Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)

1867-11-01 / 5261. szám

258-5261. Szerkesztési iroda: fferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Péntek november­­ 1866?. 18. év­­fok­ain. Ferencziek tere 7 szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­tézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetményeik utjai 7 hasábos petitser egyszeri lünke­tésnél 7 uj kr. • . Bélyegdíj külön 30 njkr Nyílt-tér , 5 hasábos petit 25 nj kr. Pest, oct. 31. 1867. Bécs, oct. 30. A A delegatiói törvény körül megkez­dődött az alkotmányi bizottmány tanács­kozása. Delegatiói törvény ? Bocsánatot kérünk, itt Bécsben, ha közelről nézi az ember, tulajdonképen csak deputátiókról van szó, és ezzel — sajnos — meg van erősítve mind­az, a­mit már 2—3 hét előtt egynémely tekintélyes itteni követnek szándékairól mondtunk. Olvasóink tán emlékeznek még, hogy már akkorában helyeztük kilátásba ezt a mostani fordula­tot ; kimondtuk, hogy most itt akadnak olyanok, a­kik minél inkább szeretnének közeledni a personális u­ió felé, és nem­csak a közös ügyek körét a minimumra szorítani össze, hanem a tárgyalási mód­ra nézve is a delegátiók helyébe olyan deputatió félét léptetni, melynek tagjai csak mintegy bizományosai volnának a két parlamentnek, és az általunk czél­­ba vett delegatiónak csak árnyékát ké­peznék.­­ A­mi most történik, ránk nézve tehát meglepőnek nem mondha­tó, hanem azt csakugyan nem vártuk volna , hogy annyian lesznek , a­kik ily felfogás mellett nyilatkoznak, és köztük majdnem mind­azok, a­kik egy Lajthán inneni parlamentáris kormány alakítására volnának hivatva. Csak az egy Berger tudtunkra még nem nyilatko­zott, hanem persze m­afiore non la prima­­­vera. Taafe gróf belügyér, a­ki a bizott­mány tanácskozásain jelen van, nem bír elegendő tekintélylyel, hogy a nézetek módosítására lehetne hatnia, és igazán nagy baj, hogy Beusz báró épen most nincs itt, midőn e fontos kérdés forog szőny­egen. Azt is régen jeleztük már, h­ogy a len­gyelek mindenben engedékenyek lesznek, csak abban nem, hogy a delegátusokat maguk, illetőleg országuk gyűlése választ­hassa saját kebléből. Ha ezzel minoritás­ban maradnak, okvetlenül kilépnek, ma­gukkal rántván a szlovéneket és tirolia­­kat is, s akkor kész a csendes parla­ment. Visszatérve a szóban forgó törvény alapelvére, különös sophistikának tart­juk, ha itten azt mondják, hogy a biro­dalmi tanács csak a magyar országgyű­lés álláspontját foglalja el, midőn azt ál­lítja, hogy a közös ügyek feletti határo­zathozás ezentúl is egyedül a két par­lamentet illetheti, hogy tehát a dele­­gáció soha, nem lehet önálló intézmény, hanem csak az illető parlamentek meg­bízottja. Itt önkénytelen vagy szántszán­dékos tévedés forog szóban. Midőn a feb­ruári alkotmány azt akarta megállapítani, hogy a közös ügyek elintézésére csupán csak a reichsrath illetékes, melyről Ma­gyarország törvényei semmit sem tud­nak, magától érthető, hogy mi azt mond­tuk : ez nem járja; a mi törvényeink nem ismernek más képviseletet, mint a magyar országgyűlést, a törvényhozói ha­talom tehát bármely ügyre nézve is csak ezen országgyűlést illetheti a koronával egyetemben! Ezzel csak saját alkotmá­nyos jogunkat védtük a bécsi ao­rogálás ellenében, és védtük mindaddig, míg e jog fölülről is feltétlen elismertetésben nem részesült. De midőn ez megtörtént, ország­gyűlésünk az őt megillető, s már most mindenünnen elismert, jognál fogva oly törvényt hozott, melynek erejénél fogva az ő törvényhozási hatalmának bizo­nyos része bizonyos előfeltételek teljesít­­tetése után a delegatiókra ruháztatik át. A magyar delegatió tehát a magyar or­szággyűléssel természetes