Pesti Napló, 1867. március (18. évfolyam, 5059–5083. szám)

1867-03-02 / 5059. szám

51—5059. Szerkesztési iroda: F­­rencziek tere 7. száza. 1. emelet. E lap szellemi raszát illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Szombat, martius 2. 1867. 18. évi folyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. PESTI SAPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, páston vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. o. Hirdetőa­nyal díja: 7 hasábos petitsor együttt hirde­tésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyát-tér: 5 hasábos petit 25 új kr. Rendkívüli előfizetés a JPESTI NAPLÓ Előfizetési díj: K 6 Martius —májusi 3 hóra 5 frt 25 kr Martius—júniusi 4 hóra *7 forint. A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, mart. 1.181­7. Rendkívüli időkben, sőt oly sajátságos körülmények közt is, midőn a perez ha­talma erős, s midőn a mit a pillanat elve­szített, tán egy örökkévalóság sem adná vissza ; szokatlan tevékenységre , s az eredménynek kivívásáért gyors — habár nem mindenben formaszerű eljárásokra van szükség. Érezte ezt minden alkotmányos ország, s nem hive a szabadságot és a megállapí­tott rendet veszélyeztetettnek, h­a egyes döntő alkalmakkor dispensálja a törvé­nyes hatalom felelős egyéneit, a czél gyors keresztül viteléért, a rendes eljárás ne­­hézkezségétől. A rómaiak, midőn a parancsoló szük­ség előállott — hogy a provisoriumot, melyet dictaturának neveztek, kikerüljék — a végrehajtó hatalomnak azt adták utasításul: videant consules ne­quid detrimenti respublica ca­­p­i­a­t. S ekkor a hatalom kezelői nem azért estek vád alá, hogy némely szabvá­nyokat mellőztek, hanem, ha a kívánt eredmény a discretionális eszközök mel­lett sem jön elérve. Újabb korunkban is az alkotmányos államok különbséget tettek a provisorium közt — mint például Angliában a „Habeas corpus acta“ felfüggesztése — és azon eljárás közt, midőn a minisztérium, koc­­­káztatva állását és politikai reputatióját, hogy nagy bajt elkerülhessen, vagy ha­lasztást nem tűrő tényt hajthasson végre, a törvényhozó hatalom körébe vágott, mert a parl­ament gyűléseinek megnyitá­sát bevárni, rendkívül hátrányos, sőt ve­szélyes lett volna. Ilyenkor aztán az össze­gyűlt parliament a minisztériumot, ha tet­tét helyeselte, indemnyt­-bill által mentette fel a felelősség súlyától. Olaszország Victor Emanuel uralko­dása alatt szerencsés volt az egység kiví­vását csatatéren és diplomatiai sakkvoná­sok útján kieszközölni. Azonban majdnem mindig, midőn terri­tóriumához tetemes mennyiségű beolvasz­tandó földet nyert, s a szervezés igényei gyors eljárást sürgettek, a parliament el­napolta üléseit, és diskretionális hatalom­mal ruházta fel a király neve alatt a mi­nisztereket. A magyar kormány is tegnap négy nagy horderejű határzati javaslatot terjesztett a ház elébe, kérvén felelősség mellett felhatalmazást azok ideiglenes foganatosítására. A négy javaslat egyik jellemvonása az , hogy mindenike nagy bonyodal­maktól ment meg, és nagy alkotmányos jogok gyakorlatába léptet be. Az 1867. évi közterhekről szóló határozati javaslat által az adó behajtása és kezelése rögtön kezünkbe megy át; nemcsak a direct adókat, hanem a terme­léskor felszedetni szokott közvetett adó­kat, illetékeket és az állam-monopólium jövedékeit is oda értve. Ha e határozati javaslatra a felhatal­mazás nem adatnék meg, akkor vagy rögtön elapadnának az állam szükségletei­nek fedezésére szánt pénzforrások; vagy pedig az osztrák kormány kénytelen volna a salus publica elvéért megint kezébe venni az egész adó­ügyet, még­pedig saját megmentésünket hozván fel akul. A közteherről szólló határozati javaslat által adómegajánlási jo­gunkba léptünk, s ezen év bevégzésekor a jövő évre az adót mi ajánljuk meg, s a magyar nemzetnek akkor leend­­­e­z először valódi költségvetése, mely az államháztartás minden jövedelmi forrásait kitelhetőleg pontosan felszámít­va, az állam kiadásait megszabva, a fede­zésnek eszközléséről és módjairól határo­zott és pontos intézkedéseket terjeszthet az országgyűlés elébe. 