Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)
1866-05-01 / 4809. szám
99 4809 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Kedd, müjus 1. 1866. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. II. mi folysmio Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyilt tér: 6 hasábos petit sor 25 nj kr. Május hó 1-től kezdve új előfizetés nyittatik PESTI NAPLÓra. JEJfl i&Jrs Május—június 2 hóra...........................................3 frt 50 kr. Május—septemberi 5 hóra................................8 frt 75 kr. A „PESTI NAPLÓ“ kiadóhivatala. Pest, april 30.1866. (Fk) Az európai „concert“ ben most azon zenedarabok egyikét adják elő, melyet „seanon“-nak, vagy, az olaszok szerint: „fuga in consequenzá“-nak szoktak nevezni, és mely abban áll, hogy több hang ugyanazon dallamot énekli, de nem egyszerre, hanem úgy, hogy egyik hang megnyitja az éneket, aztán néhány liteny után a másik intonálja ugyanezt a dallamot, aztán rá kezdi a harmadik és így tovább. Az első hang Poroszországé, a dallam szövege pedig ez volt: én vagyok a fenyegetett rész, Ausztria kezdte a fegyverkezést, ő kényszerített engem hasonló intézkedésre ; ő a csendháborító, neki le kell fegyverkeznie, különben nem lesz béke Európában, így hangzott egy ideig a porosz „solo.“ Hozzá csatlakozott aztán, ugyanezen dallamot énekelve, a második hang : Olaszországé. Miután néhány napig e duettben gyönyörködhetett a világ, belevegyül most a harmadik hang — nunc venimus ad fortissimum — Frncziaországé. — Utólérhetlen hypocrisissel ismétli az összes félhivatalos franczia sajtó , hogy Ausztria „bölcs és óvatos“ kormánya méltán tarthatott attól, miszerint Olaszország, habár nem fegyverkezett, mégsem tehette volna, hogy bele ne ártaná magát Poroszország és Ausztria közti háborúba, ha ez csakugyan kitör . Bécsben tehát kénytelenek voltak Olaszország felé ib hadikészületeket tenni, ámbár az olaszok egyenes okot nem adtak erre. — De most — így folytatják a második császárság tartalféjai — a két németországi nagyhatalom közti háború veszélye eltűnt . Ausztriának Olaszországra vonatkozó aggodalmának tehát nincs többé alapjeve: a bécsi kabinetnek miként Poroszügy Olaszország felé is meg kell szüntetni minden hadikészületet. A méltányosság követeli, hogy bevalljuk, miszerint a „mise en scéne“ nagyon ügyes, de az igazság érdekében hozzá kell tenni, hogy azért mégis csak komédia az egész , a dolog nyitja pedig abban áll, hogy a három hatalmasság tökéletesen egyetért arra nézve, miszerint telje- síthetlen feltételek és követelések felállítása által Ausztriát arra kell bírnia, hogy ez végtére kardhoz nyúljon. Azon epizóda, mely Ausztria, Franczia és Olaszország közti békés egyezkedést reméltetett, úgy látszik, egyelőre be van fejezve. Bécsben vagy nem akartak, vagy nem lehetett ráállni a franczia-olasz indítványokra, az olaszok látták, hogy ez után nincs mit várniok, hogy a Poroszországgali szövetkezésnél egyéb módjuk nincs czéljaik elérésére, s e tapasztalással szemben Francziaországra nézve, miként több ízbenn említettük, merőben lehetetlen, hogy az olaszokat a kedvező alkalom felhasználásiban gátolja. Mily közvetlen előnyöket kötött ki magának Francziaország, nem tudjuk, és nem akarjuk találgatni ; rajnai határ, Szardinia szigete vagy mindkettő egyszerre leendő az úgynevezett franczia „semlegesség ” díja, az előttünk mély titok. De van a dolognak oly oldala, mely nagy meglepetésünkre eddigelé még nem igen érintetett, ámbár ez egymaga is elegendő annak magyarázatára, hogy mi indítja Francziaországot arra, miszerint az olaszok vállalkozási kedvét táplálja, habárcsak közvetve támogassa. Úgy látszik, a napi események zaja közben csak kevesen emlékeztek meg arról, miszerint ez év végével lejár az 1864 ks septemberi conventióban kitűzött határidő, mely alatt a francziáknak a római területet