Pesti Napló, 1867. december (18. évfolyam, 5286–5305. szám)

1867-12-01 / 5286. szám

278-5286. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lep szellemi részit illető, minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Vasárnap, december 1.1861. 18 évi folyam. Ferencziek tere 7 szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díján 1 hasábot petitsor egyszeri hírér­­tésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 ajkr. Nyilt-tér: 6 hasábos petit­sor 25 új kr. Rendkívüli előfizetés PESTI NAPLÓ-ra d­ecember l-jétől kezdve. Előfizetési dij: & rt kr a r„ — « December—februári % évre December — martinéi 4 hóra December—juntáéi 7 hóra JKJSE „ 3A A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, nov. 30 1867. (J. F.) A „Pesti Napló“ múlt szerdai számában az égetőbb kérdéseknek a h­osz­­saadalmas codificationalis munkálatok be­fejezése előtt , egy pár törvényczik­­kelylyel va­ló elintézését indítványoztam. Csernátony úr két hasábos „ Apróság“ - ban emlékszik meg e czikkről. A két ha­sábot azzal a tanulsággal végzi, hogy ne­héz velem vidáman polemizálni, de ko­molyan épen nem lehet. Lehetne biz­art, Csernátony úr, csak­hogy érteni kell hozzá. A komoly polé­miához egy kis higgadtság, megfontolás, tárgyismeret szükséges, melyeket, ha va­laki ferdítéssel, ráfogásssal és gyámolta­lansággal helyettesít , polémiája nem lesz sem vidám, sem komoly, hanem csak nevetséges vagy visszataszító. Csernátony úr, a­ki ez alkalommal sem vidáman, sem komolyan nem polemizálha­tott — az utóbbi állapotban van. "­ Egy oly tárgyon próbálta meg ez alka­lommal ferdítő talentumát, a mely már r­ég be van osztva az alkotmányos kátéba, s onnan Csernátony urnak semmiféle el­­ménczkedése ki nem fogja törölni. Vegyük elő sorban a pontokat, melye­ken Csernátony úr bölcsesége megbot­­ránkozott. Arra az indítványra, hogy a rendsze­res munkálatokat megelőzőleg az égetőbb szükségeken egy pár tör­vény czikkelylyel kell segíteni , Csernátony elkiáltja ma­gát, hogy ez dictatura. Erre aztán kérdi, hogy forradalom­ban vagyunk-e? Fecseg Beszéről, Pulsz­­kyról és sok egyébről, minden szavával csak azt bizonyítva, hogy nem tudja, mi­ről van szó. Mennyire elhajította a surkot Cserná­tony úr, Anglia példáját idézem bizonysá­gul. Olyan alkotmányos ország ez, hogy alkotmányosságát talán Csernátony úr nem hozza kétségbe. És ebben az Angliá­ban az a szokás, hogy nem várakoznak a codificatióra, hanem épen a legégetőbb szükségek szerint hozzák a törvényeket. J.Csernátony úrra bízom, hadd bizo­nyítsa be, hogy forradalom és dictatura van Angliában. Arra a pontra, a­melyben tör­vény­nyel szabályoztatni kívánom a kormány és a megyék közti viszonyt, Csernátony­ ur a logicán bámul, mely kegyetlenebb az osz­trák logicánál s a kevés megye miatt sa­­lakoltatni akarja valamennyi megyét. Ha Csernátony ur a szabályt, mely a kormány és megye közti viszonyt meg­határozza, büntető rendszabálynak veszi, legyen tetszése szerint De aztán logicája ne ütközzék meg rajta, ha azt kérdem, hogy a büntető rendszabály kiket lakói­­tat: azokat-e, a­kik nem vétenek, vagy vé­tenek ellene ? Lakoltatja-e a társadalmat az, hogy a törvényhozás megszabja a gyil­kos , a rabló büntetését ? A törvény által definiált állapot csak annak büntetés, a­ki a zavart szereti. Csernátony úr rebellis hajlamnak ke­reszteli, pedig csak alkotmányos hajlam, hogy a megye ellentállási jogát meghatá­­roztatni kívánom. Minden alkotmányban két legsarkalatosabb jog, hogy a törvény­hozás beleegyezése nélkül ujonczot és adót szedni ne lehessen. A végrehajtó