1848-ban Kossuth, mint finánc minisz­­ter, megkísértett ugyan egy költségvetést, 43 a­mely nem az ő tehetsége, hanem a kö­rülmények kedvezőtlensége miatt, rend­kívül hiányos volt, s főleg azért, mert a rendes és a közvetlen adók és jö­vedékek elvalására és felhajtására a kö­rülmények a legnagyobb mértékben ked­vezőtlenek voltak. A második határozati javaslat az újon­­czok megajánlásának jogába helyeztet be. S közülünk ki ne ragadná meg az al­kalmat az indítványba hozott contingens megszavazására, midőn általa alkotmá­nyunknak egyik fő, de kidöntött sarkkö­vét helyezzük vissza , s a pragmatica sanctio által elönkbe szabott kölcsönös védelem kötelességét azon időben telje­sítjük, midőn Európának majd minden ál­lama főgondját a sereg szaporítására, szervezésére, fegyverzésére irányozza; s midőn oly szorosan van összekapcsolva érdekünk a Lajtháninneni népek jövendő­jével, hogy az egyik fél romlása a másikét múlhatlanul előidézné. A III-dik határozati javas­at a köztör­vényhatóságok alkotmányos hatáskörének újbóli megkezdésére vonatkozik, s midőn e részben az 1848 -i törvényczikknél kedvezőbb ideiglenesség jön javaslatba hozva, s a nemzetiségeknek is egy igaz­ságos és nagy horderejű engedmény nyút­­tatik; valóban nem foroghat fenn komoly ok, fel nem hatalmazni a minisztériumot arra, hogy a megyei rendszerre, mely dermedten feküdt,­­ életének csak alig észrevehető jeleit adható, azon prome­­theusi lehelletet fuvalhassa, mely a me­rev tagokat felelevenítve, munkára, tevé­kenységre, s a hazafiaság kötelességei­nek hit teljesíthetésére lelkesítse. A IV-dik határozati javaslat a sajtót fogja felmenteni a törvénytelen sajtósza­bályok és a rendőri gyámkodás bilincsei alól. Tagadhatlan ugyan, hogy az 1848-ks sajtótörvényczikk általános és túl szigorú, kivált a pénzbüntetések maximumának megszabásában; de mind­ezt elfeledjük azon nyereményért, hogy esküdtszékek fognak mindenütt, a­hol csak lehetséges, a sajtóvétségeknél alkalmaztatni , s ez által egy szabadelvű, népszerű és megbe­­csülhetlen intézmény alapjai nálunk is le fognak tétetni. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécsi dolgok. — A tiroli Landtag felirati bizottsága körül­belül azt határozta, a­mit a cseh országgyűlés, hogy t. i. az összeülendő reichsrathnak csak vé­leményadó, s ne eldöntő szavazata legyen. Kije­lenti a javaslat, hogy Tirol „önállósága é s históriai jogai meg nem engedik, hogy egy reichsrath határozzon politikai viszonyairól. Sajátságos egy tünemény ez! — Tirol arra hivatkozhatik a históriában, hogy ő volt a német birodalom legreactionáriusabb tartománya mind politikai, mind egyházi tekintetben. Nevezetes jel az, hogy Tirol óvást tesz a dolgok új rendje ellen. Úgy kell lenni, hogy több reactiót óhajta­nának a világon s azért elégedetlenek. Különös továbbá, hogy azok emlegetik a köz­jogi önállóságot, a­kik sok száz év óta a római szent birodalom vazalljai voltak, — nemcsak, hanem ezenkívül külön az osztrák uralkodó örö­kös tartományai voltak, — sőt Tirol I. Ferdi­­nándtól I. Leopoldig, — körülbelül egy századig külön a habsburgi ház egyik ágának voltak alattvalói, még pedig absolutista és obseurantista kormányzat alatt. A bizottsági többségnek javaslata elfogadtat­ván, a Landtag fel fog oszlattatni alkalmasint. — Az