oda kell hagyniok, sőt már a legközelebbi hetekben a franczia őrség tetemes részének ki kell vonulnia az örök városból. Vájjon komoly szándékában állott-e valamikor a franczia császárnak azt a római kérdést az olasz liberálisok értelmében megoldani, azaz a szent atyát végképen és minden oltalom nélkül magára hagyni: nem merjük eldönteni, de annyi kétségtelen, hogy e szándék Aspromonte óta nem létezett többé, mert különben III. Napóleon nem kockáztatta volna a maga népszerűségét Olaszországban az által, hogy az olaszok legnépszerűbb embere ellen röpíttette volna a haálthozó golyót. E percztől kezdve — olvasóink nem tagadandják meg tőlünk e tanúságot — mindig azon nézethez ragaszkodtunk, miszerint a római kérdés nem fog többé elszigetelten megoldatni, hanem csak a velenczeivel együtt, vagy pedig ennek utána. Ha az olaszok III. Napóleon közvetlen vagy közvetett segélye által Velenczére nézve elérnék azt, amit kívánnak, a franczia császár képes leend Rómára nézve engedményeket nyerni ki tőlük, s a Vatican és a florenczi kabinet közt mindkét részt legalább aránylag kielégítő comprommissiót hozni létre , melynek következtében a francziák kivonulhatnának Rómából, anélkül, hogy a szentszék sorsa már csak az olaszok tetszésétől függne. Ha akár csak ezt éri el a franczia császár új olaszországi háború által, ha csak azon kényelmetlen helyzetből lehetne kibontakoznia, melyet a római ügy készített számára, már ez egymaga is igen értékes jutalom volna rá nézve, és nem kellene még területi nyereményre is törekednie, főleg akkor nem, ha ezen olasz háború némettel párosulna, mely utóbbi aztán talán még anyagi előnyben is részesíthetné Francziaországot. A franczia császár genie-jének fényes tanúbizonyságát szolgáltatta azzal, hogy két ellenkező lehetőség mindegyikére nézve saját előnyét biztosíta magának. Mély meggyőződésünk az, hogy ő évek óta táplálta azt az ellentétet, mely Ausztria és Poroszország közt mindegyiknek természetes helyzeténél fogva létezett. Kéz alatt kétségenkívül mindent elkövetett Felsége, hogy ez ellentét nyílt kitörésre jusson, s a két versenytárs közti összeütközésre vezessen. Külsőleg pedig teljes semlegességet mutatott Francziaország, és annyiban e semlegesség még színleltnek sem mondható, amennyiben Napóleonnak utolsó perczig szabadságában állott, sőt tán még most is áll, a két fél egyikének vagy másikának részére lépni. Az osztrákporosz villongást felhasználni a velenczei kérdés megoldásának megkísérlésére,és tán még a rajna területnek is megszerzésére, ez az ő politikájának pivotja. Ha Ausztriával Velenczére nézve békés útón egyezkedhetik, akkor meglehet, hogy e hatalommal szövetkezik Poroszország ellen, és díjul a Rajnát veszi el, az olaszoktól pedig Velencze megszerzéséért Rómára nézve engedményeket köt ki magának. Ha pedig Bécsben visszautasítják az ő indítványait, akkor ő Ausztria elleneivel szövetkezik, s akkor, habár más után, Velencze és Rómára nézve ugyanaz volna az eredmény, a Rajnát pedig Poroszország fogná neki átengedni. Első esetben Velencze volna a békés transactiónak, a rajnai vidék pedig erőszakos lefoglalásnak tárgya; — a második esetben a békés transactió a Rajna partjaira, az erőszakos hódítás pedig Velencze területére tétetnék át, így is, amúgy is a németországi határfolyó vidékét illetőleg anyagi Rómát illetőleg erkölcsi előnyt biztosított volna magának a tuilleriák ura. E terv minden genialitása mellett — a morálról persze nem igen lehet körülötte szó — oly egyszerű és világos, mint a Columbus tojásávali eljárás. Hanem igénytelen nézetünk szerint, szintoly egyszerű ezzel szemben Ausztria állása is. Ha ő elég erősnek hiszi magát arra, hogy, ha kell, Porosz-, Olasz- és Francziaország ellen egyszerre küzdhessen, hogy a poroszokat megverje, Németország számára a rajnai vidéket megtarthassa, s a maga velenczei