Pesti Napló, 1866. augusztus (17. évfolyam, 4885-4909. szám)
1866-08-01 / 4885. szám
175—1885. Szerda, augustus 1. 1866. 17. évi folyam. Szerkesztési iroda: F«r«p ezrek tere 7. u&m. 1. emelet B l«p «ellemni részét illető minden köstemény a szerkesztőséghez e intézendő. Elfmentetlen levelek esek ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencnek tere 7. szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intéződtek. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitkor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 90 p kr. Nyilt-tér: 61 . Ot-ser 26 uj kr. Rendkívüli előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. August—septemberi 2 hóra .*•••■ 3 frt 50 kr. August—octoberi 3 hóra • • • . • • • 5 „ 25 „ August—decemberi 5 hóra ....................875 „ A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Fest. julius 31 1866. Szemle. — Mig Európában a politikai becs*vágy országokat pusztít, államokat forgat fel, s a béke évek óta fáradalmasan gyűjtött gyümölcseit kevés pillanatok alatt tűzzel-vassal prédálja fel, az alatta meszsze világtengeren egy óriási mű, kiválólag a béke műve, készült el, egy mű, melyről apáink nem álmodtak, melynek lehetőségét állítani azon korban, mikor Galilei a természet legegyszerűbb és legkézzelfoghatóbb törvényének felfedezése, vagyis inkább kimutatása miatt a legszigorúbb inquisitoriális üldözést vonta magára, épen oly veszélyes lett volna, mint az egyház és vallás bármely sarkalatos hitágazatát felforgatni akarni, s melynek kivihetőségét talán még maga a villany nagymestere, kitől megiatott: „empuit fuimen coelo, sceptrumque tyrannis, maga a mint tudós és hazafi egyaránt halhatatlan amerikai polgár, Franklin Benjamin sem hitte volna. Az Európát Amerikával összekötő távirda nem probléma többé, hanem bevégzett tény. A „Great Eastern“ július 27-kén reggel érkezett a Sz. Háromság-öbölbe (Trinity Bay) Newfoundland szigetén, s a huzal partraszállítása és megszilárdítása 28-kán esti 8 óra és 43 pereskor már be volt fejezve. Néhány üdvözlő és szerencséltető sürgöny nagy gyorsasággal változott Newfoundland és Izland közt. Az insulatio tökéletes. ily diadalokat arat a magasb elme a természet durva erői felett. Mig amott az ész a széles Óceán két partjait egymáshoz közel hozni, s a távolságot a két világrész közt megszüntetni törekszik, emitt — Európában, a felbomlott rend helyreállitása, s egy megnyugtatóbb jövőnek megszilárdítása teszi a hivatott elmék legfőbb feladatát. Nem kétlik már, hogy Ausztria és Poroszország, valamint ezen utóbbi és a déli német államok közt a béke létesülni fog; az újabb távirati közlemények után ítélve azonban kevésbé látszik hihetőnek, hogy a béke egyúttal Olaszországgal is meg fog köttetni. Az olasz hadsereg úgy a szárazon mint a vizen, megveretett; e vereség megtorlása nélkül a florenci kormány nem tarthatja a békét dicsőségesnek. Nem akarjuk vitatni, mennyiben lehet ily ok a háború folytatásának alapja; mi az olasz nemzetet sokkal érettebbnek tartjuk, semhogy fegyverének hüvelybe rejtését csupán szenvedett vereségeik tolnák. Feltehető inkább, hogy ha vele oly feltételek fognak közöltetni, mely hadüzenés indokát elhárítja, a békétől ép úgy nem fog vonakodni, mint nem vonakodik Poroszország. Egy távsürgöny azzal is kecsegtet hogy a béke létrejöttével Bécs és Alsó- Ausztria az ostromállapot alól felmentetnek, az országgyűlések innen és túl a Lajthán összehivatnak. Annak csak örülni lehet, ha az ostromállapot megszüntettetik, valamint még inkább lehetett volna helyeselni azt, ha ki sem hirdettetik, hogy egyébiránt az öszszehívás nem oly természetű, mely a békealkudozásokat háborítaná, ellenben igenis alkalmas szer a lehangolt kedélyek megnyugtatására, az aggodalmak eloszlatására, ezt bizonyítgatni felesleges, így illetékes