Pesti Napló, 1866. június (17. évfolyam, 4834-4858. szám)

1866-06-02 / 4834. szám

124—4834 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Szombat, junius 2. 1866. 17 évi folyam. Hirdeti!íja: 7 hasábos petit-.... egy szori hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 6 hasábos petit-sor . '' 25 uj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: vagy helyben, házhoz hordva: Félévre 10 fit 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 fit 25 kr. o. é. Junius hó 1-től kezdve előfizethetni PESTI NAPLÓ-ra. . . . 3E JL«ö»Ä l Junius—augustusi 3 hóra..............................5 frt 25 kr. Junius— septemberi 4 hóra..............................7 frt — kr. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó-hivatala. Tanácsadás a május 24-ki fagy által szenvedett széllőtőkék metszése körüli eljárást illetőleg. A múlt napokban közbejött fagy a szöllőtön vagy az egész idei növényzetet rontotta el, vagy a hajtásokat Csak felső részben és úgy fagyasztotta el, miszerint azok alsó részén egy vagy több íz, és ezek rügyei épen maradtak. Első esetbe be kell várni, míg a tő új hajtásokat hoz elő az alvó rügyekből, melyek a felületen elszórva lappangnak. Amint ezek megjelennek, akkor a lövőn nemcsak az elfagyott hajtások romjait kell leszedni, hanem az új hajtások közül is — a legerősebbnek mutatkozó kettőt, legfeljebb hármat kivéve, — a többit késsel leszedni és eltávolítani, azon czélból, hogy azok még őszig lehető erőre vergődhessenek, és legalább alsó részükön annyira megérhessenek, hogy a jövő tavaszon egy-két szemre metszve, gyümölcsöt is hozni képesek legyenek. Ha ezen műtét elhanyagoltatik, csak a véletlenre marad bízva, hogy némely új hajtás anynyira megnőjjön és érettségre vergődjék, miszerint rendes venyigét képezvén, csak a telet is sérülés nélkül kiállhassa; mivel a már úgyis meggyengült tőnek ereje a helyett, hogy egykét hajtás felnevelésére volna összpontosulva — többre felosztva, kellő hathatóssággal nem működhetnek. Ahol pedig az idei hajtásnak csak felső része van megsértve, ott szükséges, hogy a gondos és értelmes szölész azonnal járjon közbe oly módon, hogy amely hajtáson gyümölcs is mutatko zn i sem fogják hagyhatni és akár mé égetnék meg ujjaikat, akár pár nap mi va a conferentiában, az aligha különséget fog tenni. A másik pont, mely a franczia jegyzében különös figyelmet látszik érdemelt annak végpasausa, mely szerint „a csázári kormány azon bizalommal viselteti hogy a harczra készülő hatalmak, mdő a három közbenjáró udvar ajálatát elfogadják, hajlandók lesznek legalább ama készületeket felfüggesztei ha már nem akarnák hadaikat mindig békelábra állítani.“ Nevezetesen ezen passusra nézve szretnék tudni, vájjon benne van-e az angol orosz jegyzékben is, és csak úgy melesleg oda vetett megjegyzése vag pedig a három közbenjáró közti egyezkedésnek egyik lényeges pontja. Ez utóbi esetben valóban Pandora-szelenczévé váhatnék a szóban álló követelés, mert akkor már a conferentia kezdete előtt ( mindjárt az indítvány elfogadtatása pilis natában fel kellene függeszteni a hadi kiszületeket, pedig várjon ki fogja ezt tem a „quasi belligerant“ hatalmak közül ? E fog felvigyázni arra, hogy habár elméletileg rá állnak, gyakorlatilag is foganatosítják? Talán ismét oly ellenőrködési bzottmány fog e indítványoztatni, mint milyen 1859-ben —nem birt létrejönni? Mensdorff gróf három nap múlva igér felelni a meghívásra, Poroszország tüstént felelt, hogy elfogadja, de csak úgy ha gyorsan válik el, vajjon van-e komoly kilátás arra, hogy a conferentia