birtokát is védhesse az olaszok ellenében, akkor bátran fel kell vennie az odavetett keztyűt, és habozás nélkül síkra szállni a három hatalmasság ellen, még azon lehetőségtől sem riadva vissza, hogy ezt az általános bonyodalmat tán még Oroszország is felhasználhatná az Al- Duna mentében kiviendő razziára. De ha Ausztria ily óriási küzdelmet a maga erejét meghaladónak tartana, akkor jól meg kell fontolnia: váljon nem ildomosbe a dupe kevésbé irigylendő szerepében Poroszországot részesíteni, és a francziaolasz tervek oly módoni létesítését segíteni, mely Ausztriát az egyik oldalon hozott áldozatokért a másikon bőségesen kártalanítaná! Nem tudjuk bizonyosan, van-e erre még most is idő, de úgy hiszszük, hogy igen sok már semmi esetre nincs ! Az ápril 24-ki törvény az állam 1866-ki kötelezettségeinek teljesítésére szolgálandó pénzeszközök megszerzésére. Hatályos az egész birodalomra. (A Reichsgesetzblatt XV. darabjában, 1866. ápr. 29 ) „1860. September 20-diki pátensem alapján (Reichsgesetzblatt 89. sz.), miniszteri tanácsom meghallgatása után ezeket tartom rendelendőknek : első czikk. Pénzügyminiszterem fel van hatalmazva, hogy az 1866. évre szóló, 1865. dec. 30 -i pénzügyi törvény V. és VI. czikke értelmében különös operatiókkal fedezendő államkiadásokra, az ingatlan államvagyon elzálogosítása által, egy hatvan millió o. ért. esüst forint névértékű kölcsönt vegyen fel egy jelzálogi hitelintézetnél, annak alapszabályai szerinti záloglevelekben, s ezen zálogleveleket telhetőleg jól adja el. „2 ik ezikk. Valameddig a zálogleveleknek az állampénztár számára való eladása nem fog czélirányosnak ismertetni, pénzügyminiszterem fel van hatalmazva ezenkívül, hogy azokat a kiadandó kincstári utalványoknak, a még el nem adott záloglevelek névértékének feléig való fedezésére és biztosítására fordítsa. „A kincstári utalványok nem adatnak ki kevesebb, mint 10,000 forintos, vagy megfelelő mennyiségű francos, vagy font sterlinges darabokban, 6 percentes kamatot hajtanak ezüstben, a fentirt valutában 3 hónap alatt, és eventuális esetben a külföld alkalmas piacain viszszafizetendők, szabadok minden jövedelmi adótól és más levonásoktól. N-vre szólónak, forgatmányozás által tovább adhatók, s 3 hóról 3 hóra prolongálhatók. „3-ikezikk. Ha ily kincstári utalványok adatnak ki, beváltatásukig a fedezésükre szánt záloglevelek akár azon intézetnél őriztetnek, melylyel a jelzálogi kölcsön köttetett, vagy oly helyen, melyre nézve a kincstári utalványok vevőivel megegyezés történendik. „4-ik czikk. Az 1865. October 27 iki törvény által (Reichsg. b. 107. sz.) az államadósság ellenőrzésére hivatott bizottság az állam pénzügyi igazgatásnak a kölcsönadó hitelintézethez szóló jelzálogi kölcsön papírjait, valamint a kincstári utalványokát, abban az esetben, ha kiadatnak, ellenjegyzésével látja el. „5 ik ezikk. A pénzügyminiszter megbizatik ezen rendelet végrehajtásával. „Bécs, april 24. 1866. Ferencz József, a. k. Esbredi, s. k. Labach, 8. k. “Legfelsőbb rendeletre Meyer Bernat lovag s. k.“ — A hivatalos „Wiener Zeitung“ egybe magyarázatot csatol a legújabb pénzügyi törvényhez. A kölcsön indokául elmondja, hogy az 1866-ra készitett budgetben közel 15 millió forint van bejegyezve, mint az államjavak eladásából bejövendő összeg. De a mostani pénzügyminiszternek múlt december 29-dikén kelt részletes pénzügyi előadásában már ezélzás tété tett volt rá, hogy eventuális esetben eladás helyett kölcsön fog rá felvétetni, ha ez az államnak több hasznot ígér. Most ez az eventualitás bekövetkezett. Az államnak folyó kötelezettségei teljesítésére gyorsan szerezhető pénz kell, melyeket a folyó bevételek nem fedeznek, s melyekre az államjavak eladása igen lassú mód, mivel az idő szerinti viszonyok nagyon kedvezőtlenek a nagyobb birtokcsoportozatok eladására, s legjobb esetben is a vételekből a