helyen tán nem leendnek idegenek a gondolattól, hogy az összehívás már az alkudozások folyama alat megtörténjék._________ következendő pontokon vonatott át: Eger, Pilsen, Tabor, Neuhaus (Csehországban), Zlabings, Znaim, Meserics, a Thaya vize (mind osztrákmorva határ), Meissau, (benn Alsó-Ausztriában, Maintól délre), Scheitelsdorf, Malaczsca, Oderberg. (így nem való, mintha a poroszok egész alsó Ausztria és Magyarország területéről kivonulnának.) Olmücz környéke 2 mértföld kerületben, Teresienstadt, Josefstadt és Königgrätz 1 */a mértföld kerületben szabad egy másik-ban a cseh és morvaországi katonaállomások meghatároztalak a poroszok részére. Egy másikban ki van kötve, hogy a poroszok ne szedjenek pénz-contributiót. A porosz csapatok élelmezése Ausztria költségén történik, minden osztrák hivatalnok azonnal visszatér álomására, hogy a porosz katonaság élelmezésében segítségül legyen. Az utolsó előtti pont a betegekre, sebesültekre és foglyokra vonatkozik. Az utolsó pont azt határozza, hogy a fegyverszünet négy hétig tartson. „ Mint az új „Fremdenblatt“ hallja, és a bécsiek megnyugtatására közzé teszi, a kormánynak eltökélett szándéka, hogy a béke megkötése után azonnal helyreállítsa a normális állapotot, mi nem lehet más, mint alkotmányos. Úgy értesül továbbá, hogy a kormány egyszerre fogja összehívni a magyar országgyűlést és a Lajthán túli tartományok egy testületben való képviseletét. Ezen összes képviselet pedig egyenes választások útján ül össze (új választási törvény alapján), nem pedig a Landtagok által választandó követekből álland, mint a reichsrath. A Belcredi és Larisch miniszterek hétfőn délelőtt mintegy 32 bécsi pénzügyi tekintéllyel értekezletet tartanak a felett, miként legyen a poroszok által kívánt 20 millió tallér (30 millió forint ezüstben) legkönnyebben beszerezhető. Eléjük terjesztetett, hogy elfogadó aláírásaikkal ellátott hitellevelek állíttassanak ki , melyek nyomán a bank ezüst készletéből létetnék elég a porosznak. Az állam pedig kincstári utalványokat tesz le zálogul, melyek kiadására 60 millió frt erejéig az 1866. ápril 24-iki törvény által fel van hatalmazva. Mint az uj „Presse“ hallomásból írja, a hadi kárpótlás összegét korántsem meríti ki ama 20 millió tallér. A összes hadi kárpótlás nem 20, hanem 60 milliót tesz. Ebből 20 millió levonatik a Schleswig holsteini háború fejében , 20 millió lefizettetik Poroszországnak azonnal, 10 millió három hónap, és az utolsó 10 millió hat hónap múlva, — a békekötés aláírása napjától számítva. Ezenkívül Ausztria kötelezve van az osztrák területen levő porosz csapatok élelmezéséről, melyek száma 400.000 emberre van téve, s fegyverszünet kezdetétől augustus 28 ikáig gondoskodni, — a mi pénzül naponkén 250—300 ezer forintra becsülhető, s mi azon mértékben apad, amint a porosz csapatok kivonulnak az osztrák területről. Ha ezen adatot valók, a bécsi pénzügyi férfiak tanácskozást csupán az első, 20 millió tallér részlet előteremtésére vonatkozott, a pesti színpad első csillagai közé emelte. Valamivel több is volt, mint csupán akkori legjobb színészeink egyike — a mi, azon tehetségekben gazdag kort véve, nagy dicsősége — , elveket, drámairodalmi és színművészeti elveket képviselt, mind gyakorlatban a színpadon, mind az irodalom mezején. A pesti nemzeti színház megnyitása után nemsokára a magyar drámairodalom egy remekében, egy, méltán Shakespeare iskolájába számítható műben, „Bánk Bánkban, egyik kiváló szerető által tűnt ki, s ő volt, kinek a drámai irodalomban úgyszólván bibliája, — a színészetben legkedveltebb működési tere, a páratlan Shakespeare művei voltak. Lear, Coriolan, Hamlet, VIII-ik Henrik neki köszönik főleg, hogy színpadunkon feledésbe nem mentek, hogy fel-fel újult a közönség műveltebb részénél utolsó időkben is a valódi dráma iránti