alsó-ausztriai landtag febr. 28-kán tartá első ülését, melyben többféle tárgyat járattak le. Kettőt emelünk ki közülök. Egyik volt a demokrata bécsi képviselő, S­t­e­i­­del indítványa, egy szabadelvű, s az 184­8-diki törvény szerinti új választási törvény ; másik egy sürgős felirat arra nézve, hogy B­é­c­s e­r­ő­­dítésével hagyjon fel az állam. Utóbbi javaslat dr. Koffer képviselőé volt, ki felemlité a hátrányokat, melyek a Bécset kör­nyezendő erődökből háramlanának a városra és tartománya; mert e miatt ezek egy ostrom min­den nyomorainak és iszonyainak ki lennének téve; felemlité a maga az építés által szükségessé válandó épület-lerontásokat és irtásokat; felemlité a temérdek költséget, melyet az erődök építése követelne, s melyek az a nélkül is adókkal sú­lyosan terhelt népre annyival inkább nehezedné­nek, mivel az is kétséges, vájjon fognáe egy általában, vagy minő mér­tékben fo­gná a birodalom ke­leti része ezen költségek quo­­táját elvállalni; továbbá hivatkozik a szakemberek ítéletére és a történeti tapaszta­latokra a részben, hogy egy nagyvárost megerő­­díteni katonai sze­mpontból sem czélszerű, s kü­lönösen oly várost, melyben a birodalom képvi­selő testületei székelnek, nem kell kitenni az ostromállapotoknak stb. Hivatkozik arra is, hogy ily tárgyban az alkotmányos képviseleteknek kell határozniok. Ennél fogva sietve kell kérni a kor­mányt, hogy az erődítéshez ne fogjon, míg a tör­vényes reichsrab­ meg nem kérdeztetik. Utóbbi indítvány kevés (jobb oldali) szavazat híján átalánosan elfogadtatott, és minden vita nélkül. Steudel indítványa mostantól elhalasz­­tatott. A Lembergből febr. 28-ról érkezett telegramm szerint a gallicziai országgyűlésnek felirati bi­zottsága elkés­zíté javaslatát. Galliczia d­e r­e­g­a­­tiót akar küldeni a reichsrathba, hogy a ki­­egyenlítés művét ne láttassák meghiúsítani akar­ni ; de kívánja, hogy a reichsrath határozatai ne legyenek kötelező erejűek, és ki van emelve a szükségesség, hogy Galliczia autonómiával bír­jon, és hogy ott is, mint Magyarországon, a februári alkotmány megszűnjék érvényes lenni. Mártius 2-dikán volt megválasztandó a gyűlés a reichsratbba küldendő követeket. Neh­i íny szó a megyemidézés kér­déséhez. Pest, febr. 28. Nincs véleménykülönbség a hazában arra nézve, hogy a megyéket azonnal vissza kell állítani. Ez természetes. Az alkotmánynak helyre kell állania fenn és lenn egyaránt. De miként? E kérdés fog­­lalkoztatja most azon hazafiakat, kik a helyzet nehézségei, különösen pedig az igazságszolgáltatás folytonossága felett komolyan elmélkednek. Sokan azt hiszik, hogy a kérdés na­gyon is egyszerű. Meg kell tartani a 61-ki bizottsági tagokkal az átalános tiszt­­újítást a 61-ki modorban.­­ Mások, nagy súlyt helyezve a 61-ik év szomorú tanul­ságaira, megengednék a tiszujítást a köz­­igazgatási közegekre nézve, de in statu quo kívánnák megtartani a tör­vényszékek és telekkönyvi hivatalnokok személyzetét. Azt hiszszük, egyik nézet sem állja ki a tűzpróbát, bár indokolható volna mind a kettő. Az átalános tisztújítás veszélyeztetné az igazságszolgáltatás folytonosságát és biz­tonságát , mert könnyen megeshetnék, hogy a bizottsági tagok a törvényszék­hez és telekkönyvhöz oly egyéneket vá­lasztanának , kik nem szakértők, vagy helyeiket betölteni nem képesek.