pénz csak hosszabb határidőkben jöne be. Ezért látta jobbnak az állam a zálogkölcsönhöz folyamodni, miáltal biztosabban és bővebben szerezhet pénzt. A hivatalos lap előadván az ily kölcsön előnyeit, elmondja, hogy békés és oly időben, midőn rend uralkodik, egy szilárdul megállapított hitelintézet papírjai magukban is elég czélirányosak lennének egy kölcsönre, mert ezeket legörömestebb veszik mindazok, kik biztosan szeretik elhelyezni pénzüket, de valameddig azon normális idő be nem áll, sőt ellenkezőleg a politikai helyzet nehéz és bonyolult marad, és e miatt minden európai pénzpiacon nyomott hangulat és bizonytalanság uralkodik, a záloglevelek eladását, ha elvesztegetni nem akarja az állam, el kell halasztania, s e helyett azt a módot választania, mely a pénzügyi törvényben kijelöltetett. A régi „Presse“ azt hallja, hogy a pénzügyminiszter az államjavakra átveendő záloglevelek tárgyában már egyességet kötött az ausztriai földi hitelintézettel,“ de még nem tudni, meg van-e és kivel az alku a záloglevelekre kiadandó kincstári utalványokra nézve. A Bécsi lap szerint a kormány, a „Wiener Zigában most hirdetett jelzálogi kölcsönön kívül egy 90 milliónyi kölcsönt vesz fel a vieliczkai uradalomra. A kölcsön szolgáltatói r. bécsi hitelintézet, az osztrák földhitelintézet és a Rothschild és Sinaház. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ápr. 30-án tartott ülése. (*..) Elnök : Szentiványi Károly, a jegyzőkönyv vezetésével Ocsvay Ferencz, a szólani kívánók feljegyzésével Tóth Vilmos és Joannovics György jegyzők bízattak meg. A szombati ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök az időközben érkezett irományokat jelenti be. u. m. : A pozsonyi ev. és a miskolczi helv. hitvallású főiskola az országgyűlési irományokat kérik megküldetni. Az elnök felhatalmaztatik a kérés teljesítésére. Zsitkovszky Károly eperjesi órás egy általa készített hasznos új gépet a múzeumnak ajánl fel, de egyszersmind pénzbeli segítséget kér, hogy újabb a még tökéletesebb gépet készíthessen. A kérvényt bizottsághoz utasíttatik. Tolna megye Fadd községének 108 zsellér lakosa panaszolja, hogy politikai rövid uton az allodialis zsellérek sorába iktattattak, holott ők úrbéri zsellérek ; erre nézve még ezen országgyülés alatt kérnek intézkedést. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Weisz Ferencz építész előterjeszti, hogy még 1861-ben egy ideiglenes országház tervének készítése, és a tanácskozási terem körül tett fáradozását 700 fttal jutalmaztatni kéri. A költségvetési bizottságoz utasittatik. Ujhelyi József panaszolja, hogy a provisorius kormány 350 forint fizetését alap nélkül visszatartja, oly intézkedéseket kér tétenni, hogy ezen visszatartott fizetését megkaphassa. A petitionalis bizottsághoz utasittatik Szathmárnémeti város lakásai a debreczenszathmárnémeti vasút tárgyában folyamodnak, annak pártolása végett. A petitionalis bizottsághoz utasíttatik. Ezután elnök úr felolvastatja Borbély Miklós Heves megye, tiszaabádi kerülete képviselőjének a házhoz intézett levelét, melyben most nevezett képviselő megrongált egészségi tekintetből az országgyűlési képviselőségről lemond, a lemondást a ház elfogadja, s az illető kerület elnöki utón fel fog szólíttatni, új választás eszközlésére. Áttérvén a napirendre, Torma Károly előadó megkezdi az állandó igazolási bizottmány jelentéseinek olvasását. Ezek sorában Domokos László Felső- Fehér megye belkerületi képviselő választatását a bizottmány, nem taltván okadatoltaknak az ellene tett kifogásokat, igazolandónak véleményezi, mely véleményt a ház helyeselvén, egyhangúlag elfogadta. Gajzágó Salamon előadó olvassa Horváth Boldizsár képviselőnek azon vizsgálatról szóló jelentése feletti véleményt, mely a Sopron megye kapuvári kerületi képviselő Lukinich Mihály választatása elleni panaszok érdemében