nem egyezkedhetünk, s most fájdalommal látjuk, hogy testvéreink ez ülésből is hiányzanak, még a jegyzők sincsenek itt, kiknek kötelességük volna megjelenni. Hogy munkálkodásunk tovább ne gátoltassék, két jegyzőnek ad hoc kinevezését indítványozom. (Zsme.) Utánna Pr is a szólt hasonló értelemben, mire a jegyzőket azonnal meg is választották. A központi igazoló választmány jelentését a Bécsbe utazott Mrazovics magánál tartván, indítványoztatik, hogy ez irományok megszerzésére egy bizottmány neveztessék ki. Lav rics, ki ezen indítványt téve, indítványba hozta azt is, hogy az országgyűlésről elmaradt urak felelőssekké tétessenek az eljárásukból folyó kárért, t. i. azon naponkénti 1000 forint kiadásért, amibe az országgyűlés kerül. Voncsina a Jusio pártjának eljárásából azt olvassa ki, hogy ezek a zágrábi gyűlést átakarják tenni Pestre. E bámulatos összefüggés felfedezése után illő logicával így folytatja : „Ezért azt kivánom, constatáltassék minden, mi 14 nap alatt történt: a) az igazoló bizottmányok munkálatai ; b) hogyan maradtak ki ezen urak minden ok nélkül ; c) hogyan vagyunk a központi bizottmány jelentésttevője hibájából oly helyzetben, hogy hiányoznak a szükséges irományok, és a tanácskozásokat nem folytathatjuk. Ku nevics főispán az indítványhoz hozzáteszi, hogy itt nem az országgyűlés végleges alakításáról van szó, csupán arról, hogy a megszakadt fonalat ismét kézbe vegyék. E végre csak az irományokat kell egy bizottmány által megszereztetni, akkor működni fogunk azon urak nélkül is. (Zsmo.) Kukuljevics főispán: Meddig tűr még nemzetünk ? kérdezi K., midőn az országgyűlés, melyhez annyi reményeket kötött, nem ülésezhet. Ez országgyűléstől függ a háromegykirályság sorsa. Ez országgyűléstől függ talán az egész ausztriai császári állam fennállása, melynek lételéért, valameddig egy becsületes horvát lesz, mindent áldoznunk kell, ha megsemmisülni nem akarunk. (Zsmvo.) A nemzet azt követeli, hogy visszaszerezzük neki a jogokat, melyektől 1848-ban megfosztották. Folytatólag elmondja, hogy a kik ebben fáradoznak, derék, rendjeles emberek, kiknek egy része mindig Horvátországért harczolt, úgy a Mincionál, mit a Kárpátok között. Végezetre szükségesnek mondván, hogy a jelenlevők, mint országgyűlés működjenek, az irományokat megszerző bizottmány kinevezését szintén pártolja. E bizottmány tagjaiul a következő urakat ajánlja: Lovrics, Subotics, Veber, Csepulics, Voncsina, Trnski, Vukotinovics. Zágráb, nov. 28. A tegnapi követi gyülekezetben kinevezett 7 tagú bizottmány még nem lévén kész munkálatával, ma a követek nem tartottak ülést. Hire jár, hogy a bizottmány azt fogja indítványozni, hogy a Jusio-párt tagjait külön külön szólíttassa fel a bán a megjelenésre, és ha e felszólításra se jelennének meg, új választást kell kiíratni. (A távirat már értesített, hogy ez indítvány elfogadása helyett a 29-diki gyűlés az alelnökök és jegyzők megválasztása után magát a lakóknak nyilatkoztatta.A tókerületből már közöltük az eredményt: előbbiben Csengery Antal közfelkiáltással és nagy lelkesedéssel, utóbbiban Komáromy György közfelkiáltással választatott meg. A hosszupályi kerületben Csengery Imre, az 1 861 -iki országgyűlés kitűnő jegyzője, közfelkiáltással és roppant lelkesedéssel jön megválasztva. Ugyanazon alkalommal választói arany tollal tisztelték meg. A szalontai kerületben