Pesti Napló, 1866. február (17. évfolyam, 4735-4757. szám)

1866-02-01 / 4735. szám

25~ 4735 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők. Csütörtök, február I. 1860. 17. évi folyam. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyeg-díj külön 30 nj kr. Nyílt­ tér: 5 hasábos petit­s .,1­­25 nj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . fi frt 25 kr. o. é. Ú­j előfizetés ■* sav» l-től kezdve­ úgymint: Február-martius 2 hóra ........ 3 JU# 4KO ki*. Február-április 3 hóra ..... z •• • A n 3® 99 Február-junius 5 hóra............................................... »* 99 A „PESTI NAPLÓ“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 81. 1866. (Fk) Szinte látjuk azt a hitetlen mo­solyt, mely az olvasó ajkai körül játsza­dozik, midőn azt hallja vagy olvassa, hogy Bécsben most roppant nagy a pénzbőség, hogy az ottani bank­intézetek néhány nap óta a hhegyes kibocsátását és pénzbetéte­lek elfogadását megszüntették, mert nem tudják, mit csináljanak azzal a sok pénz­zel, melyet a közönség erőnek erejével akarna nyakukra tolni . . . Füllentés, — gondolja erre nem egy hazánkfia. Ha pe­dig egész határozottsággal ismételteik, hogy bizony úgy van a dolog, a­mint ál­lítják, tíz közül kilenc­ azt fogja mon­dani : hát ide vele, küldjék azt a felesle­get ide mi hozzánk, kik pénz hiánya miatt tönkre jutunk , mi j­ó biztosítékkal szolgálunk és bő kamatot is fizetünk. Igen ám, csakhogy ugyan­ezt százeze­ren mondják — Bécsben is, s hogy ha a tőke ily ajánlatra rá akarna állni, nem volna szüksége útra kelni, hanem ráférne az a jó bécsiekre is. Tisztába kell lőni magunkkal a pénz­bőségnek nevezett jelenség természete és okára nézve. Voltak idők, és Angliában például még most is fordulnak elő ilyen idők, midőn a vállalkozási szellem pénzszükséglete pil­lanatra teljesen ki van elégítve , de a nemzeti jólét ezalatt is folytonosan gyarapodik, az egyesnek vagyona sza­porodik , és a­mit folyó kiadásai nem vesznek igénybe, azt jó kamatra szeretné elhelyezni. Ilyenkor a tőke versenyez jó elhelyezésért, a kamatláb általános sülye­­désnek indul, a papírok értéke emelkedik, mindaddig, míg a vállalkozási szellem is­mét valami új utat nem tör magának. Mihelyt ez megtörtént, arra­felé özönlik aztán a felesleg tőke, s az egyensúly las­­san-lassan helyreáll a tőke­készlet és a tőkeszükséglet közt. Vájjon ilyen-e ez a mostani osztrák pénzbőség ? Korántsem! Minden ember tudja, hogy Ausztriában még roppant sok teendő van az anyagi érdekek, a kereskedelem, ipar és közlekedés terén, hogy ott még nagyon sok beruházási tőke fogna elkelni — ha volna, és hogy sok közhasznú vállalatot csak azért nem lehet életbe léptetni, mert nincs pénz. Tehát hiány is van, bőség is van; dagály mellett apály, az egyik csa­torna csordultig tele, a másik teljesen ki­száradva. — Ez aztán egészen más pénz­bőség, mint a milyenről az imént szóltunk rala. Oly időben t. i., midőn a közhitel meg van ingatva, s úgyszólván senki irányá­ban nincs feltétlen bizalom, az, a kinek felesleg pénze van, így calculál magában : ha ebbe" vagy ebbe a vállalatba fektetem ennek vagy ennek kölcsön­adom, akkor — ha sikerül a dolog — ennyi meg eny­nyi kamatot kapok, de hátha nem sikerül? Hátha ez az ember vagy ez a vállalat megbukik ? Akkor sem kamat, sem tőke, sem pénz, sem posztó. Tehát inkább ma­gamnál tartom a pénzt, vagy úgy helye­zem el, hogy minden pillanatban ismét hozzá lehessen férnem, és habár cseké­lyebb a kamat, de legalább a tőke veszé­lyen kívül legyen. Innen van az, hogy a pénzbirtokosok a hitelintézetekhez fordulnak, a­hol tőkéiket pénztári jegyekre elhelyezhetik, és — ha fergeteget látnak felvonulni — pár nap alatt vissza is vehetik. De ezen intézetek nem fizethetnek kamatot e betétesektől, ha azokat a ládákban hevertetik, hanem kénytelenek azokat ismét kiadni,­­ itt az­tán ők is az átalános bizalmatlanságba üt­köznek.