Pesti Napló, 1867. január (18. évfolyam, 5009–5034. szám)

1867-01-01 / 5009. szám

1-5009. Kedd, január 1.1867. 18. évi folyam.­. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI ETAPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díj : 7 hasábos petitkor e$t»«„›ért hír­de­téséét 7 nj kr. Bélyegdíj killön 30 ujkr Nyilt-tér: 5 hasábos pfít-'Pt 25 uj kr. Előfizetési felhívás mSSTI ATÜ­­ : 67-dik­ első Félévi és negyedévi folyamára. . Januar—juniusi ,12 évre . 10 frt 50 kr. ■ Januar—martiu­si % évre . ” „ 25 „ A FESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Előfizetési dij Pest, dec. 31. 1866. (Fk) Mig a porosz miniszterelnök e napokban a követek háza előtt őszinte örömét fejezte ki a felett, hogy a kor­mány ■— t. i. a porosz — öt év óta most először bir megint a kamarák által meg­szavazott budgettel, addig a bécsi hivata­los lap múlt vasárnapi száma „a sept. 20-ki pátens alapján,“ tehát a képviselet hozzájárulása nélkül létrejött 1867. évi budgetet közli. Nagyon terjedelmes ok­mány­ ez, melynek részleteiről ma még nem lehet szólni, hanem főbb vonásait már jelenben is megvilágíthatjuk, ámbár Larisch grófnak annak elismerésével tar­tozunk, hogy már ő maga is lehetőleg világosan és érthetően törekedett előadni e bonyolódott tárgyat. A végeredmény az, hogy 1867-ben a kiadás (mindig kerek számokat fogunk venni) 334 millió lesz, a bevétel 407*/1 millió, tehát a deficit 26’­ millió. Ez nem sok — az az, hogy Ausztriában nem sok, mely azt mondhatja e tekintetben, hogy „jam­alios vidi ego ventus.“ Marad azon­kívül 1866-ból még 5% milliónyi deficit, összesen tehát 77% millió, a­mi már va­lamivel tekintélyesebb összeg, hanem se baj! Larisch gróf a legnagyobb lelki nyugalommal kijelenti, hogy e deficit fe­dezéséről már gondoskodva van az 1866. évben történt intézkedések által, sőt hogy majdnem két millió felesleg fog maradni 1867. végén. Bámulatos! Kettő­sen bámulatos, miután már 1866. május­ban az adójövedelem 17 millióval hátra maradt volt az előleges költségvetés mö­gött, s így december végéig a hátralék e rovatban legalább is 50 milliót teendet,— háromszorosan bámulatos, miután a hábo­rú 165 millióba került, és 17 millió hadi károk pótlására, 18 millió pedig vasúti és más inségi építkezésekre van szánva. E bámulat természetesen arra vezet, hogy azon eszközöket fürkészszük, miknek segélyével Larisch gróf e szép eredményt létrehozta, vagy, helyesebben, annak létre­hozását ígéri. És itt meg kell vallani, hogy a kiadás egyes rovataiban csak­ugyan tekintélyes megtakarításokra aka­dunk, ámbár ezeknek nemzetgazdászati értéke még nem áll minden kételyen fe­lül, így például - hogy csak egyet említ­sünk --a számvevői hivatalok egyszerű­sítése által 800.000 fttal csökken a ki­adás, de egyszersmind néhány ezer fővel szaporodott a­­ proletariátus, ugyan­annyi kis hivatalnok elbocsáttatása vagy nyugalmaztatása által, a­kik csakugyan forgalomba hozták azt az egy­­pár forintot, a­mit fizetésül húztak. Nem akarunk ez­zel árnyékot vetni a takarékoskodásra, hanem csak arra figyelmeztetni, hogy an­nak természetes árnyéka van, hogy köz­­gazdászati szempontból nem tiszta haszon az a 800.000 ft, mely e téren megtaka­­ríttatott. A hadi budget 88% millióról, 73 ,­ mil­lióra, tehát 15% millióval sülyedett, ha­nem a pénzügy­ér maga megemlíti, hogy ez a „legis legszűkebb béke­állás,“ és