Pesti Napló, 1867. március (18. évfolyam, 5059–5083. szám)
1867-03-02 / 5059. szám
51—5059. Szerkesztési iroda: Frencziek tere 7. száza. 1. emelet. E lap szellemi raszát illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Szombat, martius 2. 1867. 18. évi folyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. PESTI SAPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, páston vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. o. Hirdetőanyal díja: 7 hasábos petitsor együttt hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyát-tér: 5 hasábos petit 25 új kr. Rendkívüli előfizetés a JPESTI NAPLÓ Előfizetési díj: K 6 Martius —májusi 3 hóra 5 frt 25 kr Martius—júniusi 4 hóra *7 forint. A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, mart. 1.1817. Rendkívüli időkben, sőt oly sajátságos körülmények közt is, midőn a perez hatalma erős, s midőn a mit a pillanat elveszített, tán egy örökkévalóság sem adná vissza ; szokatlan tevékenységre , s az eredménynek kivívásáért gyors — habár nem mindenben formaszerű eljárásokra van szükség. Érezte ezt minden alkotmányos ország, s nem hive a szabadságot és a megállapított rendet veszélyeztetettnek, ha egyes döntő alkalmakkor dispensálja a törvényes hatalom felelős egyéneit, a czél gyors keresztül viteléért, a rendes eljárás nehézkezségétől. A rómaiak, midőn a parancsoló szükség előállott — hogy a provisoriumot, melyet dictaturának neveztek, kikerüljék — a végrehajtó hatalomnak azt adták utasításul: videant consules nequid detrimenti respublica capiat. S ekkor a hatalom kezelői nem azért estek vád alá, hogy némely szabványokat mellőztek, hanem, ha a kívánt eredmény a discretionális eszközök mellett sem jön elérve. Újabb korunkban is az alkotmányos államok különbséget tettek a provisorium közt — mint például Angliában a „Habeas corpus acta“ felfüggesztése — és azon eljárás közt, midőn a minisztérium, kockáztatva állását és politikai reputatióját, hogy nagy bajt elkerülhessen, vagy halasztást nem tűrő tényt hajthasson végre, a törvényhozó hatalom körébe vágott, mert a parlament gyűléseinek megnyitását bevárni, rendkívül hátrányos, sőt veszélyes lett volna. Ilyenkor aztán az összegyűlt parliament a minisztériumot, ha tettét helyeselte, indemnyt-bill által mentette fel a felelősség súlyától. Olaszország Victor Emanuel uralkodása alatt szerencsés volt az egység kivívását csatatéren és diplomatiai sakkvonások útján kieszközölni. Azonban majdnem mindig, midőn territóriumához tetemes mennyiségű beolvasztandó földet nyert, s a szervezés igényei gyors eljárást sürgettek, a parliament elnapolta üléseit, és diskretionális hatalommal ruházta fel a király neve alatt a minisztereket. A magyar kormány is tegnap négy nagy horderejű határzati javaslatot terjesztett a ház elébe, kérvén felelősség mellett felhatalmazást azok ideiglenes foganatosítására. A négy javaslat egyik jellemvonása az , hogy mindenike nagy bonyodalmaktól ment meg, és nagy alkotmányos jogok gyakorlatába léptet be. Az 1867. évi közterhekről szóló határozati javaslat által az adó behajtása és kezelése rögtön kezünkbe megy át; nemcsak a direct adókat, hanem a termeléskor felszedetni szokott közvetett adókat, illetékeket és az állam-monopólium jövedékeit is oda értve. Ha e határozati javaslatra a felhatalmazás nem adatnék meg, akkor vagy rögtön elapadnának az állam szükségleteinek fedezésére szánt pénzforrások; vagy pedig az osztrák kormány kénytelen volna a salus publica elvéért megint kezébe venni az egész adóügyet, mégpedig saját megmentésünket hozván fel akul. A közteherről szólló határozati javaslat által adómegajánlási jogunkba léptünk, s ezen év bevégzésekor a jövő évre az adót mi ajánljuk meg, s a magyar nemzetnek akkor leendez először valódi költségvetése, mely az államháztartás minden jövedelmi forrásait kitelhetőleg pontosan felszámítva, az állam kiadásait megszabva, a fedezésnek eszközléséről és módjairól határozott és pontos intézkedéseket terjeszthet az országgyűlés elébe. 