­­ A kereskedés pang, a vállalko­zási szellem pihen, solid elhelyezésre nincs mód, és így az intézeteknek nem marad egyéb választásuk, mint a feléjök özönlő tőkét visszautasítva, mintegy azt mon­dani e tőkék birtokosainak: ha teljesen biztosak akartok lenni, hát zárjátok­­be a készpénzt szekrényetekbe ; de ha ka­matot kivontok tőle, ám vállaljátok ti az ebbeli risk­ót is! Jól emlékezünk, hogy kilenc­ év előtt a nagy kereskedelmi krízist ugyanily elenségek kísérték. Akkor is úgy tör­tént, hogy az általános bizalmatlanság következtében, még mielőtt annak kézzel­­bgható alapja volt, a hitelezők nagyon kényesek kezdtek lenni, és először az apróbb vagy kétes c­égektől vonták el a hitelt. Ezek igy rögtön fennakadván, sor­ban bukni kezdtek, egyik a másikat rántván magával. — De ezen kicsinyek többé-kevésbé összefügtek a nagyokkal is, és ezeknek — habár tönkre nem tet­ték mindjárt — de hitelüket megingat­ták. Erre aztán a tőke már a nagyobbak irányában is gyanakvó kezdett lenni, ezeknek hitelét megszorította, és mielőtt az ember sejtette volna, ott is napiren­den voltak a bukások. Hanem egy tekintetben akkor még­is jobb volt a helyzet, mint most. Az átalá­nos bizalmatlanság következtében rendel­­kezhetőkké lett tőkék t. i. akkor a börze felé özönlöttek. A­ki más térről vissza­húzta pénzét, vett rajta állampapírt, hitel­részvényt stb. Most ez is megszűnt. A papírok iránt sincs többé bizalom. A hi­telintézet legújabb élményei e tekintetben nagyon józanítólag hatottak, és már azon egyetlen körülmény , hogy daczára a „pénzbőségnek,“ a tőzsde árkelete oly rész, a­milyen csak lehet, már ezen egy körülmény is eléggé jellemző ezen suit disant pénzbőségre nézve, s azt mutatja, hogy ez nem túláradó egészség jele, ha­nem kórjelenség, mely azon aggodalmat kelti, miszerint ismét nagy kereskedelmi és hitelválság felé halad a világ. A­ki nagyon sokat eszik, és a mellett egyre soványodik, arról csak nem lehet kétsé­ges, hogy beteg. Egészséges állapotnak az osztrák biro­dalomra nézve ez idő szerint csak olyat lehetne mondani, a midőn a bennlevő pénz nagyon kevésnek találtatnék, a midőn nemcsak e belföldi pénz biztos és jövedelmező elhelyezést találna, hanem még a külföld tőkéi is örömest tódulná­nak ide, a­hol még annyi a rejtett kincs, melyet a föld méhéből ki kell emelni, de kiemelni épen csak pénzzel lehet. ” A régi „Presse“ következőképen önti ki centralista hangulatú örömét a horvát országgyűlés eddigi fo­lyásán : „A felirati javaslat feletti átalános vi­ták befejezése megfelel a várakozásnak (t. i. a bécsi centralistákénak). A „nem­zeti párt“ (t. i. a magyar uniótól el és a germanisatio felé hajló párt) győzedel­meskedett és a magyaroknak a horvátok annexió­ja iránti reménye mélyen alá­­szállott.