csak az tette lehetségessé ama leszállítást, mert 1866-ból még némi készletek megvan­nak. Előadása más helyén pedig amúgy­ en passant említi e excra, hogy a fede­zendő összegekben benn van a 15 millióra menő „külön hitel,“ melyre a hadügymi­nisztériumnak még az 1866-ki engedély­ből igénye van. úgy látszik tehát, hogy a hadi budget tulajdonképen semmivel sem csökkent, és ha ez „a legis legszű­­kebb béke­állás,“ attól kell tartanunk, hogy a nemes gróf egész számítása ha­lomra fog dőlni, ha 1867-ben — nem mond­juk, hogy háború támadna, hanem akár csak oly dolgok történnének Keleten, (pedig mily könnyen­ történhetnének), me­lyek Ausztria részéről bármily­ szerény mérvű katonai elővigyázati rendszabályo­kat fognának szükségessekké tenni. A tisztelt gróf úr félreismerhetlen ön­megelégedéssel említi, hogy 1867. jan. 1. az állam a banknak már „semmivel nem fog tartozni“ (nichts schulden wird.) Sem­mivel? Pedig úgy emlékezünk, miként említve volt, hogy jan. 1. az állam még 140 millióval fog tartozni a banknak?! De hisz nem hallottuk még végig Larisch gróf mondókáját; tehát jan. 1. az állam a banknak semmivel nem fog tartozni, kivéve — most jó a java—azt a 80 milliót, meg aztán azt a 60 millió kamat nélküli kölcsönt, mely még fennmarad, íme, itt van a 140 millió. Tehát az állam „semmivel“ sem tartozik már a banknak, csak — 140 millióval! Hanem ez az adósság nem szorítja az államot! Nem szorítja ? Mi úgy hiszszük, hogy minden adósság szorítja azt, a­ki rendezett financiákat szeret, és a­ki fizet­ni akar. Egyedül azt, a­ki kézből szájba él, s a holnapi nappal nem gondol, egye­dül az ilyent nem szorítja oly adósság, melyet nem kell tüstént leróni. Azonban, legyen úgy, a mint ő excja mondja, ne szóljunk erről a 140 milliónyi csekélység­ről, maradjunk — ezt mellőzve — annak kutatása mellett, vájjon honnan veszi ma­gát az az 1 % milliónyi „f e l e s r e­g“ (!) me­lyet a nemes gróf az 1868-as évbe remél átvihetni. Hát onnan, hogy a deficit 77%­ millió, a fedezés pedig 7­9 */a millió. Tehát e fedezésnek kell szeme közé nézni. Áll ez a következőkből : 1. van az állam pénztárában jelenleg 28­­/4 millió, 2. államjegyben és hat krajczáros jegy­ben a „törvényes“ maximum eléréséig még ki lehet bocsátani 19% milliót, 3. aztán az 1866. aug. 25-ki uj kölcsönből is van még eladni való 32 millió, össze­sen tehát 79% millió. Nagyon helyes ! Ezen additió ellen Riese Ádám sem fogna kifogást tehetni. De ha ezen fedezési té­teleken végig pillantunk azt veszszük észre hogy ezek egytől egyig az 1866- ban csinált uj adósság aránylag csekély maradványait képezik. A 350 millióra menő államjegy-kibocsá­­tási maximumból már 20 millió sincs hátra ; a 28 milliónyi pénzkészlet szintén — legalább nagyobb részben — ily ál­­lamjegyekből áll ; a 3. szám alatti tétel pedig (32 millió) maradéka azon 50 mil­liónyi kölcsönnek, melynek kibocsáttatása 1866. augustusban megengedtetett, és melyből eddig 18 millió­t elkelt ? De­hogy kelt el , a­mi elkelt, mindössze csak 6 milliót hozott be ; kétszer annyit el kellett zálogítani és 12 millió előleget venni fel rá, és hogy ki veszi meg azt a meglevő 32 milliót, annak csak Isten a tudója. De ha m­i­n­d el­kelne, az állam­adósság 50 millióval szaporodott volna. Ezen 50 millió és a 350 millió állam­­jegy összesen 400 millió, az államadós­ságnak 1866. és 1867 alatti sza­porodását