állapíttatott meg. A bizottmány a kérvényezők által felhozott vesztegetési és erőszakossági vádakat, miáltal a kerület több választója lett volna választási jogának szabad gyakorlatában meggátolva, bebizonyítottaknak nem találván, Lukinich Mihály képviselő választatását igazolandónak, s a vesztes feleket a vizsgálati költségekben elmarasztandóknak véleményezi. Apponyi György gr. az ügyállás részleteinek kellő megérthetése végett kívánja mindenekelőtt a vizsgálatra kiküldött képviselő jelentésének felolvasását, s fenntartja magának ennek folytán még azon okmányok felolvasását, melyek a panaszokra kiderítőleg hatnak. Hedry Ernő kívánja még a ház azon határozatát is felolvastatni, melynek alapján ezen vizsgálat elrendeltetett. Mindkét kívánatnak elég létetett; kevesen voltak ugyan, kik a felolvasást hallgatták, s tán még kevesebben, kik azt hallhatták és meg is érthették volna, de azért minden a kifejezett kívánság szerint történt; hol pártok bíráskodnak, ez alig is képzelhető másként. Apponyi György gr. T. ház! Rövid leszek, mert mélyen érzem, mennyire kívánatos, hogy a drága idővel gazdálkodjunk, s hogy a verificatióra — mely bárminő fontos legyen, mégis mintegy cronikus betegség nehezedik már most a t. házra — csak annyi időt fordítsunk, amennyi az előforduló esetnek tárgyilagos és igazságos eldöntésére okvetlenül szükséges. — A szabad választásnak fő feltétele az, hogy azok, akikre a törvény a szabad választás jogát ruházta, azt szabadon gyakorolhassák. Ahol tehát a jogosultak akár a kijátszás, akár erőszak által elüttettek a szabad választási jog gyakorlatától, az ily választás törvénytelennek és semmisnek tekintendő. A jelen esetben kétségtelen az, hogy az egyik párt fegyverek haszálatára vezetett szét, meg lett sértve a törvény, mely azt rendeli, ha nem csatlakozom, 40. §-ában, hogy a választóknak semminemű fegyverrel megjelenni nem szabad ; meg lett sértve ezenkívül a vérengzés által, mely mindenesetre alkotmányos jogainknak legnemesbikét lealacsonyította, s a törvény czélját, t. i. a szabad választást, meghiúsította az által, hogy azok, kik arra feljogosítva voltak, a választási jog gyakorlatától megfosztalak. Mindezek a t. háznak kiküldött képviselő tagja által tökéletesen be vannak bizonyítva. — Előttem nem tesz különbséget az, hogy vájjon az ellenfélnek választói használták-e fel a fegyvereket, amelyekre nézve visum repertumok adattak elő; vájjon ők voltak e okai annak, hogy a másik párt megfutamodott, mint ezt akárhány tanúvallomásból, de az egész jelentés szövegéből is látjuk, — mindenesetre mégis be van bizonyítva az, hogy igen nagy száma a választóknak választási joga gyakorlatától megfosztatott.Ennélfogva a választást részemről megsemmisítendőnek, s az új választást elrendelőnek javaslom. (Helyeslés.) Egy megjegyzésemet kell még kimondanom azon argumentatióra nézve, amely a bizottság jelentésében foglaltatik.„Nagy súlyt fektet a bizottság arra, hogy az Ürményi párt választói, miután a vérngzés után a rend ismét helyreállíttatott, sőt katonák küldettek a megfutamodottak után, hogy őket visszahozzák, d e szerint visszajöhettek, és szavazási jogukkal még élhettek volna; de, kérdem, minő bizalommal viseltethettek volna az Ürményi párt választói a választási elnök iránt, aki akkor, midőn figyelmeztetve lett a vérengzés lehetőségére, semmit sem tett, és miről sem gondoskodott, hogy őket jogaikba, személyük bátorságában oltalmazza. De továbbá, úgy hiszem, a t. ház ebben velem egyet fog érteni, hogy meg nem fér azon tisztelettel, melylyel a választóknak — tartozzanak azok bármely osztályhoz — a törvény előtti egyenlőségnél fogva tartozunk (helyes), miszerint tőük olyasmit követeljünk, amit hasonló esetben magunktól indignatióval utasítanánk el. Követelhetjük-e, hogy a választók, miután személyes bátorságukban és becsületükben oly alacsony