1848-ban Kossuth, mint finánc miniszter, megkísértett ugyan egy költségvetést, 43 amely nem az ő tehetsége, hanem a körülmények kedvezőtlensége miatt, rendkívül hiányos volt, s főleg azért, mert a rendes és a közvetlen adók és jövedékek elvalására és felhajtására a körülmények a legnagyobb mértékben kedvezőtlenek voltak. A második határozati javaslat az újonczok megajánlásának jogába helyeztet be. S közülünk ki ne ragadná meg az alkalmat az indítványba hozott contingens megszavazására, midőn általa alkotmányunknak egyik fő, de kidöntött sarkkövét helyezzük vissza , s a pragmatica sanctio által elönkbe szabott kölcsönös védelem kötelességét azon időben teljesítjük, midőn Európának majd minden állama főgondját a sereg szaporítására, szervezésére, fegyverzésére irányozza; s midőn oly szorosan van összekapcsolva érdekünk a Lajtháninneni népek jövendőjével, hogy az egyik fél romlása a másikét múlhatlanul előidézné. A III-dik határozati javasat a köztörvényhatóságok alkotmányos hatáskörének újbóli megkezdésére vonatkozik, s midőn e részben az 1848 -i törvényczikknél kedvezőbb ideiglenesség jön javaslatba hozva, s a nemzetiségeknek is egy igazságos és nagy horderejű engedmény nyúttatik; valóban nem foroghat fenn komoly ok, fel nem hatalmazni a minisztériumot arra, hogy a megyei rendszerre, mely dermedten feküdt, életének csak alig észrevehető jeleit adható, azon prometheusi lehelletet fuvalhassa, mely a merev tagokat felelevenítve, munkára, tevékenységre, s a hazafiaság kötelességeinek hit teljesíthetésére lelkesítse. A IV-dik határozati javaslat a sajtót fogja felmenteni a törvénytelen sajtószabályok és a rendőri gyámkodás bilincsei alól. Tagadhatlan ugyan, hogy az 1848-ks sajtótörvényczikk általános és túl szigorú, kivált a pénzbüntetések maximumának megszabásában; de mindezt elfeledjük azon nyereményért, hogy esküdtszékek fognak mindenütt, ahol csak lehetséges, a sajtóvétségeknél alkalmaztatni , s ez által egy szabadelvű, népszerű és megbecsülhetlen intézmény alapjai nálunk is le fognak tétetni. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécsi dolgok. — A tiroli Landtag felirati bizottsága körülbelül azt határozta, amit a cseh országgyűlés, hogy t. i. az összeülendő reichsrathnak csak véleményadó, s ne eldöntő szavazata legyen. Kijelenti a javaslat, hogy Tirol „önállósága é s históriai jogai meg nem engedik, hogy egy reichsrath határozzon politikai viszonyairól. Sajátságos egy tünemény ez! — Tirol arra hivatkozhatik a históriában, hogy ő volt a német birodalom legreactionáriusabb tartománya mind politikai, mind egyházi tekintetben. Nevezetes jel az, hogy Tirol óvást tesz a dolgok új rendje ellen. Úgy kell lenni, hogy több reactiót óhajtanának a világon s azért elégedetlenek. Különös továbbá, hogy azok emlegetik a közjogi önállóságot, akik sok száz év óta a római szent birodalom vazalljai voltak, — nemcsak, hanem ezenkívül külön az osztrák uralkodó örökös tartományai voltak, — sőt Tirol I. Ferdinándtól I. Leopoldig, — körülbelül egy századig külön a habsburgi ház egyik ágának voltak alattvalói, még pedig absolutista és obseurantista kormányzat alatt. A bizottsági többségnek javaslata elfogadtatván, a Landtag fel fog oszlattatni alkalmasint. — Az