jelenti. Larisch gróf ki­mutatásának facitja és az az 1% millió­nyi felesleg tehát abban áll , hogy azon 400 millió új adós­ságból, melyet Ausztria 1866- ban csinált, 1867 végén ra­indösz­­sze még 1% millió forintja lesz — habár csak állam jegyben! Azaz lesz — ha lesz! Mert Larisch gróf legújabb „Vortrag“-jában újra ki­emeli, a mi már az 1866 aug. 26-ki tör­vényben mondva volt, hogy" a fent említett összeg csak akkor képezendi az állam­­jegykibocsátás maximális határát, ha sem­mi rendkívüli esemény közbe nem jő, s nevezetesen a béke meg nem zavar­tatik. Imádkozzunk tehát reggel est­e a Min­denhatóhoz, hogy ne vigyen minket rend­kívüli eseményekbe, mert különben 1867 végéig az a 10 millió papír-fölösleg is füstbe menendett, s hogy mennyi legisleg­­ujabb adósságunk fogna aztán még hozzá járulni a már meglevőhöz, azt e perezben maga Larisch gróf se tudná előre mondani! Bécsi dolgok.­ ­ A „Wiener Journal“ idézvén a magyar or­szággyűlés ellen a „Morning Herald“ angol tory lapnak egy czikkét, nagyon különösnek találja, hogy az európai közvélemény, mely előbbi években, míg Magyarországot „elnyomott­nak hitte,“ ezen országot pártolta, most pedig ép oly határozottan rászallja a magyar országgyűlés túlzott követeléseit Mi részünk jó jelnek tartjuk ezen nyilatkoza­tot, a kormánytól inspirált lap figyelemre mél­tatja a közvéleményt. Nem vizsgáljuk, mennyiben talált eddig a mi­nisztérium politikája a Lajthán túli közvéle­ménynyel, de azt bizonyosan tudjuk, hogy a leglényegesebb magyar dolgokban a miniszté­rium nem törődött eddigelé a magyar köz­véleménynyel. Igaz, hogy most is a kontinensen túl, egy szi­getország egyik kisebbségben levő pártja orgá­numának nyilatkozatát veszi európai közvéle­ménynek, é­s ez otromba tévedés, különös azért, mivel magyar ügyben semmi más közvé­lemény nem lehet a józan ész és jó akarat előtt irányadó, mint Magyarország közvéleménye ; de elvégre is a­ki oly messze Nyugatról oly kis tö­redék hangját képes meghallani, talán nemso­kára megnyílik k­e­r­e­sű­ füle is a sokkal köze­lebb és sokkal hangosabban szóló közvélemény meghallására. Másik — a­mit különösnek találunk, hogy a a „Wiener Journal“ Magyarország alkotmá­nyos kérdésében egy angol conserva­­t­i­v­h­e­z fordul felvilágosításért, midőn Bécs­­ben a magyar conservativekhez folyamod­janék inspiiratióért,"­ holott tudva van, hogy az angol conservativek a külügyi po­litikában soha sem voltak az­ alkotmányos sza­badság pártolói. Tudja egész Európa, ki volt Wellington , Castlereagh és maga a híres Pitt is az ő szabadságára nézve. Lord Derby szégyen­­lené, hogy méltatlan legyen ezen traditiókhoz,­­ a „Morning Héráld“ pedig az ő prófétája, a­kit sugalmaz. Épen ezért óhajtandó lett volna, hogy a bécsi félhivatalos lap jobban végére járjon azon lap viszonyainak, melynek czikkét átveszi. Tudnia kellene, hogy a „Héráld“ mindig Magyarország alkotmányának ellensége volt. Ha ezt tudja, nem meri vala azt állítani, hogy oly közlönyök, melyek ezelőtt Magyarország mellett szólottak, most ellene fordulnak. A „Héráld“ nem változott, hanem változott a „Wiener Journal,“ midőn az angol lapnak azon nézeteit, melyeket ép úgy elmondott alkalmasint Schmerling idejében, mint jelenleg, nemcsak át­veszi, hanem saját megjegyzéseivel kísérvén, azt írja, hogy a kormány az európai közvélemény szerint talán igen is messze ment a Magyarországnak tett enged­ményekben! Ne búsuljon a „W. J.