Lovassy Ferencz 1861-iki képviselőt választották meg szavazattöbbséggel Beöthy Ákos ellenében. Az ájesdi kerületben gr. Zichy Jenő lett képviselővé. Az ugrai kerületben, miután az ellenjelölt lemondott, egyhangúlag Tisza Lajos. A margitai kerületben Baranyi Gusztáv. A székelyhidiben Miskolczy Lajos. A csékei és tenkesi választókerületben véres verekedés miatt a választás elhalasztatott. A belényesi kerületből még várjuk a választás eredményéről szóló tudósítást. IImövetválasztási mozgalmak. — Bihar megyében 27-kén történtek a választások. A bihari és váradi válasz Pata, nov. 27. Heves megye patai választókerülete mai napon tarta meg a képviselő választást. A választási határidő délelőtti 10 órára lévén kitűzve, a választók, a választási jogfolytonossághoz mért komolysággal gyülekeztek össze Pata város egyik középületének téves udvarán, éltetve szeretett jelöltjüket, Kovács Lászlót. A polgári ünnepek e legfényesbikét zászlók lengése és mozsarak durrogása hirdeté, egyrészről erősb kifejezéséül annak, hogy a választók magasztos feladatukat ünnepélyesen átérzik , másrészről meleg kifejezéséül annak, hogy a szeretett jelölt, Kovács László, a választók osztatlan bizodalmával találkozik. A választás vezetésével megbízott elnök,Györffy Ignácz úr, a kitűzött időben a választási gyűlést megnyitottnak kijelentvén, aeleg szavakban üdvözlé a valóban nagy számmal egybegyült választókat; rövid és velős szavakban festé a küszöbön álló országgyűlés fontosságát; minek előadása után felhívta a jelen volt választókat, hogy az 1848. V. t. ez. értelmében gyökerező jogaiknál fogva, megválasztás végett képviselőt Az elnök eme kijelentése után a gyöngyösi járás 1861-ki alkotmányos főszolgabirája lépett a szószékre, kijelentvén, hogy midőn a törvényben gyökerező követajánlási jogával élni kiván, s Kovách Lászlót a patai választókerület megválasztandó követőül ajánlja, ez által korántsem kíván nyomást gyakorolni a választókerület választóinak netalán ellenvéleményére. Mihelyt a szónok Kovách László nevét ajkain keresztül eresztő, szűnni nem akaró viharos élenzés követő ajánlatát, minek természetes következése lett, hogy Kovách László a patai kerület választóinak osztatlan bizodalma által felkiáltás útján — a kerület megválasztott képviselőjének elnökileg kijelentetett. Az elnöki kijelentést nemcsak a választók szűnni nem akaró éljenzése, hanem a választókerület nagy számmal egybegyűlt szépeinek is öröm kifejezése követé. Az öröm és meleg szeretet kifejezését tolmácsoló éljenzés közt jelent meg a választott képviselő, s meghatott lelke a következő velős beszédben köszöné meg választói bizodalmát, és jelte meg azon irányt, melyet a küszöbön álló országgyűlésen követni magának czélul kitűzött. A rövid, de nagy lelkesedést keltett beszédet megkapván, azt ezennel egész terjedelmében közlöm, amint következik : „Midőn ezúttal másodízben vagyok szerencsés a patai választókerület nagyon tisztelt választóinak osztatlan bizalmával országgyűlési képviselőül megválasztatni, korántsem az elbizakodás, hanem a hazafias aggodalomnak érzete tölti el keblemet, mert nem tudom, képes leszek-e ennyi bizodalomnak megfelelhetni. Valamint az 1861-ki rövid országgyűlés örökké emlékezetes történelmi nevezetességű okmányoknak lett szülője, úgy és akképen a küszöbön álló 1865/6-iki országgyűlés is egyike lesz azoknak, melyek