alsó-ausztriai landtag febr. 28-kán tartá első ülését, melyben többféle tárgyat járattak le. Kettőt emelünk ki közülök. Egyik volt a demokrata bécsi képviselő, Steidel indítványa, egy szabadelvű, s az 1848-diki törvény szerinti új választási törvény ; másik egy sürgős felirat arra nézve, hogy Bécs erődítésével hagyjon fel az állam. Utóbbi javaslat dr. Koffer képviselőé volt, ki felemlité a hátrányokat, melyek a Bécset környezendő erődökből háramlanának a városra és tartománya; mert e miatt ezek egy ostrom minden nyomorainak és iszonyainak ki lennének téve; felemlité a maga az építés által szükségessé válandó épület-lerontásokat és irtásokat; felemlité a temérdek költséget, melyet az erődök építése követelne, s melyek az a nélkül is adókkal súlyosan terhelt népre annyival inkább nehezednének, mivel az is kétséges, vájjon fognáe egy általában, vagy minő mértékben fogná a birodalom keleti része ezen költségek quotáját elvállalni; továbbá hivatkozik a szakemberek ítéletére és a történeti tapasztalatokra a részben, hogy egy nagyvárost megerődíteni katonai szempontból sem czélszerű, s különösen oly várost, melyben a birodalom képviselő testületei székelnek, nem kell kitenni az ostromállapotoknak stb. Hivatkozik arra is, hogy ily tárgyban az alkotmányos képviseleteknek kell határozniok. Ennél fogva sietve kell kérni a kormányt, hogy az erődítéshez ne fogjon, míg a törvényes reichsrab meg nem kérdeztetik. Utóbbi indítvány kevés (jobb oldali) szavazat híján átalánosan elfogadtatott, és minden vita nélkül. Steudel indítványa mostantól elhalasztatott. A Lembergből febr. 28-ról érkezett telegramm szerint a gallicziai országgyűlésnek felirati bizottsága elkészíté javaslatát. Galliczia de regatiót akar küldeni a reichsrathba, hogy a kiegyenlítés művét ne láttassák meghiúsítani akarni ; de kívánja, hogy a reichsrath határozatai ne legyenek kötelező erejűek, és ki van emelve a szükségesség, hogy Galliczia autonómiával bírjon, és hogy ott is, mint Magyarországon, a februári alkotmány megszűnjék érvényes lenni. Mártius 2-dikán volt megválasztandó a gyűlés a reichsratbba küldendő követeket. Nehi íny szó a megyemidézés kérdéséhez. Pest, febr. 28. Nincs véleménykülönbség a hazában arra nézve, hogy a megyéket azonnal vissza kell állítani. Ez természetes. Az alkotmánynak helyre kell állania fenn és lenn egyaránt. De miként? E kérdés foglalkoztatja most azon hazafiakat, kik a helyzet nehézségei, különösen pedig az igazságszolgáltatás folytonossága felett komolyan elmélkednek. Sokan azt hiszik, hogy a kérdés nagyon is egyszerű. Meg kell tartani a 61-ki bizottsági tagokkal az átalános tisztújítást a 61-ki modorban. Mások, nagy súlyt helyezve a 61-ik év szomorú tanulságaira, megengednék a tiszujítást a közigazgatási közegekre nézve, de in statu quo kívánnák megtartani a törvényszékek és telekkönyvi hivatalnokok személyzetét. Azt hiszszük, egyik nézet sem állja ki a tűzpróbát, bár indokolható volna mind a kettő. Az átalános tisztújítás veszélyeztetné az igazságszolgáltatás folytonosságát és biztonságát , mert könnyen megeshetnék, hogy a bizottsági tagok a törvényszékhez és telekkönyvhöz oly egyéneket választanának , kik nem szakértők, vagy helyeiket betölteni nem képesek. A választásoknál rendszerint nem az bír döntő súlylyal , hogy egyik vagy másik jelentkező bír-e kellő szakképzettséggel, hanem az, hogy bírja-e vagy nem a választóközönség bizalmát. Hagyományul maradt reánk a régi jó időkből az az előítélet, hogy a magyar ember mindenhez ért, s helyt áll, bárhová és bármire alkalmazzák. A részletes tisztújítás és a mostani provisorius