módon megsértetve lettek, a becstelenítés helyére visszatérjenek, mielőtt nekik elégtétel adatott volna? Tennék-e mi azt? Akarnánk-e részt venni oly választásban, miután az ily merény által megfertőztettetett ? Nem azért adta a törvény a szegényebb osztálynak a választási jogot, hogy az, mint alacsony eszköz használtassák fel (helyeslés: Felkiáltások: Nem is történt!), melynél lógva, ha a párt érdeke kívánja, neki olyanokat eltűrni kelljen, mikre magunkat kötelezni soha nem fogjuk , hanem azért adta a törvény e választási jogot a szegényebb osztálynak is, hogy az alkotmányos jogokat velünk egy iránt és szabadon gyakorolja, azokat velünk egy iránt tisztelje és szívelje. Nem fogadhatom tehát el azon okoskodást, hogy az a választó, ki a helyreállított rendnél fogva, melyet vérengzés előzött meg, visszahivatván, meg nem jelent, és azért szavazati jogával nem élt többé, annak elvesztését magának tulajdonítsa, sőt ellenkezőleg épen az által bizonyították be, úgy hiszem, a kérdéses választók ezen jogukra való tökéletes érdemüket, hogy oly választásban, mely botránkoztató merény által meg lett fertőztetve, többé részt venni nem akartak. Ismétlem tehát előbbi nyilatkozatomat, hogy ezen választást a tökéletesen bebizonyított tényeknél fogva megsemmisítendőnek tartom. (Szavazzunk! Helyeslés: Zaj.) Talabér Lajos: Előttem szólott t. képviselő úr azt mondta, hogy az idő fontos, és azzal gazdálkodni kell. Én is azt tartván, legyen meggyőződve a t. képviselőház, hogy ha azon állítások, melyeket ezen ügy első tárgyalása alkalmával felhozni szerencsém volt, egy betűig, mint igazságok, beigazolva nem volnának, nem úgy, mint előttem szólott képviselő úr mondá, hanem valóban be nem győzöttek volna — biztosítom a t. képviselő urat és a t. házat, fel nem szólaltam volna, és az időt a 1. képviselőháztól el nem rabolnám. A Lukinich-féle választás elleni kérvényben következő pontok adattak elő, melyek alapján a kérvényező felek a választás mgsemmisítését kérelmezték: egyik sérelmi pontjuk az volt, hogy az összeírás nem jog szerint teljesítetett; a második, hogy a választási jog szabad gyakorlatát épen a megválasztott képviselő által előidézett verekedés lehetetlenítette; a harmadik súlyos vád, hogy a megválasztott képviselő vesztegetést követett el; végre a negyedik, hogy Ürményi Miksa ellenjelölt választói a helyszínétől tökéletesen elvezettek. Ezen állítások ellenében, amint a kimerítő és indokolt bizottsági jelentésből háznak úgy, mint nekem tapasztalni alkalmam volt, kitűnik, hogy a választás helyéről az Ürményi pártbeli választók egy részben maga az ellenképviselőjelölt, Ürményi Miksa úr, másrészről pártjabeli fővezérei, ti. az illető plébános urak által vezettettek el; kitűnik másodszor, hogy a zavart sem az egyik, sem a másik részről nem a választók idézték elő, hanem csőcselék által idéztetett elő a zavar. Ekként azon súly, melyet a t. képviselő úr fektetni méltóztatott a választók elkergetésére, legkevesebb alappal sem bír. Harmadszor kitűnik más részről szintén, hogy a t. képviselőház kiküldöttje a vizsgálat alkalmával azon kérdésre fektetett nagy súlyt, hogy 10 babóti választó, a választás alkalmával követelt-e az elnöktől szavazást vagy sem ? 4-et. Súly fektettetett a katonatisztnek azon bizonyítványára, melyet a választási jogokkal ellenkezőleg, 1865-dik évi dec. 15 -én Sopronban keltezve kiállított. Mindezen tények, t. hát, igazolják azt, hogy a választás a legnagyobb csendben és rendben ment véghez. (Őrültség. Zaj.) Ami a választást magát illeti, méltóztassanak a kiküldött képviselő urnak jelentésére figyelni. (Derült ég. Zaj.) Mondom, ha méltóztattak figyelemmel kísérni a bizottsági előadó jelentését, akkor nem nevethetnek, mert abban kétségtelen be van győzve az, hogy a képviselválasztás alkalmával az ellenjelölt vezérei elvezették a szavazókat a vá