­­ A választásoknál rendszerint nem az bír döntő súlylyal , hogy egyik vagy má­sik jelentkező bír-e kellő szakképzett­séggel, hanem az, hogy bírja-e vagy nem a választó­közönség bizalmát. Hagyomá­nyul maradt reánk a régi jó időkből az az előítélet, hogy a magyar ember mindenhez ért, s helyt áll, bárhová és bár­mire alkal­mazzák. A részletes tisztújítás és a mostani pro­­visorius törvényszékek in statu quo meg­hagyása sértené — és méltán — a köz­érzületet, s nem felelne meg a czélnak, mert — tisztelet a kivételeknek — a tör­vényszéki hivatalnokok sem szakképzett­ség, sem pontosság, sem fedhetetlenség tekintetében nem állanak minden kifogá­son felül, és azon anomália, hogy ugyan­azon egy megyének kétféle, t. i. válasz­tott tisztviselői és a Schmerling rendszer alatt kinevezett hivatalnokai lennének, megzavarná, vagy talán ki is zárná az oly­annyira szükséges harmóniát. Van egy harmadik nézet is, mely tisztújítást kíván a törvényszéki sze­mélyzetre nézve is a 6l-diki modorban, de qualificatiók mellett. Elfogadnám e nézetét, ha lehetséges volna qualificatiót felállítani. De sajátsá­gos viszonyaink között helyes és igazsá­gos qualificatiót felállítani nem lehet. Mi volna ez a qualificatió ? Talán az ügyvédi diploma ? Az 1848 előtt nyert ügyvédi diploma nem volna helyes kulcs a szak­ismeretre nézve. Az, ki 1848 előtt tette le az ügyvédi szigorlatot, csak félszaktudós, és csak a specificus magyar törvényekben lehet jártas, ha a lefolyt 18 év eseményei­vel lépést nem tartott, s ha a régi magyar törvények mellett egyszersmind az osz­trák uralom alatt hatályba lépett törvé­nyeket, s az országbírói értekezlet álla­­pítványait is nem tanulmányozta. Viszont azon megszorítás, hogy bírói­ hivatalokra csak az alkalmaztathassák, ki az újabb időben tette le az ügyvédi vagy állam­vizsgát, vagy az osztrák törvények ural­ma alatt bíró volt, vagy ügyvédkedett , kizárná mind­azon tiszteletre méltó régi jogtudósokat és ügyvédeket, kik a lefolyt időkben nem szolgáltak, nem ügyködtek, de azért a korral együtt haladtak, az igazságügy minden mozzanatát megfigyel­ték, az újabb törvényeket és eljárást ta­nulmányozták és tudják. E nézetek közül az egyik az igazság­szolgáltatás folytonosságát, a másik a szabad választást fenyegetvén, a harma­dik nézet pedig gyakorlati sikert nem ígérvén, a czélnak egyik sem felelne meg, s azt hiszem, hogy úgy, a­mint felállítva van, egyik módot sem kísérlik meg mi­nisztereink, hanem arra fektetik a súlyt, a­mire kell, t. i. a fő japáni székek tapintatos betöltésére. Erős meggyőződésem, hogy igen sok, talán minden ettől függ. Nem lesz nehéz a czélt elérni, t. i. a megyéket az igaz­ságszolgáltatás káros zökkenése nélkül visszaállítni: ha szerencsés kinevezés folytán oly férfiak foglalják el a főispáni székeket, a­kik a megyei értelmiség bi­zalmát birják, a megyét ismerik, s fel­adatukat átérteni és megoldani képesek. Az ily főispánok, kellő tapintattal és kellő erélylyel, könnyen kikerülhetik a mutatkozó szirteket, ha a nagy közön­ség kivonatához képest a közigazgatási közegek választásánál a 61-diki gya­korlat szerint járnak el, a törvényszé­kek s a telekkönyvi hivatalok alakí­tásánál pedig szorosan ragaszkodva az 1848-iki XVII. törvényczikkben form­ulá­­zott jogukhoz, csak oly egyének megvá­lasztásába egyeznek bele, kiket maguk, s a megyének e czélból előzetesen kihall­gatott és megnyert értelmisége a bírói és telekkönyvi kötelmek teljesítésére min­den tekintetben képeseknek tar­tanak. Az igazságszolgáltatás folytonosságát és biztonságát nemcsak ezer meg ezer honpolgár érdeke, de nemzetünk erkölcsi és anyagi hitele is hangosan követeli. A megyeszervezés kérdése tehát már csak ezen egy szempontnál fogva is felette fontos. S nagyon megérdemli, hogy minél többen és minél tüzetesebben szóljanak hozzá, még mielőtt a minisztérium, mely e kérdés megoldására is e napokban fel lesz hatalmazva, véglegesen határozna. Az eszmecsere lényegesen könnyítené a minisztérium nehéz feladatát. —h— Pest, febr. 27. Ezredéves alkotmányunk tettleges helyreállítá­sa