hivatva vannak imádott hazánknak, Magyarországnak életkérdései felett határozni. Akár a megoldandó kérdéseknek nagyszerűségét, akár azoknak a hosszú szünetelés alatt felhalmozott nagy számát vegyem tekintetbe, nagy és nehéz lesz ezen országgyűlésnek feladata, és a hazafias aggodalom, mely — gyöngeségem érzetében — kebelemet eltölti, emez óriási feladatokkal szemben kétszeresen van indokolva. És mert hazafias aggodalmam ily nagy, azért látom szükségesnek t. v., pár szóval jelezni azon zászlót, mely alatt e nagy fontosságú országgyűlésen haladni óhajtok. Nem, miképen azt most egynémelyek talán divatból teszik, vagy mert most ez az ország óriásilag nagy részének közvéleménye, hanem mert erős meggyőződésemen alapult hitem és vallásom, hogy Magyarország nagy és fontos ügyében magasra kitűzött zászlójával előre menni, Deák Ferencz van hivatva; kijelentem,hogy mint rendithetlen párthíve,zászlóját fogom innentől is követni, mert Deák irányát és modorát tartom az országhoz, ehhez a nagy, erős, hatalmas, hajdan rettegett, és most sem épen mellőzhető országhoz méltónak. Valamint eddig híven követem zászlóját, akkor is, midőn az elfogultság egy részről kevésnek, más részről soknak tart vele menni, úgy most is zászlóját fogom követni, mert ismerem a haza függetlensége és szabadsága iránt felállított felséges elveit, ismerem hűségét és megvesztegethetlen tiszta jellemét, ismerem lángeszét, óriás tudományát, bámulatosan magas ítélőtehetségét, és ismerem mindenekfelett önzéstelen, szeplőtlen hazaszeretetét, mely szerint „jobban szereti hazáját, mint gyűlöli ellenségeit,“ ismerem végre nagy államférfim bölcseséggel párosult tántoríthatatlan politikai bátorságát, mely szerint jelszava: „kockáztatni a hazáért mindent, de a hazát magát semmiért.“ Meggyőződésem nem változott, s önöknek, t. választóim, jelen nyilatkozata, melylyel újra képviselőjükké választanak, e meggyőződésemet szentesíti. Fogom tehát a zászlót követni t.v., legyen a mindenható isten akarata szerint a sors könyvében részünkre diadal vagy visszavonulás megirva; vele győzni, vele bukni fogok, de tántoritatlan hive leszek Deáknak mindaddig, míg elvei ugyanezek, azaz végletes- e, ég. Önöknek, tisztelt választóim, nagyrabecsült bizodalma, szent kötelességemmé teszi mindent elkövetni a haza érdekében; én e terhes hivatást elfogadom, s iparkodni fogok azt legjobb tehetségem szerint betölteni. Fogadják ime ünnepélyes kijelentésemet, hogy a miképen hazám ügyeiben híven fogok eljárni, a mindenható Isten engem úgy segéljen.“ A megválasztott képviselő beszédét ismételt, szűnni nem akaró éljenzés követé, melybe az ünnepélyesen vegyült taraczk-durrogás és zeneszó növelé az öröm és lelkesedés kifejezését. A választás befejezése után a megválasztott képviselő a választók értelmiségét barátságos ebédre Gyöngyösre hivá meg, hol a százra menő vendégsereg lelkesen éljenzé a szebbnél szebb pohárköszöntéseket, melyek a hazára, Deák Ferenczre és megválasztott képviselőnkre mondattak. Választásunk örökké nevezetes szép napot tüntet fel, akár ama teljes számú nagy választó közönséget, akár ama lelkesültséget tekintsük, melylyel ez felséges jogait gyakorlá, s még a kerület szépei is nagy számban vettek részt öröm és tapsainkban! Bár minden választás ily önzéstelen hazafiságtól lelkesült tiszta után lenne eszközölhető. Éljen a haza. r. 1. Gróf