összefüggésben áll ugyan, a­mennyiben annak kebeléből keletkezik , de korántsem annak egy­szerű bizományosa, a­mi már onnan is kiderül, hogy az országgyűlés a delega­tiónak utasítást nem adhat, s a delega­tió határozatait vita tárgyává nem teheti, hanem azoknak — a­mennyiben a dele­gatió illetékességi körén belül mozognak — feltétlen elismerésére kötelezte magát. Tökéletesen igaz tehát, hogy a közös­ügyek körüli törvényhozás a két parla­mentet illeti mindaddig, míg a dele­gatió létre nem jött, és illetni fogja megint, ha a delegatió intézménye bár­mily okból megszűnik, de nem ille­ti azon idő alatt, midőn a delega­tiók a törvényes alapon létez­nek és működnek. Ezen idő alatt a két parlament nem bírhat a közös ügyek közül törvényhozási hatalommal, a dele­gatiók pedig nem egyszerű ügyvivői a a két parlamentnek, hanem illetékessé­gük határain belül öná­lló intézményt ké­peznek, mely mindegyik fél alkotmányos intézményeinek egyik kiegészítő része, csak úgy, miként maga a magyar ország­gyűlés vagy a bécsi reichsrath. Ezzel ellentétben áll a német urak fel­fogása, kik csak mintegy „próbára“ akar­nák életbe léptetni a delegációk intézmé­nyét, miként a lisztárus egy kis búzát ad oda a molnárnak: ha úgy találja, hogy jól van őrölve, a többit is oda adja; ha nem, félreteszi, hogy­­ alkalmas idő­ben tán másnak adja át. Magától érthető, hogy nem ily alku volt az, mely a mi közösügyi törvényünk alkotóinak szeme előtt lebegett. Hiszen sok mindenféle dolog lehetséges a világon, s így az sem lehetetlen, hogy valamely előre nem látható esemény kö­vetkeztében a delegátiós intézménynek meg kellene szűnnie. Ekkor a mi ország­gyűlésünk ismét korlátlan törvényhozói jogainak birtokába lép, s akkor Bécsben is a februári alkotmányra vagy akárme­lyikre térhetnek vissza. Ez az ő dolguk, melyhez nekünk semmi közünk nincs. De „felmondható“ delegátiós intézmény­képtelenség, ennél aztán hasonlíthatlanul jobb a tiszta personális unió. Mi ezt is el fogjuk fogadni, ha kényszeríttetünk rá, de ha válságos pillanatban e personális unió következtében a monarchia ereje bénítva volna, ezért a felelősség, Isten és emberek előtt, nem bennünket fog ter­helni. g? vagy k? Igen fontos vezér­czikk számára kell egy kis helyet kérnem a „Pesti Napló“­­ban! Országszerte elharapódzott azon szo­kás, hogy iktatási iktatásnak írják. A ház asztalára letett miniszteri előterjeszt­­vényekben, a bizottmányok (régi szül: most már : bizottságok) jelentéseiben, törvényjavaslatokban olvassuk, hogy ez vagy az, az ország tör­vényei közé beig­­tattatik; a főispánokat, superintendense­­ket, egyleti elnököket illető méltóságaik­ba ünnepélyesen beiktatják, stb. stb. Né­zetem szerint mindezeket beiktatni ke­lene. Megmondom okát. Az ik rag sorozást jelent, s vele e kérdésre felelünk : há­nyadik ? — u. m. második, harmadik stb. Az ig ellenben határt szab e kér­désre : meddig ? — u. m. holnapig, egy hétig, addig a meddig stb. e. Idézhetnék egy nagy tekintélyt e fel­szólalásom mellett. Arra kellene hivat­koznom, ki nemcsak törvénykönyvünkbe és országgyűlési iratainkba iktatott már igen sok nagy fontosságú dolgot be, ha­nem a kinek az akadémiában is némi­ súlya van. Ő, ha e sorokat meglátja, szo­kott kedélyességével fogja megmosolyogni a plágiumot, melyet épen elkövettem; nem első, nem is utolsó visszaélés, mit vele elkövetnek. De hát a ki nekem nem hisz, ám kér­dezze meg Gyulai Pált. Ne tessék pedig, kérem, ezt a k betűt pártkérdéssé tenni, mint lett a keresz­tény és keresz­ty­én, írjunk, a meny­nyire lehet, jól. Z. A. Országgyűlési tudósítás. A képvisel­őház oct. 31-kén tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károlyj­e­g­y­­z­ő: Dimitrievich Milos. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesít­tetvén, elnök a beérkezett irományokat mutatja be, melyeknek közlését közelebbi számunkra kell halasztanunk. Papp Lajos képviselő egy kérvényt nyújt be, melyben a nagyvárad-kolozs­vári vasútnak Brassó felé folytatását nem a boltai, hanem az esti szoroson át kérik a kérelmezők eszközöltetni , ez irányban lenne az a népes és termékeny Három­székre is előnyös. A kérvényi bizottmány­nak fog átadatni. Felvétetvén a napirend, vagyis a he­vesi interpellátióra adott bel­ügyminiszteri válasz, először is Al­m­á­s­s­y Sándor nyújtja be tegnap be­jelentett indítványát, melynek tartalma következő: Indítvány Heves és Küls­ő-S­zolnok törvé­nyesen egyesült vármegyék bizottmányának a felelős mi­nisztérium által tett felfüg­gesztése tárgyában. Tekintve azt, hogy a kormány Heves és Kül­­ső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék bi­zottmányát az 1848. XVI. tcz. 2. §-a d) pontjá­nak ellenére, mely igy szól: „Ezen állandó bi­zottmány a főispánnak, vagy távollétében az alis­pánnak elnöklete alatt, a megyei tisztviselőség hozzájárultával, annyiszor és addig, a mint s a meddig szükséges leend, összegyűlvén, mindazon hatóságot fogja ideiglenesen gyakorolni, mely törvény s alkotmány szerint a megyei közgyűlé­seket minden tekintetben illeti,­ önkényileg fel­függesztette. Tekintve, hogy a kettős megye törvényes ha­tóságát az 1848. vn. tcz. 26. §-a ellenére, mely igy szól: „Az ország minden törvényhatóságai­nak eddigi törvényes hatósága ezentúl is teljes épségben fenntartandó,“ megszüntette, és a me­gye kormányzását teljhatalmú kir. biztos kor­látlan hatalma alá helyezvén, az 1848. III. tcz. 3. §-át, mely igy szól: „Ő Felsége a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független ma­gyar minisztérium által gyakorolja“ — megsér­tette. Tekintve azt, hogy a pragmatica sanctót érvényesítő 1723. III. tczikkét megsértette, s mindezen tények által az 1848. XVI. tczikk­­ben az alkotmányosság védbástyájának elismert megyei szerkezetet Hevesmegyében lerombolta. Tekintve végre a fentemlitett kormány ténye­ket, melyek a törvények világos megsértésével végrehajtattak — hivatkozva az 1848. III. t. ez. 32-dik §-a a) alatti pontjára, mely ekképen szól: „A miniszterek feleletre vonathatnak minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függet­lenségét, az alkotmány biztositékait sérti“ — hi­vatkozva a 33 ik §. rendeletére — a kormányt vád alá helyezni kérik. Pest, 1867. oct. 31. Beadja : Almássy Sándor, Pap Pál, Csiky Sán­dor, Madarász József, László Imre, Böszörményi László, Vállyi János, Bobory Károly, Deáky La­jos, Patay István, Tisza Kálmán T. képviselőház! Én megval­lom, hogy ámbár az előttem szólott képviselő­társam beadott indítványát elannyira nem he­lyeslem, hogy azzal szemben részemről bátor le­szek egy más indítványt beadni, mindazonáltal igen tisztelt belügyminiszter úrnak a hevesi ügy­ben tegnapi napon adott válasza által én is sem kielégítve, sem megnyugtatva nem vagyok. Nem elégít ki ezen válasz, mert nem bizo­nyítja be, hogy az ország békéjére nézve, vagy az ország fennállására, vagy épen a trón biztosságára nézve oly veszélyes helyzetben lettünk volna, mely a minisztériumnak rendkívüli eljárását iga­zolta volna; nem nyugtat meg, mert egyáltalá­ban nem ingatta meg azon meggyőződésemet, hogy a minisztériumnak e tárgyban követett el­járása, részint magában az alkotmányos elvbe, részint hazánk törvényeibe és a törvényes gya­korlatba ütközik. Azért, hogy ezen nézetemet, és annak alapjára fektetett indítványomat indokol­jam, nem tartom szükségesnek Eger városának vagy Heves