alkalmas békealapot fog szolgáltatni. — Olaszországról még hallgat a krónika Másfelől az osztrák vasutak Éjszak fel még mindig nem állíthatták helyre a rende közlekedést a katona szállítások miatt. — Poroszország ágyukkal kezdi spékelni a cseh-sziléziai határral szemben fekvő hegyeket, és Olaszországban a király az imént írta alá az engedélyt még tovább önkénytes csapatok alakítására. Eddigek tehát még semmi kilátás sincs arra, hogy bármely részről a conferentiai indítvány elfogadásának természetes következményéül tekintenék a hadi készületek felfüggesztését. Masdyne'g'si Mindazáltal az értekezlet létre fog jönn és néhány ülést is tartani, hogy legaalább az első — a schleswig-holsteini kérdésnek megoldására tegyen kísérletet. E tekintetben meglehetős biztossággal előre mondhatni, hogy a többség a mellett leen, miszerint éjszaki Schleswig Dániánál adassák vissza, a többi pedig Poroszországgal egyesíttessék, úgy hogy Ausztria egyszerűen kidecretáltatnék Holsteinból. — Mit szólnak majd erre az osztrák diplomaták, arról fogalmunk sincs — Bajos ily hátrányos arrangementbar megnyugodniok, de nem kevésbé bajos mindjárt az első és Ausztriára nézve aránylag nem oly igen fontos kérdés körül a hatalmak többségével ellenkezésbe jutni és az értekezlet „sikerét“ veszélyeztetni. Hanem ki fog már most is ilyesmivel törődni ? Elég az hozzá, hogy, amint mondánk, az értekezlet létre fog jöni; maholnap pedig a „Moniteur“ szóról szóra ismételheti azt, a mivel 1859-diki hires czikkét befejezte: Au reste l’examen de ces questions est entré dans la voie diplomatique et rien n’autorise à eroire, que l’issue n’en sera pas favorable a la consolidation de la paix publique.“*) így szólhatna a „Moniteur“ most ugyanannyi joggal, mint két évvel ezelőtt. A közönségnek pedig a „Moniteur“ bizalmára nézve most is csak úgy lehetnek saját gondolatai, mint akkorában, de ki az, a ki rábizonyithatná a hivatalos franczia lapra, hogy nincs igaza ? ! Pest, junius 1. 1866. (Fk) A három közvetítő hatalom — ezt olvasni most minden lapban — nem azonos ugyan, de hasonértelmü jegyzékeket intéztek a „quasi-belligérant® hatalmakhoz, hogy őket az értekezletben való részvételre meghívják. —Ezen jegyzékek közül eddigelé csak a francziát ismerjük; ez pedig nem elegendő, miután — amint említve volt—a három jegyzék, franczia, angol és orosz, hasonértelmü ugyan, de nem azonos. Miben áll a hasonló értelem ? Miben a különbség ? Ezt kellene tudnunk, hogy az egyes, hatalmak állásáról ítéletet lehessen hozniunk, abastboehm tód föb"t ! A franczia jegyzékben csak két pont van, mely különösen kiemelendő. Egyik az, hogy az értekezlet tárgyai sorában fel van hozva „le différenditalien.“ Azt mondják, hogy e kifejezés helyett mind Franczia-, mind Angolország eleinte azt akarta tétetni „a velenczei kérdés,“ hogy azonban Ausztria kijelenté, miszerint ő ily kérdést nem ismer és így, ha ezt megemlíttetnék, ő nem vehetne részt a tanácskozásban. Erre aztán Oroszország közbenjárása következtében akként jön módosítva a szóban álló pont, amint most találkozunk vele a meghívó levélben. Szavak, puszta szavak ! mondja Hamlet. Hiába erőltetjük meg elménket annak felfedezésére, várjon mi lényeges különbség van az előbbi visszautasított és a mostani elfogadott kitétel közt. Le différend italien ? Ugyan kivel van viszálya Olaszországnak, Ausztriát kivéve? Ausztriával pedig mi más tárgya lehet a viszálkodásnak, mint Velencze? Tehát ez idő szerint mi egyebet jelenthet az „olasz viszály“ kifejezés, mint a velenczei kérdést ? Nem vitatjuk, várjon