“ Ha a mostani bécsi minisztérium már megbánta azt, a­mit ten, s azt nem a jog elismerésének, hanem kegyes enged­ménynek véli, van elég módja visszavenni, h­a minthogy nem is adott semmit, csak ígért, s azt is oly feltétel alatt, melyet a magyar ország­gyűlés nem tart teljesíthetőnek. A­mi pedig azt a megjegyzést illeti, hogy egy 4—5 millió lélekből álló nép (még a számban is valótlanság van) akaratának alávetni Ausztriát, annyi , mint azt megsemmisítetni — s hogy kisebb, és eddig mindig a valóság­nál nagyobbnak hitt veszély az , ha megtagad­tatik Magyarország kívánsága, — any­­nyival inkább , mivel Európa közvéleménye Ausztria mellett van. Ha igaz lenne is, hogy Európa közvéleménye támogatja B­e­­­c­r­e­d­i grófot, — nem tudjuk, minő arany -­hegyeket igér ebben: a „W. J.“ a minisztériumnak. Az európai közvélemény fizett-e Ausztria adóit, annak roppant adósságait (mely utóbbi ha bekövetkeznék némi részben, bizony nagyon keservessé változnék azon közvélemény hangu­lata) , az adja-e a katonát stb. — hogy a mi közvéleményünk annál alá­bb való legyen, sőt még azt ellenünkben lehessen idézni, ha csak­­ugyan úgy állana is a kö­zvélemény, a­mint a „V­. J.“ állítja. Mi másként­­gondolkodunk, s úgy hiszszük, hogy az európai k­özvéleménynek még annyi hatalma sincs, hogy eg­ő-egy bécsi minisz­tériumot szorosan kormányon tartson, ha benn a monarchia közvéleménye ell­ene van. Különben is a külföld közvéleménye (a­mint pártlapokban nyilatkozik), nagyon kétes lehet legtöbb esetben. Lesznek külföldi lapok, melyek nagyon dicsérni fogják a mostani kormányt, ha Magyarország jogos követeléseit megtagadja , de csupán kárörömből, mert önző czéljaikra sokkal jobb egy Magyarországgal meghasonlott, s következőleg minden tekintetben gyenge Ausztria, mint egy Magyarországgal­ kibékült, s igy megszilárdult állam. Ha az előbbit nem tartja veszélyesnek a „W. J.,“ mi sajnáljuk vak­­ságát, és a „Hérald“-dal s­zólva a ma­dnesét. Az 1867-dik évi bedget főbb pártjai. — A „Wiener Zeitung“ december 30-ai száma közli a pénzügyminiszter, gróf La­risch által készített 1867-ki pénzügyi tör­vényt, és az ugyanazon évre szóló elő­leges költségvetést, melyekből a követ­­kezendőket emeljük ki : Az állam kiadásai : 433,896,000 ft. A bevételek . . . 407,297,000 , így a hiány 26 599,000 ftra van előlegesen felszámítva. Ezen hiányt, valamint az 1866-dik év­ről még fedezendő kiadásokat, melyek 51,034,000 ftot tesznek, s így összesen a 79,495,000 ft hiányt azon hiteloperatiók által fogja fedezni a minisztérium, melyek­re az 1866. máj. 5-ki, 25-ki és aug. 25-ki törvény felhatalmazza. A kiadások rovatából megemlítjük még, hogy ő Felsége udvartartása 5,065,000 ft; a magyar udv. kanczellária 11,936 ,090 ft; az erdélyi udv.kanczellária 3,000,000 ft; a horvát udv. kanczellária 1,600,000 ft. Az államadósságok kamatai 120,812,000 ft, ugyanazok törlesztése 18,758,000 ft. A hadügyi budgetben a szárazi had­sereg költségei 73,458,000 ftra vannak téve, a hajóhadé 7,700,000 ftra. A bevételek közt az egyenes adó 105,493,000 ftot jövedelmezend (miből a földadó 55 millió, az épületadó 20 millió, a jövedelmi adó 19 millió.) A közvetett adókból való jövedelem 208,314,000 ftra van téve (ebből a pálinka adó 12, a sör­adó 16, a boradó 5 millió, a vám 11, ásó 35 millió, a dohány 51 millió, a bélyeg