Széchenyi Bélának 1865- dik évi nov. 28-kán Sopronmegye kismartoni kerülete választóihoz intézett beszéde. Félre nem ismerve a jelen komoly voltát, érezve állásunk nehézségeit és körülményeink zilált állapotát, mégis rendületlenül él bennem azon meggyőződés, miszerint Magyarországra nézve dicsőbb alkalom soha sem kínálkozott, életrevalóságát, politikai érettségét és magasztos hivatását bebizonyítani. Szeretett hazánk, valamint az egész monarchia jövő sorsa kezeinkbe lett letéve. Ő felsége a sept. 20-diki legmagasb manifestum által felfüggeszté a birodalmi alkotmányt, és a magyar országgyűlésbe helyzi egész reményét, attól várja a fennforgó nehézségek végleges orvoslását. Az előrehaladt , polgárosodott világ feszült, osztatlan figyelemmel várja határozatainkat, rajtunk a sor, felfogni a haladó kor jogos igényeit és követelményeit — és megértve annak parancsszavát, az élet mezején fejleszteni áldásos elveit. Kétséget nem szenved, hogy azon szerep, melyet elvállalni készülünk, súlyos, tán áldozatot is igénylő, és egyúttal nehéz felelősséggel terhelt. A lefolyt szomorú évek lánczolatát képezik azon küzdelemnek és erélynek, melyet nemzetünk kifejtett elévülhetlen jogai , önállása és függetlensége megóvására a természet törvényeinél fogva élni akart, s elég erőt, szívósságot és önmiegtagaást lelvén magában, élni meg nem szűnt, de a körülmények változtával a passiv ellenállás folytatásának többé már nem volna értelme : akarva akaratlanul a cselekvés nyílt terére sodortattunk ki; ezen tért elfoglalnunk a hon iránti kötelesség érzete parancsolja, — hivatásunk többé nem lehet semleges egyedül, de szervező, — nem pusztán védelmi, de alkotó is. Azon nemzet, mely az előrehaladottabb népcsaládok színvonalára tudott emelkedni, és jelszóul a haladást tűzte zászlójára, az megnyugvását nem lelheti egyedül abban, hogy terhetlenül szereti hazáját és ragaszkodik szentesített jogaihoz, de karöltve kell működnie a világ többi népeivel egyetemben az emberiség nagy czéljai előmozdításában. Gömbünk kizárólag egyes fajok számára teremtve nem lett; vannak nemzetközi érdekek, melyek alól ma már nemzet magát ki nem vonhatja, bárcsak elszigetelten maradva, önvesztét nem kivánja. Midőn Európa derekán annyi egymástól különböző fajokból és nemzetségből egy nagy állam alakult, az, úgy hiszem, nem a véletlennek tudható be érdemül; — az akkori kor szüksége hozta azt magával; de ha csakugyan történetesen szegődött volna össze annyi heterogén elem, bizonyára nem a vak véletlen tarta azokat századokon keresztül együtt, mert habár e nagy test a feloszláshoz nem egyszer közel állott is, mindig egy lábatlan hatalom háríta el a szétbomlás veszélyét; szerintem ezen összetartó erő korántsem valami légből kapott képzelgés , hanem tagadást nem szenvedő valóság, mely jelenleg is létezik, és ez a nemzetek közti súlyegyen és érdekek elvitázhatlan tényezője. Ha mi a kor haladó szellemétől magunkat túlszárnyaltatni hagyni nem akarjuk, nem szabad mindent — bármennyire csüggjön is rajta szívünk — csakis a magunk szempontjából ítélni meg: magasabb álláspontot kell elfoglalnunk, hogy tágabb láthatár nyíljék szemeink előtt. Legyünk ugyan mindenekelőtt jó magyarok, de legyünk egyszersmind öntudatos európai polgárok is, mert leginkább csak mint ilyenek fogjuk a nemzetek közti kölcsönös érdeket méltányolni és becsülni tudni.