hatalom egy részét min­den rebellis hajlam nélkül fel lehet ruház­ni azzal a joggal, hogy ne tartozzék vég­rehajtani a törvénytelen ujonczozásra és törvénytelen adó szedésére vonatkozó ren­deletet. Csernátony biztosít engem, hogy Ang­liában a biztosíték , melyet a petitiók benyújtásakor le kell tenni, nem hűti le a petitionális buzgalmat. Hasztalan biztosít, mert Csernátony úrnál hitelesebb forrásból tudom, hogy lehűtötte. Végül azon indítványra, hogy határoz­tassanak meg az esetek, a­melyekben egy kerület elveszti választási jogát — azt kérdi Csernátony úr — hogy ezt is Angliá­ban találtam. Igen is, hatalmas úr ! Angliában talál­tam, hogy választási jogaikkal visszaélő kerületeket és egyeseket e joguktól meg­fosztanak. A visszaélés — a körülmények szerint — igen különböző lehet. Angliá­ban azt fosztják meg szavazatától, a­ki oly kevésre becsüli, hogy pénzért eladja. Nálunk némelyek nemcsak eladással, de másként is bebizonyítják, mily kevésre becsülik szavazatjogukat. A törvényho­zásnak természetesen az adott viszonyokat kell tekintetbe vennie. Minthogy Csernátony úrral nem akar­tam sem vidáman, sem komolyan polemi­zálni, bezárom e czikket, melynek egyedüli czélja volt: bebizonyítani, hogy Csernáto­ny úr „Apróságai“-ban ez alkalommal egyetlen egy igaz szó sincsen. Pest, november 30. — A „Presse“ egy múltkori számában panaszkodik, hogy a kereskedelmi, illető­leg közlekedési minisztérium részéről hi­vatalos aratási jelentések és a kivitel mennyiségére vonatkozó statistikai ada­tok nem közöltetnek, melyek a kereske­désnél irányadóul szolgálhatnának. Igaz, hogy az ország érdekében áll az aratás eredményét számokban tudni, a­mint azt külföldön a legrendezettebb ál­lamokban közöltetni szokták, hanem — mint az igen természetes — kormányunk még nem lehet azon helyzetben, hogy a külföld e példáját kövesse. A statistikai központi hivatalnak felállítása kormá­nyunk első gondjai közé tarto­ott, de vi­déki közegei még nem támogatják annyi­ra, hogy oly hiteles és pontos adatokkal szolgálhatna, mint fog szolgálni akkor, midőn megszilárdult és rendezett vidéki közegei folyton híven nyújtandják az anyagot. Az eddigelé nyert tudósítások általánosságuk miatt bizonyosan csak za­vart okoznának. Mi meg a kivitelt illeti, ez most, hol vámvonal nem létezik, igen nehezen és csakis utólag tudható ki a vasúti és gőz­­hajózási igazgatóságok jelentéseiből némi biztossággal. Mint értesülünk, a kormány­nak gondja lesz rá, hogy ezen adatokat a közönséggel megismertesse, egyébiránt végül me­g kell jegyeznünk, hogy a keres­kedés, a speculatio úgy sem várja be soha ez elkésett, mert utólagos adatokat. A váltságügy. 1. Az országos képviselőháznak folyó hó 25 én tartott ülésében, midőn Somssich Pál képviselő a bortermelők nevében a hegyvám megváltása iránti előterjeszt­­vényt bemutatta, a háznak egyhangú he­lyeslő nyilatkozatából kivehettük, hogy a váltság ügye már megérett, hogy a ház a megváltást egyhangúlag meg fogja sza­vazni. Általános meggyőződéssé vált már , hogy földművelésünk bármely ágának szabadabb kifejlődése, hűbéri szolgálmá­­nyokkal terhelt birtok mellett, lehetetlen, és hogy ezeknek megváltása szükséges, azonban ennek üdvös hatása sokat függ a keresztülviteltől, miért is tájékozásul czél­­szerűnek vélem, hogy az ország különféle vidékein létező viszonyokat felderítsük, nehogy a rendezésnél oly hibákba es­sünk, melyek a várt hatást végkép meg­semmisíthetik , s e tekintetben Sopron­­megye felvidéke tanulmányozási térül na­gyon javasolható. Ezen vidéknek úrbéri birtoka nagyon csekély, s