vármegyének végzéseit és határoza­tait taglalni. Lehetnek abban, többet mondok, vannak is olyanok, melyek saját meggyőződé­sem szerint is megtámadhatók, de a kormánynak ezen ügyben követett eljárása nem a szerint íté­lendő meg, mennyire jártak el correcte azon ha­tóságok, hanem a szerint, hogy magának a kor­mánynak ténye mennyiben egyezik, vagy ellen­kezik az alkotmánynyal és a törvénynyel. (He­lyeslés.) Azt sem látom szükségesnek, hogy a t. belügyminisztert követvén, arra nézve mondjak itt véleményt, hogy a váczi levélnek, egyik vagy másik mondatában foglaltatnak­ a veszélyes el­vek, foglaltatik-e felségsértés , vagy bármely más bűntény, mert ezek felett azt tartom, e házban vitatkozni, és ez által mintegy ha­tározatot provokálni, helytelen, mert e felett ítélni a törvényes bírónak kell. Nem szükséges ez, mert bármikép álljon e dolog ez esetben vagy más hasonló esetben, az­által még, hogy valaki netalán ily dolgokat mon­dott vagy itt volna, egyátalában nem áll elő az országban azon rendkívüli állapot, mely rendkí­vüli eszközök alkalmazását igényelné, nem áll elő akkor, midőn csendesség van az egész or­szágban, midőn a polgárok nyugalma sehol sem zavartatik meg. (Ellenmondás a jobboldalon.) Az elégedetlenség, a­mennyiben létezik, sehol sem adja jelét annak, hogy az alkotmányos eszközök­től eltérve, tettlegességre vetemedni akarna, nem szükséges ez azért sem, mert ha szinte alapos volna is most vagy máskor egy ily vád, az még, mondom, ha alapos volna is, nem jogosítja fel a kormányt arra, hogy mielőtt azon vád felett törvényes bíró ítélt, közigazgatási úton kimondja, hogy a vádlott bűnös és bűnrészeseknek nyilvánítja mindazokat, kik a törvény sze­rint még csak vádlott irányban bizalmat nyilvánítanak. (Helyeslés a baloldalon.) Én sohasem tagadtam és nem tagadom a kormány azon jogát, hogy törvényes formák között törvényes közegei által vád alá helyezhessen bárkit, de azt tartom, hogy maga az alkotmá­nyosság alapelve megkívánja, hogy a Vádlott fe­lett a törvényes bírák ítéljenek,és azon eljárás, mi­dőn ezt be nem várva, a bűnös „közigazgatásilag“ mondatik ki, oly eljárás, mely a polgárok bizton­ságát megsemmisíti, a személyes szabadságot kép­zeletivé teszi, oly eljárás, melynek példáját az absolut kormányok körében kell keresnünk. (He­lyeslés a baloldalon.) Ez történt pedig tisztelt ház, Eger városára vonatkozólag, mert a kor­mány vádat emelt, a bírói ítéletet azonban be nem várta, hanem a vádat alaposnak közigazga­tásilag kimondotta, a vádlottat és azokat, kik iránta bizalmat szavaznak, bűnösöknek nyilvánít­­ja. (Egy hang a jobb oldalról: Jól teszi.) Ezek­nél fogva az eljárásnak ezen első része az alkot­mányosságba ütközik, a második része pedig, mely Heves megyére vonatkozik, a magyar tör­vényeket és a törvényes gyakorlatot sérti meg. Nem tartom szükségesnek, hogy itten bizo­nyítgassam azt, hogy a vármegyéknek — a tör­vénytelennek tartott rendeletet végre nem hajt­va — az ellen felírni joguk van; nem tartom szükségesnek, mert még eddig legalább e ház­ban azt senki sem tagadta, sőt a­mennyire tu­domásom terjed, mind az igen tisztelt jobb­oldalnak, mind magának a minisztériumnak egyes tagjai kisebb és nagyobb körben, sőt kevés kivétellel hírlapilag is a törvényha­tóságok ezen jogát, habár oly megszorítások­kal is, melyeket túlságosnak tartok — még a jövendőre is fenntartandónak véleményezték. Annyi pedig mindenesetre áll, hogy e törvé­nyes gyakorlat még ma semmi után eltörölve nincs. Gyakorolták is e jogot a vármegyék mindig, nemcsak 1848 előtt, hanem mindaddig, míg rend­szeres állapotban volt az ország, gyakorolták 1848-ban is, és gyakorolták 1861-ben ismét, és nem