érzék, az ál-drámák ezen korában. Kivált utolsó időkben a közönség mindinkább szórakozást találván az emotiók, szenvedélyek és minden valódi költészet nélküli színművekben, midőn a színészetet is általános bágyadtság, egyszínűség fogja el, midőn a társalgási hangon felül nem emelkedvén a szerepek, a nagyobb tehetség oda törpül, hová a középszerűség is könnyen felemelkedik. Egressy mindvégig intő, emlékeztető és buzdító példa volt a valódi művészet czéljai felé, hol a routinon kívül a nagy szenvedélyek kifejezése és ama felsőbb tanulmány, mely mélyebb átérzéssel és gondolkodással jár, egyedül vezethet sikerre, s egyedül tehet valódi hatást. Élete a színművészetnek volt szentelve, s ha az események egy pár évre elsodorták is valódi hivatása pályájáról, vágyva vágyót vissza az ő otthonába, a színpadra. Amaz idegen pályán is szolgálni kívánta, hová pedig edzettebb, a benyomások ellen pánczélozottabb idegek ki- t vántatnak meg, mint a minek rendesen egy költőé és művészéi. Benyomásos természete a szerencsétlnségek iskoláját azon korban annyival keserűbbé és nehezebben viselhetővé tette rá nézve, mivel nemcsak a haza földétől, hanem szűkebb értelemben vett hazájától, a színpadtól is el volt zárva. Azonban ha voltak, kik tán hibáztató szót emeltek, a színművészetben tett halhatatlan érdemei rég elnémiták őket. Ő híven, tántoríthatlanul, következetesen és erős jellemmel járt a pályán, és eléggé nem sajnálható elvesztését meghatóbbá tette a halál, mely a legszebbek, legdicsőbbek közé tartozott. Mint egy honáért küzdő bajnok a csatatéren, mint egy idősebb Pitt a szónokszéken, melyen mindenható volt, érte el a végzet. Július 30-kán, hétfőn este, egyik legerősebb emotiókat kívánó szerepének, Brankovics Györgynek harmadik felvonásában, hol az apai fájdalmak tetőpontot érnek, a színész összerogyott. Csak a többi szereplő segélykiáltása s a függöny hirteleni lebocsátása adó értésére a közönségnek, hogy kedvelt színésze valóban életveszélyben van. A közönség mélyen meghatva oszlott szét azonnal, s színpadunk első rendű művésze pár óra múlva, még éjfél előtt, megszűnt élni. Családján kívül méltán gyászol a színház, melynek oly jeles veteránja volt, a színházi nevelde, hol becses tanulmányait, művészeti tapasztalatait és ügyességét egy ifjabb színészi nemzedéknek törekedett hagyományul átadni; a műveit osztály, mely érzi és érti, mily fontos hazánkban a művészet, s kivált a valódi magasb művészet nemzeti szellemben való fejlesztése, — és végre az egész közönség, mely előtt a megboldogult örök emlékezetben lesz feledhetlen szerepei által! — Szórjatok virágot sírjára, s ültessétek be örök zölddel, melynek ifjúsága örökké tartó, mint a művészeté ! Bécsi dolgok. Az új „Fremdbl.“ szerint, állítólag megbízható forrásból,az a szerződés, mely az Ausztria és Poroszország közti fegyvernyugvást szabályozza kilencz paragraphusból áll. Az első a szokott bevezető formulákat tartalmazza; a második megszabja a demarcatio vonalat. Az a EGRESSY GÁBOR. (Necrolog.) Színházunkat, nemzeti színművészetünket érzékeny veszteség érte Egressy Gábor véletlen halála által. Azon kevesek közé tartozott, kik nemzeti színművészet uj korszakát először Kassán, azután a budai várban, végre 1837-ben a pesti nemzeti színházban megnyiták, s mindjárt az uj korszakkal együtt a festés oly magas fokára emelék, melyre most, s még tán egy ideig mint a magyar Thalia hősi korára, azon idejére emlékezünk. Egyike volt ama választottaknak, ki a kétségtelen hivatás érzete mellett nem csak kedvet, hanem valódi meggyőződéseket, s mondhatni önfeláldozást vittek Vidéki tudósítások. Somogyból. Mindenekelőtt kezdjük ott, hol múlt levelünkben elhagytuk, mennyire felelt meg a termés gazdáink reménységének ? ha még reménység csakugyan maradt fent a fagy és jégverések után?? Az aratás — midőn e sorokat írjuk, már a zabé is —bevégeztetvén, egész megye területéről a legszomorítóbb tudósítások érkeznek, miután a csapás nem pusztán a rozstáblákat érte, hanem a búzákat is nagy részben. Még azon gazdák is, kik aratás előtt azt hiték, hogy a fagytól mentek bizonyos tábláik, amennyiben a kalászok épen voltak, s különösen a széleken, hol légmozgás volt, telvék, most jajdulnak fel a próbacséplés és nyomtatásoknál, midőn még az ily táblán aratott keresztek sem adnak többet — 17 kévével véve keresztjét — V2 p. mérőnél. Úgy a Sió, mint a Dráva és Balaton mentén, a Zseliczben, külső és belső Somogyban egyiránt nagy az aggály a jövő tekintetében. Az egész megye területét értve, a gabnafizetés nagyon különböző. A legjobb táblán aratott búzák adnak a p. mérőt, mig általában a fagytól nem igen bántott búzák keresztjei 1/a p. m. fizetnek. Vannak számos vidékek, hol keresztje 7—8 steret ad, máshol 12—14 itezét és igen sok, hol nem tartják érdemesnek az elnyomtatásra sem, hanem a már szárán megfeketedett szalma kazalokba rakatott, vagy még most is lábon áll, hogy a munka szüntével kaszáltassék le s takaritassék haza vagy alászántassék. Természetes, hogy mint majd általánosan a hazában, nálunk is a rozsban vagyunk legszűkebben, annyira, mikép a megye területén termett felében sem elég megyénk területéni elvetésekre, s mind a birtokos osztály, mind a polgárságnak e nemű vetőmagját úgy kell pénzen megvenni, kevés kivétellel. Mint honnét ? oly kérdések, melyre még Larisch - excja sem tudna tán feleletet adni ? . . Veteményeink két főbb neme tehát : a búza és rozs roszul ütvén ki, az a kérdés támad ismét : váljon a megye területén termett mag elegendő-e 240—250 ezer lélek évi eltartására? vagy más megyék piaczára, a kormány gondoskodására kell szorulnunk ? Erre két három hó megfelel! Ha a legközelebbi esőzések után, melyek nélkül minden kukoricza, burgonya, hajdina termésekre a kilátások füstbe mennek, ezen növények új életre kelve, hosszú ősznek örvendhetnek; vagyis ha a kukoricza, burgonya, hajdinatermés beüt, akkor igen is megélünk saját területünkön termett készleteinkkel ; ellenkező esetben oly nyomor fog beállni, melynek egyedül isten látja következéseit és végét. Rövid felemlítésével annak, mikép az árpa és zab aránylag sokkal jobban termettek, az égő seb orvoslására hívjuk fel mindenekelőtt kormányférfiainkat, melyek máris vérzenek, sőt fenésednek itt ott a nép külömbféle rétegeiben, s ez a munkahiány. Még a munkához szokott kezek sem kapnak napszámot biztosan (ezelőtt 5—6 évvel a gazdának pénzéért is instálni kellett a munkást, hogy tessék neki dolgozni s egyremásra árverezték fel a napibért), ami megint igen természetes, mert : aránylag sokkal kevesebb cséplő, nyomtató kell mint máskor ez évszakokban, mert sok helyen olyan a burgonya, hogy kapáltaim nem érdemes, mert a gazda — mennyire lehető — belerővel láttat el mindent, ha már számos cselédjét tartania kell a drága kenyéren, mert tárcza és zseb minden osztálynál üres, a legszükségesebbek fedezésére is, a közkoldusság úgyszólván a küszöb előtt, s ily időszakban nem csatornázunk, árkolunk, zsilipezünk, irtunk, töretünk gyepet stb., mely munkák máskor ezer meg ezer munkás kezet foglalkoztattak. Ily körülmények között nem pusztán a proletariátus piszkálja a fogát, ásít, csavarog, hanem még a telkes polgárok közül is számtalanon. Elfagyott, vagy a jég elverte mindenét; otthon már egy falat kenyér sincs az asztalfiókban, nyakába veszi a helységet, vidéket, jár-kel, nem dolgozik s ennek, ha volna mit ! Tudjuk, hogy az ily tétlen napokhoz, mint tapadnak a bűnök ? a heveréssel megbarátkozik a kihágás, az éhség, nyomor szövetkezik a vétek és bűnnel s terem a tolvaj, útonálló, személy és vagyonbátorságot veszélyező, mint a gomba! Minden állam kormányának