“ (Magyarországnak eszébe sem jutott semmi annexió mintegy négyszáz év óta s tán azelőtt sem. Ellenben Bach egészen, Schmerling darabonként akará annectálni a magyar királyok ősi birto­kait. A horvátok a magyar országgyűlés 1861-iki feliratában vagy pedig a centra­listák törekvéseiben látják-e az annexiót ? Vagy talán Zágrábot nyelv tekintetében is a magyarizálás, nem pedig a germani­­zálás fenyegetheti előbb ?) A Presse továbbá azt mondja, a hor­vát országgyűlés magatartása a német „alkotmányos párt“ érdekeinek szolga (azt hiszszük), és Horvátország érdekei­nek is (azt nem tartjuk bizonyosnak hogy a­mit az oly nagy többségben cen­tralistákból álló német alkotmányos pár­t magára nézve jónak képzel, jó legyen másnak is.) Egyet azonban még sem szeret a rég: „Presse“: azt, hogy a­mint a horvátok indultak, a foederalismus előcsapatjaivá lesznek. Csak az vigasztalja, hogy Hor­vátország gyengébb lévén , hogy sem hosszú időre fenntarthassa ingadozó állá­sát Bécs és Pest között, előbb utóbb a német „alkotmányos“okhoz fog határo­zottan állani. —­­S velök együtt kivinni nemde, hogy helyreállittassék az az 1861-iki februári reichsrath, melybe a horvátok teljességgel nem akartak be menni ? — Mily naiv politika! Azt mond­ja a „Presse“ a horvátoknak: ne köze­ledjetek egy lépést sem Magyarország­hoz — ez annexió lenne; ne legyetek foederalisták sem, — ez nem tanácsos. Miután egyiket sem ajánljuk, gyertek — kény­telenségből — a reichsrathba ! Mik az okai a föld elviselhetően magas és aránytalan adóztatásának. •Jányi I. szt k .: A föld tiszta jövedelme alapján leendő megadóztatásának eszközöltetése tekinte­téből 1850-ik évben létre jött az adó ca­­rakter. Tudva lévő dolog, miszerint azon időben ezen adóprovisorium, illetőleg a reá vonatkozó munkálatok készítési mód­ja Magyarországban egészen ismeretlen lévén, igy történt, hogy az ezt készítő avatatlan kezek, az egyes földbirtokosok­nak e téren tetemes sérelmeket okoztak, a mennyiben sok helyen helytelen megadóz­tatás lett munkájuk eredménye. 1850-ik évben, midőn a telek­becslési munkálatok készítései megkezdettek, sem­­­ egyes földbirtokosok, sem pedig a közreműködő választmányi tagok ezen munkálatok készítési módjáról és tiszta czéljáról kellő fogalommal és avatottság­­gal nem bírtak, de nem is bírhattak, mert az ezen czélra vezető utasítások közzé­tétele, ezeknek szóval­ magyarázata, ille­tőleg oktatása, a becslő orgánumok által legnagyobb részben hiányosan teljesítet­vén, ez a földbirtokosokra azon szenve­­dőle­ges állapotot szülte, miszerint nem­csak a birtokok térforgatai, hanem azok­nak termő és terméketlen részei, valamint a művelési ágak és azoknak osztályba so­rozása, úgy a holdankénti tiszta jövede­lemnek kiszámítása is nem a tényleges állásnak megfelelőleg történt; továbbá ezen munkálatok kezdetleges szaka, t. i. az eredeti becslési felvétel, majdnem minde­nütt a volt ügyvezetők összeerőszakolt műveiben feltűnőleg hibásnak mutatko­zik, kik nemcsak hogy elméleti és gya­korlati tapasztalat hiányával a községben divatozó gazdálkodási módot és egyéb helybeli viszonyokat felfogni képesek nem voltak, hanem ezen sok­oldalú hely­beli viszonyokat figyelembe venni kívánó munkálatokat csak külformára igyekez­tek az utasításnak megfelelőleg elkészí­teni, arra mit sem ügyelvén, hogy a mun­kálat, annak belső mivoltát tekintve, jó legyen. A­mi a térmértéknek helyrajzi szám szerinti fel­vételét illeti, ez még azon cse­kély számú községeknél is igen hibásnak mutatkozik, hol az eredeti becslési felvé­tel már ez időben befejezett tagosítási hiteles térkép és telekkönyvek nyomán készült; azon községeknél pedig, hol az úrbéri rendezések még befejezve nem vol­tak, részint a földbirtokosságoknál lévő, részint pedig a megyei levéltárakban ta­lált régi térképek vagy birtokkönyvek alapján lett a