törvényszékek in statu quo meghagyása sértené — és méltán — a közérzületet, s nem felelne meg a czélnak, mert — tisztelet a kivételeknek — a törvényszéki hivatalnokok sem szakképzettség, sem pontosság, sem fedhetetlenség tekintetében nem állanak minden kifogáson felül, és azon anomália, hogy ugyanazon egy megyének kétféle, t. i. választott tisztviselői és a Schmerling rendszer alatt kinevezett hivatalnokai lennének, megzavarná, vagy talán ki is zárná az olyannyira szükséges harmóniát. Van egy harmadik nézet is, mely tisztújítást kíván a törvényszéki személyzetre nézve is a 6l-diki modorban, de qualificatiók mellett. Elfogadnám e nézetét, ha lehetséges volna qualificatiót felállítani. De sajátságos viszonyaink között helyes és igazságos qualificatiót felállítani nem lehet. Mi volna ez a qualificatió ? Talán az ügyvédi diploma ? Az 1848 előtt nyert ügyvédi diploma nem volna helyes kulcs a szakismeretre nézve. Az, ki 1848 előtt tette le az ügyvédi szigorlatot, csak félszaktudós, és csak a specificus magyar törvényekben lehet jártas, ha a lefolyt 18 év eseményeivel lépést nem tartott, s ha a régi magyar törvények mellett egyszersmind az osztrák uralom alatt hatályba lépett törvényeket, s az országbírói értekezlet állapítványait is nem tanulmányozta. Viszont azon megszorítás, hogy bírói hivatalokra csak az alkalmaztathassák, ki az újabb időben tette le az ügyvédi vagy államvizsgát, vagy az osztrák törvények uralma alatt bíró volt, vagy ügyvédkedett , kizárná mindazon tiszteletre méltó régi jogtudósokat és ügyvédeket, kik a lefolyt időkben nem szolgáltak, nem ügyködtek, de azért a korral együtt haladtak, az igazságügy minden mozzanatát megfigyelték, az újabb törvényeket és eljárást tanulmányozták és tudják. E nézetek közül az egyik az igazságszolgáltatás folytonosságát, a másik a szabad választást fenyegetvén, a harmadik nézet pedig gyakorlati sikert nem ígérvén, a czélnak egyik sem felelne meg, s azt hiszem, hogy úgy, amint felállítva van, egyik módot sem kísérlik meg minisztereink, hanem arra fektetik a súlyt, amire kell, t. i. a fő japáni székek tapintatos betöltésére. Erős meggyőződésem, hogy igen sok, talán minden ettől függ. Nem lesz nehéz a czélt elérni, t. i. a megyéket az igazságszolgáltatás káros zökkenése nélkül visszaállítni: ha szerencsés kinevezés folytán oly férfiak foglalják el a főispáni székeket, akik a megyei értelmiség bizalmát birják, a megyét ismerik, s feladatukat átérteni és megoldani képesek. Az ily főispánok, kellő tapintattal és kellő erélylyel, könnyen kikerülhetik a mutatkozó szirteket, ha a nagy közönség kivonatához képest a közigazgatási közegek választásánál a 61-diki gyakorlat szerint járnak el, a törvényszékek s a telekkönyvi hivatalok alakításánál pedig szorosan ragaszkodva az 1848-iki XVII. törvényczikkben formulázott jogukhoz, csak oly egyének megválasztásába egyeznek bele, kiket maguk, s a megyének e czélból előzetesen kihallgatott és megnyert értelmisége a bírói és telekkönyvi kötelmek teljesítésére minden tekintetben képeseknek tartanak. Az igazságszolgáltatás folytonosságát és biztonságát nemcsak ezer meg ezer honpolgár érdeke, de nemzetünk erkölcsi és anyagi hitele is hangosan követeli. A megyeszervezés kérdése tehát már csak ezen egy szempontnál fogva is felette fontos. S nagyon megérdemli, hogy minél többen és minél tüzetesebben szóljanak hozzá, még mielőtt a minisztérium, mely e kérdés megoldására is e napokban fel lesz hatalmazva, véglegesen határozna. Az eszmecsere lényegesen könnyítené a minisztérium nehéz feladatát. —h— Pest, febr. 27. Ezredéves alkotmányunk tettleges helyreállítása