jól vagy nem jól teszi-e Ausztria, midőn Velenczére nézve nem akar szóba állni. De ha akar, bátran ott maradhatott volna a „velenczei kérdés“ ltétel is; ha nem akar, az amazzal teljesen synonim „different italien“ kitételt sem lehetett volna elfogadnia. Miután pedig fel nem tehetni az osztrák államférfiak részéről, hogy önmagukat akarnák elámítani, ama változtatást csak egy módon lehet megmagyarázni. Ők t. i. egyfelől nem akarták elismerni, hogy van velenczei kérdés, de másfelől szon ódiumot sem akartak magukra venni, miszerint az ő vonakodásuk miatt hiúsult meg a conferentia; azért közönbösnek átszó kifejezést választottak a közbejárókkal, melynek elfogadása által semminek sincs praejudicálva, így az értekezlet megindulhat és ha majd annak folyamán a differenci italien kerülvén szőnyege, a hatalmak azt fognák mondani: ez a pont a velenczei kérdést jelenti, Ausztria ezt fogná válaszolhatni : igen ? ezt nem adtam, de én velenczei kérdést nem ismerek ; kimutattam békeszeretetemet azáltal, hogy itt megjelentem, hanem az in jogos birtokomat „kérdés“ tárgyává etetni nem engedhetem. • Ez diplomaire nagyon okosan lehet kigondolva, de hogy mi gyakorlati haszna lehetne, valóban nem bírjuk átlátni. Egyébiránt ha a franczia jegyzéknek lőttünk fekvő szövege hiteles, megvallalt, hogy annak logikáját nem értjük. A levezetésben az mondatik, hogy „azon iszály, mely Ausztria és Poroszrszág közt a schleswig-holteini kérdésre nézve kitört, Euró-sát aggasztja.“ Ennél fogva tehát confeentia ajánltatik, „melynek tárgyai—igy ilytatja a jegyzék — magától ért- s etek“ és aztán elősorolja a schleswigholsteini és német szövetségi ügyen kívüli még az „olasz viszályt“ is. Ugyan mi köze van ennek az „Ausztria és Poroszor- szág közti viszályhoz“, mi köze a „schles- i fig-holsteini kérdéshez ! ?“ Ez oly ta- g íny, melynek megfejtésével a jegyzék húlunk marad. Világos, hogy kiki kerületi ezt az olasz kását, de senki sem mer azzá nyúlni — legalább a diplomaták kösenki sem. Pedig érintetlenül még folytatja a jegyzék — magától ért-Ihatna a „Moniteur“ most ugyanannyi he tek“ és aztán elősorolja a Schleswig- joggal, mint két évvel ezelőtt. A közenholsteini és német szövetségi ügyen kívül ségnek pedig a „Moniteur“ bizalmára még az „olasz viszályt“ is. Ugyan mit nézve most is csak úgy lehetnek saját ») „Egyébiránt mindezen kérdések vizsgálása diplomatiai útra van terelve és semmi sem hatalmaz fel azt hinni, miszerint a kimenetel nem lesz kedvező a közbéke megszilárdítására nézve. Pest, máj. 31. | (Fk) Május 28-ka elmúlt!Ez vala azon nap, melyen, miként hire járt, mind Olasz-, mind Poroszország részéről a támadásnak , meg kellett történnie, ha addig Ausztria nem előzi meg ez államokat az által, hogy maga rohanja meg egyikét vagy másikát. — Ez volna az állítólag vagy valóság-gal létező porosz-olasz szerződés egyik főpontja, azon szerződésnek, mely az olasz kormány nevében Govone tábornok közbenjárása mellett már mártius vége felé jött volna létre Berlinben, s hogy ugyanezen olasz tábornok pár nap előtt ismét megérkezett a porosz fővárosba, annak ■ jeléül tekintik, miszerint az említett pontnak némi módosítása lett szükséges a conferentia következtében. A harcz kitörése tehát legalább el van napolva, habár átalános hit szerint csak rövid időre.Soha diplomatiai értekezlet nem indult meg oly mély bizalmatlanság közepett,smint amelylyel ez a most készülő fogadtatott, soha nagyobb biztossággal nem várták egy békekonferentia eredményéül a háborút, mint e pillanatban, s amit a sugalmazott „Pays“ az értekezlet