folytán azon kellemes helyzetbe jutottunk, mi­szerint a provisorium helyébe alkotmányos tiszt­viselők fognak lépni. Kétsé­get nem szenved, hogy az ily változás mindannyiszor felette zsibbasz­­tólag hat a törvénykezésre, s az ügyek menetét huzamos­ időre megakasztja, de ez oly m­a­­­u­m necessarium, mit a törvénykezés kezelői vál­­toztával tűrnünk kell, és elkerülnünk nem lehet. Legközelebb tehát újra megnyílnak megye­házaink termei, hogy hat év után ismét kebleikbe fogadhassák a megyei tisztválasztó bizottmányt. Ha nem akarunk önmagunk ellenségei lenni, ha nem törekszünk önmagunk kárt és vészt hozni saját fejünkre; mindenekelőtt azon szándékkal induljunk az újra megnyilt megyeházak termeibe — hahogy a tisztválasztó bizottmány tagjai közé vagyunk szerencsések magunkat számíthatni — miszerint a tisztviselői állomásra candidált szol­­gabiró vagy esküdt népszerűségét nem te­kintjük még egyedüli ,netovábbjául azon kel­lékeknek, melyek egy birótól követeltetnek ; a népszerűség mellett még a természeti észtehetség sem elég arra, hogy valakit a birói székre illő­nek mondhassunk, mivel a biróban első főkellék a tör­vények tudása, a második főkellék pedig a j e 11 e m. Egy népszerű ember, ki a tör­vényeket nem tudja, nem való birói székre, mert tudatlansága által sok és kiszámíthatlan kárt okoz a hozzá folyamodóknak. Exempla docent. Elég tanulságos arra, hogy következtetéseket vonhatván a múltból, okuljunk. A törvények tudása a választandóban nem rá­adás a népszerűségre, de megfordítva igen, mert egy jó képzettségű törvény tudó bíró, a­meny­nyiben tudományát helyesen alkalmazza, tehet népszerűségre szert, holott h­a józanon akarunk ítélni, a birói székre emelt népszerű, de törvényt nem tudó birót, mint ki helyének betöltésére képtelen, a birói széken meg nem tűrhetünk. Egyébként mi is indítana bennünket arra, hogy tudatlan és avatatlan kezekre bízzuk tör­vénykezésünket akkor, midőn szabadon intéz­kedhetünk, jelesen, midőn hazánk annyi szak­avatott, törvényben jártas egyénnel dicsekszik ? Okleveles ügyvédeink száma az ötezeret majd meghaladja, kik közül sokan igen szívesen vál­lalnak rangjaikhoz illő tisztviselői állomásokat hazánk egyetlen egyeteme, és a tíz akadémiából évenként igen tekintélyes számú jogvégzett, a tudományok korszellemünk igényelte színvona­lán álló képzett fiatal ember kerül ki, s ide szá­mítva a megelőzött években végzett akadémiku­sokat, nem találunk okot ara, miért választanánk ily képzett férfiak mellőzésével híres siékekre „legu­esus“okat, jogtudákosokat Mai nap, midőn a perlekedés­,viszketeg annyira elharapódzott köztünk, hogy minden csekélység­ért biró elé futunk, ügyvédet vallunk, s csak­hogy e kiolthatlan vágyunknak kifejezést adhas­sunk, a konok perlekedők diját is szivesen meg­fizetjük, — a birónak nehéz szerep jutott. Meny­nyire meg van akadva egy törvényben járatlan biró, midőn az­ előtte beperesitett ügyet practicus ügyvédek készítik elő az ítélethozatalra. A tu­datlan szolgabiró — s ha esküdtársa sem különb — szeretne mindkettőnek igazat adni, de miután ezt nem teheti (mert annyit tud, hogy egyik fél­nek vesztesnek kell lenni), tehát — h­orrendum dictu — lutriba tesz két golyót, s ha a vere­set kihúzza, annak javára dönti el a pert, pedig meglehet, hogy törvény szerint épen a másik­nak van igaza. Ekkor azután jönnek közbe a fel­­lebbezések, semmiségi panaszok, felfolyamodá­sok és minden kigondolható jogorvoslatok, okoz­­tatván ez­által alaptalan költségek, ide sem szá­­mítva azt, hogy az ügy egyedül a bíró tudatlan­sága miatt évekig húzódik, s midőn az ügyet a főtörvényszék a feljebb vivő részére dönti el, az első fórumon­ nyertes vérszemet kapván , az