tudom, hogy azon megyék is, melyekben az igen­­. jobboldalnak, s magának a minisztérium­nak tagjai adták az irányt, ezen jog gyakorlatát arra állapították volna, hogy collegiális kormány áll felettük, de mindnyájan arra állapították, hogy általában a megyének ahhoz joga van, gyakorolták e jogot, többet mondok, egész mos­­tanig, 1867-ben is. Több példát tudunk, a­melyekben oly tör­vényhatóságok, melyek nem tartoznak az elhí­resztelt ellenzéki megyék közé, végre nem haj­tották vagy épen félre tették, egy felírásban előadva indokaikat, a kormány oly rendeleteit — például az adóügyben — melyeket, tekintve az országgyűlés által adott indemnitit, hitem sze­rint a törvényesség szempontjából megtámadni alig lehet. Ily eset történt több vármegyében, történt Mármarosban , történt Békés megyében történt, ha jól emlékezem, Ungban, és sok me­gyében még. Tudom én azt, hogy régibb időkben is küldött a kormány biztosokat a vármegyék ellen, de el­járása akkor mi volt ? Én nem tudok rá esetet, midőn az alkotmány életben volt, hogy azért, mert egy vármegye egyszer felírt valamely tárgy­ban, királyi biztos küldetett volna ellene; a kor­mány megújította rendeletét, ha nem volt sikere, királyi resolutiót eszközölt ki, s csak ha ennek sem volt sikere, küldött kir. biztost az ily reni­tens megyére, hogy érvényt szerezzen rendeleté­nek ; de még akkor is a királyi biztos soha arra felhatalmazva nem volt, hogy egy egész várme­gyét büntessen, soha arra felhatalmazva nem volt, hogy a vármegyék gyűléseit felfüggeszsze (ellenmondás a jobb oldalon, élénk helyeslés a baloldalon); ellenkezőleg most Heves megye fel­írt Eger városára vonatkozólag kiadott alkot­mányellenes rendelet ellen, a­nélkül, hogy végre­hajtotta volna, felírt egyetlen egyszer, s a kor­mány nemcsak királyi biztost küldött ki rögtön, de a királyi biztost arra is felhatalmazta, hogy a bizottmányi ülése tartását betiltsa. (Helyeslés a baloldalon.) Én részemről, tisztelt ház, igazán fájdalommal mondom, mert nem hittem, hogy megértem, mi­szerint a kormánynak ezen eljárása által törvé­nyeinket megsértve lássam. Azt mondotta tegnap a tisztelt belügyminiszter úr, hogy nekik (a mi­nisztériumnak) Eger városa irányában lehetett volna a törvény teljes szigorával eljárni, ők azon­ban a szelídebb utat választották, a­mennyiben beérték a dorgálással és a rendelet megsemmisí­tésével. Fentebbiekben kimutattam, hogy a miniszté­riumnak ezen eljáráshoz joga nem volt; most még hozzá­teszem azt, hogy ha joga lett volna, vagy joga lenne a törvények alapján ily szigorú eljáráshoz, akkor ezen szigorú eljárás az, me­lyet követnie kellett, ama szigorú eljárás, mely a vádlottat törvényes bírája elé helyezi, mert a kormánynak kötelessége a törvényt teljesíteni, a kegyelem a fejedelemnek joga. (Tetszés a bal­oldalon.) Azt is mondotta a t. belügyminiszter úr, hogy Eger városa már az által is megsértette a tör­vényt, s így a szigorú eljárást maga ellen fel­idézte, hogy csak rendes tanácscsal ellátott város lévén, hatáskörén túl politikai tárgygyal foglal­kozott, s a felett határozott. Megengedem, hogy e tárgyat törvényeink szempontjából vitatni le­het , de igen csodálkozom, hogy a t. minisztérium, ha ezen eljárás törvénytelenségéről meg volt győződve, már csírájában nem fojtotta el a bajt, hogy azt a rendezett tanácsú városoknak el nem tiltotta akkor, midőn a legelső ilyen eset fordult elő, midőn irányában bizalmat szavaztak. (Tet­szés a baloldalon.) Összevonva az eddigieket, kimutattam, hogy a minisztériumnak Eger városa irányában köve­tett eljárása, ezen kérdéses tárgyban kiadott ren­delet az alkotmányos elvvel ellenkezik, kimutat­tam, hogy a Heves vármegye