legelső kötelessége az ön bűne nélkül tétlenségre sodort népnek munkát, segélyt nyújtani az erkölcsiség, közbiztonság s a status java szempontjából! mely kormány még erre is erőtlen vagy képtelen, úgy tűrnie kell a megzavart erkölcsi rend, kihágás stb. sebeit, melyek saját létét ássák alá! .. . Mi kevés munkát adhatunk a népnek közelszegényedésünknél fogva, s még kevesebbet majd a tél folytán, midőn épen legnagyobb szüksége lesz a segélyre, a kormányon tehát a sor minden lehetőt kigondolni a sebek gyógyítására, munkatért nyitni, és pedig nem félszeg intézkedésekkel, homeopathius adagban, hanem egész gond, lelkiismeret és erővel. Hamarjában mi is tudnánk egy munkatért ajánlani, mely roppant hasznot hozna mind a déli vasúttársaságnak, a mennyiben vonalát megvédené, mind közvetlenül a parti birtokos osztálynak, a mennyiben ezek jó és ép földeit megmentené, s ez a sivár, homokban majd feneketlen déli Balatonpart befásítása ; mert hogy e 9—10 mértföldnyi hosszú partterület mily szomorúan, egészséget, földterületet egyformán veszélyeztető módon néz ki, arról alább meg fogunk emlékezni ?! . . . Ilyen még a Dráva — e rakonczátlan folyó szabályozása, mely szintén roppant erőt fog igénybe venni stb. Tán mások még czélszerűbbet, nemzetgazdászati tekintetben hasznosabbat s többfélét ajánlhatnak ? Én csak megkezdtem, megpendítem az eszmét, tessék vitatni, folytatni megyénk lakossága érdekében. Máris többféle kihágásról hallunk a megyében, minek : tolvajlás, gyújtás, erőszakoskodás; mi lesz még a télen, midőn jobban fogy a kenyér , kiáltóbb lesz a szükség. A népsegély — ha ugyan meg akarják érteni az illetők — néhány szóba befoglalható , melyek követésénél áldásosabbat nem tehetnének fent a drága békekötés után: a népnek alkotmányos jogaiba való visszahelyezése; munkanyujtás, nevelés! . . Fentebbbiek után helyén van itt néhány sorban megemlékezni Balatonunk jelen állapotáról, melybe nem annyira a Balaton lecsapolási társaságnak majd félszázadra nyúló pere, mint a déli vasúttársaság érdeke (mert ez döntött) juttatá. Kik csak ezelőtt 6—7 évvel látták is a Balatont, s most megnézik, majd a haza ez egyik legszebb kincsének folytonos apadásán. (A lecsapolás kezdetétől e napig 5 lábat meghalad az apadás, s ez évi tavaszelőtől fogva többet apadt egy lábnál.) A déli oldalon óriás homokszalag nyúlik el egész Akaratjától Fenékig, melyet midőn az erős szelek végig korbácsolnak, azt hiszed Saharán vagy a homokfelleg majd eget ver; alig látsz néhány száz öl távolságnyira, s ilyenkor az a szerencse , ha a vihar délről jő, mert ez a homokfelleget beveri a Balatonba; de ha éjszakról jön a szélvész, úgy ragadja a közeli részekre, szántóföldekre, melyeket már is kezd eltölteni. Magam tapasztalása után mondhatom, hogy a Balaton vízszélétől 6—700 öl távolságra eső humus-teljes földön már sok helyen két ujjnyinál vastagabb homok van, s mi lesz egy évtized múlva, ha az emberi ész, erő és szorgalom neki gátat nem vet ? A déli vasúttársulat igazgatósága ugyan megkezdé az ültetést — saját érdeke úgy kívánván — de az óriás munkához mérve, ép oly kevés erőfeszítéssel, mint sok ponton kevés sikerrel, így p. o. Zamárdi és Siófok közt a homok már áthágta az Ültetvényezést, nemcsak, hanem Siófok közelében a vonalt és örházat fenyegeti, amennyiben dombmagasságban áll a homokréteg az őrház és vonal mellett. Hány helyen van ez így ? A társulatnak jelenlegi 2—3 soros ültetvényezése meg nem menti több ponton sem a vonalt, sem a közeli birtokokat (de hiszen ezekhez nincs is semmi köze az igazgatóságnak, mert a Balaton folyvást beljebb takarodván az ültetvényezéstől, az ez és a Balaton vize közt képződő homokterületen mindig talál a szél elhordani valót, amint a tapasztalás bizonyítja. A Balaton hosszában csak oly ültetvényezés fog érni valamit, mint minőt a