programmjára nézve elárul, teljesen igazolja ama bizalmatlanságot, és bő táplát nyújt a háborútól való aggodalomnak. E programm egyes pontjai közt szerves összefüggés van, és minden áldozat , mely követeltetik, egyes - egyedül Ausztriát terhelni; ez áldozat pedig nem csak anyagi volna. Nemcsak arról van szó, hogy Ausztria mondjon le azon részről, mely őt, mint egyik hóditó lelet az elbei herczegségekből illeti, nemcsak arról továbbá, hogy Velenczét, “talán még déli Tirolt és Friault is áldozza oda, hanem a monarchia ki fogna vetkőztetni történelmi jelleméből is, hogy e helyett egészen újat öltsön, hogy megszűnvén német vagy olaszországi hatalom lenni, túlnyomóan szláv állammá váljék. Ha Ausztria mind Német-, mind Olaszországból végképen kiszoríttatik és az elvesztett területért tisztán szláv területet nyerne, kétségtelen,miszerint a már meglevő ebbeli elemekkel együtt a szlávok határozottan többségre vergődnének az osztrák birodalomban. Ezt egyszerűen constatáljuk, hogy világossá tegyük, mily roppant fontossággal bírnának Ausztriára nézve azon változások, melyek a conferentián indítványoztatni foghakó. Részletes vitatásába annak, hogy mivé lehetne a monarchia az értekezlet terveinek keresztülvitele esetén, természetesen nem bocsátkozunk, mert e percben sokkal közelebb álló azon kérdés, vájjon általában hajlandó lehet-e az osztrák kormány bármi kárpótlásért is a monarchiát eddigi jelleméből kivetkőztetni, s a Németországgal öszszefüggésről lemondani, mely eddigelé az egyensúlyt tartá fenn az itt lakó különböző nemzetiségek közt ? Ily kérdésre, úgy hiszszük, csak nemmel lehetne felelni. Ausztria inkább a végsőre volna kész, mintsem Németországtól végképen elszakadna, vagy oly alárendelt helyre szállíttatná le magát, milyenen az apró herczegségek bármelyike áll. — Hogy ez a szándék, arról már semmi kétség nincsen. — Még a szabadelvű porosz lapok is a szövetségi reformnak fegyver által eldön-tendő kérdését így formulázzák: vaj- , jón szabad legyen-e egy német parlamentben osztrák képviselőknek is megjelenni vagy sem, és azon „bizalmas“ felvilágosítások, miket a porosz képviselő a frankfurti diéta kilenczes bizottmányában adott, teljesen átlátszókká teszik Porosz- ország szándékait. Ezen felvilágosítások általában megle-hetős vilkosságot árasztanak Bismark gróf reform-tervére, s megvalljuk, most , meg épen nem találjuk igazoltnak a „Ma- gyár Világ® minapi kimondását, misze-rint az egész reform csak „humbug. — ! Tökéletesen megengedjük, hogy hatásra számított coup volt Bismark részéről, ily tervvel épen a mostani időben épni a német nemzet elé; de hogy ő komolyan gondolkozott a tárgy felett, azt egyebek közt a porosz premiernek azon 1859-diki levele mutatja, melynek szövegét épen most közlik a német lapok. — A ki ily levelet ir, az isakugyan tisztában van magával a főblogra nézve, habár a „szintehozás“ részleteit a körülményektől teszi füg-Higyje meg a „Magyar Világ,“ hogy sem minket „szédített“ el Bismark gróf. Épen ezen tisztelt collegánknak módjában állna megtudni, vájjon kik-t szédített el ő excja még egy évecskével ezelőtt, kik voltak azok, a kik a porol gróf athletai termetét megpillantván, s , liberálisok fejéhez csapott gorombaságáról megemlékezvén, bámuló tiszteletű pillantottak fel hozzá, és elragadtatvtt mondák, mit I. Napoleon mondott, midő Göthét először látta: „voilá un hommé! Mi Bismark gróf ellenei vagyunk, mé pedig két okból; először azon állást fogva, melyet ő excja a liberális elvei s az alkotmányosság és parlamentarismus irányában elfoglal, másodszor