folytán azon kellemes helyzetbe jutottunk, miszerint a provisorium helyébe alkotmányos tisztviselők fognak lépni. Kétséget nem szenved, hogy az ily változás mindannyiszor felette zsibbasztólag hat a törvénykezésre, s az ügyek menetét huzamos időre megakasztja, de ez oly maum necessarium, mit a törvénykezés kezelői változtával tűrnünk kell, és elkerülnünk nem lehet. Legközelebb tehát újra megnyílnak megyeházaink termei, hogy hat év után ismét kebleikbe fogadhassák a megyei tisztválasztó bizottmányt. Ha nem akarunk önmagunk ellenségei lenni, ha nem törekszünk önmagunk kárt és vészt hozni saját fejünkre; mindenekelőtt azon szándékkal induljunk az újra megnyilt megyeházak termeibe — hahogy a tisztválasztó bizottmány tagjai közé vagyunk szerencsések magunkat számíthatni — miszerint a tisztviselői állomásra candidált szolgabiró vagy esküdt népszerűségét nem tekintjük még egyedüli ,netovábbjául azon kellékeknek, melyek egy birótól követeltetnek ; a népszerűség mellett még a természeti észtehetség sem elég arra, hogy valakit a birói székre illőnek mondhassunk, mivel a biróban első főkellék a törvények tudása, a második főkellék pedig a j e 11 e m. Egy népszerű ember, ki a törvényeket nem tudja, nem való birói székre, mert tudatlansága által sok és kiszámíthatlan kárt okoz a hozzá folyamodóknak. Exempla docent. Elég tanulságos arra, hogy következtetéseket vonhatván a múltból, okuljunk. A törvények tudása a választandóban nem ráadás a népszerűségre, de megfordítva igen, mert egy jó képzettségű törvény tudó bíró, amenynyiben tudományát helyesen alkalmazza, tehet népszerűségre szert, holott ha józanon akarunk ítélni, a birói székre emelt népszerű, de törvényt nem tudó birót, mint ki helyének betöltésére képtelen, a birói széken meg nem tűrhetünk. Egyébként mi is indítana bennünket arra, hogy tudatlan és avatatlan kezekre bízzuk törvénykezésünket akkor, midőn szabadon intézkedhetünk, jelesen, midőn hazánk annyi szakavatott, törvényben jártas egyénnel dicsekszik ? Okleveles ügyvédeink száma az ötezeret majd meghaladja, kik közül sokan igen szívesen vállalnak rangjaikhoz illő tisztviselői állomásokat hazánk egyetlen egyeteme, és a tíz akadémiából évenként igen tekintélyes számú jogvégzett, a tudományok korszellemünk igényelte színvonalán álló képzett fiatal ember kerül ki, s ide számítva a megelőzött években végzett akadémikusokat, nem találunk okot ara, miért választanánk ily képzett férfiak mellőzésével híres siékekre „leguesus“okat, jogtudákosokat Mai nap, midőn a perlekedés,viszketeg annyira elharapódzott köztünk, hogy minden csekélységért biró elé futunk, ügyvédet vallunk, s csakhogy e kiolthatlan vágyunknak kifejezést adhassunk, a konok perlekedők diját is szivesen megfizetjük, — a birónak nehéz szerep jutott. Menynyire meg van akadva egy törvényben járatlan biró, midőn az előtte beperesitett ügyet practicus ügyvédek készítik elő az ítélethozatalra. A tudatlan szolgabiró — s ha esküdtársa sem különb — szeretne mindkettőnek igazat adni, de miután ezt nem teheti (mert annyit tud, hogy egyik félnek vesztesnek kell lenni), tehát — horrendum dictu — lutriba tesz két golyót, s ha a vereset kihúzza, annak javára dönti el a pert, pedig meglehet, hogy törvény szerint épen a másiknak van igaza. Ekkor azután jönnek közbe a fellebbezések, semmiségi panaszok, felfolyamodások és minden kigondolható jogorvoslatok, okoztatván ezáltal alaptalan költségek, ide sem számítva azt, hogy az ügy egyedül a bíró tudatlansága miatt évekig húzódik, s midőn az ügyet a főtörvényszék a feljebb vivő részére dönti el, az első fórumon nyertes vérszemet