veszprémi káptalan létetett Siófok alatt. Ez aztán megmenti mind a vasuttársulat, mind a közeli birtokos osztály érdekeit. Hogy ki tegye ez ültetvényezést ? nemsokára az idő megmutatja. Azt hiszem, mind a vasuttársulat, mind a birtokososztály, mindkettőnek érdekei egyenlően veszélyeztetve lévén. Aztán a Balaton lecsapolásából elég is volna ennyi, mert — ha így megy — néhány év múlva odajutunk, hogy nagyitó üvegen kell keresni : hol van még egy kis tengerszem a 24 □ mértföldnyi gyönyörű tóból ? mely mind légváltozás, mind nemzetgazdászati tekintetben roppant befolyással van a szomszéd megyékre; ha azt nem is említem, hogy mit vesztettek Füred,Keszthely, e kiváló magyar fürdőhelyeink ? Miután a Balaton lecsapolásáról — hihetőleg még ezen ősz folytán — egy külön röpirat fog megjelenni, — ez alkalommal elégnek tartom az itt felhozottakat. Somogy megye önkényteseit innen onnan kiállítja. Az inségi bizottmány megkezdi működését rövid idő múlva. Szigligeti társulatával néhány napot töltött Kaposvárott; látogatták, megvendégelték őket, amennyire fagyott és jégvert emberektől telik. Mi még kimaradt jelen alkalommal tollamból, azt legközelebb megírom. Veszprém, jul. 24. Folyó hó 17-én tartotta a veszprémi helvét hitv. egyházmegye ez évi 2-ik gyűlését Veszprém városában, nt. Oláh János esperes és tek. Pap Ferencz segédgondnok iker elnöklete alatt. Nt. Esperes ur a gyűlést lelkes szavakkal megnyitván, tek. Pap Ferencz segédgondnok ur , mint a számadás nélkül elhunyt néhai Vecsey Gábor esperes örököseinek számoltatására kinevezett bizottmány elnöke, bemutatja a számoltatási munkálatot azon okmányok kapcsolatában, melyek e munkálat alapját képezték. A tanácsszék a munkálatot szigorú vizsgálat után helyesnek találta, s úgy a bizottmánynak mint — és különösen ez ügyben legtöbbet fáradozott elnökének, tek. Pap Ferencz urnak, köszönetet szavazott. Több pörös ügy, mely mint helyi érdekű, nyilvánosság elé vitelt nem érdemel — elintéztetvény tek. Patay József palotai orvos és egyházmegyei tanácsbiró ur hazafias érzületéről tanúskodó lelkes szavak előre bocsátása mellett figyelmeztette az egyh. megyei kormányszéket és képviseletet azon veszélyekre, melyek a jelen háborús időszakban a tanuló ifjúságot egy részről a tudományos téren kitűzött czéljuk felé előhaladhatásukban gátolhatják, más részről egészségüket és életüket is fenyegethetik, s ezek elháríthatásáért indítványozza : 1) Ha a tanuló ifjúság — mely máris, még pedig rögtönözve oszlattatott szét — a hadjárat netaláni tartóssága esetén a következő szorgalmi évben — vagy ha ennek csak egy részében is nem hallgathatná a nyilvános leczkéket, hogy e szomorú körülmény, melynek a tanulók nem okai, ne gátolja a szorgalmasabb és tehetségesebb ifjakat a tudományos téren kitűzött életcéljuk felé elhaladásukban, azoknak akik magánszorgalommal teszik sajátjukká azon kötelezett tantárgyakat, melyeket békés viszonyok között nyilvános tanintézetben kellett volna elsajátítniok, engedtessék meg a magánvizsga letehetése, s ha kellő készültséggel bírókat találtatnak, akkor adassék a ki részekre nyilvános, jogérvényes iskolai bizonyítvány. 2) Ha nevelésre szentelt, önerőnkkel áldozatkészen fenntartott, semmi államsegélyben nem részesülő tanintézeteinknek (melyek ép e minőségekben a Protestantismus magánvagyonnal volnának tekintendők) helyiségei, magánvagyoni jellegök ellent nem állván, netalán kórházakká alakíttatnának, sebesült katonák elhelyezésére használtatnának, és ha — a sebesültek behelyezése következtében — netalán kiütne azokban a kórházi hagymáz (typhus nosocomialis, spitaltyphus), minthogy ez a hagymáz több áldozatot ejthet, mint a legöldöklőbb csata, s mérge annyira beveszi magát a kórházul használt épületekbe, hogy később — hónapok múlva — mikor a tanuló ifjúság összejön — ezek köl