térmérték kinyomozva és adó-telekkönyvi felvételre alkalmazva. Az ily községeknél fennálló térfogati különb­ségek részint a községenkénti, részint az egyéni felszólamlások vizsgálatának tel­jesített szakában, részint pedig a catastt­­ralis mérnökök által időközben végre­hajtott concretalis felmérések nyomán oly móddal lettek kiegyenlítve, hogy a ca­­tastralis térképi vázlatban (Croquis) fel­vett térfogat főösszegét az adó-telekkönyv is kitüntesse, minden tekintet nélkül a községben létező birtokosok birtokmeny­­nyiségének kiterjedésére; ezen felületes eljárásból eredeti az egyes birtokosok birtokainak felvételénél azon nevezetes térfogati eltérés, mely a provisorium ca­­taster utolsó stádiuma, azaz: az egyéni felszólamlások vizsgálatának befejezése után számtalan helyen még e mai napig is fennáll. A földadó-provisorium készítésére szol­gáló utasításban csupán csak az állandó vízállások, országos és közlekedési utak, utczák, udvarok, temetők, kősziklák és gyepesedés nélküli szik vagy futóhomok terek szoríttattak a haszonvehetetlenek rovatába, a­nélkül, hogy az országban oly nagy kiterjedésben levő posványos, ber­kes és ingoványos területnek mikénti fel­vételéről határozott útbaigazítás léteznék. Az utasítás ezen hiánya okozta azon adó­beli túlterheltetéseket, melyek az ilynemű térek birtokosaira felette sérelmesek. Még nagyobb a sérelem azon munka­részeknél, melyek a becslést és az erre vonatkozó adatokat illetik; ezen ingatag, úgy­szólván minden alap nélküli tételek létrehozatala azt eredményezte, hogy Ma­gyarország földadóztatása nemcsak saját belsejében, hanem a szomszédos korona­országokhoz is feltűnő aránytalanság­ban áll. A holdankénti tiszta jövedelemnek megállapíthatására alapul szolgáltak a termesztendő termények — naturalék — kipuhatolása, a kipuhatolni vélt vetésfor­gásban vetendő gabonának magszaporo­dás szeri­nti felvétele, a termények ára és a mivelési költség levonására számítandó százalék, mely a szántóföldeknél a magszaporodás, réteknél a takarmány­mennyiség és egy évben hányszor tör­ténendő kaszálástól, szőlőknél a bor­mennyiség és minőségnek catastralis ár­ral lett felszámításából eredeti pénzbeli jövedelemtől, tekintettel a könnyű vagy nehéz munkatételre, valamint a tőkék sűrűbb vagy ritkább állására; legelők­­nél a rétekkel történt összehasonlítástól, végre az erdőknél semmi mivelési költségek sem vétettek számításba. A mivelési költség levonása az ország­ban létező és nem egyenlő mivelési vi­szonyok mellett különösen a szántóföl­deknél mindenütt egyenlően lett alkal­mazásba véve, a­mi nagyon hibásan történt, mert az ország különböző részei­ben, tekintve a földnek és fekvésnek vál­tozatosságát, a mivelés is igen különbö­zőnek mutatkozik, így: nehéz és mély rétegű sárga-veres agyag, felette kavi­csos vagy szikes földeknek szántása min­denkor több időt és nagyobb erőt vesz igénybe, mint a tiszta homok, vagy mér­sékelten agyaggal vegyült homokos földeké, mégis, egyenlő magszaporodás mellett, a négy vonós marha által fel­szántható holdnak mivelési költségére ugyanazon szántók­nak levonása jött al­kalmazásba, mint két vonós által történt holdnak szántására. Továbbá nagyobb kiterjedésű pusztáknál, különösen nem népesített helyeken, sokkal nagyobb a majorsági földek mivelésére fordítandó költség, mint kisebb birtoknál és népesí­­tettebb vidéken , mégis, nagyobb pusztai birtoknál ugyanazon mivelési költség van levonva, mint kisebb birtoknál,­­ pedig soha sem bír a nagy birtok át­lagos