birtokának legnagyobb része irtvány, census hegy vámos földekből áll, és minthogy az 1848. évi törvényhozás ezekre a földtehermentesitést ki nem ter­jesztette, de az 1853. évi úrbéri pátens sem nyújtott kielégítő segélyt, s a köz­ségek birtokuktól megválni nem akartak, különösen a provisorium alatt nagy áldo­zatokkal váltsági szerződéseket kötöttek, úgy­hogy ezen községek sorjában hol 20, hol 40, hol 100, hol 200 ezer forint vált­sági összeget fizetni kötelesek, és mint­hogy részint ezen váltsági tartozások aránytalan magassága, részint a rosz­ter­més miatt az évi részleteket pontosan be nem fizethették, csaknem mindegyikében a hátralékok összehalmozódtak, minek folytán az uraság a bírói végrehajtást megindította, úgy hogy csaknem a fél megye folytonos végrehajtás alatt áll, és csak az uraság humánus eljárásának kö­szönhetni, hogy eddigelé árverés még nem foganatosíttatott, melynél a mostani pénzszűk világban egy községnek tarto­zásáért talán négy községnek összes bir­tokát lehetne megvásárolni. Az aránytalan magas váltsági összege­ken kívül különösen károsak a fizetési feltételek, ugyanis : a szerződésekben a községek egyetemleges kötelezettséget vállalni kényszerültek, s az uraság egye­sekből fizetéseket el nem fogad, hanem csak a kötelezettek összességétől, mely rendelkezésnek káros következményei a következők : 1. A községnek kell a váltságösszege­­ket az egyesekre kivetni, az évenkénti részleteket beszedni és az uraságnak át­szolgáltatni, s minthogy a községnek kép­viselője a község elöljáróság, azon teen­dők tulajdonkép ezt illetik, azonban e tekin­etben tapasztaltatok, hogy sok elöl­járóság részint hanyagság, részint tehe­tetlensége vagy a községbeliek közt a megváltás ellen nyilvánult ellenszenv miatt mit sem tettek , a közigazgatási hatóságok pedig ezen ügyet magán­joginak tekintvén, felügyeleti hatóságo­kat arra ki nem terjesztették, s minthogy ezen teendők csak kellemetlenségekkel és felelősséggel vannak összekötve, haszon pedig a községelőljáróságokra mi sem néz ki, ezek többnyire nem is törődtek, h így történt, hogy némely községben még a hatodik évben sem történt meg a kive­tés; továbbá tapasztaltatok, hogy a buzgó község elöljárók az egyes kötelezetteket csak nagyon költséges bírói eljárás útján szoríthatják a fizetésre, úgy hogy a költ­ségek a beperelt hátralékot négyszeresen is meghaladták, hogy a községek a kive­tésnél sokszor önhatalmúlag jártak, s el­or­voslás rövid uton ki nem eszközölhető, hogy minden hatósági ellenőrködés hiá­nya miatt sok községben a beszedett vált­­ságösszegek elsikkasztattak, a­mi a bizal­matlanságot növeszté, s a fizetést nagy­ban gátolta. 2. Az egyetemlegességnél fogva egyik a másikért jól állván, az uraság a hátra­lékok miatt az összes kötelezetteket idéz­teti meg, és semmi tekintettel a tulajdo­nosokra egész községi hüllőket foglaltat le, úgy hogy olyanok birtoka is végre­hajtás alá vonatik, a­kik illetményeiket pontosan lefizették, sőt ezen egyetem­legesség személyinek tekintetvén , a végrehajtás az ily megváltott föld tu­lajdonosának bárhol található egyéb va­gyonára is kiterjesztetik ; Így ha valaki egy határban csak egy irtást bir, melyért 100 ft váltságot köteles fizetni, a fentebbi egyetemlegességnél fogva a községnek egész tartozással összes vagyonával kezes­kedik, ha mindjárt 100 ft tartozását le is fizette volna, holott jogszerűleg ezen ke­reskedő csak a megváltott földekre lenne szorítható. A fentebbi értelmezés folytán történt, hogy bármely váltsági hátralé­kért vagyonosabb birtokosok telket fog­laltattak le ; így történt, hogy a birtoko­soknak más községben fekvő házat adat­tak el. Ezen eljárás ellenkezik a jogfogal­makkal, mert a fennálló törvények sze­rint a jövő tulajdonos ugyan átvállalja a szerzett birtokon fekvő dologi terheket, azonban ezekért csak a birtok erejéig ke­zeskedik. Nem csoda tehát, hogy még az, a­ki tudna és akarna, sem mer fizetni, s hogy ily megváltott földet senki sem mer megvenni, mert ily vétel által a fentebbi elvek szerint egyéb vagyonát is veszélyezteti ; nem csoda tehát, hogy az ily földekért, melyeket előbb dézsma mellett 200—300 pftért holdanként el le­hetett adni, most alig kaphatni 60 ftot,­­ hogy az előbbi időben eladó földet alig lehetett találni, most pedig tömegesen áruitatnak, és nem találkozik vevő, úgy hogy végrehajtási árverések alkalmával potom áron, 30 —40 frtért elfecs­ér­eltet­nek ; mi­csoda tehát, hogy ezen szorgal­mas községek közt, a közvagyonosodás rémítő kárára, az elszegényedés elhara­­pódzik, hogy a községekben a készpénz hiányzik, és ilyenre csak nagy uzsora mellett tehetnek szert. 3. A lefizetésre rövid határidők szabot­­tak, úgy­hogy az évi jövedelemből,az egyéb szükséges kiadások lefizetése után, a köte­lezetteknek nem marad, miből az évi rész­letfizetéseket megtakaríthatná, és kevéssé rosz termés mellett erre egyáltalában kép­telen, úgy­hogy hátralékokba kell esnie, s minthogy ezek összege a beperlési költségek által is szaporodik, a menekülés ő reá nézve lehetetlen, s ily után soknak vagyona már elpusztult; midőn p. o. egy­némelyek uzsorás kamatok mellett felvett kölcsönnel igyekezett a végrehajtástól szabadulni, és ily módon mindig nagyobb terhekbe esett stb. 4. A kötelezett a megváltott földért ugyanazon adót fizeti, a­mit egyéb sza­bad földért kell fizetni, sőt ezenfelül még az úrbéri birtok felszabadításáért földte­­hermentesítési pótlékot is köteles fizetni, és így ők az úrbéri birtokosok felszaba­dításához járulnak, holott nekik senki sem segít, s csekély úrbéri birtokuk miatt az úrbéri földtehermentesítés kedvezményei­ben csak nagyon keveset részesültek. Végül 1 5. Az ország nemcsak a megváltott föl­dekért húzza a földadót, hanem a váltsági összegek kamatai után az uraságoktól a jövedelmi adót is szedi. Ezekből láthatni, hogy a megváltás ily módon keresztülvive azon üdvös hatást, melyet a nemzetgazdászok hozzája köt­nek, nem szülheti. Az 1848. évi törvény­­hozás bizonyosan a föld felszabadítása által ugyan a köznépet segíteni, szorgalmának gyümölcsét részére biztosítani, és így a közvagyonosodás érdekében a földműve­lés minden ágának felvirágzását előmoz­dítani, de a községek tönkrejutását előké­szíteni nem akarta, és kétségbevonhatlan tény, hogy a fentebbi rendszer mellett nemcsak egyesek, hanem egész községek­nek végkép elpusztulniok kell, hogy ezen községeknek viszonya az uraság irányá­ban mostanában roszabb, mint volt az 1848. év előtti hűbéres időben, hogy ezek előbb virágoztak, most pedig minden szor­galmuk mellett mindinkább elszegényed­nek, ellen nyújtanak be egy-egy petitiót, melyek az­tán az illető bizottmányokhoz tétetnek át. Auersperg gr. felolvassa a napi­renden lévő jelentését azon bizottságnak, mely az 1861-ik évi február 26-ai, a birodalmi képviseletre vonat­kozó alaptörvény megváltoztatására alkalmas előtervnek kidolgozása végett küldetett ki. A bizottság ajánlja az alsó­ház által felter­jesztett törvényjavaslatnak némi változtatások­kal történendő elfogadását. Az általános vitában szólásra ki sem jelent­­kezvén, a tárgy részletes vita alá bocsáttatott. Az első 9. §. vita nélkül elfogadtatik. — A 10. §-t, melynek az alsój­ház által felterjesztett szö­­veg a következő : „Ő Felsége évenként január­ban hívja össze a birodalmi tanácsot.