kapván , az ügyet a legfőbb törvényszék elé viszi, holott talán, hahogy az első fórumon kedvezőtlen ítéletet nyer, belenyugszik. Mennyi bajt okoz egy tudatlan bíró. Czélszerűség szempontjából, hogy a mai korszellem kívánalmainak is megfeleljünk, jó lenne a kandidálásnál figyelembe venni valakinek népszerűsége mellett még egy kis törvénytudományt is. Beliczay Elek: Böszörményi László beszéde a képviselőház február 28-ekján tartott ülésében. T. képviselőház! Midőn néhány elvtársam nevében is bemutatott indítvány bővebb kifejtése végett felszólalni bátorkodom, legelőbb ki kell fejeznem, mikép nagyon csalódnék, ki ezen indítványtételnek más indokát keresné, mint az ország jövője feletti aggodalmat, azon aggodalmat, melytől — hitem szerint — azok sem mentek, kik ezen indítványt ellenezni fogják. Azok is, mint mi, biztosítani akarják az ország jövőjét, csak a biztosítás módjában, eszközében van köztünk eltérés. Feltétlenül egyetértünk mi Eötvös báró jelenlegi miniszter úrnak a múlt ülésszak alatt az 1866. február 16 i ülésben mondott hazafias nyilatkozatával, miszerint: „A magyar nemzet kész vérével vagyonával áldozni királyáért ét a hazáért ; de nem kész áldozatot hozni alkotmányából.“ És most mégis, t. ház, a kegy. kir. leirat, melyre alázatos indítványunk vonatkozik, alkotmányunk legfontosabb részeiből kíván áldozatot , és ezért valóban szükséges, hogy az ország minden gondolkodó fia, főleg az országgyűlés tagjai, komolyan magukba szánjanak, midőn a teendők iránt nyugodtan akarnak nyilatkozni, nagyon is kétes lévén, várjon a jövő melyik eljárást fogja igazolni ? E nehéz körülmények javasolják most különösen, t. ház, hogy az eltérő véleménynyilvánítás iránt türelemmel viseltessünk. E nehéz körülmények megadják a feleletet azon kérdésre is, vájjon tárgyalja-e a t. ház érdemileg ezen indítványt ? Mert feltéve, ha a ház rendszabályainak 35. czikke az ily nagyfontosságú indítványokra is alkalmazható volna — mit alig czélozhattak azon szabályok alkotói — mé£ akkor is nagyon kívánatos és méltányos, hogy a t. ház érdemleges érvekkel mutassa ki az indítvány helytelenségét ; csak az ilyen eljárásnak lévén meggyőző hatása, míg az egyszerű elutasításnak soha. Most az indítvány érdemére térve : ennek indokolása közben csak igen kis részben fogom saját eszméimet alkalmazni, hanem főleg a képviselőház tekintélyes, különösen jobboldali tagjainak az 1861-iki és jelen országgyűlésen tett előadásaik és Deák Ferencz hazánk nagy fia által szerkesztett feliratok némely pontjaira kérem fel a ház figyelmét. Régibb meggyőződésem, mint azt már 1860 — 61 és 65 ben az országgyűlés előtt és az országgyűlés kezdetén több magántanácskozmányban ki is fejeztem, hogy valamint régibb országgyűléseink nem bírtak volna törvényes alappal, ha nem létezett volna megyei élet a követek utasítása és a választás teljesítése végett, úgy a képviseleti országgyűlés sem birkát törvényes alappal, míg az utasítások helyét pótoló alkotmányos közvélemény az alkotmányos életből nem fejlődhetik, míg a választás szabadsága a közhatósági életben nem találja biztosítékát. Az alkotmány egy széles fogalom; az országgyűlés annak csak egy része; míg alkotmány valósággal nincs, alkotmányos országgyűlés sem lehet. Fölöslegesnek tartom bővebben kifejteni, hogy a jelen országgyűlés az absolutismus működése alatt alakult, és tartott a legközelebbi leiratig, mert hiszen a múlt ülésszak alatt Deák Ferencz maga is kifejezte, hogy akkor is absolutismus alatt voltunk. Csak azt említem meg,tehát, hogy — amire nincs példa alkotmányunk történetében, — ez országgyűlés a törvényhatóságok életben