magszaporodásban oly eredményt felmutatni , mint a kis birtok , mi igen természetes, mert míg a kis bir­tokos munkatételére a legalkalmatosabb időt bevárhatja, addig a nagy kiterjedésű gazdaságoknál időválogatás nélkül kell siet­­tetni a szántás-vetés befejezését, mi azon­ban, miután egynémelykor kedvezőtlen időben történik, a következő évi termés már ezáltal némileg feltételessé válik. A művelési költség levonására számí­tandó százaléknak fokozatos emelése az említett pusztai birtokoknál azért nem volt kivihető, mert az ilyen nagyobb puszták nem képeztek adóztatás tekinte­tében önálló adóközséget, hanem a tő­szomszédos községhez csatoltatván, ez­által az ott más viszonyokon alapuló adóztatási formáknak, melyek azonban tekintve e pusztai birtok különböző vi­szonyait, ezekre nézve kedvezőtlenek, sőt igazságtalanok, vettettek alá. E téren is Magyarország különböző viszonyainak teljes mellőzésével, a catastralis becslés körül a többi örökös tartományokban szerzett tapasztalatokra alapíttatott az el­járás, melyből eredeti sérelem még az­által is sulyosodott, hogy a pusztai birto­kosok az őket nem illető községi költsé­gekben is részesittettek. Hasonlóképen azon réteknél, melyek nagy költséggel készült, s a vizek felfogá­sára, vagy leeresztésére szolgáló fő- vagy mellék­csatornák készítése által váltak haszonvehetőbbekké, melyeknek haszon­­vehetőségük ugyanazon csatornák szaka­datlan költséges fenntartásától feltételez­­tetik; mégis az ilyen természetű rétek egyenlő fokozatú százalék levonás alá estek azon rétekkel, melyekre már ked­vezőbb természeti fekvésük miatt semmi költségtétel nem kívántatik. A rétekre alkalmazott egyenlő száz­lók­nak hibás levonása követte a lege­lő­k­é­t is, a rétekkel történt ugyanazono­­sítás tekintetéből. Szőlőknél pedig a művelési költség százaléka, a felvett termésnek pénzbeli felszámításából eredett tiszta jövedelemtől a szorgalmas művelés alapján vonatott le. Az erdőknél sehol semmi mivelési költség nem jött levonásba, habár azon esetben, hol az erdők őrzésére, vagy a kivágott helyek mesterséges beültetésére, melyek a kinyomozott s a holdankénti tiszta jövedelemnek kihozatalára alapul vett fatermés kiállíthatására elkerülhetően szükséges és helyben szokásos kiadások fordulnak elő, ott egytől ötig terjedhető százlók­nak levonhatása utasításilag is en­­gedményeztetett.­­ Ámde ezen enged­ményezés egészen mellőztetett, minthogy pedig Magyarországban az erdők fenn­állása, azok őriztetése, folytonos mivelése és ezzel egybekapcsolt költségek nélkül nem is képzelhető, azért az összes magyar­­országi erdők általában mindenütt mive­­ési költség levonást kívánnak. A holdankénti tiszta jövedelem meg­­alapítására szolgáló földtermés és haszon­elvétel az első becslési korszakban, a birtokosok minden befolyása nélkül, akként állapíttatott meg, a­mint az illető biztosok nézete, több-kevesebb gazdasági tapasztalatokra fektetett meggyőződése, vagy egyéb körülményekből eredeti hely­beli viszonyoknak mikénti felfogása hozta magával, azonban a nevezett becslő biz­tosok munkálataik és eljárásaikért felelő­sek nem lévén, továbbá a földadóprovi­­soriumra vonatkozó utasítás Magyaror­szág mindennemű viszonyaira kellőleg ki nem terjedvén, ez szülte azon helytelen­ségeket és aránytalanságokat , melyek már magánál a becslési felvételnél létre­jöttek, s hogy már az eredeti becslés magasan állott, kilátszik az 1853-ik év­ben befejezett eredményből, mely szerint tisztán Magyarországban, a hozzá kap­csolt részeken kívül, adó alá került : „ Pengő pénzben. Térmérték 1600 ------------------­---------­Mivelési ág □ öllel. Tiszta Holdan­szerint.