meg azért is, mivel a porosz külügyér politikája ellentétben áll oly érdekekkel, melyek egy -szersmind hazánkéi is. De ennek daczár úgy hiszszük, nemcsak szabad, hanem méltányos is bevallani, miszerint a maga külön porosz szempontjából Bismar gróf okosan viszi a maga dolgát, és nemcsak sokat tesz, hanem a mit tesz annak — kissé triviális kifejezéssel élve — van füle és farka. Meglátszik ez a kisebb német államo tetemesen megváltozott magatartásán is A „Magyar Világ® nem hitte, hogy frankfurti határozatoknak valami gyakorlati hatása lesz ; nem hitte, hogy a kisebb államok semlegességre határozhatnák el magukat. Szíveskedjék azon trói beszédeket elolvasni, mikkel a bajor é szász királyi napokban az illető országgyűléseket megnyitották, s talán be fogy vallani, hogy feltevésünk nem volt egészen indokolatlan. Sőt a legújabb hitel szerint a hadsergek felállítása mind Poroszország, mind Ausztria részéről akkén jön módosítva, hogy bizton feltehetni miszerint Szászország porosz részre legalább egyelőre semleges területnél fog tekintetni, s hogy ha háborúra kerü a dolog, nem Drezda táján fognak a hadak először találkozni. Nem tartjuk helyes taktikának, ha Bismark urnak — azért, mert politikai ellenei vagyunk — valósággal kivívott sikereit kicsinyeljük vagy épen ignoráljuk; ez által még sem nem jön ellenség legyőzve. A párisi conferentia e tekintetben tét eddigi tapasztalásaink sorát talán még újakkal fogja megtoldani. Ismételjük hogy amit ottan Ausztriának proponáln szándékoznak, merőben elfogadhatlannal tartjuk, hogy az értekezlet sikerében tehát nem hiszünk, és hogy a háború elkerülhetésére még most sincs kilátás. Hozzá akarjuk tenni még, hogy elégségesnél sem azt nem tarthatjuk, ha Ausztria Párisban férfiasan utasítja vissza a rá ,nézve megalázó ajánlatokat, sem pedig azt, ha sergei a harertéren győznek, amaz nem actió, hanem negatió, imez legalább nem az államférfiak actiója. Ez utóbbiaktól várnak, és velünk együtt várják a birodalom lakóinak milliói, hogy necsak azt tudassák velünk, amit nem akarnak, hanem azt is, amit akarnak, és mielőtt a katonák a csatába rohannak jelentsék ki határozottan: vájjon milyen politika az, mely az osztrák zászlók alatt győzelem felé akar vitetni? - izik, és ez nincsen megsértve, e fürtöcskén felül ■ t egy-két ízzel metszessék el az elfagyott hajtás; ■ ’ ha pedig a mutatkozó gyümölcs is meg van csipive, mi a fonnyadt és barnás külsőről látható, — , vagy olyan épen nem jön elő, akkor azon hajjtást éles késsel akképen kell lemetszeni, hogy az idei rügyek közül alulról számítva csak egy, ha pedig a hajtás erős vola, legfeljebb kettő maradjon meg. A metszés a rügyön felül minél távolabb tétessék, nehogy a következő buszáradás magát a rügyet is érhesse. E rügyek csakhamar megindulnak, s ha egyébként az időjárás kedvező, és a növését a talaj szorgalmatos művelése is elősegíti, bizton remélhető, hogy az ily hajtások őszig még annyira kiképződnek, miszerint a jövő évben meglehetősen helyre áll a szöllő, középszerűen terem ist, s csak ily módon tétetik képessé a borzasztó csapásnak következményeit, melyek különben több évre szoktak terjedni, tetemes részben elhárítani. Az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület A közintézetek érdekében a képviselőház által kiküldött bizottság választmánya a munkasorozat és felosztás iránti javaslattal elkészülvén, ennek tárgyalása s ezt követőleg a szükséges számú albizottságok megválasztása érdekéből f. hó 4-ik napján d. u. 4 órakor a museum épület ki nagy termében bizottsági ülés leend; miről a bizottság t. ez. tagjai az e részbeni határozat nyomán ezennel értesittetnek. Pest, 1866. évi junius 1-ai napján. Elnöki megbízásból. Várady Gábor, 1918SI I fity S'.'i Iy ^ igazgató választmánya. előadó. 