irányában követett eljárás törvényeinkbe és a törvényes gyakorlat­ba ütközik; ennélfogva bátorkodom indítványoz­ni, mondja ki a képviselőház , hogy­­ miután kétségtelen alkotmányos elv az, hogy a bárki által , bárki ellen és bár­mi okon emelt vád alapját képező bűntény vagy vétség valóban elkövetése felett ítélni egyedül a törvényes bírónak lehet, s a bűn­tény vagy vétségnek ily módon tett meg­állapítása előtt azt kormányzati úton bebizonyí­­tottnak állítani nem szabad, miután kétségtelen törvényes joga a törvényhatóságoknak, hogy a törvénytelennek tartott kormányrendeletet végre nem hajtva, az ellen felirjanak, Heves vármegye pedig az Eger városára vonatkozólag kiadott s a fentebbiek szerint alkotmányellenes rendelet irányában egyedül ezen jogával élt, a miniszté­riumnak Hevesvármegye ellen követett eljárását, mint törvénybe ütközőt, nem helyeselheti. Mely indítványomat a ház asztalára letevén, a t. ház figyelmébe ajánlom. (Élénk hosszas él­jenzés a baloldalon.) Nyáry Pál szokott modorában, pathe­­ticus lassúsággal, fösvénykedve külön­ben elég terjedelmes hangjával, erősödött a baloldali indítvány törvény- és czélsze­­rűségét bizonyítgatni; a dilemmák fegy­verét is használta, csakhogy ezúttal b­e­­m­ál­ának hátrányára. Minthogy e nagy fontosságú kérdés vitáját lehető terjedel­­messége és hűségében akarjuk közönsé­günkkel megismertetni, minden beszédet, mely a dolog érdemére újabb adatokat tartalmaz, vagy másként annak magyará­zatára, felvilágosítására szolgál, közölni fogunk, s ezek sorában adandjuk Nyáry Pál most mondott beszédét is gyorsjegy­zés után. Eötvös József báró vallás- és közokta­tásügyi miniszter , T. képviselőház! Minde­nekelőtt megjegyzem, hogy miután Tisza Kál­mán t. barátom indítványát csak most tette le a ház asztalára ezen indítvány nem képezi mai na­pirendünk tárgyát, hogy ennélfogva mindazon okok, melyeket Nyáry Pál t. barátom ezen indít­vány támogatására felhozott, csak annyiban tar­toznak ide, a­mennyiben ugyanazon okok ezen tárgyra is alkalmazhatók, mely mai tanácskozá­sunk tárgyát képezi. (Helyeslés a középen.) Én tehát t. barátom előadását így tekintem. Kimondottam tegnap, és meggyőződésem ma, és az fog maradni mindig, hogy fontosabb tárgy, mint az, mely előttünk fekszik, alig kerülhet a t. ház tárgyalása­ alá, nem azért, mert ez miniszte­riális kérdés, hanem azért, mert ezen speciális kérdés, mely itt előttünk fekszik, alkalmat szol­gáltat arra, hogy a ház, nézeteit mondja ki azon viszonyra nézve, mely a kormány felelősségének elve, és a megyei rendszer között létezik. És épen azért te­hát, én ezen kérdést nem tekintem pártkérdésnek. Köztünk nem lehet senki, ki azt ne tartaná főérdeknek, hogy e viszonyokra néz­ve addig is, míg erről a törvény szabatosan ha­tározni fog, felváágosítsuk egymást és tisztába jöjjünk.­­ Nincs köztünk senki, a ki me­gyei intézményeinket, őseink egyik legbecsesebb hagyományainak ne tekintené, a ki azt ne akar­ná fenntartani a jövőre nézve is. (Zajos helyeslés a középen.­ Egy rész tán lelkesebben nyilatkozott ezen institutió mellett. A kormány, úgy hiszem, saját nézeteit bebizonyította az­által, hogy első köte­­sségének ismerte a megyéket helyreállítani. És az, mit a kormány a megyék nagy többségé­nél tapasztalt, nem adott semmi okot arra, hogy a nép, a kormány ebbeli nézeteit megváltoztassa. Fel akarjuk tehát tartani mindannyian a me­gyei intézményt; a különbség köztünk csak ab­ban fekszik, vájjon ezen czélt akkor érjük-e el biztosabban, ha a megyéknek oly hatáskört kö­vetelünk, minőt Heves megye magának követel , vagy az által, ha ezen intézményünket összes alkotmányunkkal össz­hangzásba hozzuk.