--------------------jövedelem. gg“ Hold Pol ft­i­ki-Szántóföld 12,598,460 750 14,107,745 1­47 3 53 7,, Rét 4,322,198 70 14,346,058 144 3 19 Szőlő 503,591 1147 3,829,903 33 7 36 7,, Legelő 6,337,050 1226 7,413,544 33 1 15s/,„ Erdő 8,475,496 1041 7,165,261 5 — [tö’/,, Nádas 364,198 751 760,148 18 2 3'/.« Összesen 31,600,995 185 82,912,662 — 2 37 Vm GOMBOS GUSZTÁV. Magyar Tudom Akadémia. Január 29-kén, a philos. törv. és történettu­dományi osztályok ülésében, Kubinyi Ágos­ton és K­u­b­i­n­y­i Ferencz tiszt. tagok tar­tottak előadást. K­u­b­i­n­y­i Ágoston t. t. rövid necrologot olvasott fel Rain Keresztély külföldi tag fe­lett. Rain a koppenhágai éjszaki régiségtani kirá­lyi társulat örökös titkára, született Rügen szi­getén 1795. január 16 án. Már ifjú korában az izlandi nyelv tanulására adta magát, mely az ó­korban egész éjszak nyelve volt. 1821-ben az éjszak hitregéi és mondái dán nyelvre fordításá­val kezdte meg irodalmi pályáját. Három kötet­ben jelent meg. Több közkönyvtár alapítása után, 1825-ben ő alakította az éjszaki régiség­tani társulatot, melynek aztán titkára, munkáinak (már 1856-ban 90 kötet) főszerkesztője lett.­­ Nevezetes­ munka, melyet kiadott: Regner L'd­­broc haláléneke (1826), régi kézirat után dán­latin fordítással; továbbá (1829—30) tökéletes gyűjteménye az éjszaki hitrégék és történeti mondáknak, 3 kötetben. 1832-ben kiadta a fae­rei lakosok történeti mondáit és a kereszténység behozatalát közéjök. Egyik fő foglalkozása volt Amerika felfedeztetésének kérdése. Az ide vo­natkozó adatok és kútfők vizsgálatát, egybeve­tését ily czimű munkában tévé­­n A­n­t­i­qui­ta­t­e­s Americanae, Scriptores septemtrio­nales re­rum ante c­o­l­u­m­b­i­a­n­a­r­u­m in Amerika,a mely ma az éjszak régi mondáit, évkönyveit és földirati munkáit a régi skandinávok által Ame­rikában a X., XL, XII., XIII. és XIV. században felfedezett vidékekre tett utazásokat foglalja ma­gában. E mű 1837-ben 18 nagy ábrával, kézira­tokkal, földabroszokkal s az emlékek rajzaival van ellátva. E nagy munkához tartozik „Grön­land történeti emlékei,“ melyet Rafn 1838-ban Finn Magnuson­nal együtt adott ki. Kiemelendő, továbbá az izlandi és skandináv történelmi okmányok teljes gyűjteménye a XV. század közepéig : „Orosz régiségek izlandi és régi skandináv történeti emlékek után“ (1850— 52.) czim alatt. Ezeken kívül sokat foglalkozott Rafn­a­run írással. „A kelet régiségei, mo­nograph emlékei“ czimü munkából az első kötet jelent meg, mely a pireusi (1688. óta velenczei) oroszlánon levő run írást foglalja ma­gában. Ez irás elolvasása végett Rani Velen­­czébe utazott. Több Véringet említ e felirat, kik elfoglalták a pireusi kaput, s hogy Harald a la­kosokra, felkelések miatt, jelentékeny sarczot vetett. Harald — Rafn szerint — szent Olaf ki­rály fivére volt, ifjúságában a görög császár test­­őrségében szolgált (1033—1044.), s visszatérve hazájába, Norvégia királya lett, szigorú Herald név alatt. A feliratban említett esemény a bolgá­roknak Mihály paflagoniai császár elleni felke­lésére vonatkozik. Kubiny­i Ferencz két előadást tartott. Az egyikben jelentést ten működéseiről tudomá­nyos, művészeti és ipari tekintetben; a másik­ban pedig „Rodosto, Nikomedia és Galata“ czim alatt egy pár lapot kiltött keleti utazásából, igen érdekes adatok?*­ilyultván 26 ábra kíséretében az

Next