közel 15 millió, a lotteria közel 18 mil­lió stb.) A pénzügyminisztérium a költségvetést egy részletes előterjesztéssel kiséri, mely­ből kiemeljük a következendőket: Az udvartartás költségei az 1866-ikiak­­hoz képest 2,303,000 írttal szállíttat­tak alább, ő Felsége rendeletéből. A pol­gári kormányzatban mindössze 2,910,853 ft meggazdálkodás történik (a külügyiben 102,000 ft; az államminisztérium politikai osztályában 407,200 ft; az erdélyi kan­­czelláriáéban 315,731 ft; a horvátében 25,781 ft; a pénzügyi igazgatáséban 1,726,525 ft.) Ellenben felemeltetett a ma­gyar udvari kanczellária kiadása 499,414 fttal, s a kereskedelmi minisztériumé 2,188,921 fttal. Megjegyeztetik, hogy a magyar udvari kanczelláriának,melynek a közelebbi évek­ben átlagosan 12 millió ft kiadása volt (az egész beligazgatásra, igazság és tan­ügyre stb.), 1867. évi kiadásai csupán a miatt emeltettek feljebb, hogy ő Felsége 1866. september 18-iki legfelsőbb elhatá­rozása által a magyar szabad királyi városok részére, addig, mig törvényha­tósági ügyek a törvény által rendeztet­­nék, ezen ügyek költségeinek fedezésére kincstári pénzből rendelt 500,000 ftot megadatni. Megjegyzi a miniszter továbbá, hogy az államgazdaságilag gyümölcsöző beru­házásokban (kikötő-, vasútépítés, vízsza­­bályozás stb.) csak épen az elkerülhetlen kiadásokat vette — a nagyobb ilynemű vállalatok előmozdítását boldogabb időkre halasztja. A hadügyben míg a hadi tengeré­szetnél megtartatik a múlt évi költ­ségvetés, a szárazi hadseregnél az 1867-iki budget rendes kiadásai 20 millió forinttal kevesbíüűtek, é­s a rend­kívülit oda véve, 15 millió forinttal az 1866-iki előleges költségvetéshez ké­pest. (1866-ban az ordinárium 80 millió­ra, 1867-ben 60 millióra számíttatik.) És e mellett kijelenti a miniszter, hogy a hadsereg tervezett új reform­ja nem kívánja meg a kiadások na­gyobbra számítását. Az uj fegyverek szer­zésére való költség fedezve van a­z 1866- ik évre számított külön hi­telezések által. Az állambevételek kezelésében való költségekben reálisabb az apadás, mely azonban csak mintegy 70 millióra megy , de a dohány-monopólium költsé­gei egymagukban 6­/3 millióval apasz­­talnak. Az államadósság kamataira (a lom­­bard-velenczei bank­­­adósság elestével) 1867- ben. 570,862 írttal számittatik ke­vesebb, mint az előbbi évben. A törlesz­tésre tavaly mintegy 64 millió, az idén csak 18% millió számittatik, azaz mint­egy 45­% millióval kevesebb. Azonban a miniszter az 1867-iki bud­get főelőnyének tartja azt, hogy az 1866- dik év decemberének végéig lerovandó államadósság a nemzeti banknak megada­tott ; továbbá az 1861-iki adókölcsön 1866. december végéig törlesztetett, mig ellenben az 1864-iki adókölcsönnek 5 millióra menő tőkebeli visszafizetése lett szükségessé. A sorsolási kölcsönök visz­­szafizetésében az 1867-iki év 1,690,000 írttal van hátrányban az előbbi évhez képest. A miniszter az 1867-iki kiadási budgetet, mely 74 millió ft megtakarítást mutat fel, annyival megnyugtatóbbnak tartja, mivel bizonyossággal felteszi, hogy a megjelölt kiadási tételek pontosan meg fognak tartat­ni, ha ismét rendkívüli viszonyok és szeren­csétlenségek nem fognak zavarólag köz­bejönni. A számadási ügyvitel egyszerűb­bé reformálása azon helyzetbe teszi őt, hogy folytonosan ellenőrizheti az alája rendelt hivatalokat. Végül a kiadások rovatát illetőleg