ügyet a legfőbb törvényszék elé viszi, holott ta­lán, hahogy az első­ fórumon kedvezőtlen ítéle­tet nyer, belenyugszik. Mennyi bajt okoz egy tudatlan bíró. Czélszerűség szempontjából, hogy a mai kor­szellem kívánalmainak is megfeleljünk, jó lenne a kandidálásnál figyelembe venni valakinek nép­szerűsége mellett még egy kis törvény­­t­u­d­o­m­á­n­y­t is. B­e­l­i­c­z­a­y Elek: Böszörm­ényi László beszéde a képviselőház február 28-ek­ján tartott ülésében. T. képviselőház! Midőn néhány elvtársam nevében is bemutatott indítvány bővebb kifejtése végett felszólalni bátorkodom, legelőbb ki kell fe­jeznem, mikép nagyon csalódnék, ki ezen indít­­v­ánytételnek más indokát keresné, mint az ország jövője feletti aggodalmat, azon aggodalmat, mely­től — hitem szerint — azok sem mentek, kik ezen indítványt ellenezni fogják. Azok is, mint mi, biz­tosítani akarják az ország jövőjét, csak a bizto­sítás módjában, eszközében van köztünk eltérés. Feltétlenül egyetértünk mi Eötvös báró jelenlegi miniszter úrnak a múlt ülésszak alatt az 1866. február 16 i­ ülésben mondott hazafias nyilatko­zatával, miszerint: „A magyar nemzet kész vé­rével vagyonával áldozni királyáért ét a ha­záért ; de nem kész áldozatot hozni alkot­mányából.“ És most mégis, t. ház, a kegy. kir. leirat, melyre alázatos indítványunk vo­natkozik, alkotmányunk legfontosabb részeiből kíván áldozatot , és ezért valóban szükséges, hogy az ország minden gondolkodó fia, főleg az országgyűlés tagjai, komolyan magukba szánja­nak, midőn a teendők iránt nyugodtan akarnak nyilatkozni, nagyon is kétes lévén, várjon a jövő melyik eljárást fogja igazolni ? E nehéz körülmények javasolják most külö­nösen, t. ház, hogy az eltérő véleménynyilvání­tás iránt türelemmel viseltessünk. E nehéz kö­rülmények megadják a feleletet azon kérdésre is, vájjon tárgyalja-e a t. ház érdemileg ezen in­dítványt ? Mert feltéve, ha a ház rendszabá­lyainak 35. czikke az ily nagyfontosságú indít­ványokra is alkalmazható volna — mit alig czé­­lozhattak azon szabályok alkotói — mé£ akkor is nagyon kívánatos és méltányos, hogy a t. ház érdemleges érvekkel mutassa ki az indítvány helytelenségét ; csak az ilyen eljárásnak lévén meggyőző hatása, míg az egyszerű elutasítás­nak soha. Most az indítvány érdemére térve : ennek in­dokolása közben csak igen kis részben fogom saját eszméimet alkalmazni, hanem főleg a kép­viselőház tekintélyes, különösen jobb­oldali tag­jainak az 1861-iki és jelen országgyűlésen tett előadásaik és Deák Ferencz hazánk nagy fia ál­tal szerkesztett feliratok némely pontjaira kérem fel a ház figyelmét. Régibb meggyőződésem, mint azt már 1860 — 61 és 65 ben az országgyűlés előtt és az ország­­gyűlés kezdetén több magántanácskozmányban ki is fejeztem, h­ogy valamint régibb országgyűlé­seink nem bírtak volna törvényes alappal, ha nem létezett volna megyei élet a követek utasítása és a választás teljesítése végett, úgy a kép­viseleti országgyűlés sem birkát törvényes alap­pal, míg az utasítások helyét pótoló alkotmá­nyos közvélemény az alkotmányos életből nem fejlődhetik, míg a választás szabadsága a köz­hatósági életben nem találja biztosítékát. Az alkotmány egy széles fogalom; az országgyűlés annak csak egy része; míg alkotmány valóság­gal nincs, alkotmányos országgyűlés sem lehet. Fölöslegesnek tartom bővebben kifejteni, hogy a jelen országgyűlés az absolutismus működése alatt alakult, és tartott a legközelebbi leiratig, mert hiszen a múlt ülésszak alatt Deák F­erencz maga is kifejezte, hogy akkor is absolutismus alatt voltunk. Csak azt említem meg,te­hát, hogy — a­mire nincs példa alkotmányunk történetében, — ez országgyűlés a törvényhatóságok életben

Next