“ — azon módosítással tette a ház magáévá, hogy „Janu­ár“ helyett „hacsak lehetséges, a téli hónapok­ban“ szavak álljanak. A birodalmi tanács és az országgyűlés hatás­köréről szóló 11. és 12. §. együtt bocsáttatnak vita alá. Auersperg gróf indokolja az e §-ban tett vál­toztatásokat. Utána Schmerling lovag, mint a bizottsági kisebbség előadója, szól a vitába. Szerinte a bizottsági kisebbség nem képes fel­fogni azon indokokat, melyek az alsóházat az eddigi elv megvitatására indíták. Már magában a birodalmi képviseletben elég kifejezést lel az autonómia eszméje. Hason indokok által indít­tatva, ellenjavaslatot tesz a kisebbség részéről. Elvei támogatást Mensdorff, Rechberg, Hartig, Hasner és Lichtenfels beszédeikben nyernek. Báró Wassilko a centralisatió ellen emel szót, az önkormányzat és a kiegyenlítés érdekében meleg szavakkal védi az alsóház végzését. Hg Jablonowski, gr. Wickenburg és Gablenz táborszernagy a többség, Hasner a kisebbség vé­leményét pártolják. Auersperg gróf nagy tetszés közt elmondott szónoklatában a kisebbség érvei ellen küzd. Rauscher bibornok szerint Ausztria nem ké­pes oly alkotmányra , melyben az alsóházi kamarának szavazattöbbsége lenne irányadó és Ausztria városai, nyelve különbözősége miatt tűrheti legkevésbé, hogy a valóságban jogai meg­­tagadtassanak. Beust báró az előtte szóló ellen hozván fel némelyeket, kinyilatkoztatja, hogy a kormány azon végelhatározásra jött, miszerint a képvise­lőkkel azonos véleményének az­­alsóházi ülésben is adjon kifejezést. A szavazásnál a c pont a bizottság véleménye­zése szerint fogadtatik el. Ellene csal­. Rauscher bibornok szavazott. A d pont hasonlókép vita nélkül lett elfo­gadva. Az ülés vége negyedfélkor következett be. Bécsi dolgok. Birodalmi tanács. (Alsóházi 57-d­i­k ü­lés.) A képviselők lassú gyülekezése miatt az ülés csak tizenkettedfélkor nyittatik meg. A miniszterek közöl: Beust, Taaffe, Hye és Becke jelennek meg. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után gróf Falkenhayn pair­ré kineveztetését hozván fel indokul, mandátumát leteszi. (Új választás rendeltetik el.) A kormány javaslatot terjeszt a ház elé a nyilvános lelenc­házak költségeinek fedezése te­kintetében. Skene indítványára : a javaslat egy külön, 9 tagú választmánynak adatik előleges megvitatás végett. Felolvastatik a pénzügyminiszter előleges javaslata az 1868-diki budget fedezése tár­gyában. Dr. Brestl a javaslatot, annak kezelési módjá­ról való jelentésadás végett, a pénzügyi választ­mánynak véli kiadandónak. (Elfogadtatik.) Bachofen és társai interpellálják a kereskedel­mi minisztert, a Prága és Bécs közötti gyorsvo­natok felfüggesztése érdemében. Becke, mint a kereskedelmi minisztérium vezetője, ezen, valamint Kübeck és társainak egy másik, az „Ausztria“ czímű néplap felfüggesz­tése tárgyában tett interpellációjára a legköze­lebbi ülésben ígér választ. A beérkezett petitiók (köztük 11 a concorda­­tum ellen) az illető bizottmányoknak kiadatván, a ház napirendre tért, melynek tárgyát a jegy­zők választása és a kérvényezési bizottmány je­lentései képezék. ("Felsőházi 18-d­i­k ülés.) A napi­rend nyomós tárgya — a februári alkotmány revisiója — szokatlan nagy számmal gyújta az „urakat“ egybe. A karzatok látogatottak. A mi­niszterek közöl: Beust, Taaffe, John, Hye, — az egyházi nevezetességek közöl : Rauscher bibor­­nok, Schwarzenberg, Tarnóczy, Litwinovics ér­sekek és Wiery herczeg püspök vannak jelen. — Az ülés 12 órakor veszi kezdetét. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Thurn és Gleispach grófok, mint uj pair­ek elis­mertetnek ; az a jobb oldalon, ez a legszélsőbb balon, dr. Zelinka mellett, foglal helyet. Schwarzenberg bibornok 31 petitiót tesz a ház asztalára. (Ezek közt 23 königgrätzi dioecesis, 7 a prágai clerus, 1 a felső elbai kerület tanáraitól beadva.) Lényegükben azon nézet ellen, mintha az alsóbb papság a concordatum ellen volna, nemkülönben a tanodáknak az egyháztól való elválasztása ellen küzdenek. Rauscher Krainból, hg Jablonowski Tirol, Felső-Ausztria , Steier egyes községeiből, azonkívül tanároktól nyújta­nak be összesen 17 petitet hasonlóan a concor­datum mellett. Báró Wassilko Susczawa község részéről a czernowitzi vasútvonal kiépítése tár­gyában, gróf Auersperg pedig a concordatum Pest, november 30. A magyar kir. távirati intézetnek részint a jövő 1868. év folytán felállittatni szándékolt uj távirdai állomások számára, részint a hazájokba vissza térendő nem belföldi születésű régibb táv­irdai hivatalnokok pótlására uj szakképzett egyé­nekre leend szüksége. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztérium ezen szükségen segítendő , hazánk ifjúságának módot akarván nyújtani, hogy ezen téren is úgy a hazának szolgálhassanak, mint maguknak foglalkozást és életmódot szerezhes­­senek; egy második távirászati tanfolyam meg­nyitását határozta el. A tanfolyam Pesten fog tartatni, megnyílik a jövő 1868. év januárius 10-én, s tart legfeljebb három hóig. A tantárgyak lesznek : 1) A természettanból , a villanyosságról, dele­­jességről s ezeknek egymásra való kölcsönös hatásáról szóló rész. 2) A távirdai készülékek ismertető leírása, Apparaten. 3) Az ugyanazon állomáson összejövő huzal­vonalaknak a kéznél levő készülékekhez alkal­mazott, a különböző czéloknak megfelelő össze­kötéséről vagy elkülönítéséről szóló­ tan (Schema lehre.) 4) A hivatali utasítás. 5) Az európai összes távirdai vonal-egybe­­kötések ismerete. 6) A gyakorlati távirás, vagy a sürgöny-továb­­itás és a sürgönyzésnél használt jegyek olva­ssa. Felvételnek a tanfolyamra azon 18 évet már betöltött, de 30 évet még túl nem haladt, hivatal viselésre alkalmas ép és egészséges testalkatú ifjak, kik legalább 6. gymnasiális vagy reál ta­nodái, vagy más, ezeknek megfelelő iskolai osz­tályt végeztek, jó írásuk van, legalább magya­rul és németül tudnak. A honban előforduló töb­bi élő nyelvek közül egynek vagy többnek, va­lamint a franczia és olasz nyelveknek tudása a más tekintetben egyenlőkkel szemben az alkal­mazásnál előnyül számíttatik be. A tanfolyamra csak azok vétetnek fel, kik a földmivelés, ipar és kereskedelem­ügyi m. k. mi­nisztérium távirdai szakosztályához legfeljebb­ f. é. december 20-ig az előbb említett tulajdon­ságokról tanúsító bizonyítványokkal ellátott ké­relmet nyújtanak be, és pedig kik már valamely hivatalnál alkalmazva vannak, illető elöljárójuk útján. 1 . A felvételkor minden tanoncz köteles 8 frtot 0. é. lefizetni, s azért megkapja az európai táv­írda hálózatnak egy térképét s ,­a szolgálati uta­­sításnak egy nyomtatott példányát. A tanfolyam végeztével a tanonczok meg fog­nak vizsgáltatni, letett vizsgájukról képzettségü­ket tanúsító bizonyítványt­­nyerni, s az alkalma­sak szorgalma és képzettségök és nyelvismeretük­höz képest érdemsorozatuk rendében az időn­ként üresedésbe jövő állomásokra m. k. távirá­­szokut alkalmaztatni. Kelt Pesten, november 28 án 1867. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztériumtól.

Next