1 "'■«mammi Igazítás. Tegnapelőtti számunk országigyülési tudósításának az igazolásról , szóló pontjában Karácsony János erzsébetvárosi képviselő hibásan áll az igazoltak sorában, csak megbízó levele jelentetett be, ellenben igazoltatott Macellariu Illés, szerdahelyszéki képviselő, első magyar általános biztosító társaság igazgatóságának jelentése az 1865- diki üzletév eredményéről. Tisztelt közgyűlés! Mielőtt társaságunk 8 dik évi üzletének eredményét számokban részletezve terjesztenék elő, szükségesnek látjuk rövid visszapillantást vetni azon tényezőkre, melyeknek hatályos befolyása alatt állott 1864. és 1866.dik évi üzletünk. Hogy az 1864-ki üzletről, daczára az akkori kedvezőtlen pénzviszonyoknak, daczára annak, hogy az ezelőtti évekhez képest csekélyebb volt a biztosított érték s a díjbevétel, mégis örvendetes eredményt lehetett felmutatnunk, annak egyik fő oka az akkori károk kisebb számában s az azok megtérítésére fordított összegek aránylag csekélyebb mennyiségében volt fltalálható; mig ■ ellenben 1865-ben még fokozódva nagyobbodott , a pénzhiány s a gazdasági viszonyok ziláltsága , és ezen, már magukban kedvezőtlen tényezőkhöz járultak még a folytonosan előforduló, és pedig jelentékeny elemi csapások, melyeknek összeműködése okozta azt, hogy a lefolyt 1865 dik üzletév eredményében sokkal hátrább áll, mint az 1864-ki. A múlt év kizárólag a biztosított közönségnek hajtott — az általunk mivelt téren -gyümölcsöket, részünkre a szilárdabbuló bizodalom erkölcsi haszna, s tartalékjainknak ez évben is gyarapodása mellett szerény osztalékot eredményezvén. Mindazáltal megnyugvással utalhatunk mérlegünk végeredményére, mert abban csalhatlan számok szerint mutathatjuk ki azon fokozatos előrehaladást és szilárdságot, mely intézetünk jövőjére nézve a legbiztosabb garantiát nyújtja. Az előfordult károkat a legnagyobb pontossággal fizettük ki, s ezáltal is mindinkább növeltük azon bizalmat, melylyel intézetünk, fennállása óta, a nagyközönség részéről találkozott, s mely eljárásunk folytán szilárdul fenntartatik. A jelen üzletév számszerinti kimutatása a tavalyi üzletév tételeivel összehasonlittatván, a következő eredményeket mutatja fel: A biztosított érték 1864-ben 434,462433 frt 57 krajezár. A biztosított érték 1865-ben 448,617,615 frt 19 krajezár. A díjbevétel volt 1864-ben 4,228,008 ft 25 kr. „ „ 1865-ben 3,805,948 ft 14 kr. Tehát a biztosított érték 14 millióval szaporodott, mig a díjbevétel 420 ezer írttal örökként. Ezen feltűnő különbség azon körülményben találja megfejtését, hogy a jégüzleti bevétel — melynél, az aránylag magasb díjtételek folytán, a biztosított összeg is sokkal csekélyebb, mint a tűzosztálynál — a mostoha időjárás miatt, mely oly szerfelett későn, s majdnem a jégbiztosítási idény bevégeztével von kedvezőbb fordulatot, s a gazdákat a terményre vonatkozó minden reményüktől megfosztó, 1865-ben 350,000 frtnyi csökkenést mutat az 1864 ik évhez képest. A károk száma 1864-ben = 6439. „ „ „ 1865 ben = 8129. A károk összege tessen: 1864 ben 2,230,960 ft 12 krt. 1865 ben 2,741,710 ft 46 krt. A függő koczkázatok fedezésére visszatartatott díjtartalék : 1864- ben 2,993,745 ft ■0 kr. 1865- ben 3,204,373 ft 63 kr. A részvényesek tulajdonát képező nyereménytartalék pedig, mely: 1864- ben 592,330 ft 74 kr volt. 1865- ben 626,292 ft 57 krra emelkedett.