(Helyes­­lés a középen.) Az 1848-as törv.­ez. világosan kimondja, hogy a megyei bizottmányok gyakorolni fogják mind­azon hatóságot, mely törvény és alkotmány sze­rint a megyei közgyűléseket megilleti. Mily tör­vény és mily alkotmány szerint ? A 48-diki tör­vényhozás kétségkívül nem érthetett ez alatt más törvényt és más alkotmányt, mint melyet 48-ban megalakított. A törvény e világos szavai tehát a megyei bi­zottmányoknak csak azon jogokat biztosít­ják , melyek nemcsak a régi magyar alkot­mánynyal, hanem melyek a 48-diki törvény­nyel is megegyeznek. (Helyeslés a középen.) Hogy pedig tisztelt ház, ez azon felfogás, me­lyet nemcsak az akkori törvényhozók, hanem melyet a magyar nemzet minden kivétel nélkül elfogadott, ezt bizonyítom én abból, hogy ám­bár kérdésen kívül senki önök közt nem fogja kétségbe vonni, hogy a megyei közgyűlések egyik legfontosabb jogai közé tartozott az uta­sítás­adási jog, és a megyének ezen joga inkább képezte alkotmányunk garantiáját, mint bármi más, (helyeslés a középen,­ és hogy daczára an­nak, hogy ezen jog egy betűvel sincs eltörölve a 48 ki törvényekben, mégis, mivel ezen jog az 1848-ki törvény III. czikkelyével össze nem fér, az az egész Magyarország által megszűntnek tekintetett. (Élénk helyeslés a középen.) Ha tehá arról van szó, váljon a megyei köz­gyűlésnek valamely joga és hatásköre olyan-e, mely az 1848-ki XVI. t. czikknek általam idé­zett szavai alatt értetik, nem elég bebizonyítani, hogy a megyék, vagy legalább egyes megyék ezen jogot 1848 előtt gyakorolták, hanem be kell bizonyítani, hogy ezen, a megye által kö­vetelt jog az 1848-ki törvényekkel összeüt­közésben nem áll, (helyeslés a középen,) hogy jelesen, hogy csak a jelen esetről beszéljünk : azon jog, melyet Hevesmegye magának köve­telt, nem áll ellentétben az 1848-diki V-dik tör­­vényczikkel, mely a miniszteri felelősséget tár­­gyazza. (Helyeslés a középen.) Az egész kérdés itt fekszik, és azért méltóztassanak megbocsá­tani, ha ebbe mélyebben bocsátkozom. (Hall­juk.!) Én elismerem, hogy ha egyedül a törvénynek betűjét veszszük fel, akkor nincs a megyei auto­nómiának oly tág értelme, mely a miniszteriális felelősséggel úgy, mint az 1848-diki törvények értelmezik, össze nem férne, mert miután az 1848-diki törvény a kormányt mulasztásaiért csak annyiban teszi felelőssé,a­mennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bízott eszközökkel elháríthatók val­nak, világos, hogy ott, hol a kor­­mánynak eszköz nincs kezében arra, hogy vég­rehajtsa rendeleteit, ott minden kétségen kívül felelősségre nem is vonathotik. (Helyesli a jobb oldalon, ellentmondás a baldalon.) Ha a dolgot csak a logica szempontjából vesz­szük fel, akkor Heves megye követelése az igy értelmezett 1848-iki felelőségi törvénynyel töké­letesen összefér, — s én megengedem még azt is, hogy az által, hogy a felelősség, habár csak ily értelemben is — törvényetekbe felvétetett, valóságos constitutionalis haladást tettünk, mert minden igazságos elvnek felállítása s kimondása a törvényben valóságos haladás, még azon eset­ben is, ha annak semmi tracticus következései nem volnának. De várjon, kérdem, a 48-iki tör­vényhozásnak az volt-e szándéka, midőn a fele­lősségi törvényt felállította, hogy e törvénynek gyakorlati következései ne legyenek ? Így a­mint a törvény áll, a kör, melyre a mi­niszternek felelőssége terjed, azon arányban vá­lik szűkebbé és tágabbá, a­melyben a megyék hatásköre szűkebbre vagy tágabbra szerteta­­tik. És ha a megyéknek jogát úgy értelmez­zük , mint azt Heves megye értelmezi, azaz úgy, mint az még 1847-ben a megyéknek A mai szent ünnep miatt lapunk legközelebbi száma nov. 3-kán fog megjelenni.

Next