azon szemrehányást említi fel a miniszter, mely szerint Ausztriában mindig csak az előle­ges költségvetést ismertetik, mely pedig mindig csak valószínűségi szá­mítás, míg a valódi állapotot az év végén való számadások mutatják. A minisz­ter menti magát, hogy utóbbit a múlt év­ről nem teljesítheti ezúttal, mert ennek kiadásait összeszámítani nagyon sok időt kiván; de az 1867-ik évben évnegyed­ről évnegyed­re a valódi kiadások és bevételek pontosan össze lesznek számít­hatók, melyek, ha utólag némi rectificálást fognak is szükségessé tenni, de a fő do­logban helyes képet adandanak a pénz­ügyi helyzetről. A pénzügyminiszter e részben ő­felsége felhatalmazását kéri. A­mi a bevételek rovatát illeti, 1867-re azokat 50 millióval kevesebb­re számítá a pénzügyminiszter, mint 1866-ra. Az eddigi előleges felvételek e részben tévedéseknek bizonyultak be; a miniszter az 1866-ki valódi bevételekre alapító számítását. 1864-ben (Velenczét oda nem számítva) a valódi bevétel 418’/a millió, az 1865-ki 4164/s millió volt, így 1867-re mintegy 40773 milliót szá­mítván, 11, illetőleg 9’/'a millióval vetetik fel kevesebb összes bevételül. Itt számításba vette ugyan a miniszter a múlt évi szerencsétlenségek miatt apadt adózási erőt, de némi kárpótlást lát ab­ban, hogy az 1864—65-ks évek rész­adó­évek voltak, míg most a termények ma­gas ára megkönnyíti a termelők részére az adóterhet, így, ha zavaró körülmények nem jönek közbe, a bevétel kedvezőbbé válhatik, mint a költségvetésben felvete­tett. Az egyenes adókra nézve 47­ millióval kevesebb bevétel van számítva, a közve­tett adóknál 9 millióval kevesebb, mint a múlt évben. A deficitre nézve a miniszter kimu­tatja, hogy az 1864-ben 114 millió volt, 1865 ben 80 millió, s 1866-ban (béke­időt vévén fel­ előlegesen 40 millióra szá­mittatott, míg 1867-re az csak 26 599.000 ftra számittatik, vagyis az állambevételek csak 61 f6 percenttel kevesebbek a kiadá­soknál. Ezen deficit fedezésére sem szük­séges új kölcsönre való felhatalmazás,­­ mert arra az eszköz meg van adva a múlt évi rendkívüli pénzeszkö­zök maradványaiban, mely előb­biek beszerzésére az 1866. máj. 5-ki és aug. 25-ki törvény hatalmazd fel a mi­nisztert. Ezen, tavalyról rendelkezhető pénz,mint­egy 79,495 000 ft. Ebből a múlt évre szá­mítandó következendő költségek levo­­nandók: 1. A hadi károk meg­térítésére . . ..17 000,000 ft. 2. Inségi vasutak sub­ventiói............................. 18,225,000 ,, 3. A hadü­gyre fordí­tandó külön költségek . 14,809,000 „ 4. A polgári igazgatás egyes ágainak dotatiója 1,000,000 , így a múlt évre eső költség még .... 51,034,000 ft. Ezt levonván a fentebbi 79,495,000 ft összegből, valamint levonván a 26,599,000 ft deficitet is, még 1,862,000 ft fölösleg is mar­ad fenn. Ezenkívül a pénzügyminiszter rendel­kezése alatt áll az osztrák földhitelinté­zetnek 60 millió névértékű záloglevele, mely a szám­adásba nem vétetett fel.­­ Továbbá kiszámítá a miniszter, hogy a monarchia 7000 állampénztárában 30 — 35 milliónyi „bolt tőke hever, mely a pénztári kezelés eddigi lassúsága mellett egyik évről a másikra maradt át, a­nélkül, hogy a költségvetésbe felvétetett volna. Ezt most sem téve a pénzügyminiszter , de reményli, hogy 1867 folytában az egész pénztári kezelés reform alá vétetvén, az A mai szent finnep miatt lapunk legközelebb! száma,, január 3-ikán jelenik meg.

Next